Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-23 / 19. szám
N ÉPLA I «$ iüää január 23, vasárnap Mindennapi táplálkozásunk összetétele évszázadok hosszú során alakult ki, amiből érthetővé válik a kü- országunkon belül pedig a különböző tájak emberei kulonbozo ízlésének kialakulása. Az izles és táplálkozási szokások kifejlődése, nem ÍLhfJfííft-mert kialakl'tásában a társadalmi helyzetnek, földrajzi viszonyoknak van nagy szerepe sok egyéb tényező mellett. ‘ . ,A ‘arsadalm‘ heíyzet szerepe könnyen érthetővé vauk, ha meggondoljuk, hogy az elnyomott, kizsákmá- ny°las alatt álló munkás, vagy paraszt táplálkozási szükségleteinek kielégítésében sokszor csak az élet- és munkaerejének fenntartására szorítkozhat. A különböző éghajlat alatt lakó emberek táplálék-igényei különbözőek és mások a rendelkezésükre álló növényi és állati eredetű nyersanyagok is. így például az északi hideg éghajlat alatt lakó eszkimók egyik legfontosabb tápanyaga a felmelegített fókazsír, melyet úgy isznak meg, mint a vizet, míg a trópusi meleg és páradús éghajlat alatt inkább olajat használnak, de legnagyobbrészt cukor- és keményítőtartalmú növényi tápanyagokkal élnek. A szervezet számára legjobban megfelelő vegyes és változatos összeállítású étrend a mi éghajlatunk alatt biztosítható leginkább, de tekintettel kell mindig lennünk az egyes évszakokra is. mert ennek megfelelően kell egyik, vagy másik táplálékcsoport felé irányítani figyelmünket. A szervezet állandó működésben van. még pihenés idején is. Ha fizikai, vagy szellemi munkát nem is végzünk. belső szerveink tevékenységet fejtenek ki. Ä munkához energiára van szükség, melynek forrása a rendszeresen felvett táplálék. Ahogy nem működik a gép hajtóanyag nélkül, a szervezet sem működhet tápanyagok nélkül. Az összes élelmiszer, amit táplálkozás céljából magunkhoz veszünk, zsírból, szénhidrátokból (cukrok, keményítő!;) és fehérjéből áll. Ezenkívül egészségünk fenntartásához még különböző ásványi sókra és vitaminokra is van szükségünk, amik növényi anyagokban, gyümölcsökben . vannak bőven. Ezért étrendünkben gyakran szerepeljenek a zöldfőzelékek, gyümölcsök, befőttek, különösen téli időszakban. Parasztságunk gazdasági és kulturális felemelkedésével párhuzamosan a régi beayökeresedeit táplálkozási szokásokon is változtatni kell bizonyos mértékig, mert még napjainkban is tapasztalható az egészség szempontjából táplálkozási téren káros egyoldalúság. A táplálkozás mértéke és a munkakövetelmények nem haladnak párhuzamosan az egyes évszakokban. így pl. a táplálkozás az aratás idején a legkevésbé kielégítő, míg télen. amikor a mezőgazdasági munka a legkevesebb, aránylag sok zsírt és húst fogyasztunk, de kevés zöldségfélét. Ez az aránytalanság és ecrvoldalúság. a szervezet erejének csökkenéséhez vezet és fertőző betegségekkel szemben is csökkenti az ellenállóképességet. Az ősi táplálkozási szokások megváltoztatása nem azt jelenti, hogy régi. jó magyaros és ízletes ételféleségeinket elhagyjuk, hanem észszerűen egészítjük ki olyan anyagokkál is, melyek nélkülözhetetlenek á jó egészség fenntartása céljából. Táplálkozás és célszerűség Közismert^ az a dolog, hogy parasztságunk idegen- ; kedik a zöldfőzelékek fogyasztásától, amik igen sok ásványi sót és vitamint. tartalmaznak. A falusi zöldsé- j geskértekben igen kevés sárgarépát, kalarábét, paradi- I csomot, spenótot találunk. Most télen pedig szinte teljesen nélkülözzük ezeket a fontos anyagokat. A tudományos eredményeknek — melyek többek között egészségünk megőrzését is szolgálják, — közkinccsé kell válniuk, s ennek megfelelően kell szokásunkat, ízlésünket -is. formálni. Igen hasznos tanács a téli időszakra, hogy szinte ; naponta fogyasztunk burgonyás, húsos táplálékok mellett savanyított káposztát, melyet lehetőleg nyersen, í ) vagy kissé megpárolva készítsünk el, mert így marad meg benne az igen értékes C vitamin. Helytelen főzéssel a legfontosabb C vitamin forrásunk, a burgonya is teljesen elveszti értékes vitamin anyagát, ezért a meg- i mosott burgonyát héjában tegyük fel vízben főzni, s ! mikor már megfőtt, akkor hámozzuk le, s készítsük el j ízlésünknek megfelelően. Ilyen önödön egészségünk, fenntartásához is nagymértékben hozzájárulunk, de I gazdasági szempontból is — különösen az üzemi kony- i háknál — nagy megtakarítást érhetünk el ezen az úton, mert a főtt burgonya héja igen könnyen lehúzható. — ■ Nagy tápértékpazarlást jelent például az is, hogy a j főtt tésztáit főzőlevét kiöntik háziasszonyaink, pedig a főzővíz igen értékes anyagokat old ki, aipit ügyes | kenvhái felhasználással levesekhez fel lehet használni, i MEGYEI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI JÁRVÁNYÜGYI ÄULOMÄS. Mégis lesz lámpaüveg Ibronyban! Az elviült héten tartó t- j tűnii fogadónapot Nyírib-l I ronyban. A község dolgozói- \ nak az volt egyik kérésük,, ; hogy mivel náluk nincs vil-1 lány, legalább elég lámpa- I üveget*szállítsanak a köz-\ j ségnék. Szerkesztőségünk j | segítségére akart lenni az \ j ibronyi dolgozóknak, -ezért ] megkereste a leveleid föld- művesszövetlcezetet — aho- í va Ibrony is tartozik — és I megkérdezte, hogy mikor | kapnak a szomszéd községiben végre lámpaüveget. Azt ! a választ kaptuk szomba- ! fon, hogy már előző nap i megfelelő mennyiséget szál- i lüoitak. Ezt olvashatták j másnap az ibronyiak is a i Néplapban Mennyire nagy volt azon-' ] ban a felháborodásuk — és I valljuk be jogosan — amikor olvasták a cikket és — nem volt a községben lámpaüveg. Vajon ki volt az. aki felelőtlenül tájékoztatta a megyei lapot? Ki . volt az,, aki azt mondta a leveleid földművesszövetkezetben, hogy már el is küldték as| árut? Hosszú beszélgetés és után- \ járás után sikerül megtud-' nunk azt, hogy Tisza Gábor, a szövetkezet belső ellenőre adta a téves információt, ö vezette félre így az ibronyi1 dolgozókat. És most mégis lesz lám- \ paüveg Ibronyban. — Az' Üvegértékesítő Vállalat he-\ lyettes vezetője értesítette szerkesztőségünket: Hétfőn útnak indítja a: szállítműnyt. ■ j (b. i.) 1 Gyermekeknek, úttörőknek Hmm .................... *4 szegény ember, aki az apaságnál ebédelt Egyszer, ünnepnapon, a kunyhó elö'tt ültek az emberek a földpadon és elbeszélgettek minden dolgaikról. Jön a falubeli boltos és nekiáll kérkedni, hogy így meg úgy: „Most voltam az uraságnál, a kastélyban voltam, úgy nézzetek rám.1- Ott ül a szegény ember is közöttük, a legszegényebb az egész faluban, jót nevet a boltos beszédem — Nagy eset, mondhatom. Ott voltál, hát ott voltál. Én meg is ebédelek az uraságnál, ha akarok. — Még mit nem! Majd éppen téged maraszt ebédre! Ezt ugyan el nem hiteted velem, míg a világ és két nap — lármázik a gazdag. — Maraszt, ha mondom! — Nem maraszt! Szó szót hoz, egyszer azt mondja a szegény ember: — Fogadjunk! Tedd meg a szürkédet, meg a sárgádat. Ha nem ebédelek az uraságnál, három évig dolgozom neked köszönömért. — Megörül erre a gazdag boltos: — Jó lesz, így jó lesz. megteszem a szürkét, meg a sárgát, ráadok még egy borjút is. Tanúk előtt mondom, le nem tagadhatom. Kezet csaptak, tanúk előtt fogadtak. Elmegy a szegény ember a földesúrhoz. — Kérdeznék valamit, nagyságos uram, de kettőnk' között maradjon: Ugyan, mennyit érhet egy akkora1 darab arany, mint a sapkám? A földesúr egy szót se felelt, tapsolt a szolgáknak:. — Ételt, italt hozzatok, ebédet tálaljatok, hadd: vendégelem meg ezt a jó embert. Ülj le barátom, láss hozzá bátran, végy, ami jólesik, van elég a tálban! Szívesen kínálta, minden jóval traktálta a földes- úr a szegényembert, s miközben kínálta, remegve-re-] megett, alig várta, hogy kezében legyen már a nagy darab arany. — No, most már eridj, jó ember, hozd el hamar az aranyadat. Adok érte egy véka lisztet, meg pénzben is fél tallért. — Micsoda aranyat? Nincs nekem aranyom, — mondja a szegény ember. — Csak tudni akartam, mennyit érhet egy akkora darab, mint a sapkáin. — Elhordd magad, te tökfilkó! — Én vagyok a tökfilkó? Aztán miért? Tán mert] így megtiszteltél, kedves vendégül, asztalhoz ültettél, s| amiért nálad ebédeltem? Még a boltostól is kapok kél lovat, meg egy borjúi. És elment a szegény, ember nagy vidáman. I Drága Barátom ! Bizonyosan sokat hallottal mar a hazafisápról. Lepten-nyomon találkozol az utcán, a munkahelyen, ránc közben, vagy bárhol olyan dolgokkal, amelyek a magyar művészettel, a magyar kultúrával — régivel és újjal egyaránt —.Összefüggenek. És éppen most, amikor sokat vitáznak arról, milyen legyen a mi ifjúságunk, milyenek legyünk mi, akikre az a feladat vár, hogy majd kezünkbe vegyük az ország sorsának irányítását, amikor a DISZ-szervezetek a. jelen egyik legfontosabb ügyét tárgyalják, azt, hogy: tisztázzuk ifjúságunk nevelésének égető kérdéseit, úgy gondolom, most feltétlenül szükség van arra. hogy írrel?! írjak Hozzád. Igen, az utóbbi napokban számos olyan dolgot láttam, ami — magyarán — szöget ütött a fejembe. Azt például, hogy a mi fiatal iáink cgyrésze nem ért el még odáig, hogy szeresse a haladó hagyományokat, odáig sem, hogy ismerje ezeket. Az sem .tetszik, amit egyes szórakozóhelyeken láthat ember. Még mindig vannak jampecek. Vannak olyanok is, akik munka közben .,lógnak'! s ha emiatt felelősségre vonja őket valaki, nem a legtisztességesebb hányó;!, válaszolnak. Az ember ezek; után megáll és csodálkozni. Ez azonban kevés annak érdekében, hogy a fövő m ilyen legyen. Nemcsak remény van erre. hanem biztosíték is, s ha eddig kevésbé hittem ebben, ezért kishitű»el:, gyengének és túlzottan pesszimistának tartóin magam. Drága Barátom! Az igazat megvallva sokszor 'ez volt bennem, erről beszéltünk fiatal barátaimmal és néhány idősebbel is. S tegnap, szinte egyesapásra megváltozott eddigi véleményem, amikor egy levelet elolvastam. Hinni kezdtem és bízni magamban: s legfőképpen a ma ifjúságában. Igaz, ezelőtt is sokszor eszembe jutott már Ady Endrének ez a verssora: „Mi vagyunk az élet fiai A küzdelemre felkent daliák!'’ Eszcmpe jutott, mondtam egy clarabig. aztán elfeledtem. Újra kezdődött a munka, a napok mentek egymás után és az élet sodort a maga szédítő forgatagával. Balta Tibor moszkvai barátom azonban 3000 kilo- ; méterről — mint ahogy mondani szokták — lelkei \ öntött belém. Ez a húsz éves fiú szeptemberben látta j neg először a szovjet fővárost. Ekkor került az egyetem első évfolyamára, itt ismerkedett meg igazán a I szovjet emberekkel, a szovjet kultúrával, és nyűgöd- ] 1 tan elmondhatom, itt ismerkedett meg először igazán j a hazaszeretettel, népének, népe nagyjainak forró | | rzeretetével. Tibi iskolatársam volt. A nyíregyházi ■ ! lzözgazdcsági technikum diákjai voltunk mindketten, j j együtt szorongtunk a padokban, együtt izgultuk végig j | i az órákat, együtt, örültünk egymás sikereinek, együtt ; . bánkódtunk, ha. a DISZ-szervezet. a mozgalom mun- j I kajába valamilyen hiba csúszott be. Ismertem és szerettem ' okkor is őt. Levele, amelyet n napokban kaptam meg, nagyon sokat adott nekem. El kell monda- \ nőm neked is, drága barátom, hiszen nagyon sokat j adott — mindnyájunknak. A szép kivitelű — egyik grúz palotával díszített. I Moszkva fejbályegzős — borítékban kapott levélben ezeket, a sorokat olvashatjuk: ..Kedves Elvtársak! Drága Barátaim! Utolsó leveleteket és jókívánságotokat köszönöm. Tudjátok, hogy minden gondolat., minden sor, minden betű-, ami hazulról, Magyarországról jön. jó érzést kelt fel bennem. így van ez általánosságban a magyaroknál, vflünk is, akiket 3000 kilométer választ el hazájuktól, népüktől, a magyar élettől, a magyar szokásoktól. Igen! Munkánkban nem tudunk, nem is akarunk elmaradni kis országunk mindennapi kérdéseitől. Ezért jelent sokat számunkra a hazai- levél: a Ti leveletek főleg, mert ez a legfontosabb DISZ-problé- j •iákkal is megismertei bennünket., a hazaiakkal — mert mi is élünk DISZ- és pártéletet. Olvastam néhány cikket a Szabod Ifjúságban. Na- i j cyan helyes, hogy ennek a régi problémának is helyet engedtek már. Arra leérlek Benneteket, legyetek az igazi kultúra harcosai Nyíregyházán. Nálunk Moszkvában klasszikus zenét ismernek ! el általában tánc-muzsikának — és nagyon helyesen, őz az ifjúság szocialista ifjúság, kommunista ifjúság - már. Itt már nem kellenek az értekezletek — csak a . i felsőbb szerveknél — ez alapszinteknél minden megy ! a maga útján, de lendülettel. Az úttörőknél is más agj élet. Most van az ismerkedésem „folyamatban“ egyi komszomol titkárral, aki nagyokat és pionírokat is ve- zet. Helyes fiatalember. Tanító. Beszélgetésünk alkaU inával párhuzamot , vontam- és megállapítottam, hogyi a mi középiskolásaink kulturális színvonalban eímo- vadnak a moszkvai középiskolások mellett. Pedig ha~\ zánk mindig megadta a világnak a maga embereit az\ élet minden területén. Liszt muzsikáját nagyon szere-j Hl: itt és minden nap lehet hallani valamelyik művet| a rádióban. Erkelt is. Petőfit ismerik, Munkácsy mv* veit — a reprodukciókat — vásárolják. Puskás Tiuaj| d.arról, Irinyiről, Kandó Kálmánról, a magyar feltalálókról, mérnökökről többet tudnak átlagban, mint> a magyar diákok. Itt nagyon szeretik Kálmán Imrei, a magyar könnyű muzsika neves szerzőjét. Itt lehetj ám kulturálódni! Operák. balettek, operettek, jó fii-í mek nem mennek ritkdságszámban. Drága Barátaim! írjatok nekem mindenről, szeret-j néli hallani arról a kislányról. Az iskolának, osztályának már nem egyszer írtam Levelet és lapot. Én nem, változtam. Tanulok, festek (olajjal): moziba, színházba, hangversenyekre járok. Jól élek, 8 kilót híztam, jól étkezem, ruházatom elsőrangúi. 700 rubelt kapok1 'havonta kézliéz, ami 2100 magyar forintnak felel meg.: De tanulok is. Már négy félévi vizsgámat letettem. Mind ötösre! Szeretném az ötödik év végére megkapni a Sstálin-díjat. Mér vannak ilyen tanulók a Szovjet-j unióban, külföldiek is. Az kell hozzá, hogy az öt é» alatt mindig ötösre fejeljek. A követelményeket eddig' teljesítettem. Hogy el ne felejtsem. Illés Bélával. • aki itt vanj Moszkvában, sokat beszélgetek. Veres Péterrel is ta-j lálkoztam az írókongresszus idején és sokáig emléke-j zetemben marad, amit mondott. Azt mondta többekj között: „Ne feledjétek el, hogy magyar anya, magyart föld szült benneteket. Váltjátok olyan vezetőkké, aki-' nek munkásai nem hagyják abba hétköznapi beszélgetésüket, ha ő — már mint a vezető — közéjük' megy.“ Jó figyelmeztetés számunkra! ,4r itteni KomszomoUmunkáról még írok. Üdvözöllek mindannyiótokat: * TIBI. fit f i Bállá Tibori példaképül állíthatjuk minden magyar fiatal elé. Aki ilyen célokat tűz maga elé s aki hisz abban, hogy ezt meg is tudja valósítani, az igazi vezetője, munkása lesz népének, hazájának. Legyél te is ilyen, drága barátom! Jó munkát, jó tanulást kíván ehhez: KOPKA JÁNOSI
