Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

1955-06-24 / 147. szám

1955. JUNIUS M., FENTEK NÉPLAP A FÉLÉVI 1 ERVIELJESlTSIKEREI Pártunk Központi Vezetőségé­nek márciusi határozatát egész dolgozó népünk lelkesedéssel és helyesléssel fogadta. Az üzemek, vállalatok dolgozói megértették, hogy az életszínvonal tartás eme­lésének kulcsa az ő kezükben van, munkájuktól függ milyen mértékben és mennyi idő alatt valósíthatjuk meg nagy tervein­ket. S a dolgozók nem késleked­tek a cselekvéssel. Az üzemek és vállalatok többségében igyekez­tek tovább fokozni a felszabadu­lási munkaverseny nagy lendü­letét. A lelkes törekvéseket siker koronázta: mind több üzem, vál­lalat dolgozói teljesítik határidő előtt második negyedévi és első félévi tervüket, hogy aztán a hó­nap hátralévő napjaiban újabb sok százezer forint értékű, terven felüli gyártmánnyal gazdagítsák népgazdaságunkat. járuljanak hozza az életszínvonal tartós emelésének megteremtéséhez. Tizenháromezer különféle exportkefe terven felül A kefegyáriak régi jó hírne­vükhöz méltóan most is az elsők között fejezték be első félévi és második negyedévi tervüket. El­ső félévi teljes termelési kötele­zettségüknek már június 13-án eleget tettek. Első dolguk az volt, hogy azon­nal meghatározták mennyi ter­ven felüli árut adnak az ország lakosságának és a külföldi pia­cokra június végéig. Nagy fel­adatra vállalkoztak. A gyár lel­kes munkás és műszaki kollektí­vája úgy döntött, hogy június 30-ig 75 ezer különféle kefét és meszelőt készítenek terven felül a belföldi piac számára. Ezzel 350 tek követték: már 36 ezer külön­féle kefe és meszelő elkészült jú­nius 22-ig. Az exporttervek határidő előtti teljesítése, az exportáruk kiváló minősége a Kefegyár egyik erős­sége. Az első félévi exporttervet jóval határidő előtt — ugyancsak június 13-án — teljesítették. Ezen belül második negyedévi export­tervüket pedig e napig 53 ezer forinttal túl is teljesítették. Ez­zel sem elégedtek meg. TJjabb 13 ezer darab különféle — főleg ru­ha- — kefét készítenek exportra. E gyártmányok jelentős részét az izméri (Törökország) nemzetközi vásárra viszik, hogy ott is dicső­ezer forinttal gazdagítják nép- f séget szerezzen a magyar ipar- gazdaságunkat. A szavakat tét-Inak a kefegyáriak kezemunkája. A Dohánybeváltóban már a harmadik negyedévi terv jó előkészítésén dolgoznak A Dohánybeváltó dolgozói is eredményes versenyt futottak a rohanó idővel: naptárukban 10 nappal előbb lett vége az első fél évnek. Június 20-án nagy öröm­mel állapíthatták meg, hogy ele­get tettek mind a második ne­gyedévi, mind az első félévi kö­telezettségeiknek. A második ne­gyedévi tervet június 20-ig 102,7 százalékra teljesítették. A nagy­szerű eredmények annak köszön­hetők, hogy egy pillanatra sem engedték ellanyhúlni a munka­verseny lendületét, szívás harcot folytattak azért, hogy a napi, a dekád és a havi terveket rendsze­resen túlteljesítsék. Ezekben a napokban két nagy célkitűzés megvalósításáért har­colnak a Dohánybeváltóban. Jú­nius 30-ig a második negyedévi tervet 112,4 százalékra akarják teljesíteni. Újabb eredményeket akarnak elérni a termelékenység emelésében és az önköltség csök­kentésében is, hogy második ne­gyedévi teljesítményeikkel ismét, immár egymásután negyedszer méltó, legyén a vállalat az élüzem címre. A másik nagy feladat a harmadik negyedév jó előkészíté­se. Körültekintő alapossággal igyekeznek ezt a feladatot meg­oldani, mert sok függ ennek si­kerétől. Ugyanis a Dohánybevál­tó munkáinak zöme — a dohány átvétele — a második félévre esik. Tanácsi vállalatok a lakosság jobb áruellátásáért Igen fontos feladatot látnak el a lakosság áruellátásának állan­dó javításában a tanácsi vállala­tok. Ezek a vállalatok a helyi adottságok jó felhasználásával, helyes munkaszervezéssel sokat tudnak segíteni abban, hogy mind több élelmiszer és egyéb közszük­ségleti cikk álljon a lakceság ren­delkezésére. A tanácsi vállalatok többségének dolgozói lendületes munkaversennyel igyekeznek ezt a fontos feladatot minél sikere­sebben megoldani. A Hajdú-Bihar megyei Tanács élelmiszeripari osztálya a napok­ban közölte szerkesztőségünkkel, hogy az ellenőrzése alá tartozó vidéki sütőipari vállalatok máso­dik negyedévi tervüket június 20-ig 102,4 százalékra teljesítet­ték. A Debreceni Tanács Faipari Vállalata is szép eredményt ért el. A vállalat dolgozói június 18-án befejezték második negyed­évi tervüket. Elhatározták, hogy a hónap végéig 20 hálószobabú- tort készítenek terven felül. Fogadás as Állami Varsó Cirkusz együttesének tiszteletére 3 Abból az alkalomból, hogy az Állami Varsó Cirkusz magyaror­szági vendégszereplése során Deb­recenbe is ellátogatott, Debrecen Város Tanácsa végrehajtó bizott­sága tggnap délelőtt fogadta a lengyel cirkuszművészeket. Az együttest Ménes János vb. elnök köszöntötte: — A dicsőséges szovjet hadse­regnek, mindkét nép felszabadí­tójának köszönhetjük országunk, népünlk felemelkedését, barátsá­gunk elmélyülését és kulturális kapcsolatunk megerősödését is — mondotta többek 'között. Az Állami Varsó Cirkusz együt­tesének nevében Jedrzejewski Ed­mund Nell, a cirkusz igazgatója válaszolt. Megköszönte a szívé­lyes fogadtatást és a többek 'kö­zött ezéket mondotta: — Csodálattal lápjuk azdkat az eredményeket, amelyéket a ma­gyar nép mind kulturális, mind más területen a felszabadulás óta elért. Mindazt, amit magyar- országi vendégszereplésünk so­rán láttunk és tapasztattunk el­meséljük otthon, Lengyelország­ban is. Meg vagyok győződve ar­ról, hogy barátságunk még inkább elmélyül s a Szovjetunió oldalán haladva harcolunk békénk bizto­sításáért. A jelenlévők ezután hosszan­tartó taps közepette éltették a lengyel—magyar barátságot. Minden egyes alkalommal az elmúlt diákéveket idézem, amikor e több évtizedes múltra visszate­kintő iskola falai között járok. A jól ismert szűk udvaron most, mint akkor, egy-két pad ill, az órák közötti szünetekben itt pi­henhettük ki mi is egy-egy nehéz óra „fáradalmait“, s itt néztük át mégegyszer — csupán felelevení­tésképpen — a ikövetkező óra anyagát. Oldalt, a fal mellett kes­keny virágágy fut néhány méter hosszan, s a nyíló virágok kelle­mes illatát a nyitott ablakokon keresztül a tantermekbe is be­lopja az enyhe szél. Á folyosók, a tantermek isme­rősék, de mégis van itt valami, ami megváltozott, ami egészen új. A folyosó falg.it, fel egészen a másodpk emeletig, képalt díszí­tik. Ha idegen tévedne e folyo­sókra, s nem tudná, hogy az is­kola mire képesít — e kepek, áb­rák, grafikonok alapos szemügy- revétele után minden felvilágosí­tás nélkül rájönne, hogy itt a ke­reskedelem jövő nemzedékét ne­velik. Az ízléses elrendezésű képek azonban nemcsak megyénk, vá­rosunk bolthálózatát tárják a szemlélő elé, hanem a felvételek ízelítőt adnak hazánk szép tájai­ról is. Egy külön részt szenteltek a Hortobágyról készült felvéte­leknek. A régi kunyhó mellett áominálólag hatnak az új Horto- bágyol bemutató képek, a felsza­badulás tíz évének eredményei. A tantermek és folyosOk most már üresen ásitoznak. Befejező­dött az eredményekben gazdag is­kolai év. Hogy valóban eredmé­nyes volt, arról az évzáró ünnep­ség is tanúskodott. Sok fiatal lány, a Közgazdasági Leánytech­nikum !kereskedelmi tagozatának tanulói vett részt ezen az ünnep­ségen. Vendégekben sem volt hiány. Egynémelyek diáiklánynak az udvarlója is eljött, hogy együtt örüljön választottjával a jó mun­káért járó jutalomnak. Hogy hány 1kitűnő és jeles ta­nuló lett ez évben ebben az isko­lában a 300 tanuló közül, azt sök lenne felsorolni, „Kitűnő tanuló“ jelvényt viszont öten — Kovács Katalin, Mászáros Erzsé­bet, Kántor Erzsébet, File Mária és T őzs ér Irén — kaptak, négyévi jó ta­nulásuk eredményeként. A jutal­mak kiosztása azonban ezzel nem fejeződött be. Kiss Julia, az iskola egyik büszkesége a Rákosi tanulmányi verseny matematikai pályázatán — az elsőt nem adták ki — a III. dijat, 300 forintot nyert. — Az „Arany Dániel“ matematikai pá- lyázpt nyertesei C s ob án Ju­liánná és Kertész Magda. A statisztikai pályázat részvevpi közül többen könyvjutalomban részesültek. Mások >kézilabda és egyéb sporteredményekért kap­tak jutáimat. A gép- és gyorsírás versenyzői sem hfíztak szégyent iskolájukra, sőt a takarékosság terén elért eredményekért is kap­tak díjat. C s ab i na János, az iskola igazgatója osztotta ki a nyert dí­júkat, egyben buzdította őket to­vábbra is szorgalmas, lelkes mun­kára. Markovich Ilona, az igazgató helyettese a pénzjutal­maikat adta át a kitűnő és jeles tanulóknak. — Mintegy kétezer forint került így kiosztásra. A jó eredmények, jó munkát dicsérnek. Méltán megérdemli az elismerést az iskola nevelőtestü­lete, köztük Máté Géz án é a sportban. Kovács Mária a matematikában elért eredmé­nyékért. A magyar, történelem, földrajz, áruismeret, orosz nyelv és a politikai gazdaságtan oktatói is szép, elismerésre méltó mun­kát végeztek. A IV. d) osztály 3,6 százalékos képesítő eredménye méri a jó oktaíó-nevelő munkát. Ez a szám meghaladja az orszá­gos átlagot. Az islkola kapui becsukódtak, de csaik rövid időre. Szeptemberben nemcsak azok jönnek vissza, akik újra elfoglalják helyüket a pa­dokban, hanem vissza-vissza tér­nek ide — szinte rendszeresen — azok is, akik ez iskolában tanul­takat a 'különböző munkahelye­ken értékesítik. Iskolájuktól vég­érvényesen egyikőjük sem vesz búcsút, — az évzárón is igy kö­szöntek egymástól, tanáraiktól: „Viszontlátásra, szeptemberben’.“ (— n. é. —) Egy fiatalon mártírhalált halt kommunista, Tóthíalusi Sándor ifjúmunkás halála 10. évforduló­ja alkalmából emlékünnepség lesz ma Debrecenben. Ez emlékün­nepségen részt vesznek Tóthfalu- si elvtárs harcostársai, azok, aki­ket tanított, s akikkel égyütf har­colt a Horthy fasizmus évei alatt. Debrecenben is többen vannak pjyanok, akik Tóthfalusi elvtárs- sal együtt az igaz utat járták, s akik megérhették a szabadságot, amiért Tóthfalusi elvtóvssal együtt sok nehézség közepette harcoltak. Becskereky Sándor elvtárs, a Tervező Iroda fődiszpé­csere is egyike a kommunista if­júmunkás harcostársainak. Az együtt töltött esztendők munkás­ságáról, az elnyomók elleni harc­ról, Tóthfalusi elvtárs tevékeny­ségéről sokat, nagyon sokat tud beszélni. Visszaemlékezései nyo­mán egy nagyszerű, a párthoz és néphez hű kommunista ifjú alak­ja elevenedik meg előttünk. — Tóthfalusi elvtárs róár egész fiatal korában kitűnt marxista—leninista tudásával, szervező és nevelő képességével. Én eszperantó tanfolyamon ke­rültem össze vele, ismertem meg. Ettől kezdve sokat voltunk együtt. 1930-ban, amikor Moszk­vában üzembe helyezték az első SGÓ kilovattos nagyadét, Tóth­EMLÉKEZÉS TÓTHFALUSI ELVTÁRSRA semmit” 1942-ben szabadult1 ki, rendőri felügyelet alá helyezték s attól kezdve csak illegálisan te­vékenykedhetett. ü)44-bén hur­colták el újra, s a börtönök, meg­hurcoltatások miatt legyengült szervezete, a Sopronkőhidán el­szenvedett kínzásokat és nélkülö­zéseket már nem bírta ki s rö­viddel a' felszabadulás után Bu­dapesten meghalt. falusi elvtárs egy detektoros rá­dióvevő készüléket szerkesztett, ezen hallgatták az elvtársak a moszkvai rádió magyarnyelvű adásait. Az 1930-as nagy szeptembe­ri tüntetés alkalmával tevékeny szervező és felvilágosító munkát végzett nemcsak Debrecenben, hanem a környékbeli falvakban — Balmazújvároson, Nádudvaron, Vámospércsen, Büdszentmihélyon és Nyirlugoson — a parasztság között is. A kommunista párt debreceni vezetőihez tartozott. Nagyszerűen egyeztette össze a legális és illegális munkát. Az eszperantó csoportban még szé- lesebbkörű tevékenységet tudott kifejteni, ugyanis a csoport tag­jai közül kiválasztotta azokat, akik kellő nevelés eredménye­képpen a párt tagjaivá válhat­tak. Hasonló célból vett részt a szociáldemokrata párt keretén belül működő szavalókórusbail, de egyéb formákat is felhasznált ahhoz, hogy az elvtársakat ne­velje, aktivizálja. — A marxista politikai gazda­ságtan egyik legjobb ismerője és propagandistája volt Debrecen­ben. Illegális szemináriumokat szervezett es '’esetett. Tcbb elv­társnak adott marxista ideológiai, valamint haladó szépirodalmi könyveket. A könyv kölcsönadá­sa alkalmával felhívta a figyel­met a fontosabb kérdésekre. Ami­kor a könyvet visszaadtuk, sza- monkérte tőlünk annak tartal­mát. — Gyakran szervezett kirán­dulásokat a Nagyerdőbe, a guti és cserei erdőkbe, ahol mozgalmi dalokat, verseket tanultunk és politikai kérdésekkel foglalkoz­tunk. Ilyenkor kettes, hármas cso­portokban indultunk a kirándu­lás színhelyére, ahol kollektiven fogyasztottuk el a magunkkal ho­zott élelmet Tóthfalusi elvtárs ezzel a közösségi érzést _ igyeke­zett fejleszteni az elvtársakban. A fiatalokba állandóan hi­tet és lelkesedést öntött. A jövő­ről és az ahhoz vezető útról be­szélt. Egy alkalommal, amikor 1938-ban a debreceni ifik közül sokan fent voltak Budapesten az Országos Ifjúsági Bizottság gyű­lésén, Tóthfalusi elvtárs a parla­ment előtt sétálva azt mondta a fiataloknak: „Fogok én még eb­ben a házban beszédet tartani.“ Ö sajnos ezt már nem érhette meg. — Ugyancsak 1938-ban történt. A nyilasok gyűlést tar­tottak az Arany Bikában. E gyűlés megzavarását is Tóthfaiu- si elvtárs szervezte meg. Három nagyobb csoportra osztott ben­nünket, s így helyezkedtünk el a (erem három különböző részén. Amikor a gyűlés megkezdődött, közbekiáltásokkal zavartuk a szó­nokot és a hallgatóságot. Nagy kavarodás lett, tettlegességre -is sor került, az utcán kardlapokkal találtuk magunkat szembe, de a terv sikerült — a gyűlést meg­zavartuk. Nyíregyházára is átjártunk kerékpárrá! Azért nem vonattal, mert nem akartuk magunkat ki­tenni az igazoltatás veszélyének. Nyíregyházán kapcsolatot vettünk fel Pásztor László és Scheiben János elvtársakikal, akiknek to­vábbi megbízatásokat adtunk az illegális munka további feladatait illetően. — Tóthfalusi elvtársat először 1934-ben tartóztatták le, de a ke­gyetlen kínzások ellenére sem adott ki senkit. 1940-ben árulás következtében több elvtárssal együtt — többek között Szilágyi József, Gergely Arthur, Kovács Endre, Lantos Sándor — ismét Tóthfalusi Sándor elvtárs élete és munkássága példaképe lehet fiataljainknak. Halálának 10. év­fordulója alkalmából egy kis fü­zet jelenik meg, harcostársai em­lékeznek írásaikban róla. A visz- szaemlékezéseket írták: Gárdos Miklós, Kulcsár Ferenc, Gergely Arthur, Becskereky Sándor, Fá­bián Sándor és Szilágyi József. Ma délelőtt 10 árakor emléktáblát lepleznek le szülőhá­zán, délután fél 6 órakor a Köz­temetőben. díszsírhelyen helyezik el Budapestről hazaszállított ham­vait, s este fél 8 órakor pedig ün­nepi gyűlésen emlékeznek meg a mártírhalált halt ifjúmunkásról a Postás Kultúro'ttíhoniban. Har­costársai, ismerősei, az üzemek és •hivatalok küldöttei vesznek részt az emlékünnepségen, hogy ezzel is adózzanak Tóthfalusi elvtárs emlékének

Next

/
Thumbnails
Contents