Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-15 / 88. szám

2 NÉPLAP 1855. ÁPRILIS 15. Pfi.NTL!­Cssu Én-Iái Rangunba érkezett A delhi rádió jelentette: Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke, külügyminiszter, az ázsiai és afiikai orszá­gok értekezletén résztvevő kínai küldöttség vezetője Rangunba ér­kezett. Csou En.iaj rövid burruai tartózkodás után Bandungba utazik. Megtalálták a lezuhant repülőgép roncsát Pekingbe érkezett hírek sze­rint a lezuhant indiai utasszállító repülőgép roncsát Szingapúrtól 500 kilométerrel északkeletre, a iMatu na-szigethez tartozó Szi- dauau-sziget közelében megta­lálták. A repü*őgép, amelyen a kínai küldöttség beosztott tagjai és sajtótudósítók utaztak az ázsiai- afrikai értekezletre, amerikai és csangkajsekista titkos ügynökök szabotázsa következtében hétfőn a sziget partjától egy kilométer­nyire a tengerbe zuhant. A roncs közeiében némi podgyíszra is akadtak, emberi életnek azonban semmi jele sem mutatkozott. Szidanau-szigeti halászok el­mondották, hogy a repülőgép a levegőben felrobbant és kigyul­ladt, mielőtt a tengerbe zuh«nt. A dzsakartai légi kikötő' ható­ságai közölték, hogy aznap helyi idő szerint 16.30 órakor, vagyis tíz perccel a szerencsétlenség előtt a repülőgép normális 'kö­rülményekről adott jelentést. A gép akkor mintegy másfél óra távolságra volt Dzsakartáfól. — Tíz perccel később három SOS- jelzést adott, azután elnémult­A hongkongi hatóságok nyilatkozata a repülőgép szerencsétlenséggel kapcsolatban A hongkongi angol hatóságok szerdán nyilatkozatot adtak ki, amelyben bizonyos részleteket közölnek a kínai -küldöttség tag­jait az ázsiai-afrikai értekezletre szállító indiai repülőgép felszállá­sát megelőző helyzetről. A repülőgép útbai. Indonézia felé, amerikai és csangkajse- kista titkos ügynökök rongálása következtében lezuhant. A nyilatkozat elismeri, hogy a kínai kormánytól a pekingi an­gol ügyvivő hivatal útján figyel­meztetés érkezett amerikai és csangkajsekista ügynököknek a repülőgép megrongálására szőtt összeesküvéséről. A nyilatkozat nem tagadja an_ nak a lehetőségét, hogy Hong­kongban valaki robbanó anvagot helyezett el a repülőgépen. Kije­lenti a nyilatkozat, hogy „a hongkongi rendőrség alapos vizs­gálatot indított“. K. J. Vornsilov fogadta az oszlrák kcrmsnyküldoUscget K. J. Vorosilov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke április 13-én fogadta J. Raab szövetségi kancellárt, az osztrák kor­mányküldöttség vezetőjét és a küldöttség tagjait: A. Schär] alkancellári, L. Figl külügymi­nisztert és B. Krei&ky külügyi államtitkárt. A küldöttséget el­kísérte N. Bischoff Ausztria moszkvai nagykövete. A fogadáson jelen volt V. M. Molotov szovjet külügymi­niszter, valamint í. L Iljicsov, a Szovjetunió ausztriai főbiz­tosa és nagykövete. A fogadás során Raab kan­cellár átnyújtotta K. J. Voro- silovnak Theodor Körner oszt­rák köztársasági elnök üzene­tét. Az üzenet kegyelmet kér azoknak az osztrákoknak, akik a háború alatt a szovjet nép ellen elkövetett bűncselekmé- ( nyeik miatt a Szovjetunióban lyet a Szovjetunió az osztrák 'köztársaságnak adhat Ausztria visszaállításának 10. évforduló­ja alkalmából, amiben a Szov­jetunió különleges szerepet vállalt. A szovjet nép biztos le­het, hogy minden osztrák szív­ből jövő, mély hálát erezne ezért a nagylelkű cselekede­tért ." K. J. Vorosilov kijelentette Raab kancellárnak: Reméli, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége kedvező álláspontra helyezkedik az osztrák köztársasági elnök ké­résével kapcsolatban, A szovjet kormány meghí­vására Moszkvában tartóz kodó osztrák kormányküldött­ség április 13-án ellátogatott a Szovjetunió Nagy Színházába és megtekintette Sz. Prokof- jev: „Rómeó és Julia“ című balettjének előadását. A Keresztény Demokrata Unió Adenauerrel akarja betölteni a nyugatnémet hadsereg főparancsnok! tisztségét Otto Lenz, az Adenauer-párt parlamenti képviselője, a bon­ni kormány propagandaminisz­ter jelöltje, a Keresztény De­mokrata Unió sajtószolgálati­ban erélyes hangú cikkben kö­veteli, hogy a felállítandó nyu­gatnémet zsoldos hadsereg fő- parancsnoki tisztségét töltsék he Adenauer kancellárral. Lenz állásfoglalása válasz a Szabad Demokrata pártnak, amely Heuss bonni államelnök szá­mára követeli a hadsereg fő- parancsnoki hatalmát. A bonni kancellárnak a hadsereg fő- parancsnoki hatalmával a ka­tonai diktatúra bevezetésébe; szükséges utolsó eszköz is a kezébe kerülne. büntetésüket töltik. „Még ha van is valamilyen bűnük, amelyért szovjet törvé­nyek értelmében kell lakolniök — mondia az osztrák köztársa­sági elnök üzenete — akkor is azzal, hogy több mint tíz_ é.ve foglyok, távol vannak hazájuk­tól és családjuktól, méltóvá váltak a 1kegyelemre.“ Az üzenet a továbbiakban ezeket mondja: „Ha a Szovjetunió az embe­riesség nevében nagylelkűen kegyelmet gyakorolna, ez a legszebb ajándék lenne, ame­Lenin emlékünnepély lesz Debrecenben Április 21-én, csütörtökön este 7 órákor Vladimir lljics Lenin születésénél; 85. évfordulója alkalmából emlékünnepély lesz Debrecenben, a Központi Kultúr otthonban. Az ünnepséget B a- r anyai György, az MDF debreceni városi pártbizottságának titkára, nyitja meg, majd a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének képviselője mond emlékbeszédet. Az ünnepség műsorán szerepel a MÁV Filharmonikus Zene­kar, Fejér György vezényletével, továbbá Angyal Sán­dor és Thuróczi György előadóművészek, a Csokonai Színhez tagjai, akik Majakovszkijnak, Benjámin Lászlónak és Illés Bélának Lenin elvtársról írott műveit tolmácsolják. D c- vai Tibor zongoraművész Chopin Forradalmi etűdjét adja elő. Az ünnepségen a KIOSZ énekkara is szerepel. I lengyel külügyminisztérium nyilatkozata az indiai repüföszerencsétienséggel kapcsolatban A PAP sajtóügynökség jelen­tése szerint a Lengyel Népköz- társaság külügyminisztériuma április 13-án nyilatkozatot kül­dött Nagy-Britannia varsói nagykövetségének a délkínai ten­ger felett történt repülőgépsze- rencsétlenséggel kapcsolatban. A nyilatkozat rámutat, hogy az indiai repülőgépen tartózko­dott Jeremy Siarec lengyel új­ságíró is, aki Bandungba, az ázsiai és afrikai országok érte­kezletére igyekezett. A Lengyel Népköztársaság külügyminisztériuma csatlakozik a Kínai Népköztársaság külügy­minisztériumának április 12-iki nyilatkozatához, és követeli, te­gyenek határozott intézkedéseket e bűnös merénylet elkövetőinek leleplezése és megbüntetése ér­dekében és értesítsék a lengyel kormányt a hozott intézkedések eredményeiről. Sécs felszabadulásának tizedik évfordulója Április 13-án volt tíz éve, hogy a szovjet hadsereg felszabadította Bécset. A bécsi törvényhatóság sajótirodája közöUe: „Annak a napnak tizedik év­fordulójával kapcsolatban, ami­kor a szovjet csapatok benyomul­tak Bécsbe és véget vetettek a nemzeti szocialista uralomnak, ma, április 13-án megkoszorúztuk Volksgartenben, a Vörös Hadse- reg-hídjánál, a Sztálin-téren, a Központi-temetőben, a matzUin- dorfi temetőben, az Engels-téren, a Stammersdorfban, Aspernben és Rodaumban lévő szovjet hősi emlékműveket". Ausztria felszabadulásának ti­zedik évfordulója alkalmából megtartják az osztrák-szovjet barátság hónapját. Az ezzel kap­csolatos ünnepségekre április 13- án szovjet küldöttség érkezeit Bécsbe A. I. Markusevics- n e k, az OSZSZSZK pedagógiai akadémiája alelnökinek vezetésé­vel. A küldöttség tagjai: I. L. Andronyikov író, Sz. V. Geraszimov, az OSZSZK népművésze, J. M. Brusznics. kin, a VOKSZ vezetőségi tagja és R. M- Z s u k o v a sportolónő. Kásinó falu lakosai 1920-ban villanytelepet építettek a falu­jukban. Abban az időben nagyon nehéz volt az ilyesmi, még a legszükségesebb dolgokban is nagy hiány volt. A szög pél­dául ritkaságszámba ment a faluban. S ezekben a nehéz időkben a kásinói parasztok, saját jó- száníukból és saját erejükből villanytelepet kezdtek építeni. Nagy nehezen szereztek né­hány köteg telefondrótot. Vas­tag volt a telefondrót, sok vé- * kony drótszálból volt fonva. Kifeszítették ezt a vastag dró­tot a földön és harapófogókkal — meg csak úgy puszta kézzel — kezdték szétfejteni. Szétfej­tették — és egyszeribe lett sok vékony drótjuk. Az erdőből egész fákat hord­tak be, póznákat fűrészeltek belőlük és szép simára gyalul­ták. Akkor következett a legne­hezebb: áramfejlesztő gépet — dinamót — kellett szerezni. Még szöget sem volt köny­nyű vásárolni akkoriban, el lehet képzelni, milyen nehéz dolog volt dinamógépet sze­rezni! A kásinói parasztok beutaz­tak Moszkvába. És ahová csak mentek, mindenütt arról be­széltek, hogy Lenin terve sze­rint az egész országban be kell vezetni a villanyt, hát ők, íme, I,enki terve szerint akarnak cselekedni. Nem könnyen ment a dolog, de a kásinóiak végül mégis el­érték a céljukat: kaptak dina- mógépet. Elszállították Kásinó- ba és egy nagy fészerben he­lyeznék el. Az egész utca mentén póz­nákat vertek le, kifeszítették köztük a drótot és minden házikóba felszereltek egy-egy villany-lámpát. S mikor mór minden készen volt, levelet kül-tek Leninnek, meghívták a villanytelep fel­avatására. A levelet elköltők neki, de nem hitték, hogy eljön. Hogy is jöhetne Lenin, nincs neki ilyesmire ráérő ideje... De azért mégis készülődtek. A falu legnagyobb házába hosszú asztalt állítottak be, padokkal, a felesleges dolgo­kat .meg — ágyakat, ládáikat — kihord tá-k. Főztek, sütöttek, amit tudtak, hogy ha Lenin mégis eljönne, legyen mivel megvendégelni. Elérkezett a villanytelep fel­avatásának napja — november tizenegyedike. A parasztok már maguk sem tudták: várják-e Lenint, vagy se? Egyszerre csak könnyű sze­mélygépkocsi tűnt fel az úton. Elsőnek a gyermekek szalad­tak a fogadására. A gépkocsi megállt. Vladimir lljics és Na- gyezsda Konsztantinovna ül­tek benne. Vladimir Iliics megkérdezte a gyermekektől: — Hol van itt nálatok a vil­lan yteiep? A gyermekek megörültek: — Kocsikáztass meg,’ akkor megmutatjuk. Lenin felvette a gyermeke­ket a gépkocsira és tovább ro­bogtak. A parasztok a nagy ház előtt fogadták Lenint. Be­mentek a házba és elkezdődött a beszélgetés. Lenin elmondta, hogy a Vörös Hadsereg legyőz­te a fehérgárdistákat és sze­rencsét kívánt a parasztoknak a győzelemhez. A parasztok saját ügyes-ba­los dolgaikról számoltak be ne­ki. Lenin érdeklődéssel hall­gatta őket. Ha az elbeszélő megakadt, Vladimír lljics ma­ga bátorította, hogy csak be­széljen tovább. — Na és aztán? Leninnek pernnás emlékező tehetsége volt. Egy hallásra megjegyezte hogy kit, hogy hívnak, s aztán maga is mind­járt a nevükön, meg az apjuk nevén szólította az öreg pa­rasztokat: Alexej Andréjevics, Vaszilissza Pavlovna és így tovább. Ez persze nagyon tet­szett az öregeknek. Olyan érdekes volt a beszél­getés Lenin számára is, a pa­rasztok számára is, hogy észre sem vette senki — és már vé­ge is volt a napnak. Csak egy ember nyugtalankodott: a fény­képész. Azért jött ki Moszkvá­ból. hosv lefényképezze Vla­dimir Iljicset a parasztokkal együtt és most izgatottan gon­dolt arra, hogy nemsokára este lesz és a felvétel nem fog si­kerülni. Végre is elszánta magát és Leninhez fordult: — Vladimír lljics, a parasz­tok szeretnék lefényképeztetni magukat magával együtt. — Jól van, nem bánom — felelte Lenin, de csak folytatta tovább a beszélgetést. Eltelt még vagy 10 perc. Lassacskán sötétedni kezdett már. A fényképész szinte két­ségbeesetten mondta: — Néhány perc múlva már késő lesz a felvételre. Vladimir lljics ránézett. Jobb szerette volna, ha a fényképe­zés elmarad, de Lenin tisztelte a mások munkáját: a fényké­pész küiön ezért jött ki a vá­rosból és sok időt vesztett. Ezért Lenin azt mondta: — Menjen, ki az utcára és készítse elő a dolgot. Nagyezsda Konsztantinovna meg én mind­járt jövünk. A fényképész kiszaladt ké­szülékével az utcára és neki­látott, hogy felállítsa. De sok baja volt a gyermekekkel. Mindenfelől csak úgy özönlöt­tek és mindegyikük közvetle­nül a fényképezőgép előtt akart helyet foglalni. Végre kijött a házból Vla­dimír lljics Nagyezsda Konsz- tantinovnával együtt. A fény­képész a középre ültette őket és köréjük a parasztokat. De megint a gyermekeikkel volt baj. Egyre ott lábatlankodtak a fényképezőgépnél és minde­gyik Vladimir lljics mellett akart ülni. Vladimir lljics segített neki rábeszélni a gyermeke­ket, hogy jól viseljék magukat. Rámutatott a fényképezőgépre és azt mondta: — Odanézzetek mind, arra a kis fekete nyílásra. A gyerme­kek megfogadták Vladimir II- jics szavát és a fényképezőgép nyílására néztek. A fényképész bedugta a fejét a fekete kendő alá és sokáig állt mozdulatla­nul. Lenin rászólt: — Igyekezzünk, mert • még megfáznak a gyermekek. Mindenfelől. nevetve nyug­tatták meg: — Egészséges gyermekek a mieink, nem kell ezeket fél­teni! A gyermekek, hogy ró­luk folyt a szó, megint moz­golódni kezdtek. A fényképész nem állta ki tovább, elkiáltot­ta magát: — Vigyázz! Figyelem! Lenin mosolygott és ezt a mosolyát örökítette meg a fénykép..: Aztán a falu főterén nép­gyűlést tartottak. A tér - köze­pén magas pózna állt, rajta vadonatúj villanylámpa füg­gött, melyet még egyszer sem gyújtottak meg. A pózna zöld fenyőgallyakkal és vörös szala­gokkal volt feldíszítve. A lám­pa alatt kis asztal állt. A téren sok paraszt gyűlt össze, nem­csak Kásinóból, de más falvak­ból is. Sok volt olyan, tki messziről jött. Lenin az asztalhoz lépett és beszélni kezdett: — Faivatok, Kásinó ma vil­lanytelepet avat. Nagy ered­mény! De ez még csak a kez­det. Feladatunk az, hogy egész országunkat villanyfénnyel árasszuk el..; Mikor Lenin befejezte a be­szédét, a zeneikar az „Interna- cionáié“-t játszotta. Ugyanak­kor a fészerben, ahol a dina­mógép állt, a villanyszerelő megindította az áramot. A té­ren meggyűlt a villanylámpa és az összes házikóikban egy­szerre világosság támadt. A kásinói parasztok azelőtt apró mécsesekkel vilá­gítottak, melyek gyönge, ho­mályos, zöldes fényt adtak és folyton füstöltek. Most pedig a ragyogó villanyfény láttára valaki azt mondta: — Kigyulladt már nálunk az lljics lámpása!... Lenin búcsút vett a parasz­toktól. Búcsút vett és beszállt a gép­kocsijába. Már egészen besöté­tedett és hideg novemberi szél fújt. Mikor már messze voltak, Vladimír lljics bátra tekintett. A sötét mezők közepette ra­gyogó fényt árasztottak a ká­sinói parasztházak ablakai. 4. Kononort JlátögatüJ JCáiLttébcuL

Next

/
Thumbnails
Contents