Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-24 / 46. szám
2 NfiPLA F 1955. FEBRUAR 24. CSÜTÖRTÖK Vezessük le a mélyebben fekvő gabonaföldekről a talajvizet A megyét járva megállapíthatjuk, hogy a bőséges csapadék következtében bizony elég sok helyen összefutott a víz a mélyebben fekvő földeken és itt-ott a szépen bokrosodó őszi búza víz alá került. Az ilyen területeket haladéktalanul mentesíteni kell a víztől, mivel, ha néhány napig vízréteg alatt marad a búza, befullad. Az éjszakák hidegre fordultak, jégpáncélba burkolódzik a búza, ha nem vezetjük le róla a vizet, Ez kárt tesz a búzában, mert ha megfázik a jég alatt, kevés szemet takarít be a gazda. A nagylétai járásban is több helyen összeszaladt a víz a búza vetések felett. Ideje, hogy a legsürgősebben levezessék. Megéri a fáradságot, több kerül a zsákba és sok-sok kenyeret lehet majd sütni abból a búzából, amelyet az idejében alkalmazott víz levezetéssel, megmentenek a pusztulástól. Az autóbuszvezető nevet, az utazni szándékozók bosszankodnak jj Vgy-e ez nem helyes? Az a helyes, ha az utas is, az autó- buszvezető is megelégedett, de az nem helyeselhető, sehogyan sem, ami szerdán reggel fél 8- kor történt a Rákosi-telep felől érkező autóbuszmegállónál, a Gyermekvédő Intézet kapujánál. Megérkezett az autóbusz. Egy pillanatra kinyitotta ajtaját a leszállók előtt, de két méterre a felszállni akarók előtt már becsapódott az autóbusz ajtaja és tovarobogott. A vezető mosolyogva nézte a lemaradt utasok bosszankodá- sát. Ez teljesen érthetetlen magatartás. Miért tette ezt a munkába siető dolgozókkal, amikor az autóbuszban még volt hely bőven. Kinek használt azzal, hogy nagysietve tovább robogott. Talán csak nem a káröröm kedvéért tette? Ez igen csúnya öröm és az ilyenről az autóbuszvezetőt minél hamarabb le kell szoktatni. B. M. I püspökladányi járás termelőszövetkezetei közel 2000 holdon alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást A Hajdú-Bihar megyei Nővé vény védő Állomás motoros gépei ez évben sokkal nagyobb területen alkalmazzák a vegyszeres gyomirtást, mint az elmúlt esztendőben. A többtermésért indult küzdelem elengedhetetlen velejárója a gyomirtás, hiszen az elmúlt esztendőben tapasztaltuk, hogy a búzaföldeken a terrmésho- .'amokat alaposan visszavágta az egész határrészeket beborító v adrepce. A püspökladányi járás termelőszövetkezetei ez évben jobban ■ édik gabonájukat és mintegy 2000 holdra már le is szerződtek a Növényvédő Állomással vegyszeres gyomirtásra. Dobi István könyvet írt a termelőszövetkezeti mozgalomról Dobi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke könyvet írt a termelőszövetkezeti mozgalomról. A könyv legfőbb mondanivalóját a címe fejezi ki: „A parasztság jövője a termelőszövetkezet.“ Megmutatja, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásban könnyebb az emberek munkája, nagyobbak a termelési lehetőségek. A könyv 19 fejezete részletesen foglalkozik a szövetkezeti mozgalom céliával, a szövetkezeti ember formálódásával, a munkásság segítségével, a szövetkezet és a város viszonyával, a termelőszövetkezetek feladataival a kormányprogram megvalósításában. Kiterjed a szerző figyelme olyan más fontos kérdésekre is, mint a szövetkezeti demokrácia, a nagyüzemi szervezés, a jövedelemelosztás, a munkaegység, a gépállomás és a termelőszövetkezet viszonya, a melléküzemágak, az agronómus szerepe és a háztáji gazdaság problémája. Dobi István könyve rendkívül nagy segítséget nyújt majd a termelőszövetkezeti vezetőknek és tagoknak, a mezőgazdasági irányító szervek dolgozóinak, ugyanakkor hasznos tanácsadója lesz az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is. Hajdú-Biharban 48 kilométer hosszúságban javítják a makadám utakat A megye úthálózatán az 1955-ös esztendőben 48 kilométeres útszakaszon javítják meg a makadám burkolatot. Intézkedés történt, hogy 10 kilométer hosszúságban a megye több helyén portalanítsák a falvakon átvezető országutakat. Polgár, Görbeháza és több község területén olajos és folyékony bitumenes módszerrel portalanítják ez évben az ország úti szakaszokat. Igen helyes intézkedés ez, mert különösen nyári időben, ha egy-egy autó átrobog a falvak fő utcáját jelentő országúton, sűrű porfel- • hőbe burkolózik a fél falu. Igen helyes az az intézkedés ■ . is, amely elrendeli, hogy a megye telki létén 25 autóbusameg- 11 álló váróhelyét kikövezik. Va- « lóban tarthatatlan helyzet volt tapasztalható ezeknél az autóbuszmegállóknál, több helyen bokáig érő latyakban kellett vá- rakozni az autóbuszokra. Az ||| autóbuszmegállók helyeit a *» Szovjetunióban alkalmazott el- I j járással kövezik kd. A Nyíradonyi AM Gazdaság készül a tavaszra Lassan közeledik a tavasz, kezdődnek a mi feladataink. Úgy tervezzük, hogy ebben az évben még többet, még jobbat termelünk, mint az elmúlt esztendőben. Ennek érdekében felikészülünk a tavaszra. folyamatban. A szőlő trágyázását is megkezdtük. Itt is értünk el komoly eredményt. Az elmúlt napokban a Molnár-brigád 7 holdon, a Cipa-brigád pedig 10 holdon végezte el a munkát. örömmel számolhatok be arról, hogy gyümölcsösünkben a hernyófészkek leszedését elvégeztük. A gyümölcsös trágyázásában sem maradtunk le. A Molnár-brigád 31 hold, a Cipa- brigád 27 hold fiatal telepítésű gyümölcsös trágyázását végezte el. A Kresch-brigád területére a trágyakihordás most van A szántó területünkön a szántást február 4-én kezdtük <■ meg, melyet a fogatos dolgozóink végeznek lófogatú ekékkel, a csillagfürbtel bevetendő terület homokos laza talaja miatt. Eddigi munkánkat 20 hold felszántott teriilet hirdeti. Molnár Gábor, Nyíradonyi Állami Gazdaság. Még alig múlt egy hónapja, hogy a III. kerületben elsőnek alakult meg ez az olvasókör, de a tervek megvalósulása érdekében már többet tettek, mint gondolná az ember. EGY ESTE a demluutumpai olmnókörbin H ogy a szót ne szaporítsam, jobb, Iha a legutóbbi beszélgetésükről, Illetve annak előzményéről írok. Az iskolában még tart a tanítás, de kint már gyülekeznek a gazdák, hogy nemsokára ők foglalják el az iskolások helyét. Tanulni és beszélgetni jöttek össze, hogy tavasszal minden nehézség nélkül megkezdjék a szőlő telepítését — és beszélgetni, hogy okos szóval segítsenek egymáson és egymásnak. Az udvart lassan benépesíti a zaj. Piros bácsi, aki a legidősebb gazdák egyike, szinte fiatalosan siet unokája utam, aki tréfásan azt mondja: — Nagyapáméknak minek már tanulni? És ha már tanulnak, akkor járhatnánk együtt is iskolába. A kis unoka még mondott volna mást is — de a „fürge“ nagyapa már utolérte. Piros bácsi, a jó öreg, ahogy mások is hívják, barackot nyomva unokája fejére, csak ennyit mondott: — Ha én büszke vagyok rád, mert elég jól tanulsz, akkor — nemsokára — no... de mit is mondj ak ennek — szólt a többiekhez — majd meglátod -még a nagyapa munkáját — bü.kte ki végül és társaival, mint az új honfoglalók vonultak be a terembe, ahol már várta őket Márk Jenő iskolaigazgató, az olvasókör titkára. Padba gyömöszölték magukat és figyelemmel hallgatták a szőlő helyes kezeléséről szóló előadást. Többen közbe is szóltak, ha valamit nem értettek. — És mire az előadásnak vége lett, még számtalan kérdést tettek fel, és mint a jó barát a jó barátnak, úgy meg is magyarázták egymásnak. A petróleumlámpát már rfgen meggyújtották. A terembe nesztelen léptekkel aggódó asszonyok jöttek be, akik már nem tudták elképzelni, hogy ilyen sokáig itt legyenek férjeik. Bent a vitát hallva, nem serkentik hazafelé őket, hanem érdeklődő arccal helyet foglalnak. Vajon mi ragadhatta meg őket ennyire, hogy míg kint hangos szóval, bent egész csendessé változtak? Piros bácsi nézése volt az, aki úgy figyelte őket, mint az alkalmatlan időben érkező vendégeket. — No, meg amit mondott: Én mint az olvasókör elnöke " 150 forintot ajánlok fel építkezésre. A többiek, az alkalmatlan időben érkező asszonyok miatt, mintha megnémultak volna. — Micsoda? Mire szavaznak maguk, nélkülünk? — szóltak az asszonyok közül többen. Piros bácsi arca jobban megpírosűdott — szólt is volna valamit — ő is érezte, hogy itt egy kicsit meleg van. Csak azt nem tudta eldönteni hirtelen, hogy a kályhától van-e, vagy az asszonyok hirtelen megjelenése okozta. — Jenéi bácsi megelőzte — Mit ütik maguk az orrukat a mi dolgunkba! — mondta az asszonyok felé. No, több sem kellett, s máris parázs vita alakult ki. A férfiak ki akarták tessékelni a „csendes“ asszonyokat, akik nem hajlottak a szóra. — Hogyisne, minket is érdekel, amit itt maguk szavazgatnak. — No, még ilyet, még mi menjünk e] — és hasoniő hangokat hallattak. — Ha már itt vagytok — jött meg Piros bácsi hangja — akikor legyetek csendben. Majd a gazdák felé szólt, hogy folytatjuk tovább a beszélgetést, és ismételve a saját pénzbeli támogatását, kérte a gazdákat, hogy ők is ajánljanak fel az építkezés céljára erejükhöz mérten. Mari néni, aki talán egy percig tudott csendben lenni, ismét megszólalt, de most már erélyes formában. — Mi is akarjuk tudni, hogy miféle építkezésre ajánlanak itt. No, meg ilyet is mondott, hogy hogy mernek a feleségük nélkül ajánlgabni. Hát ők mik, nem egyenrangúak velük? Míg így mondogatta, egyre több, férje utón aggódó asszony jött be, akik rögtön felismerve a „helyzet komolyságát“, telitüdőből támogatták Mari nénit. Piros bácsi, aki idáig némán tűrte, hogy az asszonyok, hogyan formálnák maguknak jogot követeléseikkel, felállt és szót kért. — Asszonyaink kívánságának teszek először eleget. Ismertetem mégegyszer tervünket és azt, hogy mire ajénlgatunk mi itt. Igazuk van. Nekik is tudni kell arról, hogy ezen a tanyán milyen lesz a jövő, hogyan formáljuk azt mi. Ilyen bevezető szavak után elmondotta, hogy olvasókör-b alyi- ség létesítését vették tervbe és ehlhez kell a támogatás, mert társadalmi segítséggel építenék fel. — Persze a tanács segítségét is igénybe veszik. A z asszonyok már az építkezés részletei után érdeklődtek. Hány darab vályogot kell elkészíteni? Hová fogják építeni? Honnan lesz a házinak teteje? Mit kell nekik adni és mit ad a tanács? Olyan komolyan beszélteit, hogy már mindenki elfelejtette az előbbi parázs vitát, — Kiszámolták pontosan, hogy egy csa- ” Iádra mennyi költség és munka 11 esik. Meg is jegyezte az egyik 11 gazda: — Ezek az asszonyok job- „ ban tudnak számolni, mint mi. — S miikor vége lett a számvetésnek, Márk Jenő iskolaigazgató kért szót. Javasolta, hogy az!!! iskolának is nagy szüksége lenne |{j egy teremre, mert 130 tanuló ■* egy rendes és egy szükség megoldásból készített (folyosó lett befalazva) „teremben“ van összezsúfolva. — Többen azt javasolták, hogy az új olvasókör-helyiség legyen egyben tanterem. Ka- hut Sándor egyéni gazdálkodó, « tanácstag rövid számolgatás után | elmondotta, hogy kevés költség j hozzáadásával mind a két terv I megvalósítható. Mindenki helyes- " nek találta okoskodását. Még az asszonyok is. — S mikor meg hányták, vetették a problémákat, „ Piros bácsinak már nem kellett harmadjára feltenni a kérdést, hogy az építkezésekre mindenki tegye meg a pénzbeli ajánlását. ■ — Mindenki elsőnek akarta magát feliratai a gyűjtőlapon. Pár perc alatt már 2000 forint ■ gyűlt össze, nem számítva a fuvarozás és egyéb munkát, amit felajánlottak. S hogy nagyobb nyomatóka legyen ennek a napnak, Piros bácsi azt is közölte, hogy a III. kerületi tanács alap- téglával, tetővel, ajtóval és ab- ■ lakkal fog segíteni. Mindenki III tapsolt ennek a hímek. így hát nem maradnak egye- — dűl, lesz segítség is — mondogat- 11 ták. Most már csak a tavaszt 11 várják, hogy megkezdhessék a „ munkát. És én, míg ezeket a sorokat “■ papírra vetem, magam elé képzelem azokat az egyszerű tanyasi embereket, akik szerte az országban, a téli összejövetelek után, kész tervvel és segítem >■ akarással építik a saját és országuk boldog jövőjét. Félegyházi Loránd « íííty volt a véri), szenvedésből; Kenyeres Irma, a hajdúnánási Körösi Csorna Sándor Általános Gimnázium IV/a) osztályos tanulója ezt írja a ‘háború borzalmaira visszaemlékező levelében: „Tegnap hazafelé menet egy plákátot láttam az utcán. Fasiszta csizmát ábrázolt, talpán horogkeresztekkel, s fölötte ezt. hogy „Nemi' Hirtelen arra gondoltam, ami tíz évvel ezelőtt történt. Nyolcéves voltam (lilakor, gyermek még. Anyám naponta sírt egy sort, mikor elengedett az iskolába. Az emberek gondterhelt arccal jártak az utcákon, apámat behívták katonánalk. Egy szép napon félreveriék a harangot, dudált a malom és a gyár, de úgy, mintha árvíz, vagy tűzvész lenne. Iskolában voltunlk. HazáküldteSk bennün- 'ket s azt mondták, hogy mindenütt a kerítés mellett, lapulva szaladjunk. Otthon anyám levitt a kertbe, s beültetett a birsalma bokrok alá, mondván, hogy ki ne bújjak, míg újra nem szól a gyári sziréna. így kezdődött az az őrült tánc, amit sohasem lehet elfelejteni. Gyermek voltam, amikor félni, remegni, bújni tanítottak. Most gimnáziumi tanuló vágyók, s békében tanulhatok. Ha valalki azt kérdezné tőlem, hogy melyiket választom, a bujkálást, vagy a zavartalan tanulást, nyilván az utóbbit választanám. Nem adom senkinek azt, amit eddig kaptam, ami tíz éve a mienk." Piál Mihályné bútorgyári dolgozó levele, aki az anyák ' nevében írja sorait: „Az Országos Béketanács felhívása minden magyar, hazáját szerető és békét akaró embert felszólít, hogy szegüljön ellen azoknak, aikik atomháborút készítenek elő. Mi, magyar anyák, aláírásunkkal pecsételjük meg azt a 'kívánságunkat, hogy elég volt a vérből, szenvedésből, a szerencsétlenné és hajléktalanná váltásit, nyomorából. Mi békében akarjuk felnevelni gyermekeinket. Százezrek és milliók kiáltják, hogy nem kell a háború, s ezt a kiáltást meg kell hallani azoknak is, aikik ott nyugaton a Wehrmacht újjáalakításáról tárgyalnak. A második világháború szörnyűségei megtanítottak bennünket arra. hogy milyen nagy érték a béke. Ezért, harcolunk a békeívék aláírásával az atomfegyver eltiltása és Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A béke védelméért folytatott harc ma minden anya szent kötelessége.“ Afrikai növények virágzanak Debrecenben Huszonöt holdon terül el a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Növénytani Intézetének botanikus kertje. A kert egy részét a debreceni Nagyerdő ößtölgyese képezi. A téli időszakra három üvegházba „szorultak” a melegéghajlati növények. Az egyik üvegházban Közép-Amerika és Afrika növényvilága tárul az érdeklődő elé. A dinnye- és ka- vicskaiktuszokon kívül, amelyeknek hazája Mexikó, Afrika egzotikus világának növényei is megtalálhatók. Két afrikai növény, az aloe és a sivatagok szélein honos tüskés cserje, a kutyatejfélékhez tartozó euphorbia splendens nyitotta ki virágát és díszeleg az üvegházban. A botanikus kertben az aloe nyolcféle fajtája van, a most virágot nyitó növényeket 1951-ben vetették el az üvegházban és ez évben hozta első virágát. Ez a növény már a rómaiak idejében ismert volt mert levelének nedvéből fontos gyógyszert készítettek.
