Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-08 / 133. szám

Mai számból: Megérkezett Moszkvába Nehru indiai miniszterelnök (2. ol­dal) — Komszomol küldöttség érkezik Debrecenbe (2. oldal) — Teljesítsük minden részletében a félévi tervet (2. oldal) — Jól dolgozik a pártszervezet — eredményesebb a termelőmun­ka a Tolbuchin TSZ-ben (3. oldal) — Szépség, erő és ügyes­ség ... (4. oldal) Készüljünk az aratási időszakra (B. M.) Hajdú-Biharban az el­múlt esztendőkhöz viszonyítva a tavaszi munkáikat általában a jobb minőség jellemzi. A kapálás rendje is jó eredményeket tük­röz, hiszen termelőszövetkeze­teink, amelyek példamutatóan elől jártak a vetésben, most a növényápolásban is kdtesznek magukért. A megye 116 termelőszövetke­zetében küzdenek azért, hogy holdanként 33 mázsás tengeri- termést takarítsanak be és hogy ezt elérjék, szorgalmasan végzik a kapálást, a négyzetesen vetett területeken pedig a jó gépi mun­ka adja a megfizethetetlen segít­séget. Több helyen már a kuko­rica második kapálását is elvé­gezték. Mindez azt' bizonyítja, hogy Hajdú-Bihar a növényápo­lásban szorgalmas munkával, a tavalyi eredményekhez képest növeli a terméshozamokat. A tavaszi munkák után kezdő­dik a legkomolyabb feladatok egyike, a mezőgazdaság dolgo­zóinak legnehezebb és leggyor­sabb munkát követelő tevékeny­sége, az aratás, a betakarítás. Er­re a munkára igen alaposan fel kell készülni, itt nem lehet vár­ni, mert minden elszalasztott óra súlyos veszteséget, szempergést, dolgozó népünk mindennapi ke­nyerének pocsékolását jelenti. Sztálin elvtárs mondja. „A be­takarítás — idénymunka és nem szeret várni. Ha idejében beta­karítottál — nyertél. Ha elkés­tél a betakarítással — vesztet­tél." Ez az igazság. Nem lehet várni a betakarítással, gyorsan kell dolgozni, de hogy ezt meg­tehessék a mezőgazdaság dolgo­zói, ahhoz alaposan fel kell ké­szülni, mert csak így lesz dús az aratásunk, csak így kerülhet­jük el a kapkodó munkát, amely­ben soha sincs köszönet. Az aratás mindenkor a legne­hezebb mezőgazdasági munká­nak számított. A növényápolása munkák soki éleségén kívül nincs még egy olyan munka, amely annyi dolgozót kívánna, mint az érett kalászosok aratása, betaka­rítása. Figyelembe kell venni azt a döntő körülményt is. hogy az aratás éppen akikor követeli meg a dolgos munkáskezek ezreit, amikor a kapásnövényekmél is fcanáll még a munka szüksé­gessége. Az aratással egy időben kell elvégezni a tarlóhántást is, valamint a másodnövények veté­sét is. Torlódik tehát a sokféle munka és hogy egyik se menjen s másik rovására, ne legyen kapkodás, szervezettségre van szükség. Itt van nagy felelőssége a mezőgazdaság szakembereinek, a gépállomásokon, termelőszövet­kezetekben, tanácsoknál dolgozó mezőgazdászoknak. Gondosan számba kell venni a szükséges munkaerőt. A családtagok bevo­násával biztosítani, hogy minden dolgos kéz ott legyen, amikor az életet, betakarítják. Egyetlen bú­zaszemnek sem szabad kárba- veszni, de nem szabad annak som előfordulni, hogy a tengeri- termés, vagy más növények ho­zama csökkenjen, mert hátat for­dítottak neki és csak az aratás munkájával törődnek. A legnagyobb nyári dologidő­re tehát gondosan fel kell ké­szülni. Ebből a felkészülésből a pártszervezeteiknek is fokozottan 1-i kell venni a részüket. Kérjék számon a termelőszövetkezetek vezetőitől, a gépállomások veze­tőitől, megtettek-e mindent ah­hoz, hogy gondosan előkészülje­nek, gondoskodtak-e. munkaerő- pótlásról, a családtagok mozgósí­tásáról. Rákosi elvtárs a magyar mező- gazdaság legfontosabb munkájá­val kapcsolatban így beszél: „A mi éghajlati viszonyaink között a kalászosok learatása után leg­alább 3 millió holdon lehetne másodterményt, tarlórépát, csa- lamádét, mohári, kölest vetni. Ha ezt az eredményt el tudnánk érni, könnyen 50 százalékkal nö­velhetnénk az állatállományun­kat." Ezeknek a szavaiknak az igaz­ságára kell gondolni mindenütt, szerte a megyében, amikor ké­szülünk a nagy nyári munkára. Látni kell, hogy a gondos mun­ka, a jó szervezés mindenkinek egyéni érdeke is. Nem közömbös egyetlen termelőszövetkezeti tag előtt sem az, hogy a bőséges ta­karmányalap következtében jö­vedelmez-e az állattenyésztés. Többet tesz-e zsebre októberi osztáskor, vagy kevesebbet. A felkészülés során vegyük figyelembe a szovjet mezőgazda­ság gazdag tapasztalatait. Legyen gond a felvilágosító munka meg­szervezésére. Szükség van erre, hiszen vannak még, akiket meg kell győzni arról, hogy a gyors, eredményes és szem veszteség nélküli betakarítás fontos előfel­tétele a dolgozó nép életszínvo­nala megjavításának. Nyilván­való, hogy a gyors betakarítás az előfeltétele a gyors beadás­nak. Az aratás előtt tehát rész­letes murakatervet kell készíteni, hogy a munka rendje jó legyen. A károk legtöbb esetben abból származnak, hogy helytelenül és szervezetlenül fognak a nyári munkához és csak akkor kapkod­nak, ha nincs elég kaszás, vagy nincs kéznél alkatrész az eltört aratógépnél. Mire kell legeisősorban ügyel­ni az aratásnál? Elsősorban , arra, hogy a leg­kedvezőbb időben kezdődjön az aratás, mert csak így lehet a szemveszteséget minimumra csökkenteni. A statisztika igazoi- ja, hogy a múltban országunk területén holdanként átlagban 40 kiló búza ment veszendőbe a nem idejében kezdett, nem gyor­san befejezett betakarítás miatt. Az ilyen arányú szemveszteség eredménye az volt, hogy mint­egy 600 ezer ember évi ellátásá­hoz szükséges gabona ment po­csékba a földeken. A jó aratás végzése mellett legyen gondunk az emberre. Gondoskodjunk min­denütt az aratók jó ellátásáról, elhelyezéséről, nemcsak az ara­tás, hanem a cséplés során is. A földiművesszövetikezetek ván­dorboltjai a* helyszínen adják, mindazt, amire a dolgozónak, szüksége van. A debreceni Ráfcosi-telepi Pe­tőfi TSZ tagsága igen helyesen az aratási munkák idejében való jó elvégzésére már versenyre hívja a megye termelőszövetke­zeteit. Nagyon helyesen vállal­ják, hogy a hordást és a csép- lést határidő előtt 3 nappal be­fejezik. Az aratásnál a lehető legnagyobb, de 70 százaléknál nem alacsonyabb százalékban, géppel végzik a munkát. Köves­sék példájukat a megyében, s le­gyen eredményes a verseny az aratásban is úgy, mint a növény- ápolásban. MI UJSÄG A VA SUTNÁL? Vasutasok az évi terv túlteljesítéséért dolgoznak Mint az erek az ember testében, úgy rohannak, vágtatnak keresztül-kasul az ország min­den részében az emberekkel vagy árukkal megrakott vonatszerelvények. A „vérkeringés“ irányítói, a vasutasok igen nehéz és felelősségteljes munkát végeznek. Olyat, ’’amely sok üggyel-bajjial, sok veszéllyel — és sok elismeréssel jár. A MÁV debreceni ’ Igazgatósága területén az 1955. év első évnegyedében, nyolc vállalat szerezte meg az élüzem címet _ kor­mányzatunk igen szép jutalomban és kitüntetésekben részesítette mindazokat, atoilk a jók ' között is élen haladva a legtöbbel járultak hozzá a szép siker kivívásához. Az, alábbi rövid tudósításokban arról számolunk be, mi újság napjainkban a vasút­nál, hogyan dolgoznak az 1955. évi terv időelőtti teljesítéséért, a kényelmesebb, gyorsabb és kulturáltabb utazás megteremtéséért vasutasaink. A Debreceni Fűtőház ebben az évben tízezer tonna szenet takarít meg A Debreceni Fűtőház sok szép eredményt könyvelhet el a kivívott munkasikerek nyomán. Többször elnyerte az élüzem címet — és nap­jainkban arra legbüszkébbek a mozdonyvezetők, fűtők és társaik, hogy — arányosan — az or­szágban a‘ legkiválóbb eredményt érik el a szénimegtakarításban. Nem csoda, hisz oly ki­váló mozdonyvezetők és fűtök vannak, mint Balogh István (mozdonyvezető) és társa, Bás­tyán László (fűtő), akik 12 hónapja már sztaha­novista szirtien dolgoznak — és a legutóbbi ered­ményeik azt mutatják, hogy a Zálhony—Szolnok közötti útvonalon májusban 38 százalékos szén­megtakarítást értek el. Váltótársaik: Barba Lajos (mozdonyvezető) és Poór Gábor (fűtő) sem adják sokkal alább, náluk 31 százalékos a szónmeg- t%karítás. Kiváló eredménnyel büszkélkedhet lehérvári József (mozdonyvezető) és Sass Imre (fűtő), akik 33 százalékos, eredményt értek el a szénmegtakarításban. Ezek az eredmények hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt májusban 189 tonna szenet taka­rítottak meg a Debreceni Fűtőház dolgozói. Vál­lalásuk még szebb: arra tettek Ígéretet a fűtő- háziak, hogy az év elejétől a vasutasnapig (augusztus második vasárnapjáig) 6900 tonna szenet, december 31-ig pedig 10 000 tonna szenet takarítanak meg. Fogadalmat tettek arra is, hogy évi tervüket határidő előtt, december 1-ig rész­leteiben is teljesítik. Hogy mily komoly jelen­tőségű a Fű tőház dolgozóinak vállalása, arr a elég csak egy példa, ami világosan bizonyítja ezt: Budapest—Debrecen között' átlagosan 140— 150 mázsa szénre van szüksége egy átlagosan megterhelt szerelvénynek. A tízezer tonna szén megtakarítása tehát azt jelenti, hogy a főváros­ból kb. 700 szerelvényt megtakarított szénnel továbbíthatnak a vasutasok Debrecenbe. Készül az őszi csúcsforgalom jór és gyors lebonyolítására a Debreceni Állomás Igaz, még a nyár legelején tartunk (a nap tár szerint a tavasz utolján), a Debre­ceni Állomás dolgozói azonban már az őszre, a nagy csúcsforgalom lebonyolítására készülődnek. Az előjelek biztatóak: a felszabadulás óta még egyetlen évben sem volt ilyen pontos a közle­kedés a debf-eceni igazgatóság területén, mint a legutóbbi hetekben, hónapokban. Azt lőhet mondani, hogy teljesen menetrend szerint közle­kednek a vonatok. Igen ritka a késés, ami még márciusban is jellemezte közlekedésünket. Még a télen sokat szidott pesti gyors is csak elvétve késik néhány percet. Az élüzem címmel kitün­tetett Debreceni Állomás a további hónapokban még inkább, mint eddig, ügyel a személyszál­lító, tehervonatok pontos indítására, érkezésére. Kik azok, akik a legméltóbbak arra, hogy nevük nyilvánosságát kapjon az újságban? A sok kitűnően dolgozó köziül, dicsérjük most meg if j. Sipos Imre külsős forgalmi szolgálattévőt, Ha- nyicálca József rendelkező forgalmi szolgálat- tevőt, Kiss Sándor állomási irányítót, Lakó Fe- /renc váltóőrt, Nagy Istvánt, a „szakma kiváló dolgozóját“, csapatirányítót, Béke Antal ratotár- nokot, Kelenyik István térmestert, Tóth Ferenc kocsimestert, Vadnai Imre guritásvezetőt, Szabd Béla kocsirendezőt. A biharker észt esi vasutasok fogadalma A magyar—román határszélen lévő Bihar- kereszt.es Állomás dolgozói nagy feladatra vál­lalkoztak. Szavukat adták, hogy a vasutasnap és alkotmányunk ünnepének tiszteletére tervüket jelentősen túlteljesítik. Közös erőfeszítéssel indulnak harcba a mozdonyok jó kihasználá­sáért, a fűtclháziak a tartózkodási idő csökken­téséért. A Dajka-,- Zagyva- és Szemán-brigádok egymással versenyezve komoly felajánlásokat tettek: vállalva, hogy a tervben előírt szerelvé­nyeknél súlyosabb terhet szállítva is pontosan — a menetidő betartása mellett közlekednek. Je­lentős az a fogadalmuk is, amelyben a kocsi- kihasználás 110 százalékos- teljesítésére adták szavukat. A vontatási és forgalmi dolgozók most egymásután teszik meg vállalásukat a bihai ke­resztesiek ió példája nyomán. Klubhelyiséget avattak a vasutas DISZ fiatalok Most avatták igen szépen és ízlésesen beren­dezett klubhelyiségüket a MÁV debreceni Igaz­gatóságán dolgozó vasutas fiatalok. A közel 100 tagot számláló DISZ szervezet tagjai nagy lel­kesedéssel rendezték be otthonossá ezt a helyi­séget, ahol a napi munka után kellemesen el­töltihetik szabadidejüket. Szeműk Béla DISZ titkár és a többiek, a honvédségtől most lesze­relt Fles László, I. Tóth Gyula, a pályamunkás- ból lett tervosztály! dolgozó, Bojtor Zoltán DISZ szervező titkár, UlvecZky Marika gépíró és még mások második otthonuknak tekintik az új klub- helyiséget, amelyet ünnepélyes kereteik között adtak át rendeltetésének. A püspökladányi állomáson is nagy sikere van a könyvhétnek Nagy forgalmat bonyolít le a Püspökladányi Állomás. Ezt a tényt ismerve, felállított egy könyvsátort a ladányi állomáson — a forgalmi iroda előtt — az Állami Könyvterjesztő püs­pökladányi lerakata. Akárcsak szerte az ország­ban, itt is nagy keletje van a könyveknek. Kü­lönösen a népszerűvé vált Olcsó .Könyvtárban megjelent sorozatnak. A ladányi vasutasok azonban jogosan szóvá- tesziik, hogy egyetlen vasutas témájú könyvet sem lehet kapni a könyvsátorban, holott abból is lenne igen nagy kereslet. Pánydnról és a többi szovjet vasutasról megjelent írásokat különösen hiányolják. Miről ír a „Durrantyú“ Nézzük, miről ad hírt a „Durrantyú“ legutol­só, ebben az esztendőben megjelent 9. száma? Jogosan dicséri Hiripi Sándor szegcsavar esz­tergályost, a Járműjavító dolgozóját és Zelenka András alvézlafcatost és brigádját (Járműjavító), akilk átlagosan 140 százalékos eredményt értek el a DISZ II. kongresszusa tiszteletére. A Püs­pökladányi Fűtőházban Skribek József mozdony- vezetőt, Pocsai Sándor mozdonyvezetőt és a hoz­zájuk tartozó fűtőket a .tiszta, gondozott moz­donyokért. A 'hajdúszentgyörgyi sínhegesatő te­lepen Molnár Istvánt, Andonkó Sándort, Bara­nyai Gábort, Tóth Mártont dicséri. ' Bírálat azonban több van a aapban. Jogo­san veti szemére a „Durrantyú“ a Nyírábrányi Állomás dolgozóinak, hogy nem ügyelnek a nép vagyonára, mert az állomás területén 40 mázsa szén nagy része a szabadban tönkre megy. „Nem lehet az ember fából...“ Rajzzal- illusztrálja, hogy elbocsátás az eredménye, ha valaki ittas állapotban botrányosan viselkedik. így járt Smidróczfci Tst.ván fűtő is, a Püspökladányi Fűtő­ház volt dolgozója. A „Durrantyú“ bírálja a Jármű ja vitó vezetőit-, mert a VII. osztályban lévő festókdombok pUávn'flását a vezetők ugyan ígérik, de az ígéret eddig minden esetben csak ígéret maradit. ARA : 50 FILLÉR SZERDA, 1955. JUNIUS 8. XII. ÉVFOLYAM,' 133. SZÁM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents