Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-01 / 77. szám
1855. ÁPRILIS 1. PÉNTEK NÉPLAP 3 A hajdúnánási Haiadás ISI a tavaszi munka élén A felszabadulási verseny legjobb termelőszövetkezete ez idő szerint a hajdúnánási Haladás. A tagság megfogadta, hogy megszerzi a megyei pártbizottság felszabadulási serlegét. Nagyon jó munkával készültek a vállalás teljesítésére. Még az elmúlt héten befejezték a búza vetését, azóta elvetettek ötven hold árpát, negyven hold zabot, tíz hold borsót, tíz hold cukorrépát, tíz hold takarmányrépát, s megkezdték a napraforgó vetését harminc holdon. A nánási Haladás Termelőszövetkezet felszabadulásunk ünnepére a burgonya és tengeri kivételével teljesen befejezi a vetést. i rj——■ A múlt évi 96 hold helyett az idén 1060- Uoldan, ting, Uatácában a iát ittmá cím A Hajdúszoboszlói termelési bizottság munkájáról Magyar kulturális küldöttség a Szovjetunióban A Magyar Népköztársaság kulturális küldöttsége meglátogatta az Állami Tretyakov-képtárat. A képen: a magyar vendégek a képtár egyik termében, középen Kisfaludy-Stróbl Zsigmondi Ma már beváltják az összes tervkölcsön kötvényeket Ha elvi summáját, értékét akarnánk megállapítani, akkor azt mondhatnánk, hogy a jó termelési bizottság a párt, a tanács mellett, a falu, a község lelke. Egy olyan hálózat, amely át-, meg átszövi a parasztok hétköznapjait, belelát a legelrejtettebb percekbe is, s nap mint nap közvetlen kapcsolatban van a termelőkkel. A bizottsági tagok otí élnek a paraszti gondok sűrűjében, szinte szóközelségben mindazon problémákkal, amelyek a termelői munkában mindenkor előadónak. Ezerirányú, ezerszínű a termelési bizottságok munkája, s ha ezt jól végzik, az meglátszik a községi munkák grafikonián. Ilyenkor meg tavasszal különösen nagy feladatok várnak a termelési bizottságokra. A szeszélyes tavasz állandó ébrenlétet kíván, s állandó résenlétet, hogy a tavaszi munkákat minél hiánytalanabbal elvégezhessék. De nemcsak gyakorlati munka hárul a termelési bizottságokra. A politikai nevelő munkában is nagy segítséget nyújthatnák, minél szélesebb körökben ismertetve a párt politikáját. Az ő feladatuk is. hogy a Központi Vezetőség határozatát meggyökereztessék parasztjaink tudatában, bebizonyítva azt, hogy pártunk most is legfontosabb feladatai között tartja számon a mezőgazdaság fejlesztését, a dolgozók életszínvonalának állandó emelését. A hajdúszoboszlói termelési bizottság tagjai, ha neen is így megfogalmazva, de valahogy ilyen nekiállással végzik fontos munkájukat. Szarvas János elnökkel az élen mind a 84-en azon munkálkodnak, hogy Szoboszió híre, becsülete ne kisebbedjék a mezőgazdasági munkákban sem. Mert ha már Szoboszlónak híre nőtt fürdőjéről, azt már csak kivagyiságból sem engedik, hogy egyéb, rossz munkák hírében ez a tény megkopjék. A termelési bizottság tagjai meg éppen vigyáznak erre a hírnévre, s mindent megtesznek, hogy ebben az új gazdasági évben ezt még öregbítsék. Kezdték pedig ott, hogy a szoboszlói határban található vadvizeket, talajvizeket mihamar leeresztették. A termelési bizottság olyan eredményesen agitált, hogy a parasztok önként szerveztek leeresztő brigádokat tsz-ekből, egyéniekből, akik sorról sorra járták a ■szoboszlói tájat, s levegőhöz, napfényhez juttatták a vízborította területeket. S aztán mikor már a föld fagya teljesen kiment, azonnal megkezdték a tavaszi búza vetését. Egy percig sem vártak, nem kényelmeskedtek, hanem az igényelt vetőmagot mihamar szétkapkodták. A vetéssel végeztek is határidő előtt, * most mór biztosan néznek a nyár elé ... Ez azonban csak új munkák kezdete volt, mert a parasztok alighogy megkóstolták a jó föld- szagú levegőt, úgy nekiborultak a munkának, hogy nincs abban azóta semmi hiba. Mind a szövetkezeti, mind az egyéniek megkezdték a tavaszi simítózást, az őszi kalászosok hengerelését, por- hanyósítását. Megkezdték az ősziek fej trágyázását is, hogy minél gazdagabb aratást érhessenek el a város határában. Ezen a területen viszont még komoly feladata van a termelési bizottságnak. A megigényelt 400 mázsa műtrágyából még csak 120 mázsát sikerült értékesíteniük. Hogy itt is jó, illetve még jobb eredményeket érhessenek el, még több és még jobb meggyőző munkára van szükség. S ezt a termelési bizottság meg is tudjá csinálni, hiszen a tavaly értékesített műtrágya mennyiséghez képest a szoboszlói gazdák már 40 százalékkal lépték túl a tavalyi keretet. A további munkák sikere azonban mind azt bizonyítja, hogy a termelési bizottság eredményesen dolgozik. Az idén már újra megalakultak a rizsszakcsoportok és 96 hold helyett 1064 holdon ring Szoboszió határában a jól termő magyar rizs. Most ■már telhetik, hiszen a Keleti Főcsatornában a város határában fodrozódik a Tisza szürkés-szőke vize. S van még egy szép terve a termelési bizottságnak, amit az idén sikerrel fog megvalósítani. Zöldségövezetet létesítettek 27 hold ősi rögön, olyan jó televényen, amibe most harap bele először az eke. Ebből a 27 hold termésből biztosítják majd a város lakói és a városban nyaralók szükségleteit. A legeredményesebben azonban mégis csak a szántásra tett szerződések megszervezésében fejtettek ki jó munkát a bizottság tagjai. Tavaly ugyanis Szobosz- lón még csak 300 holdra kötöttek szerződést a gépállomással a szántási munkák elvégzésére. Tavasszal a szerződéskötők már 800 holdat szántatnak fel a gépállomás traktoraival. A begyűjtésben, adófizetésben személyes példamutatásuknak és nevelő munkájúiknak köszönhető, hogy Szoboszlón az első negyedévi tervet sertésből 93 százalékra, tojásból 124 százalékra, baromfiból 110 százalékra és tejből 78 százalékra teljesítették. A holnap tervei? Azokra is felkészült a termelési bizottság, azokat is valóra akarja váltani. Április 4-re 1400 egyéni dolgozó és 12 termelőszövetkezet tett felajánlást, elvetették a tavaszi árpát, a borsót szintén, a a többi tavasziak vetése is folyamatban van. Április 24-re a tengerit is el akarják vetni, hogy a szoboszlói határ szépen és jól gondozottan dicsérje a gazdák munkáját. A búza, a rizstelep, a zöldségövezet és minden-minden, amit megterem a föld, amiért az ember verejtéket ad, munkát ad, Szoboszlón csakúgy, mint szerte az órszágban. B. I. Ma, április 1-én országszerte megkezdik az ötéves Tervköl- csön kötvényeinek beváltását A fiókok mélyéről, a szekrények polcairól előkerülnek a. öt esztendeje őrzött, csupán a sorsolások alkalmával előszedett kötvények. Ezúttal valamennyi az Országos Takarékpénztár fiókjaiba, vagy a postahivatalokba vándorol, ahol minden kötvény tulajdonosának visszafizetik az őt megillető nyereményt, vagy a kötvény névérfékét. Megtört hát a varázs. Magyarországon első ízben fizetik vissza teljes egészében, sőt nyereménnyel tetézve a dolgozók államköl csőmre jegyzett pénzét. Csupán a tervikölcsön tíz sorsolása alkalmával 160 millió forint nyeremény jutott a kölcsönjegyzőknek a kötvények névértékén kívül. Elmondhatjuk telhát, hogy államunk ezúttal is megtartotta szavát és az első szocialista államkölcsön jegyzésekor megjelölt időben váltja be a terv- ■kölcsön kötvényeket. Éljen győzelmeink szervezője és népünk vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége! SÁRKADI IMRE: QUépitwdéj Kocogott egy szekér a józsai országúton. Eső se volt, por se volt, szép napsütés volt, langy- meleg tavaszi idp, embernek kedvet csináló idő, olyan, hogy az öreg fiatalabbnak, a nekikeseredett boldogabbnak érzi magát mindjárt csak azért, mert a jó tavaszi nap süti. K ocogott a két lő, kocsisuk szokásból csápolta őket. Utolértek egv gyalogos fiatalembert. Ahogy utolérték, el is hagyhatták volna, de az fél- szemmel látta a szekeret, meggyorsította a léptét. Versenyt ment a szekérrel. Legalább száz métert, vagy készázat is. Akkor, a szemével inkább, mint a szájával megkérdezte: — Felvesz? — Üljön fel — rándított a szekeres ember a vállán, inkább evvel a vállrándítással, meg az ostorával beszélt. A gyalogos felüit, elkezdtek beszélgetni. — Meddig? Böszörménybe. Hát maga? — Én csak Józsáig. — Rokonsághoz? — Olyanformán — tért ki a vendég az egyenes felelet elől. S törte a fejét roppantul, hogy mondja meg, miért megy, hova megy. Ezt a kétlovas parasztot is a vakszerencse küldte, milyen jól el lehet evvel Józsáig beszélgetni. Merthogy emiatt indult el; újonc, fiatal, de avégett indult el, hogy szót ért majd emberekkel, szövetkezetiekkel, egyéniekkel, merthogy itt az ideje a szövetkezetek fejlesztésének. —. Jó két ló — mondta óvatosan. — Ezek? — csápolt a paraszt. — Girhesek. — Aha ..: merthogy nem volt elég takarmány ... — Takarmány még lett vó- na... — De másra kellett...! — Az. Másra. Az ördög vinné el. A népnevelő ült a szekéren, nézett maga elé s gondolta, hogy jól megy a dolog. Mert hiszen nyilván itt van az egyéni gazdálkodás korlátozottságának a megmuta- tási lehetősége. Másra kellett a takarmány. Nem is célszerű lovat tartani kevés holdra. Kisgazdaságban. El is mondta volna, de akikor megint utolértek egy gyalogost, ez meg ismerős lehetett, mert már messziről intett, hogy föl- szállna. Fel is kapaszkodott, most már hárman szorongtak a deszkaülésen. Hanem ettől kezdve a népnevelőt, mintha figyelembe se vették volna. Elkezdett a két ember beszélni mindenféléről, de főképpen lányokról. Fiatal lehetett mindkettő, mert ez járt a fejükben állandóan. Kivel táncolt Varga Irén tegnapelőtt s elég baj, hogy éppen avval táncolt, akivel táncolt, de legalább ne táncoltak volna együtt olyan sokáig. Nem is lehetett megtudni, melyiknek tetszik Irén tulajdonképpen. Úgy látszott, hogy egyformán számontartották. Közbe is szólt egyszer. — Hát miért nem táncoltak maguk vele? — Mi? Hát táncoltunk. — Hát akikor? — Az anyja nem szíveli, ha ilyen mifajta ember táncoltatja a lányát. — Aha... Én azt mondom, lássák... a vagyon átka. — Vagyon? Hisz nem ismeri maga írónkét. Nincs azoknak vagyonuk. Négyhódasok. — Az is vagyon. Adott esetbe — csökönyösködött a fiatalember. De időközben odaértek Jó- zsához, itt már el kellett köszönni, megköszönni a fuvart, a szívességet. Kezeltek, elváltak. Azt mondta a szekéren az a kettő, hogy: — Nahát, ez aztán..; — ... hamvábahótt. % — Az. — Pedig láttam, benne a jóindulat. — A benne vóna. De a még kevés magába. M ent a fiatalember is egyedül a községnek s egyre csak törte a fejét. Hogy hol kellett volna megkezdeni a népnevelést. S nézett a szekér után. Az mér nem mutatott semmit, mint egy cseppnyi szürke foltot a nagy szürke országúton. Addig ment, míg ismerősre nem talált, öregebb rokonra. Felvidult, mindjárt elpanaszolta neki, hogy járt. Hogy félórát jött egy szekérrel — milyen sokat érő az ilyen közvetlen találkozás — s el se tudta kezde- »<>«»»«» ni, amit akart. Ami a feladata 1 lett volna. — Hát mi a te feladatod? ? — Gondoltam, megbeszéltem 1 volna velük ... szóval megtűr- ♦ gyalom .. . megvitágosítom... J tudniillik a szövetkezeti gaz- f dálkodást. — Erigy imán? Minek? — Hát, hogy tudják meg... | hogy mégis ... szóval... I — Ök, akikkel jöttél? Sz. . láttam kikkel jöttél. f Most már aztán megijedt. g Tyűha, mekkora szégyen, lehet, » hogy szövetkezeti szekéren uta- j zott s hogy kinevetik, ha ki- | derül. Csak nyögni tudott. — Én meg se néztem na- 9 gyón ... de ... dehát... csak 1 tán nem szövetkezetiek voi- . tak? Ök is? I — Azok? Böszörményi kula- * kok. Ebbe még jobban belevere- » sedett, Dehát tévedés ide, téve- § dés oda — jó képet vágott, azt t mondta: — Na, akkor már bátyám, $ még se mulasztottam semmit, I majd magával beszélek inkább. ! — Na. én velem ugyan nem f — mondta az öreg és nevetelt $ a szeme. t — Miért? — hervadt le ijed- ; ten a népnevelő megint. Csak $ tán nem... tán csak nem lé- t pett be? — Nem én. De ládd csak... I majd éppen tőled fogadok én el i A csippentett 4s a szemé- * L vei az öreg, mert tulaj- 9 doniképp'.-« jó kedve volt, 1 dehát várta, hogy okosabbal ■ kezdjen maid el beszélni ♦ Ahogy a tavasz jön, úgy eljön * majd az értelmes, meg a jó ■ szó is. *
