Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-16 / 89. szám
2 N t P L A P IstoO. aPKUUS it). SZOMBAT Magyar és román javaslatok az interparlamentáris Unió bizottságai előtt (MTI) Az Interparlamentáris Unió római ülésein, amelyen a világ mintegy 30 parlamentjének képviselői vesznek részt, a békés együttélés feltételeinek kérdéseit vitatják meg nagy érdeklődés mellett. Az első napon a gazdasági és pénzügyi bizottság, valamint a jogi bizottság üléseire került sor. A magyar csoport nevében Friss István, az unió nyári, helsinki konferenciája elé terjesztendő határozati javaslatot nyújtotta be. A javaslat a nemzetközi gazdaságii együttműködést, a műszaki tapasztalatcsere kibővítését és minden diszkriminációs endszabálv megszüntetését indítványozza. A határozati javaslat megszövegezésére kiküldött jé bizottság a magyar javaslatot . lapul elfogadta és azt csehszlovák, szudánl és ír indítványok alapján kiegészítette, A jogi bizottság ülésén többek között 2 román és Non György magyar küldött szóltak hozzá a békés együttélés jogi és erkölcsi alapelveinek kérdéséhez. A jogi bizottság ülésén a romián és a magyar küldött terjesztett elő határozati javaslatot. A román javaslat felszólítja az Interparlamentáris Unió nemzeti csoportjait, 'hassanak oda kormányaiknál, hogy külpolitikájukban a békés együttélés következő alapelveit juttassák érvényre: 1. A területi integritás és a szuverénitás 'kölcsönös tiszteletben tartása. 2. Tartózkodás az agressziótól. 3. Be nem avatkozás más országik belügyeibe. 4. Egyenlőség. 5. Békés együttélés. A magyar javaslat felkéri a világ parlamentjeit, hívják fel kormányaikat a) azon javaslatok támogatására, amelyek arra irányulnak, hogy biztosítsák az ENSZ egyetemességét, és ennek megfelelően a Kínai Népköztársaság elfoglalhassa méltó helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében és vegyék fel az ENSZ-be azokat az országokat, amelyek felvételüket kérték; b) utasítsanak el minden olyan törekvést, amely az ENSZ alapokmányában kinyilatkoztatott alapelvek megsértésére, különösen pedig arra irányul, hogy változtassák meg a Biztonsági Tanácsban részvevő nagyhatalmak egyhangúságának elvét; c) támogassák az ENSZ-ben az agresszió fogalmának meghatározása érdekében tett célravezető javaslatokat. A romám és magyar javaslatokat a konferencia részvevői általában kedvezően fogadták. A beérkezett javaslatok egyeztetésére albizottságot küldtek ki, amelynek tagjai Jasi román, Szinics jugoszláv, Bastid és Hámon francia, valamint Holin belga küJdött. A béke-aláírásgyűjtést ebben a hónapban az egész országban befejezik Ülést tarii Az Országos Béketanács Elnöksége pénteken délután Mihályi! Ernő népművelési miniszterhelyettesnek, az Országos Béketanács alelnökének elnöklésével ülést tartott, amelyen meghallgatta Andics Erzsébetnek, rz Országos Béketanács elnökének beszámolóját. Bevezető szavaiban Andics Erzsébet megállapította, hogy a IV. magyar békekongresszus óta a párizsi egyezmények ratifikálásával élesebbé vált a háborúra törő erők és a béketábor küzdelme. A továbbiakban a magyar békemozgalomnak a IV. magyar békekongresszust követő munkájáról szólva megállapította, hogy a küldöttek hazatérve ' derekas munkát végeztek a kongresszus határozatainak propagál ásában. Az aláírásgyűjtés április 10-ig 3 máliió 136 700 aláírást eredményezett, több megyében, városban és budapesti kerületben befejezéshez közeledik. Az aláírás- gyűjtés eredményességéhez hozzájárult a tömeg szerve ze tekke! való jó együttműködés is. Beszámolója végén a helsinki Béke Világkongresszus előkészületeivel foglalkozott Andics Erzsébet. / beszámolót élénk vita követte. Egészségügyi dolgozók nagygyűlése Debrecenben A debreceni orvosképzés negyven éves évfordulója alkalmából pénteken délután az I. számi i Belklinika előadótermében a tiszántúli középkáder szakcsoport tartotta meg ünnepi nagygyűlését. Árvay Sándor, az Orvostudományi Egyetem dékánja mondott megnyitót, hangsúlyozva az egészségügyi középkádacek komoly szerepét a jubiláló debreceni egyetem életében. Az ünnepi nagygyűlésen többek között felszólalt Hegyest Róza, a debreceni Bőrklinika vezető ápolónője, az egészségügy kiváló dolgozója is, aki az ápolónők múltbeli és jelenbeli helyzetét hasonlította össze. A múltban nem mindig a hlvatásérzet volt a feltétele annak, hogy valaki ápolónő lehessen, mert az iskola elvégzéséhez pénz is kellett. Manapság nővérképzők egész sorában lehetőség nyílik arra, hogy a betegápolás szép hivatására gondtalanul készülhessenek a jövő ápolónői. Az ünnepi nagygyűlésen dr. Schnitzler József Kossuth-díjas docens, tüdősebész főorvos „Csont-ízületi gümőkór esetében tegezhető korszerű műtétekről" cúnmei tartott előadást. tt az Országos Béketanács A felszólalásokra Andics Erzsébet válaszolt, majd az elnökség elhatározta, hogy az aláírásgyűjtést az egész ország területén április végéig befejezik és az Országos Béketanács ennek eredményét május elején közzéteszi. Elhatároztak továbbá, hogy a helsinki Béke-Világtalálkozón Magyarországot húsz tagú küldöttség képviseli. A delegáció tagjait, akik a társadalom minden rétegét képviselik, április végén, május elején tartandó bá♦ | Mikor eljött a május elseje, í Susenszkojében még hótakaró J födte a földet. A folyón szürke I jégtáblák úszkáltak lefelé, egy- í máshoz verődtek és nagy robaj- » jal törtek darabokra, | Reggel Vladimir Iljicshez be♦ állított egyik száműzött, akit J Susenszkojében mindenki ,,ka- ( lapos“-nak hívott. Ez az ember, • mielőtt Szibériába száműzték, * munkás volt egyik lengyelor- | szági gyárban, ahol kalapokat • és sapkákat készítettek. Ezért } nevezték kalaposnak. Most ün- t népi ruhába volt öltözve: új j kabát és fehér gallér volt rajta, j Az arca csak úgy ragyogott a j vidám, ünnepi hangulattól. — Ideje gyülekezni! — kiál♦ tóttá még a küszöbről. ♦ A gyülekezés nem sok j időt vett igénybe. Egy perc í múlva Vladimir Iljics már ott J lépdelt az utcán, feleségével, | Nagyezsda Konsztantinovnával t és vendégével a kalapossal, f Előttük meg ott szaladt Vladi-1 | mir Iljics kutyája, Zsenyka. ♦ Kedves, vidám kutyus volt. Vla- ; dimir Iljics kitanította az ösz‘ | szes kutyatudományokra: ha ♦ a szájába adtak valamit, elvit- | te, ahová küldték; tudta, hogy á kell viselkedni a vadászaton és * nem félt sem a hideg víztől. ♦ sem a tüskés bokroktól. Most I ott ugrándozott a gazdája előtt, * szinte megzavarodott az öröm♦ tői, a tavaszi naptól, az erdei I illattól, amit odahozott a szél. ♦ És valamennyien nevettek vi- Ő dám ugrándozása láttán. I Nevetve és beszélgetve értek i oda ahhoz a házhoz, amelyben | egy másik száműzött, egy fia- í tál szentpétervári putyiiovgyá- ; ri m’.mkás lakott. | A Putyilov-munkás nagyon 1 megörült a vendégeknek és le ; akarta ültetni őket. Ez azon- ) ban nem könnyű feladatnak bi2 zonyult: a kis szobában mind* össze egy szék volt. A Pv >óv- | munkás a házigazdájától ftöl* * csönzött ki egy hoszú padot. J azon egymás mellett ülve mind í a négyen elfértek volna. De ki• nek lett volna kedve ezen a na- I pon benn ülni a házban, miko:- a kint az utcán sütött a nap, ét, - langyos szellő fuidofiált a foElnöksége ke nagygyűléseken választják meg. 1 1! Az ülés végén az elnöklő Mihályit Ernő, az Országos Béke- tanács nevében meleg szavakkal köszöntötte a 70 éves Lukács Györgyöt, aikinek személye összeforrott a magyar és a nemzetközi békemozgalommai, amelynek első percétől, a wroc- lavi értelmiségi kongresszus-tői kezdve minden megnyilvánulásában részt vett, s a nemzetközi és magyar békemozgalomnak fáradhatatlan harcosa. (MTI) lyón meg zajlott a jég. — Ki a mezőre! — mondotta Vladimir Iljics. — Ott fogunk ünnepelni. A mezőre a Sus mentén vitt az út, Zsenyka egyenest a folyóba ugrott •— jégtáblákat kergetni. A susenszkojei kutyák, ahogy ezt meglátták, ugatni kezdtek Zsenykára. ők féltek a jeges víztől. Al erdőből kirepült egy szarka. Mintha ő is az ünnepi alkalomból öltötte volna fel szép, fényes fekete-fehér tollazatát. Kíváncsian vetett egy futó pillantást Zsenykára. csörgött valamit a maga szarkanyelvén és elrepült. A partról felmentek a dombra. Itt már minden száraz volt. A nap nemcsak a vöröses tavalyi füvet szárította ki. de a földet is felmelegítette. És a dombnak azon az oldalán, amelyet naponta sok órán át sütött a nap, már kidugták fejüket a hegyes sovány idei fűszálak, mintha apró zöldre festett tökkel ültették volna be a földet. A domb valamennyiüknek megtetszett. Ki-ki helyet keresett, ahol leülhetne. Vladimir Iljics mindjárt kész volt a javaslattal. — Talán énekelnénk egyet? É3 már rá is kezdett; — „Fel vörösök, proletárok .. ■" A többiek vele együtt énekelték a dalt. Lenin nagyon szerette a forradalmi dalokat és mindig nagy lelkesedéssel énekelt, csak úgy ragyogott a szeme. Különös hévvel énekelte az ilyen részeket, mint például: .......Világot megváltó szabadság Zászlaját fújja a szél . . /* Ha pedig úgy tűnt fel hogy a többiek nem énekeinél kellő hévvel, összeráncolta homlokát. elkezdte ütni a taktust c. lábával és haragosan nézett arBank bán írójáról halálának 125. évfordulóján 125 esztendeje ma (április 16-án), hogy nagy nemzeti tragédiánknak, a Bártk bánnak írója, Katona József meghalt. Katona József kilencgyermekes kecskeméti iparos családból származott. Apjának nyomasztó adósságod; között bukdácsoló élete, a körülöttük élő, velük egysorsú nép szegénysége, már gyermekkorában megismertette vele az elnyomott magyarságnak azt a mély nyomorúságát, mely aztán Tiborc szavaiban áradt évtizedeken át megrázó erővel a magyar színpadokról, Egyetlen nagy nemzeti tragé- diávlk írójának élete tele küzdelmekkel, csalódásokkal. Három városban: Kecskeméten, Pesten, Szegeden végzi középiskoláit, majd 1809-ben felkerült jogásznak a pesti egyetemre. Már ekkor olthatatlan sóvárgás vonzotta a színpad felé. Nappal jogot tanul az egyetemen, este statisztál és játszik, éjszaka pedig darabokat fordít és ír. Komoly sikerék kárpótlása nélkül éli a magyar színjátszás hőskorának küzdelmektől terhes életét. Kisebb szerepekben lép fel, egyszer jut hozzá, hogy a Hamletiét alakíthassa, de ez a nagyobb szerepe is nyomtalan marad. A Bánk bánban, élete nagy művében kora életénéi, a nemzeti elnyomatás idejénék minden keserű lázadása benne lobog. 1815-ben küldi be a tragédiát az Erdélyben hirdetett pályázatra,, s öt reménykedésekkel és csügge- iésekkel tele esztendőn keresztül hasztalan várja a választ. Végül megtudja, hogy más nyerte meg a kitűzött pályadijat és müvét meg sem említik. Amikor 1820-ban Kecskeméten alügyész- szé nevezik Vei, saját költségén, keservesen megkuporgatott pénzén klnyomatta a Bánk bánt. mely azonban ebben a korban könyvben éppoly visszhangtalan maradt, mint a drámai pályázat bírálóinál. Katona József élete az újabb csalódás után reménytelen szürkeségbe hanyatlik visz- sza. Élete utolsó évtizedét jogi csűrés-csavarások, perek, szerződések, ügyészi munkák szürke világában éli le. Keserűen írja önvallomásában legnagyobb drámaírónk: „Ha a madár Látja, hogy hasztalan esik fütyörészése. élelméről gondolkozik és — elhallgat“. Az elnémult író, akiből úgy szakadt ki a Bánk ban, nem ■ zeti életünk nagy drámája, mint az elnyomott magyar nép siholtó jajkiáltása, 1830-ban április lS-án 39 éves korában, fiatalon és mint író ismeretlenül hal meg. Nagy eágát később ismerik fel és igazán csak korunk, a felszabadult, a szocializmust építő magyar nép kora méltányolja, mely büszkén őrzi munkásságát, nagy haladó hagyományaink sorában, KISS ISTVÁN Május 22-től nyári időszámítás A Minisztertanács határozatot hozott a nyári időszámítás bevezetéséről. A határozat értelmében az 1955. évi május hó 22-től október hó 2-ig terjedő időszakra nyári időszámítást kell bevezetni: 1955. május 22-én két órakor az óráikat 3 órára kell előre igazítani, 1955. október 2-án három órakor pedig az órákat két órára kell visszaigazííani. (MTI) ra. aki nem úgy énekéit, ahogy kellett volna. Ez alkalommal azonban Lenin meg volt elégedve: a többiek is valamennyien olyan lelkesen énekeltek, mint ő maga. A forradalmi dalok után rákerült a sor a vidám nótára. „!tt a május vidám napja Fzóljon hát a dai, Ki a házból a szabadba. öreg, s fiatal! ...” Már óppen befejezték a nótát, amikor egyszer csak látják, hogy a falu felől két gyerek szalad a domb felé. A kalapos fiai voltak. Már messziről kiáltották: Hop-la-la! Hop-la-la! Velük együtt futott ugrándozva Zsenyka is. Csurom víz volt. mert egyenesen a folyóból jött. Megrázta a bundáját. úgy. hogy valamennyinket befecskendezte hideg vízzel, s minthogy ez senkinek sem tetszett, bűnbánóan félrevonult és csendesen meghúzta magát. — A Hop-la-lát! Még egyszer a Hop-la-lát! — könyörögtek a gyerekek. És a kedvükért valamennyien mégegyszer elénekelték, hogy: .. Rendőrök lihegve végzik Aljas dolgukat, Mind azt hiszi: oifog miníkt, Rács mögé csukát. De mi a rend őreire Vígan fütyülünk. Az életnek, a tavasznak Szívből örülünk! S szól május víg dala Hop-la-la! Hop-la-la! Ezt a hop-la-lát szerették a gyerekek legjobban. A dal vége különösen jól hangzott és minél többen énekelték, annál hatásosabb volt. Először énekelték oroszul, aztán lengyelül, aztán megint oroszul. Mikor már minden nótát elénekeltek, a kalapos nagy zsebkendőt vett elő és ünnepélyesen bejelentette:-r- Most pedig kezdődik a cirkuszi előadás! Szétterítette a kendőt a földön és fejreállt. Ezt úgy hívták, hogy „felállítani a gyertyát“. A gyerekek ugyan már sokszor látták ezt a mutatványt, de azért most is ujjongtak az elragadtatástól. Zsenyka meg körülugrálta a társaságot és ugatott. A Putyilov-munkás eleinte együtt nevetgélt a többiekkel, de aztán egyszerre komoly kérdéssel fordult Leninhez: — Vladimir Iljics. mikor fogjuk már a szabad Oroszországban ünnepelni május elsejét? — Hamarosan! — felelte Vladimir Iliics meggyőződéssel és elgondolkozva bámult bele a messzeségbe. A távolban láthatók voltak a magas Szajáni hegyek. Su- senszkojéból csak ilyen derűs napokon lehetett őket látni. A nagy távolból szinte könnyűeknek és világoskékeknek látszottak, alig alig sötétebbeknek, a derűs égnél. A május elseje ünneplését Lenin lakásán fejezték be. Itt megint kórusban énekeltek és itt erősebb volt az énekkar, mert többen vettek benne részt. Nagyezsda Konsztantinovna édesanyja is az éneklőkhöz csatlakozott, meg egy Pása nevű susenszkojei lány is. Megemlékeztek a harcban elesett elvtársakról és elénekelték Vladimir Iliics kedvenc dp lát: ..Szerettétek a népet ős m&qhalta«o!< ., És sokáig zengtek még a szűk falusi házikóban a forradalmi dalok. Mikor aztán a v> ?ek hazamentek, Vladim s sehogysem tudott e’ Izgatottan '' a szobában, síkig és e* szélgetett 1 tii.óvná valb» nyörű le: nek ünn- orszé'd 4, hon onot: MÁJUS ELSEJE
