Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-04 / 103. szám

2

NÉPLAP

1955. MÁJUS 4. SZERDA

A munkásosztály nagy nemzetközi seregszemléjén együtt ünnepelt Debrecen dolgozó népe

Fábián Sándort

(Folytatás az 1. oldalról)

iák. Háborúra készülnek, a békés életet szerető, a szabadságban dolgozni vágyó emberek millióit lennének képesek martalékul dobni a halálnak. Az emberek milliói azonban résen állnak, nem engedik ezt! A halált okádó repülőgép mögött vonuló dolgozók arcára mintha az lett volna ráírva: „Nem engedjük!“ Nem, nem engedik ezt a GÖCS DISZ fiataljai sem,, akik a felvonuláson örömtől repeső szívvel emelték magasra a jó munka jutalmaként elnyert városi DISZ bizottság versenyzászlaját.

A nemzetköziség nagyszerű eszméjét fejezi ki a Ruhagyár dolgozóinak most következő szín- pompás felvonulása. A Szovjetunió és népi demokráciák színes, szemet, lelket gyönyörködtető zászlóit lengeti kezükben a májusi szél. Szépen, fegyelmezetten jönnek, hozzák a felszabadulási verseny nagy eredményét, a meayei pártbizottság vereenyser- lesrét. „Megvédjiik a békét!" „Éljen a párt!“ — hirdeti feliratuk s a tizenkét fiatal lány, akik táncot ropva mennek a ruhagyáriak nagy csoportja élén, táncukkal is a béke nemes vágyát rejezik ki.

A lelkes, ünneplő munkásnők csoportjában menetel Bállá Ar- pádné, aki 200 százalékos teljesítményével mutat példát dolgozó társainak. Nem hiányzik a

felvonulók közül Láda II. Ferencié vasalónő sem, aki május elsejét 236 százalékos munkateljesítményével ünnepli.

A büszke él üzem jelvényt, • városi pártbizottság felszabadulási versenyserlegét hozzák az élen a Hajlított Bútorgyár dolgozói. Látni az élüzem jelvényt hozó munkásokon, hogy valóban büszkeség és öröm tölti el őket, hiszen hosszú évek után ismét élüzem lett a Bútorgyár. A dolgozók jó munkáját, lelkes igyekezetét megérdemelt siker koronázta. Ott vannak ismét Debrecen élenjáró üzemei között, gyártmányaikkal .dicsőséget szereztek külföldön is a magyar bútoriparnak.

Magasan felemelve hozzák el a tribün előtt azokat a sok gonddal és szeretettel készített táblákat, amelyeken a gyár dolgozóinak eredményei olvashatók. Erős kezek tartják pártunk és kormányunk vezetőinek arcképeit, a feliratok a Szovjetuniót, a pártot éltetik, amelynek szabad életüket, eredményeiket köszönhetik. Lelkes, a sikereket túláradó örömmel fogadó csoport a bútorgyáriaké. Olyan emberek dolgoznak üzemükben, mint a munkaérdemrendes Molnár II. Istvánná elvtársnő, aki 192 százalékos teljesítménnyel készült a nemzetközi munkásosztály felejthetetlen szép ünnepére.

váltó, a Debreceni Lakatos és Gépipari Vállalat, majd az élüzem MÁV Állomás dolgozói következnek fegyelmezett sorokban, vasutas zenekarral az élükön. Ott látjuk a MÁV Osztószertár Főnökség, a MÁV Fűtőház, valamint a Villamosvasút dolgozóit is. Valamennyi csoport zászlókat lengetve vonult el a tribün előtt.

Hatalmas tans köszönti a Vörös Hadsereg útja mindkét oldaláról és a tribünről a Posta dolgozóinak igazán fegyelmezett, rendezett sorokban haladó felvonulását. A menetet úttörőpos- tások egyenruhás csoportja vezeti be. Majd a mögöttük haladó teherautóról a tribün előtt soksok postagala-mb száll a magasba, hogy üzenetet vigven szerte az országba ernöl a felejthetetlen szép napról.

Derültség, nevetés 'hulláma szalad végig a nézők sokaságán, amikor a Baromfifeldolgozó Vállalat élén egy kis kakasnak öltözött gyermek kényesen lépkedve, % piros taréját meg-megrázva ille- t gette magát az úton. j

Egyik táblájuk azt adta tud- J tül, hogy április havi tervüket X 102 százalékra teljesítették, egy X másik táblán pedig a munkás- í paraszt szövetséget éltetve ez ♦ állt: „Éljen és erősödjék a meg- * bonthatatlan munkás-paraszt szó- $ vétség!“

Már egy órája tart a felvonulás, Debrecen dolgozóinak tízezrei haladtak el a díszemelvény előtt, hogy tovább folytatva útjukat kellemes szórakozásuk legyen a nap további részében a Nagyerdőn, De a felvonulásnak még koránt sincs vége. Ameddig j a szem ellát, végig a Vörös Had- ' sereg útján ünneplőbe öltözött emberek sokasága özönliik az Arany Bika előtti tér felé.

A Kefegyár dolgozói élén a gyár selyem zászlója mellett ott 1 viszik a megyei pártbizottság vándorzászlaját, amelyet jól vég- zett munkájukkal érdemeltek ki.

A zászlókat vivő dolgozók mögött gyermekek haladnak, utá- ; nuk a gyár tánccsoportjának szí- ; nes csokra következik. Zászlókat, a gyár eredményeit hirdető táblákat visznek magasra emel-: ve az üzem munkásai.

Hatalmas taps köszönti az! MDP öthónapos Pártvtkola hall- ■ gátéit, akik a Magyar Dolgozók ■ Pártját, a Központi Vezetőséget ■ éltetve közelednek a díszemelvény felé. Mögöttük Debrecen sportegyesületeinek összevont; csoportja jön, élen az olimpikonok — Tóth, Hódos Imre, Né- ; methi. — Százan és- százan jön- : nek. Ezután színes táblákkal, fel- : iratokkal, az új filmeket hirdető ! plakátokkal a Moziüzemi Válla- ; lat dolgozói. Színes táblájuk • büszkén hirdeti, hogy 1945-től ;

1955-ig 61 új mozi létesült a me- • gyében.

Az Orvostudományi Egyetem; professzorai, tanárai, ápolói és ; fizikai dolgozói zászlóerdővel kö- 1 zelednek a dísztribün felé. Met- 1 lettük a Kossuth Lajos Tudó- 1 mányegyetem professzorai, tárná- ‘ rai és hallgatói vonulnak fegyel- < mezett rendben. A Magyar ön- < kéntes Honvédelmi Szövetség ; tagjainak felvonulása követke- ; zik ezután. Vannak köztük re- J pül&modellezőik, ejtőernyősök, J rádiósok, vitorlázórepülök. A vi- í torlázók egy vitorlázó repülőgé- pet vontatnak. Motorkerékpáron ! vonulnak mögöttük a Magyar < önkéntes Honvédelmi Szövetség < motorosai. •

Sak tízczccvt a hafytytcdöK,..,

és másik oldalán a Magyar Nép- i köztársaság címere látszik tész- i tából kisütve, ügyes formázás- : ban. •

Egymásután, fegyelmezett so- ; rokban jönnek az üzemek, vál- ; lalatok dolgozói, a pedagógusok, ; a Csokonai Színház művészei, is- kóláik, úttörők díszszázada, majd ! a menetet a debreceni termelő- ' szövetkezetek zászlókkal, felira-1 tokik-al díszített szakét-karavánjai I zárják be. Itt vannak a bán'ki Haladás TSZ tagjai büszke pa- 1 ripáikon, az apafai Bocskai, bánkt Ifjú Gárda, macsi Uj Hajnal és még többen... sokan ... sokan Vidám kedvvel jöttek be szekereiken, fiatalokkal és idősebbekkel, hogy együtt mulassanak, együtt szórakozzanak a Nagyerdőn a munkásokkal.

Szép volt ez a felvonulás, fel- emelően Szép! Mintegy 60—65 ezer ember vonult fel ezen a tizenegyedik szabad május elsején Debrecenben. Mire kiégtek a Nagyerdőre, ott már főtt a ió ebéd, csapra ütötték a sörös-, boro^hordókat. me^zólalt a zene s folyt a vígság, szórakozás késő estéig.

„Igazságot. — Veletek megyek én is !

Uj, nagyszerű Rém, palástod fogom,

Zászlód rettentő vásznában

törülöm

Tüzelő homlokom”.

így írt Oláh Gábor 1919 május elsejéről. Így írt a debreceni élet neves krónikása, aki szívévé, leikével, eszével együtt menetelt 3# évvel ezelőtt a munkásosztállyal a május elsejei felvonuláson.

KJarminchat évvel később, a tizenegyedik szabad május elsején Debrecenben az eddigi legszínpompásabb felvonulás hirdette: a munkásosztály palástja, zászlaja és eszményképe a vörös selyem, amely alatt győzedelmesen menetel.

Az emberáradat vörös zászlók alatt vgnult el Debrecen csodálatosan szép széles utcáján a párt és a tanács vezetői előtt. Hömpölygőit vidáman, szabadon ki a tiszta légbe, a fakadásnak indult Nagyerdő fái közé a sok tízezer ember. Ami itt történt, az méltó folytatása volt a délelőtti felvonulásnak. Erre is, arra is zene szólt. Finom ételek szaga terjengett a friss zöld pázsit felett. Tarka népség, gyermekek, lányok, férfiak foglalták el a Nagyerdő minden szögletét. Munkások, fiatalok és öregek. Parasztok, leányok, fiuk — és értelmiségiek ott mulattak május csodálatos hangulatában a lombsátrak alatt. Mindenütt valamilyen zeneszerszám segített a jó kedvet egyre magasabbra fokozni.

Láb kellett volna ahhoz, hogy a szemlélő mindent megnézzen, minden kis mozzanatra figyelmes legyen. így csaik részletekről lehet beszámolni.

Vörös ötágú csillag majdnem mindenkinek á ruháján, amely hirdeti a tizenegyedik szabad májust. És most hosszabb időre együtt sétálunk a vasmunkásból lett altábornaggyal, S zab ó István elvtárssal és a volt famunkással, B ar czi Gyula elvtárssal.

Amerre elmegyünk barátok, elvtársak ugrálnak fel a puha pázsitról, sietnek üdvözölni a párt vezetőit, a régi barátokat, harcosokat, akikkel oly sok éven keresztül együtt vitték sikerre pártunk politikáját, célkitűzéseit.

floros-, söröspoharak és üve- gek csengtek, bongtak — a békesség, a munkásosztály harangkongása ez ma, hiszen jól végzett munka után jól esik az öröm, a bor, jó ebéd után a hideg, üdítő sör, s aztán szólhat a nóta. Egymásután csengtek fel kisebb nagyobb csoportokból a forradalmi melódiák, a régi és új dallamok, kit táncra perdített, kit szóbőségre fakasztott a szokottnál több bor- fogyasztás, lkit szerelemre gyújtott, kiből újra a régi emlékek buggyantak ki. Egyben azonban mindenki egyetértett; most már miénk, igazán a miénk az ország, az öröm, a munka, a vidámság, a Nagyerdő és a felemelő május elsejei majális.

A nyugati határainkon túl a rágalom és hazugsággyár felbérelt, fizetett csahosai, ha látnák, hogy az egykor elnyomott nép, amelynek ők ülték a nyakán évtizedekig, hogyan él és hogyan mulat, még vadabbal uszítanának, — de meggyőződhetnének arról is, hogy a munkásosztály megszerzett hatalma nem eladó, és nincs az a.z erő, amely megdöntené és sírba fojtaná ezt a hangot, ezt a hangulatot.

A Járműjavító és a MÁV többi üzemeinek dolgozói között ott látjuk a többszörösen kitüntetett sztahanovistákat, a pírt régi harcosait, a valamikor sovány bablevesen tengődő ko- csilakatost, tűzikovácsot. aki azóta tizenöt, húsz kilót bízott.

mert azok nélkül és azok ellenére tettük széppé és tesszük még szebbé ezt az országot, akik ellenünk ágálnak, akidnek fájnak ezék a gyönyörűbbnél gyönyörűbb május elsejék.

A Bútorgyár munkásai, akik a világ minden tájára szállítják szebbnél szebb bútordarabjaikat, székeiket; az építőipari munkások: kőművesek, ácsok, vasbetonszerelők, állványozók, akik oly sok szép épülettel gazdagították utcáinkat, városainkat és varázsoltak új falvakat a pusztaságban, ör ö leké nemet mondanak a munkanélküli s é g n e k.

Az évi néhány hónapi munka- lehetőségnek, és az őszi, téli, tavaszi hosszú éhezésnek. Milyen jó érzés az, hogy Mik-sok ezer gyermek, akik széppé, boldoggá, kacagóvá tették ezt a május elsejénket is, egészségesek, egyiket szebb ruhába öltöztette édes szüléje, mint a másikat.

Nem látni rongyos, de még kopottruhájú munkásembert sem, mindenki szép, új ruhát vett fel erre a napra, hogy ne csak szívében és bensőjében tüntessen e nagy ünnepen, hanem külsőségben is és értse meg mindenki, még az is, aki nem akarja, hogy nekünk már telik szép ruhára is.

Emlékezve a régi május elsejékre — talán ugyanitt, ezek alatt a fáik alatt — amikor kommunista és szocialista munkások és értelmiségiek verődtek kisebb csoportokba, sétálva csendesen, vagy fennhangon álmodoztak a jövőről, minden percben rettegve attól, nogy merről kerítik be őket a csendőrök, a lovasrendőrök, hol csapnak le rájulk a kapók. S mint, ahogy együtt vonultak a dolgozó nép fiai munkások, parasztok, értelmiségiek, harcosok és tisztek, a nép rendőrei és tisztjei, ugyanúgy együtt mulatott kint az erdőn mindenki, de mindenki.

JZ'ésö éjszakáig tartott a han- gos, vidám mulatozás, az este csendjébe újra bevonult a szabadon szárnyaló zsongás, o dolgozók szava, éneke és muzsikája. Újabb álmodozások születtek a következő májusra, harcba indulás egy újabb, gazdag, még termékenyebb esztendő felé, újabb szebbnél szebb, nagyobb és maradandóbb alkotások megvalósítása felé.

Hadd zárjam be c rapszodi- kus pillanatképeimet egy forradalmár költő kedves látnoki soraival, aki a Nagy Októberi Forradalomban talán a Téli palotáért vívott harcban esett el érettünk, alki azt üzente nekünk harmincnyolc évvel ezelőt a nagy orosz földről;

„Ti még meglátjátok vörös

Budapestet

Tinéktek less még ölelés cs virág

Ha visszanéztek dicső

napkeletre,

Majd ujjong nektek az egész világ.

Mi itt maradunk bús, jeltelen sírban,

De tűzlelkünk elmegy veletek,

S ott fog tombolni a győzelmi harcban,

Hogy lelkesítse forró kebletek”.

ligeti Károly irta eze- két a sorokat, akiről keveset hallottunk és olvastunk, aki fegyverrel kezében eseti cl a nemzetközi proletáriátus nagy ügyéért. S a tizenegyedik május elsején minden sora csaknem valóra vált e forradalmár költőnek. Lelkesedéstől és boldogságtól telített forró keblünk és szívünk fordítottuk szeretett fővárosunk: Nagy-Budapest felé. Szeretett pártunk és a munkásosztály felé hálánkat kiál4- juk, hogy lehetővé tette számunkra ezt a boldog májust.

Ölletességben élen járt a Hajdú megyei Építőipari Vállalat

Szép látványt nyújt a vakító fehér köpenyben közeledő F.lel- misze Pldskeresk e de Imi Vállalat impozáns felvonulása. Az elöl- haladók virágdíszítéssel kirajzolt betűkkel hirdetik: „Éljen május elseje!“ Mögöttük a vállalat dolgozói hasonlóan Ízléses táblákon különböző feliratokat hoznak éltetve a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét.

Dübörgő gépek zajától lesz hangos a Vörös Hadsereg útja. A Debreceni Gépállomás vonultatja most fel azokat a nagyszerű gépeket, amelyek a mezőgazdaság fejlesztésében nagy szerepet játszanak. Elől egy hatalmas kombájn halad, az EMAG gyár büszkesége.

A Kenyérgyár csoportiából egy színes képsorozat bontakozik ki, bemutatva, hogyan lesz kenyér a búzából. Az első élőkép arató fiúkat és marokszedő lányokat ábrázol. A második kocsin már zsákban van a liszt, a harmadikon pedig a frissen sült kenyér és egy forgó bástyán, ügyes elrendezésben 38 féle péksütemény látható. A bástya tetején a Magyar Dolgozók Pártja jelvénye

Dübörgő traktorok a Vörös Hadsereg útján

Hármas dohánylevelekre feszített tábla hirdeti már messziről, hogy a Dohánygyár dolgozóinak népes csoportja közeledik. Vörös és nemzetiszínű zászlókat lengető lányok vonalnak a tribün előtt, a vörös és a nemzetiszínű zászlók között ki-kivillan a béke kék zászlaja. A dolgozók táblákat hoznak, rajta feliratok éltetik május ' elsejét, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét.

Sorban egymásután jönnék az üzemek, vállalatok dolgozói. Most éppen az Orvosi Műszergyár dolgozói haladnak el a díszemelvény előtt. Díszes transzparenseket emelnek ők is magasba, rajtuk jelszavaik hirdetik: „Éljen és viruljon a magyar és szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága!" „Éljen szocializmust építő népünk élcsapata, győzelmeink szervezője, a Ma- gnar Dolgozók Pártia és annak Központi Vezetősége!"

Az Orvosi Műszergyár fiataljai között menetelnek Hegyaljai Béla és Nagy Zoltán ifjúmunkások, példaképül állhatnak a fiatalok előtt, mert állandóan 200 százalék fölött teljesítenek.

Igen ötletes volt a Hajdú megyei Építőipari Vállalat dolgozóinak felvonulása. Az imperialista elnyomást jelképező börtöncellában SS katonák őrzik a szabadságért harcoló, a békét, jobb életet akaró munkásokat. „Ezt akarják dk!" — figyelmeztetett a felirat, de közvetlenül mögötte, egy másak kocsin egy hatalmas bástyát visznek ezzel a felirattal: „Ezt alkarjuk mi!“ Jelképezve ezzel, hogy az építőmunkások is ott állnak a csatasorban, azok között a békét akaró milliók között, akik munkájukkal erősítik azt a bástyát, amelyik nem rés, hanem erőd a béke frontján. Ezt a bástyát erősíti az építőipar büszkesége, a Kossuth-díjas La- bancz Mihály kőműves, aki nagyszerű példájával, átlag 400 százalékos teljesítménnyel lelkesíti az építőipar valamennyi dolgozóját. Ott áll mellette a munkában Kiss István sztahanovista brigádvezető, aki brigádjával 300 százalékos átlagteljesítménnyel harcol népünk jólétének emeléséért.

Az építők után az Erőmű, Gázmű G épifermcntálo. Dohánybe-