Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-04 / 103. szám

2 NÉPLAP 1955. MÁJUS 4. SZERDA A munkásosztály nagy nemzetközi seregszemléjén együtt ünnepelt Debrecen dolgozó népe Fábián Sándort (Folytatás az 1. oldalról) iák. Háborúra készülnek, a békés életet szerető, a szabadságban dolgozni vágyó emberek millióit lennének képesek martalékul dobni a halálnak. Az emberek milliói azonban résen állnak, nem engedik ezt! A halált okádó repülőgép mögött vonuló dolgo­zók arcára mintha az lett volna ráírva: „Nem engedjük!“ Nem, nem engedik ezt a GÖCS DISZ fiataljai sem,, akik a felvonulá­son örömtől repeső szívvel emel­ték magasra a jó munka jutal­maként elnyert városi DISZ bizottság versenyzászlaját. A nemzetköziség nagyszerű eszméjét fejezi ki a Ruhagyár dolgozóinak most következő szín- pompás felvonulása. A Szovjet­unió és népi demokráciák színes, szemet, lelket gyönyörködtető zászlóit lengeti kezükben a má­jusi szél. Szépen, fegyelmezet­ten jönnek, hozzák a felszabadu­lási verseny nagy eredményét, a meayei pártbizottság vereenyser- lesrét. „Megvédjiik a békét!" „Éljen a párt!“ — hirdeti fel­iratuk s a tizenkét fiatal lány, akik táncot ropva mennek a ru­hagyáriak nagy csoportja élén, táncukkal is a béke nemes vá­gyát rejezik ki. A lelkes, ünneplő munkásnők csoportjában menetel Bállá Ar- pádné, aki 200 százalékos telje­sítményével mutat példát dolgo­zó társainak. Nem hiányzik a felvonulók közül Láda II. Fe­rencié vasalónő sem, aki május elsejét 236 százalékos munkatel­jesítményével ünnepli. A büszke él üzem jelvényt, • városi pártbizottság felszabadu­lási versenyserlegét hozzák az élen a Hajlított Bútorgyár dol­gozói. Látni az élüzem jelvényt hozó munkásokon, hogy valóban büszkeség és öröm tölti el őket, hiszen hosszú évek után ismét élüzem lett a Bútorgyár. A dol­gozók jó munkáját, lelkes igye­kezetét megérdemelt siker koro­názta. Ott vannak ismét Debre­cen élenjáró üzemei között, gyártmányaikkal .dicsőséget sze­reztek külföldön is a magyar bútoriparnak. Magasan felemelve hozzák el a tribün előtt azokat a sok gond­dal és szeretettel készített táblá­kat, amelyeken a gyár dolgozói­nak eredményei olvashatók. Erős kezek tartják pártunk és kor­mányunk vezetőinek arcképeit, a feliratok a Szovjetuniót, a pártot éltetik, amelynek szabad életüket, eredményeiket köszön­hetik. Lelkes, a sikereket túl­áradó örömmel fogadó csoport a bútorgyáriaké. Olyan emberek dolgoznak üzemükben, mint a munkaérdemrendes Molnár II. Istvánná elvtársnő, aki 192 szá­zalékos teljesítménnyel készült a nemzetközi munkásosztály fe­lejthetetlen szép ünnepére. váltó, a Debreceni Lakatos és Gépipari Vállalat, majd az él­üzem MÁV Állomás dolgozói kö­vetkeznek fegyelmezett sorok­ban, vasutas zenekarral az élü­kön. Ott látjuk a MÁV Osztó­szertár Főnökség, a MÁV Fűtő­ház, valamint a Villamosvasút dolgozóit is. Valamennyi csoport zászlókat lengetve vonult el a tribün előtt. Hatalmas tans köszönti a Vö­rös Hadsereg útja mindkét olda­láról és a tribünről a Posta dol­gozóinak igazán fegyelmezett, rendezett sorokban haladó fel­vonulását. A menetet úttörőpos- tások egyenruhás csoportja ve­zeti be. Majd a mögöttük haladó teherautóról a tribün előtt sok­sok postagala-mb száll a magas­ba, hogy üzenetet vigven szerte az országba ernöl a felejthetet­len szép napról. Derültség, nevetés 'hulláma szalad végig a nézők sokaságán, amikor a Baromfifeldolgozó Vál­lalat élén egy kis kakasnak öltö­zött gyermek kényesen lépkedve, % piros taréját meg-megrázva ille- t gette magát az úton. j Egyik táblájuk azt adta tud- J tül, hogy április havi tervüket X 102 százalékra teljesítették, egy X másik táblán pedig a munkás- í paraszt szövetséget éltetve ez ♦ állt: „Éljen és erősödjék a meg- * bonthatatlan munkás-paraszt szó- $ vétség!“ Már egy órája tart a felvonu­lás, Debrecen dolgozóinak tízez­rei haladtak el a díszemelvény előtt, hogy tovább folytatva út­jukat kellemes szórakozásuk le­gyen a nap további részében a Nagyerdőn, De a felvonulásnak még koránt sincs vége. Ameddig j a szem ellát, végig a Vörös Had- ' sereg útján ünneplőbe öltözött emberek sokasága özönliik az Arany Bika előtti tér felé. A Kefegyár dolgozói élén a gyár selyem zászlója mellett ott 1 viszik a megyei pártbizottság vándorzászlaját, amelyet jól vég- zett munkájukkal érdemeltek ki. A zászlókat vivő dolgozók mö­gött gyermekek haladnak, utá- ; nuk a gyár tánccsoportjának szí- ; nes csokra következik. Zászló­kat, a gyár eredményeit hirdető táblákat visznek magasra emel-: ve az üzem munkásai. Hatalmas taps köszönti az! MDP öthónapos Pártvtkola hall- ■ gátéit, akik a Magyar Dolgozók ■ Pártját, a Központi Vezetőséget ■ éltetve közelednek a díszemel­vény felé. Mögöttük Debrecen sportegyesületeinek összevont; csoportja jön, élen az olimpiko­nok — Tóth, Hódos Imre, Né- ; methi. — Százan és- százan jön- : nek. Ezután színes táblákkal, fel- : iratokkal, az új filmeket hirdető ! plakátokkal a Moziüzemi Válla- ; lat dolgozói. Színes táblájuk • büszkén hirdeti, hogy 1945-től ; 1955-ig 61 új mozi létesült a me- • gyében. Az Orvostudományi Egyetem; professzorai, tanárai, ápolói és ; fizikai dolgozói zászlóerdővel kö- 1 zelednek a dísztribün felé. Met- 1 lettük a Kossuth Lajos Tudó- 1 mányegyetem professzorai, tárná- ‘ rai és hallgatói vonulnak fegyel- < mezett rendben. A Magyar ön- < kéntes Honvédelmi Szövetség ; tagjainak felvonulása követke- ; zik ezután. Vannak köztük re- J pül&modellezőik, ejtőernyősök, J rádiósok, vitorlázórepülök. A vi- í torlázók egy vitorlázó repülőgé- pet vontatnak. Motorkerékpáron ! vonulnak mögöttük a Magyar < önkéntes Honvédelmi Szövetség < motorosai. • Sak tízczccvt a hafytytcdöK,.., és másik oldalán a Magyar Nép- i köztársaság címere látszik tész- i tából kisütve, ügyes formázás- : ban. • Egymásután, fegyelmezett so- ; rokban jönnek az üzemek, vál- ; lalatok dolgozói, a pedagógusok, ; a Csokonai Színház művészei, is- kóláik, úttörők díszszázada, majd ! a menetet a debreceni termelő- ' szövetkezetek zászlókkal, felira-1 tokik-al díszített szakét-karavánjai I zárják be. Itt vannak a bán'ki Haladás TSZ tagjai büszke pa- 1 ripáikon, az apafai Bocskai, bánkt Ifjú Gárda, macsi Uj Hajnal és még többen... sokan ... sokan Vidám kedvvel jöttek be szeke­reiken, fiatalokkal és idősebbek­kel, hogy együtt mulassanak, együtt szórakozzanak a Nagy­erdőn a munkásokkal. Szép volt ez a felvonulás, fel- emelően Szép! Mintegy 60—65 ezer ember vonult fel ezen a tizenegyedik szabad május else­jén Debrecenben. Mire kiégtek a Nagyerdőre, ott már főtt a ió ebéd, csapra ütötték a sörös-, boro^hordókat. me^zólalt a zene s folyt a vígság, szórakozás késő estéig. „Igazságot. — Veletek megyek én is ! Uj, nagyszerű Rém, palástod fogom, Zászlód rettentő vásznában törülöm Tüzelő homlokom”. így írt Oláh Gábor 1919 má­jus elsejéről. Így írt a debre­ceni élet neves krónikása, aki szívévé, leikével, eszével együtt menetelt 3# évvel ezelőtt a mun­kásosztállyal a május elsejei felvonuláson. KJarminchat évvel később, a tizenegyedik szabad május elsején Debrecenben az eddigi legszínpompásabb felvonulás hirdette: a munkásosztály pa­lástja, zászlaja és eszményképe a vörös selyem, amely alatt győzedelmesen menetel. Az emberáradat vörös zászlók alatt vgnult el Debrecen csodá­latosan szép széles utcáján a párt és a tanács vezetői előtt. Hömpölygőit vidáman, szabadon ki a tiszta légbe, a fakadásnak indult Nagyerdő fái közé a sok tízezer ember. Ami itt történt, az méltó folytatása volt a dél­előtti felvonulásnak. Erre is, arra is zene szólt. Finom ételek szaga terjengett a friss zöld pá­zsit felett. Tarka népség, gyer­mekek, lányok, férfiak foglal­ták el a Nagyerdő minden szög­letét. Munkások, fiatalok és öregek. Parasztok, leányok, fiuk — és értelmiségiek ott mulat­tak május csodálatos hangula­tában a lombsátrak alatt. Min­denütt valamilyen zeneszerszám segített a jó kedvet egyre ma­gasabbra fokozni. Láb kellett volna ahhoz, hogy a szemlélő mindent meg­nézzen, minden kis mozzanatra figyelmes legyen. így csaik rész­letekről lehet beszámolni. Vörös ötágú csillag majdnem mindenkinek á ruháján, amely hirdeti a tizenegyedik szabad májust. És most hosszabb időre együtt sétálunk a vasmunkás­ból lett altábornaggyal, S zab ó István elvtárssal és a volt famunkással, B ar czi Gyula elvtárssal. Amerre elmegyünk barátok, elvtársak ugrálnak fel a puha pázsitról, sietnek üdvözölni a párt vezetőit, a régi barátokat, harcosokat, akikkel oly sok éven keresztül együtt vitték si­kerre pártunk politikáját, cél­kitűzéseit. floros-, söröspoharak és üve- gek csengtek, bongtak — a békesség, a munkásosztály harangkongása ez ma, hiszen jól végzett munka után jól esik az öröm, a bor, jó ebéd után a hideg, üdítő sör, s aztán szól­hat a nóta. Egymásután cseng­tek fel kisebb nagyobb csopor­tokból a forradalmi melódiák, a régi és új dallamok, kit tánc­ra perdített, kit szóbőségre fa­kasztott a szokottnál több bor- fogyasztás, lkit szerelemre gyúj­tott, kiből újra a régi emlékek buggyantak ki. Egyben azon­ban mindenki egyetértett; most már miénk, igazán a miénk az ország, az öröm, a munka, a vidámság, a Nagyerdő és a fel­emelő május elsejei majális. A nyugati határainkon túl a rágalom és hazugsággyár felbé­relt, fizetett csahosai, ha lát­nák, hogy az egykor elnyomott nép, amelynek ők ülték a nya­kán évtizedekig, hogyan él és hogyan mulat, még vadabbal uszítanának, — de meggyőződ­hetnének arról is, hogy a mun­kásosztály megszerzett hatalma nem eladó, és nincs az a.z erő, amely megdöntené és sírba foj­taná ezt a hangot, ezt a hangu­latot. A Járműjavító és a MÁV többi üzemeinek dolgozói között ott látjuk a többszörösen kitün­tetett sztahanovistákat, a pírt régi harcosait, a valamikor sovány bablevesen tengődő ko- csilakatost, tűzikovácsot. aki azóta tizenöt, húsz kilót bízott. mert azok nélkül és azok elle­nére tettük széppé és tesszük még szebbé ezt az országot, akik ellenünk ágálnak, akidnek fájnak ezék a gyönyörűbbnél gyönyörűbb május elsejék. A Bútorgyár munkásai, akik a világ minden tájára szál­lítják szebbnél szebb bútorda­rabjaikat, székeiket; az építő­ipari munkások: kőművesek, ácsok, vasbetonszerelők, állvá­nyozók, akik oly sok szép épü­lettel gazdagították utcáinkat, városainkat és varázsoltak új falvakat a pusztaságban, ör ö le­ké nemet mondanak a munkanélküli s é g n e k. Az évi néhány hónapi munka- lehetőségnek, és az őszi, téli, tavaszi hosszú éhezésnek. Mi­lyen jó érzés az, hogy Mik-sok ezer gyermek, akik széppé, bol­doggá, kacagóvá tették ezt a május elsejénket is, egészsége­sek, egyiket szebb ruhába öl­töztette édes szüléje, mint a másikat. Nem látni rongyos, de még kopottruhájú munkásembert sem, mindenki szép, új ruhát vett fel erre a napra, hogy ne csak szívében és bensőjében tüntessen e nagy ünnepen, ha­nem külsőségben is és értse meg mindenki, még az is, aki nem akarja, hogy nekünk már telik szép ruhára is. Emlékezve a régi május else­jékre — talán ugyanitt, ezek alatt a fáik alatt — amikor kommunista és szocialista mun­kások és értelmiségiek verődtek kisebb csoportokba, sétálva csendesen, vagy fennhangon álmodoztak a jövőről, minden percben rettegve attól, nogy merről kerítik be őket a csend­őrök, a lovasrendőrök, hol csap­nak le rájulk a kapók. S mint, ahogy együtt vonultak a dolgo­zó nép fiai munkások, parasz­tok, értelmiségiek, harcosok és tisztek, a nép rendőrei és tiszt­jei, ugyanúgy együtt mulatott kint az erdőn mindenki, de mindenki. JZ'ésö éjszakáig tartott a han- gos, vidám mulatozás, az este csendjébe újra bevonult a szabadon szárnyaló zsongás, o dolgozók szava, éneke és mu­zsikája. Újabb álmodozások születtek a következő májusra, harcba indulás egy újabb, gaz­dag, még termékenyebb esz­tendő felé, újabb szebbnél szebb, nagyobb és maradan­dóbb alkotások megvalósítása felé. Hadd zárjam be c rapszodi- kus pillanatképeimet egy forra­dalmár költő kedves látnoki so­raival, aki a Nagy Októberi Forradalomban talán a Téli pa­lotáért vívott harcban esett el érettünk, alki azt üzente nekünk harmincnyolc évvel ezelőt a nagy orosz földről; „Ti még meglátjátok vörös Budapestet Tinéktek less még ölelés cs virág Ha visszanéztek dicső napkeletre, Majd ujjong nektek az egész világ. Mi itt maradunk bús, jeltelen sírban, De tűzlelkünk elmegy veletek, S ott fog tombolni a győzelmi harcban, Hogy lelkesítse forró kebletek”. ligeti Károly irta eze- két a sorokat, akiről ke­veset hallottunk és olvastunk, aki fegyverrel kezében eseti cl a nemzetközi proletáriátus nagy ügyéért. S a tizenegyedik május elsején minden sora csaknem valóra vált e forradalmár köl­tőnek. Lelkesedéstől és boldog­ságtól telített forró keblünk és szívünk fordítottuk szeretett fővárosunk: Nagy-Budapest fe­lé. Szeretett pártunk és a mun­kásosztály felé hálánkat kiál4- juk, hogy lehetővé tette szá­munkra ezt a boldog májust. Ölletességben élen járt a Hajdú megyei Építőipari Vállalat Szép látványt nyújt a vakító fehér köpenyben közeledő F.lel- misze Pldskeresk e de Imi Vállalat impozáns felvonulása. Az elöl- haladók virágdíszítéssel kiraj­zolt betűkkel hirdetik: „Éljen május elseje!“ Mögöttük a válla­lat dolgozói hasonlóan Ízléses táblákon különböző feliratokat hoznak éltetve a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. Dübörgő gépek zajától lesz hangos a Vörös Hadsereg útja. A Debreceni Gépállomás vonul­tatja most fel azokat a nagysze­rű gépeket, amelyek a mezőgaz­daság fejlesztésében nagy szere­pet játszanak. Elől egy hatalmas kombájn halad, az EMAG gyár büszkesége. A Kenyérgyár csoportiából egy színes képsorozat bontakozik ki, bemutatva, hogyan lesz kenyér a búzából. Az első élőkép arató fiúkat és marokszedő lányokat ábrázol. A második kocsin már zsákban van a liszt, a harmadi­kon pedig a frissen sült kenyér és egy forgó bástyán, ügyes el­rendezésben 38 féle péksütemény látható. A bástya tetején a Ma­gyar Dolgozók Pártja jelvénye Dübörgő traktorok a Vörös Hadsereg útján Hármas dohánylevelekre feszí­tett tábla hirdeti már messziről, hogy a Dohánygyár dolgozóinak népes csoportja közeledik. Vö­rös és nemzetiszínű zászlókat lengető lányok vonalnak a tribün előtt, a vörös és a nemzetiszínű zászlók között ki-kivillan a béke kék zászlaja. A dolgozók táblá­kat hoznak, rajta feliratok élte­tik május ' elsejét, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. Sorban egymásután jönnék az üzemek, vállalatok dolgozói. Most éppen az Orvosi Műszer­gyár dolgozói haladnak el a dísz­emelvény előtt. Díszes transz­parenseket emelnek ők is ma­gasba, rajtuk jelszavaik hirdetik: „Éljen és viruljon a magyar és szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága!" „Éljen szocializ­must építő népünk élcsapata, győzelmeink szervezője, a Ma- gnar Dolgozók Pártia és annak Központi Vezetősége!" Az Orvosi Műszergyár fiataljai között menetelnek Hegyaljai Béla és Nagy Zoltán ifjúmunká­sok, példaképül állhatnak a fia­talok előtt, mert állandóan 200 százalék fölött teljesítenek. Igen ötletes volt a Hajdú me­gyei Építőipari Vállalat dolgozói­nak felvonulása. Az imperialista elnyomást jelképező börtöncellá­ban SS katonák őrzik a szabad­ságért harcoló, a békét, jobb éle­tet akaró munkásokat. „Ezt akarják dk!" — figyelmeztetett a felirat, de közvetlenül mögötte, egy másak kocsin egy hatalmas bástyát visznek ezzel a felirat­tal: „Ezt alkarjuk mi!“ Jelképez­ve ezzel, hogy az építőmunkások is ott állnak a csatasorban, azok között a békét akaró milliók kö­zött, akik munkájukkal erősítik azt a bástyát, amelyik nem rés, hanem erőd a béke frontján. Ezt a bástyát erősíti az építőipar büszkesége, a Kossuth-díjas La- bancz Mihály kőműves, aki nagyszerű példájával, átlag 400 százalékos teljesítménnyel lelke­síti az építőipar valamennyi dol­gozóját. Ott áll mellette a mun­kában Kiss István sztahanovista brigádvezető, aki brigádjával 300 százalékos átlagteljesítménnyel harcol népünk jólétének emelé­séért. Az építők után az Erőmű, Gáz­mű G épifermcntálo. Dohánybe-

Next

/
Thumbnails
Contents