Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-15 / 38. szám

Mai számból: Megválasztották Debrecen és a debreceni járás küldötteit a IV. magyar békekongresszusra (3. old.) — Megünnepelte a főváros népe Budapest felszabadulásának 10.' évfordulóját (3. old.) — Az elnök mosolya (3. old.)'— Eredményes volt a me­gyei sportértekezlet. (4. oldal) XII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM AJKA 50 PILLÉK KEDD. 1955. FEBRUAR 15. A nagy barátság Öt évvel ezelőtt, 1950. február kidolgozták az országok közötti 14-én aláírták Moszkvában a' kapcsolatok következő öt elvét: Szovjetunió és a Kínai Népiköz- a területi oszthatatlanság és szu- lársa&ág között megkötött barát- verénitás kölcsönös tiszteletben .-ági, szövetségi és kölcsönös se- tartása, megnemtámadás, egymás gélynyújtási szerződést. Ez a belügyeibe való be nem avatko- szerződés újabb sziiilárd alapra zás, egyenlőség és kölcsönös elő­helyezte a Szovjetunió és Kína nyök, békés együttélés. Ezek az népeinek 'hagyományos barátsá- elvek teljes helyeslésre találnak gát. Ez a baraitsájg abban a hősi az összes békeszerető államok- harcban született meg, amelyben nál. a kínai nép dicsőséges kommu- „ „ niste pártjának vezetésével nagy Az Egyesült Államok közvetlen történelmi jelentőségű győzeLroet aSresszlos cselekményeket hajt aratott, s amelynek eredménye- vég,re a nepi Kma f!en' Januar képp megalakult a Kínai Nép- 25'e’'1..,az Államok kep­köztársaság. E perctől kezdve ‘a v"selohaza adott Eisenliower két nagy nép barátsága a Távol- eIuök,nek ah‘hoz- hog-y az am€ri' Kelet és a Csendes-Óceán bóké- kai fegyveres erőket felhasználja jenek támasza lett. Ez a barát- Formosa es Pescadores szigete ság gyökeresen megváltoztatta a ,klina‘i Tí*j'mn es Penghu szav­az erőviszonyokat a béke és a ** úgynevezett biztonsaga erde- damokrácia táborának javára. n-eben. Az Egyesült Államok ka­A népi Kína következetesen és tonai beavatkozással fenyegetoz- változatlanul a békére és a .né- ^nyegeben anra törekszik, pék közötti barátságra irányuló hogy rabir*> a Kínai Nepkoztar- politiikát folytat. Hála a Szovjet- sasa8ot’ mondjon le Tajvannal unió, a Kínai Népköztársaság és kapcsolatos törvényes jógáiról, más bekeszerető államok eröfe- . ,A nagy k,.?íu nep azo"bao nem szitéseinék, véget ért a koreai és feI az an?f.!'lka' imperialisták fe- vietnami háború. A Kínai Nép- nyegeteseitol. Az egesz szabad- köztársaság részvétele nélkül ^f-ereto embenseg rokonszeo- koraoly nemzetközi kérdéseiket ve es tamogaiasa a sajait torvc- inegoldani nem lehet. A genfi ér- nyes ,yedl:. az, ^ beve íekezlet az egész világnak meg- fs. a. V3^á|gbeke ügyet v ede.mszo ■ miatta, mennyire megnövekt- kina’ n~p oldalan alL dett a Kínai Népköztársaságnak. A szovjet—kínai szerződés alá- imnt nagyhatalomnak a bafolyá- írása óta eltelt öt év szemlélte­ss és nemzetközi tekintélye. tőén megmutatja , az egész világ­Az összes békeszerető népek nak a Szovjetunió és a Kínai lelkesen támogatják a népi Ki- Népköztársaság békepolitikájá- nának azt a nemes kezdeménye- nak nagyságát és erejét. A két zését, mely arra irányul, hogy nagy nép — mely együtt több megszilárduljon a béke és az ■ mint 800 .millió embert számlál ázsiai országok biztonsága meg- — barátságának világtörténelmi felelő kölcsönös kötelezettségek jelentősége van. Ez a barátság útján. E kezdeményezés gyakor- hatalmas erővé vált a béke fenn- isti megvalósításaként tárgyaló- tartásáért és megszilárdításáért sok folytak Csőm En-laj, a Kínai vívott küzdelemben, olyan erő- Népköztársaság miniszterelnöke vé, amelyhez fogható nincs és ás Nehru indiai miniszterelnök nem volt az emberiség történetér között. E. tárgyalások folyamán ben. Peking nagygyűlésen ünnepeiig meg a kínai-szovjet szerződés aláírásának évfordulóját Vasarnap este a kínai népi po­litikai tanácskozó testület orszá­gos bizottsága és a Kínai—Szov­jet Baráti Társaság együttes véd­nöksége alatt nagygyűlésen ün­nepelték meg a kínai—szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírá­sának ötödik évfordulóját. ' A nagygyűlésen több mint 1500-an vettek részt. Jelen volt Liu Sao-csi, az Or­szágos Népi Gyűlés elnökségé­nek elnöke, Csou En-laj, a kínai népi politikai tanácskozó testü­let országos bizottságának atel- nöke és Szun Csin-lin, a Kínai- Szovjet Baráti Társaság elnöke, továbbá J. M. Lomakin ideigle­nes szovjet ügyvivő. Jelen voltak még: N. K. Cse- líanov, a VOKSZ kínai képvise­lője. a Pekingben működő szov­jet szakértők és a népi demokra­tikus országok diplomáciai kép­viselői. Kuo Mo-zso, a kínai népi poli­tikai tanácskozó testület orszá­gos bizottságának alelnöke meg­nyitó beszédében kijelentette: A kínai—szovjet barátsági, szövet­ségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása óta eltelt öt esztendő eseményei ' teljes mér­tékben bebizonyították, hogy Kí­na és a Szovjetunió lakosainak mély barát,sggs és szoros egysége nemcsak a két ország fellendülé­sét mozdította elő, hanem meg­szilárdította a béke, a demokrá­cia és a szocializmus Szovjetunió vezette táborát és jelentékenyen hozzájárult a Távol-Kelet és az egész világ békéjének ügyéhez. A kínai nép nevében Szun Csin-lin mély nagyrabecsülését és háláját fejezte ki a szovjet kormánynak és a szovjet népnek. Részletesen beszélt ■ a Szovjet­unió, Kína és a népi demokrá­ciáik között kialakult új viszony­ról. Rámutatott, hogy ez az új­fajta viszony olyan erő, amely meg tud törni minden agresz- szort, olyan befolyás, amely dön­tő lesz az emberiség jövő fejlő­désének kedvező irányba fordu­lása szempontjából. J. M. Lomakin, a pekingi szov­jet nagykövetség ideiglenes ügy­vivője rámutatott,, hogy a Kínai Népköztársaság nemzetközi hely­zete mérhetetlenül megszüárdtilt. Washington eszelős tervei, hogy visszaállítsa uralmát Kína föld­jén, a történelem szemétdomb­jára kerültek. A szovjet nép me­legen óhajtja, hogy a nagy kínai nép szuverén jogát gyakorolva felszabadítsa Tajvant. Szilárd meggyőződése, hogy a kínai nép jogos ügye minden bizonnyal győzedelmeskedik. N. II. Bulganyin elvtárs beszélgetése W. R. Hears!, Kingsbury Smith és F. Coitniff amerikai újságírókkal Kingsbury Smith kijelenti, hogy ő és társai rendkívül hálá­sak azért a lehetőségért, hogy találkozhatnak és elbeszélgethet­nek a szovjet kormány vezetőivel, valamint a szovjet kulturális élet kimagasló képviselőivel. Egyebek között őszintén hálásak N. A. Bulganyinnak azért, hogy lehetségesnek találta fogadni őket. A leningrádi repülőtéren értesültek arról, hogy találkoz­hatnak vele. nács ülésszakán elhangzott beszc Hearst és ip.rsai — folytatja Kingsbury Smith — a Legfelső Tanács ülésszakán nagy figye­lemmel fogadták V. M. Molotov­nak azt a kijelentését, hogy a Szovjetunió maga mögött hagyta az Egyesült jíllamohat a. hidro­génfegyver gyártásában. Ugyan­csak. felkeltették a figyelmüket azok a kijelentések, amelyekben a szovjet személyiségek mind. a velük folytatott beszélgetések so­rán, mind a Legfelső Tanács ülésszakán kifejezésre juttatták, hogy a szovjet kormány végét- óhajt vetni a fegyverkezési haj­szának. Mindegyikük előtt isme­retes az a tudományos körökből eredő cs különösen Nyugaton hangoztatott álláspont. amely hangsúlyozza, a folytatódó és kor­látlan kísérte> atomrnbbantámk veszélyességét az emberiségre nézve. Heer cl ezzel kapcsolatban szeretne ismertetni egy javasla­tot. N. A. Bulganyin közli, hogy ér­deklődéssel hallgatja Ilcarst-ot. Hearst: Köszönetét mond N. A. Bulganyinnak és azt a meggyő­ződését tolmácsolja, hogy az Egyesült Államok kormánya és népe osztja azt a béketörekvést, amelyről a szovjet kormány is beszél. Tekintettel arra, hogy a kísér­leti hőmagfegyverrobbantások az egész emberiségre veszélyt jelen­etének, Hearst szeretné megkér­dezni, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még az atomfegyver el­tiltása előtt olyan egyezményt kötni az Egyesült Államokkal és más nyugati hatalmaklcal, amely korlátozza a kísérleti robbantá­sok számát. Az ilyen megállapo­dás nem tenne szükségessé ellen­őrzési rendszert, mivel mind űa egyik, mind a másik fél nyom­ban tudomást szerezne a meg­állapodás bárminő megszegésé­ről. Az ő, Hearst véleménye sze­rint ez talán az egyetlen út, amelyen hozzá lehet fogni a le­szereléshez az atomfegyver terü­letén. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy ebben a kérdésben radiká­lisabb úton, olyan úton kell ha­ladni. amelyet a szovjet kormány javasol. A szovjet kormány az atomfegyver, a hidrogénfegyvi­es a többi tömegpusztító fegyver •teljes eltiltását cs fegyverfajti.k gyártásának megszüntetését, vala­mint a már előállított ilyen fegy­vereknek az államok fegyverzeté­ből való kivonását javasolja. A kísérletek korlátozására vo­natkozó javaslat gyakorlatilag semmit sem nyújt. A világ népei tudnak arról, hogy mindkét fél raktáraiban már kész és kipró­bált bombák vannak. Ezért a kí­sérleti robbantások korlátozásáról szóló megegyezés senkit sem nyug­tathat meg. Azt mondhatják ne­künk, hogy a további kísérleti robbantások beszüntetésének kér­dése most azért vetődik fel, mert már elegendő készlet halmozódott fel a tömegpusztító eszközökből. Ez nem hozhat megnyugvást A szovjet kormány radikálisabban vetette és veti fel a kérdést. A szovjet kormány a tömegpusztító, eszközök gyártásának, raktorázá- sánali és felhasználásának megtil­tását javasolja. Pontosan ebben az irányban kell dolgozni és meg­egyezésre jutni. Kingsbury Smith azt mondja, hogy szeretné pontosabban meg­fogalmazni Hearst javaslatát. Nem a ikísérleti robbantások tel­jes megszüntetéséről van szó, ha­nem az ilyen robbantások számá­nak korlátozásáról. Lehetséges, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok most nem lesz hajlandó belemenni a kísérleti robbantá­sok teljes megszüntetésébe. Fi­gyelembe vépe azonban a tudó­soknak a: korlátlan robbantások­kal járó vészéUy’el kapcsolatban tett figyelmeztetését, nem. talál­ja-e a Szovjetunió lehetségesnek a tömegpusztító eszközök esetle­ges betiltásához vezető első lé­pésként azt, hogy a nyugati ha­talmakkal létesített megállapodás alapján évente ötre, tízre, vagy tizenötre korlátozzák a kísérleti robbantások számát. Ha a Szov­jetunió kormánya nem óhajt er­re az útra lépni, ez bizonyos ki­ábrándultságot kelthet a közvéle­ményben. N. A. Bulganyin azt feleli, hogy a Szovjetunió kész meg­vizsgálni a tömegpusztító fegyve­rek alkalmazásával járó veszély kiküszöbölésére irányuló minden javaslatot, ha ezek a javaslatok valóban erre a célra irányulnak. Hearst elmondja, hogy előző nap este New York-í hivatalá­val beszélt és közölték vele, hogy N. A. Bulganyinnak és V. M. Molotovnak, a Legfelső Tanács ülésszakán elmondott beszédeit úgy értelmezik, mir.t amelyek ki­rohanásokat tartalmaznak az Egyesült Államok kormánya el­len és hogy ezzel kapcsolatban az Egyesült Államokban különbö­ző olyan feltételezgetések hang­zanak el, nem jelenti-e a szovjet kormány vezetésének megváltozá­sa azt, hogy a szovjet kormány antagonisztikusabb álláspontra szándékozik helyezkedni az Egye­sült Államokkal szemben. Ezzel összefüggésben ö, Hearst, szeretné megkérdezni, az-e N. A. Bulganyin véleménye, hogy a ve­zetésben történt változás a Szov­jetunió álláspontjának megválto­zását jelenti az Egyesült Államok viszonylatában. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy nem, nem jelenti. Hearst és Kingsbury Smith megjegyzik, hogy ezt örömmel hallják. Conniff elmondja, hogy a múlt héten N. Sz. Hruscsov, a velük folytatott beszélgetések során ki­jelentette, hogy igazságtalan do­log az Egyesült Államok közvéle­ményét a Szovjetunió ellen han­golni és megkísérelni olyan be­nyomást kelteni, hogy a Szovjet­unió háborút akar. Ugyanakkor V. M. Molotovnak a Legfelső Tá­dé azt a benyomást 'kelti, hogy az Egyesült Államok akar hábo­rút. Az amerikai nép feltétlenül azt tartja, hogy az ilyen benyo­más keltésére irányuló 1kísérletek szintén igazságtalanok. N. A. Bulganyin vélemény • szerint vajon hasznos lenne-e a béke megszilárdítására nézve, ha szovjet hivatalos személyek tar- . tóikodnámk az Egyesült Államok elleni kirohanásoktól és ameri­kai hivatalos személyek tartóz­kodnának a Szovjetunió elleni l:i- rohanásoktól? N. A. Bulganyin azt válaszol­ja, hogy véleménye szerint ez he­lyes lenne. Ami V. M. Molotov beszámolóját illeti, amelyre Con­niff hivatkozik, az teljesen tár­gyilagosan értékeli a tényeket, éppen a tényeket és maradékta­lanul tükrözi a szovjet kormány álláspontját. Kingsbury Smith megjegyzi, hogy Molotov beszédében többíz­ben említést tett az amerikai kor­mány agresszív szándékairól, cs kijelentette, hogy az Egyesült Ál­lamok háborúra Ítészül. Pedig az amerikai népnek meggyőződése, hogy kormányának egyáltalán nincsenek agresszív szándékai. Az amerikai nép előtt ismeretes, hogy Eisenhower elnök Indokína térségében, valamint Formóza térségében tartózkodott olyan in­tézkedésektől, amelyek széles konfliktust idézhetnének elő. Amikor az amerikaiak szovjet hivatalos személyek ilyenféle ki­jelentéseit olvassák, az a gondo­latuk táviad, hogy a szovjet kor­mánynak vagy helytelen elképze­lése van az Egyesült Államok kormányának álláspontjáról, vagy szándékosan az Egyesült Államok ellen altar hangolni más országokat. Ez természetesen fo­kozza az amerikai nép nyugtalan­ságát és megerősíti azt a meg­győződését, hogy az Egyesült Ál­lam Oknak rendelkeznie kell ka­tonai támaszpontokkal. Kingsbury Smith elölt nem egészen világos, hogyan lehel ösz- szeegyeztetni ezeket az Egyesült Államok kormánya ellen intézett kirohanásokat azokkal a kijelen­tésekkel, amelyekben szovjet • hi­vatalos személyek a velük foly­tatott beszélgetés során, ■ala- mint a Legfelső Tanács üléssza­kán hangsúlyozták, hogy a szov­jet kormány a viszonyok javulá­sát akarja az Egyesült Államok­kal. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy teljesen őszinték a Szovjet­unió képviselőinek azok a ki jelen­tései, hogy jó, normális viszonyt akarnak teremteni az Egyesült Államok kormányával. Az ülés­szakon mondott beszédemben rá­mutattam arra, hogy egyebek kö­zött, a háború alatt jó kapcsola­taink voltak az Egyesült Államok­kal. Angliával, továbbá Francia- országgal, amely később csatlako­zott ehhez a csoportosuláshoz és teljes mértékben megelégedettek lennénk, ha most ezek a kapcso­latok helyreállnának. Mind V. M. Molotov, mind ő, Bulganyin kifejezésre juttatta a Legfelső Tanács ülésszakán mon­dott beszédében a szovjet, kor­mánynak azt az óhaját, hogy elő­mozdítsa a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet (Folytatása a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents