Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

i855. ÁPRILIS 17. VASÁRNAP NÉPLAP Uícadá& a látva íuítá fvacfyawt Pelrovszkij professzor a tiszántúli sebészek ünnepi ülésén tés után felcsillantak azok a bol­dogságot jelentő pillantások, s kacagott a szeme ennek az em­bernek, kifejezte máris az örö­möt, az egész falu igenlését, f egyben az egész dolgozó nép vá­lasza is volt: Igenis, ez a ml földünk, itt már mi magunknak építünk. S véges vége van már a földig való setétségnek. Szinte még csak most kezdő­dik ez a hatalmas építkezés, s a kis tiszaparti falucska máris ki­zökkent a több évszázados egy­hangúságból. Két-három év alatt egy egész évszázadot lépett elő­re hangulatában, körülményei­ben a lakosság. A múlt évben az Alkotmány ünnepén kigyul­ladt a villanyfény a sötét utcá­kon. S csaknem minden házban szói a rádió, ha akármilyen pici is az. Vasútja van most már Palkonyának. Vasútja! Rövide­sen megindult a személyforga­lom is. Ahol nem olyan régen azt sem tudták, hogy mi az autó, most óránkénti autóbuszjárat könnyíti a falu ügyes-bajos dol­gában járókat-kelőket. Molnár Józseffel még sokáig hosszasan beszélgettünk, elkísért az építkezésig, s útközben el­mondta azt is, hogy a palko- nyaiak hálásak a pártnak, a kormánynak ezért a nagy-nagy építkezésért. Ami tőlük telik, azt meg is teszik. Évek óta a falu nem tartozik adóhátralékkal. A beadást mindig túlteljesítik és most is százhúsz ember dolgozik az építkezésen. Van pénzük a falusiaknak. Köztük nem egy olyan van már, aki itt lett szta­hanovista, vagy kiváló munkás. Sőt sok fiatal fiú és leány szak­munkássá lépett előre. ★ Máris itt vagyok belül az építkezés sorompóján és olyan érzéseim támadtak, mint ami­kor Inotán és Sztálinvárosban jártam. Mondtam magamban: Itt is legyökerezett a szocializ­mus, s'olyan mélyre ereszti gyö­kerét, hogy ezt semmilyen erő többé meg nem döntheti; Itt épül az ország legnagyobb hő­erőműve, és szeretnék erről is majd hírt adni, hogy hadd tud­janak többet róla erre mife­lénk is. (Folytatják) FÁBIÁN SÁNDOR I. meg hát én tanács vb tag is vagyok. Na, gondoltam, most már ak­kor helyben is vagyunk, nem erőltettem tovább, hogy én a ta­nácselnökre gondoltam, s elkezd­tünk beszélgetni. Úgy akaratla­nul is mindjárt a tárgyra tér­tünk. Az ember persze, ha nem tudja pontosan, mit is akar mon­dani, akkor úgy is teszi fel a kérdést: Mi újság a faluban? Hogy vannak erre az emberek? — Hej, elvtárs, nagy munkál­kodás folyik itt. Látta ott, a Kis- faludi tanya mellett. — Molnár elvtárs rögtön tudta a pontos választ. S úgy tettem, mintha én még nem hallottam volna erről az építkezésről és így mondtam: —Há t aztán mi épül itten? Molnár József nekidurálja ma­gát, lábait pihenjbe vágta, fel-, jebb tolta a fején a báránybőr sapkát — mert hogy szégyen ide, szégyen oda, de hegyes ez az áp­rilisi szél — és magyarázni kez­dett. — Nagy dolog épül itt, elv­társ. Az ország legnagyobb vil- lanygyéra. — Villanygyár? — Az. — Hát nem erőmű? — Hát nem mindegy az? Én ezt már nem akartam vi­tatni, Molnár József pedig be­szélt tovább, de nagy büszkeség sugárzott erről az emberről. Leg­alább úgy lelkesedett, beszélt, mutogatott, mintha az ő udvarán épülne. S aztán tovább beszélt, beszélt folyvást, elmondta lett­jét, voltját, hogy indult, mint indult el az első gödörásés, s hogyan jutott el idáig a munka, s hogy az építkezésnek széle- hossza több kilométert tesz ki; Hát persze, csak úgy mondta el, ahogy ő ezt kívülről látta, hiszen mint a Szőike Tisza TSZCS el­nöke, nem volt arra ideje, hogy itt dolgozhasson. — Tetszik tudni, elvtárs, min­dig több, mindig több ember kezdett mozogni. Majdnem min­den nap született egy-egy épü­let. Téglák, vasak, faanyagok ér­keztek, rettenetes mennyiségben — s terjegetett Molnár eivtárs széles, nagy tenyerével. Éppen úgy mutogatott, mintha az épít­kezés kellős közepén álltunk volna. Pedig bent a falu köze­pén voltunk. S hosszas beszélge­Határozat az 1954-1955. évi fűtési idény befejezéséről A Minisztertanács határozata értelmében az 1954—1935. évi fűtési idény 1955. április 15-én befejeződött. Kórházak, rendelőintézetek, óvodák, csecsemőotthonok, vagy ezekkel egyenlő elbírálás alá tartozó intézmények, iskolák, egyetemek, napközi otthonok, valamint az Állami Balettinté­zet, az Állami Operahéz és az Operaház Erkel Színház helyisé­geiben, hivatalokban, üzemek­ben, illetve központi fűtéses lakó­házakban 1955. április 15-e után — a külső hőmérséklettől füg­getlenül — _ fűteni lehet akkor, ha a helyiségek belső hőmérsék­lete 18-Celsius fok alatt van. 1955. május 1 után — a fen­tiektől függetlenül — a fűtést a felsorolt szerveknél is meg kell szüntetni. (MTI) A hajdúnánási Haladás TSZ hétfőn megkezdi a cukorrépa saraholását Példamutatóan dolgozik a hajdúnánási Haladás Termelőszö­vetkezet. Korán vetett cukorrépája olyan szépen sorol, hogy hét­főn már sor kerül a sarabolására. HAYDN-EST A MÁV Filharmonikus Zenekar, monffy utca 1/c. II. emeleti helyisé- ,,Klasszikus kamarazene remekmű-1 qében. Az est műsorán vonósnéqyes, vei” című bérletsorozatának 3. elő- J fúvósötös, két ária, az „Évszakok” adását — Haydn-est — 18-án, hétfőn I című oratóriumból és a „Búcsú színt­este 8 órai kezdettel tartja a Si-|fónia” szerepel. séges proletár fegyelem meg­valósulását. Ezt Lenin a párt so­rai egységének feltételeként em­lítette és tanította S zámtalan művében arra hív­ta fel a figyelmet Lenin,, hogy a párton belül nem tűrhető meg a párt politikai irányvona­lától akár jobbra, akár bálra való elhajlás és nem tűrhető meg a párton belül a párt politikai irányvonalától eltérő csoportosu­lás. Lenin azt tanította, hogy^ a párt nem gyengül, hanem erősö­dik azáltal, ha a pártnak olyan tagjait, akik külön csoportokat, frakcióiéit szerveznek, a párt a maga soraiból kizárja. Lenin mindig óvta a munkásosztályt a formális pártegységtol. A párt­egységről mindig azt vallotta, hogy az csak a legnagyobb harc árán jöhet létre. A párt egysége az opportunizmus elleni harcban szilárdulhat meg. A lenini pártépítési elv egyik igen fontos része az a kérdés, hogy miiyen legyen a pártnak, mint a munkásosztály élcsapa­tának a munkásosztály többi szervezetei hez (szakszer veze tek. kulturális, szövetkezeti és más tömegszervezetekihez) való viszo­nya. Lenin a pártot a proletárok osztályegyesülése legmagasabb formájának tartotta, és arra ta­nított, hogy küzdeni kell az olyan nézetek ellen, mely a pártonkí- villi szervezetek politika men­tességét. párttól való független­ségét követelte. Azt tartotta, an­nak, hogy e szervezetek egy- irányban tevékenykedhessenek, egyedüli biztosítéka a párt veze- 'tésének állandó és folyamatos biztosítása. E vezetésnek a párt­nak e szervezetekben tevékeny-, kedő befolyással bíró tagjain keresztül kell érvényesülni. ■ enin számtalan -művében íel­" hívta a figyelmet arra is, hogy a párt csak akkor tud való­ban a munkásosztály élcsapatává válni, a dolgozó tömegek igazi vezetőjévé lenni, ha a párt soha egy pillanatra sem szarná el a milliós tömegtől, ha a párt a legszorosabb kapcsolatot tartja a tömegekltel. Ha a párt ezt fi­gyelmen kívül hagyná, ha na­ponta és állandóan nem ápolná a kapcsolatát a széles dolgozó tö­megekkel, a párt megszűnnék a munkásosztály élcsapata lenni, tehát megszűnnék párt lenni. A pártnak ezért erősíteni kell a tömegekhez fűződő kapcsola­tát. Folyamatosan gondoskodni kell arról, hogy a tömegek bizal­ma erősödjék, és a bizalom köl­csönös legyen. Csak így tudja a párt a tömegeket győzelmesen elvezetni a szocializmushoz. Lenin nemcsak elvileg dolgoz­ta ki az új típusú pártról szóló tanításokat, a párt ideológiai és szervezeti alapját, hanem gya­korlati lépéseket is tett ilyen pórt létrehozására. A Szovjet­unió Kommunista Pártja több mint félévszázados dicsőséges története, és példája nyomán szerte a világon létrejött kom­munista. pártok gyakorlati ievé­Icenysége élő bizonyítélcai a lenini pártépítési elvek örök ér- vényűségéndk. T öbb mint fél évszázad telt el • az OSZDMP II. kongresz- szusa óta, amely sorsdöntő jelen­tőségű volt az új típusú marxista pártért vívott harc folyamán. E kongresszus történelmi jelentő­sége mindenekelőtt abban van, hogy a lenini pártépítési elvek­nek megfelelő igazi marxista pártot teremtett meg Oroszor­szágban. Ez a párt Marx és En­gels halála óta először fogadott el a nemzetközi munkásmozga­lomban forradalmi harci prog­ramot, amelynek fő célkitűzése a proletárdiktatúra kivívása volt. A Lenin által szervezett új típusú munkáspárt elveiben és alapjaiban merőben másnak bi­zonyult, mint a nyugati szcc. dem. pártok voltaic. A Bolsevik Párt nem a parlamenti frakció függvénye, nem szakszervezeti bürokraták eszköze, hanem ke­ményen szervezett, egységes, centralizáltan vezetett harcos forradalmi párt leit. Olyan párt, amely nem a parlamenti kom­binációkhoz szoktatta tagjait, ha­nem volt bátorsága és képessége akthoz, hogy sikeresen vezesse a proletariátust a hatalomért ví­vott harcban. A párt Lenin ve­zetése alatt ezer akadályon ét kemény harcokban vezette a munkásosztályt, megteremtve a munkások és parasztok szövetsé­gét. kivívta a győzelmet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­ban. és Lenin halála után. Lenin tanítványa és művének folyta­tója, Sztálin vezetésével felépült a szocializmus és ma sikeresen építik a kommunizmust a Szov­jetunióban. II. öártunk, a Magyar Dolgozók ■ Pártja a lenini szervezeti elvek alapján épült fel, mint arra Rákosi elvtárs az SZKP fennállásának ötvenedik eszten­deje alkalmából a Tartós bé­kéért, népi demokráciáért c. lapban írt cikkében rámutatott: „Lenin zászlaját lobogtatva ala­kult meg 35 évvel ezelőtt a Kom­munisták Magyarországi Pártja“. Pártunk ezért bírta 'ki a meg­próbáltatások. és szenvedések szörnyű éveit az ellenforradalmi korszak alatt, mert a lenini párt­építési elveket igyekezett allcal- mazni. Azért tudott a magyar dolgozó nép vezetőjévé lenni a felszabadulás után, mert szerve­zett volt, mert pártunk meg­fogadta Lenin intelmeit, hogy úgy kell vigyázni a pártegységre, mint szemünk fényére. A felszabadulás után közvet­lenül pártunk volt a nemzet életében egyetlen szervezett erő, és ez a szervezettség meghatvá­nyozta erejét. Pártunk löyténeté- nek tapasztalatai azt mutatják, hogy eredményeket, sikereket akkor tudtunk felmutatni, mi­kor a lenini tanítások maradék­talanul érvényesültek és vele együtt érvényesült a lenini párt­építési elv. És mesforditTV). mi­helyt sikerült egyeseknek ezen lazítani, legott hibák jelentkez­tek. A Központi Vezetőség már­cius 2—4-i ülése, amikor a párt- soraiban jelentkező jobboldali el­hajlásról lerántotta a leplet, egy­ben a lenini pártépítési elvektől való opportunista elhajlást is leleplezte. Lenin és Sztálin vi­lágosan leszögezik, hogy a pro­letariátus diktatúrája csak úgy szilárdulhat meg, ha az élei min­den területén feltétlenül érvé­nyesül a párt vezető szerepe. Pártunk közel négy évtizedes működése élő bizonyítékul szol­gál arra, hogy a pártunk nem­csak képes a vezetésre, hanem becsülettel eleget is tett és tesz ennek. A jobboldali elhajlók, akik el- vitatták és semmibe vették népünk évtizedes áldozatos mun­kájának eredményeit, lebecsül­ték a párt vezető szerepét, tagad­ták a pártvezetés jogosságét a Hazafias Népfronton belül, sőt a pártvezetést a népfronttal akar­ták helyettesíteni. E nézeteket szétzúzza a KV 'határozata, fontos feladatként jelölte meg a népi demokrácia rendszerében a munkásosztály forradalmi pártjának irányító, vezető szerepét feltétlenül bizto­sítani. Ennek biztosítása nélkül nincs népi demokrácia. A Központi Vezetőség határo­zata a lenini pártépítési elvre hivatkozva állapítja meg: „A párt a munkásosztály legmapa­(Folytatás a oldalon) 5 lémáiról tartott értékes előadást, amelyet nagy figyelemmel hall­gattak a tiszántúli sebészek. A szakcsoport ünnepi ülésén ezen­kívül hét tudományos előadás hangzott el. Délután ünnepélyes keretek között avatták fel Kenézy Gyu­lának. a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem egyik úttörő pro­fesszorának díszsírhelyét a deb­receni Köztemetőben. Ugyan­csak délután rendezték meg » tiszántúli szülész-nőgyógyász szakcsoport „Kenézy Gyula“ tu­dományos emlékülését, amelyen dr. Arvay Sándor, a Debreceni Orvostudományi Egyetem dé­kánja mondott emlétabeszédet. Szombaton tartották meg a Debreceni Orvostudományi Egyetem tudományos diákkörei­nek ülését, amelyen több mint húsz hallgató előadására került sor. A szombati ünnepségeket egyetemi bál zárta be, amelyet ünnepélyes külsőségek között a Kossuth Lajos Tudományegye­tem díszudvarán rendeztek meg. A debreceni orvosképzés negy­venéves jubileuma alkalmából szombaton ünnepségeket tartot­tak Debrecenben. A nap kiemel­kedő eseménye az Orvosegész­ségügyi Szakszervezet tiszántúli sebész szakcsoportjának ünnepi tudományos ülése volt. Ezen megjelent a magyar—szovjet or­vosnapok alkalmából hazánkban tartózkodó B. V. Petrovszkij pro­fesszor, az orvostudományok doktora, a Szovjetunió egészség- ügyi minisztériuma IV. számú igazgatóságának fősebésze, a Szovjetunió orvostudományi aka­démiájának levelező tagja. Ott volt Drexler Miklós egészségügyi miniszterhelyettes is. A debreceni orvosok szemé­lyes, kedves ismerősét, Petrov- sdkij professzort Ladányi Józsa professzor, az orvostudományok kandidátusa, a Debreceni Orvos- tudományi Egyetem II. számú Sebészeti Klinikájának igazga­tója és Herczeg László egyetemi tanársegéd üdvözölte. A tudo­mányos ülésen Petrovszkij pro­fesszor az érsebészet mai prob­Már többször szóvátették ba­rátaim, ismerőseim, hogy sokai írok a Tisza tájékáról. Nem iga­zolásul, de mégis hadd elevenít­sem fel ezt a régi mondást: „Ki a Tisza vízét issza .:.“ Én is most itt barangolok újra, vala­milyen okkal, móddal mindig sikerül lábbal fordulni erre. A polgári nagyhídon robogtam át gépkocsival, s a hídról gyö­nyörű látvány tárult elém. Bal­kéz felé hatalmas, nagy kiterje­désű építkezés körvonalai raj­zolódnak ki magasra nyúlva. Vö­rös és nsmzetiszínű zászlósán nagy vas alkotmányok állnak. Az új típusú építkezés járulékai ezek a „bikák“. Azért kapták ezt a nevet, mert képesek 50 ton­nás vasbeton oszlopokat is talp- a állítani. Inotán, Sztálinvávos- ban láttam ilyen méretű alkot­mányokat. De hát először a faluba igye­keztem. Tiszapalkonya szinte rá- könyököl az öreg Tiszára. A szélső házakat néha talán meg <s locsolják a fel-felcsapó hul­lámok. Kedves, takaros kas tiszaparti falucska Palkonya. S ahogy itt ácsorogtam, eszem­be jutott, hogy már én jártam itt valaha. És ez az emlék ma­radt meg bennem. Ez a kis Pal- konya arról volt híres, neveze­tes — mármint nekem —, hogy fiatal inas koromban én építet­tem be ide sziikfű műszárítót egy öreg istálló épülethez. Ez is volt sokiáig egyetlen üzeme en­nek a falunak, ahol 2—3 ember dolgozott főleg a szikfű szezon­ban. Akkor még rádió sem volt a faluban, varrógép is csak há­rom. Ahogy így mélázgattam, tépdestem magamból emlékeim, közben összetalálkoztam egy napsütötte, száraz, szé’esarcü bőrködmönös középkorú paraszt- emberrel. Megszólítottam, régi szép szokásom szerint, hogy be­szélgethessek valakivel. — Erőt,’ egészséget! — köszön­töttem nagy hangon. — Mint közönségesen!.-;; Mi­járatban tetszik erre járni? — válaszolt. Kezetfogtunk és én egyszerűen „az elnököt“ keres­tem. 'is — Hát a'kkor meg jó. Én is az vagyok — mondotta. — Tanácselnök elvtárs? Na­gyon örülök.;: — Nem, nem az vagyok! Én a Szőke Tisza TSZCS el nőire va­gyok. Molnár József a nevem,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents