Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-09 / 134. szám

1955. JUNIUS 9. CSÜTÖRTÖK NÉPLAP A cserei Dózsa TSZ |©¥edelml forrásán a% állattenyésztés és a kertészet] fi derecskéi Rákóczi TSZ minőségi ellenőrzése Két év óta megváltozott az élet a cserei Dózsa TSZ-ben. Ma már a tsz ben nyoma sincs a két év előtti hanyagságnak, nemtörő­dömségnek, a tagok nemhogy tűr­nék maguk között a lazsálókat, hanem megkövetelik egymástól a pontos, becsületes, munkát. En­nek tudható be, hogy bár a tsz 637 holdján gazdálkodó tagjainak 54 százaléka 50 éven felüli, mégis hozzá mertek fogni a 72 taggal egyéb munka mellett 30 holdon a konyhakerti növények termelésé­hez. Mert mint mondják a tagok és a tsz vezetői, homokos földön város alatti tsz-nek legjobb pénz­forrás a kertészet és az állatte­nyésztés. A Dózsa TSZ erre a két jövedelmi forrásra akar beren­dezkedni. A vegyes állatállományt fajtatisztára cserélik ki Az állatállomány még most elég vegyes a tsz-ben, de arra törekszenek, hogy fajtatiszta állo­mányt szerezzenek be, amely na­gyobb hozamot biztosít. Most a tsz állatállománya 29 tehén (15 törzskönyvezett), 18 fejős, a többi ellős, 15 növendékszarvasmarha és 18 kisborjú, 390 juh, 298 ser­tés. 31 ló, 680 víziszárnyas, 160 pulyka, 1600 nyolchetes csibe. A csibéket a tavasszal vették a kel­tető állomástól, fajtatiszta állo­mányt akarnak belőle tenyészteni. A tehénállományt törzskönyve­zettre cserélik ki, nagyrészt saját nevelésű, a törzskönyvezett tehe­nek utódaiból. A sertéseket man­galica állományra cserélik és berkshiri apaállatokkal keresz­tezve, a piaci keresletnek leg­jobban megfelelő hús- és zsírter­melő haszonállatokat tenyészte- > nek. A baromfiakat — a tyúkfé­lét fokozatosan a sok tojás tér melésére képes törzskönyvezet magyar fehér állományra cseré lik ki. De nemcsak minőségileg hanem számszerűleg is szaporít ják az állatlétszámot. mutatkozik 150 mázsa hiány,, azt 3 újkor a kertészet hozamából <meg-3 vásárolják. Kufcoricaszárból, j nyers répaszeletből, a kertészet < hulladékaiból készítenek 4001 •köbméter silót. Biztosítva lesz az 3 évi teljes takarmányszükséglet. A cserei Dózsa TSZ a felemel-3 kedés útján jár. Munkájával,, szervezett termeléssel bizonyítja 3 be a szocialista nagyüzemi tér- 3 melés fölényét a kisüzemivel 3 szemben és megmutatja, hogy < lehet, homokos területen is jöve­delmezően gazdálkodni. Tanul­hatnak tőle a homoki termelő-3 szövetkezetek, de sok fekete föl-3 di is. Csomós Mihályné 1 Ilyen is van. Szokatlanul hangzik, mert még nem talál­koztunk vele a megyei termelő- szövetkezeteikben folyó munká­val kapcsolatban, örvendetes, hogy a növényápolási munka minőségére ilyen nagy gondot fordítanak a derecskéi Rákóczi Termelőszövetkezetben. Külön brigádot alakítottak, melynek feladata, hogy minőségi szem­pontból elbírálja, a tsz tagjai­nak növényápolási munkáját. Amelyik tag nem végzett jó munkát, annak nem veszik át a területét. A munkaegységét nem írják be és köteles a ha­nyagul végzett munkát kifogás­talan minőségben újra elvégez­ni. A brigád tagjai igen szigo­rúan töltik be hivatásukat. Jel­lemző munkájukra, hogy egyet­len egy sor tengeri sem kerülte m,ég el a figyelmüket. így gon­doskodnak, hogy valóban a leg­jobban végezze mindenki a nö­vényápolási munkát. A brigád tagjainak tekintélyük van mert nagy tapasztalattal, nagy hoz­záértéssel rendelkeznek a nö­vényápolásban. Az új módszer szokatlan co- log volt a tsz tagjainak, de nincs fellebbezés. Mindenki be­látja, hogy a közösség javán, a bőséges termés érdekében vi­selnek gondot annyira a minő­ségi munkára. * A jó munkát jó terméssel há­lálja meg a föld. A Rákóczi TSZ új módszere ellen tehát, csak a lusták, a munkanélkül is jól élni ákarók emelhetnek ki­fogást, ilyenek pedig nincsenek a Rákóczi TSZ-ben. Érdemes az állattenyésztésre nagy gondot fordítani, mert ki­fizető. Ezt a tsz termelési tervé­ben szereplő néhány számadat is bizonyítja. A tsz-ben a fejési át­lag a májusi mérés alkalmával 9,3 liter volt 3,84 százalék zsír- tartalommal. A tsz havi tejbe­adási kötelezettsége 648 liter. Ed­dig minden havi tejbeadási kö­telezettsége tejesítve van, a meg­maradó havi 3000—3500 liter te­jet 2,80 forintos literenkénti áron szabad tejként adták át a tej­csarnoknak. Június elejétől a szabad tejjel másképp gazdálko­dik a Dózsa. Vásárolt fölözőgé­pet, a tejet naponta lefölözi, a tejszínt napi áron átadja a tej­csarnoknak,*' a fölözött tejet ma­lacokkal, süldőkkel eteti meg. Jobban jár így a tsz, a feletetett tej értéke sokszorosan megtérül. A csarnok a fölözött tejnek liter­jét 60 fillérért adná, a tsz-nek a fölözött tej literje csak 28 fillér­be lesz. A beadott tejszín pénz­értéke fedezi a csarnoknak eddig átadott szabad tej értékét, ugyan­akkor a fölözött tej megmarad és olcsó takarmánya lesz a serté­seknek. Több mint félmillió tiszta haszon A kora tavasszal leszerződött a tsz az Állatforgalmi Vállalat­tal, hogy nyár végére 50 darab bacon süldőt ad át, melyek 8 hó­napos korra elérik a 90 kiló súlyt. A tagok kiszámolták, hogy A nyári gépjavítási szemlén cA, magijai'-izoaiet Ixaráhág „k&ikamköL“ számíthattunk. Világos, hogy egyelőre Debrecenben is csak az élenjáró értelmiség sietett az első hívó szóra megalakítani a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot. Mert még akkor az volt a címe — s célja is elsősor­ban az, hogy a szellemi élet min­den területén korszerű munka- közösségeket teremtsen. Sántha Kálmán professzor lett a debreceni társaság elnöke. Nem sokkal előbb ő már a Szovjetunió­ban is megfordult, s volt bőven száimotadnivalója. Ránk akkor az tette a legmélyebb hatást, hogy az egyik fogadás alkalmával oda­pillant a főasztalhoz, hát már ott beszélget Sztálin. Mikor jött be, észre sem vette; nem támadt ott fergeteges taps, tomboló éljen­zés; népe s az emberiség egyik legnagyobb fia, a friss hadvezéri babérokkal övezett államfő, a munkásdemokráciát jellemző egyszerűséggel jelent meg a vi­lág legkiválóbb tudósai közt. Már alakuló ülésünkön tevé­keny részt vett az akadémikus Révész Imre, akkor még refor­mátus püspök is, Flachbart Ernő, Verzár Gyula, valamint az egye­tem haladó professzorai és a ve­zető értelmiség legjava. Nem volt könnyű munkánk. A levitéz- lett nyilasok, akik hasoncsúszva nyalták minden horogkereszrt.es naposkáplár talpát, most tele­duzzadtak nemzeti önérzettel, s éjjel-nappal hazafiságról susto- rékoltak a jámborok fülébe, akik­nek sejtelmük sem volt arról, hogy Petőfi merő hazaszeretetből nem a népellenes magyar urak történelméért lelkesedett — per­sze tanulmányozta azt is, kese­rűen, lázongó ellenérzéssel —, hanem inkább a francia forra­dalomért. TV ekünk, akik az MSZMT ve- ^ ' zetőségébe kerültünk, bőven volt módunk tapasztalni, mekko­ra az eltérés a proletárállam és a kapitalista „szövetségesek“ ma­gatartása közt. Láttunk mi itt Horthy idején nem egy pöffesz- kedő fasiszta vendéget, politikust, egyetemi lektort, diákot; volt hát alkalmunk különbséget tenni. Nyugati „barátaink“ olyan ma­gas lóról tekintettek ránk, szinte már nem is láttak bennünket. Szovjet elvtársaink viszont, világ­hírű tudósok, költők, a művészet minden területén működő nagy­ságok, még a filmcsillagok és balett-táncosnők is úgy mozogtak köztünk, mint egyetlen család édes testvérei. Legpompásabb emlékem, ahogy például Tyiho- novhoz odaözönlöttek gyári mun­kásasszonyaink. S milyen vi­dám, talpraesett beszélgetés fej­lődött ki köztük: teljesen egyen­rangú emberként tréfált s vitat­kozott az Indiából hozzánk érke­zett nagy költő és a soha Basa­halmán túl nem jutott debreceni dolgozó. Hatalmas segítséget jelentet­tek ezek a 'látogatások; s rop­pant öntudatedzők voltak azok a beszélgetések, amelyekből refrén- szerűen csendült ki: nemcsak t»­300 hold aratását és cséplését vállalta Rácz István hajdúszoboszlói fiatal A Hajdú-Biharban lévő Haj­dúszoboszlói Gépállomás ez év­ben a négyzetes vetésben példát mutatott az egész megye gép­állomásainak. A körzetükben lé­vő 21 termelőszövetkezetnél most a jó növényápolással harcolnak a 30 mázsás kukoricatermés el­éréséért. De felkészültek ezzel egy időben a nagy nyári mun­kára, az aratásra is. Harminckét cséplője, 14 aratógépe és 12 arató­cséplőgépe van a Hajdúszobosz­lói Gépállomásnak. A kedden megtartott gép javítási szemlén a bizottság tagjai megállapították, hogy jól kijavított gépekkel in­dulnak az aratás, cséplés elvég­zésének a hajdúszoboszlóiak. Kü­lönös gonddal vigyáztak arra, hogy egyik gépről se maradjon le a tűzvédelmi felszerelés. El­készültek már a menetirányter­vek és brigádtervek, a traktoro­sok tudják, hol aratnak ez év­l kommunista traktoros ben. A nyári gépjavítási szem­léin már felajánlások is szület­tek. Elsőnek a fiatal Rácz István jelentette be, hogy arató-cséplő­gépével 300 holdról takarítja be a gabonát a hajdúszoboszlói Kos­suth és Uj Barázda Termelőszö­vetkezetben. Rácz István az el­múlt évben Hajdú-Bíhar megye legjobb kombájnosa, a hajdúszo­boszlói Kovács Sándornak volt a munkagépkezelője. Kovács ■ Sándor brigádvezető lett, így ez . évben mint felelős vezető dolgo- . zik kombájnjával Rácz István, a , fiatal kommunista traktoros. Bá­■ tor, harcos kiállása, példamuta­■ tása követésre talált. Egymás ■ után tettek vállalást 250—26C , hold aratására és cséplésére a l gépállomás többi kombájnvezetői • is. Az aratógépkezelők 200 hold • betakarítását, a cséplőgépkeze- - lök pedig 40 vagon gabona el ■ cséplésére tették Ígéretet. nítani jönnek hozzánk, hanem tanulni is. Hangsúlyozták a százezer magyar hadifogoly di­csőséges részvételét a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom s az intervenció harcaiban. Tud­tak a magyar Tanácsköztársaság Szovjet—föllélegeztető jelentősé­géről. Nemcsak Rákosi elvtársat, Lukács Györgyöt, Zalka Mátét emlegették nagy tisztelettel, mint akik ott álltak a Szovjetunió hőskorának harcosai közt; hanem ismerősen csengett szájukon Kos­suth, Petőfi, Bartók, Kodály ne­ve is — hogy csak azokat említ­sem, akikről mindnyájan tudtak. ÍVJ unkánk még sem volt köny- ^ nyű. Nemcsak azok nehezí­tették, akik tőfcésiimádatuik ái fö­lényével fintorogtak a szovjet- alkotásokon — azok az ő finom kizsákmányoló vagy lakáj lel­kűknek elviselhetetlenül primití­vek voltak. De sok kárt tettek azok a frissen megtért túlbuz- góak is, akik szemben szerény szovjet vendégeinkkel azt papol­ták, hogy az egész világon csak az orosz kultúra értékes, s külö­nösen mi, nyavalyás magyarok, hallgassunk és pironkodjunk, ha ho.zzá mérjük magunkat. Bizony volt idő, mikor a re­méli szovjet filmekről azt suttog­ták, hogy Németországban ké­szülnek; s tízezrekre ment a nai­vak száma, akik ennek be is ug­rottak. Minden rendezvényünk külön izgalom volt: nem tátongó széksorok előtt kell-e majd le­bonyolítanunk. Mennyire szégyel- tük magunkat szovjet barátaink előtt, mikor eleinte ilyesmi is megtörtént, mert ,.jó“ honfitár­saink 'különb magyaroknak óhaj­tottak bizonyulni Petőfinél: tün­tetőleg távolmaradtak a forra­dalom ünneplésétől, a bolseviz- mus megismerésétől. S 'hogy vi­gasztalt, biztatott ilyenkor a vá­rosparancsnok, a konzul: Türe­lem ... Fog az menni. Igazuik volt. Ma már szinte hihetetlen, hogy mi ni lettől még csak tíz év sem válásit el. ti' gy időre az MSZT szakosz- -L/ tályai töltötték be azt a fel­adatot, amelyet eddig a haladás frontján főleg az Ady-társaság látott el, ma pedig a TTIT, a népművelés megyei és városi hálózatával együtt. Azóta össze­hasonlíthatatlanul megjavultak a könyv- és folyóirat-beszerzési viszonyok. Sokan jutottak ki a Szovjetunióba, s.látták saját sze­mükkel a kommunizmus építését, s ők is, de az itthon élők is köz­vetlen tapasztalatból ismerik a technikai csodákat messze túl­szárnyaló csodát: a valódi kom­munistát, a szovjet embert. Ma már zsúfoltig telnek érdeklődők­kel a barátsági hónap rendezvé­nyei, de az év többi részében is folyton látogatják az ismeretter­jesztő előadásokat, filmeket, szín­játékokat. Semmi kétség: lassankint a leg­bizalmatlanabb vaskoponyákat is átforrósítja nálunk is a szocializ­mus minden népet testvérré ol­vasztó ereje. JUHÁSZ GÉZA , „Szabadság, itten hordozák vé- ’ rés zászlóidat!“ — kiált jogos ; nemzeti büszkeséggel Vörös- , marty. Az a félezer év, amely a ’ törökök előnyomulása óta hol ! Sztamibul, hol Bécs ellen kény- , szerített igazságos, védekező há- ’ borúra, valóban megmunkálta az t rímeket, s bőven meg is öntözte > vérrel hazánk földjét. Nem vé- [ letlen, hogy a Szovjetunió után ’ aisőnek nálunk alakult proletár- ; illám: Tanácsköztársaság. Le- , verhették s embertelenül ki is ’irthatták az 1919-es forradalom I hőseinek nagy részét, mégis mi- , kor a hitleri horda kikotródott ’ az országból, minden faluban I akadt legalább egy-két elvtárs, . aki nemcsak testvéri érzéssel fo- ’ gadta a dicsőséges szovjet had­> sereget, hanem tudott is fölszaba­> Utóink nyelvén beszélni. Ahogy _ a magyar urak s a „középosz­• tály“ valamennyi tagja gagyo- ; gott valamicskét németül, ugyan- \ úgy dolgozóink tízezrei hozták ’ magukkal, még a 14-es háborút ; lövető hadifogságból az orosz , nyelvnek legalább némi ismere­tét. \ 1 ermészetcsen nem az volt ez . értelmiségiek legnagyobb ' hiánya, 'hogy nem ismerték az ‘ irosz nyelvet, hanem százszor > inkább, hogy sohse kaptak reális ’ <épet a Szovjetunió életéről, • kápráztató eredményeiről. Talán > nincs is nép, amelyet brutálisab- , ban elzártak volna az igazság- ’ ;ól, mint minket Horthy tollno- ! : •: i és hóhérai. Ezért volt nagy , íróm minden tudásra szomjas, ’ rolóban értelmiségi ember szá- I mára, lett légyen akár diplomás, . akár a Veres Péterek fajtájából ’ való fizikai munkás, aki saját ! jrejéből vált művelt emberré, ; máikor 1945. június 9-én megala­l’kult az MSZT, s általa lehetőség : ’ nyílt a nagy szocialista állam ta- ,; nuknányozására. I. Puszta kíváncsiság lett volna 5z? Hallgassuk csak, mit ír Pe- ’, őfi két nappal 1848. március (15-e után: „Évek óta csaknem 1 ’ kirekesztőleges olvasmányom, • ! reggeli és esteli imádságom, min- bdennapi kenyerem a francia för­’ radalmak története.. i Minden ! szavát, minden betűjét szívembe !. véstem, és ott benn a holt betűk I ’ megelevenedtek ... így vártam a > jövendőt, vártain azt a pillana- 1 ■ tot, melyben szabadsági eszméim i, és érzelmeim, szivemnek ezen el­’ kárhozott lelkei elhagyhatják a I börtönt. — Vártam e pillanatot, I, — bizton hittem, hogy el fog j'jönni, — világosan láttam, hogy í Európa naponként közeledik egy 1 • nagyszerű erőszakos megráákó- I’dóshoz.“ íme Petőfi magától rá­> jött, hogy eltéjékosődni a világ­iban lehetetlen a forradalom tor­i’ténete nélkül, — akárcsak ma ' a Párttörténet nélkül. ; 1 gén ám, de 1945-ben még I, messze álltunk a szélesebb ’körű párttörténeti oktatás leíhe- I tőségétől. Még a hadmozdulatok .vették igénybe a szállítóeszközök ’zömét; könyvre, folyóiratra is • i^upán korlátozott mértékben A fejési átlag 9,3 liter ha a süldőket 40—50 kilós súly­ban adták volna el szabadpiacon. 50 000 forintot hozott volna, míg leszerződve olcsó tejen nevelve 90 000 forintot kapnak érte. Azi tervezik, hogy aratásra 60 mala­cot és 30 süldőt eladnak, vásá­rolnak az áréból 40 db hízónak- valót, meghízlalják, tizet adnak a beadási kötelezettség teljesíté­sébe, harmincat eladnak szabad­piacon. Ez 30 000 forint hasznot 'hoz. összesen 120 000 forint lesz a tsz évi jövedelme csak hízó­ból. Később ismét ad el a tsz egyéb állatokat és annak az érá­val együtt 185 000 forint lesz az évi haszon állatfélékből. Gomo­lyából, gyapjúból, tojásból és egyéb állati termékekből 133 324 forint, a kertészetből 227 000 fo­rint haszna lesz a tsz-nek. A két üzemig tehát ügpes gazdálkodás­sal több mint félmilliót, 545 324 forintot jövedelmez a Dózsának 'homokos földön! Teljesen biztosítják az évi takarmány- szükségletet Hogy lesz-e ennyi jószágnak a takarmány biztosítva? Lesz! Van a Dózsának 20 hold régi, 14 hold árpára vetett lucernája, 4 hold tavaszi bükköny, 3 és fél hold szudánifű, két hold zabosborsc" vetése és 35 hold kaszálója. Eny- nyi takarmányvetés biztosítja az. 1100 mázsa szénaszükségletet. Most szálast nem etetnék, lege­lőn élnek az állatok. Abrakból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents