Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

NÉPLAP 1955. MÁRCIUS 6 &$-ziufya£y&sak A VERSENY SIKERÉÉRT v okféle szakma munkásait láttam már dolgozni, Mindegyik munkájában van valami szép, valami, ami megragadja az em­bert. Mily szép, amikor az ügyes öntök gyors mozdulatokkal formába öntik az izzó vasat, vagy amikor a nyomdai tördelő jürge ujjai oldallá rendezik a matt ólombetűket és a csillogó ólomsorokat. Szép, amikor a kőműves boltívet rak. Látni és hallani egyaránt jó, amikor félmeztelen kovácsok csilingelő pörölye alatt szikrázva formálódik a vas. S még lehetne sorolni a szakmák szépségeit, amelyek önmagukban is szépek, de leg­szebbek azoknak, akik a szakma mesterei, akik értik és szere­tik munkájukat. A minap olyan emberek között jártam, akiknek nagyon szép a munkájuk: esztergályosok között. Rövid idő alatt meg­győződtem arról, hogy többségük nagyon szereti ezt a munkát, már mestere, vagy igyekszik kiváló mestere lenni szakmájá­nak. Nagy felelősség van rajtuk: mint máskor is számtalan esetben, most is nagymértékben az ő munkájuktól függ, tud­ják-e a többi üzemrészek munkásai teljesíteni április 4-i fel­ajánlásukat. Hiszen a forgácsoló üzemrészek dolgozóinak mun­kájától függ, mikor kaphatják meg a műhelyek a megmunkált alkatrészeket. S az esztergályosok nagy többsége érzi ezt a fe­lelősséget — minden szónál szebben bizonyítják ezt eredményeik. 3áróműjavító : a Vili. osztály előre tört Régebben nem valami jó véle­ménnyel voltak a Járóműjavitó- ban a VIII. osztály eszlergamnű- helyóről. Gyenge volt itt a mun­kafegyelem, gyengék a teljesít­mények. Ma azonban már meg­változott ez a vélemény. Február­ban az osztályok versenyeben második helyre tört előre a VIII. osztály 124,5 százalékos teljesít­ménnyel. Ebben nagy részük volt az esztergályosoknak is. Mi hozta ezt a változást? Elsősorban is az, hogy a kom­munisták tavaly megkeresték a hibák okait. Segítséget kértek az anyagellátás megjavításához. Az­óta lényegesen javult az anyag- ellátás. A fegyelmezetlenekkel ál­landóan foglalkoztak a legjobb kommunisták: nevelték, tanítot­ták őket. Megszervezték a gyen­gébbek segítését. Barna István, Nyilas Imre művezetők, Lajkó Gábor, Gyurlcó István, Garőcs Jó­zsef, Szabó Zoltán esztergályosok mutatnak jó példát a fiatalok pat- mnálásában. A MEO-sok pedig rendszeresen segítettek és segíte­nek a gyártmányok minőségének megjavításában szakmai taná­csokkal. A felszabadulási verseny kezdetén már mindenkinek meg­lett a segítőtársa. A versenykedv­vel sincs már hiba. Valamikor még azt mondták, hogy sok régi gép van az esztergaműhelyben és nem lehet azokon versenyezni, de amióta Kutron János és Szabó X. István bebizonyították ennek az ellenkezőjét — már szóba sem ke­rül ez a „kifogás“. Egyéni és pá­ros verseny folyik az esztergá­lyosok között. Az eredmények együtt nőttek a fegyelem javulásával, a sokol­dalú elvtársi segítségnyújtással, a versenykedv fellendülésével. Szabados József és Faragó Mi­hály esztergályosok február hó­napban a Járóműjavító legjobb 10 munkása közé küzdöttek fel magukat. A legjobb tíz kiváló minőségű munkát végző dolgozd) közül 6 esztergályos: Nagy I. Béla 135, Szító László 138, Birinyi László 124, Pótári András 136, Gönczi András 114 és Bárándi László 3 fős brigádja 112 százalé­kos havi átlagteljesítményt értek el, kifogástalan minőségű munka mellett. Az esztergályosok érzik, hogy rajtuk az egész gyár szeme. A kocsiosztály, a mozdony sze rekle, a futó és a többi üzemrészek fo­lyamatos munkáját kell biztosíta­niuk. Ha lemarad a forgácsoló műhely — késedelmet szenved­nek a többi üzemrészek is. Már­pedig a Jéróműjavító munkásai régi jóhírnevükhöz méltóan akar­ják ünnepelni hazánk felszabadu­lásának tizedik évfordulóját. Talán már elfelejtették őket?... Nagy érdeklődés előzi meg a szovjet film ünnepét IAiialmas érdeklődés előzi meg a magyar—szovjet barátsági hó­nap egyik legjelentősebb eseményét, a szovjet film ünnepét, amely március 10-én kezdődik. A filmbarátok izgatottan várják megye- hzerte az új szovjet alkotások bemutatását. Ahogy már több ízben hírt adtunk erről, a szovjet film ünnepe alatt 6 új film kerül közön­ség elé. Csaknem valamennyi izgalmas történetet dolgoz fel színes kivitelben. „Modern kalózok“, „Bátorság iskolája’’, „Szitakötő”, „Az őserdő foglyai”, „A 73-os számú ügynök”, „Tör“. Hat film — hat nagyszerű élmény. »1 emrég a Tüdőbeteg Gyógy­J^j intézet emeleti folyosóján Seprényi Sándor elvtárssal, a Bútorgyár újítási előadójával ta­lálkoztam. Utánam jött, megszólí­tott. Hangja kissé fátyolosnak és rekedtesnek tűnt, de szemében szokatlan élénkség és bizakodás fénylett. — Már csak néhány hét — mondta — aztán újra otthon le­szek, a gyárban. Mindezt olyan melegséggel és közvetlenséggel mondta ki, hogy önkéntelen is ránéztem. Pillana­tok alatt átfutott bennem, mit tu­dok Seprényiről. Kiváló újítási előadó, szorgalmas és jó munká­jáért már sokszor kitüntették. Nevét országszerte ismerik a könnyűiparban. Ha ésszerűsítés­ről vagy valami eredeti ötletről van szó, akkor nem ismer tréfát. Szíve és agya a máé, az üzeméé, a mi alkotó közösségünké. — Bizonyára szívesen várnak már vissza a gyárba — jegyez­tem meg. A látogatók azóta szét­vitték a hírt. A látogatók? Seprényi elvtárs itt eimélázott és arcán kesernyés mosoly suhant át. — Nem nagyon jártak azok hozzám. Egy éve fekszem már az intézetben, de csak legutóbb kerestek fel. Pedig jómagam min­dig vártam őket. Az üb elnököt, a párttitkár elvtársat és a többie­ket. Tudom, sok az elfoglaltsá­guk, de tudod, jól esett volna a2 ilyesmi... Most már én lepődtem meg. Mi­lyen szokatlan melegséggel beszélt ez az ember a gyárról és a gyár munkásai bizony-bizony majd­csak elfeledkeztek róla... Elhatároztam, hogy bővebben utána nézek a dolgoknak. Izga­tott a kérdés, hogy látogatják, hogy segítik az üzemektől ideig­lenesen távollevő dolgozókat? * E lsőnek Bakos Pál segéd­munkást kerestem fel. Az Arany János utca 15. .szám alatt lakik feleségével egy szoba- konyhás lakásban. Két éve dol­gozik a Gördülőcsapágygyárban, Pál Gyula bUiarkeresztesi tsz tag öreges mozdulatokkal, inti le aprótermetü kutyáját. — Csiba te — rikkant rá a hangja, s eb­ben a nyugtató két szóban ott sűrűsödik egész életének a ta­pasztalata. A higgadtság, a nyu­galom. a józanság, de a szeme sarkába fagyott állandó résenlél is, meg a pattanásig feszülő fi­gyelem. A pöttömnyi kutya ért is a szóból. Még egy vákíkanlás elgurul a torkából, aztán nyü- szitué odagombolyoaik a tornác­ra tett ládatetőre. Fekete szőre lesímul, két márványgolyó sze­mében csak úgy repked, a nyug­talanság. De a gazdája keze rási­mogat a fejére, amitől az a mé­regzsák csepp kutya olyan szelíd lesz, mintha az előbb nem is az 5 dühe csengett volna az ugatá­sokban. Ez a kutya fejére hulló kéz­mozdulat egy perc alatt átalakít mindent. « nádtetőn Vidámabban kezd olvadni a hó, mert hogy nádtetős a Pál Gyula háza. Nem nagy ház, akkora, hogy a fejem­mel majdnem elérem, ha meg ti kezem kinyújtom, éppen meg- ; foghatom, a nádtető egyenesbe : szegett szélét. De ha még egyet lépek, akkor meg már bent va­gyak az egész paraszti világ me­legében, mélységében éppúgy, mintha gyermekkorom fészkére hullanék vissza. Tessékel is Pál Gyula szíves mozdulatokkal, ; olyan széles tempóval, amilyen­nel csak egy kapához, kaszához szokott kéz képes. Bent a pici 'konyhában ott lap- '■ pang a téli hideg. Meg az a sa­vanyítás illat, szag, ami a pa- • rasztházaknak annyira sajátja. ; Már nem mindegyiknek, csak an- ' na!k, amelyikbe a szegénység va­dé a nyár óta betegállományban van. Szívasztma kínozza, ráadá sül még tüdőtágulást is jelez a diagnózis. Bakos Pál idős ember, megette már a kenyere javát. Dolgozott a MÁV-nál, a Lenz-telepi állami gazdaságban, legutóbb a csapágy­gyártás otthonában kötött ki. Munkájúira nincs panasz, mindig elvégezte azt, amivel megbízták. — Látogatják-e az elvtársat — kockáztattam meg a kérdést. — Hogyne, hogyne. — Rámnéz és gyorsan hozzáteszi: — A két lányom mindennapos vendég. Az egyik tanárnő, a másik tisztviselő. Persze, ma már mindketten nsz- szonyok. — Az üzemmel is ilyen jó a kapcsolat? — Beteglátogató a GÖCS-b)l is szokott jönni. Februárban három­szor volt nálam. Elintézte, hogy segélyt is kapjak. — Más kapcsolat nincs? — Hát a munkások, azok nem jönnek. A szakszervezeti aktívák sem voltak itt. Hiába, sok a be­teg, nagy a gyár, a város meg még nagyobb. Nem érnek rá azok ilyesmire... * ámsoni út 7. Hátul az ud- varban lakik Nagy Ilona. Kétszer is kopogtatok az ajtón, de senki sem válaszol. Már- már továbbállok, amikor egy szomszédbeli kislány segít ki. Ke­ményen és határozottan zörget az ajtón s ez már nem marad ha­tástalan. Nagy Ilona alig két hete jött haza Parádfürdőről. Erősödni, gyógyulni küldték oda. Gyógyul­ni, hogy ha visszatér a Dohány­gyárba, erejéhez mérten továbbra is segíthesse a szocializmus épí­tését. Nagy Ilona nem mondhatja, hogy az utóbbi hónapokban ma­gára maradt. Szomszédja, Kovács József né, aki szintén a Dohány­gyárban dolgozik, sokszor elláto­gat hozzá. Problémái azonban még így is vannak. Múltkor pél­dául bent járt a gyárban. Kő-ő­sei te, hogy csak 344 forint táp­pénzt kapott februárban. ígéretet kapott, hogy utána néznek, hói van a hiba. Sajnos, még ma is ez' csinálják. Pedig Nagy Ilona meg­lehetősen nehéz anyagi körülmé­nyek között él édesanyjával. Min­den forintra szüksége van, ezért várta, hogy segítsenek. Kovácsnén kívül más látogató nem volt a gyárból. Még a beteg látogató albizottság sem kereste .fel. A többiek azok talán már cl is felejtették a nevét * E llgondolkoztató dolgok ezek. j Itt élünk a mindennapok sűrűjében, ezer szállal köt össze mindnyájunkat az élet, de nem minden szál maradandó. De ilyen gyorsan szakadjanak el a szálak?!... A mi társadalmunk­ban már gondolunk az öregekre, a betegekre, a munkaképtelenek­re. Ne legyünk hát feledékenyek és közömbösek! Bátorítsuk, láto­gassuk és támogassuk azokat, akik, ha átmenetileg is, de kies­tek sorainkból. Számukra min­den szó, minden ajándék, munka­társi vagy baráti látogatás sokat, nagyon sokat jelent! k. r. Túlteljesítette február havi tervét a Hajdúsági Gyógyszergyár Nap mint nap szép eredménye­ket érnek el a Hajdúsági Gyógy­szergyár dolgozói a felszabadulási munkaverseny során. A gyár kol­lektívája jó munkával 103,3 szá­zalékra teljesítette február havi tervét. A most megtartott terme­PÁL GYULA laha olyan mélyen beetle magát. A vályogba, a falakba, a mész évenként egymásra rakódott pa­tyolataiul. Hej, ha lekaparnám, itt is minden réteg alól új és új év vergődő történelmét bonta­nám ki. A régi szegénység em­lékét, amely most kicsit savany­ítás. kicsit édeskés illatukkal le­heli felém a múltat. S az em­berben ilyenkor végigborzad, hogy mily tenger szegénység folyhatott itt a bihari végeken is, hogy még máig is érződik a szaga, az illata. Na, de már nyílik is a kiseb­bik szoba ajtaja, s ott ülünk bent, a talán még hozományba kapott ládán. Igaz, most meg va­lami rejtett szomorúság vergő­dik Pál Gyula szemében, amit csőik el-elrebbent pillantásaiból lehet észrevenni. Beteg az asz- szony, s már jónéhány éve. Ott fekszik a csíkos dunna közt, Ite- ze, arca immár az évekre rúgó ágyban fekvéstől átlátszó és fe­hér, mint a patakvíz. A régi bar­na zománc lepattant róla, csak a fejkendő vet holló keretet arca sápadtságához. A szeme azért ki- kigyúl a régi lázzal, rábólint Pál Gyula egy-egy szavára, aztán a szemhéja leesik, s megint, ki tud­ja már hányadszor, végigálmod­ja új életük megszületését. 1945-ben Biharkeresztessn is megbolydult az élet. A fagyott földek felett még 'kóvályogták a varjak, az aJcácok dermedtem aludtak a dűlőmenti fasorukban. Igaz, az emberek nagyobb részé­ben még valahogy ott sompoly- gott a múlt, riadozua lesték az idők változását. Urak, papok, káptalanok messze szaladták, s az állandóan parancsszóhoz szo­kott embereknek furcsa volt es a világra, falura hulló hirtelen hallgatás. Á tanyák, az uradal­mak ott lapultak a végtelenbe szaladó holdakkal, az emberek meg ott álltaik a tenger múlt em­lékével és szolgaság súlyával Pál Gyula is. Ö talán még job­ban, mint más, hiszen az egész eddigi életét a szegénység ten­gerpartján élte át. Se földjese lova, csak a 'karja, az ereje, ami arra volt jó, hogy másoknak ad­ja legjavát, míg az asztalára hulló morzsákért verekedett. Olykor-olykor belé is belelőb- bant az életnek ez a nagy fur­csasága, de hát a nagyon egyfor­ma napok végül is csak a haját havazták be. 1945 neki is nagyon hirtelenül és szokatlanul jött. De mégsem annyira hirtelenül és szokatlanul, hogy pár hét alatt bele ne tanult volna ebbe a néki talán teljesen ismeretlen' tempó­ba. A régi remények jégcsapja: megcsordultak benne, a pórusai­val, a szívverésével érezte, hogy kezd tavaszodul. Aztán már ö vette kezébe ennek a most érke­zett életnek a gyeplőjét, Pál Gyula eléggé meghök­kentően és merészen vágott neki ennek az új fajta életnek. Má­saik még lapulták, húzódtak, tar­tottak a nagyon is hosszá múlt emlékeitől. Ö nekikezdett a mun­kának, régi elfojtott erők buzog­ták a szivében. Valami olyan erő, amit talán sohasem tudott volna szóba fogni, de érezte, hogy ott van már nagyon régen az iz'inal- ban, a karjában, a gondolatai­éi lesi értekezleten elhatározták, tö­retlen lendülettel harcolnak azért, hogy márciusban is kiváló • ered­ményt érjenek el és elhozhassál, a felszabadulási serleget Debre­cenbe. Lakatos és Gépipari Vállalat: j öt hónapja nincs normán alul teljesítő esztergályos j-lebecsülendő eredmény, hogy az : „öregek“ — Palatinszki Sándor, : Szabadfalvi András, Pázsiti Lász- 1 !ó — türelmes segítsége eredmé- - nveként már 5 hónapja nem volt ; 100 százalékon alul teljesítő az ; esztergályosok között. Februárban ; olyan nagyszerű eredmények szü- ; lettek, mint Szentesi Gusztáv 195, ; PalatinsZki Sándor és Szabadfalvi ; András 180—180, Pázsiti László : 179, Szolnoki Sándor DISZ tag ! 145 százaléka. Még hozzá vala- 1 mennyien selejtmentesen dolgoz- ' tak egész hónapban. Ilyen előjelek után úgy hiszem. • a fogadalom szavai tettekké vál- ; nak: márciusi tervüket is túltel- ; jcsítik a Lakatos és Gépipari ; Vállalat esztergályosai, hogy mél- ; tóképpen ünnepelhessék április ; 4-ét. : Hiszen erre törekszik ma min- ! den, szakmáját igazán szerető ! dolgozó. Ny. T. ■ A költözködést kevés ember szereti. Sok vele a bosszúság, sok a zűrzavar. A Lakatos és Gép­ipari Vállalat dolgozói 'nőst köl­töznek. de igyekeznek úgy meg­szervezni a költözködést, hogy a legkevesebb munkakiesést idéz­zen elő. Az esztergályosok még ezen is túlmentek: megfogadták, hogy a költözködés ellenére is túlteljesítik március havi tervü­ket. Fontos közszükségleti cikkeket gyártanak: Rex kutak alkatré­szeit, szívókosarakat, csilletenge­lyeket és kerekeket a téglagyá­raknak, zsáktatiga alkatrészeket a malmoknak- Ezért vállalkoztak a március havi terv túlteljesíté­sére. No meg azért is, hogy a szép sikersorozat ne szakadjon meg. Januári tervét az esztergályos üzemrész 128,1 százalékra teljesí­tette, februárban 30 százalékkal szárnyalta túl a tervet. Az sem .... MIMIIII

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents