Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-22 / 14. szám
NÉPLAP 1955. FEBRUAU 22. KEDD Sikeres DISZ-értekezleteken vitatták meg az ifjúság feladatait Uj, nagyobb eredmények felé indul a debreceni járási DISZ A debreceni járás Hajdú-Bi'har .negye legnagyobb járása. A járás ifjúságának élete — kicsiben — tükrözi az egész megye ifjúságának problémáit is. Éppen ezért érdemes mégegyszer foglalkozni az értekezlet munkájával és elgondolkozni az ott hallottakon. A titkári referátum bevezetője hangsúlyozza: „Ennek a járási értekezletnek az a feladata, hogy megtárgyalja a járás ifjúságának eredményeit, feltárja azokat a hibákat és 'hiányosságokat, amelyek megvannak, megszabja hosszú időre a feladatokat és nem utolsósorban megválassza a járás ifjúságának vezető szervét, a járási választmányt...“ Nézzük a küldöttértekezlet munkája megfelel-e ezeknek a követelményeknek, s ha igen ez a munka mennyiben fogja a jövőben előre vinni a járási DISZ alapszervezetek tevékenységét. A titkári beszámoló egészében jó volt. Helyesen mérte fel a DISZ munkát a járás egész területén és helyesen kapcsolta ösz- sze azt a megye és az ország ügyeivel. A DISZ II. kongresszusára való készülődés a beszámoló középpontjában állt. Hangoztatta a beszámoló, hogy mennyire fontos a DISZ szervezetek taglétszá-' mának megnövelése. Különösen áll ez az egyénileg dolgozó paraszt fiatalokra. Nagyon fontos megerősíteni a tsz-ekben. levő DISZ szervezeteket is. Helyes volt az a kezdeményezés, hogy — figyelembe véve a DISZ-ben lévő különböző rétegeket — ezentúl azokhoz idomítsuk a DISZ munkát, sokszínűvé téve a fiatalok életét. (Fiatal asszonyok, 20 éven aluli fiatalok, 20 éven felüliek stb.). Az úttörőmozgalommal való fokozott foglalkozást is hangsúlyozta a beszámoló. Nem feledkezett meg a sajtó, s különösen a Szabad Ifjúság terjesztésének és olvasásának fontosságáról. Az oktató-nevelő munka, valamint a kultúr- és sportmunka is megfelelő (hangsúlyt kapott a beszámolóban. Néhány szót a beszámoló 'hibáiról. Legfőbb hibája volt, hogy nem foglalkozott a varsói fesztivállal, az ötödik Világifjúsági Találkozóval, amely a nyáron lesz. Másik hiba, hogy a beszámolónak mintegy negyedrésze termelési adatokból, termelési százalékok felsorolásából állt. Helyes fokozottan hangsúlyozni a fiatalok előtt a termelés fontosságát, de ne túlozzuk el ezt a kérdést. Kevés fiatal jegyzett meg ezek közül a számok közül akárcsak néhányat is. A hozzászólások a fiatalok tetterejéről, lelkes munkájáról tanúskodtak. Termelési felajánlásaik, különösen a gépállomások fiataljaié, amelyeket hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára és a DISZ II. kongresszusára tettek, nagyban előre fogják lendíteni a járás munkáját. A tagtoborzással kapcsolatos felajánld- sok feltétlenül a DISZ szervezetek megerősödését fogják eredményezni. Hibája volt a küldöttértekezletnek, hogy nem bírálta a járási DISZ bizottságot, pedig lett volna mit bírálni, a bizottság eddigi tevékenységében. Egészében véve a DISZ debreceni járási küldöttértekezlete jó munkát végzett és elérte a célját. Százhuszonöt fiatal küldött határozta itt el, hogy az ifjúsági munkát nem hagyják tovább tes- pedni. Az ő adott szavuk, tenni- vágyásulc, lelkesedésük, a DISZ munkájának megjavulását, újabb, nagyobb eredmények elérését kell, hogy eredményezzék a járás területén. A debreceni DiSZ-szervezetek küldötteinek tanácskozása Vasárnap ültek össze Debrecen dolgozó ifjúságának küldöttei, hogy újra megválasszák a városi választmányt és a DISZ szervezetek kongresszusi küldötteit a megyei értekezletre. A városa DISZ bizottság beszámolóját Zsíros Lajos elvtárs, a bizottság titkára tartotta meg. Elmondotta a többi között Zsíros elvtárs, hogy a felszabadulás tiszteletére indított munlkaversenyben fiatalok és öregek vállvetve küzdenek felajánlásaik teljesítéséért, túlteljesítéséért. Sok olyan ifjúmunkás van, aki felajánlásának nagyobbik felét már teljesítette, sokan már valóra váltották adott szavukat. Hiba azonban — mondotta a továbbiakban Zsíros elvtárs, — hogy a debreceni DISZ szervezet általában ismertette mihez van joguk a fiataloknak, erre nevelte, tanította őket, de a kötelezettségektől megfeledkezett. Nem foglalkozott kellőképpen azzal, milyen kötelezettségeik vannak a fiataloknak. Ennek következménye az, hogy a fiatalok egy része csak várja a szebb élet kialakulását, de nem tud számotvetni azzal, mit kell tennie annak érdekében. E káros magatartás következménye, 'hogy a fiatalok egy része elhanyagolja a tanulást, munkahelyén fegyelmezetlen, tiszteletlenül viselkedik az idősebb dolgozókkal szemben stb. Beszélt még Zsíros elvtárs arról, milyen nagy feladatok hárulnak a debreceni DISZ szervezetekre a szocializmus építése, a béke megőrzése és a béke megvédése érdekében. S elmondotta, minden erővel azon kell dolgozni, hogv az alapszervezetek jól végezzék el a feladatokat. A beszámolót számos hozzászólás egészítette ki, gyakorlati javas, latokat tettek a hozzászólók a DISZ szervezet munkájának megjavítására is. Szabó Lajos, a GÖCS üzemi bizottságának tagja hiányolta, hogy a DISZ szervezetek Debrecenben alig kapnak egy-egy üzemben és másutt is komoly, nagy feladatokat, márpedig csakis nagy feladatok végrehajtásával tudnák megmutatni, mire képesek. Elmondotta, hogy az ifjúság házának létrehozásával megkezdődött náluk a motoros, a rádió és az irodalmi szakkörök munkája. Bartha Magdolna elvtérsmő, az MTH Ipari Tanulóiskola DISZ bizottságának tagja is felszólalt és elmondotta: a beszámolóban szó volt az ipari tanulók magatartásáról, fegyelmezetlenségéről. Ezen a téren sok még a javítani való, de szeretné megmutatni az ipari tanulóknak a jobbik oldalukat is. Nálunk is kezdeményezett a DISZ szervezet felszabadulási munkaversenyt és az ipari tanulók valóságos hőstetteket hajtanak végre. Annyira lelkesedtek ipari tanulóink, hogy határidőre elkészíthessék az export cikkéket, hogy a bekötött kezű sérültek is a murúkapad. mellé álltak és adogatták a szerszámaikat azőknak, akik ép kézzel dolgozni tudtak, Gurbán György elvtárs, a DISZ megyei bizottságának titkára a többi között hiányolta, hogy a beszámolóból és a hozzászólásokból is kimaradt, hogyan, miként akarják megjavítani az alapszervezetek munkáját. Márpedig ez az egyik legfontosabb tennivaló. Elmondotta még, a pártszervezetektől ne csak várják a segítséget, hanem követeljék is meg, hogy foglalkozzanak a DISZ szervezetek munkájával. Ezt követelni jogukban van, mert ezt a legújabb párthatározat is előírja. Legyen ez állandó jellegű, ne pedig csalt kampányszerű munka. Felszólalt Baranyái György elv- társ is, a városi pártbizottság titkára s elmondotta: az utóbbi időben vita volt arról, hogy a DISZ e! tudja-e látni a reá váró feladatokat. Erre az elért eredményeit adtak választ és megcáfolták a kishi.tűelt helytelen véleményét. A hozzászólások után Zsíros Lajos elvtárs összefoglaló választ adott, majd a jelölő bizottság beszámolója után megválasztották 'a jelölteket. HAT ŰJ FILM a szűvfeí (film üiiiiepéii A szovjet film idei ünnepének propaganda-anyagát nézegetjük. Az első képcsoport a bjelorussz őserdők áthatolhatatlan, zöldelö rengetegébe, gyilkos mocsarak világába vezet el bennünket. Itt játszódik „A z őserdő f o g- ly ai” című színes film izgalmas cselekménye. Erre a helyre vezet el két árvát Gluska, a rejtélyes és titokzatos ember, azzal a céllal, hogy elpusztítsa a testvéreket. Hogy sikerült-e végreha) tani aljas tervét, ezt a képek nem árulják el. De talán jobb is. Hiszen fél izgalom, ha az ember előre tudja a mesét. A „Modern kalózok" című szintén színes film képei is sok izgalmat ígérnek. A pár sza vas képaláírásokat logikus sorrendbe szedve megtudjuk, hogy ez a film a „Bagatir” nevű szovjet gőzös hősi történetéről szól. Kalandos feldolgozásban mutatja be, milyen sok akadállyal — ha- jótűzzel a nyílt tengeren, merénylőkkel — kellett megküzdenie a hajó bátor legénységének, hogy segítséget vigyen egy árvíz- sújtotta francia város lakóinak. A.kik a vidámságot és szép dalokat szeretik, azok is megtalálják az Ízlésüknek leginkább meg- felelőt a szovjet film ünnepén. Ha nem tévedünk, a „Szitakötő’1 című fenséges grúz vidéken játszódó film lesz ez. A „Szitakötő” egy szeleburdi lányról szól és számtalan mulatságos helyzet, gyönyörű dal és egy kedves szerelmi történet teszi szórakoztatóvá. Újabb képsorozat kerül a kezünkbe. Az első, kép, amely megragadja a figyelmünket egy ka- lonazubbonyos férfit és egy fiatal leánykát ábrázol. Cifranyelű tőrre szegeződik mindkettőjük tekintete. Ez a tőr a bonyodalmak és kalandok okozója „A tőr“ című filmben. Ennek a filmnek a meséjét, Ribakov hasonló című, magyarra is lefordított regényéből már ismerjük. Az egyik cári hajón egy tengerésztiszt lelövi fiatal társát, mert az nem akarja átadni neki tőrét. ezt a családi ereklyéi, melyhez, mint ahogy később megtudjuk kincseket érő titok tapad. Véletlenül tanúja a jelenetnek egy matróz, aki bírókra kel a gyilkos tiszttel. A hajó a következő pillanatban felrobban, füst és víz borítja el... Hogy mi lesz a titokzatos tőr további sorsa? Akik olvasták Ribakov könyvét, azok tudják. Akik viszont nem olvasták, azok ne is tudják meg addig, amíg meg nem nézik a filmet. Egy fa tetején, fiatal, gimnasz- tyoükás legény távcsövével a messzeségbe kémlel... Gajdar, „A bátorság iskolája” című filmnek hőse ő. Gajdarnak, a „Csuk és Gek’1, a „Timur és csapata" és sok más regény népszerű írójának, ennek a fiatalon kilobbant hősi életnek állít emléket „A bátorság iskolája“. Egy másik neves író, az ukrán Jaroszlav Galan életének megtörtént eseményei nyomán alkották meg a „13-as számú íigy- n ö k’‘ című filmet. A képek feszült, drámai atmoszférát ábrázolnak. Az ukrán író ellen kémek és diverzánsok szervezkednek. Vajon, hogyan sikerül leleplezni, ártalmatlanná tenni őket?... Hat film, hat élmény. A szovjet művészek ajándéka a március 10-én kezdődő szovjet film ünne- ! pére. Élüzem-iinnepély az alföldi Nyomdában Az Alföldi Nyomda kultúrtermében szombaton este élüzeni- ünnepélyt tartottak. Az ünnepségen részt vettek a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének és a Könyűipari Minisztérium kiküldöttei, a Szabadság Lapnyomda képviselői, a nyomd3 legkiválóbb dolgozói és azok hozzátartozói. Jelen volt az ünnepségen Juhász Géza egyetemi tanár. Sinaly László párttitkár elvtárs mondott megnyitó beszédet. Az élüzem címet igazoló oklevelet Farkas István elvtárs, a könnyűipari miniszter kiküldötte nyújtotta át. A városi pártbizottság nevében Harangi István elvtárs köszöntötte a dolgozókat. A nyomda legkiválóbb dolgozói pénzjutalomban részesültek. SÍRÓ KATALIN SORSA Kati vagy 15 évvel ezelőtt került Borosékhoz, akkor, amikor előző gazdája, a bábaasszony meghalt. Hogy a bábaasszonyhoz hogyan került, azt már homály fedi. Valamikor régen, még gyermekkorában a lelencházból magához vette egy „jólelkű” nagygazda, attól egy „még jobblelkű- höz“ vetette a sors. Végül a esőstől nyakába szakadt, kényszerűségből elszenvedett rengeteg „jóság” az esze egy részét is elvette szegénynek. Arról azonban, hogy Kati jelenleg hogyan él, a környék lakói nem szívesen beszéltek. ügy vettem észre, hogy Boros Györgytől féltek. Azt ajánlották, magunk győződjünk meg a helyzetről. Ott fehérük Borosék háza túl a vizesárkon, menjünk és beszéljünk Katival. A tanyan csak a gazdát találtuk, fiatal menyével és két kis unokájával. Kati nem volt otthon, a disznókat őrizte valahol a ház mögött a fiatal akácosban. Mikor Boros Gábor megtudta, hogy Katit keressük, már kapta is magát, hogy előkerítse. Ugyan mi lehetett nagy igyekezete mögött? Nyilván attól félt, hogy ha mi keressük meg, akkor nem lesz alkalma a szerencsétlen kioktatására. Mert, hogy kioktatta, az a későbbiekben félreérthetetlenül bebizonyosodott. Félóránál is több idő eltelt, mire előkerült Kati. Nem akartam hinni a szememnek, mikor megláttam. Görnyedt, púpos háttal, főidre néző üres tekimettel csoszogott az előrefutó malacok után. öltözéke madárijesztésre sem lett volna alkalmas, mert azt még a madarak is tudják, hogy ilyen rongyokba nem igen öltöznek az emberek. Lábán hatalmas rossz gumicsizmák ékts-^ lenkedtek, egyiknek elől szétnyílt orra úgy kapkodott a levegő után minden lépésnél, mint a partra vetett harcsa széles szája. A másik csizmán a változatosság kedvéért az oldalán volt a hasadás. Hát ez az élettelenül vánszorgó, rongyokba burkolt valaki lenne Siró Katalin? Néhány pillanatra megfordult velem a világ, úgy éreztem, hogy kereke visszafelé forog, majd tíz... húsz ... száz évvel ezelőtt megáll, s Kati sár- banéző szomorú tekintete a vigasztalan múltból sóváran néz jelenünkbe. De nem, nem így van, hiszen Kati itt van előttünk. Sorsa nem a múltat, hanem a mát vádolja. És a vád jogos, mert ma már nem volna szabad előfordulnia annak, hogy Boros György kulák szinte állati sorban tartsa Síró Katalint. — Hogy érzi magát itt a tanyán — kérdeztük Katit. — Jól — felelte kurtán, minden meggyőző erő nélkül. Hangja üresebben kongott az üres hordó dongájánál. — Mit szokott reggelizni, ebédelni ? — firtattuk tovább. És ő mondta a mondóké j it, mint az iskolásgyerek a jól betanult leckét, hogy reggelire kávét eszik, ebédre húslevest, húst, szóval azt, amit a többiek. Jókat eszik, keveset kell dolgoznia, nagyon meg van elégedve a sorsúval. A gazda soha nem veri meg. Továbbá elmondta, hogy 55 éves, lelencházban nevelkedett, szüleit, hozzátartozóit sohasem látta. Mikor Borosékhoz idekerült, akkor jobban ment a gazdának, sok földje, sok tehene volt, sokkal több, mint most. — Mennyit fizet magának a gazda? — kíváncsiskodtunk. — Semmit nem fizet — volt a felelet. — Akkor nincs is pénze.-— Nincs. Kati elmondta, hogy soha életében még nem volt pénze, így hát nem is ismeri a pénzt. Kis idő múlva újra vallatóra fogtuk. — Vallja be végre, hogy rosz- szul bánnak itt magával. Ne féljen tőlünk, mi jót akarunk. Nekünk nyugodtan megmondhatja az igazat. Kati nem felelt. De földresü- tött tekintetét felemelte, s néhány másodpercig arcunkba nézett szomorúan, szinte könyörgően. Aztán ismét kifejezéstelen vonások keményedtek tekintetére, s újra csak cipőnk orrát bámulta. — Miért nem keres magának jobb helyet? —• kérdeztük tovább. — Nem lehet, mert a gazda ismerte az anyámat és az anyám azt mondta neki a halálos ágyánál, hogy nem tudna nyugodni a földben, ha én elhagynám a Borosokat. Úgy, hát ilyen fondorlattal láncolták magukhoz szegény hiszékeny Katit. így érték el, hogy a rossz bánásmód, a rengetek éhezés ellenére is kitart mellettük a a szerencsétlen. Nem hiszem, hogy van lekervényesebb doiog a világon a kulákok furfangjá- nál. — Aztán, ha megtudná a gazda, hogy maga elárulta a rossz sorát, nagyon kikapna tőle, még tán meg is vemé ugy-e?! — Igen — felelte bátortalanul, aüg hallhatóan Kati. Csak utána kapott észbe, hogv elszólta magát, olyat mondott, amit nem lett volna szabad. Szemei révetegen kutattak a földön, láthatóan ideges lett. Nem bolygattuk tovább kérdéseinkké.. hagytuk, hogy útjára menjen. — Mikor bizonytalan léptekkel elindult az istálló felé, akkor dobbant belém, hogy mi is volt olyan furcsa rajta. Akkor jöttem rá, hogy Katinak a fején a fejken- dőnek kinevezett piszkos rongy alatt nem volt haja. Utóbb megtudtam, hogy gazdái nyírták meg, hogy ne kelljen hajat mosnia. Mert hát az is szappanba kerül. Síró Katalin esete ma már hazánkban a ritkaságok közé sorolható. Egyáltalán nem jellemzője szocialista társadalmunknak, de igenis jellemzője annak, hogy a kulák — bár csak nyolc hold földje maradt — továbbra is kizsákmányoló. A felvilágosult embereket már nincs módja kiszipolyozni, kiveti hát a hálóját, az együgyüekre, a Síró Katikra, aikik tehetetlenek zsarnokságával szemben, akik képtelenek megvédeni saját magukat. Dolgozó népünk államának törvényei azonban védik őket. Csak az kell, hogy a törvények végrehajtói sokkal éberebbek legyenek, s akkor a Siró Katiik esetét a ritkaságokból végleg átsorolhatjuk a rossz emlékek közé. Varga Benedek, 2
