Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Marx-Engels-Lenin-Sztálin diadalmas zászlaja alatt etilre a szocialista Magyarországért! Gondolatok Kakáról au e.Li& májusi hajnalon Álmosan zsongító szél mozdul a kábái határban. Valahonnan a 5zoboszlói mezők mélyéről indult, 'útközben felszedte már az ara- szosra nőtt búzatáblák, a serce- r.ő füvek illatót. S míg ideért, tele lett földszaggal, illattal, s elnehezülvén, hogy könnyebbed- ék, lehullatta mind a kábái ha­tárban. F ent, nagy magosban szét­szórja a nap tollászkodó sugarait, s megáztatja esős fényben, sugaras melegben az egész tájat. A vasúti síneken áthaladva, eperfák és gyümölcsfák koszo­rújából nő ki a tábla: Kaba. Cseréptetők, nádtetők villannák, az ablakokból már kihajlik a biroibós muskátli. Az úton port kavarva karikáziik a szél, az árokparti fűzőidben pelyhestollu libáik csipegetik a friss sarjú hajtásokat.’ Szép, álmosftó dél­előtt ez, a faluban alig 'átható valaki. Az emberek nagy része már kint mozog a határban, ten­gerit vetnek, rizst vetnek, s üt­ött mir sara bol jak a cukorrépát 'is. Néha egy gyermek becsapja a kiskaput, ilyenkor aztán egy veréb, egy vadgalamb visszalhaj- tott ágként szökken a •magosba. Móricz nem is olyan régen, pár évtizede azt irta erről a köz­ségről kulturális életünket ele­mezve, hogy Rabára évek óta nem jut el könyv, s az itt élők talán mén csak nem is sejtik, hogy mi fán terem az irodalom. Most, hogy megint Kabára ér­tem, ez a móricz* megállapítás mozdul bennem, s a kíváncsiság is, hogy egy kicsit szétkutassák a kábái életben, s kábái válto­zásokban. Az utcáikon, az álmo- sító mezőkön, aho' mór minde­nütt élet sarjad, nő és kezd lom­bot növeszteni. Kaba talán szemre ma sem változott. Igaz, a régit nem is­mertem, de gondolom, a házaik ma is olyan nád fedelesek, cse­réptetősök, mint régen. Az em­berek, a lakosok is már rég itt laknak, csak az akikari öregek sírba 'hulltak, a gyermekek fel­nőttek, a lányok asszonnyá nyi­tottak, hogy gyermeket szülje­nek, gyermeket neveljenek. De valami mégis változott. Érzem a levegőben, a szelek ízében, a szekerek felcsapó zajában, ahogy állok a tanácsháza előtt, kémlel­ve a falu ezer tavaszi moccaná­sát. A ’ tamácsház» előtti téren kút bugyogtatja vizét. Fiatal lány térül a (kút­hoz, s alátartja zománcos kan­náját, Bugyog, bugyog a víz, s közben két. csikós kocog be a kút előtti térre. Mindkettő lová­hoz 6—6 csikó van kötve, s a kút előtt egyszerre rántják meg a kantárt. AnnuSka te — csen­dül az elől lovagló hangja — adj egy kis vizet lelkem, mert beporosodott a toriiom. A lány elébe szökken, és már nyújtja is a vizet. Tele az egész kannát. A csikós iszik, a lány meg nézi fel­sugárzó szemekkel. Aztán a má­sik is, majd ellkocognak, odavil­lantva egy mosolyt a lány utá­nuk forduló arcába; S akkor már tudom, hogy ml változott itt Kábán, Tetétlenen, Szoboszlón, meg szerte az egész országban. Megváltoztak az em­berek, mert valami olyan vál­tozás zúgott itt át ezen a tájon, ami megváltoztatta őket, mássá gyúrta, mássá formálta a mosoly­gást, a lelkeket. Tiz év, s ez elég volt ahhoz, hogy Kábán is ki­nőjön az új történelem, mint ta­vasszal a fű, májusban a levéL S most már csa k úgy tüne- deznek elém a változás nagy jelei. Itt van a ta­nácsháza. Mennyi keserűségről, kétségbeesésről tudnának beszél­ni ezek a falak, amikor még községházának hívták, amibe úgy ivódott bek a kétségbeesés, a szomorúság, mint verejték, izzadság az emberek ingébe. Ma egyszerű emberek vezetik, irá­nyítják a falu életét, de úgy, hogy abban aztán nincsen hiba. Ott van a patika, a posta, a föld­művesszövetkezet, ahol minde­nütt száribaszöikkenön nő az új, az igazibb élet. Csak iskolája ki­lenc van ennek a hétezer lakosú községnek, 24 osztályban tanítják, nevelik jól képzett pedagógusok a gyermekeket. Van mozija, alhol nem egyszer verekedni kell a jegyért, hogy az ember hozzájut­hasson a sok igény mellett. És ez mind egy évtized alatt. Kábán, amiről Móricz valaha olyan szomorú és megdöbbentő dolgokat írt. Könyv, iskola, kul­túra, mind otthonosabbá válik Kábán és megtanulják, amit va­laha ' oly jól titkoltak előlük csendőrszuronyökikal, rendele- tefakel. S ilyenkor május küszö­bén ez mind felidéződik, eszébe jut az embernek. A sok szolga­ságban megfakult májusok de eszébe jutnak most már a sza­badságtól megpirosult májusok is, amiből a tizenegyedik érke­zik ma Katára. Ebben a májusi emlékeztető­ben az ember roppant kíváncsi lesz, hogy mit tesznek, mit csi­nálnak a kábáink a tizenegyedik szabad májusért. Emlékeznek-e régiekre, érzik-e az új májusok ízét, zamatát, megtesznek-e min­dent a még szebb májusokért? Kábán ekörül sincs hiba. Az ed­digi eredmények mind azt bizo­nyítják, hogy itt értik a májusi üzeneteket és jó munkával ün­nepük és becsülik meg a szabad életet. Az idei tavaszi munkák megszervezése, elvégzése meg éppen amellett tanúskodik, hogy a községben minden tavasszal jobb és jobb munkával köszön­tik a májust, állítanak májusfát lányoknak, életnek, szabadság­nak. S hogy mindez nemcsak szóbeszéd, vagy ráfogás, azt bi­zonyítsa a kábái élet, a kabal valóság:-jYjéhány napja lapunkban a 3| felszabadulási versenyt • értékelve, Kábáról a kö­vetkezőket írtuk: „A megye leg­jobb községe Kaba. Az elmúlt éveik során többször végzett pél­damutató murtíkát a. község dol­gozó parasztsága. A felszabadu­lási versenyben is bebizonyítot­ta, hogy méltó régi jó híréhez. A mezőgazdasági munkákat idejé­ben végezték el, az állampolgári kötelezettség teljesítésében az adóbevételi tervet véve figyelem­be, 100 százalékon felüli ered­ményt értek el.“ íme, a rövid megindoklás, melynek ha a gyö­keréig leásunk, kibomlik egy fa.lu verejtékes élete, szigorú hétköznapokból, vasárnap dél­utáni nyugalomból és csendből egybeszőve. A kábái határ szép, tengerszé­les táblákból, jól termő búzaföl­dekből nő a falu köré. 17 ezer holdra nézhet a lakosság szeme, Tetétlentől Ladányig, Nádudvar­tól Szoboszlóig. Megterem itt minden, ami kell, ami szükséges, ami szebbé és jobbá teszi az éle­tünket. Nő itt acélos szemű búza, szép csöveket termő tengeri, bor­só, cukorrépa, dohány, napra­forgó, s még a rizs is megérik a kábái határban. És mindez mun­kát kíván és nem olyan immel- ámmol végzett félimunkát. Egé­szet és becsületest, olyat, ami­lyet a kabaláktól el lehet várni, amilyet a kabaiak már megszok­tak ez alatt a tíz év alatt. T avasszal is ilyen munkát adtak a földnek, ilyen munkát végeztek a határ­ban. Mihelyt kipattant a mezők szeme, ők azonnal munkáihoz fogtak. A tavaszi vadvizek se­hol sem gyűlhettek meg, meg­találták a módját, hogy még la­pos földekről is leeresszék a vi­zeket. Nincs egy holdnyi vízká­ruk sem, a víznyomta helyeken is szépen nőnek a kalászosok. Se­gítették is az ősziek mozdulását fejtrágyázással, boron állással, hengerezéssel. A pártszervezet, a termelési bizottság Bangó Ferenc irányításával nagyban meggyor­sította ezt a munkát, aminek az eredménye a felszabadulási ver­seny értékelésénél meg is mu­tatkozott. Az ősziekből 1060 holdat mű­trágyáztak a kabaiak, gyakorlat­ból megtanulva azt a tanítást, hogy az istállótrágya mellett a kellő mennyiségű műtrágya nagy­ban növeli a terméshozamot. Kü­lönösen a tsz-ek jártaik elől jó példával. Itt is igyekeztek meg­győzni az egyénieket arról, hogy a fejlettebb módszerekkel való gazdálkodás megfizeti a fárad­ságot. S az egyéniek tanultak is a szövetkezetiektől. Nemcsak műtrágyáznak, hanem a tavaszi talajelőkészítésben is nagyban alkalmazzák a jól bevált mód­szereket. Tárcsáznak, kultiváto- roznak, hol, mi szükséges, hogy a mag gyomtalamított földbe ke­rüljön. így jobb és több termés várható, s a talajművelés is könnyebb cs gyorsabban végez­hető. S zép is a határuk, a búza már araszosan leng, a cu­korrépa sorja megolvas­ható. De a kabaiak mindezek mellett valami olyat is termel­nek, ami nagyban forradalmasí­totta itt az életet. Ma már 300 holdon művelik a rizst, amiről valaha azt hittük, hogy csak a délszaki égtájak ringó vetemé- nye. A kabaiak talán még ezt sem hitték, de ha valaki tíz egy­néhány évvel ezelőtt rizsterme­lésre biztatta volna őket, jót ne­vettek volna. S ma rizst termel­nek és még nem is olyan utol­sót. A Keleti Főcsatorna ott ka­nyarog lassan a határban, vizük bőven lesz a rizshez. S egy-egy elhúzó vadkacsa már itt is olt­hatja szánját a Tisza vizéből. S ebben a szomjatolto vízben szé­pen fejlődik és busásan fizet a rizs. 1953-ban 24—26 mázsás át­lagot arattak holdanként, s az idén sem akarnak kevesebbet. A rizsvetés már folyik is teljes tempóval, egyéniek, szövetkeze­tiek, egymást sürgetve vetélked­nek, hogy ki jelentheti előbb a lizsvetés befejezését. A ' 'kubaiaknak azonban nem­csak ez az erényük. Sze­retnek teljes munkáit vé­gezni, és a tavaszi munkák hiánytalan ellátása mellett be­csületesen helytállnak az élet más posztján is. Adó és beadás teljesítésében szintén elől jár­nak, s hogy a felszabadulási ver­senyben elsőik lettek, abban nagy része van ezeknek az eredmé­nyeknek is. Munkát végző és tervteljesítő kedvük a felszaba­dulási verseny után sem lohadt a kabaiaknak. Május elsejére vállalták, hogy ugyanilyen szép és töretlen eredménnyel ünne­pelnek, sőt még túlszárnyalják a felszabadulási verseny erednie-, nyeit is. A kabaiak, amit vállal­tak, meg is tartották. Május el­sejére félévi sertés, baromfi be­adásukat' teljesítették, vágómar­hából meg már túl is léptek a vállalásukon. Batizi Mihály, Gere Sándor pedig letudták egész évi baromfi, sertés, vágómarha és tojás tartozásukat. A többiek is erősen tartják a ■ tempót. Nemcsak az elsőség ; miatt, hanem a páros verseny is ; sarkalja őket, amit a Debreceni ; Ruhagyárral kötöttek. Különben ; ennek a szerződésnek történelme ; van, s a kabaiak úgy ragaszkod- ; nak a verseny minden pontjá- : hoz, mint jussukhoz, sajátjukhoz. A szerződést 1954-ben kötötték, | az idén is megújították és még j jövőre is folytatni akarják. Igaz, mi tagadás eddig még a ruhagyá- ; riak vitték el mindig az elsősé­get, de most a kabaiak erősen fogadkoznak, hogy többet aztán nem maradnak másodiknak. 1 Mert ahogy ők mondják, szégyen . volna a megyei elsőség mellett '■ második lenni a páros verseny- ■ ben. ; Mi bízunk benne, hogy a ka- ! baiak nem fogadkoznak hiába, i Megcsinálják ezt a versenyt is j olyan becsületes helytállással, j mint ennek a 10 évnek a törté- nelniét, mint ennek a tavasznak ; ezerszínű munkáját. Szív szerint., I májusra készülőén, avval a tern- 1 póval, mint ahogy a tavasz esi- ; nálja a forradalmat az életben, ; a határban. I A kábái emberekben, a kábái ; határban az életnek ma ez a for- 1 radalma zúg. Az útmenti eper- 1 fáikon sarjad a levél, a dűlőutak- 1 ról álmosítóan lopakszik a szél. < O k megígérték, hogy elsők < lesznek, s ígéretüket ed- < ■ dig még mindig betartot- ; ták. Most is, s az első májusi haj- ; nal, mint mosoly csattan szét a határban, megcsodálva a beve­tett földeket, a lányablakoknál pedig a májusiakat. BODA ISTVÁN : Kuflúrolthont avat ma a Biliarliereszlesi Állami Gazdaság A Biharikeresztesi Állami Gazdaság dolgozói vagy lelkese­déssel készülték május 1-re, a világ dolgozóinak harcos sereg­szemléjére. Az állami gazdaság dolgozói ma avatják fel az 500 férőhelyes kultúrotthont, amely a járás egyik legszebb és legmo­dernebb kultúrotthona lesz. A gazdaság minden dolgozója részt vett az előkészületekben Rendbehozták az utakat, az épületeik többségét kimeszelik a kultúrtermet képeikkel, feliratokkal teszik szebbé és barátságo­sabbá. Az esti kultúrműsort a Biharkereszfesi Általános Iskola V. osztályos tanulói sazvalattal, népi tánccal és színdarabban eszik színvonalasabbá. A DISZ szervezet tagjai is közreműködnék a kultúrműsorban, . 3/RÜ uaiA DISZ titkár Újabb 16 mezőgazdasági szakkönyv jelenik meg a második negyedévben A Mezőgazdasági Könyv és Folyóirat Kiadó Vállalat az első negyedévben 16 mezőgaz­dasági szakkönyvet jelentetett meg. A legnagyob sikere Dobi István, az Elnöki Tanács elnö­ke „A parasztság jövője a szö­vetkezet“ című könyvének volt, amely eorravéve a termelőszö­vetkezeti mozgalom időszerű kérdéseit, nagy segítséget nyújt a termelőszövetkezeti elnökök­nek, a tagoknak és a mezőgaz­dasági irányító szervek dolgo­zóinak egyaránt. A második negyedévben ugyancsak 16 új szakkönyv ki­adását tervezáks Ütmein jelentés EGYEKRŐL Az Egyek! Gépállomás az 1955. évi munkáját olyan jó iramban kezdte, hogy minden reményük megvan ahhoz, hogy ez a gépállomás a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság felsza­badulási serlegének megszerzé­sével kiérdemelt első helyét egész évben megtartja. Május elsejét a gépállomás dolgozói tavaszi tervük 150 szá­zalékos túlteljesítésével ünnep­ük. A jó munkaszervezés kö­vetkeztében, az erőgépek min­den percét jól használják ki, s az egyénileg dolgozó parasz­toknál a megyében legjobb eredményt elérve kötöttek gépi munkára szerződést. Csak egy jellemző példát említünk e gépállomás munkalendületé­re. Gordó István brigádja má­jus elsejére tavaszi terve 120 százalékos túlteljesítését vál­lalta, de már jóval túlhaladt a 200 százalékon. Pócs András traktoros 283 százalékos, And- rássi Ferenc 269, Bóta István 261, Töviskes Sándor 165 szá­zalékos tervteljesítéssel bizo­nyítják be, hogy érzik és tud­ják, milyen hatalmas jelentő­sége van a gépállomások mun­kájának a falu szocialista át­szervezésében, a nagyobb élel­miszerbőség megteremtésében. Az Egyéki Gépállomásnak már kevés a saját körzete. A bal­mazújvárosi és nagyhegyest határban is dübörögnék gépeik, hirdetve a jó traktoros munka diadalát. Kelet-Németországba szállítja a iiikörponlyoi az Ohati Állami Gazdaság Az Ohati Állami Gazdaság Hajdú-Bihar megye felszaba­dulási versenye győztesei kö­zött van — megkapta a díszes selyemzászlót. Ez a gazdaság a legjobb úton halad ahhoz, hogy az országban is az élenjáró gazdaságok sorába kerüljön. A gazdaság lényegében állatte­nyésztő gazdaság. Pompás ba­romfi, sertés, szarvasmarha ál­lománya van. Az első negyed­évben a törzs baromfi tenyész­tők 102 ezer tojást adtak a közfogyasztás asztalára, Szabó Piroska tojéstermelési tervét 123 százalékra teliesítette. Köti József fogatos 202 és Katona József 228 százalékos teljesí­téssel gyorsították a szántás­vetés munkáját. Túlteljesítették a tejterme­lési tervet, de a malacozási tervet is. A gazdaság a haltenyésztés- ben országosan példamutató. 600 holdas halastóban tenyész­tenek pontyokat, s 2500 má­zsát adnak közfogyasztásra. Igen nagy mennyiségű tükör­ponty ivadékot nevelnek. Ke- let-Németországba 50 mázsa halivadékot küldtek már ki, s a német szakértők kijelentet­ték, hogy ehhez hasonló kiváló minőségű ivadékot még nem kaptak. Az Ohati tükörpontv ivadékokból bőven jut a hazai tenyésztésre is, a tiszacsegei termelőszövetkezetek is- ren­deltek már tükör-ponty hal­ivadékot halastavaik számára. Üj iskola Komádiban Négy tantermes általános is­kola építkezéséhez kezdenek hozzá még az idén Komádi­ban. Az iskola építésére mint­egy egymilliókétszázezer forin­tot fordítanak. Ebből az ösz- szegből ez. évben 700 ezer fo­natét baszaáinafe W.

Next

/
Thumbnails
Contents