Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

1955. FßBRUAR 13. VASARNAP­bi L. L* i- l\ cAz ifáfháy n c o vléie EGÉSZ NÉPÜNK ÜGYE Úgy gondolom, elérkezett az ideje annak, hogy számadást vé­gezzünk, hogyan áll nálunk ifjú­ságunk nevelésének a reális hely­zete? Tizedik éve szabad a mi né­pünk! Mit formálódott azóta ifjú­ságunk? Meg vagyunk-e elégedve vele? Milyen lehetőségeket ad­tunk és mit kaptunk cserébe? Ezeket, s ehhez hasonló kérdé­seket nemcsak a pedagógusnak kell feltennie, hanem a pártnak, a DISZ-nek, a szülőknek, az egész népnek, a felvetés után pedig vá­laszokat, megoldási terveket kell készíteni, hiszen egyetlen neve­lési, erkölcsi problémát sem lehet számvetés, ellenőrzés, és a jövő elet tervezése nélkül megoldásra vinni. Szomorúan kell megállapítani, hogy hiányzik még ifjaink nagy észéből a szép iránti érzék. Drá­ga értékeinkre — lehet az anya­gi vagy művészi érték — sokszor közömbösen néznek, értékükről fogalmuk sincs. Nemcsak arra gondolok, hogy nem becsülik és nem szeretik eléggé a könyvet, hogy nincs meg az igény bennük az olvasásra, hanem arra is, hogy a közösség előtt való szép és he­lyes viselkedés iránti érzékük is rompult. Végtelenül elszomorít, amikor látom, hogy Sz. E. volt ta­nítványunk, egyetemi hallgató nyilvános táncos találkozón ho­gyan táncol. Elgondolom, ha előt­tünk ennyire érzéketlen és kö­zömbös, milyen lehet akkor, ami­kor a nyilvánosság nem veszi kö­rül. Család Vele kapcsolatban a családra fordul a figyelem, mert tudvalé­vő. hogy szülei nem élnek jól, sőt válnak. Nem egyedüli eset: a szü­lők közti viszony rávetíti sötét ár­nyékát a gyermekekre, a közös­ségre is. Egy apa zokogva mon­dotta el nekem azt az esetet, -umelybe került. Elvált a feleségé­től, mindenét annak adta. A gyer­mek az anyjánál maradt. & most a gyermek maga indított pert az apja ellen, az anyja biztatására, hogy valami pénzt még kisajtol­jon belőle. Meg kell állapítanom azt, hogy a legbetegesebb jelen­ség az, ha az egyik szülő elhagy­ja a családot és más családba megy. Az a család az egészséges, amely maga is dolgozó közösség. Nincs lehetőségem arra, hogy bő­vebben foglalkozzam a család sze­lepével, csak annyit szeretnék a fenti két példával kapcsolatban megállapítani, hogy a szülő rút önzésének eszközévé vált gyer­mek, ha felnő, maga is anyagias lesz, mert ezt tanulta a családi házban. S mi nem tépelődhetünk azon, hogy megbocsássuk-e a szü­lőkre k az ilyen magatartását, A kötelességüket nem teljesítő szü­lők éppen az egységes nevelés alapelvei ellen vétenek. Amikor bizonyos eredmények­ről beszélünk, minden esetben be­szélnünk kell arról is, hogyan s milyen munka nyomán születtek azok. így kell vizsgálni a félévi tanulmányi eredményeket is. Mi­lyen az ifjúságnak a munka irán­ti magatartása? Vajon a mun­ka csupán gazdasági fogalom? Nyilvánvaló, hogy részben az. De nekünk nemcsak ezt kell rajta értenünk, hanem erkölcsi fogal­makat is, mert csak fgy beszélhe­tünk arról, hogy nálunk a mun­ka becsület kérdésévé vált. He­lyesen cselekedni csak az tud, aki értékeli a munkát, és akiben megvan az alkotás készsége. De vajon milyen annak a munkája, aki szeret hiányozni a munka­helyről is, az iskolából is, aki mindenhová késve érkezik meg? Hogyan érzi az meg a cselekede­tek szépségét, a tettek szépségét, aki mindig el-elmaradozik a munkából? Nekünk az egyszerű, hétköznapi munka szempontjából az a tisztességes ember, aki pon­tosan érkezik a munkahelyére: legyen az műhely, vagy iskola. Ezzel becsüli meg munkatársait GONDOLATOK de önmagát is. Debrecenben kü­lönösen az elharapózó pontatlan­ság kezd egészen hitványsággá válni, különösen a különféle ren­dezvények esetében. Van olyan, amelyik félórás késéssel is kezdő­dik. Ez nem példa ifjúságunk szá­mára.. Munka De nemcsak ilyen értelemben vetődik fel a munka kérdése. Fel­vetődik úgy is és ez az általáno­sabb jelenség, hogy fiataljaink egy része húzódozik a munkától, a fizikai munkától és fiadozik a nehézségektől. A könnyű élet fel­színes vágya hatott egyesekre, ami azt jelenti, hogy munkátlan élet lett ideáljuk. A szülők jó része pe­dig úgy gondolja, hogy ha már ta­nul a gyermek, akkor helyes, ha mindent maga végez el helyette. S ez a jelenség nemcsak általános iskolába járó gyermekeknél van így, hanem a középiskolásoknál is. „Azért tanul a gyermekem, hogy különb legyen nálam.’1 Ezt a kü­lönbséget a legtöbb esetben abban látják a Szülők, hogy a gyerme­kük ne dolgozzék annyit és úgy, ahogyan ők. Ártalmas nézet ez. Már az óvodás kortól kezdve kéll feladatokat adni a gyermekeknek, amit el tud és el Is kell végeznie. Már ebben a korban meg kell kezdeni udvariasságra váló neve­lését. De ma különösen élesen vető­dik fel a munka és elsősorban a fizikai munka kérdése az érettsé­git tett tanulók esetében. Sok­ezren kerülnek ki az iskola pad­jai közül olyanok, akik nem ke­rülnek a főiskolákra. Ezeknek a fiataloknak a termelő munkába való bevonása nagy nyeresége lesz népgazdaságunknak. Rajtuk és bennük valósul meg a dolgozó nép színvonalának a felemelése. Ök adják az alapját a műszaki és mezőgazdasági értelmiségnek. E fiatalok nagy része szívesen fog dolgozni, ha megkapja a megfe­lelő segítséget. De ma még nem ez a helyzet, s ebben nemcsak a vállalatok a hibásak. Ha a mun­kát nem szerető fiatalokat elbo­csátják, azért mi mindnyájan fe­lelősek vagyunk: az iskola, a csa­lád, a DÍSZ, az úttörő szerveze­tek, mert éppen a legfontosabbra, a munkára nem neveltük kora gyermekkortól kezdve. Nem ala­kítottuk jellemét, nem formáltuk akaratát, nem irányítottuk érzel­meit a legdöntőbb, a legszebb élet­cél, az alkotás szépsége félé. Hi­básak ebben összes Olyan szer­veink is, amelyek az ifjúság igé­nyeit vizsgálják és elégítik ki. Szórakozás Az ifjúság nevelését nem tehet sablonosán intézni. Nemcsak az életkori . sajátságokra kell figye­lemmel lenni, hanem számtalan más körülményt is mérlegelni kell. Az életkori sajátságok figyelembe nem vétele jellemezte sokáig az ifjúság szórakozását éppúgy, mint ünnepélyeit. Hiányzott és még ma, is hiányzik az igazi derű, az igazi] boldogság hangulata ifjúságunk1 szórakozásból. Hiányzik az a] legfontosabb, hogy a szórakozási szerves kiegészítője a munkának,! vagyis a szórakozás nem öncélúi időtöltés, hanem a jellemfornálás! legfontosabb iskolája. Az a szórd-1 kozás emel és sarkal nemes tét-« tekre, amely a közösségi élet ele­jét, szépségét, a népi kincsek ki­meríthetetlen gazdagságát hirdeti,] amelyből kicsendül a munka him-; nusZa. Kétségtelen, hogy mindehhez1 nemcsak jóakarat, hanem idő is 3 kell. Idő... idő... S bizony meg] kell mondani, hogy ezzel a ren­delkezésre álló idővel nem a leg-1 jobban gazdálkodunk, sőt azt! mondhatnánk, hogy egészségtele-1 nül pocsékoljuk. Az idővel való! rossz gazdálkodás egyúttal a r.e-] velőmunkával való visszaélést is< jelenti. Ma még fennáll az azj egészségtelen helyzet, hogy az ál-; talános iskola első osztályáról1 Mozik műsora VÍG: Ma délelőtt 11 órakor 1.30 Ft-os helyárral matiné előadást tar­tunk: Kémek a vonaton, délután há­romnegyed 2, 4, 6, 8-kor: Az első szó. — Hétfon délután háromnegyed 4 6, 8 órakor: Az első szó. — BÉKE: Ma délelőtt 11 órákor 1.30 Ft-os helyárra.' matiné előadást tartunk: Első boxkesztyű, délután háromne­gyed 2, 4. 6, 8 órakor: Hintónjárö szerelem. — Hétfőn délelőtt fél 10, fél 12. fél 2 órakör: Hintónjáfó sze­relem, délután háromnegyed 4. 6. 8 órakor: Hintónjárö szerelem. — METEOR: Ma délelőtt 10 órakor 1 30 Ft-os helyárral matiné előadást tar­tunk: Kémek a vonaton, délután há­romnegyed 3, 5, egynegyed 8 _ óra­kor: Az első szó. — Hétfon három­negyed 3, 5. egynegyed 8 órakor: Hintónjárö szerelem. — HÍRADÓ: Ma déielőtt 1.30 Ft-os helyárral 9 és 11 órakor matiné előadást tart: Első hangverseny, délután háromnegyed 2 4 6, 8 órakor' Rágalom tüzében. — Hétfőn délután háromnegyed 4, 8, 8 órakor- Szerzője ismeretlen, — KLINIKA: Ma délután fél 3 és 5 óra- ;ór: KŐSZÍV. fél 8 órakor: Hintónjárö szerelem. — Hétfőn délután fél 5 órakör: Kőszív. — KOSSUTH: Ma délután 3. 9 és fél 8 órakor: Gyár­vár. a UztpezUáseát ••• A városban járva a házak ablakaiban, ajtajain sőt a vil­lanyoszlopokon és minden al­kalmas helyen hirdetéseket ol­vashatunk. Vétel, eladás, csere, vállalás cs egyéb hirdetés von­ja magára a figyelmünket. Jel­lemző ezekre a közleményekre, hogy rendszerint csak a tartal­mat tartják közlőik fontosnak, és mitsem törődnek például a helyesírással. Ebből következik aztán az, hogy — tisztelet a ki­vételnek — a hirdetések he­lyesírási hibákkal tarkítottak. Nem csoda, ha önkéntelen mo­solyra húzódik ajkunk egy-egy ilyen közlemény előtt. Az Egye­tem előtt olvashattuk a követ­kező hirdetést: „Kvarté jra egyetemista halgatót válallok !“ Az Eötvös utcában láthattuk: „2+1 csöves Rádió el adó.“ Nem akarunk persze mag he­lyett konkolyt hinteni, így hát elhagyjuk a további példákat. Amikor valaki a nyilvános­sággal akarja közölni gondola­tait, nagyobb felelősséget kell, hogy érezzen magában. Már az is igen csúnya, ha kisebb köz­leményekben hibát vétünk, de sokkalta csúnyább és elítélen- dőbb, ha olyan helyeken talál­kozunk helyesírási hibákkal, ahol nap mint nap ezrek for­dulnak meg. Ilyen nyilvános hely többek között a Népbtiffé is. Falain még ma is azok a jelmondatok és hirdetmények állanak, melyek még a megnyi­tás előtt kerültek fel oda. S azóta hány cs hány ember ol­vasta már a tartalmas, de he­lyesírásában komolyan kifogá­solható feliratokat. Az a cso­dálatos, hogy észrevételeit még senki sem tette meg. Az említett dekorációs táb­lák kétségtelenül ízlésesek, al­kotójuk hagy gondot fordított rá, de nem ártott volna a he­lyesírás gondossága sem. Néz­zük meg az első táblát: „Ez az üzemünk is a szocia­lista vendéglátó ipar felsőbren- düségét bizonyítja.“ Igen, ezt nem is vonjuk két­ségbe. A tartalom helyes, de a közlési forma nem. Azt már igenis kétségbe vonjuk, hogy a felsőbrendüség (így!) az nem felsőbbrendűség. Pedig ez csak a kirívó hiba. az ékezetekről nem is beszélünk, Tovább: „A Szovjetunió példája nyomán fejlesztik vendéglátó iparun­kat.“ A jartalom itt is termé­szetes, de a formával baj van. Mit is akar a jelmondat kife­jezni? Felhívást, parancsolást vajon tükrözik-e az írásielek ? Nem. Hiányzik a felkiáltójel, de hiányzik a felszólító mód jelé­nek beolvasztása is (fejlesszük). Az is lehet, hogy kijelentő mon­datnak készült az írás, akkor viszont így volna helyes: fej­lesztjük. Továbbá: „Mi a Béke alapján állunk és megvédjük a Béke nagy ügyét.“ Minden becsüle­tes ember a béke ügye mellett áll — különösen napjainkban. Felesleges azonban közneveket nagy betűvel írni, — még ha magasztos jelentőségűek is azok. Nem célunk, hogy további gondolatokat vessünk fel a he­lyesírással kapcsolatban. Csu­pán az volna a kívánságunk a közösség nevében, hogy ha va­lami írást közre akarunk bo­csátani, necsak azt nézzük, hogy mit, hanem azt is, hogyan írták. Ne plántáljunk hát gyo­mot, hisz a rossz, a rút, sok­szor hamarabb megfogan, mint a jó, a szép. Magyarok va­gyunk: legalább a saját anya­nyelvűnkön írjunk helyesen! Fülöp L. — Nagy A. CSÓK ISTVÁN 90 ÉVES Ä ilencven évvel ezelőtt — •1865. február 13-án született a Fejér megyei Pusztaegresen a modem magyar festészet egyik legkiválóbb egyénisége, Csók Ist­ván. Édesapja egyszerű molnár volt, aSki ösztönösen felismer te fia 'kiemelkedő tehetségét s min­den áldozatot meghozott nevel­tetésére. Csók István Pestén Szé­kely Bertalan és Lotz Károly ta­nítványa volt, majd München­ben, később Párizsban folytatja művészi tanulmányait. Párizsi évei sorsdöntő jelentőségűek Csók István életében. Megismerkedik a francia realista és impresszio­nista festészettel s ez az új, friss, valósághű szemlélet egyszeribe hatalmába 'keríti. Első képe, a „Krumplitisztogatók“ (1889) a francia realizmus eredményeinek magyar népi jellegű feldolgozá­sa. Csők István bármennyire is a modem francia művészét bű­völete alatt állott, soha egy per­cig sem szaikadt el a magyar népi nemzeti hagyományóktól. Egyet­len vallásos tárgyú képén, amely- lyel az első hazai sikerét aratta („Ezt cselekedjéték az én emlé­kezetemre“), is az ünnepi ko­molysággal felvonuló fiatal pa­rasztlányok alakjai adják a mű Igazi témáját. A kilencvenes évek elején Párizsból Münchenbe megy, majd Itáliában végez ta­nulmányutat. Hazatérve megfesti egyik legmerészebb magyar tör­ténelmi képet: Báthory Erzsébe­tet. A beteges hajlamú, az ártat­lan parasztleányökat kínzó feje­delemasszony alakja megdöbben­tő erejű művészi élmény min­denki számára. Az olaszországi művészi élmények forró színgaz­dagsága, a festői előadásmód fi­nomsága maradéktalanul egyesül az ábrázolás lélektani mélységé­vel ebben a megborzongató szép­ségű alkotásban. Csók István életképein, csend­életein a dunántúli népművészet tarka, pompázó színeit a modern festészet formanyelvén fejezi ki. Ez a színgazdag, csupa derűt, fényt sugárzó szemlélet érdekes módon nyilatkozik meg művé­szetének egyik kedvelt témaköré­ben, a ruhátlan női alaikókat áb­rázoló aktfestészetében. Kitü­nően jellemzi Csők aktjait Qenthon István: „ ... mámoros asszonyai a látható világ szép­ségeinek csoportjából úgy sza­kadtak ki, mint áz ünneplőén boldog parasztmenyecskék és le­gények, a behavazott tájaik, har­matos virág csendéletek vagy a Balaton atmoszférikus remegé­sei". d'sók István szín- és formagaz­^ dag művészete a felszabadulás után új korszakához érkezett el. A pátriárka korú művész gyer­mekesen ifjú szívvel és lendület­tel állt a megújuló élet, a béke ügye mellé. A millenium évében festett ..Szénagyújtök“ .vinni: 'ké­pét újjáalkotta, hármas kom­pozícióvá bővítette. Az új mű. cí­me: „Háború és béke“. A békés idill új feszültségekkel, új nagy reménységekkel teli alkotássá mélyült, ha stílusa egyszerűbbé is vált. „Gondoljunk a két női arcra: a hármaskép balszárnyán az anya arcán a halál merev mozdulatlansága, a középső ké­pen az alvó lány arcán a munka utáni pihenés életteljes nyugal­ma. Ennek a két arénák ellen­téte ... a béke és a háború, az élet és a halál erői közötti hal­latlan feszültséget érzékelteti, mely olyan mélyen áthatja egész életünket. És Csók István öreg szívének minden optimizmusával odaáll a béke ügye mellé." (Hor­váth Márton.) ^ 90 éves nagy magyar mű­vész újévi nyilatkozatában a színgazdagságot hiányolja a fiatal festőinknél. A színék ra­gyogása, optimizmusa, a béke . és a derű igénylése — még a vil­lámszántotta ég alatt is — ez az 6 művészi öröksége minden ma gyár alkotó számára. KADAR ZOLTÁN 7 kezdve az egyetemekig gyerme­keinket egészségtelenül túlterhel­jük. Ezért nyomja rá bélyegét minden ifjúsági úttörőt. Dísz­munkára az elsietettség, meg nem fontoltság. Ezért is teremtődik fe­szült légkör sok esetben szülő és gyermek, szülő és nevelő között. Hiába teremti meg népi államunk a legkülönfélébb lehetőségeket a gyermek nevelésére, a szülők fel­világosítására, a népművelési szervek hatékony működésére, ha időben össze nem egyeztethetően magasak és zsúfoltak a napi el­foglaltságok a gyermek, a szülő és a nevelő számára. Ebből követke­zik egy bizonyos fásultság, meg nem értés, és sok esetben értet­lenség is: a jóval, igazzal, nemes­sel, széppel szemben is. Hazaszeretet Szántszándékkal hagytam vita­indító cikkem végére két problé­mát, amelynek szoros összefüggé­sét látom. Az egyik egész ifjúsá­gunk fegyelmezettségének kérdé­se, Igaza van-e azoknak, akik azt mondják, hogy a mai ifjúság fe­gyelmezetlenebb a réginél? Azt hiszem, nincs igazuk. Feltétlenül meg van mai ifjúságunknak is az a pozitív magja, amelynek maga­tartása felette áll az elmúlt kor­szakok bármelyikében is tapasz­talt fegyelmezettségnek, mert fe­gyelme öntudatos, önként vállalt fegyelem. Azt is megkockáztatom, hogy a fegyelmezettségre nevelés területén a nevelők soha azelőtt nem tapasztalt eredményeket is értek el. Mindamellett jogos a panasz, bizony az Ifjúság egy ré­sze önkényeskedő, durva, zabolát­lan, tiszteletlen, nyegle. A közös­ség iránti vétségek napirenden vannak. Előfordul lopás, a köz­tulajdon elorzása, durva testi­sértés, verekedés és egyéb. A fe-* gyelmezetlenség sok-sok jele. Ügy gondolom: nem a mi rendszerünk az okozója ennek az állapotnak. S a másik kérdés ifjúságunk hazaszeretete! Szereti-e ifjúsá­gunk a hazát, vagy csak szólam ajkán a szó: hazám... hazám... Ha azokra a könnyekre gondol­nék- amelyeket hullni láttam leá­nyaink szeméből akkor, amikor a Csokonai Színházban Illyés Gyula Fáklyalángját nézték meg, azt mondanám: Igen, a mi ifjúságunk szereti a hazát. De a hazaszeretet nem könnyek árja, nem futó ér­zés, amely keblet hevít, lan- kaszt... Ez is, de ennél több. sok­kalta több. Ha van nemes feladat, mely egész népünk előtt áll. nem lehet ennél nemesebb, feleme- lőbb, mint azt kutatni és mun­kálni, hogy hogyan kell ifjúságun­kat hazát, dolgozó népet, pártot szeretővé, tisztelővé és érte har­colóvá nevelni. De nehogy félre­értés essék. Nem akármilyen ha­záról és nem akármilyen hazasze­retetről van szó, hanem a szo­cializmust építő hazáról és a szo­cialista hazaszeretetről. Nábrádi Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents