Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-14 / 87. szám

1í»ó3. ÁPRILIS 14. CSÜTÖRTÖK »Wfll—ii imni»i— i in NÉPLAP 5 A fyiityfy&ktcrtséfyi m^ita.tUO'^ai és ti&ZYníntyli A magyar történelem meg év­századok múlva is azt fogja ta­rnten!, hogy az 1848—49. évi sza­badságharc nagyszerű eseményei között a legkiemelkedőbb volt a debreceni Nagytemplomban tar­tott országgyűlésen egyhangúan kimondott függetlenségi nyilat­kozat és trónfosztó határozat. E két tény örök ünnepnappá avat­ta a késői kor minden magyar­jának szívében az ősi álmok ica- hzáláaát jelentő április 14-ét. Függetlenségi nyilatkozat létre- iótte a magyar nép szabadság- harcának történetét ismerő kö­zönség előtt eléggé ismeretes. Ma már szabadon tanítják bő ’ észletességgei az iskolai törté- elmi órákon is. j midőn az évforduló alkal- ä mábói ismét megemléke­zünk a nagy eseményről, ezúttal a kevéssé ismeretes előz­ményeket tárjuk az olvasó elé. A. tavaszi hadjárat a magyar fegyvereknek hozott nagy sikert. Kossuth, mint a honvédelmi bi­zottmány elnöke Görgey táborá­ban tartózkodott napokig és on­nét figyelte a vitéz magyar se­ggeknek az ellenségre mért megsemmisítő csapásait, melyek­kel Windischgrätz, Schlich és Jellasich egyesített hadseregét futásra késztették. Erről a dab- ■•eceni Nagytemplomban tartott országgyűlésen Kossuth ezeket mondta: — Az ellenség a gödöllői fő­hadiszállást is kényszerítve volt a leggyorsabban kiüríteni, ezt ütközet nélkül vettük be. Én abba az ágyba fektettem le fá­radt fejemet, melyből ‘kora reggel hős huszárjain}: XVindischgr&tzet kiriasztották. Hadseregünk Kere­pest. Cinkotát, Monort hatalmá­ba vette. Üllőig előrenyomult, mbbszárnya Vácig terjedt el. A fővárosba minden haladék nél­kül bemenni a legkisebb nehéz­ség se leit volna, azonban a .-iámba vett körülmények miatt úgy döntöttünk, hogy kevesebb vér áldozattál csak. néhány nap múlva adjuk vissza kincset je­lentő fővárosunkat a nemzet birtokába. A debreceni nagy napot meg­előzően az ország más részében diadalmasan harcoló magyar se­regek nagy győzelmeiről szóló jelentések avatták öröm ünnep­pé. Zichy Kázmér a déli had­színtérről közölte, hogy Szent­tamásnál Percei tábornok hadai megsemmisítették a rác felkelő­ket. — Szenttamás a rablók men- helye és átokteljes tanyája — írja — nincs többé, vitéz sere­günk bosszújának áldozatul esett. Hasonló fog történni kevés napok múlva mindazon bűnta- r vakkal, melyekben a magyar nép és ennek szabadsága ellen fegyvertfogni nem iszonyodó lá­zadók rejtőznek. A jóslat valóban bekövetke­zett, a győztes magyar fegyve­rek felszabadították a déli or- r "'"-ászeket. 7 len nevezetes Kossuthnak Gödöllőn Pest megye la­kosságához kibocsátott szózata, melyben felhívja a visszaszerzett helyek fiatalságát, hogy ne teljesítsék Windisch- grätz parancsát hogy vonulja­nak be a császári hadseregbe. E szózatban így bélyegzi még a gyásamagyarokat, akik segédkez­tek az osztrák főparancsnok ál­tal kiadott sorozási rendelet vég­rehajtásában: — És fájdalom, akadtak olyan istentelenek hazánkban, kik ma­gyar létükre ezen parancs vég­rehajtásán segédkeztek. Itt van­nak a kezemben a honáruló Babarczy-nak istent, hazát és emberséget 'káromló felhívásai és rendeletéi, melyekkel hazánk gyilkosai számúra Pest megyé­ben és a Jász-Kun kerületben újoncállítást rendel és kiveti helységenként hány anya- és testű ér gyilkost állítsanak. Ba- barczy ezen gyalázatos tettével csordultig tölté honárulási bűnei­nek poharát. Kincs és nem lehet számára irgalom sem ezen, sem a más világon! A Nagytemplomban tartott or­szággyűlés tagjai a többezer fő­nyi közönség jelenlétében az is­mertetett kedvező harctéri ese­mények hatása alatt leírhatatlan lelkesedéssel hozta meg sorsdön­tő határozatát. A 4. pont szerint választották meg kormányzó el­nöknek Kossuth Lajost, aki ön­zetlen hazaszeretetére jellemző kikötéssel fogadta el állását. Ki­jelentette ugyanis, hogyha az ország szabadsága és független­sége megszilárdul és a veszély perce elmúlik, jutalmul kéri, bocsássa haza a nemzet pihenni a magányos polgárok körébe. Elvezni kívánja hátralévő nap­jaiban azon szabadságot, melyet az ország közös kincse gyanánt kivívni kötelességének ismer. Végül így fejezte be szavait: I I 7. önök úgy parancsolják, j-L teszek kormányzó elnök, de becsületemre eskü­szöm, hogy azon percen túl egy pillanatig sem, nem semmi egyéb mint szerény és szegény magán- polgára e hazának. Április 14-én este. 7 órakor az országgyűlés felsőháza is meg­tartotta Debrecenben 22. ülését a Széchenyi utca sarkán lévő ház emeleti termében. Perényi Z sigmond elnök bejelentette, hogy társaival részt vett a kép­viselőház történelmi nevezetes­ségű ülésén és a kimondott füg­getlenségi és trónfosztó nyilat­kozatot örömmel fogadták. Az áttett indítványt Majtényi Zászló jegyző olvasta fel. ZJjházy László sárosi főispán felhívta a jelen­lévőket, hogy kövessék a képvi­selőház példáját. — Egy szívvel és lélekkel hoz­zájárulunk! — kiáltották a felső- ház tagjai, majd az elnök elfo­gadottnak jelentette ki a hatá­rozatot s ezzel az törvényerőre emelkedett. A történelmi nevezességű ok­mányok megszövegezésére kikül­dött bizottság tagjai Kossuth Lajo-s, Szacsvay Imre. Gorove István. Horváth Mihály és Hu­szár Antal április 16-én ültek össze, és Horváth Mihály törté­netíró által nyújtott adatok alap­ján foglalták írásba a független­ségi nyilatkozatot. Egy későbbi megállapítás szerint az egész mű tulajdonképpen Kossuth munká­ja volt, a bizottság csak az utol­só „simításokat“ végezte rajta. Három nap múlva a nemzetgyű­lés vegyesbizottsága zárt ülésen tárgyalta a szöveget, melyet tel­jes egészében elfog ad lek és mint „a magyar nemzet törvényesen egybegyűlt főrendéi és képvise­lői nevében“ Perényi Zsigmond a felsőház másodelnöke. Almásy Pál, a képviselőház elnöke és Szacsvav Imre jegyző írtak alá ápri'h 19-én. m megbízás alapján a kor- many a kéziratot nyonr­w ban a Debrecenben mű­ködő Állami Nyomdába adta ki­nyomtatás céljából. A független­ségi nyilatkozatot francia nyelv Kijavította hibáját a MOKÉP A haidúböszö-ményi „Béke filmszínház'’ azt a hibát, amit március 18-án elkövetett, mikor az óvódás gyermekeknek az , Aranykulcsocska" mesefilm helyett — mert nem érkezett mega film — az „Anna a férje nyakán” és a „Hintán járó szerelem“ című filmet vetítette má-eius 30_án ki­javította. Ugyanis óvodáról, óvodába menve, teljesen díjtalanul játszotta !e a szép mese filmet, ami a gyermekeknek nagvon tetszett. így kellene mindenkinek az elkövetett hibáját idejében kiiavhanL re is lefordították a külföld szá­mára. Ezt is nyomdai úton sok­szorosították, de ebből a nyom­tatványból természetesen keve­sebb példány került ki a sai tó­gépből, mint a magyar nyelvű szövegből, melyet az egykori- adatok 4000-re tesznek. A ma­gyar nyelvű nyomtatványokat külön futárok és az éppen Deb­recenben tartott nagyvásár alatt, itt tartózkodó kereskedőik közül a mogbízüiatóbbak szállították szét zsákokba csomagolva a me­gyék központjaiba, főleg Erdély­be és a Dél-vidékre, valamint a Duna—Tisza közén lévő városok­ba kiosztás és a nép felvilágosí­tása végett. A külföldre szánt példányok­ból ismerte meg a világ a ma­gyar nép élet-halál harcát az osztrák zsarnokság ellen és ami­dőn csodálattal hódolt életereje előtt, mindenfelé követelte a kormányok beavatkozását Ma­gyarország jogainak elismerése érdekében. Ba Lassa Sá ndor KÖSZÖNJÜK... Levél dr. Ladányi Jóssá sebésa-professxorho*. a II. sz. Sebészeti Klinika igazgatójához Kedves Proíesszornő! Amit most a nyilvánosság előtt ezekben a sorokban elmondok, megtehettem volna személyesen is, néhány kössönőszóvai. udva­rias mosollyal. De amint a tavasz fuvallatára a legbetegebb fűszálba is visszatér az é*etösztön, és a kövek közt is utat tör magának, mon­danivalóm ugyanilyen értelemben kívánkozik nyilvánosság elé. Azt akarom, hogy ez az írás maradjon meg. Az utóbbi hetekben többször volt alkalmam az Ön klinikáját meglátogatni. Utam mindig egy súlyos beteg, hét gyermekes család­anya ágyához vezetett, akit Önnek cs munkatársainak végtelen szüre­teié és ügybuzgalma vezetett vissza az életbe. Ennek az anyának rendkívül súlyos és veszélyes olt a betegsége. Minden csak hajszá­lon függött. De ön. amikor kimerültén és verejtékezve Defejezte a műtétet, azzal a biztos tudattal vitette vissza betegét a műtőből a kórterembe, hogy ha valami előre nein látott akadály közbe nem lép, a hét gyermekes családanyát munkatársai segítségével megmentébe az életnek. •.. És néhány nap múlva már Népköztársaságunk kormányának a sok gyermekes anyák felé forduló szeretete és megbecsülése kifeje­zéseképpen a betegágyon nyújtották át a súlyos beteg édesanyának a kormánykitüntetést. Meg kell még emlékeznem azokról is, akik az On munkáját segí­tik. A portától kezdve egészen a második emeletig mindenhol udva­riasság, készség, szeretet, a bdeg ember és hozzátartozója htjainak legmesszebbmenő megértése jellemzik az orvosokat, ápolókat. Professzornő! A most leírt esetben a legfőbb értéket, az em­bert adta vissza a legdrágább kincsnek: a gyermeknek. Mindezeket köszönjük, nem felejtjük el, soha! LAPIS ELLMf.R Debreceni Állami Gazdaság. KENÉZY GYULA EMLÉKÜNNEPÉLY Az Orvos-Egészségügyi Szak- szervezet tiszántúli nőgyógyász szakcsoportja április 16-án'" és 17-én, szombaton és vasárnap Kenézy Gyula-emlékünnepélyt rendez az egyetem jubileumi ün­nepségei keretében. Április 16-án délután 3 órakor Kenézy Gyulának, az Orvostudo­mányi Egyetem egyik úttörő pro- fe&szorának díszsírhelyét avatják fel és koszorúízák meg a Közte­AZ ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEMEN metőben. Megemlékezést tart Probstner Artur. Délután fél 6-kor a Szülészeti Klinika tantermében tudományos ülés lesz, melyen Arvay Sándor dékán Kenézy Gyuláról tart em­lékbeszédet, ezután budapesti, marosvásárhelyi és debreceni ne­ves szülészek, nőgyógyászok sze­repelnek előadásaikkal. Április 17-én délelőtt fél 9 óra­kor folytatódik a tudományos ülés, melyen a Tiszántúl és Észalc-Magyarország vezető szü­lészei és nőgyógyászai tartanak előadásokat. Az előadások tárgya: intézeteink nőgyógyászati műtéti eredményeinek értékelése, a mű­téti módszer és szövődmények szempontjából. Az ülés elnöke dr. Zoltán Imre. a budapesti H. számú női klinika professzora. Juhász Lajos A t dtz cUiauií Orom én DEBRECENI SZEREPLÉSÉKEK TANULSÁGA Szvesnyikov professzor ittléte alkalmával meglátogatta a Ze­neművészeti Szakiskolát is, amelynek ő volt az első szov­jet vendége. Szvesnyikov elv­társ Gulyás György igaz­gató lealauzolásával sorra láto­gatta az egyes tantermekben folyó órákat. Meghallgatott zongorista, hegedűs és énekes növendékeket, részt vett B. Szűcs Ferenc tanár szol­fézsóráján. Elénk figyelemmel kísérte a Bertalotti-gyákorla- tokból Jolyó szolmizálást, Ko­dály biciniumairuxfc éneklését, majd pedig egy kétszólamú karműnek hallás után való le­jegyzését. A nagyteremben az intézet női kórusa Gulyas György vezényletével Ko­dály Esti dalát, két Bartók kar­művet és Szvesnyikov Csen­gettyű című kórusát énekelte el a mester előtt, aki melegen gratulált a kórus kristálytiszta éneikéhez, művészi kidolgozásá­hoz. Ezután a Debreceni Népi Együttes kórusát látta vendé­gül a szakiskola. A vegyeskar Csövek Lajos vezényletével többek között Kodály hatalmas, nagyigényű „Liszt Ferenchez“ című karmüvét adta elő. A mű modulációs nehézségeinek biz­tos megoldásáért Szvesnyikov elismerését fejezte ki a kórus­nak és karnagyának, majd ked­ves közvetlenséggel fordult az ifjúsághoz, kifejtve: a tapaszta­lat meggyőzte őt arról, hogy kitűnő munka folyik az inté­zetben. Á hangverseny után fekete mellett meleg baráti hangú be­szélgetés alakult ki a világhí­rű szovjet vendégművész és a tanári kar között. Szvesnyikov sokévi kórusvezetői gyakorlatá­nak tapasztalataival ismertette meg a jelenvoltakat. Hangsú­lyozta, hogy csak az a kórus képes megoldani komoly _ fel­adatokat, amely alapos enck- tezhnikával rendelkezik. A tanári kar, valamint a vi­dékről felérkezett kórusvezeiők nagy figyelemmel hallgatták Szvesnyikov minden szavát, amelyből hatalmas tudás és mély hivatástudat áradt. A kó­rus kiváló teljesítménye, Szves­nyikov professzor szavai egész­séges és jótékony hatású ösz­tönzést jelentettek a város mu­zsikusai számára. Különösen a kórusvezetők tanulhattak so­kat, akik most ennek a felejt­hetetlen látogatásnak a leszűrt tapasztalatait gyümölcsözieihe- tik munkásságuk javára. Gulyás Györqy szakisko­lai igazgató a következőket mondotta: —Ha nem lennék rajongója az énekkari munkának, akkor most lettem volna azzá. Azt hi­szem, ezzel más is így van: sok­sok embert meghódított a Szvesnyikov-kórus az éneklés számára, énekkari tagokat és énekkari vezetőket egyaránt. Talán még barátokat is szer­zett nekünk: jobban megbecsü­lik majd ezután a kórusokat, többet törődnek ma jd velük... — Szvesnyikov nagy mester. Ahogy áradt a kórus hangja, csaik egyet érzett minden hall­gató: jó énekelni, szép dolog énekelni. Annyiszor elismételt szavak: üdén, könnyedén, tisz­tán szóló kórus, tele hajlékony­sággal, közvetlenséggel. Szves­nyikov kitűnő pedagógus is. Tudja, hogy művészetükkel a hallgatóság ízlését is nevelik, igényét is felkeltik a mind szebb és szebb muzsikálás iránt. Figyelmünket felhívta arra, hogy a kórus a legolcsóbb útja a tömegek zenei művelt­sége emelésének. Műsortervük is ezt mutatja. Tanulhatnak a kórusvezetők, a magyar ének­karok jövőbeni műsorterveik összeállításánál. Bőven akad példa preklasszikus és klasszi­kus művekre éppúgy, mint a népzenéből sarjadt müzenére, vagy mai életünk dalaira. Sze­rethetik éneküket azok is. akik még most kezdenek érdeklődni a hangversenyek, a zenés mű­soraik mént. Szvesnyikov min­denki számára tartogat a tar­solyában oivat, aminek az él­ményét évekig nem lehet elfe­ledni. Igen. A kórus hangzása, az intonálás, a szép formálás élményt jelentett, amely igényt in- -formált bennünk a szépen, könnyed hangvétellel, t iszta a intonáló kórus kialakítása feló. Czövek Lajos, a Debrece­ni Népi Együttes vezetője az alábbiakban számol be szerzett tanulságairól. — Nagy élmény volt szá­momra, hogy a világhírű Szves- nyikov-kórust két hangverse­nyen hallgattam és jelen lehet­tem egyik próbájukon is. Ez utóbbin, betekintést nyertem magasrendü művészetük mű­helytitkaiba. Az énekkar ma­gija ro vszág i h angversenykő rút­ját a -magyar énekkari mozga­tom szempontjából rendkívül nagy jelentőségű eseménynek tartom. Kóruskultútánk szá­mos vitás problémája tisztázó­dott útmutatásuk nyomán. Mű­sorpolitikájuk bebizonyította, hogy a kórusművészet irodalma szinte kimeríthetetlen Josquin- tól a mai szerzőkig. Bnektech- nikájuk szinte maga a tökéle­tesség. A hangzás tisztasága a koncert végén is hibátlan. Mindezek a tulajdonságok az alapos pedagógiai munka ered­ményei. Ezt Szvesnyikov pro­fesszor a maga egyedülálló mű­vészetével teremti meg a pró­báin. Mindezék alapján biztos­ra veszem, hogy a magyar kar- éneklés a Szvesnyikov-kórus példája nyomán rátér az igazi minőségi munkára és az önte­vékeny kórusok is mielőbb el­jutnak a szép és tiszta étuklés- hez.

Next

/
Thumbnails
Contents