Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Eijen a magyar néphadsereg, függetlenségünk, szabadságunk, békénk védelmezője!

SOK HUIIÓ SEMMIÉRT

(SHAKESPEARE A CSOKONAI SZÍNHÁZBAN)

Móricz Zsigmond találó népi kifejezéssel összemegélésnek nevezi, amikor két kevély fiatalt a biztató jó szó összehoz egymással.

// ■ szónak, közvéleménynek nagy hatalma van, nemcsak köt, de oldoz is. A pletyka, rágalom, gyanakvást szül, a gyanakvás elfogulttá vakít — és ettől már csak egy lépés a tragédia. Shakespeare nagyszerű vígjátékai a komédia és tragédia határán állanak. A Sok hűhó semmiért remek példája annak, hogy a határok mennyire elmosódhatnak: nem csupán a párhuzamos cselekmények : Benedek és Beatrice szerelmi párviadala, Hero és Claudio zátonyra futott rajongása között. A tragédia ott kísért mindkét pár lépéseiben. Persze, nz mulatságos, hogy Benedek a felszarvazástól retteg, de mélységesen tiszteletre méltó függetlenségének, a nőkről alkotott képének védelmezése, mulatságos Beatrice szellemes hadakozása, de mindez máért? A nő emberségének védelmében egy olyan k—ban, amikor a nő az utolsó jobbágynál is kiszolgáltatottabb. Ez a, méltó ellenféllel szemben meghátrálást, kíméletet nem ismerő lány első tud lenni szerelmi odaadásban, s vaskos szó játékai olyan nemes tisztaságot lepleznek, mely nem engedi, hogv akár Hero ártatlanságában is kételkedjék.

A darab komolyságát nemcsak a jellemek és ügyük komolysága biztosítja, hanem a cselekményé is.

Mi okozza a bonyodalmat? Leonato, barátaival, Don Pedro- val és Clauddoval „összemeséli“ Benedeket és Bevatricet, ugyanakkor Don Pedro Arragonia hercegének öccse, János gróf, törvénytelen származásának minden átkával rágalmakat terjeszt Ieo- nato lányéról. Herorój, Claudio jegyeséről. Claudio a hímek (akár a hiszékeny Othello) nem iár nyomába s megbosszulja jegyesét.

/nyem véletlen az, hogy a da- [ j ( rab és rendezés súlypontja nem Hero és Claudio kapcsolatán, hanem Benedek és Beatrice párviadalán nyugszik. Benedek és Beatrice a felelőtlen összemesélés nélkül is egymásnak született, pár. Az ösz- szemesélő Leomato viszont nevetséges, léha öreg szamár, akinek pillanatnyi kétségbeesését sem tudjuk komolyan venni (Bán- györgyi Károly játékának egyik érdeme!). Don Pedro herceg egysíkú jellem, Claudio nemkülönben. Számukra a szerelem időtöltés, szórakozás. Claudio köny- nyen pótolja Herot bárkivel, s Leonato addig ízetlenkedik felelőtlenül, míg a lánya, Hero esküvőjével rá nem fizet. Az ő világuk, a mániákus, szorongásokkal gyötört, minden egészségest

gyűlölő intrikussal, János gróffal együtt beteg, léha, felelőtlen világ. Mennyire kimagaslik közülük Benedek és Beatrice alakja, akik éppen felelősségüket nem akarják olcsón adni!

/V\'audio és Hero heppiendes

[CS szerelme nem nyugtatja meg a nézőt, legfeljebb megbocsátja a szerzőnek. Itt sem marad el a vidám kép shaikespeare-i kontrapunktja: az őrség, ök mindvégig halálos komolyan statisztálnak uraik léhaságához, de ebben a komolyságban ott van a „az uraknak mindent szabad“ kegyetlen paródiája is. Amott: a nevetés mélyén tragédia, itt a szolgai fegyelemben: gúny, nevetség svvifti mérge annak, ha egy természetes emberi környezetben a meghu- nyászkodást még a gőg, rangkórság, majmotás s hiúság tetőzi.

Nógrádi Róbert vizsgarendezése jól értelmezte a darabot. Egységbe hozni a szálakat, egységbe a változó színeket nem könnyű feladat. Egyrészt kötelez a színpad sokszor iskolás törvénye: színészeink geometrikusán pontos elhelyezése, másrészt ott van a tettpótló nyelv, mely anélkül, hogy különösebb testi mozgást igényelne, pompás szócsatákban gördíti a fejleményeket. Hiba akkor csúszott be, ha az előbbit mereven alkalmazta (pl. az első színben, a herceg felvonulásakor), s amikor' a darab második részében színészeink erősen magukrahagyva saját intencióikra maradtak (a templom-jelenetben pl., ahol Andaházy és Soós ide-oda futkározása hitelrontó). Kitérő a sok kacagást kiváltó ötletes zeneparódia, de egyébként vásári színvonalú: sír- jelenet. Hosszú, fölösleges, olcsó. Nagy érdeme Nógrádinak, hogy igyekezett száműzni a primitív bohózati trükköket. Márkus László nagyszerű Galagonya-alakítása mutatja, hogy más eszköz is van a nevettetésre.

Itt mindjárt meg is állhatunk. Márkus most szabadult meg először teljesen affektálásra hajló modorosságaitól. Otromba, urakhoz dörgöiőző, közönséges volt, ahogy kellett. Sikerét csak fokozta a kitűnő Zakar mester maszkja. (Arra azonban nem volt szüksége, hogy az utolsó felvonás első színében a herceg vállára támaszkodjék. Ez banális eszköz, kizökkenti a darabot.)

poós Imre hosszú stagnálás után most nagyot lép>ett

^ előre. Benedek jellemének minden árnyalatára talált hangot, gesztust, mimikát. Volt nyegle, kölyökösen sértett, gyanakvó, komolyat játszó, érzelmes, önfeledt, álmodozó, szenvedő. Milyen nagyszerű az ingadozása a II. felvonásban (3. szín), első jelentkező érzései nyomában, és milyen a rím-próbálgatásban, s mindvégig, ahogy élt, hogy játszott, hogy ember volt, elhitető. Csak a templom-jelenet kívánt volna több fegyelmet s kisebb hév mellett talán az artikulációs zavarok is szűnnének.

Soós játékmodorának remek partnere Andaházy Margit. Nála a szellemesség életrekap, vág minden szava.

fj bben a szerepében nagyon

f j otthon van és mennyit javult még a bemutató után. Eltűnt az utolsó két felvonás kidolgozatlansága, nem egyszer bántó nyersesége. Ha benne az elementáris erő, a játékosság rokonszenves, a másik szereposztásban Gyurkovics Zsuzsa szellemessége nemesebb, mélyebb átélése példás. De példás beszédkultúrája is. Gondossága néhol már iskolás páthosszal vegyült, ami valószínűleg a kevés próbának az eredménye. Finomsága, de nem nőies kacérságnélküli nyugalma ellentéte volt Soós elevenségének. A kontraszt így is érdekes. Ha- lasy Marika (Margit) az „Anda- házy-iskola“ életrevaló, kedves neveltje, Csáki Magdával együtt beillett a vérbő olasz miliőbe. Örkényi Évának (Hero) Shakespeare nehéz feladatot adott: a jelenlévő némaságot, Szelíd, naív — szerelme, Claudio (Mensáros) rajongásához illő. Mensáros László szerepe a gyengén motivált Shakespeare alakítások közül való, de kultúrált művészetével elhitetővé tette, mert elfogult felindulásában, álmodozásában, könnyelműségében is emberi maradt. Angyal Sándornak egyik legjobb alakítását láthattuk (Don Pedro). Egyszerű, méltóságos. Uralkodó, aki környezetének léhaságában is szívesen osztozik. Major Pál a magányos sértett ember gyűlölködésével valóban külön szín volt, meggyőzően ellenszenves.

Selmeczi Mihály (Antonio) sokszor kölyökösebb a kelleténél, bár Andaházyval, Soóssal, Márkussal, Novákkal együtt a közönség szívesen megtapsolta. Leonato ismét új változat Bángyörgyi Károly művészetében. Tökéletlen öreg fickó, akinek még a szenvedésében sem lehet hinni s éppen ez az átlátszóság volt igen jó alakításában. Solti Bertalan Zablep>ény szerepében mintha idegenül mozgott volna a színpadon. Novak István Faszén alakításában sokszor a burleszkig elment. Zelenai, Hortobágyi, Szedő, Thuróczy Gyula, Bán, Nagy Béla jó rendezéssel alkalmazkodott az egyenletes játékstílushoz. Siki Emil díszleteinél láttunk már sikerültebbeket. Blum Tamás zenéje, mint R. Bartha Sára koreográfiája megfelelő kiegészítést adott hagyomány és mai elemek találkozásával.

/! darab egészében: nem a leg cyi jobb Shakespeare bemuta tök közül való, különösen a technikai nehézségek ■ elhagyható részletek teszik kissé vontatottá, — de a derűje, ele vensége a közönség tetszését gyakran tapsokba oldotta.

Kocxogh Ákos

tfízéaei

A M AGYAR IIÁ D10

Ma tíz esztendeje annak, hogy a fasiszták által elpusztított Magyar Rádió 1945. május elsején újból megkezdte adását. Szabad hazánkban szólalt meg végre az a Kossuth adó, mely a háború éveiben külföldről sugározta műsorát az elnyomott magyar néphez, s százezrekben éltette éveken keresztül az új Magyarország megszületésébe vetett hitet.

Az egérfogóba került fasiszta hordák 1944 telén Budapest ostrománál a magyar rádióról sem feledlkezteik meg romboló tevékenységük 'közben. A fel- szabadulás után a használhatatlanná vált rádióközponiot azonban alig egy-két hónap alatt rendbehozta a főváros újjáépítéséért önfeláldozóan dolgozó munkásosztályunk. És ma tíz éve, az első szabad május elsején megkezdhette munkáját a nép szolgálatában a dolgozók Magyarországának rádiója. Szórakoztató, tanító tevékenységével az elmúlt évek alatt méltán kiérdemelte a magyar nép szeretetét, megbecsülését a tizedik születésnapját ma ünneplő Magyar Rádió, amelyet a Tiszántúl fővárosából, Debrecenből szeretettel köszöntünk..

Kagy lofszcssel fogadták a cannes! filmíeszti váíon az „Aggtelek“ c. színes dokumentuinfílniimket

Pénteken délután vetítették a cannesi filmfesztiválon az „Aggtelek“ című színes, népszerű, tudományos filmet. A bemutatót a nézőközönség élénk tetszéssel fogadta, vetítés közben többször hangzott fel a tape.

A cannesi filmfesztivál műsorán ma délután 4 órakor kerül sor a „Liliomfi“ bemutatására,

BODA ISTVÁN;

JlLájuú auiíkezteto

Emlékezni hej ma is kell még a régi, régi májusokra, mikor a szélben piros vérrel tüzelt a sok, sok mályva bokra, mikor a sápadt alkonyokban kigyúlt a láz, s meghalt az álom s a forradalom végig dermedt ezen a bús, kósza világon.

Emlékezni hej ma is kell még a csendes szomorú mezőkre.

Kapásokra és kaszásokra, az akácerdős temetőkre, a sírokra, a pipacsokra, melyek itt mindig, mindig nyíltak megőrizni már mindörökre a mi felcsukló jajainkat.

Emlékezni hej ma is kell még a titokban vitt májusfára.

Titokban vitte, aki vitte, titokban várta, aki várta, titokban őrizte, ki kapta s mire a hajnál fénye csattant, újra csak az akácok álltak lecsüggcdt, szomorú csapatban.

Emlékezni hej ma is kell még kik álltuk, bírtuk daccal, gőggel, százszor harcolva a halállal és ezerszer a temetővel, a szelekre mik szerte fújtak bűnnel és nyomor szaggal telve, míg szívünkben egy szebb, jobb Május már híradóját ünnepelte.

És emlékezni ma is kell még nem alkuvón és nem feledve.

Emlékezni hej ma is kell még a vérrel írott ünnepekre, a vértől ázott hajnalokra, a régi, régi májusokra, míg határainkban pirosán nyílik a sok, sok mályva boltra.

Nem feledünk, -mindent megörzünk, tudjuk, hogy léptünk ki a napra.

Nem feledünk, mert így érhetünk naponként mind, mind magasabbra, Szabadon hozzuk májusfánkat s akinek visszük büszkén nézze, nem titok már, benne virágzik szerelmünk szabad legénysége.

Ezernégyszáz úttörőt avatnak ma a Stadionban

Kedden és szerdán délelőtt hangos volt a nagyerdei Stadion a legkisebb úttörők előkészületeitől. A- város minden úttörőcsapata elküldte III. osztályos kis pajtásait. Szerdán 11 század fegyelmezett pajtása vonuLt be a Stadion két kapuján zeneszóra. A főpróba sikerült.

Készülnek az idős úttörők is: díszszázaddal köszöntik nagy ünnepünkön a dolgozók tízezreit és újonnan avatott társaikat. Ma délelőtt 11 óraikor avatják ünnepélyes keretek között a tízéves kis úttörőket.

——■—

Meghalt Dr. Tóth Dénes

Dr. Tóth Dénes, a debreceni Zenemű vésze ti Szakiskola tanara április 30-án hajnalban agyvérzés következtében meghalt. Dr. Tótih Dénes 1908. november 25-én született Budap>esten. Főiskolai tanulmányai befejezése után állami ösztöndíjjal Rómába utazott, ahol egy évet töltött: Respighi olasz zeneszerző tanítványa. A budapesti Állami Operaházban korrepetitorként működött. Ott mutatták be Csokonai ,.Dorottyá“-jáiból írt „Dorottya“ című táncjátéikát.

Dr. Tóth Dénes zeneszerző volt. Több zenei vonatkozású művet írt. „A magyar népszínmű zenei kialakulása“ című műve megjelent, most rendezik sajtó alá a „Hangverseny kalauz“-á.t és Erkel Ferencről szóló művét, amelyek még ez évben megjelennek. Dolgozott a Nemzeti Színház, a Zeneművészeti Főiskola és a Műegyetem könyvtárában, valamint a Színiház és Mozi szerkesztőségében. Élete utolso két esztendejében a Néplap zenekritikusa volt. Dr. Tótti Dénessel értékes embert vesztett el a zenei élet.

Temetése kedden déli 12 órakor lesz a Köztemető ravatalozójából»