Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-07 / 132. szám

1935. JUNIUS 7. KEDD NÉPLAP 3 DEBRECENI ÜNNEPSÉGEK , mi! ! ! ! !tn:i;!iMiitn mii miit u n i • n i! üli irtnimivuin mihiimi iitmuai A pedagógusnap í alahogy az idő is azt hozza, amit az em­ber vár. A nyarat, a meleget, amivel eddig olyan nagyon szűkmarkuskodtak a napok. Tegnap és tegnapelőtt szépen kitisztult, a mnius fényt és illatot kapott és Debrecenben szétlangyosodott a meleg. Ez a meleg persze lehetett valami belső tűz is, hiszen ez alatt a pár nap alatt annyi lé­lekből forrósodott ki az indulat, hogy már ez a meleg elég lett volna ahhoz, hogy rügyet sodor­jon, lombot növesszen. De ez a tűz, ez a júniusi ragyogás hatásában több volt, szebb volt. Mo­solyt csattantott az arcokra, az emberi érzése­ket ünneplőbe öltöztette, s az öröm könnyű de­rűjét végig villantotta mindenki lelkén. Ennék az ünnepségnek a hősei a pedagógu­sok voltaik. A nevelők, tanítók, tanárok, óvónők, akik formálják, alakítják a mi emberségünk folytatóit, a gyermekeket. Ők voltak a hősei, a nevelők, alkik a humanizmus legszebb törvé­nyeit naponként váltják valósággá, akik példák- kal tesznek bizonyságot, hitet, feladatunk meg­valósítása mellett. Sajgóan szép az, amit ők csinálnak, verejtékesen nehéz, amit ők dolgoz­nak, hiszen az emberformálás mindig a legszebb és legnehezebb feladat. De alkotó és művészi fel­adat is, amit ők csinálnak, hiszen a pedagógia művészete valami olyan művészet, amihez te­hetség, hivatás és nagy-nagy emberség kell. A pedagógiai munkáik nehezét kicsit gyakor­latból, kicsit közelről ismerve sokszor feltettem a kérdést, hogy miért végzik mégis olyan peda­gógiai művészettel munkájukat, feladatukat. Mi ad új és új erőt naponkénti munkájúkhoz, a nevelés egész embert követelő fáradalmaihoz. Az ünnepségen választ kaptam erre Is. Kesdődött valahogy úgy, hogy már dél­után 4 órára zsúfolásig megtelt az Arany Bika nagyterme pedagógusokkal. Öreg, havashajú ta­nítók, kikben csupa emberséget és emléket őriz az idő, bársonyos, barnahajú tanítónők, akik még tele vannak az indulás izgalmával, gyűltek, gyü~ lekeztek sokt.zínűen. Volt, Oki a Csokonai Gim­názium évi munkáját hozta, volt, Oki a csökmői iskolaudvar zsivaját, de mindegyik nevelő és tanító egy év becsületes munkájának ízével és melegségével jött el a pedagógus ünnepségre. fff ez az ünnep csupa piros volt a mosolyok­tól, a szeretettől. Pedig ez is úgy kezdődött, mint a többi, megnyitóval, ünnepi beszéddel, jutalom kiosztással. Csak valami közben történt, ami nem minden ünnepségen történik. A tanít­ványok köszöntötték a nevelőket. Úttörők és DISZ tagok, valami őszinte egyszerűséggel, cumit éppen az egyszerűség varázsolt a legünnepibbé. Dobpergésre vonultak be szépen rendezett so­rokban és a sok-sok komolykodó pedagógus te­kintet úgy nézett rájuk, mint lombba borult fa a most sarjadó fűszálra. Aztán egy kislány a mikrofon elé lépett és köszöntötte a pedagógu­sokat. Nem volt ebben a beszédben semmi cif­raság, még talán szép szavaik se voltak, de vala­hogy őszintén buggyantok ki a gyermeklélekből, mint ahogy a virágból tavasszal szétsarjad az illat. Csak peregtek, peregtek a szavak, s mikor vége lett, az apró kezek szétdobálták a kis csok­rokat, a sok színű virágokat. Kínéit az arcára, kinek a hajára, kinek a kezére esett, de, akihez nem jutott, még annak is a szívére esett, s olyan milegen, hogy szinte könnyet buggyantott. S ak­kor az ember leikébe belesajgott, hogy ez az. Ez ad erőt, kitartást tanítani, nevelni, szeretni a gyermeket, az életet, akikben nő a jövő, sarjad a szépség és arcot formál a holnap. Mindemellé pedig testvérként nőtt hozzá az a megbecsülés, ahogyan a mi államunk, a mi társadalmunk ju­talmazza é« becsüli őket. Nem soroljuk fel, kik kaptok jutalmat, de ha azt mondjuk, hogy me­gyénkben, Debrecenben több mint hatszázan, Okkor már jeleztük azt a megbecsülést, amiről pedagógusaink már annyiszor és most is meg­győződhettek. Befejeződként talán azt lehetne még mondani, hogy hétfőn reggel a virágboltok újra megteltek diákokkal, iskolásokkal. A sok csörgő, aprópénz mind-mind azért gyűlt össze, hogy virággá vál­tozzék, hogy kedveskedjék a nevelőknek. Vitték, vitték a virágokat, a szívüket, arcúikon derengett valami, amit kimondani nehéz, leírni sem köny- nyű: a szeretet. Ma az övék, a pedagógusoké ez is, a szeretet, kis iskolások, nagy diákdk, egész népünk szeretete, hiszen megérdemlik, hiszen mögöttük áll újra egy év, sok-sok munkával és még. szebb eredményekkel A könyvhét A könyvheti ünnepségekről szólván kicsit halkabban, kicsit kedvetlenebbül kell tenni megállapításokat. Persze a könyvhét súlyáról nem adhatunk még számot, mivel csak vasár­napról tudunk eredményeket. Ezek az eredmé­nyek nem rosszak, sőt igen jók, s ha csak eb­ben mérlegelnénk a könyvheti ünnepségeket, szavunk se lehetne panaszra. Valami azonban hangfogózza, tompítja a könyvheti eredménye­ket, amit úgy gondolom szóvá kell tennünk, ép­pen a jövő érdekében. Igaz, semmi különös és váratlan nem történt, ezen a könyvnapi ünnepségen, talán az volna furcsa és szabályon kívüli, ha az történik, ami nem történt. Az egyszeri igazság újra csak az, hogy Debrecenben fáznak az irodalmi ünnepsé­gektől. Negyed-, vagy ötödház előtt kell irodalmi ünnepségeket rendezni, és még szerencse, hogy előrelátás folytán a könyvheti,. a Déri Múzeum­ban rendeztetett, így legalább a kevés megje­lenő, arányosan elosztva, majdnem megtöltötte a termet. Pedig mindazok, akik nem jöttek el, sajnálhatják ezt az irodalmi ünnepséget. Nem azért, mintha különöst kaptak volna, de elen­gedtek valami olyat az életükből, amely író és olvasó kapcsolatát olyan élővé és elevenné teszi. Sarkadl Imre Kossuth-díjas író is er­ről beszélt röviden, hogy milyen élmény az író­nak és olvasónak, ha személyesen találkoznak. A könyvnapoknak éppen az a rendeltetésük, odavinni az írókat a közönség elé, s a nem leírt, de a kimondott szavak melegébe fogózkodva puhatolózni egymás vágyában, gondolataiban. Ha ez sikerül, ebből mind a két fél csak hasz­not húzhat. Az író is, az olvasó is. Ha elmarad, mint a tegnapi debreceni könyvheti ünnepségen, kár talán nem, de haszon semmiképpen sem származik belőle. Az irodalmi ünnepségen két Kossuth-díjas írót üdvözölhettünk Debrecenben. Sarkadi Imrét, és Karinthy Ferencet. Mind a kettőt jól ismerjük — Debrecenben is — könyveikből, írásaikból. S hogy mennyire ismerik, bizonyítja az az egy­szerű valóság is, hogy Karinthy Ferenc köny­veit nem lehet kapni városunkban, mind elfo­gyott. Sarkadi Imre könyveiből pedig jó párat eladtak tegnap is a könyvárusítók. Mi az oka tehát annak a húzódozásnak, nagy íázásnak, feszegeti a kérdést az ember, eey-egy ilyen lehangoló ünnepség után. Az időpont? Délelőtt 11 órakor rendezték, nem a legjobb időben, de Debrecenben ha nem több. de száz, vagy kétszáz irodalomszerető, könyvolvasó em­ber mégis csak található, akik ezt az időpontot is rászánják, avagy talán feláldozzák jó hírünk érdekében; Irodalmunk jelenlegi helyzete, firtatja tovább az ember ... Akik ott voltak, meggyőződ­tek arról, hogy a felolvasott novellák, elbeszé­lések. versek, életünk legelevenebb, legégetőbb problémáit elemzik és Sarkadi írásművészete a példa, hogy milyen tehetségesen. Karinthy Fe­renc: Irodalmi története pedig egvenesen olyan élményt jelentett, amiben nem minden nap ré­szesül az ember. Tehát ez sem ok, az sem ok, hát akkor mi vinné már dűlőre a kérdést? A dolog azonban nem olyan egvszerű. Valahogy egyszer együtt és közösen kellene beszélni erről a közös dol­gunkról. hogy rendezhessük és megoldhassuk már ezt a problémát is. Annál is inkább, mert ez a vasárnapi ünnepség egy kicsit kötelessé­günk is lett volna, hiszen vendégeink voltak — és olyan vendégek, mint Sarkadi és Karinthy Ferenc — s a debreceni vendégtisztesség más­ként dukál. Az irodalomban is. Kik maradtak el az ünnepségről? Az egyete­misták, a magyar szakosok, akik annyi sok szépet és okosat tudnak az irodalomról. Igaz, ők most vizsgáznak, vizsgára készülnek, talán irodalmi vizsgára. A középiskolások, a diákok, — ők meg tornavizsgára készültek. Az iroda­lomszakos tanárok, — pedagógus ünnepségen voltak, s ki tudná szerbe-számba venni, hogy még kik azok, akik nem jöttek el, akik távol maradtak. Pedig a könyvheti ünnepség megérte volna nekik is, ha nem másért, azért az él­ményért, hogy személyesen szótváltsanak Sar­kadi Imrével. Karinthy Ferenccel, akik az ő vá­gyukat, naponkénti nagv-nagv gondjaikat tolmá­csolják- az olvasók milliói felé. Ha as Ünnepség nem is sikerült, a va­sárnap eladott könyvek példányszáma azonban vigasztaló. Amit elvesztettünk a réven, meg­nyertük a vámon — mondja az ember, s amit elmulasztott az ünnepség, azt megadta a könyv­vásár. Mind a magyar, mind a külföldi írók al­kotásait egyre többen és többen vásárolták, s akik nem voltak a könyvünnepségen, leg­alább így bizonyítottak irodalomszeretetük mel­lett. Ez is bizonyíték, talán erősebb mint az első, s ennek csak örülhetünk. , Bad* Istjyan, i A NÖVÉNYÁPOLÁSBAN a megye legjobb községe Bedő A Hajdú-Biíhar megyei földe­iken a kedvezőre fordult, jó me-. ► leg időjárásban meggyorsult a tmunika. Most kell minden erőt • mozgósítani, hogy a nedves föld­iben gyorsan fejlődő dudvát ki­dőljék a kultúrnövények sorai kö- [ zül. A kapálás legsürgősebb, leg­szorgosabb napjai most vannak. A határ üdezöld és a meleg ! napsugarak gyorsuló növekedés- í re ösztönzik növényeinket. Lé- ípést kell tartani fejlődésükkel: • irtani a gazt, hogy kapásnö­► vényeink minél gazdagabb ter­► méssel fizessenek. A határ képe [mindenfelé biztató. Az aranyat •érő májusi esők kedvező hatása látható. Az elmúlt napok hűvös idöjá- [rása és az itt-ott jelentkező talaj- menti fagyokkal kapcsolatiban ! rémhíreik terjeditek el a rnegyé- íben a fagykárokról. Az ellenség felhasználta a saokatJa.mil hűvös időjárást, s arrói károg, hogy ve­szélyben a tenge r itermés, íesár- guit a tengeri, kifogyott a cukor­répa. Kedvező ez a gálád híresz­telés a spekuláns elemeidnek, fel is verték a szabadpiaci árakat, például a tengerinél is rövid két hét alatt majdnem 100 forinttal mázsánként. Megkérdeztük Legény Endrét, a megyei tanács egyik mezőgaz­dászát, hogyan is állunk a fagy­károkkal; — Hazug híreszteléseikről van szó — mondotta. — Igaz, hogy Hajdúbagos, Sánámd, Miikepércs határából jelentettek kisebb fagy­károkat, főleg a fagyra érzékeny növényeknél, mint a babnál, de szó sincs arról, hogy akár a cu­korrépa, akár a tengeri a megyé­ben jelentős károsodást szenve- Idett volna, Megkezdődött a búza kalászolása — Elmondhatom — folytatta, hogy bár az őszi búza a ta­jvaszi kedvezőtlen időjárás miatt [később indult fejlődésnek, a kez- f detá elmaradást már csaknem be- í hozta, és most a meleg napok ; következtében már a kalászolás I állapotában van. A határjárások I arról győztök meg bennünket, £hogy általában jobb terméskilá­• tásokkal számolhatunk, miint az • elmúlt évben. Némely helyen, • különösen a hidegebb réti tála­ljakon van csak lényegesebb ei­► maradás a fejlődésben. — A növényápolása munkák ; üteme az egész megyében álta- t iában jó. A kukoricatermés nö- ivelése érdekében az volt a fel­► adat, hogy a termelőszövebkeze- Ilek földjén minél nagyobb terii­► létén négyzetesen kerüljön a ► földbe a mag, hogy így lehetővé ; váljon a gyors gépi miunika, a te- ■ rület keresztben-hosszában való [művelése. Nagyon sok termelő- | szövetkezetben kifogástalanul vé- ; gezték el a négyzetes vetést, [ könnyítették ezzel munkájukat, [elősegítették a nagyobb termést. [Fegyelmi a hanyagul dolgozó Í mezőgazdászok ellen I — A kukoricatermelés növelé­ssé érdekében a berekböszörmé- [nyi Szabad Föld Termelőszövet- [ kezet mezőgazdásza Nagy Sándor [nem végezte jól feladatát, a ku- |- korica vetés megszervezésében [ igen hanyag, felelőtlen munkát ; végzett. Ellene és még három [ mezőgazdász ellen fegyelmi vizs­gálatot kellett indítani. Nem tűr- íhető az, hogy egyes szakemberek ! hanyagsága következtében keve­sebb termést takarítsunk be. A megyében 116 termelőszövet­kezetben küzdenek azért, hogy elérjék a holdamlkénti 30 mázsás tengeritermést. Vannak szövetke­zeteink, ahol 35—40 mázsás ten- geritermés elérését vállalták. — A megye legjobb járása a kapálást tekintve, legújabb érté­kelésünk szerint a derecskéi já­rás. Az első kapálás! munkáit már befejezték, és jó ütemben folyik már a második kapálás is. Ebben a járásiban a lucernáit már leka­szálták, néhány hold kivételével a bahordása, kazla zása is meg­történt. — A megye területén a szálas- takarmány kaszálása és betakarí­tása lényegében már megtör­tént, s örömmel kell megállapí­taná, hogy az idén az elmúlt évi- hez viszonyítva a szálastakar- mámy kaszálásában, szárításában gyorsabb és jobb a munka, mint volt a megelőző esztendőben. Az időjárás pedig nem volt valami kedvező, gyakori esők zavarták a munkát, de a jobb szervezéssel mégis kedvezőbb eredményt le­hetett elérni. A megye növényápolásban leg­jobb községe Bedő. Ebben a köz­ségben példamutató szorgalom- mai végezték az első kapálást, napokkal ezelőtt be is fejezték és már a második kapálás befeje­zése előtt tartanaik. — _ A meleg napok valósággal húzzák felfelé a növényeket, gyorsul fejlődésük. A jó termés­hez idejében végzett jó munka kell, s amint látjuk általában ezen a téren nincs jelentős hiba a Hajdú-Bi'har megyei földeken — fejezte be nyilatkozatát Le­gény Endre. Levelezők könyvjutalmazása Az elmúlt hónapokban igen sole munkás, dolgozó, paraszt, értelmiségi fogott tollat, hogy megírja lapunknak •a munkaterületen elért eredményt, vagy eset'eges hibát. Levelükkel minden esetben komoly segítséget nyújtottak nemcsak a lap, hanem saját munkájuk jobb, hibamentes sebb elvégzéséhez is. Levelezőink leveleikkel, írásaikkal buzdítottak, neveltek, tanítottak. Az elmúlt hónapban a legtöbb le­velet fró éa legjobb munkát végző levelezőinket könyvjutalomban része­sítjük. Könyvjutalmat kap: Máté Jó­zsef Nagyhegyes Október 22 TSZ, Molnár Gábor Nyírábrányi Állami Gazdaság Lörinczi József Téglás is­kola, Pataki Béla Vámospércs iskola, Vályí Elek Vámospércs, Kondor La­jos gépállomás Derecske, Kovács József Derecske egyénileg dolgozó paraszt Engi Erzsébet Hajdúbagos Szabadság TSZ, Török Áron Dózsa TSZ, Sáránd, G. Kenyeres Irma Hajdúnánás gimnázium, Bodor Mihály Hajdúná­nás Táncsics TSZ, Szonda Klára Haj­dúszoboszló, Kegyes Mihály Nagyiéta tanács, Béqány Bálint Polgár, Járási Könyvtár, Fodor János Tiszacsege, Gáli Margit Tiszagyulaháza Szabad­ság TSZ. L. Kiss Géza Berettyószent- mártor tanács, Csernik Borbála Be- rettyószentmárton Béke TSZ, Szabó I Miklós Darvas, Bem TSZ, Fodor Ka­roly Fúrta. Zsiros Demeter Bedő Ut- • törő TSZ, Békést György Körösszakái Szabadság TSZ. Kun Séjáné Nagyko­rok! tanács. Fekete Gyula Ebes Sztálin tsz. Nagy Lajos Maca iskola, Pataki Eszter Pipóhegy, Kegyes Sán- dor Balmazújváros, Debreceni Sán- dorne Balmazújváros. Újvárosi Péter Balmazújváros. Fényes Jenöné Haj- dúhadháa. Bolla József Hortobágy Borsősi Altami Gazdaság. Muka ist- vdnná Püspökladány Petőfi TSZ, Jánki Jánosné Debrecen. Balogh Ele­mér Debrecen, Ráez János Debrecen Gázmű, Szincsák József Debrecen. A debreceniek személyesen átvo-' hetik a jutalomkönyvet, a vidékiek­nek postán továbbítjuk A posta a dolgozók igényeinek kielégítéséért 1955. június 6-án a posta a dolgo­zók kívánságának eleget téve a Vö­rös Hadsereg útja 18. szám alatti Állami Áruházban külföldi és divat- lap szaküzletet nyit. Terjeszti és árusítja mind a népi demokratikus országok, mind a nyugati államok munkásmozgalmi és párt lapjait. — Felhívjuk mindazok figyelmét, akik ilyen igénnyel jöttek felénk, szükség« létükét és igényeiket kielégíthetik — közii a Postaigazgatóság hiriaposztii lya.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents