Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

1935. MÁRCIUS 20. VASARNAP NÉPLAP T KOTLJAROV ELVTÁRSSAL A MEGYÉBEN F. V. Konsztantyinovot, Deb­recen. előző szovjet vendégét mozgékonyság, élénkség, beszé­desség jellemezte. A. I. Kotlja­rov természetének külsőségekben megnyilvánuló vonásai éppen az ellenkezői ezeknek: halk szavú, kevés beszédű ember. Sőt az első benyomások alapján kissé zár­kózottnak tűnik. Rövidesen kide­rül azonban, hogy szó sincs erről. Egyszerűen arról van szó, hogy fáradt. Ö ugyan nem mondaná, Széli Jenő elvtárstól, a Népmű­vészeti Intézet igazgatójától tud­juk meg. — Napák óta nincs mgállása. Nem engedi rábeszélni magát pi­ti enöre. Most is szusszanásnyi szabad ideje van csőik. A szovjet vendég és magyar kísérői négy óra felé érkeztek meg Debrecenbe Nádud­varról, ahol az országoshírű Fa- zekas népművész, fazekasmestert látogatták meg. Öt óra jóval el­múlott, mire a vacsorának minő­síthető ebéd véget ért, hat órakor azonban már várják Kotljarov elvtársat. A Debreceni Népi Együttes táncosaihoz vezet elsó útja. A Kossuth Lajos kultúrotthon- ban próbáznak a táncosok. Kur­tán libbennék a rövidre szabott piros tréningszcfknyák, Varga Gyula, az együttes egyik vezető­je diktálja a figuráiéit. A kezdet­ben lassú és egyszerű lábmozdu­lataik egyre gyorsulnak, egyre komplikáltabbak lesznék. A tán­cosok lába mégis hűen (követi azokat. Izzasztó, kemény feladat, de hát értékes színpadi eredmény csak szorgalmas és kitartó mun­kával születik. A táncosok próbastílusával is­merkedik a Moszkvai Népművé­szeti Ház igazgatója. Aztán rövid bemutató következik. Kotljarov elvtársnak is moso­lyog a szeme, de 'kiváltképpen akkor, amillsor a szűk fekete nad­rágokat bő, lobogó gatyáikkal cse­rélik fel a legények, a fejűikre meg széles karimájú kalapot nyomnak. Hortobágyi tánc. Vad ménesek vágtatását, mé­neseket ,éhező csikósok szilajsá- gát varázsolják a néző 'képzeleté­be a gyors lábú táncosok. Repül­nék a botcik, borosfiaskók emel­kednék a levegőbe, jóízű kurjan- tás faluid itt is, ott is, aztán — ahogy gyorsul a tánc ritmusa, szinte egybe olvad valamennyi. — Ez igen! — Rázza a fejét elismerően Kotljarov elvtárs, amikor a nagy „belehevüléstől“ izzadton, 'kissé még lihegve kö­réje ülnék a táncosok. Feszült, figyelemteli csend üli meg a termet, amikor Kotljarov elvtárs feláll. — Nemrég vagyok Magyaror­szágon — mondja. — Azonban már az eddigiekben is módom volt rá, hogy több táncos szóra­kozóhelyet, bált megnézzék. Vgy tapasztaltam, az amerikai tánc- kultúrának még elég nagy a ha­tása. Sokan táncolnak csúnya tartással elszürkített, vagy éppen elvadított figuráikat. Nagyon örü­lök, hogy most a magyar népi tánckultúrának egy olyan kiváló művelőjével találkozhattam, mint amilyen ez az együttes. Nagy a feladata, nemes a hivatása ennék az együttesnék és szép jövő előtt áll... •k A népi együttes kórusa sajnos még mindig a Városi Kultúrház összpróbákhoz szűkre szabott tér mében próbál. Nőm meglepő, hogy Kotljarov elvtárs első kérdése Czövék elv- társhoz, a kórus vezetőjéhez in tézve ez: — Hát hogy tudnak itt pró­bálni? Különben is kínos a helyzet. A nagyszámú kórus szinte alig hagyott szabad helyet. A vendé gek a fal mellé préselik be ma­gukat a terembe. Liszt-művet próbál a kórus. A szovjet vendég figyeli a karnagy minden mozdulatát, minden in­strukcióját. Próba után rövid be­mutatót tart az együttes új mű­sorából. Kotljarov elvtárs elmé­lyül ten hallgatja a néhol líraian könnyed, néhol fergetegesen di­namikus és erőteljes énekhango- kat. Az arcára szinte kirajzolódik a véleménye. Mikor megtudja, hogy a kórus a bukaresti VIT-en harmadik he­lyezést ért el, és hogy a lengyel­országi VIT-nek első számú esé­lyesei közé tartozik, megjegyzi: — Nem csodálom. Kiváló együttes. Bizonyos vagyok ben­ne, hagy nemcsak, mint esélyes tartozik az elsők közé, de Varsó­ban is az elsők között fogja meg­állni a helyét. Kilenc, óra körül jár az idő, mire a Sztanyiszlavszkij Film- és Színművészeti Studio otthonába ér Kotljarov elvtárs. A stúdió tagjai felállva lelkes hosszú taps­sal kir-öntik, Nagy László elv­társ, színjátszó szaíkosztály egyik csoportvezetője pedig oro­szul üdvözli a kedves szovjet vendéget. A színjátszók munkájának megértéséhez a nyelv ismeretére van szükség. A stúdió tagjainak gyakorlatait azonban szavak nél­kül is jól megérti Kotljarov elv­árs. Gátlás feloldó gyakorlat. Fe­dor Mária 16 éves kislány és Szí­tó Sándor, 50-en felüli többszö­rös családapa van a színpadon. Most azonban ő a legény, Oki ud­varol a lánynak. Végtelenül ko­mikus helyzet. A közönség, Kotl­jarov elvtárssal az élen derül. Nékik azonban nem szabad erről tudomást venni. Hittel, feladatuk igazságában meggyőződve kell alakítaniok. Kotljarov elvtárs eleinte csak szemlélő, aztán maga is belete­metkezik a mimikába. Aki zárkó­zottnak, passzívnak vélte az első benyomásaik alapján, az most meggyőződhet arról, hogy meny­nyire nem az. Nékigyűrkőzik. Felugrik a szín­padra. Szenvedélyes gesztusokkal kíséri szavait. Sók érdekes elvi tanulsággal és gyakorlati tapasz­talattal gazdagítja az együttest. A mutatók már megfelezték az óra számlapját. Az időről is meg­feledkezik. Széli elvtárs az órájára mutat. Mcsl már tényleg menni kelle­ne, mert még a vacsora vissza van, és nagyon kevés ideje ma­rad megint az alvásra. Aztán odasúgja Thuróczi György elv- társnak, az együttes helyettes ve­zetőjének: — Sok helyen voltunk már. Több színjátszó együttest is meg­látogattunk. De ennyire intenzí­ven még sehol sem kapcsolódott a munkába. Az együttes eredmé­nyeinek legszebb elismerése ez. Hiszen Kotljarov elvtárs — aki eredetileg színházi rendező — egészen bonyolult és mély szak­mai problémáikul foglalkozik. Az együttes fejlettsége, jó felkészült­sége inspirálta erre.-k Vacsora közben ismét szóba kerül az együttesek, ügye. — Hogyan tud dolgozni a stú­dió apró helyiségeiben hét szak­osztály, százhúsz ember. Miért nincs a kórusnak megfelelő he­lyisége, miért kell a táncosoknak idegen helyen próbálni. Meglepő ez, hiszen a város, sőt az ország vezető, öntevékeny művészeti együtteseiről van szó? Senki nem tud választ adni. Mindenki hallgat? — Úgy látszik, a város vezetői nem tudják, hogy milyen felbe­csülhetetlen értékű kincsek van­nak a birtokukban ... Varga Edit elv-társnő, a Nép­művelési Minisztérium főosztály- vezetője és Széli Jenő elvtárs rá­bólint ... ★ Két óra. Most már valóban itt az ideje a lefekvésnek. Reggel korán lesz ébresztő. Várják Kotl­jarov elvtánsat Hajdúszovóton ... Istenverte rossz út ez a/ hajdú- szováti. Nemigen van még egy ilyen a megyében. Nagyokat döc- cenve verik a gépkocsik kétfelé a sarat. Az út két oldalán, iti-ott a mélyebb gödrökben még, „fáz­va“ a melegtől a földed: téli nagy fehér takarójából levált hófoszlá- nyók rejtőznek. A messzeségből lassan előbúj­nak az apró szováti házak. A magyar falvak egyszerű embereinek őszinte nagy szerető­iével fogadják Kotljarov elvtár­sat a szovátiak. Szeretertüiket azonban a leghi- vatottabban a Kodály kórus fe­jezte ki. Közel 'két órán át szóra­koztatta 'kedves vendégét gazdag repertoárjának legszebb dalaival. Helyi gyűjtésű számok, Bartók, Kodály feldolgozások csendülnek fel sorra egymásután. Az embert ellenállhatatlan erő­vel sodorják magával a hangok. Könnyűvé válik a test, szinte re­pül. Repül együtt a sókszínű hangokUcal, a dallamok szárnyán gólyafészkes 'kémények, végtelen zöld mezők, nyájaik kolompjától hangos legelők, illatos akácok és napfényben csillogó homokos puszták fölött. Be szépen énekelnek ezek a szováti magyarok! Egybeolvadnak az arcaik. Alak­talanná válik a kórus. El homá­lyosodnak a szemek, kitárulnak a szívek. A nép énekel... Kotljarov elvtárs meghatottan szorít kezet Szatmári Károly elv- társsal, a kórus tehetséges, fiatal vezetőjével, meg az öreg 73 éves Kéniari bácsival, afki immáron több, mint 50 éve tagja a 70 éves kórusnak... Nehezen búcsúzik Kotljarov elvtárs, de hiába menni kell to­vább. Másutt is várják. Azonban hasztalan a magyarázat. Ebéd nédkül nem mehet tovább. Már csaik azért sem, mert a kórus asszonytagjai be akarják bizonyí­tani, hogy nemcsak énekelni, ha­nem főzni is jól tudnak ... Hát szó, ami szó, a csigalevesüknek nem is igen van párja széles c határban. Kotljarov elvtárs nem is állja meg, hogy be ne látogas­son a konyhára, és meg ne szo­rítsa a (konyha művészeinek a ke­zét ... A látogatás utolsó Hajdú-Bi- har megyei állomása: Berettyó­újfalu. A József Attila kultúrott- honban várják Kotljarov elvtár­sat. A színjátszó bázistanfolyam munkájával ismerkedik meg itt. Bevezetik a nagyterembe. Rit­mus- és izomlazitási gyakorlatok folynak a színpadon, aztán Kris­tóf elvtárs, a tanfolyam vezetője kezdi el egy darab rendezését. Kotljarov elvtárs szorgalmasat! jegyez, hogy aztán a próba vé­gén tanácsaival segítse a mun­kát. Elmúlt öt óra. Rövidesen már valamelyik Szabolcs megyei köz­ségben kell lennie a szovjet ven­dégnek. Igen ám! Csakhogy a berettyö- újfaluiak sem akarnak lemarad­ni vendégszeretetben a hajdúszo- vátiak mögött. Nem lehet addig indulni, amíg meg nem eszik egy pár falatót velük, nem iszik né­hány kupicával. Ez amúgyis jól fog esni a hosszú útra. A falusi házaikra már laborult az est fekete fátyla, mikor ismét útnak indulhat Kotljarov elvtárs. Berregnek az autók, felvillantot­ták tüzes reflektor-szemüket. Bú­csúzunk. Vigye el Kotljarov elv­társ nagy hazájába népünk üd­vözletét és szeretetét. Mondja el, hogy erős a mi népünk. Hiszen egy nép erejéről mindennél szeb­ben, beszél a kultúrája. És mond­ja el, hogy a mi népünk erejére mindig számíthatnak a világ jö­vőjéért, békés életéért folytatott harcban, mert ez a harc ma már — közös ügyünk... O. Gy. S. ICtpu Acfnes IPARMŰVÉSZ KERAMIKUS KIÁLLÍTÁSA [jkjárcius 6-án nyilt meg a ms- 11*1 gyei tanács népművelési osz- [tálya rendezésében, Balogh isi- \ván múzeuniigazgató megnyitó [szavai után a Déri Múzeumi egyik 1 kiállítási termében S. Képes Ag- \nes kerámiai kiállítása. Kepes i Agnes festőnek, — Aba Novak [Vilmos egyik legtehetségesebb [növendékeként indult. A vonaluk [és formák szeretete azonban [nemsokára plasztika felé ferdí­Í tóttá és Fátzay Pál mellett is­merkedett meg szépségével. Mi- [ vei azonban a színek szeretetét C is magában hordozta, végül is a í keramikus művészet mellett don- [tött. Hogy jól döntött, arról je­lenlegi kiállítása bizonykodik. ♦ A művészt az alkotás eszUli- * kai részén túl, illetve annak be- * fejezess után — az alkotás uloi- $ só szakaszaként —- az is mélyen J érdekli, hogy művének milyen a } hatása, mennyire arat tetszést. A X műalkotás befejező szakasza a X siker, az, hogy a kép, szobor, t vagy kerámia lakások — mú- X zeumok falaira, polcaira kerül, A ♦siker olcsó elérése egyik indítéka Ja giccs létrejöttének. A burzsoá -esztétika függvénye, a kispolgári j művészet szemlélete melegágya ♦ volt a giccs termelésnek. Szinte ♦ természetes tehát, hogy az Ízig- X vérig művész Kepes Agnes haj- X dúszoboszlói égetőkemencéje is X ontotta — főleg a felszabadulás X előtt — a bizonyos fokú giccses X vázákat, tálakat, figurákat. * IP elszabadulásunk után a szo- X ™ cialista realizmus jegyében X meginduló tisztulási folyamat ♦ Kepes Agnes rutinos, de szériá- 1 ban gyártó alkotó kezeit is meg- ♦ állította. Megállította, de úgy, ♦ hogy — kis megtorpanás és kí- ♦ sérletezések után — az új alkotá- X sok felé való lendületét is meg- Xad-ta. Kepes Ágnes művészi/ ér­zékenysége rezonáit az indító — X irányító baráti szóra és a megyei X tanács népművelési osztályának Sás a Déri Múzeumnak segítségé­ivel a régi hajdúsági — debreceni • fazekasművesség tanulmányozá- X iával megtalálta az újat. Egyik ♦ másik szép edényének formájá- Sban és színeiben — himességében ♦ ott bujkál, csillog népművésze­jtünk tisztasága, szépsége. X A kiállítás első részében Ke- X pás Ágnes régebbi munkái- | bői mutat be pár darabot, amik ♦ jellegzetesen magukon viselik a | giccs előjeleit — az olcsó eszközű, ♦ mindenképpen tetszeni akarást: • a sehová sem sorolható formájú ♦ váza oldalán díszes piros rózsa, a ♦ tálon szamóca díszek, a figurák ♦ duhajkodók, magyarkodók, túl- ♦ mintázottaik. A második részben ♦ az újat kereső művész tétovázá­ssá látszik: egyik váza magas, j nyújtott, a másik laposra nvo- Jmott, stilizált és természetes vi- J rágmotívumok váltják egymást. X A harmadik rész — a tulajdon- Xképpera kiállítás — a már ína- tgára talált művész biztonságáról 2 mutatja a formák és színek szép- X ségét. Figyelemre méltó a két ♦ nyugodt, derűs, matyóasszony fi- ♦ gurájla, különösen szép a 4 jbik. És ott van mellette a terra- ♦ kotta alapú egyfüles, köcsög ala- jkú vázája, gyönyörű, hímes raj- ♦ zával. Általában csak egy-kétda- ♦ rab válik ki azzal, hogy nincs J kellő harmóniában rajta a szín jés forma. 2 (P> Kepes Agnes elindult az új t *3* úton és bemutatkozó kiállí- ♦ tása ennek az új útnak első sza- ♦ kaszáról számol be. Ez a szakasz ♦ biztosíték arra, hogy vele az új ♦ magyar kerámia-művészet igaz, ♦ melegszívű, tiszta erejű művész- Jszel és művészettel gyarapszik. M. J. t ~ ♦ FELHÍVÁS. Felhívjuk olvasóink 1 figyelmét, hogy a Néplapra nem- J csak az újságos, hanem a laveles 1 postai kézbesítők is fogadnak el X előfizetést, bizalommal, forduljanak hozzájuk! FÉMBÚTOR KIÁLLÍTÁS DEBRECENBEN Tegnap délelőtt 11 órakor a Szakszervezetek Megyei Tanácsa (Vörös Hadsereg útja 49.) helyi­ségében nyitotta meg Nagy And­rás, a Bútorértékesítő Vállalat budapesti központja dolgozója a fémbútor kiállítást. A kiállítás igen sok látogatót vonzott, s már az első órában akadt vásárló is. Az egyik ízlé­ses kivitelű hat darabból álló krómozott garnitúrát ár. Laskodi Károly ibrányi körzeti orvos, vá­sárolta meg — 6628 forintba ke­rült. A garnitúrához egy kétsze­mélyes rekamié, két fotel, két szék és egy kerek asztal tartozik. Nemcsak krómozott, hanem fes- tett-ógeíett kivitelű csőbútor is kapható. A bútorok elsőrendű anyagból készülnek. Ezek az anyagok szavatolják nemcsak tartósságát, hanem a bútor ké­nyelmességét is. A kárpitozott fémbútorok elő­nye abban is megnyilvánul, bőgj könnyen tisztán, tarthatók, s amellett nemcsak garnitúrában hanem darabonként is vásárolha­tók. A kiállításon láthattunk praktikus éjszakai ruhaállvány' is. Igen ízléses a szögletes és ke­rek dohányzóasztal, a kerek zsúr- asztal, a szögletes rádió- és tele­fonasztal is. Mindegyiket külön­két is vesznek fel és ezeket a Bútorértékesítő Vállalat egy hó­napon belül a megrendelőknek leszállítja. Az egyszemélyes gar­nitúra is hat darabból — egysze­mélyes rekamié, két fotel, két szék és egy asztal — áll, ennek ára 5400 forint. A kiállítás. befejezése . után fémbútorokra megrendelést a Bútorértékesítő Vállalat debrece­ni kirendeltsége vesz fel, külön Is árusítják. A szép kivi­telű állólámpa is megnyerte a lá­togatók tetszését, ára 450 forint 70 fillér. Az előszobafal fogassal 350 forintba kerül, míg a könyv­bölcsőt 237 forintért árusítják. A kiállításon — amelyik már­cius 28-ig mindennap délelőtt 11-től este 7-ig lesz nyitva — a kétszemélyes és egyszemélyes garnitúrákra és egyéb krómozott bútordarabokra megrendelése-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents