Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-13 / 37. szám
1955. FEBRUAR 13. VASARNAP NSPLÄ 3 A núdudvari Vörös Csillag* Tsz KÉSZEN VÁRJA Á TAVASZI (illffif] mindenütt olvad. A fekete földek úgy ragyognak, 9mintha izzadnának, a kövesutakon pedig bókáig nőtt a sai, a, hirtelen lavaszodásban. Pedig még csak február. Játszik is az idő, hol beborul, hol esik, hol meg napfény fényesíti be a tájat. Most éppen hópelyhék ^kavarognak és szaladgálnak játékosan, mint mikor sűrű meggy faszirmok közé riaszt a szél. Az árdkaljba gyűlt fényes víztükrökön azonnal el is olvadnak, szét- -■-Muatc, mint a lehelet. Ilyenkor kis remegés mozdul a vizen, nem nagy, csalit épp akkora, mint amilyet egy lepkeszárny ejt. A feltete barázdálton és a zöldfejű búzaszálakon azonban megmaradnak, igaz, csaJk néhány pillanatig. S aztán ott is elolvad minden hószerá, gyönggyé válik, s ragyog az egész hajdúsági táj az olvadó hóesésben, az erejét növesztő februári napfényben, Nádudvaron a kapukban állnak az emberek, és érzik a Hortobágy tavaszi üzenetét. A februári szelek csípésében az ibo- '.jóik illatát, a tavasz robbanó mozgolódását. A szívekben csodálatos erők duzzadnak, s mén csodálatosabb melegség játszadozik. A munka végigborzong az idegeken s érzik, hogy a Hortobágy üzenetében megint ott zúg a tavasz, ez a csodálatos újrakezdés, szerelemnek, munkának,. örök forradalmasító ja. fi Í2VÍK7I most a nádH .uVdou udvariak is. úgy, ahogy illatai izgatóan érkeznek a Hortobágy felől. Ez a település ma már szövetkezeti nagyközség. A Forraa, Hartsleim és Ludmány birtokokon ezer holdakra menő szövetkezeti földek nőnek, halastavak, rizstelepek jelzik, hogy milyen, nagyot fordult itt is a viliág. Az embereknek valahogy más a kacajuk is, a mosolyuk is. de különösképpen más a gondolkodásuk. Beleszoktak abba, hogy közösen tervezzenek, s olyan héthatár szélességgel, mint a Hortobágy. Beleszoktak abba, hogy a gond ne egytagúkba eméssze a szívüket, hogy közös vágyaik és tervek foganjanak az életükben. S míg ezt megszokták, kemény és súlyos évek zúgtak el felettük. Hiszen emberek ők, akiknek vérükbe, vágyukba más törvényt irt az idő. Mindig álmodoztak, hogy fel lehet egyedül is nőni, csak föld kell és szabadság kell. Arra talán nem is gondoltak, hogy közösen még messzebbre lehet érni, olyanra, amilyenre egyedül soha nem képes az ember. Nádudvaron ma már megtanulták, hogy közösen messzebb jut az ember, a közösen ejtett szó súlyosabb és a közösen szerzett kenyér édesebb. Ma mór bennük is új törvényt diktál az ■dő, a régit elfújta a szél, ami a Hortobágy felől zfigott át Nádudvaron, ébredő tavaszi illatokat és esőket hozva. Ez az új törvény és a tavasz duzzasztja a lombjait a nádudvari Vörös Csillag tagjainak a szívében is. őket is megbolydították a friss izű üzenetek, s izgulva lesik, hogy szikkadjanak a földek, izmosodjék a nap melege. ők készen, állnak munkára, dologra, csak a tavaszt várják, hogy hozzájuk szegődjék és úgy újra nektgyűrkőz- hessenek a régi tempóval. A Vörös Csillag nem a legnagyobb szövetkezete Nádudvarnak, de talán a legjobb. A megyében is híre, neve van már, s az országban is ismerik eredményeit. Hogy hogy jutott idáig? Annak is története van, regénybe illő. Az emberekben iftt is vergődött a kétely, a küszködés a régivel, apáik örökségével. Az 5 lelkűket is átitatta a régi paraszti morál, de az új törvények bennük is kirügyeztek, s félsar- jadtak, mint a tél után a ‘avasz. A szövetkezet 1950. februárjában alakult, mindössze 20 családdal, amelyek 200 holdon kezdtek gazdálkodni Rásó Lajos elnöksége alatt. Az elnök haja már akkor is havas volt és a szívében tenger* volt a múlt és az emlékezés. De tele volt fiatalsággal és a fiatalokat is megszégyenítő lendülettel. Bátran tervezett, még bátrabban dolgozott, s az eredmény az lett, hogy az ősszel 33 családdal szaporodott a szövetkezet és 370 hold lett a területe. De nemcsak a föld és a tagok létszáma szaporodott. Nőtt a jövedelem, a .szövetkezetiek el kezdtek tollasodul A kétkedők még tán csóválták a fejüket, a falu szeme azonban már a szövetkezetieket vigyázta. 1QC1 hnn aztán megkezdőd- UGII tek a . sorozatos belépések. Százával jelentkeztek a belépők, elrúgva magúktól a kisparcellák béklyóját, az egyéni küszködések nyűgét. Februárra már 330 család lépett be a Vörös Csillagba, a földjük meg 3300 kataszteri holdra nőtt. Hatalmas területté, olyan naggyá, hogy szinte belefájdul az ember szeme, míg végiigjártatja a határukon. És a Vörös Csillag még itt sem állt meg. A nádudvari gazdák egymás után kérték és kérik felvételüket a szövetkezetbe, mivel a szövetkezet a szemük előtt bizonyítja be. hogy a közös ezer holdakon olyan élet sarjad az ember számára, ami szánté elképzelhetetlen. Jelenleg 4500 holdjuk van, amit 370-en művelnek. Az elmúlt héten is három család l— Szatmári Gáspár, Bugán Kálmán, Gere Sándor — kérte felvételét. A szövetkezetiek úgy döntöttek, hogy maguk közé fogadják őket, s mi úgy véljük, ‘hogy a most belépők nem bánják majd meg elhatározásukat. Ez röviden néhány év vázlata, ami mögött rengeteg verejték, napsugár és zápor emléke villog. Szinte minden ember történelmet őriz i. lelkében, a .szövetkezet történelmét, Valami olyan változást, ami a lelket forradalmasítja, a gondolatokat gyúrja és alakítja át. Bennük is végigzúgott ez a változás, úgy és olyan törvényszerűen, mint ahogy a tél után a Hortobágyra ’ezúdulnak a vízárasztó szelek. Ha ezeknek az éveknek a mélyükre ásnánk. minden emberből az életnek a legnehezebb forradalma szólna felénk. A tehenészekből is, a növénytermelőkéből is és mindenkiből, akik átélték és átélik az élet naponkénti nagy-nagy változásait. fin tojón mégis villantsunk UC Idiflll rá, hogy mivel agitált legjobban a nádudvari Vörös Csillag.. Azt előre jelezzük, hogy nem szóval és nem is frázisokkal, ami sokszor-sokszor béklyóba köti mán* parasztjaink nyelvét is. Agitáltaik ők, de munkával és zárszámadással, építkezéssel, jobb élettel. Agitáltak naponként gyarapodó vagyonukkal, de avval aztán úgy, hogy a nádudvariak erősen gondolkodóba estek. Rásó Lajos pedig nagy hozzáértéssel irányította a szövetkezetét. Az emberek úgy formálódtak és úgy belenőttek a közösbe, hogy minden talpalatnyi helyet sajátjuknak éreztek. Nőttek a fiatalok is, s mivel a tsz dolgozói jó gazdák is voltak, mindig új és új tervet kovácsoltak. így pattant ki belőlük, hogy szép, szép, ahogy ők gazdálkodnak, de lehet ennél még jobban is, csak meg kell tanulni a módját. Lajos bácsi már nem mellet tanulni, meg hát itt vannak a fiatalok, akiknek az eszük is jobban fog. meg kaphatóbbak is az ilyesmire. így került Szabó István, a tsz fiatal tagja Gödöllőre, egyéves elnökképző iskolára 1951- ben. Aztán elvégezte és 1952. szeptember 30-án 5 lett a Vörös Csillag elnöke. Ott is jól tanult, itthon is mindig megállta a helyét, s így a szövetkezet vele sem vallott szégyent. 1953. novemberében meg is kapta a Munka Vöröszászló Érdemrendet. amivel nem sok elnök büszkélkedhet Hajdú-Bi'harban. De Rásó Lajos volt elnök még ma is aranyait ér a szövetkezetben. 0 az elnökhelyettes, a szövetkezet régi katonája, akinek a szívére, mimikájára mindig lehet számítani. Most tavasszal is, amikor a szövetkezet irodájában kéken csavarognak a füstkarikák és szavak röpködnek, zümmögnek mondatokká formálódva. Tudják ők is, hogy a tavasz a legfontosabb, az indulás, a jó kezdés. Ez a siker titka, s hogy 4500 holdon szépen induljon a munka, aninaík meg kell hányni, vetni a tervét. Hrflínnc gondok a nádudU»0töy5Jü v-ari Vörös Csillag tervei és gondjai is. Érzik ezt ők is, amikor a februári délutánban tervezgetik a tavaszt, a munkát. Persze, ahogy Fekete Gábor brigádvezető mondja, munka az mindig van. Csak utána kell járni és meg kell találni. A jó gazda szeme mindig észreveszi, hogy mit kell csinálni, mit, mikor kell nyélbeütni. Például tudják azt is. hogy tavaszra már ősszel készül az ember, s az emtvr csak akkor lehet nyugodt, ha a sarjadó búzaszálakat beezüstözi a hó. A Vörös Csillag tagjai valahol írtt kezdték. Az ősszel szántóterületük 97 százalékán mélyszántást végeztek, s 3 százalékon csak azért nem, mert azok szikesek és tavaszi szántást igényelnek. Ha belepillantunk termelési tervükbe, az is azt mutatja, hogy ők már itt is a tavaszra gondoltak. Csak néhány számadat az őszi vetéstervükből, ősszel elvetettek 800 kataszteri hold őszi búzát, 145 kataszteri hold őszi árpát, 42 kataszteri hold őszi takarmánykeveréket. A tavaszi tervük meg éppen azt mutatja, hogy ugyancsak várják a tavaszt és mér minden ember mai-kában ott viszket a munka sürgő izgalma. Kacsó Sándor agronó- mus csak statisztákaszerűen sorolja ezeket a terveket, de minden szám után garmadával nő az arcokon a mosoly. Itt minden szám élet, ami az emberek lelkében munkál, az emberek sorsában larrubosodi'k. — Tavasszal vetünk — sorolja Kacsó Sándor — 100 kataszteri hold rizsét, 120 kataszteri hold tavaszi árpát, 24 hold zabot, 300 hold tengerit, 100 hold cukorrépát, 30 hold takarmányrépát, 60 hold napraforgót, 50 hold borsót, 30 hold siilótengerit, 15 hóid csalamádét, 30 hold tavaszbükkönyt, 30 hold rostkendert, 170 holdra szaporítjuk lucernaterü- letünket, 20 holdra herefüvünket és 63 holdra vörösherénket. P7n|t)n|f számok, meghökOldlliUA, kenitő számok. Különösen annak, aki csak 10 holdig látta a világot. 10 holdban mérte az életet. De a tsz tagjai olyan természetesen bólogatnak már, mintha csak arrói beszélgetnének. hogy hétfőre kedd jön, vagy arról, hogy a tél után kifakad a tavasz. Ez a néllány év, amit már a szövetkezetben éltek, hozzászoktatta őket a meghökkentő számok súlyához. Állattenyésztési terveik sem kisebbek. S ha eredményeiket vizsgáljuk, altkor azt mondhatjuk, hogy ezek a terveik reálisak és a Vörös Csillag erejéhez méretezettéit. A társas gazdálkodást 1951- ben három tehénnel, 60 sertéssel, 50 lóval és 200 birkával kezdték. És ma? Kétszázharmincegy szarvasmarhával rendelkeznek, amit év végére 260-ra akarnak szaporítani. Lovuk van 114 darab, év végére lesz 122. Sertésük 878, amiből meglhízilálnák 420-at, 70-et beadásra, 350-et szabadpiaci értékesítésre. Juhállományuk induló száma 1036, zárószám 1770. És sorolhatnánk még a kacsák, tyúkok, libák százait, amik .évről évre szaporodnak, az emberek örömével. Négyszázíhúsz hízójuk mellett még 20 izarvas- marhájuk és 100 libájuk gömbö- lyödik, anni mind az ő zsebüket súlyosbítja majd és ad az életük magasához újabb és újabb téglakövet. A Vörös Csillag tagjai nem is félnek a tavasztól. Elnöküknek mindig helyén az esze, a szíve és tudija, hogy mindent idejében -kell csinálni. Idejében a tervet, idejében a munkát. Tudja azt is, hogy a jó termés titka a jó munka, a kellő mennyiségű trágyázás. Az ősszel is meghintettek 245 kataszteri holdat istálló-, 250 kataszteri holdat pedig műtrágyával. Istáilótrágyából 35 650 mázsát szórtak szét, műtrágyából pedig 450 mázsát. Télen és tavasszal pedig 65 holdat istálló- trágyával trágyáztak, 250 holdat pedig műtrá-gyáztalk. Ezzel biztosították, hogy vetésük nagy része tavasszal frissen trágyázott földbe kerül, s a fáradságot és a munkát, az eredmény majd sokszorosan visszafizeti. 250 mázsa pótásót és 350 mázsa szemcsés szuperfoszfátot már ki is szállítottak a növénytermelő brigádok területére és most már csak az időt várják, hogy ráméhes- senek a földekre és megkezdhessék a tavaszi munkákat. í PQíSí IQ minden nap az olLCdln 10 vadast, a szicka- dást, a februári napot, mely egy- egy villanásban fényesre izzaszt- ja a Vörös Csillag fekete földjeit. Az apró szálkás búzaszálak már meg-megmozdulnak a télvégi szélben, cstMamdozza őket is a tavasz üzenete. 32 iga és 20 pár ökör készen áll a tavaszi simítózásra, de a kultirátörök és a tárcsák is a dologra. A tagok? ök most sem tétlenek, megtalálják a műnkét, ami- sohasem fogy ki, mert örök, mint az élet, s ez ad az ember vágyának, életének értelmet. Már az ősz folyaméin megkezdték egy új 190 holdas rizstelep építésének a karos munkáit. Március 25-re ennek a munkájával elkészülnek, s közben még kijavítják és részben átalakítják régi 100 holdas rizs- telepüket is. És ezit is lelkesein csinálják a tsz dolgozói, mert a rizsre még eddig sohasem fizettek rá, mindig bevált a Számításuk. Forr a munka a szövetkezet műhelyeiben is. A lakatos, kovács és bognál* műhelyekben szintén megkezdték már az őszszel a gazdasági gépek és eszközök kijavítását, s ezekkel február 15-re végeznek is. Peng a kalapács, fröccsen a gyalufor- gács és a m-unka mindenkiben ott jelzi a tavasz közelségét. Tevékenykednek az építőbrigédok, most éppen egy 12 férőhelyes lóistálló javítását végzik. Ennek a kijavítása után hozzáfognak azonnal 5 siló építéséhez, amelyek egyenként 100 köbméteresek lesznek. Munka munka és megint IflUilHd, .mennyi munka. Mindenki érzi, hogy az élet ma leginkább ezt követeli és különösen követeli így a tavasz küszöbén. Az itt-otti fűzfákon már pattognak a barkáik, a Kösíily pedig csacsog, bukdácsolva és víztől duzzadozva a tsz földjén. A halak is ébredeznek a halastavakban. akár az emberekben a tavaszi remény. Mert halastava is van a tsz-nek, amiből piaci eladásra 10 mázsát, halivadéfcból pedig 80 mázsát akarnak értékesíteni. Surrog a szél a Hortobágy felől, apró gyűrűket rajzolva a Kösíily vizére. Készül a Vörös Csillag a tavaszra, hogy tagjai az év végi zárszámadáskor megint tele zsebbel és vidám szívvel zárjanak. Készül Szabó István, Rásó Lajos és Kacsó Sándor agronómus is. De készül Majoros Sándor is, a tsz legjobb kanásza, aki az idén 54 kocától 329 malacot fiaztatott. A malacok már háromhetesek, de még egy sem hullott el. S ha már itt tartunk, akkor el kell mondanunk Majoros Sándorról, hogy ő nemcsak jól dolgozik, de jó! is keres. Az elmúlt évben csak 52 malacot kapott „prémiumként“ és 57 000 forintot keresett egymaga. Fiával — áld szintén kanász — együtt összesen 1400 munkaegységük volt. Kerestek !s együttesen 70 000 forintot, 44 mázsa búzát és még mi mindent, amiiik ezeken kívül egy egész kis vagyont érnek. A tehenészetben idős Czibere Lajos és veje, Molnár Lajos várják a sarjadó tavaszi füveket, hogy a tsz jószágai még több tejjel emeljék a szövetkezet vagyonát. ök is a legjava munkások közé tartoznak. Fejéri átlagukat 1953-tól 1954-ig 3 és fél literrel szaporították. Náluk talán már csak a növénytermelők izgulnak jobban a tavaszért, hogy a szeles tavaszi alkonyok újra földjükön találják őket. Készül Tóth János is, akinek tavalyi cukorrépa áltlaiga 172 mázsa volt holdanként. Készül Bariba .János is. akii 890 ölön 165 mázsát termelt és Diószegi Józsefné is, aki bár 70 éves, tavaly még 96 mázsa cukorrépát szedett ki 300 négyszögölből. 5ÍPC7ÜÍ az ’s> akár az iIuOlUI emberek, hogy újra tavasz nyíljon a. Kösíily körül, a Hortobágy végleten holdjain. A földeken igaz még néha niegkeményszik a sár, de valami jó meleg áram hozza már a híradóját a márciusnak, a barita- rügyezésmek. A Vörös Csillagban csupa sürgés az élet, tapasztalatból ismerik már a tavasz jeleit. Le is szerződtek 30 hold rostiken- dert, 120 hold rizst és 100 hold cukorrépát, ami tavaly is jól fizetett és ők mindent megtesznek, hogy az idén se legyen rosszabb eredmény. Éjszakánként, hajnalonként már felriadnak, amikor a tavaszt, jelző szelek átzúgnak a falu felett, tele az olvadó földek és sarjadó búzaszáiak illatával. A Vörös Csillag tagjai készen várják a tavaszt, hogy jól végzett munkájukból Irisarjadjom a jövő és még szebbé szépüljön az élet. BODA ISTVÁN
