Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-12 / 60. szám
NÉPLAP 1955. MÁRCIUS 12. SZOMBAT Farkas Mihály elvfárs beszéde (Folytatás 1. oldalról) szempontjából kell kidolgozni a kohászat feladatait. Kohászatunknak vannak le nem becsülendő eredményei. A programszerűség javításában különösen 1954. IV. negyedévébe!! érezhető javulás tapasztalható, így például a Lenin Kohászat; Művekben, ahol a »múlt év elején a martinacél prograrcszsrű- •ége csak a 83—04 százalék körül mozgott, az év végén már 95 százalékos teljesítést értek el. Az eiektroacél termelésénél még jobb az eredmény. 1954. IV. negyedévében az elektroacél termelésének programszerűsége meghaladta a 95 százalékot. Sajnos azonban a programszer őség ilyen mértékű javulása még nem jelleír ző az egész kohászatra. A nem delégítő programszerű termelés miatt számos gépipari üzem lem tudta tervét — és ami különösen fontos — exporttervét teljesíteni. Például 1954. II. negyedévében a MÁVAG 0—5—0 mozdonyhoz szükséges hengerelt árunak csak a 71 százalékát kapta, és nagyrészt emiatt tervét nem tudta teljesíteni. A 275 Le iokomobil- hoz szükséges hengereltár imák csak a 76 százalékát szállították le határidőre, elsősorban emiatt a MÁVAG Iokoraobil-tervét csak 60 százalékra teljesítette, és elmaradt exporttervének teljesítésében is. Habár a programszerűség betartása neihéz feladatot ró az üzemeid-e, mivel nagyon sok fajta és gyakran kistételű mennyiségeket is kell szállítaniok, betartása egyik legfontosabb feladata a kohászatnak. A programszerű- ség javulása a gyakorlatban termelési többlettel egyenértékű. A programszerűtlenül termelt gyártmányok nagyrészt csak £.2 elfekvő készleteket növelik, s azokat vagy egyáltalában nem, vagy csak hosszú idő múlva használják fel. Arról van tehát szó, hogy drága valutáért behoztuk a termeléshez szükséges kokszot, ércet, lekötöttük a kohók, martinkemeneók, a hengerművek kapacitását, mégis a programszerűség be nein tartása miatt a termelés egy részét a népgazdaság száméra nem hasznosítottuk. Mindezt, olyan körül-1 menyek között, amikor nagy a hiány az alapanyagokban, az ilyen gazdálkodást súlyosan el ível] ítélnünk. 1955-ben jelentősen nő a gépipari export Jórészt a programszerűség be nem tartása miatt a kohászati termékekből az elfekvő készletek mennyisége 1954-ben tovább növekedett. A jelenlegi készletek az 1954. évi egész évi hengerelt áru termelésnek közei egyhar- madár teszik ki. Ha a hengerelt áru termelésének programszerűségét az 1954. évi 83 százalékról 1955-ben legalább 90 százalékra emelnénk, ez egymagában a gyakorlati fel- használás szempontjából több mint 8 százalékos termeléstöbbletnek felelne meg. A gépipar és az egész népgazdaság kohászati termékekkel való ellátása megjavításának ez az egyik legdöntőbb tartaléka, melynek feltárása kizárólag a kohászati üzemek vezetőin, munkásain múlik. Ehhez a terméstöbblethez nem kell sem külföldi nyersanyag, sem több energia, sem több szén, sem több munkaerő, csak gondosabb, körültekintőbb, szervezettebb irányítás, fegyelmezettebb munka. 1955-ben jelentősen nő a gépipari export. Részben ezzel biztosítjuk az ipar növekvő importanyag-szükségletét. A termelés emeléséhez több ércre, kdksz- ra, fára. gyapjúra, bőrre van szükségünk. A szükséges importanyagok azonban csak akkor állnak időben az ipar i-endelkezésé- re, ha az ipar is hiánytalanul, időben és kifogástalan minőségben bocsátja az exportárukat a külkereskedelem rendelkezésére. Exportunkban a gépiparnak igen nagy a szerepe, a gépipar jó ex- pőrt-tervteljesítése viszont nagymérteikben azon múlik, hogy a kohászat időben és kifogástalan minőségben szállítja-e az alapanyagot. E tekintetben az elmúlt evben sok volt a hiba. A Láng Gépgyár például nem tudta elkészíteni határidőre a Kínába szállítandó 4 db turbinát, mert a Lenin Kohászati Művek által termelt acélöntésű körcsatornák selejtesek voltak. A Duclos Bányagépgyár nem tudta időben leszállítani a Ganz Vagongyár export gyártmányához szükséges 8 nagy csapágyat, mivel azok a Lenin Kohászati Művektől kapott nyersanyag rossz minősége miatt selejtesek lettek. Ez év februárjában kohászati iparunk termelése — bár hengereit áruszállítási tervét 303,3 százalékra teljesítette, illetve túlteljesítette — mégsem mondható megnyugtatónak. Februárban nyersvasból 92,3 százalékra, nyersacélból 97,6 százalékra, a hengerelt áru kiszállítási tervet 103,3 százalékra teljesítette. 1955. február végén a kohászat nyersvasból kb. 4500 tonnával, martiniéiból 4000 tonnával maradt el a tervezett mennyiségtől. Ezek a számok komoly bajokról beszélnek. A terv teljesítésében semmiféle lemaradás nem tűrhető. Feltétlenül biztosítani kell a lemaradás legsürgősebb megszüntetését és azt, hogy ütemesen és programszerűen teljesítse a kohászat a tervét, mert csak ezáltal biztosítható egész népgazdasági tervünk teljesítése és túlteljesítése. Azok között a feladatok között, amelyeket 1955-ben a magyar népgazdaságban meg kell oldani, jelentőségében messze kiemelkedik a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Nyíltan meg kell mondani, hogy az elmúlt évben ezen a területen rosszul gazdálkodtunk. A munka termelékenysége a kohászatban az ötéves terv időszaka alatt 1952 végéig egyenletesen és állandóan növekedett. 1953- ban már nem emelkedett, 1954- ben pedig Öt százalékkal csökkent az egy főre eső termelési érték. Helyes Csergő elvtársnak az a megállapítása, hogy itt határozott és mélyreható fo dulatra van szükség. A termelékenység emelései feltétlen biztosítani kell. A termelékenység szakadatlan emelése a szocialista felhalmozás egyik legfőbb forrása amely biztosítja a termeié.! tökéletesedését, az ember megszabadulását a nehéz fizi kai munka fáradalmaitól amely biztosítja a javak egy re növekvő bőségét. Meg kell míndannyiunknak értenünk, hogy ma a termelékenység és az önköltség kedvezőtlen alakulása a legfőbb akadálya annak, hogy előre menjünk ;; szocializmus építése cs a népjólét emelkedésének útján. Ezért itt feltétlen alapvető fordulatra van szükség. A fordulat szükségessége a termelékenység és az önköltség alakulásában a kohászat területén különösen nagy jelentőségű. Egy iparág jó, vagy rossz munkája sem befolyásolja annyira szinte az egész ipar önköltségének, termelékenységének alakulását, mint éppen a kohászat. Ha például egy ruházati gyárban emelkedik az önköltség, prog- ramszerűtlenül termelnek, rossz minőséget gyártanak, az csak a saját termékeikre hat ki. Más üzemek a ruhagyár rossz munkájától függetlenül még íkiválóan dolgozhatnak. A kohászat termelésének programszerűsége és minősége azonban messzemenően befolyásolja elsősorban a gépipar, de emellett az építőipar, a közlekedés, a gépipar gyártmányain keresztül az egész ipar, sőt a népgazdaság valamennyi ágának munkáját. Nézzük például a gépipart: A gépipar dolgozói számára a párt és a kormány többek között azt a feladatot tűzte ki, hogy 1955-ben. termékeinek önköltségét legalább 3,5 százalékkal csökkentsék. Ezt a feladatot* egyáltalán nem lehet túlzottnak tekinteni. Ha a kohászat programszerűen és a kívánt minőségben szállítja termékeit a gépiparnak, ez egymaga biztosíthatja az c-gész gépipar önköltségi feladatai teljesítésének javarészét. Hogy milyen mértékben befolyásolja a kohászat munkája a gépipari üzemek önköltségét, azt néhány példa félreérthetetlenül igazolja. Betartja adott szavát a Dohánygyárban MoSná” JéiiQsné 5 Molnár Jáuosné, a Debreceni Dohánygyár szivarkacsomagolo- » ja iiazánk felszabadulásának 10. évfordulójára vállalta tervének • 110 százalékra való teljesítését. Szavát eddig becsülettel betartot• ta, 96 százalékos minőségi munkával a felajánlott 110 százalék het lyett 116 százalékra teljesítette tervét. A párt kérése a kohászokhoz Az öntödék és kovácsoló üzemek feleslegesen, az előírt súlynál nehezebb anyagokat szállítanak az EMAG-nak. Emiatt a minden egyes kombájnba beépített hengerelt áru mennyisége kb. egy mázsával több a kelleténél. Ennél az egy tételnél közel 4 százalékkal lehetne csöikíkenteni a hengerelt áruk felhasználását. Ezenkívül a többletsúly miatt a motor túl van terhelve, hamarabb tönkre megy, és a gépen gyakrabban fordulnak elő hibá- sodások. Felsorolhatnék még számos példát, amely bizonyítaná, hogy a kohászat termelésének gyakran nem kielégítő minősége, vagy nem mindenben megfelelő programszerűsége, az önköltség magas szintje milyen negatívan hat ki az egész iparra. De nem teszem ezt, mert ezek azt hiszem, eléggé ismeretesek. Azt azonban szeretném határozottan leszögezni, hogy ipari termelésünk termelékenysége állandó emelésének, és az önköltség csölákenté- sének egyik döntő feltétele, hogy a nehéziparban, a kohászatban, a gépiparban, a szénbányászatban Ítéli ezen a téren határozott, alapvető fordulatot elérni. Csak növelné kohászaink megbecsülését s tiszteletét, ha a termelékenység emelése terén cs az önköltség csökkentésében úttörő szerepet vállalnának magukra. Pártunk Központi Vezetősége megvan győződve arról, hogy derék kohászaink válallkoznak is erre és tetteikkel bizonyítják, hóm' pártunk kérését ezen a térén is maradéktilanul teljesítik. Legyenek az elvtársak meggyőződve arról, hogy a jövőben pártunk még nagyobb erővel és lendülettel támogatja Önöket feladataik sikeres megoldásában! A nehézipar vezető szerepének biztosítása a szocialista iparosításban megköveteli a pártol unka alapvető megjavítását, a kohászatban működő pártszervezetek megerősítését. Pártszervezeteink és a kohászati iparunkban dolgozó kommunisták legyenek annak tudatában, hogy a jó pártrmunka legbiztosabb mutatója a termelés. Ha nő a termelés, ha csökken az Önköltség, ha emelkedik a termelékenység, akkor ez a jó pártmunkát igazolja. A pártszervezetek ne csak a terv globális teljesítéséért érezzék magukat felelősnek, hanem az egyes mutatókért is — a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség biztosításáért, a programszerűség szigorú betartásáért. Pártunk Központi Vezetőségének határozata legélesebben elutasította azt a demagóg vonalat, amely fecseg ugyan az életszínvonalról, de elhanyagolja azoknak a feltételeknek biztosítását, amelyek teljesítése lehetővé teszi népünk jóléte, állandó emelkedését. A jobboldali elhajlás népszerűtlen feladatnak tartotta a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, a szigorú takarékosság biztosítását. Meg kell mondani — elvtársak, — (hogy ezek nem népszerűtlen, hanem igenis nagyon népszerű feladatok! Népszerűek azért, mert csak ezeknek az úgynevezett „népszerűtlen feladatok"-nőik teljesítésével lehet biztosítani az életszínvonal emelését. Ezért pártszervezeteink, szakszervezeteink, a DISZ szervezetek nyúljanak csak bátran a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének, a szigorú anyagtakarákossághak a kérdéséhez. Foglalkozzanak csak ezekkel a kétségkívül népszerű kérdéseknek sikeres megoldásával, mert így szolgálják a munkásosztály, népünk ügyét s hazánk megerősödését. A párt és DISZ szervezeteknek, az üzemi bizottságoknak akkor, amikor lankadatlan erővel mozgósítják a kohászat dolgozóit a termelési feladatok mind sikeresebb teljesítésére, behatóbban kell foglalkoz- niok a munkás védelem, a szociális beruházások fejlesztésével is Habár a kohászatban ezen. a téren az utóbbi időben van némi fejlődés, mégis nem hagyható szó nélkül, hogy nő a balesetek száma. Ez arra mutat, hogy szak- szervezeteink, igazgatóink még nem tettek meg mindent a munkásvédelem biztosítására. Ezen a helyzeten is feltétlenül változtatni kell! A munkásosztály vezető szerepe az ipar, a nehézipar fejlődésével nő és erősödik Központi Vezetőségünk történelmi jelentőségű határozatának maradandó érdeme, hogy újra teljes mértékben érvényre juttatja dicső munkásosztályunk vezető szerepét a szocializmus építésében. A jobboldali elhajlás elhomályosította, visszaszorította munkásosztályunk vezetőszerepét: azzal, hogy ellenezte a nehézipar fejlesztését, lényegében a munkásosztály vezetőszerepe csökkentésének az útjára tért. A munkásosztály vezetőszerepe az ipar, a nehézipar fejlődésével nő és erősödik. Pártunk Központi Vezetőségének határozata végei vetett annak a jobboldali politikának, amely gyengíteni akarta az ipart. Most megszűnik az ipar fejlesztésének az egy helyben topogása. Sőt, a visszaesés után most újra felfelé vezet az út és ebben a változásban hatalmas szerep vár kohászainkra, a kohászat igazgatóira. mérnökeire, a munkásokra egyaránt! Tisztelt Elvtársak! Szeretett hazánk felszabadul á- sánalk 10. évfordulóját munkásosztályunk mind szélesebben kibontakozó szocialista munkaversennyel köszönti. E felszabadulási munkaverseny kifejezésre juttatja dicső munkásosztály unk- nak azt az akaratát, és szilárd elhatározását, hogy szabad, szocializmust építő hazánkat állandóan erősebbé tegye, hogy az 1955-ös népgazdasági tervet maradéktalanul teljesítse és túlteljesítse. Ebben a mind erőteljesebben kibontakozó munkaversenyben kifejeződik munkásosztályunk mély hálája és szeretett a felszabadító Szovjetunió és dicső hadserege: a szovjet hadsereg iránt. (Lelkes, hosszantartó taps.', Ugorjon élre ebben a felszabadulási nemes versenyben szocialista kohászatunk! Kövessék lelkesen a kohászok dolgozói a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének felhívását, é március 15-e és április 4-e között szervezzenek mindenütt felszabadulási műszakokat. Kiváló eredményeikkel, tetteikkel mutassák meg, hogy lelkesen követik nagy pártunkat, és megtesznek mindent annak érdekében, hogy pártunk nagyszerű politikája mind nagyobb sikerrel váljék valóra. Pártunk Központi Vezetősége mélységesen bízik abban, hogy kohászatunk nagyszerű dolgozói és vezetői — mindenki a maga területén — megtesz mindent annak érdekében, hogy kohászatunk még nagyobb eredménnyel szolgálja a szocializmus felépítésinek, népünk jóléte emelkedésének nagy ügyét! Ehhez kívánok az elvtársiké-K sok sikert! A tanácskozás második napja Pénteken az Országhúz kongresszusi termében folytatódott az országos kohászati tanácskozás. A vita során felszólalt Bebrits Lajos közlekedés- és . postaügyi miniszter. A kohászat és a közlekedés kapcsolatának nagy fontosságáról beszélt. Most először mondhatjuk el hosszú évek után, hogy januárban és februárban a közlekedés a kohászattól nemcsalk azt a mennyiséget Icapta meg, amit a terv előirt, hanem még ennél is többet. E sikerek után mi, közlekedési dolgozók azt várjuk, hogy a jövőben is a legnagyobb összhangban dolgozva kohászatunkkal, biztosítsuk egymás zavartalan folyamatos munkájának feltételeit. Virizlai Gyula, a Kohászati Dolgozók Szakszervezetének titkára volt a következő felszólaló. A Sztahanov-mozgalom eredményeivel és hibáival foglalkozott. A kohászati dolgozók munkakörülményeivel foglalkozott ezután, és elmondotta, hogy 1953-hoz viszonyítva az elmúlt esztendőben csökkent a balesetek száma. A kétnapos tanácskozás tapasztalatait Csergő János kohó- és gépipari miniszter foglalta össze. 2
