Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

r­Éljen és viruljon népi demokráciánk olapja, a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetség! Jíll. ÉVFOLYAM, 73, SZÁM AEA 50 If ILLEK VASÁRNAP, 1955. MÁRCIUS 27. Termelőszövetkezeteink fejlődése (B. M.) Ninas olyan nap a me­gyében, hogy hír ne érkezne ar­ról, hogy új belép öli gazdagítják megyénk termelőszövetkezeteit. Bizonyítéka ez annak, hogy ter­melőszövetkezeti mozgalmunk lendületesen, erőteljesen fejlődik a megyében. Erősödnek a :er- melőözövefckezeteink, de nemcsak erősödnek, hanem számbelileg is gyarapodnak és új termelőszö­vetkezetek alakulnak. Ez évben eddig új termelőszövetkezet ala­kult Görbeházán, Debrecenijen, Bojton és Pocsajon. Az előkészí­tő bizottságok több községben és városban működnek, hogy elő­készítsék új és új szövetkezetek alakulását. Mindez világosan mutatja, hogy az egyénileg dolgozó pa­rasztok figyelme egyre fokozódik a közös nagyüzemi gazdálkodás, 6 termelőszövetkezet iránt, A további fejlődésnek, a termelő­szövetkezetek megerősítésének alapfeltétele, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelő­szövetkezeti parasztok között le­gyen még szorosabb, még szívé­lyesebb a baráti együttműködés. Jó példáit láttuk ennek a baráti kapcsolatoknál; Álmosdon, ahol a Táncsics Termelőszövetkezet géppel, kalászos vetőmaggal, bur­gonyával segítette az egyéni ter­melőket, de ugyanezt tapasztal­tuk nemcsak most, hanem az előző esztendőkben is a komódi Rákóczi Terme löszövetkezetben. Az egymás segítése, ez a baráti kapcsolat tette lehetővé, hogy Álmosdon, amikor a Táncsics földjein az aratásnál nagyon tor­lódott a munka, az egyénileg dol­gozó parasztok igáikkal siettél; segítségére a termelőszövetkezet­nek a gyors betakarítás érdeké­ben. A baráti légkör kialakítása rendkívül fontog. Erre hívta fel a figyelmet a III. kongresszus. Ennek a szívélyes baráti légkör­nek alapvetője a jó példamuta­tás. Az egymással való .érintke­zésben, a munkában megmutat­ni, hogy a termelőszövetkezeti tagság a boldogabb paraszti'* élet úttörője. Az elzárkózás, az egyé­nileg dolgozó parasztoktól való elkülönülés igen helytelen. Ahhoz azonban, hogy a szívé­lyes baráti kapcsolat kialakul­jon, nem elegendő a baráti hang, a parolázás. Szükséges, hogy lás­sák az egyéniek: eredményes a közös gazdálkodás. Nem elég «negmutatni a termelőszövetkeze­tek istállóit, állatállományát, gazdasági felszerelését, hanem meg kell nézni azt is, hogy a háztáji gazdasággal együtt ho­gyan emelkedett a tagság jöve­delme. Mit bizonyít a jól dolgo­zó termelőszövetkezeti tag kam­rája? Minden termelőszövetke­zetben a vezetőknek, de az egy­szerű tagoknak is arra kell tö­rekedni, hogy a tagság jövedel­me elérje a középparasztság jö­vedelmét, sőt túl is haladja azt. A jó gazdálkodás, az emelke­dő eredmények mellett azonban arra is szükség van. hogy ezt a jó példát lássák is az egyéViileg dolgozó parasztok. Saját .szemük­kel győződjenek meg arról, hogy milyen előnyei vannak a közös nagyüzemi gazdálkodásnak. Ha­talmas meggyőző ereje van a sze­mélyes tapasztalatnak. „Azt hi­szem, amit látok“ — tartják so­kán. Lehetővé kell tehát tenni, hogy lássanak és higgyenek a termelőszövetkezetek erejében. Nagyon helyes volt éppen ezért, hogy Hajdú-Biharban ta­pasztalatcseréket rendeztek most a termelőszövetkezetekben. Eze­ken a találkozókon nemcsak a környező termelőszövetkezetek vezetői, legjobb dolgozói vettek részt, hanem az egyénileg dolgo­zó parasztság köréből is igen so­kan, köztük a mintagazdák. A jó példákat látva a kis- és kö­zépparasztok hamarabb győződ­nek meg, könnyebben lépnek az új útra, mely a dolgozó paraszt­ság felemelkedéséhez vezet. A termelőszövetkezeti mozga­lom szilárdításához szükséges te­hát az is, hogy az eredményeket megmutassuk, hogy a jó példák révén tegyük vonzóvá ezrek és ezrek előtt a szövetkezeti gazdál­kodást. Nem szabad tehát véka alá rejteni a jó eredményeket. Nem szabad elhallgatni példásan dolgozó szövetkezeteink eredmé­nyeit. Nem helyes, ha megtűrik az elzárkózást, az önelégültséget. Meg kell magyarázni, hogy csak az eredmények megmutatásával lehet szolgálni még sikeresebben a célt: építeni a szocializmust. Vannak Hajdú-Biharban ter­melőszövetkezetek, ahol még n°-n érvényesül teljes erővel az ered­mények népszerűsítésé. Ez hely­telen. A nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet a sertéste­nyésztésből, hizlalásból elért kö­zel másfélimilliós jövedelme, ál­lattenyésztési módszere például nem lehet közömbös senki szá­mára, aki figyelemmel kíséri a termelőszövetkezetek gazdagodá­sát, szilárdulását. Észrevehető volt a nádudvari Vörös Csillag vezetőcégében is, a megelőző időkben egy ilyen hangulat: elég nekünk a mi eredményünk. A szövetkezeti mozgalomnak bizony nem elég, ha véka alatt marad a jó példamutatás. Ismer­tetni kell eredményeiket, mód­szereiket, hogy ezzel is egyenges­sék az utat a termelőszövetkeze­tek felé. Nem tűrhető el sehol a gőgös elzárkózás. A megyében most megrende­zett tapasztalatcserék eredmé­nye, hogy egyre többen kopog tatnak a termelőszövetkezet &■- táján, belépést kérve. A hajdú böszörményi Dózsa Ternislőszö vetkezetben rendezett tapaszta­latcserén Molnár Márton a szí­vélyes baráti fogadtatás és az ott tapasztalt helyes gazdálkodó5 eredményeképpen nyomban belé­pett a szövetkezetbe. Az ötholda Balog Antal pedig kezet adott hogy októberben ő Is az új útra a szövetkezeti gazdálkodás útiá­ra lép. A kismarjai Bocsflcai TSZ- ben Szatmári József 5 holdas pa­raszt lépett az új útra. A debreceni járásban az új be­lépők száma már 180 fölé emel­kedett. A püspökladányi járás­ban, Kábán a Dózsa a napokban vette fel a 73. új belépőt. Ezek a példák bizonyítják, hogy új len­dületet kapott megyénkben t szövetkezeti mozgalom. Erősítsük ezt a mozgalmat, s minden ter­melőszövetkezeti tag vésse jó' emlékezetébe a Központi Vezci - ség jelszavát: „Termelőszövetke­zeti dolgozók! A termelőszövei kezetek erősítésével és növelésé­vel. harcoljatok a virágzó szocia­lista mezőgazdaságért!“ A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁGAI TITKÁRAINAK ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSA Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása A Magyar Dolgozóik Pártja já­rási pártbizottságai titkárainak országos tanácskozásának első napján Ács Lajos, az MDP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Vezetőség titkára mondott referátumot. A referátumot hoz­zászólások követték. Elsőnek Kovács Sándor, a ka­posvári járási pártbizottság első titkára szólalt fel, utána Varga Gyula, a letenyei járási pártbi­zottság első titkára beszélt, majd Németi József, a bácsmegyei párt- bizottság első titkára szólalt fel. Ezután Mészáros Pálné, a fehér- gyarmati pártbizottság első titkára, Sípos Károly, a gyulai járási párt- bizottság első titkára utón Cso­mós Miklós, a pápai járási párt- bizottság első titkára bevezetőben elmondotta, hogy járásúiéban hoz­zákezdtek az igen elharapódzott spekuláció felszámolásához, vala­mint a kulákok adó- és begyűjtési hátralékainak felszámolásához. Tárásukban 46 kulák egymillió forinttal tartozott. Amikor erélye­sebben felléptek velük szemben és megkövetelték a törvény elő­írásainak betartását, tíz nap alatt 267 000 forintot fizettek be. Az egyik kulák 17 000 forint hátra­lékból egyből léte;,- az asztalra tízezer forintot. Bebizonyosodott tehát, hogy nem indokolt a kulá­kok sírása és iajgatása, nem igaz, amit a kulákok védői terjeszte­nek, hogy tudniillik azok „elsze­gényedtek“, mert számos példa van arra, hogy amikor határozot­tabban megkövetelték a ládáitok­tól a törvény előírásainak betar­tását, egyből letettek az asztalra 15—20 000 forintokat. A termelőszövetkezeti mozga­lom fejlesztésével kapcsolatban a gépállomások segítségének fontos­ságáról szólt. Elmondotta, hogy a járásban sem gazdaságilag, sem politikailag nem kapnak megfele­lő segítséget a szövetkezetek a gépállomásoktól. A gépállomások agronómusai sem végeznek kielé­gítő munkát. A tömegszervezetek sem segítik megfelelően a szövet­kezeti mozgalom fejlesztését. Sú­lyos hiba az is, hogy egyes taná­csok is félvállról kezelik a moz­galmat. Szükségesnek tartják, hogy egész állami apparátusunk, annak minden egyes funkcioná­riusa megfelelő segítséget nyújt­son a termelőszövetkezetek fej­lesztéséhez, továbberősödéséhez. Ezután a termelőszövetkezetek fejlődésével kapcsolatos helytelen nézetekről szólt. Veszélyes az, hogy egyes szövetkezetek tagsága úgyszólván könyörögted azokat a parasztokat, akik korábban téved­tek és kiléptek a szövetkezetből. így van ez például Mezőlak köz­ségben is, ahol valósággal könyö­rögnie kell a korábban kilépett tagnak, hogy vegyék vissza a szö­vetkezetbe. A szövetkezeti tagság azt mondja, hogyha egyszer el­mentetek. most tanuljatok a ma­gatok kárán, majd valamikor visszaveszünk benneteket. Másutt viszont olyan hangok hallatsza­nak, hogy „majd akikor megyünk be a szövetkezetbe, amikor lesz­nek 2—300 férőhelyes tehénistál­lók —- amikor a készbe mehe­tünk be“. akik nem előre vitték, hanem visszafejleszlették a gazdaságot. De nem mutattuk meg a gazda­ság dolgozói előtt, hogy milyen károkat okoztak, nem töreked­tünk arra, hogy a dolgozók szé­les \körben megismerjék az ellen­ség aknamunkáját. A Szentesi Gépállomás például elkövette azt a hibát, hogy a kuláikokmak is szántott, amikor az egyéniek kö­zött számtalan olyan dolgozó pa­raszt volt, akinek nem volt igája. És ugyanakkor, amilcor a kubik- ■nak szántott a traktor, a kulák saját igájával 250 forintos iga- uzsora mellett szántott az egyé­nileg dolgozó parasztnak. A szük­séges intézkedést nyomban meg­tettük, de azt már nem tettük meg, 'hogy a dolgozó parasztok előtt lelepleztük volna a lculá- kot, mint oszitályellenséget, meg­mutattuk volna: így használ ki. így uzsoráz ki téged. A vitát szombaton folytatták. A szombati tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, He­gedűs András. Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla. a Magyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagjai. Bala István és Mekis József, a Politi­kai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Malolcsi János, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkárai. Szombaton elsőnek Veres Sán­dor, az edelényi. járási pártbizott­ság első titkára, majd Dá­vid Ferenc, a Szolnok megyei pártbizottság első'titkára, a Köz­ponti Vezetőség tagja szólalt fel. Az osztályeUenség elleni harcba be kell vonni a tömegeket Mindannyian tudjuk — módi­it ta — nem az a helyes út, hogy □szőr hatalmas gazdasági épü­lőket építsünk,. s azután oda- laljuk: tessék, lépjetek be a övetkezetbe. Nyilvánvaló, hogy dolgozó parasztoknak — rnesz- ernenő állami segítséggel — aguknak kell építeniük a szö- itkezéteket. mert ha könnyen ipjáik, úgy lesznek vele, mint találj pénzzel, könnyen jött, innyen megy. Mi fellépünk az en helytelen nézetek ellen — ingsúlyozta —, majd a kupecek isiméire mutatott- rá. Pápa va­sában például a régi textil- igy,kereskedők és más hason- őrűek most azzal foglallzoznak, így terményt, csirkét, kacsát ísárolgatnák a pápai szabadpia- ,n. Már kora reggel kimennek, sznek például 70—80 darab ir'két vagy kacsát. Raktározzák amikor a szabadpiacon keve­bb van már, akkor busás ha- onnal piacra dobják. Több hozzászólás után Török ászló. a szentesi járási párt- zottság első titkára szólalt :i. aki beszélt . termelőszö- íikezeteik megszilárdulásáról, edményék javulásáról, majd a áztáji gazdaságok körül mutat- jzó visszásságokról szólt. Ez- 'ián az ellenséges aknamunka 'eplezésének fontosságát hang- ílyozta. Nem mondhatjuk azt — mon- ■>tta —; hogy nem harcoltunk ■ kulákok ellen, de számtalanszor iicgtörtént az, hogy amikor, le- epleztük a gabonájukat rejtege­tő, vagy a beadást szabotáló k-u- lákokat, akikor nem mutattuk meg a község becsületes dolgo­zói előtt, hogy lám itt van a ku­lák, tudta volna teljesíteni be­adását, de nem te’-esítette, el­zárta termését a nép elől. A Pankotai Állami Gazdaságban például eltávolítottunk 13 volt csendőrt, volt horthysta katona­tisztet és más ellenséges elemet, C. Nagy Gábor, a nagylétai já­rási pártbizottság első titkára felszólalásában hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításával, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésével egyidejűleg igen fontos, a tavaszi vetési és nö­vényápolási munkáik jó elvégzé­se. Ezután Sebestyén Ferenc, a veszprémi járási pártbizottság első titkára szólalt fel. Több felszólalás után Szóbele András begyűjtési miniszter szó­lalt fel. Szobek András elvtárs felszólalása Központi Vezetőségünk már­ciusi határozata tisztázta azt is — mondotta többek között Szo­bek élvtá.rs —, hogy a begyűjtés népi demokráciánknak, a szocia­lizmus építésének velejárója, nem ideiglenes, hanem állandó és szükséges. A határozat kötelessé­günkké teszi a beadási fegyelem megszilárdítását. A járási szer- yek. így a járási pártszerveiknek is feladata, hogy a végzett mun­ka felett a felügyeletet gyakorol­ják. Ezért nagyon fontos és he­lyes, a begyűjtés szempontjából is, ha az elvtársak megismerked­nél; a begyűjtési munka egyes fá­zisaival. A tervfelbontás a be­gyűjtés alapja. Hanyagul felbon­tott tervnél sok a hiba. Több évre szóló beadási tö’-vény lehe­tővé teszi számunkra, hogy a tervet ne egy évre, hanem na­gyobb távra, most 1956k:a is fel­bontsuk. A másik fontos feladata a be­gyűjtő szerveknek az, hogy ne engedjék a hátralékokat felsza­porodni, hogy a nem ieljesit&k­kel szemben a fennálló rendel- kezésékneík megfelelő eljárást azonnal megindítsák. Azokba i a községekben, járásokban, ahol a törvény szellemének megfelelően járnak el a nem teljesítőkkel szemben, ott a begyűjtés mun­kája sokkal eredményesebb , és kevesebb a lemaradás. De ott, ahol ezt elhalasztjáik, a hátralé­kosok elszaporodnak és ez azok­ra is hatással van, aürik egyébként becsületesen teljesítenék a be­adást. A minisztérium és a begyűjtési szervek gyenge munkája — foly­tatta Szobek elvtárs — lehetővé tette azt is, hogy a nép ellensé­gei, a kulákság, a notórius nem teljesítők, a spekulatív elemek, sok esetben még a becsületes, máskor jól teljesítő dolgozókat, kis- és középparasztokat is ma­gúikkal ragadva, valóságos anar­chiát teremtettek a piacon a ter­mény, de különösen a hízott ser» | léis vonalán. (Folytaim a 2 okkim-)

Next

/
Thumbnails
Contents