Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-20 / 67. szám
NÉPLAP ■■I 1955. MÁRCIUS 20. VASARAA*-’ A derecskéi járási pártaktíva részvevői lelkesen foglaltak állást a Központi Vezetőség márciusi határozata mellett (^teriuauui Llotnús EGY KOSSUTH-DIJASRÓL A dorec&Kei járási pártafctíva csütörtökön ült össze, hogy megbeszélje a KV márciusi határozatát. A járási pért-végrehajtóbizott- -dg beszámolóját Nagy János elvtárs, a járási pártbizottság első te fkára ismertette. A referái.um a Központi Vezetőség határozata alapján elemezte az eddigi munka eredményeit és hibáit, ízem előtt tartva, hogy a határodat megvalósítása milyen feladatokat ró a járás dolgozóira. A beszámoló nagy súllyal foglalkozott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladataival, a termelőszövetkezetek kérdéseiről. Elmondotta Nagy elv- társ, hogy az elmúlt időben a járás tv 'ületén is a tennelőszövet- kezstc.iet egyes vezetőik gyakran csali szavakkal támogatták, de a cselekedetük nem állott arányban a szavaikkal. A járás területén is megmutatkozott annak a helytelen elméletnek a gyakorlati kivitelezése, hogy az egyéni kis- parasztság képes a bővített újratermelésre. Ennek a helytelen elméletnek a gyakorlatba való átvitele során egyes községi tanácsok háttérbeszorították a termelőszövetkezeteket az egyéniekkel szemben. Megkezdődtek a belépések Most határozottan le kell szögeznünk itt a járásban is —mondotta —, hogy továbbra is támogatjuk as egyéni parasztságot, de még fokozottabban támogatjuk a te rmelőszövetökezeteket. A ts<z fejlesztésre a járásban megvan a reális alap, a meglévő csoportok az elmúlt évben megszilárdultak. A belépésék megkezdődték a termelőszövetkezetekbe, és megkezdődött az átalakulás a fejlettebb III. típus felé. A kismarjai Bocskai TSZ-be az elmúlt hetekben mintegy 25 új tag lépett be. TII. típusú ter- neluszö vetkezetté alakult több szövetkezet, így Derecskén, Haj- d úszó válón és legutóbb Pocsaj- ban. — Az a feladatunk — mondta Nagy elvtárs —, hogy az egészségesen kibontakozó érdeklődést szervezettebben irányítsuk, és segítsük a még egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy minél ha♦ Új intézőbizottság a MTESZ élén A Műszaki és Természet-tudó-* mányi Egyesületeik Szövetsége | debreceni intézőbizottsága f. hó | 18-án tartotta meg választmányi J ülését. Az intézőbizottság a vá-t rosi tanács által biztosított klub-« helyiségek által lehetővé tette, 5 hogy kedvező munkafeltételek • mellett a párt Központi Veze-y tőségének határozata alapján fel- ♦ vetődő új feladatokat eredmé-* nyesen oldja meg. A munka si-j keres vitele érdekében az intéző-1 bizottság újjászerveződött. J A választmányi ülés megvá-2 lasztotta az MTESZ íntézőbizott-i ság elnökének dr. Szelényi Fe-t renc egyetemi tanárt, a megyei X pártbizottság és o megyei tanácsi tagját, társelnöknek dr. Zilahi-1 Sebess Géza egyetemi tanárt, a* városi népfront-bizottság tagját,* titkárnak Medveezky Lászlói egyetemi adjunktust, a Kísérleti J Fizikai Intézet kutatóját, tagok- í nak Amrik Géza vegyészmérnö- X köt, a Minőségvizsgáló Intézet-1 tői, Fényszárossy Károlynét, aí Kefegyár igazgatóját, Pongor Gá-t bort, a Dohánybeváltó műszaki Z vezetőjét, dr. Stepper Károlyt, az ♦ Erőmű munkaügyi osztályvezető- j jét, Szakácsi János adjunktust a * Mezőgazdasagi Akadémiáról és | Tóth László főmérnököt, a Tér-* vező Irodától, póttagnak: Lennerj Zsigmond ruhagyári igazgatót ésl Schadék Jánost, a Lakatos ésZ Oérripari V. főmérnökét, niarabb rátérjenek a szövetkezeti útra. Ezért ahol megvan a lehetőség, létre kell hozni az előkészítő bizottságot, és meg kell •szervezni az ily irányú nevelő- munkát. A számszerű fejlesztés érdekében tovább keli erősítenünk a szövetkezetek gazdaságát, hogy vonzóbbak legyenek. Egy sor olyan szövetkezetünk van, ahol ebben a gazdasági évben megvan a lehetőség arra, hogy a csoport tagjai gazdaságilag is túlhaladják a középparaszti színvonalat. Tőrük Áron, a sárándi Dózsa TSZ elnöke elmondta, hogy a határozat eloszlatja a kételyeket, ami a tsz tagokban a mezőgazdaság szocialista átszervezése kérdésében megmutatkozott. — Nagy segítséget nyújt ez a határozat — mondta Török elvtárs — a legnagyobb megelégedéssel fogadom. A hozzászólás további részében elmondta, hogy úgy látja, sokan fogják a következő időben a szövetkezeti utat választani. — Aki azonban belép a tsz-be, az ne csőik a földjét és a felszerelését vigye be, hanem a szívét, az eszét, a lelkét is, akkor tudnák kiemelkedő, jó munkát végezni — fejezte be felszólalását. Szőlőst István, a hajdúszováti Alkotmány párttitkára idős, 75 éves fehérbajusz.ú elvtárs jelentkezett aztán szólásra. Idős ember, de tele volt fiatalos lelkesedéssel. Meggondoltan, választékosán beszélt a termelőszövetkezet munkájáról. Elmondta, hogy ő az élet alkonyán van már, de 10 éves párttagsága kötelezi, hogy a szövetkezetében jól végezze munkáját. H osszút, mélyet szippantottam a langyos márciusi levegőből, mikor kiléptem a borbélytól a zsibongó utcára. Szombat délután volt. Az emberek arcáról szinte olvasni lehetett, hogy örömmel várják a vasárnapnak, a pihenés napjának jöttét. A fiatalok beszédes szemei mintha azt nevették volna bele a világba, hogy farsang van, a vidámság időszaka, vigadjon hát velük együtt mindenki. Es az idősebbek? Megértő mosollyal nyugtázták az ifjak ünnepre készülődését, lázas sietségét, egyikmásik kedélyes bácsi még biztatóan hunyorított is a szembejövő fiatal lányokra. Milyen kedveseik ezek az idős emberek. Mennyi, de mennyi mások gondja és öröme iránti megértés kristályosodott ki bensőjükben az elröppenő évek, évtizedek folyamán. Nyílt tekintetükből egyszerűség, egyszerűségükből bölcseség sugárzik. De vajon mind ilyenek, akiknek a múló évek patinája dérrel lepte be a haját? Idáig értem a gondolatokkal, amikor eszembe jutott a néhány perccel előbbi furcsa kis eset. ott bent a borbély műhelyben. Hogy is történt? Ültem a támlás székben és míg a csattogó olló alatt megadóan hajtogattam hol jobbra, hol balra a fejemet, addig a borbély szerényen dicsérte a pulton levő kitűnő minőségű hajszeszt, melyre isten ments, hogy bárkit is rá akarna beszélni, pedig használata valóságos csodatevő gyógyszere a hajnak. Es egy be- dörzsölés mindössze 3 forintba kerül. Nem azért mondja, hogy rábeszéljen, de... És akkor érdekes eset vonta magára a figyelmemet. Mindezeknek az érdekében — mondotta továbbá Nagy elvtáns — szükséges, hogy állandóan erősítsük a párt alapszervezeteit. A beszámoló ezután még foglalkozott a soronkövetkező munkákkal, a tavaszi szántás-vetéssel, az állampolgári fegyelem kérdésével. A beszámolóhoz mintegy huszonötén szóltak hozzá. A hozzászólók lelkesen helyeselték a Központi Vezetőség határozatát. Molnár Imre elvtárs a konyán Alkotmány TSZ munkájáról beszélt. Elmondotta, hogy ő is sokat gondolkozott az elmúlt év alatt, hogyan alkarjuk folytatni a termelőszövetkezetek fejlesztését.. A határozat világos választ adott sok kérdésre, közte a termelőszövetkezetek fejlesztése kérdésére is. A párthatározat hatása már most is pozitív módon mutatkozik meg a munkafegyelem megszilárdulásában és a következő időkben még jobban megmutatkozik majd. Számos hozzászóló beszélt még a szövetkezetek fejlesztéséről, igen sokan elmondták azokat az opportunista megnyilvánulásokat, amelyek a múltban a kulá- kok elszemtelenedését vonták maga után. Többen bírálták az ügyészség, bíróság munkáját. A járási aktívaértekezlet részvevői lelkesen foglaltak állást a Központi Vezetőség határozata mellett. Minden bizonnyal ez a 'lelkesedés a következő időkben megmutatkozik a feladatok jobb elvégzése terén if. A nagy fulitükörböl pontosan láttam minden részleiét. A szomszéd székről felállt egy idős férfi, lehetett vagy 65—70 éves és egyenesen a fogas- felé indult. Fáradtan vitték csoszogó léptei a vállára súlyosodó öregség terhét, láthatóan nehezére esett a mozgás. Régi divatú, kopottas ruha volt rajta, olyan, amilyet évtizedekkel ezelőtt hordtak a városi polgárok. Mikor a fogashoz ért, bizonytalan mozdulattal nyúlt a kabátja után, majd öreges lassúsággal hozzáfogott az öltözködéshez. A hosszú széksoron egymás mellett ülő várakozók mind őt figyelték. Ki közönyösen, ki szánakozva. Mikor aztán az öreg a kabát felvetéséhez kezdett, a hozzá legközelebb ülő, 35 év körüli férfi, felugrott a székről, hogy felsegítse rá a nyűtt ködmönt. Az eset furcsasága pedig most következett. Az idős férfi észrevette, hogy a másiknak mi a szárúié ka, s előbbi visellcedését meghazudtoló frisseséggel kiragadta magát a segítő kezek alól és néhány gyors lépéssel odébb húzódott. Tekintete pedig csak úgy szórta a szikrát az udvarias férfire. Még morgott is valamit az orra alatt, -gpnií senki nem értett. Talán azt, hogy nem olyan öreg ő még, hogy a kabát felvételnél is segítségre lenne szüksége. Vagy talán azt motyogta, hogy mindenki tartsa meg magának a szánakozást, mely csak arra alkalom, hogy az öreg kor tehetetlenségének láttán, annak árnyékában saját maguk fiatalságát fitogtassák. A Vörös Hadsereg útjára értem, Az utca szombat délutáni Barátom. Olyan ez a szó nettem, mint a nagyon kedves ajándék... Mint — teszem azt, — fiatal lánynak a karikagyűrű. Lánynak a gyűrű: eljegyzés, — sírig tartó hűségre, álhatatosságra kötelező jelkép. Nékem a szó: barátom, talán Tersánszky egy nagyon hangulatos kifejezésével tapintható. Azzal, hogy: szusztárs. Furcsa, derűs kis találmány ez a ,,szusztárs“. Végtelen szeretet enyhősít benne az iránt a társ iránt, akivel együtt „szusz- szántunk“ jóban és bajban, aki bajvívó- és megértő társ munkában, pihenésben, örömben és szomorúságban. Aki egyszóval: barát. Egy barátság szőtteséből nehéz mintákat kikopírozni. S talán nem is a legjellemzőbbék kerülnek a kopírozó keze alá. Baráti poharak emléke, vagy az az örömöm, hogy a hílapirás titkaiban elsőnek kalauzolhattam, — csak privát emlékek, egyéni örömök. Hogy Csatorna a Borzason c. egyfelvonásosom születésénél láthatatlan bába volt, az is nékem mond sokat, a mi barátságunk szőttesének egy kis mintája. Sarkadi Imrére mások és fontosabbak jellemzők. Az, hogy debreceni, hogy gyökeresen hajdúsági, mint író és ember egyaránt. Mint ember, mert itt született, élt és él ma is sokat, hónápokat. Mert alkotó- forrása itt ered, innen buzog a hortobágyi széles térségről, a nádudvari, szoboszlói tanyák világából. Ady, — számára nagyon, nagy költő. De Petőfi, — számára, — •köttök között az isten. Petőfi az Alföld szerelmese volt, mint ahogy nagy mestere. Móricz Zsigmond az volt. ★ Minden leírt szava ebből a szerétéiből buzdul. A Gál Jáforgataga érdekesnél érdekesebb képekkel szórakoztatta a sétálókat, figyelmemet azonban nem tudták lekötni sem a kirakatokból rikító színű farsangi plakátdk, sem más lépten- nyomon szembeötlő látványosságok. Gondolataim egyre a borbély műhelyben lejátszódott eset körül keringtek. Nagyon csúnya, hálátlan dolog volt, amit az öreg azzal az udvarias férfivel művelt — szögeztem le magamban immár vagy tizedszer a következtetést, ügy látszik, a hosszú élet rengeteg tapasztalata is kevés volt neki arra, hogy megtanulja becsülni és viszonozni embertársai kedvességét. a z Arany János utca felé /£ vettem az irányt. Fiatal lányokból és fiúkból álló vidám csoport jött szemben. mindnyájvSlc lábán csizma volt, s a lányok télikabátja alól ki- kandikáltak a sokszínű szoknya rózsái. Az emberek mosolyogva néztek a vígkedvű népi táncosok után. Egyszer csak ismerős alakot fedeztem fel a járókelők között, alig néhány méterre magam előtt. Nyűtt kabátot viselt, görnyedt testét csoszogó léptekkel Vitték remegő lábai. Az öreg volt, borbély műhelyben ismerősöm. Lassítottam a lépteim, nem akartam megelőzni, kiváncsi voltam, hova megy. Négyöt lépés távolságról követtem őt. De még fél perce sem haladtunk így, amikor az öreg megállt, botjára támaszkodva lassan lehajolt és felvett az utca kövéről valamit. Kíváncsian közelebb léptem és megnos útjában az öntudat mse r kenő szolgalegény csodálatosan szép, -megragadóan igaz típusa mintázza meg. Az üt a tanyákról c. sokat vitatott drámája ban a felszabadult, de még sok- sok nehéz küzdéssel „áldott parasztság életéről szól. A Kí- sértetjárás Szikesen c. kisregényében a falun kísértő ártalmas erőket leplezi le, Kossuth- díjas kötetében, a Veréb dűlőben, a debreceni ember számára különösen ismert határrészben jelen életünk, fejlődésünk hibáit mutatja meg. A hibái vannak, léteznek, az író megoldásért kiáltó szava méltán érdemelte a Kossutli-díjat. ★ Egész „családfája“, rokonság : debreceni. Barátai debreceniek. S ha Debrecenbe jön, gyakran bandukolunk együtt a Pozsonyi úton, ki a Bezerédi utcába, rokonaihoz. Abba az utcába. amelynek névadója az 1849-r • jobbágy felszabadító törvény ja vaslat benyújtója volt. Különös véletlen, hogy Bezerédi utcájában most az az író száll meg. a!ki a felszabadult jobbágy nép unokáit vezérli szavaival a még boldogabb paraszti élet felé. Sarkadi Imre debreceni író Kossuth-díjas lett. Büszkén köszöntheti a város. Barna Tibor. A FAZEKAS MIHÁLY SZABADEGYETEM HÍREI Március 21-én, hétfőn délután 6 órakor a zenetörténeti tagozat ré- sér'O a Zeneművészeti Szakiskola előadótermében Hankiss János egyetemi előadó ,,Mozart operái” címmel: 24-én. csütörtökön délután 6 órakor az irodalomtörténeti tagozat részére a Dcri Múzeum előadótermében Barta János egyetemi tanár Aran> Jánosról; 25-án, pénteken délután 6 órakor a történelmi tagozat részére a Fazekas Mihály Gimnáziumban Szepsy József gyakorló vezotűtanái ,,Az 1848 — 49-ea polgári forradalom és nemzeti szabadságharc” címmel tart előadást. lepetten láttam, hogy egy darab félig összetaposott kenyeret tartott a kezében. Aztán szép lassan odaballagott a járda széléhez, s a kenyeret letette egy hirdető oszlop tövébe úgy, hogy senki rá ne léphessen. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Szeméből jóság, bizalmat keltő tiszta nyugodtság sugárzott, s én nem állhattam meg, hogy oda na menjek hozzá, s meg ne szorítsam sovány, csontos kezét. — A kenyér nagy dolog, becsülendő dolog, a kenyér az életet jelenti — mondta meleg hangon, magyarázatképpen előbbi cselekedetéhez. D e hát ott a borbély műhelyben ... és most ez a kenyér. .. szóval, hogy is mondjam, kissé ellentétes ... — hebegtem bizonytalan hangon. — Az az ember rongy ember volt, akitől nem fogadtam el a segítséget. Jól ismerem, négy ven évig voltam az apja alkalmazottja. Most udvariaskodik, tizenöt éves ficsúr korában meg meg akart pofozni, mert nem nagyságos úrnalk szólítottam. De nézze, a madarak már lák- mároznak a kenyérből. Egyetek csak, lakjatok jól, ti kedves kis éhes teremtményei a világnak Aztán elbúcsúzott az öreg, s jellegzetes mozgású, lassú lépteikkel folytatta útját. En az ellenkező irányba indultam. Kavargó gondolataimat igyekeztem rendezni. Hogy is történt? Furcsa viselkedéséért elítéltem egy idős embert, s rövid idő múlva kiderült, hogy helytelenül ítéltem el. Ha az a darab kenyér nem lett volna ott az utcán, az öreg bácsi ma is a hálátlan emberek jegyével megbélyegzetten szerepelne emlékeim között. VARGA BENEDEK Aki belép ne csak földjét, hanem szívét, eszét, lelkét is vigye be Sídbő l ellenie,
