Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-16 / 39. szám

2 NÉPLAP 1955. FEBRUAR 16. SZER')/ A lermeiőszivetkezeti tanács ülése A Termelőszövetkezeti Tanács kedden tartotta első idei, kibő­vített ülését az EFEDOSZ szék­házban. Megbeszélték a termelő- szövetkezetek előtt álló, soron- lévő feladatokat és a miniszter­tanács vándorzászlajának, vala­mint „Az ország élenjáró ter­melőszövetkezeti gazdasága“ cím és pénzjutalom odaítélésének ja­vaslatát. Az elnökségben helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Béres Sándor, a Termelőszövetkezeti Tanács tit­kára, Dögéi Imre, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács elnöke, Lőrincz József, az MDP Központi Vezetősége mezőgazda- sági osztályának vezetője, Szőke Mátyás földművelésügyi minisz­Kétségtelenül megállapítható, hogy fejlődtünk, eredményeink vannak. Ezekkel az eredmények­kel azonban nem lehetünk meg­elégedve. Van még sok termelő- szövetkezet, amelyeknek gazdál­kodása rossz, gyengék az ered­ményeik, a munkafegyelem laza és így a tagok jövedelme is ala­csony. Annak, hogy több termelő- szövetkezetünkben ilyen állapo­tok vannak, a legfőbb okát első­sorban az alapszabályszerű gaz­dálkodás terén meglévő hibákban látom. Igen gyakori az alapsza­bályban lefektetett szövetkezeti demokrácia lábbal tiprása. Ez megnyilvánul mind a termelő- szövetkezetek vezetőinek, tagjai­nak, mind az állami szervek dol­gozóinak részéről is. A tanácsi szervek, s legfőkép­pen azok, amelyek legközelebb állnak a termelőszövetkezetek­hez, a járási tanácsok vegyék észre az ilyen hibákat, és a leg­messzebbmenő támogatásban ré­szesítsék a szövetkezet tagságát. Helyes tehát, ha minden ter­melőszövetkezet tagsága arra tö­rekszik, hogy a gazdálkodáshoz alaposan értő, tapasztalt, a tagság bizalmát élvező, vezetésre alkal­Hogy ez így van, azért egyál­talán nem lehet csaló a szövet­kezeti tagokat hibáztatni. Első­sorban hibásaik a termelőszövet­kezeti vezetők és egyes illetékes szervek, sokszor még a pártappa­rátusban dolgozó elvtársak is. A legtöbb helyen a vezetők elnéz­ték a kisobb-nagyobb eltéréseket a háztáji gazdaság kialakításánál — mivel sok esetben maguk Is vészesei ennek — ez azután el­harapózott s így nem tudták ele­jét venni a bajnak. Az a szövetkezeti tag, aiki pil­lanatnyi haszon reményében túl­fejleszti háztáji gazdaságát, egyé­ni gazdálkodásra törekszik, rém érti a termelőszövetkezetnek, mint szocialista nagyüzemi gaz­dálkodási formának igazi lénye­gét, valódi értelmét. Az ilyen tag többet veszít a közösben, mint amit esetleg pillanatnyilag nyer a háztájiban. Ezenkívül a háztáji gazdaság túlfejlesztése az állam érdekeit is sérti, mert jogtalanul kiterjeszti a beadás alól mente­sített területet. Ezért a leghatá­rozottabban kell fellépni ott, ahcl ez a kérdés még mindig nincs kielégítően rendezve. Az ilyen szövetkezetekben azt tartanánk a leghelyesebbnek és azt javasoljuk is, hogy ezzel a Az alapszabállyal kapcsolatban még egy fontos kérdéssel, a szo­ciális alap létesítésével, annak jelentőségével kívánok foglalkoz­ni. Ezt a kérdést nagyon sok termelőszövetkezetben m.a még nem kezelik jelentőségének meg­felelően. Ennek a minden ter­melőszövetkezetben jelentkező terhelyettes, gépállomási főigaz­gató és több élenjáró termelőszö­vetkezet elnöke. A beszámolót Dobi István tar­totta s többi között a következő­ket mondotta: A Központi Vezetőség júniusi határozata, a kormányprogram és a Termelőszövetkezeti Tanács legutóbbi ülése óta eltelt idő alatt termelőszövetkezeteinik gazda­sági megerősítésében, szervezeti megszilárdításában és számszerű fejlesztésében is kétségtelenül ér­tünk el eredményeket. A jó termelőszövetkezetek eredményeiket, szilárdságukat, fejlődésüket az alapszabály sze­rinti gazdálkodásnak, a szövet­kezeti demokrácia tiszteiéiben tartásának köszönhetik. mos tagok legyenek a vezetőség­ben. Ez a legfőbb feltétele a ve­zetőség és a tagság közötti jó­viszony, a jó kollektív munka, az egységes akarat kialakításá­nak, a nagyobb eredmények el­érésének. Az állami szerveknek pedig az a feladatuk, hogy őr­ködjenek a szövetkezeti demok­rácia betartása felett, segítsék a termelőszövetkezetek tagjait a szövetkezeti demokrácia széles­körű érvényesítése terén. A termelőszövetkezetek nagy részében a tagság a közös gaz­daság fejlesztésével együtt az alapszabály előírásainak megfe­lelően gyarapítja a háztáji gaz­daságát is. A mi álláspontunk az volt és ma is változatlanul az, hogy a termelőszövetkezeti tagok — az alapszabály előírásainak megfe­lelően — teljes mértékben hasz­nálják ki azalcat a lehetőségeket, amelyeket életkörülményeik nyújtanák számukra. A hiba ott van, hogy a szövetkezetek egy részében a tagok, vagy a belépés­kor hagytak meg több területet és állatállományt a háztáji gaz­daságban, vagy pedig később duzzasztották fel azt. napirenddel külön közgyűlést tartsanak és határozatot hozza­nak a háztáji gazdaságnak az alapszabály által előírt kereteit meghaladó részérték megszünte­tésére, s azt maradéktalanul vég­re is hajtsák. Nagyon sok olyan termelőszö­vetkezetünk van, amely könnyel­műen, nem gondolva a jövőre, a szövetkezeti alapot nem, vagy alig növeli. A szövetkezeti gazdaság állan­dó, egyenletes fejlődésének bizto­sítása lehetetlen a szövetkezeti alap gyarapítása nélkül. Amennyire helyes és jó az ál­lami támogatás szükséges mér­tékű igénybevétele, éppen any- nyira helytelen az, ha a szövet­kezeteink csak az állami hitelre támaszkodnak és a saját erőből történő fejlesztés lehetőségeit nem veszik alaposan számba. A szövetkezeti gazdaság helyzeté­nek, anyagi erőinek pontos fel­mérése alapján, a jó gazda gon­dosságával könnyen megállapít­hatjuk azokat a helyes arányo­kat, amelyeket egyrészt a szö­vetkezeti alap és a tagok egyéni jövedelme, másrészt a szövetke­zeti alap állami hitelből és saját erőből történő fejlesztése, a közös gazdaság leggyorsabb ütemű nö­vekedése megkíván. problémának megoldására szol­gái a szociális alap létesítése, amelynek a szövetkezeti mozga­lom szempontjából rendkívül nagy jelentősége van. Hiszen nincs és nem is lehet olyan ter­melőszövetkezet, amelyben ne lenne öreg, beteg, vagy baleset folytán bizonyos ideig a termelő munkából kiesett tag, akinek szüksége van a termelőszövetke­zetnék — mint nagy csalódnák — emberséges gondoskodására, támogatására. A szociális alap létesítése éppen a szövetkezet ilyen tagjairól való gondoskodást teszi lehetővé. Ez magabiztossá, nyugodttá, bizakodóvá teszi a termelőszövetkezeti tagokat — öregeket és fiatalokat egyaránt. Azon túl, hogy ez a gondoskodás emberi kötelesség, gazdaságilag is teljes mértékben indokolt, hi­szen az erre rászoruló tagok munkaképességük csökkenése, vagy megszűnése előtt részt vet­tek a közös gazdaság létrehozá­sában és megerősítésében. Ahogy az élet más területén a társada­lom gondoskodik idősebb tagjai­nak öreg napjairól, úgy a terme­lőszövetkezetnek, mint kisebb ön­kéntesen alákult 'kollektívának is emberi 'kötelessége a tagokról való gondoskodás öregségük, vagy ideiglenes munkaképtelenségük esetén. Ha megfelelő ez a gon­doskodás, akkor az egyénileg gazdálkodó parasztok látják, hegy a termelőszövetkezetbe való be­lépésük után nincsenek kitéve annak a bizonytalanságnak, amelynek apáik részesei Voltak a múlt rendszerben. A termelőszövetkezetek most fejezték, vagy fejezik be terme­lési és bevétel-kiadási tervük el­készítését. Ennek elkészítése nagy gondosságot, alaposságot, meg­fontolást kíván, mert a lehetősé­gek számbavétele és a szükség­letek felmérése alapján a terv­ben határozzák meg az egész gazdálkodást, azt, hogy a terme­lőszövetkezet egész évben milyen feladatokat hajt végre és végül, milyen eredményekre számít és a jövedelmet hogyan használja fel. A tervezésben néhány alap­vető hibára figyelhetünk fel. A tervezés hibáit ki kei! Javítani Az egyik ilyen hiba, hogy na­gyon sok termelőszövetkezet ter­melési tervében a termésátlago­kat, adottságaihoz és lehetősé­geihez képest alacsonyra tervez­te. Meg kell mondani, hogy ezt a gyakorlatot egyáltalán semmi nem indokolja. A tervfeladatokat úgy kell megállapítani, hogy azok a helyi adottságok között elérhe­tők legyenek, de ugyanakkor mozgósítsanak is nagyobb ered­mények elérésére. Ez vonatkozik mind a növénytermelésre, mind az állattenyésztésre. Gyakran hallja az ember, hogy a termés­átlagokat nem lehet megtervez­ni, mert az időjárás közbeszólhat. Igaz, hogy az időjárásnak nagy befolyása van a terméseredmé­nyekre. De az is igaz, hogy a mi munkáinktól is függ az időjárási tényezők hatása. A mezőgazdál­kodáshoz értő ember előtt nem szükséges bizonygatni, hogy az időjárás kedvezőtlen hatásait je­lentős mértékben tudjuk ellensú­lyozni a növényápolási munkák­kal; a határidő pontos betartá­sával, a munkafolyamatok meg­gyorsításával és így tovább. A beadási kötelezettség nagysága nem függ a termésátlagoktól. Ez sem indokolja tehát az alacsony termésátlag terveket. A tervezésben való, a szövet­kezeti taghoz nem méltó esetle­ges számításnak semmi értelme, semmi haszna nincs. Ha a nö­vénytermesztés területén nem az adottságok szem előtt tartásával tervezürúk, hanem a prémiumra gondolunk, jogtalan előnyökhöz akarjuk juttatni magunkat. Szö­vetkezeti tagtársaink rovására. Csakis az adottságok legtelje­sebb mértékű figyelembevételé­vel készült terv viszi előre a szö­vetkezet ügyét. Az ilyen terv hat serkentőleg a többtermelésre, s az ilyen esetben kialakult nemes vetélkedés következtében elért többletért a prémiumot felvonni büszkeség. Ellenkező esetben _lel- kiismeretíenség. Ha ilyen számí­tással való alátervezés előíordul­Vezetésre alkalmas tagok legyenek a vezetőségben Be kel! tartani az alapszabályt Gondoskodjunk az öregekről és a betegekről na; a tervet nem lehet érvényes­nek tekinteni. — A másik hiba, ami nagyon veszélyes és káros a szövetkezeti gazdálkodásra, hogy egyes ter­melőszövetkezetek termelési ter­veikben nem, vagy csak igen ke­vés növényápolás-t terveztek. Ha az ilyen j termelőszövetkezetek esetleg idegen munkaerő igénybe­vételére vagy részesművelésre gondoltaik, akikor nem gondolták meg alaposan sem a közös gaz­daság, sem a tagok érdekeit. Az idegen munkaerő alkalmazása és a részesművelés — amellett, hogy politikailag is igen káros — gaz­daságilag is gyengíti a szövetke­zetét, mert csökken a közös állo­mány részére rendelkezésre álló takarmány, csökken a ta­gok részesedése is. A szövetke­zeti mozgalom sikere érdekében tehát kötelességünk fellépni ez ellen a jelenség ellen. Az olyan termelőszövetkezetek, amelyekben valamilyen hibát kö­vették el a tervezésnél, nagyon helyesen teszik — de meg is kell tenniük —, ha felülvizsgálják ter­melési terveiket és a szükséges módosításokat a tagsággal meg­beszélve, azokon átvezetik. A gépállomások munkájáról A gépállomások munkáját ér­tékelve megállapíthatjuk, hogy azoknak a termelőszövetkezetek­ben végzett szántási, vetési mun­káiban lényeges javulás tapasz­talható. Erre enged következtet­ni az, hogy a termelőszövetkeze­tekben a vetőszántás és a vetés túlnyomó részét határidőre és el­fogadható minőségben végezték el. Ezen túl az őszi mélyszántást szinte teljes egészében a gépál­lomások végzik. Itt azonban az a hiba, hogy ezt bizony sokszor megkésve, nem a legalkalmasabb időben végzik el gépállomásaink. Ha a gépállomások általános fel­adatét tartjuk szem előtt, azt kell megállapítanunk, hogy a gépállomások még mindig nem töltik be azt a szerepet, amelyet mind a termelőszövetkezetek, mind pártunk, államunk joggal elvárna tőlük. Hogy a gépállo­mások a rájuk váró nagy felada­tokat a termelőszövetkezetekben meg tudják oldani, elsősorban az volna a legfontosabb, hogy a gépállomás az agronómusain, brigádvezetőin, de a traktorosain keresztül is alaposan ismerje meg a termelőszövetkezet adottságait. Ez az ismeret tenné lehetővé azt is, hogy a gépállomások a kör­zet adottságainak legjobban megfelelő és típusú talajművelő, növényápoló gépekkel legyenek felszerelve. Ez sajnos majdnem minden gépállomásnál hiányzik. Másodszor a gépállomásoknak arra kell törekedniük, hogy gé­peikkel akkor álljanak a termelő­szövetkezetek rendelkezésére, szinte abban az órában, amikor arra azoknak szükségük van. S ez sajnos nagyon kevés gépállo­másnál van így. A gépállomás kihelyezett ag- ronóm-usa segít a termelőszövet­kezet éves termelési tervének el-, készítésénél, a terv végrehaj!.',- sáné-1. Megadja a szükséges szak­mai támogatást, az egész terme­lés megszervezéséhez, és segít a termelőszövetkezetnek abban, hogy adottságaikat az év folya­mán mindjobban kihasználja. Ezt a munkát azonban sok agro- nómus gyengén, vagy szinte egy­általán nem látja el. Helyes vol- na, ha a gépállomás megvizsgál­ná agronómusaindk munkáját és diák így végzik munkájukat, va­lamilyen Oknál fogva, vagy szak­mai képzettség, vagy aikarat hiá­nyában, leghelyesebb, ha a gép­állomás megszabadítja tőlük a termelőszövetkezetet. Gondos­kodni kell a gépállomásnak ezen szakemberek pótlásáról, illetve olyan szakemberek beállításáról, akik szíwel-lélekkel akarnak és tudnak is dolgozni és segíteni a. termelőszövetkezetek gazdálko­dásának vezetésében, a munka megszervezésében. A tsz-tagok foglalkozzanak az egyénileg dolgozó parasztokkal Szép számmal vannak már jól gazdálkodó, jó eredményeket el­érő termelőszövetkezetek, me­lyekben a tagság öntudatos, szö­vetkezeti ember módjára gon­dolkodik és dolgozik. Az ilyen szövetkezet képes úgy is fejlesz­teni gazdaságát, hogy eredmé­nyeik látán a belépni kívánko­zó parasztokat soraikba felve­szik, így növeli gazdasága terü­letét és lehetőségeit. Több ilyen jól gazdálkodó termelőszövetke­zetünknél azonban azt tapasztal­juk, hogy# nem mindig szívesen fogadják a közé juh belépni szán­dékozókat, sőt több esetben el is tanácsolják őket. Szerintem az a helyes, ha a termelőszövetkeze­tek — ismerve erejüket és adott­ságaikat —1 célszerűen számsze­rűleg is fejlesztik gazdaságukat azzal, hogy a belépni kívánkozó, még egyénileg dolgozó paraszto­kat felveszik soraikba. Ezen túlmennék és azt mondanám, hogy helyes, ha a szövetkezet nem várja, hogy jelentkeznek a belépni szándékozók, hanem azok előtt állandóan ismertetik szö­vetkezetük eredményeit, igyek­szik velük jó 'kapcsolatot kidlaíki- tani és meggyőzni őket a 'közös gazdálkodás előnyeiről. Alig ege­két hét van már bátra és olénkeY zik a mezőigazdaságban a tava-*, szí vetések és egyéb munkák ide­je. A termelőszövetkezeteknek gondos gazda módjára kell erre felkészülni, hogy -minden zökkenő nélkül tudják ellátni ezeket a munkákat. Elsősorban az a fel­adat, hogy pontosan számba ve­gyék, mennyi az a munka, amit adott időben el kell végezniük és ehhez mennyi munkaerőre van szükség. Itt kell körültekintően az egyes brigádok létszámát, a területben előforduló munkák mennyiségének megfelelően meg- határo-Ini. De hogy ne érje meg­lepetés a termelőszövetkezeteket, igen fontos, hogy a gépállomás­sal együtt beszéljék meg ezeket a munkákat, számtoavéve a gép­állomás milyen segítséget tud ad­ni az egyes munkákhoz. A gondos termelőszövetkezet­ben egészen biztos, hogy a tava­szi munkáikhoz szükséges gépe­ket már kijavították. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol még e téren van tennivaló, lás­sanak hozzá és javítsanak ki minden gépet, szerszámot. Nemsokára itt lesz a korai nö­vények vetési ideje. Hogy a ma­got a legalkalmasabb időben tud­juk a talajba vetni, feltétlenül fontos, hogy jóelőre előkészítsük azt-. Gondos gazda csakis tisztí­tott vetőmagot vet és ahol nincs meg a szükséges vetőmag, foe- s-zerzéséről jóelőre gondoskodja­nak. Ezenkívül okvetlenül helyes, ha mindenütt már most megvá­sárolják a növényvédő szereket is. A közvetlenül előttünk álló mezőgazdasági munkáik közül az őszi számítások tavaszi ápolására szeretném felhívni az elvtársiak figyelmét. Ennek nagy jelentősé­ge van a téli csapadék megőrzé­se, a gyomirtás és a jó magágy készítése szempontjából. Ne ha­lasszuk tehált ezek elvégzését és mihelyt az idő és a talaj medves- ségi állapota megengedi, azonnal lássunk munkához — fejezte be beszédét Dobi István. A beszámoló után felszólaltak a termelőszövetkezetek elnökei és a Termelőszövetkezeti Tanács tagjai. A Termelőszövetkezeti Tanács ülése Dobi István válaszával ért véget. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents