Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

NÉPLAP 1955. MÁRCIUS 27. VASÁRNAP N. fi. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válasza a TflSZSZ munkatársának kérdésére Moszkva (TASZSZ) Eisenho­wer, az Egyesült Államok elnö­ke március 23-i sajtóértekezletén ei sajtó képviselőinek arra a kér­désére. mi a véleménye a nagy­hatalmak kormányfőinek tanács­kozásáról, kijelentette, hogy vé­leménye szerint az ilyen tanács­kozást megelőzhetnék a külügy­miniszterek tanácskozásai. Ami a nagyhatalmak kormányfőinek tanácskozását illeti, az Egyesült Allan ok elnöke kijelentette: „Nem szabad feladnunk an­nak reményét, hogy va­lamilyen új tanácskozáson vala­milyen konstruktív lépés törté­nik.“ Véleménye szerint a nagy­hatalmak kormányfői nek tanács­kozását napirend nélkül lehetne összehívni és azon minden kér­dést meg lehetne tárgyalni. A TASZSZ munkatársa meg­kérdezte N. A. Bulganyiní, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, hogyan foglal állást a szovjet kormány az Egyesült Ál­lamok elnökének e nyilatkozatát illetően. N. A. Bulganyin a következőket válaszolta: A szovjet kormány, mint az­előtt is, kedvezően foglal állást az Egyesült Államok elnökének a nagyhatalmi tanácskozásokra vonatkozó elgondolása tekinteté­ben, ha olyan tanácskozásról van szó, amely elősegíti a nemzetközi feszültség enyhítését. Ezzel kap- csolatban mindenekelőtt utalni lehet árra, hogy a szovjet kor­mány már javasolta, a legrövi­debb időn belül tartsanak olyan négyhatalmi tanácskozást, ame­lyen meg lehetne oldani az oszt­rák államszerződés kérdését. Lapzártakor érkezett: Lapzártakor jelentették a Néplap szerkesztőségének a Belsped dolgozói, hogy hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója tisz­teletére tett vállalásukat teljesítették: határidő előtt hat nappal befejezték első negyedévi tervüket. A Minisztertanács határozata a tavaszi búza 1955. évi kötelező vetésének megszüntetéséről R Kémet Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata a párizsi egyezmények nyugatnémet ratifikálásának huvetkezményeiröl A Minisztertanács módosította a tavaszi búza vetésével kapcsolat­ban korábban hozott határozatát. A tapasztalatok szerint tavaszi búzából biztos termésre akkor le­het számítani, ha annak vetését a legkedvezőbb időben elvégzik. Az idei rendellenes időjárás, a kita­vaszodás elhúzódása megakadá­lyozta, hogy a tavaszi búza az egész országban idejében elvetésre kerüljön. A Minisztertanács hatá­rozata szerint a tavaszi búza ve­tése a továbbiakban a kedvezőtlen időjárás miatt nem kötelező, és az e tárgyban kiadott 1016 1955. II. 6-i számú minisztertanácsi hatá­rozat hatályát veszti. A határozat Berlin (MTI) A Német Demok­ratikus Köztársaság miniszter- elnöksége mellett működő sajtó- hivatal a Német Demokratikus Köztársaság kormányának kö­vetkező nyilatkozatát hozta nyil­vánosságra: Noha a szövetségi gyűlés és a szövetségi tanács a párizsi egyez­mények ratifikálásával és Heuss szövetségi elnök, az egyezmények aláírásával és kihirdetésével sem­mibe vette a német népnek az egységre és békére irányuló kö­veteléséi. az Adenauer kormány azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy a párizsi egyezmények ra­tifikálása kedvez Németország újraegyesítésének és rövidesen tárgyalásokra kerülhet spr a né­met kérdés rendezése céljából. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya nem hagy­hatja tiltakozás nélkül e megté­vesztő kijelentéseket. A dolog ilyen ábrázolása kísérlet arra, hogy a német népet félrevezessék és elleplezzék a helyzet élesedé­sét. A német népnek tisztában kell lennie azzal, hogy a nyugati hatalmak, Adenauer, a szövetsé­gi gyűlés és a szövetségi tanács a párizsi egyezmények ratifiká­lásával megsemmisítik a tárgya­lások lehetőségét. Németország békés újraegyesítéséről és még jobban elmélyítik Németország kettészakítottságát. A párizsi egyezmények ratifi- kálásándk kierőszakolásával Ade­nauer és a nyugati hatalmaik újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy elutasítják Németor­szág demokratikus és békés újra­egyesítését és feláldozzák azért, hogy Nyugat-Németországoé be­vonják egy agresszív szerződés- rendszerbe. A Szovjetunió es a népi demokratikus országok ettől teljesen eltérően cselekszenek, amikor az egész német nép és az összes békeszeretö népek által örömmel üdvözölt nyilatkozatuk­ban közük a hadiállapot meg­szüntetését egész Németország­gal és javaslatokat tesznek egy átfogó európai kollektív bizton­sági rendszer megteremtésére, és ezzel megnyitják az utat a német kérdés megoldásához és az euró­pai béke biztosításához. A Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nya ismételten kifejezte, hogy hajlandó tárgyalni; ugyanakkor azonban megállapította, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása és végrehajtása lehetetlenné te­szi a tárgyalásalcat Németország újraegyesítéséről. Csak a párizsi egyezményék eltörlése teheti is­mét szabaddá az utat a német kérdés békés rendezése és ezzel a béke biztosítása felé. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya éppen ezért támogatja a német lakosság min­den erőfeszítését a párizsi egyez­mények ellen folyó harcban. Ai a harc, amely azért folyik, hogy eltávolítsák a militaristákat Nyu­gat-Németország állami és gaz­dasági pozícióiból, a küzdelem a nyugatnémet zsoldos hadsereg felállítása és a felfegyverzés ter­hei ellen, a béke fenntartását és újraegyesítést szolgálja. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya az így terem­tett új Qielyzet folytán hozzákez­dett ahhoz, hogy intézkedéseket tegyen a Német Demokratikus Köztársa-:ág védelmére, az 1954. december 2-i moszkvai értekez­let nyilatkozata és a népi kama­ra 1954. december 8-i határozata alapján. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya a szövetségi tanács döntésével kapcsolatban megállapítja, hogy a párizsi egyezmények jóváhagyása össze­egyeztethetetlen a német nép nemzeti érdekeivel. A szövetségi gyűlést és a szövetségi tanácsot terheli a teljes felelősség mind­azokért a következményekért, amelyek határozataiból adódnak. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya éppen ezért elvárja a német néptől, hogy minden nehézség ellenére foly­tatja a harcot a párizsi egyezmé­nyek ellen. szerint ezután tavaszi búzát, csak olyan területen vessenek, ahol az eddigi tapasztalatok szerint a ta­vaszi búza még biztos termést ati. Azok a termelők, akik tavaszi bú­za vetési kötelezettségüknek ele­get tenni nem tudtak, ehelyett el­sősorban kukoricát és ipari nö­vényt vessenek. Az ország bőséges kenyér- és lisztéiültása érdekében az állami gazdaságok, a termelőszövetkeze­tek és az egyénileg dolgozó pa­rasztok a leggondosabban végez­zék el az őszi kenyérgabonavetés- sek tavaszi ápolási munkáit: a fejtrágyázást, a hengerezést. a fo­gasolást, a gyomirtást. ló a munkaszervezés a mezősasi Boldog Jövő Termelőszövetkezetben Szép eredményt ért el 1954-ben a mezősasi Boldog Jövő TSZ. Er­ről tanúskodik a tsz közös gazda­ságának gyarapodása és a tagok jóléte. Hogy hogyan érte el a tsz a jó eredményeket, amivel kiér­demelte, hogy az elmúlt napok­ban éppen őnáluk rendezzék meg a környező tsz-ek és egyénileg dolgozó parasztok számára a ter­melőszövetkezeti tapasztalatcse­rét, azt Bujdosó Elek, a tsz elnö­ke ilyenformán mondotta el rö­viden. — Sokat adunk a munka jó megszervezésére. Megköveteljük minden tagtól, hogy rendszeresen dolgozzék a tsz-ben. Betartjuk a tsz alapszabályát. A területet fel szoktuk osztani egyénekre, min­denki köteles a részére kimért földterületet becsületesen meg­munkálni. Attól a tagtól, aki a feladatát elhanyagolta és abból a tsz-nek Icára származott, megvon­tuk a háztáji földet, vagy pedig a háztáji föld temnéséből kellett neki a tsz-nek okozott kárt meg­téríteni. — Gondja volt a Boldog Jövő­nek arra is, hogy a betakarítással idejében végezzenek. Köteles volt minden tag részt venni a belaka vitásban, aki elhúzódott a dolog­tól, háromszor figyelmeztették, aki akkor sem vett részt a beta­karításban, annak a növénynek a terméséből nem kapott a munka­egységeire, amelynek a betakarí­tásában nem segített. A munka­fegyelemnek ilyen betartása mel­lett érték el a Boldog Jövő tagjai, hogy november 7-re minden nö­vényt betakarítottak. Az idén ismét nagy termésered­ményekre számítanak a Boldog Jövőben. Betartják a jó termést biztosító vetési sorrendet, meg­felelő elővetemény után vetnek. Az ősszel a kalászosoknak 80 szá­zaléka pillangós után került elve­tésre, 20 százaléka kukorica után. Kétszáznyolcvan hold őszi búzá­ból 56 holdat keresztcorosan ve­tettek, pétisói és szuper foszfátot adtak alaptrágyának, ahol a föld megkívánta. Mcst 220 hold őszi kalászos termését segítik elő fej­trágyázással, két-három mázsával számolnak többtermésre holdan­ként a fejtrágyázás után. Az idén 50 százalékkal növelik a pillangó­saik vetésterületét és 32 holdon négyzetesen vetik a kukoricát. Az idén még jobb termésered­ményekkel akarják bebizonyítani a Boldog Jövő tagjai az egyéni­leg termelő dolgozó parasztoknak a termelőszövetkezeti gazdálko­dás előnyeit. Ifin 1. ÚJ HŐSÖK SZÜLETNEK A termelési értekezlet hallgatósága figyelemmel hallgatta a beszámolót. Mikor az előadó, Mile Lajos építésvezető leült, el­kezdtek mocorogni, suttogni az emberek. Az építésvezető vára­kozóan nézett a széltől cserzett arcokra. Figyelt. Egyszer csak Kiss Pistára kapta a szemét. Az éppen felállt és beszélni készült. Pár monßatot szólt csak. Brigádja nevében vállalta, hogy már­cius 17-től április 4-ig 507 'köbméter falat ráknak fel. Mile építésvezető önkéntelenül a füle tövén kaparászott. Tud­ta, hogy amit ezek megfogadnak, teljesítik, de mennyi tégla kell ahhoz. Meglesz az is — nyugtatta magát és a termelési értekezlet további hozzászólásaira figyelt. A KlSS-bngad felajánlása az egész Szabadság úti lakásépítke­zés vállalása volt. Mert, ha a Kiss brigád dolgozni kezd. meg kell nyomni a gombot az árokásóknak, a habarcskeverőknek, a segéd­munkásoknak. Még az építésveze­tőre is több feladat vár ilyenkor. Mile Lajost pénteken reggel me­gint csak ez a gondolat foglalkoz­tatta, mikor kerékpárja pedálját tapesva haladt az építkezés felé. Jóval hét óra előtt járt az idő. A levegőben a kora tavasz üde- sége érzett. A munkahelyen lehorgonyozva Mile csodálkozva bámult az alap­árok szélén szorgoskodó Horváth Ferire, meg a brigád tagjaira. — Mit csinálnak maguk itt? — Dolgozgatunk — válaszolt a világ legtermészetesebb hangján Horváth, a füstösképű segédmun- kásbrigád-vezefő. Mert ma tetszik tudni Labancz elvtárs és Kiss Pis­ta gyorsfalazáshoz fognak. Mile, ahogy visszatért az irodá­ba nyomban megmarkolta a tele­font és az anyagraktárt hívta. — Halló Seress elvtárs tégla kell — mondta izgatottan. Laban- ezék ma neki kezdtek olyan iram­mal, hogy alig győzzük téglával... Az autóról kapkodják a téglát... hogy ? ... mikor rakodik Békés­csaba ? .. Hétfőn? Szép és csak szerdán ér ide négy vagon tég­la !... Állassam addig az embe­reket? Nem! Gondoskodjatok tég­láról, bárhogy is .;: A telefonkagyló még ki sem hűlt markának melegétől, már a töltéseken szaladt az emberek­hez ... Megállt a legmagasabb he­lyen, gyönyörködve nézte a mun­kát. Labancz Mihály ott térdelt a pinceárokban, szemben vele Kiss István brigádvezető, Balogh Al­bertné szinigtelt kőműveskanál habarcsot fröccsentett a vörös tég­lákra, amit Labancz elvtárs úgy rakosgatott egymás mellé, mint szenvedélyes dominós a játék koc­káit. Sinkovits Sára is a mun­kába temetkezve adogatta a tég­lát Labancz elvtárs kezébe. Kiss Pistának Sós Róza teregette a ha­barcsot, Sipos Julia adogatta a téglát. Szédületes sebességgel mo­zogtak h kezek... a fal nőtt, egy­re nőtt, mintha vörös vászonból húznák fölfelé. Zagyva Gyula a habarcskeverő­gép mellett magasabban állt, mint Mile építésvezető. Ő csak annyi időre tekintett Labanczék felé, míg megnézte, hogy a gumicső melyik malter.es ládában van. Majdnem mindig Labapczéknál volt! Szító Sándor bácsi, Kiss József Gál Tibor, ifj. Kiss István az L alakú épület rövidebb „szárán“ dolgoztak. Sándor bácsi sarokfalat képezett, a többiek pedig a falat rakták. Reggel óta betelt téglával a pincegödör, már a szigetelősza­lag csíkja is eltűnt, de mindez olyan gyorsan, hogy Mile építés- vezető elhűlt a csodálkozásban. A téglarakásra nézett. — Kevés lesz! — nyilait bele újra. Szaladt az irodába, a tele­fonhoz. de még pár pillanatra kör­bejáratta a szemét. A tehetetle­nül égnek meredő toronydarun bosszankodott, a transzportőrön a tégla megállás nélkül folyó sza­lagját csodálta, s tisztelettel né­zett a pincegödörben dolgozó La- banezra és Kiss Pistára. Az irodában megint a telefont vallatta. — Tégla kell, mert a Kiss bri­gád „eszi“ a téglát! Bizonytalankodó választ kapott. Mérgesen lecsapta a telefont, majd ismét tárcsázott. A toronydaru ügyében. Úgy kellene az is most, mint egy falat kenyér. „Megjavít­juk“ — ígérték a drót túlsó vé­gén. Leült, hogy dolgozzon. Felállt, átment a technikushoz. Elmondta annak is, hogy mit művelnek Kis- sek. Kiss megmutatja, hogy nem marad le Labancz mögött, La­bancz megmutatja, hogy a Kos- suth-díj dicsőségét megvédi. Mile önkéntelenül megtörölte a homlokát. A tenyere vizes lett. — Hűha — mondta nevetve Sa­linger technikusnak — meleg van. Annak ürügyén, hogy megszellőz­teti magát, az építkezéshez fu­tott. Három autó tégla várta a lerakást. Horváth Ferenc és Szabó Lajos brigádja neki esett a tégla­halmaznak, mint a vércse a húst. úgy tépték négyen is egy autóról a téglákat. Gyulai Péter főmunka­vezető is közéjük állt. — Itt a „műszaki segítség“! — csattant a levegőbe Kiss Pista hangja. Nevetés borzongatta meg az embereket. Vidáman kaptak la­pát. tégla, maiteres kanál után. A pufaikákat halomra dobálták, fel­tűrték az ingük ujját. Mile elvtárs a gödörbe ugrott, irányított, tanácsot adott, majd maga is megmarkolta a habarcsos gumicsövet s a másik ládába húz­ta. Tétlenül nézni nem bírta ezt a gyönyörű munkát, — Van téglád? — kérdezte va­laki Miiét. Dehogy van, segítsetek — fordult Bara Károly és Nagy Sándor felé. — Ne izguljatok — mondta Ba­ra. Ami tégla Debrecenbe érke­zik, az, utolsó darabig a tietek lesz. Megyek Pestre és Csabára. Intézkedek, hogy kapjatok elegen­dő mennyiséget. •— Ügy intézzétek már, hogy áp­rilis 4 után is legyen elég téglánk — kérlelte Mile Barát és Nagyot, a vállalat embereit. Labanczék szeptemberig ilyen tempóban akar­nak dolgozni! Lejjebb nem adják! Nézzetek oda! Szédület... Így telt el a nap a Szabadság úti építkezésen. Labancz Mihály és Kiss István 39.9 köbméter fa­lat raktak egy (műszakon. Huszon­ötezer téglát használtak fel az építkezésen egyetlen nap alatt. Mile elvtárs papirt, ceruzát vett és számolt. Ezt írta a papírra: Március 25 -Labancz Mihály és Kiss István 441 százalék, a Kiss brigád: együttvéve (10 fő) 276 szá­zalék. Szabó Lajos segédmunkás brigád: 194 százalék, Horváth Fe­renc segédmunkás brigád. 196 szá­zalék. Zagyva Gyula habarcskeve­rő 180 százalék. ★ Labancz Mihály és Kiss István kezetszorítva búcsúztak el egy­mástól. Labancz önmagában mo­solyogva arra gondolt milyen jó idő volt ma. Leszorult a többiek - ről a pufajka. Hát még majd — ezután...! Pongor Jolán. <4

Next

/
Thumbnails
Contents