Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-19 / 42. szám

2 NÉPLAP 1955. FEBRUAR 19. SZOMBAT II niunkásmozgaioin régi j harcosai és ifjúsági vezetők | találkozója í ♦ A DISZ budapesti bizottsága Z és a Honvéd Akadémia politikai * osztálya találkozóra hívta össze ♦ azokat a kommunista hazafiakat, ♦ akiket 1942-ben az alkkori And• * rassy-laktanyába hurcollak a fa- | siszták. A találkozón mai ifjúsáun t vezetők és kiváló DISZ-fiatalök } is részt vettek, ott voltaik az aka- | démia tanárai és számos hall- ' gató. A találkozón részt vett Apró Antal, az MDP Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Bat a Ist- v á n, a Politikai Bizottság pót­tagja, honvédelmi miniszter, Kiss Károly, Horváth Márton, az MDP Központi Ve­zetőségének tagjai, Földes László, az RM pártbizottságá­nak első titkára, Simon Lajos, Z az egészségügyi miniszter első 2 helyettese, Hollós Ervin ést Gosztonyi János, a DISZ Z Központi Vezetőségének titkárai, f Réti László, a Munkásmoz­galmi Intézet igazgatója, Máté­it o vies Endre vezérőrnagy, Rózsa Irén, a külügyminiszté­rium I. számú politikai főosztá­lyának helyettes vezetője és S á g- Vári Magda is. «. A találkozó részvevői megtekin- $ 'tették azokat a szobáikat, ahol f Rózsa Ferencet tartották fogva s ahol a kommunistákat 1942-ben a legembertelenebb kínzásoknak, t etették alá. Ezeket a szobákat azóta tantermekké alakították át és benne a néphadsereg tisztjét tanulnák. A kultúrteremben megtartott 'összejövetelen Solti Győző alezredes üdvözölte a munkás- mozgalom régi harcosait, majd közülök számosán visszaemléke­zést mondottalc. Réti László, a Munká:;- Unozgalmí Intézet igazgatója bAndrássy laktanya 1942“ címmel azokról az embertelen állapotok­ról, bánásmódról beszélt, amelyek között a kommunista hazafiakat kínozták. Z Kiss Károly, az MDP Köz- Z ponti Ellenőrző Bizottságának el- ♦ nöke arról szólt, hogy a kommu- * nist&k az illegalitás legnehezebb ♦ éveiben is rendületlenül folytat- 2! ták harcukat a dolgozó nép fel- * szabadításáért, magasra tartották ♦ ] az ellenállás vörös lobogóját. Hősi ? i helytállásaikkal mai eredményein- 2 i kért is harcoltak. 2 i Horváth Márton, a Sza- Z bad Nép szerkesztőbizottságának * vezetője arról beszélt, mit jelen- % tett a párt számára az 1342-es év, 2 amikor a rendőrség megkezdte a 2 kommunista hazafiak nagyarányú Z letartóztatását. Ilyen rendkívül Z súlyos helyzetben lehetett légin- Z kább megismerni a párt, a mun- ♦ jtásmozgakrm, a nép legyözhetev- Z len erejét — mondotta. — Né- | hány héttel a letartóztatások után • újra megmutatkozott az illegális { párt ereje, újra jelszavak, röpira- ♦ tok jelezték, hogy a párt ott van t a tömegek között, s elpusztítha- 2 lattan erővel él. Elsősorban an- Z vak köszönhetjük, hogy a pártot Z ért csapás csak átmeneti volt, Z hogy a párt politikája mélyen Z benne élt a tömegek szivében, t rendkívül mélyen fejezte ki az 2 egész nép alapvető érdekét. Nem 2 lehetett olyan burzsoá terror, 2 amely meg tudta volna akadd- ♦ lyozni a nép ügyéért harcoló 2 párt győzelmét. ♦ A legjobb kommunisták a leg- $ •nehezebb napokban •■■ein adták Z fel a harcot, testükkel védték a 2 pártot, ahogy Rózsa Ferenc elv- Z társ tette. Hatalmas erőt adott t a kommunista hazafiaknak az a Z mély, megingathatatlan bizalom, Z amelyet a Szovjetunió iránt érez- 2 tek. Z N ov ák Gyula százados a 2 maga és katona testvérei névé- | ben Ígéretet tett arra, hogy min- 2 den erejükkel megvédik szoeia- 2 lizmust építő hazánkat, amely Z földet adott a múltban gazda- Z sági cseléd édesapjának és amely Z korlátlan lehetőséget nyitott I gyermekei előtt. ♦ A szovjet nép a szovjet hadsereg születésének 37. évfordulójára készül Február 23-án ünnepli a szovjet ország a szovjet had­sereg és hadiflotta .születésének 37. évfordulóját. E nevezetes évforduló tiszteletére a szovjet városokban, falvaikban, katonai körzetekben a hadiflotta hajóin előadásokat, beszámolókat és beszélgetéséket tartanak, ame­lyek a szovjet fegyveres erők dicső történetét és a szovjet katonáknak a Nagy Honvédő Háború idején véghez vitt hős­tetteit elevenítik fel. Pineau bemutatkozása a francia nemzetgyűlésben Zsúfolt karzatok előtt, nyo­masztó légkörben kezdődött meg pénteken délután a fran­cia nemzetgyűlés beiktatási vi­tája. Parlamenti szakértők sze­rint a vita igen hosszúnak ígér­kezik, s a szavazás eredménye valószínűleg csak a hajnali óráikban válik ismertté. A nemrégiben megváltozta­tott alkotmány értelmében Pi­neau kijelölt miniszterelnök­nek már nincs szüksége a öl 4 szavazatból álló alkotmányon többségre, beiktatásához vi­szonylagos többség is elegendő lenne, de kérdéses, vajon meg­kapja-e. A parlament folyosóin több megfigyelő „halvaszületettnek“ minősíti a kormányt, még ab­ban a kétes esetben is, ha meg­kapja a többséget. Sokan mái azt találgatják, hogy ki lesz Pineau utóda. Egyesek úgy vé­lik, hogy az elnök újra Pinayt fogja felkérni kormányalakí­tásra, mások viszont radikális jelöltek, André Móricé, Bour- gesMaunoury, Brune, vagy Ed­gar Faure nevét emlegetik. Faure a hírek szerint az egész kormányválság alatt ..párhuza­mos“ megbeszéléseket folytatott több politikussal. Jacques Duclos beszéde DorSmuadban a Rufir-vitíék dcSgszóiboz A Német Kommunista Párt csütörtökön a párizsi szerződé­sek elleni nagygyűlést tartott a dortmundi Westphalia-csar- nokban. A nagygyűlésen több mént 25 000 ruhrvidéki dolgo­zó vett részt. Több ruhrvidéki ipartelepről a szociáldemokrata munkások zárt csoportokban, autóbuszon érkeztek a nagy­gyűlésre, amelyen Jacques Duc­los, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára és Willi Mohn, a Német Kommunista Párt vezetőségé­nek tagja mondott beszédet. A nagygyűlés részvevői egy­hangúlag hozott határozatban a párizsi szerződések elutasítá­sát és a Német Kommunista Párt elleni boszorkányper meg­szüntetését követelték. Párt és pártépítés ★ Nyíradonyban, a páMatási év derekán II Blank-hivatal volt osztrák tiszteket toboroz Mint bécsi illetékes helyről értesülnek, a bonni Blank-hi- vatal felhívta a Nyugat-Német- országban tartózkodó volt oszt­rák ' tiszteket, hogy levél útján lépjenek összeköttetésbe azok­kal az osztrák tisztekkel, akik­kel a fasiszta Wehrmachtban együtt szolgáltak. Hír szerint a Blank-hivata. és az osztrák hatóságok között titkos megállapodás jött létre, amelynek értelmében osztrák részről nem gátolják meg oszt­rák tiszteknek a nyugatnémet hadseregbe történő toborzását. Takács László elvtárs, a nyir- adonyi pártbizottság titkára g< n- dolataifoa mélyedre ül az asztal mellett. Előtte nyitóit könyv he­ver. s egy ív papírra ir valamit. A kérdéseket dolgozza ki, jobban mondva formába önti, hogy az esti foglalkozást miként vezeti le. Az asztal mögötti faion hu­szonegy név sorakozik egymás­után felírva: ez a Bolsevik Part I. éves tanfolyamának névsora. Pontosan kimutatva, ki, amikor volt jelen, vagy éppen mikor hiányzott a foglalkozásokról. Azt is meg lehet állapítani, hogy a titkár elvtárs a kilencedik fog­lalkozásra készül. Az érdeklődés után azonban sok más kérdésre is választ ka­pok. Először is arra, hogy huszon­egy hallgató közül tizenhatan- tizenheten rendszeresen megje­lennek a foglalkozásokon. Aki távol maradt egyszer vagy más­kor, azoknál is önhibájukon kí­vül fordul elő. Munkabeosztásuk olyan: csak váltva tudnak meg­jelenni a foglalkozásokon. Tehát a megjelenéssel nincs hiba, de milyen lehet a színvonal, a hall­gatók aktivitása, van-e vita, és a vita hogyan tisztázódik. TaltÓCSelvtárs elmondja, hogy a hozzászólások bátran hangza nak el, jegyzik az elvtársak a hozzászólók véleményét, é3 ami­vel nem értenek egyet, azon vi­táznak. Például „a proletárdikta­túra funkcióit mikortól gyakorol juk a Magyar Népköztársaság­ban“, arról különböző vélemé­nyek hangzottak el. Volt, aki azt állította, már 1945-ben, mások 1947-ben jelölték meg, de mégis eldöntötték, hogy a fordulat éve után, 1948 óta, amikor eldőlt, ki, kit győz le. Megmagyarázták a hallgatók egymásnál! azt is, : ki, miben látja bizonyítani álláspqnt- já.t, s a végéin mindannyian mteg- yőződtek arról, csakis akikor tud ■rvényesülni a proletárdiktatúra, amikor a munkásosztály mír nem osztja meg senkivel sem a hatal­mat, amikor a burzsoáziát telje­sen kiszorítja a hatalomból — hatalmat egyedül gyakorolja, szövetségben a dolgozó paraszt­sággal. Nyíradonyban azonban ép­pen úgy mint másutt, nemcsak ezen. az egy oktatási formán ta­nulnák az elvtársak. A községi alapszervezetnél van egy alapfo­kú politikai iskola. Erre az isko­lára azonban rányomja bélyegét bürokratikus módszer szerinti kiválogatás. Plangár János elv- társ volt még akikor a községi pártbizottság titkára. Elmondhat­juk, hogy felelőtlen munkát vé­geztek a hallgatók Kiválogatása­kor a bizottságok. A névsorból írták ki a hallgatókat és azok jó része még a mai napig sem jár el a pártokitatásra. Most az oktatási év derekán kell az előb­bi hanyagságot pótolni, amely igen nagy gondot okoz. Takács László elvtársiéi el lehet mon­dani, nem hátrál meg a nehéz­ségektől. A pártbizottság tagjai, az alapszervezet vezetői azon fá­radoznak, hogy helyrebillentsék a már elmondott hibákat az alap­fokú iskolánál is. A vezetők sze­mélyesen leerer tűk fel a hallgató­kat és beszélgettek el velük a tanulás jelentőségéről, fontossá­gáról. Az alapfokú iskolán mintegy 30 hallgatónak kellene tanulni, de csak tizenöten, tizenhatan jár­nak el rendszeresen. Akik eljár­nak, azok fel is készülnek és a szemináriumok színvonala is elég jó. Viták vannak, és ezen az is­kolán is igyekeznek véleményei­ket elvi és gyakorlati bizonyíté­kokkal igazolni az elvtársak. A vezetők jelenlegi munká­ja azonban arra enged következ­tetni, hogy a jövő oktatási évben ezeket a hibákat ki tudják javí- :ani. Sz. I. kai többet mondott. Három újsá­got is járat ő, tagja az MNDSE- nek, tudja hát mit csinál a világ! Azt mondta a látogatóknak: Debrecen legalább 5 utcával lett kevesebb a háború alatt. Cs ki tudja hány száz házzal, hány ezer emberrel. Jómaga eohsem járhat már el például az Újvá­rosi út 28. alá. Legkedvesebb ba­rátnőjét 1944-ben egy német gránát tépte szét. Aztán ahova a bomba csapott, ott a kiskertbe, ott is kevesebb terem: vékonyabb a korai tök, vagy a földbe plán­tált ugorka. Már ez a néhány lépés is emlékeztet... £s azok, akik elpusztultak, azok is hány utódot vittek sírba, hogy sohse láthassák meg a mai boldog fia­talokat. A békeküldöttek beszéljenek majd erről néhány nap múlva Budapesten. Ű, Gáspár Károlyné négy gyermek és egy halott fiú édesanyja kéri ezt. Ma inár a 02. évet tapossa, de ha mondanák neki, akár levelet írna minden­kinek, hogy a még félrevezetet­tek, a még mindig Vakon járók is ébredjenek. -.. :;; Nemsokára a debreceni föl­dekre is beköszönt a tavasz. Át­zúgják a tájat friss, jószagú sze­lek, megmozdul a rügyek orszá­ga, kihajt a fű s minden élni, dalolni kezd. Nemsokára tavasz lesz és ezért a boldog, nagy vára­kozásért, a mi lüktető, épülő ut­cáinkért, növő gyümölcsfáinkéit, készülő otthonainkért, a ringó gyermekbölcsőkért álljatok helyt emberek! A tavasz mindig az élet, az újra indulás, a meg nem al­kuvó ébredés nagy forradalma. Védjetek hát meg jogait, csele­kedjetek a békéért: ezt üzeni nektek egy 62 éves öregasszony 1955. februárjában .:: — K. T. — lépésre is, de előre mentek. Akár a hídépítők, mikor valahonnan a partról indulnak és egymás mellé sorakoztatják az erős, a víz ere­jével is dacoló pilléreket. A ház, amely most nyolc éve készült el, még ma sem felejt, szüntelen emlékeztet. Gáspár né­ni mint egykor, most is úgy ren­dezte el a bútorokat. Sok az új darab — ezeket az utóbbi három évben vették a szövetkezeti ke­resetből. — Sanyi rtnegfakult, rozsdás szerszámai is zöldfestésű ládába kerültek, s a romok 'közül kikapart családi képeiket meg úgy őrzik, akár a szemük fényét. Szó szerint: őrzik. — Nincs eb­ben semmi különcködés. Hisz, akik megjárták Auschwitzot és Dachaut, azok is hoztak egy ma­rék földet magukkal, hogy apáik és szeretteik nevére emlékezze­nek. Aztán az özvegyek is eltűnt férjeik arcára emlékeznek és gondolatban ki tudja hányszor faggatják a szófián időt: vajon hogy volt, hogyan lehetett? S szerte Európában ezer meg ezer ilyen emlék van, mely figyelmez­tet, éberré teszi az embereket, mely bátor elhatározásokat érlel: hogy az élet nevében beszélje­nek. N emrég Gáspár nénit is fel­keresték csöpp otthonában az aláírásgyűjtők. A fürge kis öregasszony mindent megmutoga­tott a nagy küldetésben járó asz- szonyoknak. Felrótta az új ház felépítéséért kiontott tengernyi verejtéket, a sok keservet, amit az az egyetlen bomba hozott. Persze nemcsak a maga kis szűk portáját látta. Mert bomba sok volt. rom is sok. Nem, ennél sok­fényképek után kutatott. Talán százszor is megkérdezte, maradt-e még belőlük valami? Iioi lehet­nek azok a fényképek, a régi menyasszonyi ruha, amit még anyjától örökölt, Sanyi utolsó le­vele, amit a frontról küldött, ku­sza, sebtiben összedobált sorok­kal. Nem lehet azt hűen leírni, hogy mozdították meg az első téglá­kat. Hogy gyűjtötték össze, ami még ép és használható. Hogy kezdtek megint az alap ásásához, hátul a kertben, legalább 150 mé­terre a régi otthontói. De annyi bizonyos, hogy Gáspár néni éjt és nappalt egybevetve kutatott. Szinte tíz körmével kaparta a törmelékeket és minden szál desz­kát, behorpadt kazettát, ruha- foszlányt százszor is megnézett. JLIetekig ezt csinálta, mindent ■ tűvé tett, de bizony alig akadt valamire. Sanyinak csak a szerszámjait találta meg, azzal nem bírt bomba se, aztán egy öreg kazettában 5—6 családi) fényképre akadt, begörbült, ösz- szezsugorodó hátlapokkal. Kosár­ba rakta mindegyiket, éjjel ma­ga mellé helyezte és róluk álmo­dott. Majdcsak kint a szabad ég alatt, mert az új fészek, az bi­zony nehezen nőtt. Még a szabad­ság első félévében sem igen volt mész, cserép, úgy kunyerálták össze kilónként az anyagot, ami­kor kétholdnyi kis rzántóföldjük- től megváltak. 1945 őszén szinte fedetlenül verte őket az eső, ta­karójukon szél nyargalt, hajukba kúsztak a kései derek. így él­tek akikor 1945—46 táján, és így csatáztak. De a falak, ha lassan Ls, de mégis nőttek, ha lépésről ► ' Gáspár néni akárkinek meg­• mutatja, hová csapott be az a bi- ’ zonyos bomba. Megmutatja -­persze csak a helyét —, mert az ; öt pincének is beillő gödröt az- ; óta törmelékkel, a háború hasz- : nálhatatlan roncsaival hordták : tele a Szomszédok. Aztán kilenc \ éltető nyár is elvonult már a kis- | kert felett, s a kövektől, s fa- r hulladékoktól megszabadított J föld annyi, de annyi zöldborsót, I vaskos sárgarépát, mosolygó arcú í epret termett. í J% vész, mint a derült égből a » * ' villámcsapás zúdult a tálra. * Mikor sebet hasított, rögtön a [ földre huppant három csöpp kis ► ház, eltűntek a megszokott be­► járatok, az ablakba kitett virág- {cserepek, füst lett mindenütt: J égő és megszenesedő pusztulás.;; í Én mégis most inkább arról fag- í gatom Gáspár nénit, s hűséges í élettársát, a Szoboszlai úton, ho­* gyan kezdték újra az életet, hogy í leheltek ismét formát a régi ntó- I dón már soha fel nem rakható | falakba? 1 Kertelés nélkül: bizony ragyen * nehéz volt ez! Miikor kikászolód­* tak a bunkerből, tépetten, össze- f kuszáit hajjal, rá sem ismertek t a környékre. A tájékozódás régi 2 formája megbomlott. Útjelző öreg 2 jegenyék tűntek a semmibe, eper- Z fákat csavart ki valami roppant 2 szélvész, autókerekek és kerítés 2 maradványok lapultak az épen ♦ maradt házak tetején. Gáspárék 2 régi otthonából, ahol valamikor ♦ apáik is éltek, bizony semmi sem 2 maradt. Először csak álltak, néz- 2 ték a pusztulást megdermedtem 2 földbe gyökerezett lábakkal. Hol 2 a gerendáik közt hunyorgó lán­1 gokra, hol a szétzúzott üvegtáb­2 Iákra bámultak. Aztán Gáspár Z néni mint eszelős, nekifutott a S romoknak... Sohasem feledhető ♦ családi emlékek, féltve őrzött FEBRUÁRI ÜZENET

Next

/
Thumbnails
Contents