Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-14 / 87. szám

4 NÉPLAP 1935. ÁPRILIS 14. CSÜTÖRTÖK Párt és pártépítés Dolgozik a hajdúhadházi n falusi pártértekezlet után javul a pártmunka, aktívabbak a kommunisták Két héttel ezelőtt zajlott le a községi pártértekezlet Sárrétud­variban. Szabó Gyula eivtárs, a községi pártbizottság utóbb meg­választott titkára tartotta meg a pártbizottsági beszámolót. Szabó elvtárs azelőtt is ezen a terüle­ten működött, mint járási inst­ruktor, nagyon jól ismerte a köz­ség problémáit. A beszámolóban alaposán elemezte a feladatokat, rámutatott a hiányosságokra, s a Központi Vezetőség határozata szerint megszabta a további fel­adatokat a községi pártbizottság és az egész párttagság számára. A pártértekezleten töb­bek között felszólalt Nagy Sán­dor elvtárs, a Kossuth Termelő­szövetkezet tagja, aki őszintén megmondta az érzéseit. Ez a fel­szólalás tükrözte az egész párt­tagságnak a pártértekezlet előtti magatartását. Nagy elvtárs a kö­vetkezőket mondta: — Már sokszor úgy néztek ránk, görbe szemmel a faluban egyesek, nemcsak a kulákok, ha­nem azok is, akik már a kulákok befolyása alatt álltak. Mi meg erre fel vissza is húzódtunk, sőt már egyik-másik párttag szé- gyelte magáról bevallani, hogy ő kommunista. Féltünk és restel­kedtünk beszélni nagy eredmé­nyeinkről. S ebben az esetben a Kossuth Termelőszövetkezetben elért kimagasló eredményeket is elhallgattuk. Szinte levettük napi­rendről a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének szükséges­ni kezdték a törvényesség fegy­verét, egy nap alatt négy kulák 16 000 forint adót fizetett be. S ugyanez mondható el a begyűj­téssel kapcsolatban is. Szinte majdnem minden Cilikből túltel­jesítették a negyedévi tervüket. Bezzeg a múlt év hasonló idősza­kában 25—30 százalékos ered­ményről tudtak csak beszámolni. A sárrétudvari kommunisták most azon vannak, hogy még jobban rendezzék soraikat, tegyék egységesebbé a pártszer­vezet munkáját. Ezt először is abban akarják kifejezésre juttat­ni, hogy olyan vezetőket válasz­tottak a kommunisták irányítá­sára, akikben .bíznak, s akikben bízik a község dolgozó népe is. Alapos munkatervet dolgoznak ki arra, hogy az elkövetkező idők­ben és különösen a második ne­gyedévben milyen feladatokat kell megoldani. Munkatervükben első helyen szerepel mint fontos, alapvető munka a dolgozó töme­gek politikai nevelése, az agitá- ciós munka, ezzel összefüggés­ben a népnevelő csoportok át­szervezése és a kiváló népneve­lők kiválogatása. Uj módszerrel akarják megjavítani ezen a téren a munkát. A községi pártbizott­ság úgy döntött, hogy az agitáto­rokat helyhez, területhez kötik. Lakóterületüket kapják meg a népnevelők, amiért felelősek. És ez a kezdeményezés helyes is. Természetesen olyan népnevelő­ket kell kiválogatni és megbízni ezzel a fontos, komoly feladattal, akik a munka és a tanulás terén egyaránt közmegbecsülésben áll­nak és tisztelik őket a község­ben. És hadd idézzük Kántor Jó­zsef elvtárs felszólalását, aki a pártértekezleten ezeket mondotta: —• A kommunisták, a népneve­lők szinte féltek már céljaikat is elmondani. Sőt, már odáig me­részkedtek imitt-amott a kula- kok, hogy nyíltan sértegették őket. Feltétlenül vissza kell sze­rezni a párt harcosainak, a nép­nevelőknek a becsületét és ehhez segítséget kérünk a felsőbb párt­szervektől is! Igaza van Kántor elvtársnak, hiszen a népnevelők segítették és vitték előre mindig a feladatok megvalósítására a dolgozó töme­geket. A párt hívó szavára kiváló harcos népnevelők csatasorba álltak, fáradságot és időt nem kí­mélve hirdették a párt tanítását, a célkitűzéseinket. Hiszen ezek a célkitűzések egyben a dolgozó nép felemelkedését szolgálják. Az új községi pártbizottságnak is a feladata mindent elkövetni, hogy Sárrétudvariban a Központi Vezetőség márciusi határozata megvalósuljon. A községi pártbi­zottság és az egész párttagság kemény, harcos, kommunista ki­állása és példamutatása fogja megteremteni azt a légkört a köz­ségben, amellyel egyre nagyobb súllyal tudják segíteni pártun­kat nagy célkitűzéseinek megva­lósításában. (F. S.); Hazafias Népfront Bizottság Hajdúhadház községben nagyon sok olyan utca van, amely esőzé­sek alkalmával különösen szekerek számára járhatatlanná válik. — Ezekre a panaszokra eddig érdem­leges intézkedés nem történt. De a hajdúhadházi népfront-bizottság aikciót indított ezeknek a hiányos­ságoknak az orvoslására. Az elmúlt napokban társadalmi munkát szervezett a Dorogiás utcai 3 vízállásos hely, valamint a Sugár utcán kb. 200 méteres vízállásos rész és a Török Ignác és K:ss Ernő utcai vizes részek feltölté­sére. A népfront-bizottság kezdemé­nyezését örömmel ve.ték a hajdú- hadházi lakók. Elsősorban az érde­kelt utcai lakók vették ki részüket a munkából- A kitűzött munka na­pon 63 fogattal 97 dolgozó egy­napos munkával több, mint 450 köbméter homokot szállítóit az előbb említett utcák feltöltéséhez. A népfront-bizottság további terve még, hogy a Zrinvi és a Nagyág utcát is rendbehozzák. Mihály Sándor, általános iskola igazgatója. Ötéves a debreceni írók irodalmi folyóirata „Alföld“ címmel jelenik meg a debreceni írók irodalmi folyóira­ta, amely április negyediki 160 oldalas ünnepi számával egyben a folyóirat ötéves évfordulóját is köszönti. A folyóirat öt év alatt kétszáznál is több — elsősorban debreceni, szolnoki, nyíregyházi, sárospataki — író és költő mű­veiből közölt anyagot. Az ünnepi számban Fábián Sándor, Egri La­jos, Tóth Endre, Szűcs László írt a felszabadulással foglalkozó re­gényrészletet, verset, novellát. Kádár Zoltán Debrecen tízéves művészeti fejlődéséről,. Téri Ár­pád pedig színészi pályafutásáról írt. A folyóirat megemlékezik Csokonai Vitéz Mihál yról, hosz- szabb tanulmányt közöl Debre­cen zenei múltjáról. A tájegység nagyjairól — a hajdúhadházi tudós orvos Földi Jánosról, Nadányi Zoltán bi'hari költőről, Badar Ba­lázs mezőtúri fazekasról — meg­emlékezéseket írtak. Ezenkívül kritikák és Shakespeare „Vihar“ című drámájának debreceni mű­fordítása színesíti a jövőben két havonként -megjelenő „Alföld" új, ünnepi számót. Hit vnZtyítW* ségét. — Pedig — mondotta Nagy elv­társ — nincs mit szégyenkeznünk nekünk sem, mert a sárrétudvari Kossuth Termelőszövetkezet az elmúlt évben aktívan zárt, sőt én magam is 32 mázsa búzát vit­tem haza. De ezzel nem szabad megelégednünk, hanem még job­ban be kell bizonyítanunk a kol­lektív munkának, a nagyüzemi társasgazdálkodásnak fölényét, a kisparaszti nadrágszíj gazdálko­dással szemben. S majd így fe­jezte be: Ez a gondolat régebben is ott buddogott bennünk, kommu­nistákban, csak nem mertük ki­mondani, s most a Központi Ve­zetőség határozata visszaadta újra erejüket, s felemelt bennünket, bátrabban és elszántabban harco­lunk azóta. És hogy mennyire így van ez, nem kevés eredmény bizonyítja. Ha a kommunisták a talpukra állnak, másképpen megy a munka, másképpen gon­dolkoznak a falu dolgozói. Az, hogy az utóbbi időben aktívab­bak lettek a kommunisták, meg­látszott minden területen. Az eivtársak az osztályharcról sem feledkeztek el— mert bizonyos értelemben ez is „szünetelt“ —, lelepleztek néhány kulákot, akik egyre-másra kijátszották a törvé­nyeket, a kis- és középparasztok rovására elmulasztották teljesíte­ni állampolgári kötelezettségüket, azon a címen, hogy nincs miből. Mikor aztán határozottabban utánanéztek az olyanféle kulá- koknak, mint Tőzsér Kálmán és a hozzá hasonlók — kiderült, hogy eldugdossák a tehenet, disz­nót, baromfit, terményt szomszé­doknál, rokonoknál és így akar­nak kibújni a kötelezettségek tel­jesítése alól. Szabó Gyula elvtárs mondta el, hogy milyen eredménye van an­nak, ha alkalmazzák a politiká­ban, a község életében a lenini hármas jelszót. Míg az elmúlt esztendő hasonló időszakában csak 30—34 százalékra teljesítet­ték az adóbevételi tervet, ebben az esztendőben 91,5 százalékra teljesítették a negyedévi tervü­ket, bár még ez sem 100 százalék! De bizonyíték arra, hogy nem keli! a kulákok sírását elhinni, mert mikor egy kicsit altealmaz­Felszabadulási kiállítás Hajdúböszörményben A Hajdúsági Múzeumban a felszabadulási kiállítás a felsza­badulás előtti nehéz időket mu­tatja be. Nemcsak a felszabadu­lás körüli eseményeket, hanem az új élet megindulását, az Ideig­lenes Nemzeti Kormány műkö­dését, népünk álmának, a föld­osztásnak a megindulását is be­mutatja. A Hajdúböszörményben megrendezett kiállítás képekben, dokumentumokban beszél a né­met fasiszták pusztításairól, a város egyetlen gyárának felrob­bantásáról, a templomok Érvelé­séről. A kiállítás azonban túl is mutat a felszabaduláson. Helyi vonatkozásban a termelőszövet­kezetek megalakulása, az első kombájn megjelenése, a termelő­szövetkezeti élet jelenik meg a nézők előtt. A felszabadulási kiállítást áp­rilis 3-én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitotta meg Hajdúbö­szörményben a népfront-bizott­ság titkára, Mihály János. Szabó Mihály múzeumvezető Tisztelt Szerkesztőség ! .A Néplap április 10-i száméi­ban két kitűnő, irodalmi tárgyú cikk jelent meg: Nagy Jánosé József Attiláról és Kiss Tamásé Móricz Zsigmond „L égy jó mindhalálig“ c. drámájának felújításáról. Azon­ban az egyik cikkbe egy félre­érthető mondat csúszott be, má­sikba két apróbb hiba. Nagy János megemlékezik ró­la. hogy József Attilát baloldali túlzók 'kizárták a Kommunisták Magyarországi Pártjából. Utána Jlátoqatiu a kömjoek bimiLatmálxan Ezernyi élet, ezernyi új világ, megfejtésre váró rejtelem és titok, elbűvölő szépség és bol­dogító értelem, gondo­lat és érzés... Mennyi mindent őriznék a né­hol már megsárgult la­pok, hogy feltárják mindazok előtt, akik szeretik a betűt, az em­beri szellem csodálato­san gazdag kincsestárá­nak kulcsát, alak be akarnak hatolni a mű­veltség végtelen biro­dalmába, hogy meghó­dítsák a legnemesebb emberi hódítás tárgyát: a tudást. Az állványokon szo­ros barátságban, egymás mellett, sok színűén so­rakoznak a könyvek. Soknak azonban még a legszorosabb barátság ellenére sem jutott hely. Ezek az elárusító asz­talra kerültek. Ott ké­szülnék szép hivatásuk­ra. Az Állami Könyvter­jesztő Vállalat debrece­ni antiquár boltjában vagyunk. Több mint százezer kötet várja itt, hogy felnyissák. Csodá­latos dolog a ltönyv. Me­rev, halott tárgy mind­addig, amíg nem talál­kozik az emberi gondo­lattal. Ez a találkozás a halott tárgyat eleven életté formálja, életre kelti... Sok a ltönyv, de ez csak akikor igazi érték, ha sok a vásárló is. — Szép forgalma van a boltnak — mondja Szilágyi Lajos elvtárs, az üzlet vezetője. — Nem soikáig hevernek a könyvék a polcokon, ál­landóan cserélődnek. Csak győzze a keresle­tet a ‘kínálat. Sokan jön­nek hozzánk, hogy meg- érdeklődjék: veszünk-e liönyvéket? Felesleges ez. Mindig vásárolunk, minden jó könyvet meg­veszünk. — Az üzlet anyagá­nak csak egy részét ké­pezik a helyben vásá­rolt könyvek. Budapesti központunktól rendsze­resen 'kapunk 'komo­lyabb küldeményeket __ Igen, igen. Csak vala­hogy az a tapasztala­tunk, hogy a központ eléggé mostohán bánik debreceni fiók járni. A legkeresettebb könyvek­ből küld mindig legke­vesebbet. Nem ártana, ha szerencsésebb arányt teremtenének. Ez még jobban megnövelné az üzlet forgalmát. Az antiquáriumctk vi­lága valamikor a csend és nyugalom birodalma volt, amit cso)?c ritkán zavart meg egy-egy lá­togató, aki főként vala­milyen öreg régész, vagy más tudományos kutató volt. A könyv népszerűsége azonban megnövekedett azóta... Szilágyi elvtárs szavait tapasztalatunk is igazol­ja. A látogatók egymás kezébe adják az ajtó ki­lincsét. Előbb egy fia­tal asszonyka jön be há- romévesnyi gyermeké­vel. Malcev: Szívvel, lé­lekkel című könyve, meg Mikszáth: Noszty fiú esete Tóth Marival című regénye után 'ku­tat. Utána egy aktatás­kás diák érkezik. Gor­kij: Klim Számginját keresi. Egy lefésült ha­jú, szemüveges fiatal ember a zeneműveik kö­zött lapoz. Van válasz­ték bőven ebben is. Kartondobozok sokasá­gában sorakoznak a ze­neszerzők művei. Soikan hetenként két- szer-háromszor is felke­resik az üzletet. Szilágyi elvtárs, meg a bolt töb­bi dolgozója sok vásár­lót már személyesen is ismer. Dr. Vekerdi, a II. sz. Belgyógyászat tanár­segéde, Debreceni End­re SZTK orvos, Szálkáit András, az Erőmű igaz­gatója, Koczogh Ákos egyetemi docens, Sinko­vics meg Bállá egyete­mi hallgatók, vagy a színháztól Örkényi Éva, meg Deák Pálma és még sokan mások, munkásol'c és tisztviselők, egyetemi hallgatók és tanárök sűrűn látott vendégek itt. — Van-e valami új­donság? — Jönnék be érdeklődni rendszeresen és azt se bánják, ha az újdonság éppen régi­ség... Kellemes és izgalmas dolog böngészni a köny­vek közölt. Az elárusító asztalon kiteregetett könyvek fö­lött most egy szemüveg vándorol. Tulajdonosá­nak őszhajú feje kissé távolabbról kíséri. Bizo­nyára rövidlátó. A könyvállványok előtt egy pirosarcú 'kislány ágaskodik. Egészen bele- felejtlkezik a keresgélés izgalmába. Vajon sike­rül-e megtalálniok, amit keresnek? Lehet, hogy most nem, de majd leg­közelebb. Az antiguá- rium könyvállománya nap-nap után változik. .. Érdemes rendszere­sen látogatni mindazok­nak, akik szeretik a könyvet, és szép és jó könyvekkel akar jóik gya­rapítani a könyvtáru­kat ., j nyomban ezt írja — igaz, új be­kezdésben —: „A támasz nélkül maradt költő idegrendszere tel­jesen összeroppan, s Balaton­szárszón egy tehervonat kerekei alá veti magát.“ Ezt, alá nem is­meri tüzetesebben József Attila pályáját, csak úgy értheti, hogy a költő öngyilkossága nem sok­kal a pártból való kizáratása után történt, s hogy e 'kizáratás lett volna idegrendszere össze­roppanásának és ön gyilkosságá- nak közvetlen oka. A valóságban — amint ezt Nagy János bará­tom is pontosan tudja — a 'kizá­ratás és az öngyilkosság közt évek telték el. Termékeny évek, amelyek során a költő a kommu­nista költészet nem egy halhatat­lan remekét alkotta. József Atti­lának — igaz — fájt a kizáratás. de elvhűségét mi sem mutatja jobban, hogy utána is, betcgc'a is az maradt, ami volt: harcos kommunista költő, töretlen mű­vészi erőben, törhetetlen hittel a szocialista forradalomban. Sorsa tragikus voltának, betegségének, halálának legfőbb Okozói a „nyo­morító, aljas hatalmak“: a töke és a fasizmus. Kiss Tamás azt írja a „Légy jó mindhalálig“-ról, hogy „a darab ősbemutatója is Debrecenben volt“. Ez tévedés. Budapesten, a Nemzeti Színházban játszották először. Vastag betűkkel, kül oá sorban, kéthasábosan áll a cikk­ben ez a mondat: „Nyilas Misit nagy színpadaikon, filmen min­dig nők játszották.“ Ez a három­szorosan kiemelt állítás is téve­dés. A debreceni bemutatón Nyi­las Misit Sugár Mihály ját­szotta. a Csokonai Színház nép­szerű fiatal művésze. Filmen pe­dig Dévényi Laci (a kereszt­névre már nem emlékszem biz­tosan), nagytehetségű gyermek- színész. <tki ebben a szerepben tűnt föl. Legány Péter ki­tűnő alakítása sokban emlékeztet az övére, pedig ez a rokonszenves diákművész az egykori Hímnek legföljebb ha hírét hallhatta. Kérem Nagy János és Kiss Tamás barátaimat, hogyha, a gyors munka lázában egyszer- másszor én vétek majd. el vala­mit, igazítsanak dk helyre. Kardos Pál

Next

/
Thumbnails
Contents