Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-09 / 57. szám

1955. MÁRCIUS 9. S?ERDA NÉPLAP KONSZTANTYINOV ELVTÁRS dió- napiét ^Ddweaibm. Tegnap fél 1 órakor érkezett Debrecenbe F. V. Konszian- tyinov elvtára, az SZKP Köz­ponti Bizottsága mellett mű­éiödő Társadalomtudományi Akadémia rektora, a filozófiai tudományok doktora, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiái tt­jának levelező tagja, o magyar —szovjet barátság hónapja al­kalmából hazánkba jött szovjet küldöttség vezetője. ★ A szovjet emberek általános jellemsajátossága az egyszerű­ség. Konsztantyino-v elvtársra ez különösen jellemző. Semmi mesterkéltség nincs a magatar­tásában, viselkedésében. 4 mikor megérkezett, az egyetem rektorhelyetta- se, B art a János elvtárs még ebédelt. Valamivel később számítottak az étkezé­sére. — Azonnal hívjuk! — emel­kedett fel az asztal mögül a rektori titkár. — Dehogy. Miért zavarnák meg! — tiltakozott Konsztantyi- nov elvtárs..; Persze, ered­ménytelenül, mert Barta elv­társ a következő percben mégis­csak előkerült. A programra terelődik a beszél­getés fonala. Barta elvtárs el­mondja a javaslatát, aztán meg­kérdezi a szovjet vendéget: va­jon megfelelő-e számára. — önök a házigazdák. En ven­dég vagyok. Alkalmazkodnom kell a házigazdák életmódjá­hoz... — válaszolja moso­lyogva. — Tehát akkor ma, kedden délután 5 órakor beszélgetés az egyetem tanáraival, holnap dél­előtt 9 órakor pedig előadás. Miről is szól majd? — A néptömegek és a szemé­lyiség történelmi szerepéről Barta elvtársnak felcsillan a szeme. A marxista tanszék egyik fiatal dolgozója éppen ez­zel a témával foglalkozik. Bizo­nyára nagy segítséget kap majd a munkájához. Különben is sok a vita és tisztázatlan probléma ebben a témakörben. Igen, erre már figyelmeztet­ték. Azért választotta ezt a té­mát — mondja. Aztán kéréssel fordul a rektorhelyettes felé: szeretne körülnézni az egyete­men. Lehetséges-e? ffogyne. Bár... bizonyára Jrt zavarni fogja, hogy az egyetemet most festik, tatarozzák. Kicsit elcsúfítja az épületet a sok állvány. — Dehogy zavar. Mi mindig örülünk, ha építőállványokat lá­tunk ..; Az egyetemi séta egyike a könyvtárba vezet. Konsztantyi- nov elvtárs nagy érdeklődéssel szemléli a gazdag, emeletes könyvtárt, a napfényes olvasó­termet. A könyvtár vezetői egy kék-, fedelű vaskos, kövér könyvre mulatnak: „Történelmi materializmus." Konsztantyinov elvtárs műve. A rendkívüli alkalmat kihasz­nálva azonnal meg is kérik, hogy dedikálja. „A debreceni egyetemen tett látogatásom emlékére” — for­dítja a határozott kéz markáns írását magyarra a tolmács.. BUDAPESTRE ÉRKEZETT u szovjet filmmüvés&eti küldöttség Fürkésző szemekkel, minden­re kiterjedő figyelemmel sétál az utcán. Elismeréssel vélekedik a Nagytemplomról és a Kos- suth-szoborról. Nagyszerű alko­tások. A Petőfi-szobor már ke­vésbé tetszik. — Nagyon rossz az elhelyezé­se. Lehet, hogy ez az oka an­nak is, hogy nem érezni az alak monumentalitását. Egy kis út­törő szobrának tűnik. Felfigyel a szoborral szemben levő temp­lomra is. — Kár, hogy igy elhanyagol­ják. Nagyon komoly műemlék — állapítja meg. r*enéz a 11-es Népboltba, a rZ volt Corvinba pedig, amikor csupa egyszínű kabátot lát, nevetve jegyzi meg: — Úgy látszik, nem számol­nak eléggé a női lélek jellem- sajátosságaival. Pedig bizonyos, hogy nemcsak a moszkvai, ha­nem a debreceni lányok sem szeretnek egyforma ruhában járni..c ★ Az ebéd alatt igen érdekes párbeszéd alakul ki Gunda Béla egyetemi professzor és Konsztantyinov elvtárs között. A párbeszédet Gunda elvtárs indítja: — En nagyom szeretem Dosz­tojevszkijt. ön hogyan értékeli? — Dosztojevszkij nagy zseni volt, de beteg lelkű zseni. Mű­veiben — bár van ezeknek nagy értéke — beteges pesszimiz­must, bizonyos formájú deka­denciát terjeszt. Az ő eszmei­sége távol áll a mi életünktől. Nem véletlen, hogy tavaly, ami­kor Zürichben jártam, a könyv­üzletek kirakataiban alig-alig találtam egy-egy Aletej Tolsztoj, Lev Tolsztoj, vagy Gorkij mű­vet, de annál több Dosztojev­szkijt. Hogy miért, erre azt hi­szem nem leéli magyarázat... Gunda elvtárs nevetve meg­kérdezi: — Azért nem veszi rossz né­ven, hogy én kedvelem Doszto­jevszkijt? K onsztantyinov elvtárs vi­szonozza a nevetést: — Dehogy. Be kell val­lanom, hogy én is szeretem. 1923-ben, 1923-ban, 1924-ben szinte faltam a müveit. Csak kü­lönbséget kell tenni írói értékei és eszmeisége között. Négy óra felé jár az idő. Nincs lehetőség pihenésre. Öt órakor várják Konsztantyinov elvtár­sat az egyetemen. Mi, ott talál­kozunk vele ismét..> — O. Gy. — Kedden reggel megérkezett Budapestre a szovjet film ün­nepén résztvevő szovjet film­művészeti küldöttség. A vendé­gek fogadására a ferihegyi re­pülőtéren megjelent Kállai Gyula népművelési miniszterhe­lyettes, Kónya Albert, az MDP Központi Vezetőségének póttag­ja, Simó Jenő, az MDP Közpon­ti Vezetősége tudományos és kulturális osztályának h. veze­tője, Biró Vera, a Magyar—Szov­jet Társaság országos titkára, Tárnok János, a Népművelési Minisztérium filmfőosztályának vezetője, valamint a politikai és kulturális élet több más ve­zető személyisége. Ott volt a fo­gadtatáson V. Sz. Azovcev, ß Szovjetunió budapesti nagykö­vetségének tanácsosa, V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyar- országi megbízottja, valamint A. F. Truszov, a Szovexport- film magyarországi képviseleté­nek \rezetője. A küldötteket Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes üdvözölte: — Bizonyosak vagyunk abban — mondotta többek között — hogy ez a filmhét még jobban megerősíti a szovjet és a ma­gyar nép testvéri kapcsolatait, a szovjet és a magyar filmmű­vészet kapcsolatait jobban el­mélyíti. — Meleg szeretettel üdvöz­löm N. A. Zsuralvjovot, a Szov­jetunió kulturális ügyele minisz­tériuma filmgyártási főigazga­tóságának felelős munkatársát, a küldöttség vezetőjét. Szeretet­tel üdvözlöm a művészdelegá­ció tagjait: Sz. F. Bondarcsu- kot, a Szovjetunió Sztálin-díjas népművészét, N. P. Grebeskova filmművésznőt, V. P. Bászotí filmrendezőt. Az üdvözlésre N. A. Zsuralv•>. jov válaszolt. Bevezetőben köszönetét mon­dott a meleg fogadtatásért és átadta a szovjet nép, a szovjet filmművészek üdvözletét, — Nagyon boldogok vagyunk folytatta — hogy együtt ünnepel­hetjük a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió népeinek barátságát a szovjet film ün­nepén. Ennek a szeretettől fű­tött, önzetlen barátságnak va­gyunk mi is követői. Meg va­gyunk győződve arról, hogy a szovjet film magyarországi ün­nepe elősegíti majd az orszá­gaink és filmművészetünk közti barátság és együttműködés el­mélyülését. BARÁT# TALÁLKOZÓ Írók, olvasók, könyvterjesztők gyűltek össze hétfőn este az Ál­lami Könyvesboltban a szovjet könyv ünnepének megnyitója alkalmából. A HOSSZÚ ASZTALT, amely körül helyet foglaltak — még tovább kellett hosszabítani, mert a vártnál jóval többen jöt­tek el a kedves, barátságos hangulatú kis ünnepségre. A lUmyvekkel zsúfolt polcok ro­mantikus és stílusos keretet ad­tak a találkozásnak. A beszélgetés, Király Gyu­la elvtárs, fiatal egyetemi ta­nársegéd bevezető szavaival in­dult. A szovjet könyvek magas eszmeiségéről, nagy emberneve­lő erejéről beszélt. Király elv­társ szavai után többen mond­ták el gondolataikat. — >1 fiammal vetélkedve ol­vasunk. ö a szovjet ifjúsági, én a felnőtt irodalmat bújom. Sze­relmesei vagyunk a szovjet A SZOVJET KÖNYV ÜNNEPEN könyveknek, mert emberibb életre nevelnek — mondja az egyik ezüstgombos, postásegyen ­ruhás felszólaló. Az öreg, őszhajú Asztalos bácsi kedves epizódokat mesél az életéből. Gyermekkora óta legjobb barátja a könyv. A visszaemlékezés boldog büszke­ségével dicsekedik: valamikor, a nyolcvanas évek végén — ka- reskedőinas volt abban az idő­ben — ű hordta az írópapírt az akkori nagy magyar írófejede­lemnek: Jókai Mórnak. Asztalos bácsi, hogy még ün­nepibb legyen a hangulat, elsza­valja Tyihonov ,,Pohárköseön­tő”-jét és hogy humorban se le­gyen hiány, saját versét is el­mondja a pipáról. A jelenlevők derülnek és nagy tapssal jutal­mazzák a könyvek őszhajú ba­rátját, akiről kiderült, hogy az­nap töltötte be 72. életévét. P ér esi elvtársnő, az üzlet vezetője, a kedves, fiatal házi­gazda megemeli a poharát. — Egészségére, Asztalos bá­csi! — s ivásra buzdítja a töb­bieket is. Megkoccanak a poha­rak. Kis csoportok alakulnak. Itt Solohov „Csendes Don”-járól vitáznak, beszélgetnek, ott Erenburg „Vihar” című müve szolgáltatja a témát. A KÖNYVEK sokszínűén ne­vetnek le a polcokról. Es talán már érzik, hogy rövidesen lak­helyet változtatnak. Könyvtá­rakba, családi otthondkba ke­rülnek. hogy betöltsék szép. ne­mes hivatásukat... MAGYARSÁG A ZENÉBEN Adám professzor oiy népsze­rű előadássorozatának ezen az estjén a Központi Kultúrotthon telt nagyterme előtt egy ige.n sokrétű kérdést vitt a hallgató­ság elé. A magyar nemzeti vo­násokat rajzolta meg zenei megnyilatkozásaiban. A ” dóm Jenő elsőnek a divatos, kozmopolita slágereket vette bondkés alá, az elburján­zott zenei szemetet, és itt olyan pompás humorral és gyilkos gúnnyal pellengérezte ki ezt a sekélyes zenei ipart, hogy a kö­zönség hangos derültsége és lel­kes tapsa követte minden sza­vát. Ezután került sor egy kényes és sokat feszegetett problémára, a magyarnóta-irodalom, szak­mai nyelven a „népies műdal" kérdéséire. Ádám professzor vi­lágosan rajzolta meg a múlt század közepén keletkezett nó­ta-kultusz lelki hátterét, az el­nyomás, a Bach-korszak, majd a ráerőszakolt kiegyezés idejé­nek sirvavígiadó hangulatát, ezt a lényegében rlekadens halál- költészetet, amely abban a pil­lanatban ugyan Jiívan fejezte cídátii dóadám ki a reménytelenség érzelemvi­lágát sokszor igen tehetséges zeneköltők tollából, azonban ez a népies műdal a századforduló után tartalmatlanná, művésziet- lenné vált. A dilettáns r.ótaköl- tők közhely-fordulatai teljesen elsodorták a művészet területé­ről ezt a műfajt. Áttüzesedett Ádánr profesz- szor hangja, amikor a sokévez­redes gyökerű magyar népzené­ről beszélt, a régi és az újabb típusú népdal csodálatos szép­ségeiről. Példákkal bizonyította a volgamenti kis finnugor nép, a marik (régebbi nevükön cse­remiszek) zenéjének újabban felfedezett, alapvető rokonságát a magyar népdallal. Végezetül a népzenén alapuló új magyar műzenéről beszélt, erről a dia­dalmas és már az egész világon ismertté és becsültté vált új magyar muzsikáról, Bartók, Ko­dály és tanítványainak művei­ről, amelyekben alkotói módon él tovább a népdal a müzene nyelvén. A bölcs egyszerűségében :né- lyenszántó előadást kitűnő sze­replők illusztrálták. így első­sorban Béréi Máriát kell meg­említenünk, aki a népdalokat a maguk népi valóságában, majd pedig Kodály és Adám feldolgozásában megragadó bensőséggiel. átszellemült seg­gel és nagy művészi alázattal szólaltatta meg. Nagy sikere volt Hámory Imrének is, kul­túrált éneke, temperamentu­mos előadása a népi éneklést mód jellegzetességeit 'hozta napfényre, Kodály Toborzását meg is kellett ismételnie. A iáebreceni Népi Együttes zene­kara az ősszel alakult újjá. eb­ben a formájában Czövek Lajos vezénylete alatt további fejlő­désére bizalommal tekinthe­tünk, ahogy fokozatosan ráta­lál önmagára, és ki a kűrit ja jel­legzetes stílusát. A zenekar Bérűi és Hámory párosán felelgetű damit kísérte Ádám Jenő mesteri fel­dolgozásában, majd pedig a t együttes énekkarával együtt. Kodály Kállai kettősét szólal­tatta meg friss lendülettel. Ko­dály népdalfeldolgozásainak zongorakíséretét Pongrácz Zol­tán látta el kitűnően. (T. D.) Konsztantyinov etvtárfl könyvét dedikálja Megválasztották a DISZ Hajdú-Bihar megyei bizottságának titkárait és tagjait A Hajdú-Bihar megyei DISZ választmány március 6-án megválasztotta a DISZ megyei bi­zottság titkárait és tagjait. Ezek a következők: A DISZ megyei bizottság első titkára: Gurbán György. Titkárok: Szendi Sándor, Szűcs Gábor és Sándor László. Tagjai: Czeglédi László, Basa Imre, a Debre­ceni Járási DISZ bizottság titkára. Zsíros La­jos, a Debreceni Városi DISZ bizottság titkára, Vigh József, a megyei tanács vb. elnökhelyette­se, Vinczc Géza hadnagy, Csaba Béla, az Orvos- tudományi Egyetem DISZ bizottságának titkára. Ilárász Gyula, a Gördülőcsapágygyár DISZ bi­zottságának titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents