Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-08 / 82. szám
2 Megnyílt az ázsiai országok * éríekezisle j Uj-Delhiben, az Alkotraány- klub termében szerdán délután megkezdődött az ázsiai országok értekezlete. A megnyitóbeszédet Kamesvari Nehru asszony mondta. Méltatta Kína és India miniszterelnökének közös nyilatkozatát, amely a világ elé állította a békés együttélés öt alapelvét, mint „a világfeszültség növekedése elleni gyógyszert“. Nehru asz- szonv élesen bírálta a faji elkülönítés politikáját, amelyet a gyarmatosítók országaiban az ázsiai bevándorlók ellen folytatnak. Az emberiséget pusztulással fenyegető atomfegyverek felhasználásának terveit élesen elítélte és ezeket mondotta végül Nehru asszony: „A világ minden népének egvesült erővel kell elérnie, mindenféle atomfegyver használatának betiltását.“ Kuo Mo-zso beszéde Az ázsiai országok értekezletének szerdai megnyitó ülésén beszédet mondott Kuo Mo-zso. a l-.ínaí küldöttség vezetője. Beszéde során tolmácsolta az értekezlet részvevőinek a 600 milliós { ' inai nép forró üdvözletét. I .Az ázsiai béke — mondotta — ♦ biztosítéka az egész világ békéiének és a mi szolidaritásunk hahó más erő lesz a béke védelmébe. mert ezen a kontinensen más- íéknilliárd ember él, a világ -i?-/lakosságának több mint fele. IHÉPLAP a vámospércsi Dóssá TSZ párttitkáráról Churchill nyilatkozata A Reuter hírügynökség közölte azt a levelet, amelyet Churchill a konzervatív párt wodford; szervezetének elnökéhez intézett. A levélben Ohurchill ismerteti azokat az okokat, amelyek miatt lemondott a miniszterelnöki tiszt- ségről. Az általános választások alkalmával — jelentette ki Churchill — a kormányfő és a pártvezér kifejti az új parlamentben követendő politikáit, amelyet sa- iáí maga köteles megvalósítani. Bizonyos idő óta úgy hiszem, hogy az én koromban ne<m lehet meghatározatlan Időre magamra vállalni ilyesféle új kötelezettségeket. Állami érdek tehát, hogy utódom kellő időben hozzálásson kötelezettségeinek ellátásához és az ország elé terjessze programját, amikor erre elhatározta magét.“ Osztrák hivatalos körök a nyugati hatalmak nyilatkozatáról Az osztrák hírügynökség hivatalos jelentést közölt, amely szerint „osztrák részről megelégedéssel fogadták a három nyugati hatalom nyilatkozatát“. „Az osztrák kormány — hangzik a jelentés — tudatában van annak, hogy az államszerződés megkötése csak a négy hatalom megegyezése alapján lehetséges és a kormányküldöttség moszkvai látogatása során fő céljának olyan eredmény kivívását tekinti, hogy a küldöttség visszaérkezése után a négy megszálló hatalom ismét tárgyalóasztalhoz üljön." Eisenhower elnök tegnap aláírta a párizsi egyezmények ratifikációs törvényjavaslatait Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Eisenhower elnök csütörtökön aláírta a párizsi egyezményeknek a képviselőház és a szenátus által jóváhagyott ratifikációs törvényjavaslataik Az egyezményeknek amerikai ratifikációs eljárása csak akkor fejeződik be, amikor a kormány Párizsban letétbe helyezi a ratifikációs okmányokat; a íetétbe- helyezésről még nem történt döntés. Minden embernek van valami szokása, szenvedélye. 1 f j. Vári Józsefnek, a vámospércsi Dózsa TSZ párttítkárá- nak például az, hogy egy kis noteszba jegyzi, írja a soronkö- . vetkező feladatokat, a holnapi teendőket. De jegyzi az eredményeiket is, a tsz ezer problémáját, mert amint ő mondja, az ember mm tud mindent fejben tartani. És ha belelapoz ebbe a !kis könyvbe, a lapokból azonnal megüti az embert, hogy mennyi gonddal, nehézséggel, munkával jár ez a mi életünk. És mégsem annyival, hogy a gondokat, nehézségéket le ne tudjuk gyűrni, ki ne tudjuk tépni életünkből a gyomot, a gombamód szaporodó here dud- vákat. És éppen ez a szép a mi életünkben, hogy minden nap új és új harcot hoz, minden parcnék megvan a maga sűrűsödő gondja, s az embernek mindig megvan az alkalma, hogy új harcot kezdjen, örökké munkában éljen. S zóval gondból és munkából adódik a nvi történelmünk, s ezt tudja iff. Vári József is, a Dózsa TSZ párttitkára. Gondból és munkából. ami haj, mennyi sok itt is a Dózsában, az emberekben, akik nap mint nap viszik és odateszik Vári József elé, s akkor aztán már problémázhat ö is, hogy no most aztán melyik is itt a helyes út. Mert az még nem minden, hogy valaki párttitkár, az még kevés a gurulok 'kibogozásához. De egy jó párt- tifkámak mindennek kell lenni, aki mindig megtalálja a bajok gyökerét, aki sohasem felejti el, hogy minden ember egy-egy világ, és mindnek külön szó leéli, más mosollyal adott kézfogás. Ha baj van a munkaegység körül, ott a párttiikár, ha 'kevés a téli takarmány, ott a párttitkár, ha jég paskolta le a szőlőt, ott a párttitkár, s ha ez, ha az történik, mindig ott a párttitkár. A párttitkárnak pedig ott kell lennie. Szívvel ésszel, hogy minden apró problémának a gyökere hozzá fusson, hogy mindenütt segíthessen úgy, ahogy azt már tőle, a párttitkártól elvárjaik. S egy jó párt- tWkárról. ha lehetne, hát hét bőrt is lehúznának, és még azalatt is kellene egynek lenni, hogy a nyolcadikat is lehúzhassák. És ez így van jól. Égészen igy — mondja Vári József is, mert amilyen a párttitkár, olyan a párttagság is. Ha pedig a párttitkárral baj van, a párttagók sem egységesék, széthúznak, mint a rossz lovak. És akkor már baj van az emberekkel is, a tsz tagsággal, akik hallgatagon bár, de mindig szemmel tartják a párttagokat, s a végső szót mindig azoktól várják. A vámospércsi Dózsában is a párttagóktól és elsősorban a párttitkártól. Mostalanában különösen tőle, mert eddig valami baj volt a vámospércsi Dózsával. Hiába volt egyesék igye- kezete, valamin mindig megfeneklett a. szövetkezet előrejutása. S aztán, hogy hogy nem, itt is rájöttek a nagy igazságra. Kiderült, hogy a Dózsában is a tsz vezetésével van a baj. D-° most már aztán másképp lesz, elvtárs. Mert az igaz. hogy én csak január óta vagyok párttitkár, de egy, s más dologba azért már én is beleláttam. És addig ? Addig hol... — szaladt ki belőlem a kérdés. — Sehol. Halápon dolgoztam. A Bocskai TSZ-ben — teszi hozzá magyarázókig, s közben cigarettára gyújt. A gyufa sercenő fényénél jobban megnézem, megfigyelem az arcát. Nem azért, mintha eddig talán sötét lett volna, mert kint ugyancsal- pataüczik már az áprilisi fény és sugarasan dől be a tsz iroda ablakán. De egy gyufasercenés elegendő hallgatás akthoz, hogy végigkémleljük egymás arcát, kutatva belül, és amögött is, amit az arc takar. 4 Dózsa TSZ párttitkára is ■ valahogy ugyanolyan ember, mint a többi tsz tag. Alig 35 éves, ülve is látszik rajta, hogy felül van a 170-en. Pantallója bele van gyűrve a csizmába, úgy, hogy az takarosán rábuggyanjon a csizmaszárra. Arca már bronzosan barna, csak ott maradt fehérnek, ahol a kalap szegélye árnyékot vet. Hcrmlókába egy- egy ráncot belevésett az idő. Élesen, jól láthatóan, s arca kemény vonalában is látszik, hogy már jónéhány súlyos évet a talpa alá taposott. S mig lassan szétszedem arcát egészen apró részekre, próbálom kikutatni, hogy miben is több egy párttitkár egy másik halandótól. Aztán a gyufa kilobban, a Kossuth cigarettából pedig kékes karíkábhn csavarog a füst. A párttitkár újra beszélni kezd az emberekről, az életről, magáról, mintha csak az én el nem hangzott kérdésemre akarna választ adni. Valahol ő is — a párttitkár — ott kezdte, ahol a többidk. 1945-nél, a felszabadulásnál, illetve még előbb a harmados földeknél, a részibe vágott búzatábláknál. Akkor még csak sejtette, arait ma már olyan világosan és egyszerűen lát, hogy mi is az az osztályharc. a kizsákmányolás. S ma talán azért tudja olyan jól, mert akkoriban a saját bőrén jól kitapasztalhatta. A fortélyát, a rejtélyét, és minden huncutságát, ami bele-belemart az ő életébe is. Negyvenötben pedig kapott 5 hold földet és egy hold szőlőt. De ő nem elégedett meg csak a földdel, mert ha már megkóstolta ezt az új életet, valami többre is vágyott, mint csak a föld. Tudásra, hogy megtanulhassa mindazt, amit eddig él- zártaik, eltagadták előle. — Ezért lettem párttag még abban az évben, elvtárs. mert valahogy úgy gondoltam, nékem még sok mindent magamba kell szívnom, ami után olyan szomjasak voltunk eddig. Negyvenhatban el is vittek pártidkolára Szoboszlóra. Ott 15 napig, Debrecenben pedig 10 napig tanultam 1950-ben. C sak közben, 1949-ben beléptem a szövetkezetbe. A Dózsába, ami akkor alakult. A Dózsába? — kapom el a szavát — akikor hogy került a halápi Bocskaiba? Elmosolyodik. Emlékek futnak át az arcán, kicsit felhősök, mint az égen egy-egy bárány jelleg. — Mondhatnám úgy is, hogy elmartak, de mégis úgy mondom, hogy önként mentem, önként, a vezetőség miatt. Betyár- ság volt ott, elvtárs, amit én csak egy évig bírtam. Az elnök, a vezetők, Szabó Gyu- l a, meg az öccse, Imre olyan jól összedolgozlak, hogy ők lassan kiskirályok lettek, mi meg év végén üres marokkal zártunk. M eghökkenti'. Párttitlcár, és inkább otthagyta a szövetkezetei, minthogy harcot kezdett volna? Ez egy 'kicsit furcsa. Nem jobb lett volna kitartani és verekedni az igazságért? — firtatom tovább. — Akikor magam is így gondoltam — bólint csendesen, de aztán lehiggadva mégis arra jutottam, hogy jobb lesz nekem ott a másik szövetkezetben, ölt nagyon sokan voltak, a párttitkár is az ő emberiiSk volt, én meg egyedül. Meg tudja, elvtárs, akkor én még nem láttam világosan, hogy mi folyik egy szövetkezetben. Én is akkor kezdtem, s mint mindenbe, ebbe is bele kellett tanulni. Ma már egy tapodtat sem engednék, ha még százszor inkább egyedül is maradnék. Nem. Azóta valahogy megtanultam, itt nálunk az igazságnak mindig győzni kell. Hazug embereiket mindig könnyű utolérni, még ha falkában is járnak. Ez megnyugtat. Hiszen ő is ember, egyszerű tsz lag. alkinek százszorosán kellett verekedni, küszködni könyvvel, betűvel, hogy az elvi tételeket gyakorlattá egyszerűsítse magának. De most már párttitkár, és jó, hogy ezt végigcsinálta. Tapogatózott, visszavonult, magában harcolt, veretkedett. szóval, úgy mint legtöbb ember csinálta, mig eljutott a közösségig, a közös harc megértéséig. S Vári Józsefben épp ez a megnyugtató és éppen ez a garancia a továb- bi mun'k/íra. Ez, amit úgy nevezünk. hogy változás, fejlődés lélekben, gondolkozásban. Mert milyen szédítő és meredek út áll mögötte is, a sok tétovázás, botladozás ellenére, míg ideért a párttitkárságig. És ez jó Vári Józsefnek is, a Dózsa tsz-nek is. Ez a meredek út, ez a szüntelen harc, mert ez adja az új és új tapasztalatokat mindennapi munkájukhoz. Éneikül Szabóéit még ma is ott garázdálkodnának a tsz-ben és e nélkül a harc nélkül Vári József sem ért volna el soha a párttitkárságig, nem juthatott volna haza, a Dózsába. E *’ s a Dózsa Termelőszövetkezeiben nagyot változott ez élei. Mondhatnánk úgy ?s, hogy most követ- leezett be a fordulat, ami után egyenesbe fordult az út és állandó emelkedéssel vezet a gazdagabb zárszámadásdk felé. A volt elnökök, a volt idők csa*\ emlékek — új párttitkár és 21 új belépő hozott új tempót a Dózsa vérkeringésébe. A párt- titkár nemcsak titkár, de szövetkezeti tag is, alki télen kosárfonásra. meg nótára tanítja a fiatalokat. Most tavasszal meg útjavításra, gyümölcs fa- takarításra, dinnyefésákelé.sre. És nem azért, mert új seprű jól seper, de azért, mert eltökélt szándéka, hogy a Dózsa a járás legjobb szövetkezete lesz. BODA T. 1955. ÁPRILIS 3. PE.YiEK Csokonai emlékpiakett készült Debrecenben Debreceniben két lelkes Csokonai emlékeket gyűjtő — Ko vács Ottó, a Csokonai Színház és Nagyházi János, a Jármű javító Vállalat dolgozója — Csokonai errJókplakett mintáját készítette el. A plakettet Csuc- Ferenc budapesti szobrászművész formálta é.s öntötte. Az első példány már elkészült. A nyolc centiméter átmérőjű bronzból készült plakett egy:!: oldalán Csokonai arcképe, másik oldalán debreceni síremléke látható, körülötte a felírás- ..Csokonai Vitéz Mihály halálának 150. évfordulójára. A hálás Debrecen.“ Egy emlék plakett ára 60 forint és az megrendelhető a városi tanács népművelési osztályán vagy Kovács Ottór*ál (Csokonai Színház). Ölvén százalékos utazási kedvezmény Budapestre Idén 88 000-re! főbb látogatója volt a szovjet filmeknek, mint tavaly A szovjet film ünnepe alatt 29S 654 látogatója volt a különböző előadásoknak megyén’ filmszínházaiban. Ez a szám is ékesen bizonyítja, hogy 'közöv ségünk egyre jobban megszereti a szovjet filmeket. Az idén 68 000-rel többen látogatták a szovjet filmeké*. mint az elmúlt év hasonló időszakában, a szovjet film múlt évi ünnepén. Hajdú-Bihar megye különben a film ünnepe alkalmával indított országos versenyben a harmadik helyen végzett Budapest és Baranya ' megye mögött. Igen szép és elismerésre méltó eredmény ez. János vitéz Sárrétudvariban A sárrétudvari kultúrotthon énekkara, tánc- és színjátszó- csoportja mintegy 100 szereplővel április 10-én és 17-én oe- mutatja a János vitézt. A szereplők nagy lelkesedéssel tanulják szerepeiket. Az előadás iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy a jegyek már mindkét előadásra elkeltek. Az előadást Dévai Júlia, a tánc- és szín.iátszócsoport vezetője, valamint Gulyás Kálmán kultúrotthon igazgató rendez!. Kölesei Aladár iskolai igazgató hetek óta szorgalmasan készíti a jelmezeket és díszleteket. Az iskola többi pedagógusa is lelkesen részt vesz a munkában. Martinovics Fe rcnc nevelő a daljáték énekszámait tanította be az énekkar tagjainak. A sárrétudvari, pedagógusok dicséretre méltóan részt vettek az előadás megszervezésében, a daljáték betanításában. Dajka Imre, Sárrétudvari, vb. titkár A Budapest Helyiipari Vásár ideje alatt, április 26-a és május 9-e között 50 százalékos kedvezménnyel utazhatnák Budapestre a vásár Látogatói. A vásáron részvevő kiállítók utazásukat április 15-én 0 órakor kezdhetik meg és május 17-én 24 órakor kell befejezniük. A látogatók április 26-án 0 órától május 9-én 12 óráig utazhatnak a félárú menetjeggyel. A látogatók és kiállítók oda- menet teljesárú menetjegyet vásárolnak. A visszautazás a vásáron 1 forintért beszerezhető vásári igazolvánnyal díjtalan — természetesen az odautazásra használt kocsiosztályon. Ha a visszautazás drágább menetdíjú kocsiosztályon vagy gyorsabb vonaton történik, , félárú menetdíjteülönbö- zetet kell fizetni. A menetjegyet és a vásárigazolványt a visszautazás előtt a vasúti jegypénztárnál le kell bélyegezni. Béfeegyülés a Kossuth Lajos / Tudományegyetemen Szerdán délután negv órai kezdettel bétoegyülést tartottak a Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájában. A gyűlést Földvári Aladár Kos- sut'h-díjas professzor nyitotta meg és beszámolt a IV. magyar békekongresszuson szerzett tapasztalatairól, élményeiről. Ezután Kelemen István elvtárs ismertette a jelenlegi nemzetközi (helyzetet. Beszélt a szovjet hadsereg legyőzhetetlenségéről. Méltatta a továbbiakban a magyar néphadsereg erejét. Beszédét azzal fejezte be, hogy ha az imperial isták megpróbálnák a háborút kirobbantani, úgy bizonyos, hogy csúfos vereséget szenvednek. CERUZARAJZ
