Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
NÉPLAP 1955. PEilRUAR 1. KEjJU y. M, Msietsv beszélgetése V. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal (Folytatás az 1. oldalról) ségével kapcsolatban. Erre azért volna szükség, hogy elősegítsék Csamg Kaj-sek csapatainak kivonásét a kínai partmenti szigetekről (Tacsen) és hogy elkerüljék azokat a nagy áldozatokat, amelyek mindíkét részről valószínnek, na kísérlet történik e szigetek erőszakos elfoglalására. Ez elősegítheti azt is. hogy elháruljon a konfliktus kiterjedésének veszélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges. Kingsbury Smith ehhez hozzáfűzte, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni és talán első lépésnek az egész probléma ese tleges rendezése felé, a óban az esetben, ha ez idő szerint nem lehet állandó tűzszünetet teremteni a két fél fegyveres erői között. MOLOTOV közölte, hogy erre röviden válaszolhat: Ha Csatig Kaj-sek ki akarja vonni csapatait bármiféle szigetekről, akkor ebben ót aligha akadályozza meg bárki is. KINGSBURY SMITH megkérdezte, azt jelenti-e ez, hogy ha Csang Kaj-sek úgy dönt. hogy kivonja csapatait, akkor a kínai szárazföldien lévő csapatok nem támadnak rá a csapatok kivonása sorén, de nem támadják meg azokat a hajókat sem, amelyeket az’ ilyen csapatkivonások elősegítésére használt altnak fel? MOLOTOV az’ válaszolta, nincs felhatalmazása arra. hogy a Kínai Népköztársaság konnánya nevében nyilatkozzék, és ezért ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni. KINGSBURY SMITH megkérdezte: Hajlandó lesz-e a szovjet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Népköztársaság kormánya előtt felvetni? MOLOTOV megkérdezte: ..Vajjo-n az Egyesült Államok kormánya kér-e bennünket erre?“ HEARST Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kínai szárazföldön lévő kormány nevében nyilatkozni, kijelentette, ő, Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem Csang Kaj-sek, vagy az Egyesült Államok kormánya nevében nyilatkozik, vagy tesz javaslatot. Hearsit ezután közölte, ’hegy már feltették a Távol-Keletre vonatkozó valamennyi őket érdeklő kérdést és megköszönik Molotov válaszait. Hearst engedélyt kért Molotovtól arra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hozzá. MOLOTOV beleegyező választ adott. HEARST azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka, 'hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetuniói és a vele kapcsolatban lévő államok körül. Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében lévő katonai és légi támaszpontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a maguk övezetében. Hearst kérte, Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró tesai fel, MOLOTOV azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másak pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatkozik. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov feltételezi, hogy Hearst. eléggé jól ismeri a Szovjetunió nézetét. Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai támaszpontok kérdését illeti, ez a kérdés válóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok arról tanúskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Allámák — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és a szovjet határok közelében létesített t á maszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség enyhülését s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdésében, pedig ez széles körök érdeke minden országban. Természetesen a Szovjetunió határai közeiében lévő amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek akadályozzák több más kérdés, és nemcsak az osztrák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetunió az Egye- sült Államokkal való kapcsolatok megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. KINGSBURY SMITH azt mondta, hogy ő és Hearst természetesen nem értihat egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cselekedetei a támaszpontok kérdésében bsrátsáigtakffl! lépést jelentenék. Ezek a cselekedetek biztonsági meggondolásokkal és a béke biztosításának óhajával magyarázhatók. ö. Kingsbury Smith azonban feltételezi, hogyha hozzálátnak a Szovjetunió közelében, Ausztriában lévő támaszpontok felszámolásához, akkor ez idővel ki terjeszthető más térségekre is. HEARST megjegyezte, hogy valahol el kell kezdeni. MOLOTOV azt kérdezte Hearsttól. mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy egy térsög- ban megkezdve, más térségekre is kiterjesszék a katonai támaszpontok felszámolását. Hogyan képzeli ő el annak lehetőségét, hogy Ausztriával kezdjék és más térségekben folytassák a támaszpontok felszámolását. KINGSBURY SMITH megjegyezte, hogy ez maga után vonhatja a többit. MOLOTOVa maga részéiről megjegyezte, hogy ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő. HEARST azt mondotta, hogyha az amerikaiak és a szovjet emberek jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Államok egész történelme során soha sem indított semmiféle támadó háborút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégis csak meg kell kezdeni. (T. i. a támaszpontok felszámolását'— A szerk.) MOLOTOV azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében sem í/catonal, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, 'kiderül, hogy biztonsága szempontjából elengedhetetlen számára támaszpontok fenntartása pl. a Szovjetunióval határos Norvégiában, Törökországban, amely szintén határos a Szovjetunióval, sőt kis hijján Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidékeiről. Az. is kiderül, hogy biztonságának szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. Ha ilyen «élesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor alcár azt is állíthatják, hogy biztonsága szempontjából valamennyi államban támaszpontokra van szüik- ge. Az ilyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és megértésre olyan népeknél, amelyek tudják mi az a szuverenitás, függetlenség, tudják, mit jelentenek a nemzetközi jogok és érdekek. Molotov hozzáfűzte, a Szovjetuniónak megszilárdult az a véleménye, hogy az Egyesült Államok mindezekkel a tápiasz- pontotekal semmi jót sem érhet el, sem saját érdekei, sam a béke érdekei szempontjából. De melyik tárgyilagos ember érthet egyet azzal, hogy a sok országban, nevezetesen egy másik állam határai közelében létesített katonai támaszpontok az Egyesült Államok biztonsága érdekeiből következnek. Ö, Molotov úgy gondolja, hogy ilyen naiv ember nem akad. Mindez nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mert a? Egyesült államok biztonságát senkii sem fenyegeti. Ásni pedig a Szovjetuniót! illeti, az egyáltalán senkit, egyetlen országot sem' fenyeget A Szovjetunió a maga belső ügyeivel foglalkozik, amilyen akad elegendő és természetesen érdeke a béke biztosítása, éppúgy, mint ahogy ez más népeiknek is érdeke. Ami pedig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése nem tanúskodik a Szovjetunióval szembeni barátságtalan magatartásról, erre a következőket lehet megemlíteni: ez országaink közötti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené e támaszpontok felszámolása, és az olyan helyzetre való áttérés, amely az egymással egészséges kapcsolatcilcat fenntartó államok között rendszerint kiálaHail. KINGSBURY SMITH azt mondta, hogy ő és Hearst tüzetesen megmagyarázhatná azokat az okokat, amelyek miatt az Egyesült Államok kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek, és az egyetemes béke ügyének, ö és Hearst azonban attól tart, hogy ha elindulnak ezen az úton, akkor dialektikus vitába sodródnak Molotowal és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg a helyüket vele szemben. Ezenkívül minthogy már túlságosan igénybe vették Molotov idejét, elnézést kémek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figyelemért. Befejezésül Hearst kö&zönetet mondott Molotovnak azért, hogy fogadta őket és azért, hogy Molotov annyi időt szentelt kérdéseinek megválaszolására. EMLEKEZES fajúkénál Üilez JKiháhfra „Nem íkezá-é szívedbe nemes öröm szállni. Látván, hogy az ember emberré kezd válni?“ Csokonai Vitéz Mihály örökszép mondatát tolmácsolják a színpad piros- és kékszínű drapériái közül kifehérlő betűk. Mellette, valamivel lejjebb a költő arcképe Félegyházi László Munkácsy-díjas festő művészi kivitelezésében. A színpad derűs összhatását, — amiből szinte „kielevenedik” az életteli arckép — zöld buxusok és dísznövények gazdagítják. V asárnap délelőtt 11 óra. Elül a színházi közönség moraja. Kezdődik az ünnepség, emlékezés Csokonai Vitéz Mihályra, Debrecen nagy poétájára. Bevonul a színpadra a diszelnökség: Barczi Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, Baranyai György, a városi pártbizottság titkára, Tatár Kiss Lajos, a megyei tanács végrehajtó bizotságának elnöke, Ménes János, a városi tanács végrehajtó bizottságánau elnöke, Kádár László, a Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora, Barta János és Juhász Géza egyetemi tanárok, Wald- apfel József egyetemi tanar, Bencsik István, a Hazafias Népfront debreceni bizottságának elnöke, Zsíros Lajos, a városi DISZ bizottság titkára, Téri Árpád, a Csokonai Színház igazgatója és Parti Ernő, a Csokonai Gimnázium igazgatója. Téri Árpád bevezető szavai után Ménes János elviárs mond rövid megnyitó beszédet, aztán Waldapfel József elvtárs lép a szónoki emelvényre, hogy megtartsa ünnepi előadását. — Debrecen büszke lehet nagy szülöttjére, aki a felvilágosodás koráinak nemcsak legnagyobb költője, de egyben legműveltebb férfia is volt. Öröksége olyan gazdag hagyaték, amelyből bátran tanulhat nyelvi szépséget és következetes eszmeiséget egyaránt a ma és a holnap írógenerációja mondotta előadásában többek között. A nagy tetszéssel fogadott előadás után szünet következett, majd az ünnepi program második része a Csokonai irodalmi és szavaló verseny díjainak kiosztásával kezdődött. Parti Ernő osztotta Irt a jutalmakat. A közönség különösen Kövesdi Erzsébetet jutalmazta nagy tapssal. Nemcsak az irodalmi. de a szavalóversenyben is első helyezést ért el a középiskolások versenyzői előtt. Megérdemelte a tapsot. Szabó Lajos és Rónai Judit az isko- lánkívüli versenyzők népes ..mezőnyében” került az élre. Az ünnepség további részében a Csokonai Színház művészei, a Kollégiumi Kántus és a szavalóverseny győztesei léptek színpadra Csokonai műveinek tolmácsolásával. Balogh Eva a költő megzenésített műveiből nyújtott át egy kis csokorra valót a közönségnek sokszínű, finom tolmácsolásban. Solti Bertalan Ady egyik Csokona iul szóló írását tolmácsolta egyszerűségében megrázóan, sziv- bemarkolóan. Mensáros László, aki egyébként a színház egyik legkiválóbb előadója, ezúttal bizonytalankodott „Az estve” című vers előadásában. Örkényi Évát bájos, kedves, közvetlen hangú szavalatai után alig akarták leengedni a színpadról. Nagy sikere volt a Kollégiumi Kántusnak is. Meg kellett ismételni a Szigethy Gyula vezénylete mellett előadott „Tihanyi echót“. 4 szervezettségében és tartalmában egyaránt színvonalas ünnepi rendezvény méltó volt ahhoz az örökséghez, melyet Debrecen Csokonai révén büszkén vallhat magáénak; Bemutatták a Pillangókisasszonyt Szombaton az első, majd vasárnap a második szereposztásban mutatta be a Csokonai Színház Puccini: Pillangókisasszony című világhírű operáját. A közönség mindlcét szereposztásban nagy tetszéssel fogadta az opera előadását, melyet Vámos László rendezett é* Slum Tamás vezényelt. Az epe- rabemutató, részletes méltatására rövidesen visszatérünk. AZ EGYMILUOMODIK NÉZŐ... Szombaton, a Pillangókisasz- szony premierjén a jegyszedők izgatottam számolták a belépőket. Az egymilliomodik színházlátogatót várták. Képünk őt mutatja (Fehér blúzban.) JuHteípiU üzem lesz az eisa ? Komád! ? — Dobai-piiszla ? — Porcsalma ? — Tuka ? — Rétköz ? A Tiszántúli Rostkikészítő Vállalat több üzemében nagy erőfeszítéseket tesznek a dolgozók, hogy lelkes, áldozatkész munkával megszerezzék a vállalaton belüli elsőséget. Ez a sikeres verseny eredményezte, hogy a Tiszántúli Rostkikészítő Vállalat dolgozói hazánk felszabadulásának 10, évfordulója tiszteletére tett fogadalmukat együttesen a második dekádban 102.7 százalékra teljesítették. A verseny azonban folyik, kérdés, ki lesz az első. Komádi? Dobai- puszta? Porcsalma? Tuka? Rétköz. Néhány eredmény a legjobbak közül. A Komád! Kendergyárban Krucsó Mária tilos, Pál fi Antal tilós állnak az élen. A Dobai-puszuu ivenaexigyaruau Vass Mária és Vass Júlia tilosak, a porcsaimai üzemben Szabó Zsigmond, Bernáth Magda, Császár Etelka, Szász Ilona tilosak, Tukán Cseh Margit tilos és Emődi András törés brigádja, a rétközi üzemben pedig Nagy János tilos és Kovács Miklós rázós brigádja az első. hósz Lászlóit' gozó lépte ; egymilliomod kapuját. A könyvekkel é szelvénnyel j húsz Lászlóm Megélte a Magyar Ziliz A Magy; Együttes 120 sárnap este rizsba érkeze A magyar non-Palace-b hétfőn réggé tartottak a dón, ahol ej este fejezte 1 dégjátékát Együttes. ‘Á
