Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-11 / 8. szám

NÉPLAP 1955 január 11, kedd /yíf ij újító estéi Az elmúlt napokban ta­pasztalatcserére gyűltek össze a földművesszöveíke zetek vezetése alatt múkö- tlö gyümölcs- és nzstenne- Jő, valamint méhészeti tár­sulások elnökei. Gyetkó Miklós szakelőadó ismertet­te beszámolójában az ed­digi eredményeket és tel- adatokat. Előadásában töb­bek között a következőket mondotta: „A szövetkezetek előiskolájával, a társulá­sokkal azelőtt vajmi keve­set törődtek. A kormány- program óta azonban a je­lentős állami segítség hatá­sára létszámuk megnőtt, Ma már kevés híján 20 cso­port működik megyénkben. Az új esztendőben 65 hold­dal fognak több rizst ter­melni, mint a műn évben. Ez is mutalja nagy jelen­tőségüket.“ Gyetkó elvtárs beszámo­lója után számosán mon­dották el problémáikat és tapasztalataikat. Az elhang­zott hozzászólásokból kiér­ződött, hogy valamennyien szívügyüknek tekintik a társulások sorsát. így köny- nvű lesz elérni, hogy rövi­desen megyénk valamennyi községében a társulás ilyen, vagy olyan formája létre­jöjjön. [málnát, egrest is telepítse-1 j nek, mert ezek bőséges nektárt tartalmaznak a mé­hek számára. A fehér som-’ i kórók vetését is ajánlja, mert bő mézelő növény és jó takarmány is. Beszá­molt arról is, hogy 10 elő­adásból álló tanfolyamot | szervezett, ahol többek kö­zött kaptárépítésre is meg­tanítja a méhészeket. — Hankó János végezetül ezt; mondotta: ,,Olyan virágzó l méhészetet akarok közsé-1 gemben létrehozni, amilyen; ; még nem volt. A múltban 1 magunkra voltunk hagyat- j va, most pedig államunk támogatását élvezzük, mely­nek nyomán községünk so­ha nem tapasztalt fejlődés­nek indult.“ Dorogi Mihály. Csorba Ferencék Do­hány utca 18. számú ott­honában késő éjszakáig! világosak az ablakok. Né­ha éjfélt is elüti az óra, I mire az őszülő ember aludni megy. A nég/ gye- j rek akkor már rendszerint] az igazak álmát alussza. Csak a feleség zsörtölődik magában, hogy „hagyd j már abba apu ... holnap j is nap lesz, holnap is le-' hét munkálkodni.“ De tudja már, hogy férje nem] szereti az ilyen beszédet. Mindig töri a fejét va- [ lamin. Gondolkodik, mérj rajzol, számol és néha ] egész újítóműhelynek rend; dezi be a szobát. Ha belemerül egy-egy újítás kikísérletezésébe, húsz­szor is szétszedi és. össze­rakja, amit újít. Oiyan­ösze István, — aki 351, éves gyümölcstermesztési tapasztalattal rendelkezik — | ezeket mondotta a tiszaka-1 nyári szakkör munkájáról „A népfront-bizottság se­gítségével szaktanfolyamot szerveztünk. Eleinte ugyan csak 5—5 fő látogatta, de ma mar a gazdák nagyré­sze rendszeresen eljár elő­adásainkra. Ennek az a ma­gyarázata, hogy sok hasz­nos dolgot tanulhatnak. — 1948-ban érkezett az első szállítmány Hollandiá­ból: oroszlánok, majmok, antilop és kajmán. A kö­vetkező években egyre gyakrabban mentünk az ál­lomásra új „lakúkért“. — 1949—1950 és 1951 volt az állatkert újjáépítésének iga­zi korszaka. Moszkva, Szó­fia, Prága, Basel, Peking állatkertje i ragadozókat, szárnyasokat küldtek. Ma 12 állatkerttel és külföldi állatkereskedővel állunk kapcsolatban. kor még a füle is olajos lesz a munkában. így történt ez eszten­deje is, amikor a „dömper hátsókerékagy“-on dolgo­zott. Több mint egy hó­nap telt el vele, amíg rá­jött, hogy miért törnek olyan gyakran a dömper hátsókerékagyak. Rájött, hogy már az öntvény ké­szítésénél hibás a műsza­ki rajz. Elkészítette a számításokat, a műszaki rajzot, és a hozzá szük­séges . magyarázó szöve­gel, — aztán benyújtotta j az újítást a 6-os Mélyépi-! tő Vállalathoz, ahol dolgo- j zott, s ahol most is dől-! gozik. Az újítás bevált, I 2.500 forintot kapott ak-l kor érte. Javaslatát a Bu- ] dapesti Vörös Csillag1 Traktorgyárnak is elküld­te. Az első válaszban el­ismerték az újítást. Ké­sőbb szerzett róla tudo­mást Csorba Ferenc, hogy újítását alkalmazásba vet­ték a traktorgyárban. Az újítás többmillió forint évi megtakarítást eredmé­nyez.-v- Már több mint 20 .újításomat fogadták el. Szép pénzt kaptam értük. Bútort, csillárt és ruhát vettem. Lám, most újra újít Csorba Ferenc. Esténként újra tervezget, számolgat, és kísérletezget. Nemrég fogadták el az „elektro­mos vulkanizáló“ újítást. Sok mázsa tüzelőt taka­ríthatnak meg vele. — Volt egy rőssz fúró­gép az üzemben — ma­gyarázza. — Nem használ­ták semmire. Átépítettem a gépet ékszíjtárcsásra, megerősített bronzcsap­ággyal, fórgóíves vezéror­sóval. Most már 10 mil­limétertől 30 milliméterig fúrja a vaslemezeket. — És most? ... — Most egy olyan két-, tüskés rendszerű gépet ké­szítek, amellyel az üzem­ben lévő lemézdarabokból alátétlemezek ezreit gyárt­hatják majd. A rajzot már elkészítettem. Csak a ki­vitelezés van hátra. Egy másik újításom -— ez itt (mutatta) — a gőzkazán tökéletesítését szolgálja; Egy ember fáradságos munkája szabadul fel az újítással. Terveim, ötle­teim vannak. Csak idő keli a terv kidolgozásá­hoz — magyarázza éá utána mondja: „Nagyon sok pénzt lehet megtaka­rítani az újításokkal a népgazdaságnak, csak még jobban kellene lelkesíteni az újítókat az újítás lelki- ismeretes, gyors és igaz­ságos intézésével.“ O. A. 32 malac egy-egy anyakoca utón Az észtországi „Út a kom- j munizmushoz” kolhoz ser- j tésgondozónője, Emilie | V ■! p _ v igMgf Slip^ Laanemetsz sikeresen al­kalmazza a baráti köztár­saságok élenjáró sertés- tenyésztőinek tapasztalatait. Szorgos munkájának ered­ményeként 1954-ben például a gondjaira bízott tíz anyakoca mindegyike át­lagban 32 malacot ellett. Megyénkben kedvező fel­tételek vannak a méhészke­désre. Ezt nagyon sokan ki is használják. A társulások nagyobb része méhészekből tevődik össze. A tapaszta­latcserén ezért legtöbb szó a méhészet köréből hang­zott el. Iváncsó Jenő megyénk legidősebb méhésze megál­lapította, hogy a méhész szakkörök létrejöttével me­gyénk méhészeinek régi vá­gya teljesült. A megye méz­legelőinek feltérképezését nagyon helyeselte, mert ezelőtt gyakran megesett, hogy egy-egy méhlegelőre több mehet vittek, mint amennyit elbírt a legelő. Képiró Dániel — a mérk- vállaji egyesülés elnöke — arról számolt be, hogy je­lenleg a fiatal méhészek oktatását végzi. Községük 38 méhésze közül 32 az ó tanítványa. Képiró Dániel­nek magának 60, az egyesü­lésnek pedig 129 család méhe van. Hankó János tiszavasvári méhész javasolta, hogy akadályozzák meg a terv­szerűtlen vándoroltatást, mert ez a legelők kizsarolá­sára vezet, s a község mé­hészete sínyli meg. Javasol­ta továbbá, hogy megyénk fásításánál a méhészet szempontjait is vegyék fi­gyelembe. Japán akácot, A napokban lesz tíz éve, hogy a Városligetben és környékén véget értek a harcoki Elnémultak a fegy­verek, s nyomukban bom­batölcsérek, derékbatört fák, üszkös falak marad­lak. A háború vihara nem kímélte meg Budapest egyik legnagyobb értékét, azállai- kertet sem. A tíz év előtti időkről, s az elmúlt tíz esztendőről beszél Rőtek József, az állatkert legré­gibb dolgozója. — Ősz volt. Egymást ér­ték a légitámadások, s nemsokára már egy-egy gránát is berobbant a kerí­tésen. Már csak futva tud­tuk széthordani az eleséget, s mire a konyhától a ma­jomházig eljutottunk, ki­hűlt a forró étel, sokszor kellett megbújni a szilán­kok elől, Legtöbbször haj­nalban etettük az állato­kat. Ebben az időben hár­man maradtunk a kertben gondozók, meg a sok rette­gő állat. Ezután jött a tél, s karácsony után már alig- alig tudtunk kimenni a házból. Szomorú foglalko­zásunk lett: temettük az el­pusztult állatokat. Nem is a bomba és az éhezés ölte meg őket, hanem főként a hideg. A meleghez szokott vadak erőtlenül estek össze az ablaktalan, hideg ketre­cekben. Rövid napok alatt szinte kihalt a népes állat­kert, s valóban csak „hír­mondók" maradtak. A 3400 állatból mindössze öt víziló, egy elefánt, egy teve, egy zebra és egy láma élte túl a harcokat. „Poritott tojás... borított szőlő..." A különböző áruk reklámját figyelve sok fur­csasággal találkozik az, aki iskoláskorában megtanult magyarul és azóta is magyarul beszél. Valószínűleg feltűnt az egyik hirdetmény, amely a tojásport reklá­mozza efajta újmódi elnevezéssel: „porított tojás.’’ Egyszóval nem tojáspor, hanem porított tojás. E derék nyelvújítók ötletétől ihletet kapva java­soljuk még az alábbi szavak közhasználatú bevezetését: bor helyett borított szőlő, — ping-pong labda helyett labdásítolt kaucsuk, — liszt helyett porított búza, — kristálycukor helyett kristályított cukorrépa, — tej helyett folyadőkított takarmány,— jég helyett lágyított víz és halenyv helyett enyvített hal. Akinek lenne még javaslata, az írja le egy pa­pírra s aztán a papírt ezzel a cikkel együtt gyorsan égesse el. hogy még hírmondója se maradjon az ilyen nyelvrontó újításoknak”! (Kéry József levele nyomán.) Két esztendeje történt. Egy havas, téli napon ta­lálkoztam Máriával. „Hol van a kisfiad?” — kér­deztem az üdvözlés után. „Hát nem tudod? — könnybe lábadt a szeme. Meghalt” — mondta, és kitört belőle a sírás. — „Nincs többé Lacikám, — még most sem tudom el­hinni. Milyen édesen tu­dott nevetni?! Már azt is szépen mondta, hogy anyu — apu. És nincs már" — zokogott. Nagyon megrendített a hír. A kicsi Laci TBC- ben halt meg ... Sokszor jut eszembe Lacika em­léke azóta is, különösen ha a temetőben járok es az apró sírokat látom. Bi­zony a mi megyénkben sok csecsemőáldozat.ot kö­vetelt ez a betegség, egé­szen az utóbbi esztendő­kig. Ma már lényegesen jobb eredménnyel harcol­nak ellene. S mindez ke­vés! — azt akarjuk, hogy Látogatás a Sóstói úton épülő g vermek-tüclóosztátvoii ilyen beteg gyermek ne legyen egy sem! Ezért vezették be a kö­telező BCG-oltást az új­szülöttek részére. Sokan azt mondják, hogy nem oltatják be a babát, mert attól valóban „tüdőbajt” lehet kapni. Téves nézet! A BCG-oltással élő, nem fertőző, de a szervezet el­lenállását növelő bucillu- sokat juttatnak a szerve­zetbe, pontosan adagol­ható mennyiségben. Gü- mőkórral szemben vé­detté tesszük szervezetü­ket. Nem szabad tehát idegenkedni tőle. Az is leves nézet, hogy meg­hűléssel lehet tuberkuló­zist szerezni. A meghűlés még csak elő sem se­gíti a betegséget. Fertőzés kelr hozzá: aki védtelen a gümőkór ellen, — termé­szetesen megbetegszik. — Fertőz: a gümőkóros em­ber, vagy állat, köhögés­sel, tüsszentéssel és egyéb kórokozót tartalmazó vá­ladékával. Akik a Sóstói úton járnak mostanában, az egyik épület homlokzaiá- ról szemünkbe tűnik a következő, felírás: ..Me­gyei Kórház Gyermek Tüdőosztálya”. A volt Bencs-viliál építik át er­re a célra, újabb nagy lépés ez egészségügyünk fejlesztése terén. Me­gyénkben eddig az álta­lános gyermekosztályon voltak tüdőbeteg gyere­kek is. Célszerű nekik jólwvegőjű. pormentes he­lyen külön osztályt létesí­teni. Nagyon nehéz és hosszú volt az út, míg épületet kaphatott a me­gyei egészségügyi osztály, — aztán készíthették a terveket, izgalommal, lel­kesedéssel, — dr. Mosko-' vits Károly elvtárs, az egészségügyi osztály veze­tője és dr. Loós Tibor, a majdani tüdőosztály veze­tője. Az építőipari ktsz. augusztusban kezdte meg az építkezés munkálatait. Sajnos, megkésve. Az épít­kezés most elkészült. -— Azonban baj van a Víz­vezeték Szerelő Vállalat­tal, mert még mindig nem fejezte * be a ráháruló munkát. Eredetileg de­cember 1.9-re tervezték az osztály megnyitását, — már a meghívókat 's ki­küldték, — és szégyen­szemre a megnyitás elma­radt éppen a vállalat hi­bájából. Nem volt víz. Dec. 22-re elkészült a há­lózat — s amikor megnyi­tották a csapokat, csodál­kozva s egyben bosszan­kodva vették észre, hogy itt is csepeg, ott is szivá­rog. A vizsgálat során ki­derült, hogy a régi veze­tékben is van dugulás. — Azóta ismét eltelt két hét s a vízvezeték még min­dig nem üzemképes. ííogy egy hónap óta ne lehessen két hétre vállalt munkát elvégezni és üzemképes állapotban át­adni úgy, ahogy a beteg gyermekek megkívánják, — ez feltétlenül elgondol­kodtató. A vállalat mint­ha tizedrendű dologként kezelné ezt a vállalást. — Reméljük, rövidesen érte­sítik szerkesztőségünket, akik ebben illetékesek, hogy elvégezték felada­tukat, Ezt várják a beteg gyermekek, az aggódó édesanyák is! Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Szabolcs inesrye felszaba­dulásának tizedik évfordulója alkalmából, kiváló munkájuk elismeréséül Danes Józsefnek, a csen ír éri .járási PB első titkárának. Mandzák Jánosnak, a nyírbá­tori járási PB eisö titkárának és Illés Pálnak, a baktalóránt- házi járási PB titkárának a „MUNKA ÉRDEMREND“; Nagy Sándornak, a meir.vei PB munkatársának. Vadon Gábornak, a kemccsei járási PB titkárának. Alexa Sándor­nak, a tiszalöki járási PB tit­kárának. szabó Mihálynak, a váeárosnairténvi járási PB tit­kárának. Linók Andrásnak. a mátészalkai járási PB máöod- tit kárának. Boírágyi holtán, riak, a mátészalkai járási PB in.-, nács elnökének. Rajnik János­nak, a mátészalkai járási ins­truktorának. Buzsik Józsefnek a nyíregyházi .járáéi PB ins- uuiUoranak. Drabik Mihaiy- nak. Nyírbátor község oárttil­lái iának. Korozs Istvánnak. w7 új fehértói község' PB titkárá­nak. Soós Ferenc tsz. párt. titkárnak. Matolcsi Gerzson- nak. a Micsurin tsz. párt-titká­rának. Nagyidai Bc'ának, a K agyhal ászi Kendergyár párttit­kárának tv: Papp Györgynek, a. nyíregyházi városi DISZ- bizottság titkárának a. ..SZO­CIALISTA MUNKÁÉRT ÉR­DEMÉREM“; Györkös Pálnak. n. kis várd ai járási PB titkárának. Gyön­gyösi Jánosnak, a Kávai alap- szervezet titkárának. Valu Ist­vánnak. a Napkori Állami Ghz- daeág párt-titkárának. Kiss Já­nosnak. a bökön'yi alapszervezet párttitkárának. Gergely Gá­bornak. azajtai alapszervezet párttitkárának. Szita Jánosnak, a nyíregyházi dohányfermen­táló titkárának. Vizí Péternek, a borbányai alapszervezet tit­kárának. Valkó Mihálynak, a, megyei DISZ-bizottság osztály­vezetőjének. ul. Csáki Lajosod­nak, a demeci*eri Kemény tsv.. tagjának. Virág Ferencnek, a nyírbátori járá-s; MSZJtSZ tit­kárának Baksa Lajosnak, a fehérgyarmati MSZHSZ titkári­nak Pető Sándornak. ;1 fehér- gyarmati járás MSZT titkárá­nak és Tömör Fei'encnének. a fehérgyarmati járás MNDSZ titkárának a .MUNKA ÉR­DEMÉREM“ kitüntetést ado­mányozta. •> Több rizs, több gyümölcs, virágzó méhészet \ földtmívesszövetkezeti társulások tapasztalatcseréje V rizstermelő társulások tervei Zámbori István, a tisza- eszlári társulás elnöke ar­ról beszélt, hogy a község­ben ebben az esztendőben 40 holdon termelnek rizst. A szakkör tagjai e téren ugyan igen kevés tapaszta­lattal rendelkeznek, de erős akarattal és szorgalommal bebizonyítják. hogy me­gyénkben is meghonosítha­tó ez a fontos élelmezési növény, Nagy Sándor, a tiszavas­vári szakkör elnöke a kö­vetkezőket mondotta: „25 holdon termesztünk rizst A védőgátakat és a csator­nákat magunk építjük meg. Ezzel közel 100.000 forintot, takarítunk meg.“ Javasolta, hogy még most a tél foiya- ] mán küldjenek ki egy io ; gyakorlati szakembert, aki; megtanítja a legszüksége- j ] sebbeket. 7 íz év az állatkert történetéből \ t »sz.uk uh* ári gyümölcstermelő szakkör munkájú 'Például azt, hogy az eddigi hibák kiküszöbölésével ho- I gyan lehet export-minőségű | almát termeszteni, amelyre nálunk minden lehetőség megvan. A termelők, kí­vánságára elhatároztuk, hogy szakkörünk a kiörege­dett Jonathán almafák pót­lására faiskolát, a szőlő- termelés megvalósítására pedig szőlőoltványtelepet létesít.“ v legtöbb társul»« méhészettel foglalkozik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents