Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-12 / 110. szám

1055. MÁJUS 12. CSÜTÖRTÖK NÉPLAP 5 A Táncsics Cipőgyár legnagyobb problémája: a jó minőség Az elmúlt éveli során igen sok panasz és kifogás érkezett a Táncsics Cipőgyár készítményei­re. A kereskedelem hosszú idcri át nem szívesen fogadta, ha a debreceni üzemből érkezett a szállítás, mert utána »ok-sok pa­naszt és reklamációt hallhattak az üzletek eladói. Több alkalom­mal kint jártunk a Böszörményi úti üzemben — az volt általában akkortájt a tapasztalatunk: jogo­sak a felmerült kifogások. Rendkívül kevés elsöoszlálvú áru volt Napjainkban egyre ritkább — és egyre kevesebb panasz érke­zik a Táncsics Cipőgyár gyárt­mányaira. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztálya is ritkábban tart ellenőrzést, mint a múlt esztendőnek külö­nösen a második felében, ami­kor hetenként azt vizsgálták: vajon mi az oka, hogy oly kevés e'.sőosztályú árut ad a forgalom­nak a debreceni cipőgyár. Nem a Táncsics Cipőgyár dicsőség- könyvébe, működésének arany- lapjaira való az a tény, hogy az elmúlt év augusztusában minden száz pár cipőből csupán alig 50 pár volt elsőosztályú áru. Tudni kell ehhez azt, hogy a Belkeres­kedelmi Minisztérium, amikor megadja egy-egy gyár tervszá­mát — figyelembe veszi: milyen minőségű anyagot biztosít a gyártmányok elkészítéséhez; mi­lyen az üzem technikai berende­zése — és végül milyen gyártási eljárással készül el — jelen eset­ben — egy-egy pár gyermek­cipő. (Mint ismeretes: a debre­ceni üzem már több mint egy esztendeje állandóan gyermek­cipőt és gyermekszandált gyárt. — A szerk.) A fentiek figyelem­be vételével készült el a Táncsics Cipőgyár terve is, amelynek alap­ján a minisztérium megkövetelte a Böszörményi úti gyártól, hogy minden száz pár cipőből a múlt év augusztusában 72 pár első­osztályú legyen! De hol állt ettől a cipőgyár? Nem túlzunk, ha azt állítjuk, oly messzire, mint ami­lyen messze van Makó Jeruzsá­lemtől. fl minőség alakulása Nézzük azonban hogyan ala­kult a minőség a Táncsics Cipő­gyárban az augusztust követő hónapokban? íme, egy könnyen áttekinthető statisztika, amiből kiderül, hogy minden száz pár cipőből hány százalék volt — a tervhez viszonyítva — az első- osztályú áru... A minisztérium által megadott tényszám : A Táncsics Cipőgyár teljesítménye: Szeptember (1954) 72 % 45,1% Október 62 % 65,3% November 62 % 72,9% December 62 % 71,7% Január (1955) 53 % 72 % Február 58,5% 69,6% Március 55,3% 59,2% Április 85,5% 55,9% Nem a legkedvezőbb kép még most sem, különösen áprilisban volt feltűnően kevés az első osz­tályú gyermekszandál. Májusban ugyan már javult a helyzet — javult a minőség: az első munka­napon ugyan még 74 százalék volt a megkívánt 89 százalék he­lyett, de május 9-én, héttőn 92,4 százalékos, kedden 94,1 százalé­kos elsőosztályú minőségű áru került ki a Táncsics Cipőgyár dolgozóinak kezéből. Amikor megkérdeztük a gyár vezetőit: mi volt az oka annak, hogy ily sok a másod- és harmad- osztályú készítmény, egyöntetűen az volt a válasz: a fehér cipők gyártására nincs kellő alaposság­gal berendezkedve az üzem. Töbo apróbb-nagyobb kifogás felme­rült még a hosszabb beszélgetés alatt — köztük az, hogy csak a másutt elfekvő préselt lótükröt, marhabőrt vagy hulladékanyagot küldik a debreceni üzembe, ami­nek a feldolgozása sokkal több figyelmet követel. Az kétségte­len, hogy vannak sakkal kevésbé munkaigényes készítmények, mint a fehér rüsztkötős leányka- cipő, amelyből áprilisban 10 000 párat készített a Táncsics Cipő­gyár, és a borjúbőr jobb, mint a préselt lótükör, azonban a leg­lényegesebb ok mégis az, hogy a másod- és harmadosztályú, sőt a selejtes áru leggyakrabban a dolgozók figyelmetlen munkájá­ból adódik. Különösen az übero- Vást és doplizást végezték igen hanyagul a múltban, ott történt a legtöbb hiba. Pedig érdemes pontos, jó és minőségileg kifo­gástalan' munkát végezni. A dol­gozók érdekelve vannak — ez derül ki a fizetési bérlistából. A múlt esztendő decemberében pél­dául a Táncsics Cipőgyár mun­kásainak nagy többsége a minő­ségi terv túlteljesítése révén át­lagosan 210 forintot vitt haza — fizetésén kívül. Januárban már kevesebbet: 110—115 forintot. Áprilisban semmit... A május azonban ismét jó hónap lesz, ha tartják a dolgozók a jelenlegi színvonalat. Féltőbben vigyázza­nak a munkások és munkásnők az anyagra, hogv ne legyen sza­kadt vagy repedt a kezükből ki­kerülő cipő. Megéri... Megjár­ták ellenben az elmúlt • hetek Íren Kádár Ferenc, Koch Zoltán, Szi­geti József, LaSkatos Imre, Kenéz Sándor, Szőllősi Ferenc, Dóka István, Kiss Irén, Sóvágó Mihály, Molnár Zoltán és mások, akiknek levontak a fizetésükből, mert selejtet gyártottak. Útban a jobb eredmények felé Pár esztendővel ezelőtt még alig 4—500 pár cipő került ki naponta a Táncsics Cipőgyárból. Ma éppen a dupláját gyártja az üzem — lényegében ugyanazzal a munkáslétszámmal és ugyan­azzal a gépkapacitással. Szép eredmény ez, dicséret érte a cipő­gyáriaknak. A fejlődés azonban csak akikor lenne igazi, ha ugyanilyen arányban nőtt volna a Böszörményi úti gyárból kike­rülő elsőosztályú gyártmányok száma is. Sajnos, azonban e té­ren, mint a felsorolt példák is mutatják, korántsem oly ked­vező a helyzet. Tisztában va­gyunk azzal, nagy szükség lenne rámázó gépre, talpszélmaró gép­re, hogy javuljon a minőség. Ha megkapnák ezeket a gépeket — és teljesülne régi vágyuk — el­kerülne a gyár a szűk Böször­ményi úti helyiségekből a D. Törekvés pályával szemben lé­vő volt gyapotrakt'árba, akkor azt állítják a dolgozók és veze­tők hat hónap alatt megdupláz­nák, egy vagy egy és fél év alatt megnégyszereznék a termelést! Mégis, legelsősorban sokkal gon­dosabb munkára van szükség. A gyárban előrenéznek — ép­pen ezért tervezik a közeli na­pik feladatait is. Most fogalmaz­ták meg a húsz budapesti üzem felhívására csatlakozásukat. Azt ígérik ebben a cipőgyáriak, hogy év végéig a jelenlegi kapacitás mellett 1500 pár kiváló, elsőosz- téilyú gyermekcipőt és szandált adnak terven felül a népgazda­ságnak. ötszáz darabot ebből már az első fél év végére el­készítenek ... — Nem lesz abban egyetlen hibás sem — Ígérte búcsúzóul Pajna Sándor, a Táncsics Cipő­gyár műszaki vezetője. Megtartották Vámospárcsen a falusi pártértekezletet Vámospárcsen a falusi pártérte­kezleten a küldötték szinte kivé­tel nélkül megjelentek. Nagyon komoly előkészítő munkát igényelt ez az esemény, mert ezt megelő­zően hosszú ideig elég gyenge volt a pártélet a községben. A párttag­gyűléseken a megjelenés nem volt kielégítő és a községben is érvé­nyesült a jobboldali elhajlás, sőt itt-ott még a kulákok szarva is megnőtt. Már egész odáig merész­kedett az egyik kulák, hogy a Dó­zsa Termelőszövetkezet irodája mellett lévő helyiségbe egyszerűen beköltözött, míg aztán ki nem eb- rudalták onnét. A pártértekezlet részvevői előtt elhangzott beszá­molókból kitűnt az is, hogy a gyenge pártmunka kihatással volt a mezőgazdasági munkára, nemkülönben a begyűjtésre és adófizetésre is. Például Kiss La­jos kulák 30 000 forint adóhátra­lékkal, 417 kiló kövérsertéssel, lő kiló tojással, Tagyi Lajos kulák 652 kiló sertéssel, 16 kiló tojással és sok egyébbel tartoznak még az államnak. Elhatároztuk ezen a falusi párt­értekezleten, hogy gátat szabunk az ellenséges befolyásnak és azon leszünk, hogy a legkisebb ügyek­ben is a pártunk politikája érvé­nyesüljön. A hozzászóló elvtársak örömmel üdvözölték pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatát és örömmel fogadták, hogy pártbizottság alakult a köz­ségben. Meg is választották tit­kos szavazással a községi pártbi­zottság tagjait. Azóta megalakult a végrehajtó bizottság is, s hozzá­kezdtek a háromhónapos munka­terv elkészítéséhez. Vályi Elek, a pártbizottság titkára Vámospércs. /Hájnsi kirakatok Egy régi naptár igen találóan a májust a megújulás havának ne­vezte. Valóban így van, május­ban minden megújul. Űj élet kél a határban, a szántóföldeken, er­dőkben, a virágos réten. Az em­ber is megváltozik, megújhodik ilyenkor. A járókelők új külsőt öl­tenek, nyugalomba kerülnek a meleg téli holmik, s felváltja a lenge nyári ruhák sokszínű tarka­sága. Az üzletek, áruházak kirakatait sem kerüli el ez a tavaszi válto­zás. Az eddig uralkodó sötét tónu­sok helyett a világos, virágos, sze­met gyönyörködtető színek veszik át a szerepet. A május a kiraka­tokban is olyan, mint a virágos­kertben. És kora reggeltől a késő esti órákig állandóan akad né­zője a hatalmas üvegtáblák mögé zárt, százféle árucikknek. A Ru­házati Bolt előtt naponta talán több ezren is megállnak és tet­széssel nézegetik a különböző szí­nű, modern szabású női nyári vá­szonruhákat, melyeknek az ára mindössze 120 forint. Mellette 130, 150 forintért szebbnél szebb min­tájú zefir, karton, piké ruhák lát­hatók. A legdrágább 180 forintba kerül. Nyári női ruhaanyagokban is sokkal nagyobb a választék, mint tavaly volt. A legszebb empri mé­nek métere 60 egynéhány forintért megvásárolható. A rózsaszín se- lyemujdonság 50 forint, a kék és piros babos flokkonnak 32 forint métere. A krémszínű, fi­nom ballonvászon 66 forintba ke­rül. A nyári idényeikkel; is meg­jelentek a kirakatokban: a 120 forintos kétrészes női szatén für­dőruhák, a 85 forintos vászon für­dőruhák, s a 81 forintért kapható rövidujjú habselyem férfiingek. A TISZAGYULAHÁZI SZABADSÁG TSZ-ben az elmúlt hónapokban leg­jobb munkát ifj. Kósa István tsz tag végezte, akinek már 127 munka­egysége van. A családos anyák kö­zül Molnár Jánosné mutat példát, 82 munkaegységgel — közli levelében Kósina Annas tiszagyulaházi Sza­badság TSZ könyvelője. MEGFIATALÍTOTT házak A A Tatafíjzá és fyúí'áipad Vátta-aí idd íewdbU Tíz és fél éve szabad Debre­cen. Tíz és fél év nem nagy idő egy város életében. Debrecen életében azonban sokkal több vál­tozást hozott, mint a múltban hosszú évtizedek. Nemi a „cívis" város lakóinak megváltozott éle­téről, megváltozott magatartásá­ról akarok most írni. Hanem ar­ról, hogy mily nagy változáson ment át városunk arca, képe. Tíz és fél évvel ezelőtt a háború rút sebei tarkították Debrecen arcu­latát. Üszicös falak meredeztek az ég felé, hamut, szemetet ka­vart itt az őszi szél. S azóta? Bármerre induljon el az ember ebben a rengeteg területen fekvő városban — mindenütt va­lami új színfoltot lát. Eltűntek a háború ütötte sebek. A Hunyadi és Deák Ferenc utcai házak rom­halmaza helyén vidám kisgyer­mekek játszadoznak a Petőfi té­ren. Uj bárházak emelkednek a Baranyai úton. Messze hirdeti a magyar gyógyszeripar fejlődését a Hajdúsági Gyógyszergyár új korszerű épülete. Autóbuszok su­hannak a kertségek betonútjain, ahol régen két lóval alig lehetett 5 mázsa szenet bevontatni a nagy por miatt. No, persze korántsem mond­hatjuk, hogy most már minden rendben van, nincs tennivaló. El­tüntettük a háború ütötte sebe­ket, sok újat építettünk. Azonban sok még a tennivaló. Sok 'helyütt megáll az ember jártában-kelté- ben és önkéntelenül is felmerül benne a gondolat: „Mennyire el­csúfítja a város fiatalodó arcula­tát ez a ház.“ Van még lehám- lott vakolatú, „ragyás“ ház bő­ven. No és 'hogy mennyi panasz hangzik el a rosszul záródó aj­tókról, ablakokról, a salétromos falakról — annak csak a DIK illetékesei á megmondhatói. Népi államunk ezen is igyekszik segíteni. Több mint 3 millió forintot irányoz elő idei terve tatarozása munkákra. An­nak érdekében pedig, hogy a helyreállítási munkák még gyor­sabban menjenek, mint eddig — a vállalat nem végez most már lakásátalakitásokat, csak tataroz. Sok helyütt miár meg is kezdték a munkát. A Csapó utca 52. szá­mú ház javításával már el is ké­szültek. A Bajcsy-Zsilinszky ut­ca 13. szám alatt 5, a 24. szám alatt pedig 4 lakás lesz nemsoká­ra készen. Sok bosszúság után más laká­jokba is beköltözik az öröm az idén a Tatarozó Vállalat dolgo­zóinak munkája nyomán. Csak néhány példát vetek papírra ab­ból, hogy hol tataroznak: Batthyány utca 12., 14., 18., 20., 24. szám, Bajcsi-Zsilinsaky utca 39., 41., 43., 44. szám alatt. Ezen­kívül a Csapó. Bundi, Darabos, Pacsirta, Széchenyi, Hatvan, Ruyter, Magyar és Huszár Gól utcákban fiatalítják a házakat. Adóssága is van a vállalatnak: 8 ház tatarozása a múlt évről áthúzódott ez évre. Most ezeket is igyekeznek mielőbb elvégezni. Ezután kezdenek hozzá a Zalka Máté utca 20., 24., a Garai utca 28. és a Dugovics Titusz utca 4. számú ház javításához. Úgy mondták a vállalat vezetői, hogy mindezeket a mun­kákat augusztus 20-ig igyekeznek befejezni. Az adottságok — egy­két hibától eltekintve — meg­vannak ennek az ígéretnek a valóra váltásához. Idejében meg­kapták a terveket. Most már a megfelelő munkásgárda is együtt van. Köztük Daróczi József öl­tagú kőművesbrigádja jár az élen: minőségileg kifogástalan munkát végeznek, a tervüket át­lag 120 százalékra teljesítik. Kiss József háromtagú kőműves bri­gádja egyre jobban felzárkózik hozzájuk a versenyben: 110 szá­zalékos átlagteljesítménnyel dol­goznak. Van azonban néhány körül­mény, ami 'hátráltatja a tataro­zások gyors tempójú végzését. Az egyik: rossz a faanyagellá­tás. A vállalatnak nagy szüksége van a faanyagokra — sok a rossz ajtó, ablak — mégis kö­nyörögni kell a fa kiutalásáért. A második negyedévre például közel 50 köbméterrel kevesebb fára kaptak kiutalást, mint amennyi a tatarozásokhoz — pon­tos számítások alapján — szük­séges. Kevés bevésős ajtózárat kapnak. Jelenleg ötszáz darabra lenne szüksége a vállalatnak. Hosszú huzavona után legutóbb kaptak a Vasnagykereskedelmi Vállalattól — hat darabot! Már­pedig bármilyen jól megjavítot­tak is egy ajtót, egyik lakó sem hajlandó madzaggal bekötözni sz ajtót. Más hiba is akad: például kevés állványszerük van. Újat nem nagyon kapnak, a kiuí-ait faanyagból nem lehet csinálni, hiszen még a tatarozási szükség­leteket sem fedezi. És (ha már a hibák felsorolásá­nál tartunk, megemlítem itt a vállalat vezetőinek két kérését is. Az egyik: dolgozzanak ki az illetékesek egy tatarozási tervei, amelyben pontosan meghatároz­zák, 'hogy a városban melyek azok a házak, amelyéket érde­mes tatarozni. így ugyanis sok esetben előfordul, hogy olyan házakat javíttatnak, amelyek ja­vítása igen magas összeget vés a igénybe, viszont csak nem lesz belőlük egészséges lakás. A tata­rozási terv kidolgozása azt is le­hetővé tenné, hogy a Tatarozó Vállalat körzetenként felvonul­hatna a javításokhoz. így lénye­gesen kevesebbe kerülnének a felvonulások és a javításokat végző dolgozók 'szociális ellátott­sága is megjavulna. A másik ké­rés a lakossághoz szól: ne tegyék tönkre az államosított házakat, úgy kezeljék, mintha a sajátjuk lenne. Saját érdekükben teszik ezt. Igen sok javítási munka a lakók hanyagsága miatt válik szükségessé. Igen helyes lesz, ha az ille­tékesek felfigyelnek ezekre a hibákra, akadályokra és mess’* menő segítséget nyújtani Gidainak,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents