Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-10 / 108. szám

1953. MÁJUS 10. KEDD N E P L A í f A macsi Uj Hajnal TSZ jól készült a növényápolásra Langyos májusi szél nyargalt végig a földeken, simogatta a dús vetéseket, meg-megkavarva a port és az emberek szemébe, ar­cába csapta. Nem féltek tőle. Oly nyugodtan, jó kedvvel dolgoztak, mintha észre sem vennék, hogy néha meg-meglobogtatja ruhájuk, kabátjuk sarkát. A lánj'ok leg­alább is nem törődtek vele, vi­dám lármájukat messze vitte a szál. Oly szépek voltak tarka ru­hájukkal az újvetésű zöld lucer­násban, amint gyomlálták belőle a kásafüvet, hogy az embernek kedve volt közéjük menni, velük dolgozni, örülni vidámságukon. Mikor meglátták a tsz elnökét, Atyi Imrét, meg Andirkó Sándor brigádvezetőt, már messziről üd­vözölték és kacagva incselkedtek velük. — Gyerünk csak Sándor bá­tyám. Egyengessék egy kicsit ma­guk is a derekukat! Hangos lármába csaptak, mikor az elnök és a brigádvezető élce- lődtek velük, hogy „nem is olyan jó dolgosak“. Mikor pedig elme- nőben az elnök azt mondta ne­kik, hogy ha Jól dolgoznak, 27-én este autóval viszi be őket a Cso­konai Színházba, ujjongással kiál­tottak az elnök után: — Melyik színdarabot nézzük meg? Be ne csapjon? Csakugyan vigyen el bennünket! $£<ir ep hétté! ezelőtt megkapálták a cukorrépát Miközben tovább haladtunk az asztalsimaságú 30 hold gyönyörű cukorrépavetés felé, Atyi elvtárs, az Űj Hajnal TSZ elnöke büsz­kén sorolja: Jól dolgoznak ezek a gyerekek, nincs rájuk különö­sebb panasz. Néha ugyan eljátsz- szók az időt, dehát fiatalok, meg aztán az idősebbek azért vannak, hogy vigyázzanak rájuk. Míg befelé ballagtunk a lucer­na- és cukorrépaföldről, arról beszélgettünk, milyen munkák lesznek a tsz-ben soron, felké­szült-e a tsz alaposan a kapá­lásra? Lesz-e hozzá elég munka­erő? — Készültünk. Ügy gondoljuk, nem igen ér benőnket meglepetés ebben a tekintetben. De vegyük csak sorjában. Itt van a 30 hold cukorrépa, a 28 hold takarmány- répa, a 40 hold heterózis kukori­ca, az 51 hold négyzetes vetésű kukorica, a 12 hold burgonya, a 27 hold napraforgó, az 5 hold mák. Ezek várnak májusban ka­pálásra. — Meggyőznek-e kapálni ennyit 84 munkaerővel? — — Meg hát! — felelt az elnök huncutkodó mosollyal. — Persze, hogy meg. Gondoskodtunk mi ar­ról jó előre. A cukorrépát már ez­előtt egy héttel megsaraboltuk. Kezdjük az egyelését. Két nap alatt végzünk vele, utána a ta­karmányrépával is. A többi ka­pálás már gyorsabban megy a ré­pánál, mert 50 centiméteres sor­távolságra vetettük, hogy ekeka- pázni lehessen. — Ugyanúgy leszünk a tengeri­vel, a napraforgóval is. A 15 hold dohányt répaegyelés közben ül­tetjük ki. Két, három nap alatt azzal is megleszünk. Úgy tervez­tük, hogy előbb a két első mun­kacsapat ülteti, azután a másik kettő, hogy mindegyik munkával haladjunk — magyarázta a bri­gádvezető. Nem szabad, hogy egyik munka a másiknak a rová­sára menjen. Május második fe­lében még kaszálni is kell, az őszi keveréket és úgy kell beosztani az időt, hogy mindenre jusson. HEiq] nem lehet megállapítani ki az első — Hiba nem lehet, nem szabad, hogy legyen — vette át a szót ismét Atyi elvtárs, amint tovább beszél­gettünk. — Gazdasági kisgépek­kel el vagytok látya, v®a ti* eke­kapánk, ebből hatot most javít­gatnak a kovácsok, a többi gaz­dasági felszerelés már ki van ja­vítva. Tizenkét lófogat is van — csak úgy táncolnak a lovaink. Arra a kíváncsiskodásra, hogy melyik tag sarabolta meg legha- marább a cukorrépát, ez volt a felelet: Mind. Minálunk nem le­het megállapítani, ki az első. Mi­kor este a brigádvezető meg­mondta a tagoknak, hogy holnap meg lehet kezdeni a sarabolést, reggel, mikor napfeljött előtt ki­mentem, a répaföldön találtam a növénytermesztési brigádnak mind a negyvenegy tagját. Másnap mind végzett a maga területével. Csakúgy gyűrték a munkát. Versenyeztek. Hát hogy lehetne akkor megmondani, ki volt az első? Majd elmesélték közösen, hogy 5 már harmadik éve a terület egyé- $ nekre van osztva. Mennek az asz- { szonyok, a családtagok, a felesé- % gek sem maradnak ki a dologból. X Egymásét bekapálni? Nahát olyan X nincs! Elmesélték, hogy tavaly • Erdős Imrének, meg Kiss Imre- ♦ nek valami dolga akadt Debre- ♦ cenben, hát félnapi munkával le- ♦ maradtak a többitől. Míg odajár- • tak, néhány fiatal bekapálta a ku- | koricájukat. Azt a méltatlanko- | dást, amit azok véghez vittek. 5 Alig lehetett őket megjuháztatni. X — Az ő »földjükbe bele ne mer- | je még egyszer a kapát vágni sen- ♦ ki. Majd ők megcsinálják a ma­gukét !... Hát így állunk a mun kafegyelemmel... Kukoricából holdanként 32 mázsát termelnek Még csak annyit a macsi Üj Hajnal TSZ-ről, hogy ott a tagok jó módban élnek. Minden család­nak takaros háza, jó megélhetése van, szorgalmas munkája után. Tavaly 3 kiló 38 deka búzát, 85 deka árpát, 28 deka cukrot, 3 kiló kukoricát, 2 kiló burgonyát, 2 ki­ló takarmányrépát és 8 forintot osztottak munkaegységenként. Azonkívül nem egy tag kapott 210 kiló kukoricát, a napraforgóterv túlteljesítéséért 9 kiló szappant, 130 kiló burgonyát, 14 kiló cuk­l/édfalt p padtiamUat! A város tereinek, utcáinak parkosítása elég jó ütemben fo­lyik, s éppen a pénteki számunkban adhattunk hírt arról, hogy a Debreceni Kertészeti Vállalat félmillió virágot helyezett ki Debrecen tereire, utcáira. Míg egyrészről dicséretes akció folyik, hogy kialakítsuk a virágzó Debrecent, másrészről vandál pusztí­tás történik, mert a kiültetett virágokat irtják, tapossák és lop­ják. Az elmúlt este a Kossuth utcai szép parkban gyermekek serege rúgta a labdát. A napokban ültették oda ki a tulipáno­kat, természetes, hogy a labdarúgás nem használ a tulipános ágyaknak. A szépet és a jót szerető emberek meghökkenve néz­ték, hogy csákiszalmájaként kezelik a város közönsége számára nagy értéket jelentő parkot. Tűrhetetlen már az a helyzet, ami a parkokkal kapcsolatban kialakult. Itt az ideje, hogy rendet teremtsünk és megvédjük a város szépséget, jó levegőjét jelentő parkokat. Nem szabad kö­zönyösen elmenni sehol, ahol látjuk, hogy tapossák, irtják a virá­gokat, az üdítő látványt nyújtó dús pázsitot. Adjanak ehhez se­gítséget a városi kertészetnek. Ha nem történik gyors intézkedés és nem tanítják meg a vi­rágok és a gyepszőnyeg kímélésére az embereket és a gyerek­sereget, akkor nem virágos Debrecenről fognak beszélni, hanem a széttaposott parkok, a kidobott sok sok ezer forint hirdeti maid, hogy itt elindult egy nagyon szép akció és engedték azt az ebek- harmincadjára kerülni. Nem kis értékről van itt sző, hiszen a városnak a parkosítás, fásítás 1 millió 600 ezer forint évi kiadást jelent. Ennek az ősz- szegnek a jó hasznosítása érdekében lépjenek erélyesebben so­rompóba mind a rendfenntartók, mind az iskolák, hogy jó nevelő- munkával leszoktassák a gyermekeket a parkok gázolásáról, vi­rágainak tépdeséséről. 15 áj filmszínház létesül ez évűén a megyében A felszabadulás óta eltelt 10 esztendő alatt hatalmasat fejlő­dött a mozihálózat. Azelőtt csak megyénk városaiban és nagyobb községeiben működött mozi, ma pedig nincs egyetlen falu, sőt ta­nyaközpont sem, ahol ne gyönyörködhetnének a filmekben. Ebben az évben 15 új mozival gyarapodik megyénk. Közülük hét már — a dolgozók szolgálatában — megkezdte munkáját. A közeljövőben Tiszagyulaháza, Ujszentmargita, Görbeháza, Ujléta, Vértes, Fülöp, Nyírmártonfalva és Budaábrány községek kapnak a vándormozi helyett normál fix mozit. Még e hónapban megkez­dik a vetítést a kertmozik is: Debrecenben a Petőfi, Stadion és Me­teor, de vidéken is számos helyen nyílik kertmozi. r——iuii—mwi —nuniTmu» 16 EVEN FELÜLIEKNEK! rőt, és 1890 forintot prémiumként, X mint Juhász János is. * Az idén már ennyi sem lesz elég. Kukoricából ők nem 30 má­zsát vállalnak, inkább 32-őt. Bú­zából 10, őszi árpából 11, tavaszi árpából 10, tavaszi búzából és zab­ból 8, burgonyából 100, cukorré­pából 160, takarmányrépából 180, napraforgóból 9, dohányból 10 mázsát akarnak termelni ebben az évben — ezért dolgoznak ilyen lelkesedéssel. Csomós Mihályné. Csütörtök óta Debrecen l<ét filmszínházában ismét műsor­ra tűzték az „Egy nyáron ál tán­colt“ című svéd filmet. Az ér­deklődés most sem csappant. Különösen délután az érdeklő­dők nagy tömege keresi fel a Béke és Meteor mozikat, hogy megismerje ezt a valóban mű­vészi, mondanivalójában is ha­ladó filmet. Idáig rendben is van minden. Egy dolog azonban nem világos. A plakátokon és a Néplapban is az előadás címe után odaírták: „csak 16 éven felülieknek“. Ez­zel szemben, mint csütörtök délután fél 2-kor a Béke mozi­ban is tapasztalhattuk, a nézők­nek legalább negyedrésze 12—15 éves fiú és lány, sőt a 8 _10 éves gyerekek sem hiányoznak. Közillök nem egy — épp azok­nál a jeleneteknél, amiket a film forrón és bensőségesen tár fel — ftityöl, közbekiált, vagy nyel­vét cseitentgeti, ami nemcsak bosszantó, de az egész előadás menetére is zavarólag hat. Mindezek után szerelnénk az illetékesektől megkérdezni: ko­molyan gondolják-e, hogy csak 16 éven felüliek látogathatják az előadásokat? Ha igen, akkor miért nem gondoskodnak a ki­adott utasítások betartásáról. Ha pedig nem, akkor kár volt a fentebb idézett szövegre a nyomdafestéket pocsékolni. Mi mindenesetre azon az ál­lásponton vagyunk; mindenkép­pen indokolt, hogy csak 16 éven felüliéit nézzék meg a filmet. Mivel indokolt, helyes lenne már egyszer nemcsak szavak­ban, betűkben, de tettekben is érvényt szerezni a kiadott ren­delkezéseknek! Seregszemle volt, igazi sereg­szemle. Úttörők, DISZ tagok, lányok, fiúk sereglettek már a kora reggeli órákban, hogy részt vegyenek a kerületi dön­tők után a városi döntőben, hogy vetélkedve versengjenek az elsőségért. Mint cseppben a tenger, úgy viharzott ebben a gazdag programú napban egész kultúréletünk forrongása, pezs­gése. Különösen szép volt az a sokszínű fiatalság, amely a mű­sorszámokat szolgáltatta, amely egy napig győzte dallal, tánc­cal, szavalaMkkal, jelenetekkel. És talán legszebb volt az a percig sem hamvadó lelkese­dés, amely tapsokká csattant, kacagássá derült és mosollyá finomult. JEGYZETEK a kulturális sti'rqszttiile drbrretni bemutatójáról Ez volt a legszebb az egész napban, ez a fiatalos lel­kesedés. A DISZ ma újra bebi­zonyította, hogy mennyi benne az erő, hogy mennyire a fia­talság szervezete. A fiatalságé, amely — se seregszemlén ez is beigazolódott — a kultúráiét soltszínű posztján úgy és olyan jól megállja a helyét, mint a termelő munkában, az élet más területén. A szervezést csak di­csérni lehet, hiszen az induló csoportok már létszámukban is bizonyították, hogy a DISZ itt is megtette a magáét, ötven­három csoport, illetve egyéni részvevő indult a seregszem­lén, úttörők, üzemi és középis­kolai kultúrcsoportok mérték össze erejüket. Az 53 csoportból 12 kórus, 11 tánc, 9 szavalat, 7 jelenet, 4 népi játék, 4 zenekar, 3 hangszerszóló. 3 pedig ének­szóló számtíklcal indult. A mű­sor megkezdése előtt a részve­vők még megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, a második vilÁoJiáború befejezésé­nek tizedik évfordulója alkal­mából. Majd Zsíros Lajos, a városi DISZ bizottság titká­ra ünnepi megnyitója után megkezdődtek a csoportok be­mutatói. Ki képes ilyenkor objektív véleményre, mikor a fiatalság legjava zúg és árad, mint a tavaszi szél. Hiszen volt botlás, csetlés és voltak apróbb szép­séghibák is, de a seregszemlé­nek egészben olyan a jelentő­sége, hogy csak dicsérni lehet a részvevőket. Színesen és sokszínűén csendültek fel a szebbnél szebb 'kórusművek. Szakmai szem­pontból a bíráló bizottságra bízzuk a döntést, de annyit már itt is jelezhetünk, hogy a Tanítonőképző vegyeskara, a Po­rosztay úti és a csapókerti ál­talános iskolák kórusai a leg­jobbak között szerepeltek. Kü­lönösen örülünk az általános iskolai kórusok jó felkészült­ségének és sikerének. Ezek a daloákedvű gyermekek már mind a mi világunk szülöttei, ők már csak versek, történelmi könyveik híradásából tudják, hogy mi volt itt a szolgaság. A seregszemlének tálán ezek az úttörő kórusok, tánccsopor­tok adták a legszebb színeit. Szinte kacagásra állott minden száj, mikor felcsendültek a „Túrót eszik a cigány“ friss dallamai, s aki megleste, az észrevehette, hogy még azok is szájmozogva kísérték a dal­lamot, akik nem énekeltek az énekkarban. Külön dicséretet érdemel az Úttörő Ház tánc- csoportja két szép népi játé­káért, amit Béres András gyűj­téséből adtak elő. De a többie­ket is csák dicsérni lehet, hi­szen talán a leglelkesebb rész­vevők ők voltak a seregszem­lén. ­Délután a műsor további folytatásában megkezdődtek a színjátszó csoportok, tánccso­portok, ének- és hangszerszó- lók bemutatói is. A színjátszó csoportok közül kiemelkedően szerepeltek a Ruhagyár szín­játszói. Karinthy Frigyes: Visz- szákérem az iskolapénzt című szatíráját mutatták be, kitű­nően alakítva, formálva a ta­nári típusok sókfajta változa­tát. ötletesen és tehetségesen mutatták be az MTH színját­szói Móricz: Tej című egyfel- vonásosát. A tánccsoportok kö­zül az Építők, a Ruházati Bolt és az MTH csoportjai szerepet­tek a legjobban. A műsort egészében ismer­ve, itt azonban valamit meg kell jegyeznünk. Üzemi cso­portjaink elsősorban jeleneték­kel, meg táncszámokkal indul­tak. Műfaji megválasztásukból úgy tűnik ki, mintha félnének az ének, dallam területére lép­ni. Pedig Tóth Irén ének­számai azt bizonyítják, hogy üzemeinkben is lehetne éneke­seket toborozni, csak egy kicsit jobb szervezés, több utánjárás kellene az üzemi kultúrmurCkált vezetői részéről. S ez annál is hasznosabb volna, mivel egy- egy énekszám betanulása heve­sebb időt s kevesebb színészi rátermettséget igényel, mint egy-egy darab színpadra vitele. Summázva ismételten csak azt állapíthatjuk meg, hogy a DISZ kulturális seregszemle igazolta és eredményeivel bizo­nyította kultúrpolitikánk he­lyességét, szükségességét. Kul- túrforradalmuniknak gyökeréig, mélyéig át kell járni ezt az éle­tet, hogy kiszórhassuk még azt is, ami szemét, giccs, vagy ka­ros szellemi életünkben. A kul­turális seregszemlék segítenek ebben is. A műsorszámok meg­választása nagyrészt múr amel­lett bizonyít, hogy kultúréle­tünk irányitói helyesen választ­ják ki azt, ami nevel, tanít és segíti előrejutásunkat. Végül szólni kell még a közönségről. Legnagyobbrészt úttörők, diákok, üzemi diszis- ták voltak, akik lelkesen és tapsot csattantva jutalmazták a szebbnél szebb számokat. És ez a közönség nem volt türelmet­len, nem fárasztotta ki az egész­napos bemutató sem. Este még ugyanolyan lelkesen és újrázva követelte az ismétléseket, mint délelőtt, s az éjbenyúló estében a műsort záró Zeneművészeti Szakiskolát is csakúgy ünne­pelte, mintha az lett volna a műsornyitó. Érezték, hogy itt róluk, az ő ügyüíkről van szó. Arról a szívünkben dédelgetett nagy ügyről, amely a vasárnapi seregszemlén olyan ékesen bi­zonyított kultúrpolitikánk;, kul- túrforradalmurak mellett. (bi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents