Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-09 / 7. szám

1955 január 9, vasárnap N E !* L A r 7 F É M Y É $ Á it JU V F K Látogatás az Árpád utcai munkásszálláson Levelezőink hiányolják Kendelő — í Méjf mindig' rossz a gebei uí©íí — Legalább egy kis rá­diónk volna. Volt egy nép­rádiónk. de ■ elvitték vala­szemét Miért nincs mozielőadás Biribcn ? Fizesse meg a túlórát a Megyei Fpitőipari Vállalat kát nem tartanak, mert még mindig javításra szo­rulna. Szeretnének Gebén is moziba járni az emberek, hiszen más szórakozási le­hetőségre igazán ritkán nyí­lik alkalom. Kérjük a Mozi­üzemi Vállalatot, hogy fe­jezze be a fél éve megkez­dett munkát, a mozihelyi­ség javítását. LAKATOS SANDOB, a mátészalkai járás szervezője. a mozigéppel és a filmmel, egyszerűen nem adták át a terem kulcsát — pedig üre­sen állt — és a gépész visz- szaindulhatott gyalog, maga mellett tolva kerékpárján a le nem vetített filmet. Kértük mi a tsz. elnökét, az agronómust és a többi vezetőt, hogy ne zárják el előlünk ezt a szórakozást, de olyan válaszokat kap­tunk, amit nem lehet pa­pírra írni. Most a szerkesztőség se­gítségét kérjük, hogy újra elmehessünk moziba és ne zárják be előttünk az üres termet, azért, mert egyesek kedve rossz. A biri fiatalok nevében: Ifj. Vasas László, Krankovics László, Sarkadi István, Aranka Gusztáv, Papp Ferenc, MUNKAIDŐ végeztével hazamennek a dolgozók. — Van, aki otthonába megy, de. van olyan is, aki a mun­kásotthonba megy, mert messze, vidéken lakik. Az esti' órákban egymás után jönnek a megyei építőipari vállalat Árpád-utcai mun­kásotthonába. A kapunál elköszönnek egymástól és ki-ki a maga szobájába megy. Benyitottunk az első he­lyiségbe. Hajdú Jánosék lak­nak ott. Szép, tiszta és ren­dezett volt a szoba. Még há­rom olyan szoba van, ahol család lakik. A gyerekek ott hancúroztak az ágyon. Egy másik szobában dr. Szabó Lajost, a vállalat üzemi orvosat találtuk. — Megkérdeztük, hogy milyen a dolgozók egészsége? — Mondhatom, hogy ki­elégítő.' Komolyabb baj — egy-két kisebb sérüléstől el­tekintve — még nem volt. Felszerelésünk is állandóan javul— sorolta. A RENDELŐBEN sok műszert és felszerelést lát­tunk. — Kvarclámpát is vett a vállalat — újságolta az or­vos. Megkértük, hogy ha ideje engedi, tartson velünk. Szí­vesen egyezett bele. Egy olyan szobán men­tünk keresztül, ahol egy elárvult ping-pong asztal (háló nélkül) várta a ját­szani akarókat. A szomszéd szobából hangos beszéd hal­latszott ki. Bent az asztal körül a ' tatarozó vállalat dolgozóival ismerkedtünk meg. Közülük többen is Káliéból valók. A szállással meg vannak elégedve. Két tolipárnája, három-három takarója és tiszta ágynemű­je van minden dolgozónak. Csak a hideg miatt panasz­kodnak. Igazuk van. A he­lyiségben nincs valami me­leg. Későn fűtöttek be a nagyméretű cserépkályhába. Ezen lehet segíteni! — Győztem! — hallottuk • másik szobából az örven­dező felkiáltást. Kíváncsian mentünk be. Az asztalnál jókedvű embercsoporttal körülvéve, két ember sak­kozott. A körülállók élén­ken tárgyalták a lefolyt játszma részleteit. Elbeszél­gettünk Nagy Lajos vízve- fetékszerelővel. A nyíregyházi Dózsa György utcai benzinkút kis bódéjának ablaküve­gen mosolyogva nézett ki Faragó Mihály kútkezelő Onnan nézte, hogy esik a hó és vastagon belepi az utcán járókelők kabátját, kalapját, Helyére tette a benzin- és olaj-jegyet, amit a kezében szoronga­tott, azután elhagyta a szűk bódét. Kint felhajtot­ta vastag bundájának gal­lérját és azt nézte, hogy a szánkózó gyerekek mi­lyen örömmel futkosnak az úton. Egyszerre csak három autó is odaállt a benzin­kút elé. Az egyik személy- kocsiból égő cigarettával szállt ki egy férfi. — A benzinkútnál tilos a dohányzás! — figyelmez­tette a kútkezelő. — Igaza van! — mond­ta a férfi és a hóba ta­posta az égő cigarettát. A gépkocsi vezetője >enzint és olajat kért. hová. Elfelejtették vissza­hozni — panaszkodott. — 13 főre (ennyi a szoba lét­száma) csak egy vizespohár jut. De inkább nézzük meg a szomszéd szobát-■— ajánl­ja, — Ott van még csak látnivaló! KÍVÁNCSIAN mentünk a kérdéses szobába. Meg­ütköztünk azon, amit ott láttunk. Az ágyak szana- széjjel, a szalmazsák kifor­dulva, a lepedő, pokróc ösz- szegyűrve, a fejpáma a föl­dön és minden poros, pisz­kos. A helyiséget nemrég meszelték. A lepergő mész ráfröccsent az ágyneműkre, asztalokra és székekre. — A mennyezet vakolata állandóan hullik. Időnként ugyan kijavítják, de azután egy másik helyről kezd hul­lani — sorolta az égjük munkás. Megnéztük a fürdőt is. Volt víz, de hideg. — Melegvíz nincs? —kér­deztük. AZ EGYIK munkás szé­les, lemondó kézlegyintéssel adta meg a választ. — Irénke gyere márt ■— hallatszott a szomszéd szo­bából egy csengő női hang, A kiáltásra mintegy ma­gyarázatul a munkások el­mondták, hogy női hálószo­ba is van a munkásotthon­ban. Oda is ellátogattunk. Kellemes meleg fogadott. Az asztalon szólt a néprá­dió. A lányok kézimunkáz­tak és az egyik, aki a kály­ha mellett ült, élményeinek elmondásával szórakoztatta őket. Nekik nem volt sem­mi panaszuk a munkásszál­lásra. Nemsokára készülőd­ni kezdtek. — Hová mennek? —kér­deztük' Nagy Irénkét. — A vállalat kultúrtermé­ben filmelőadás lesz. A „Törvényenkívüli lovag“-ot fogják játszani. Oda me­gyünk — mondta.-— Itt nincs kultúrterem? *— Van, de arról jobb nem beszélni — volt a válasz. — Nézzük meg! MEGNÉZTÜK. Az egyik sarokban nagy rakás szén, a másikban fa, szén és sze­mét volt összedobálva. A Pár pero múlva ütemes kattogás jelezte, hogy Fa­ragó Mihály munkához látott a benzinkútnál. Amikor a személygép­kocsi távozott, a teher­autó igényeit is kielégí­tette, azután a harmadik autóra is sor került. Hat éve végzi ezt a munkát. Felelősségteljes, készenléti munkakör. Na­ponta kétezer liter üzem­anyagot is kimér, de for­galmasabb napokon ennél többet is. Újabb gépkocsi állt meg a benzinkút előtt. Jóked­vű sofőr hajolt ki belőle. — Miska bácsi!... Ad­jon egy kis innivalót a masinának! — mondta, — 20 liter benzint és öt liter olajat mérjen. Nagyon sietős az utam ..i — Adok én, hogyne ad­nék, hiszen azért vagyok itt, — felelte az idős ben- zlnkútkezelő és jóked­vűen, fiatalos fürgeséggel látott munkához, szélén egy értékes zongora porlepetten, a te­rem középső részén — a bútorértékesítő vállalat tu­lajdonát képező — szép ki­vitelezésű bútorok. A menj - nyezet több helyen lesza­kadva. Nem szólt senki semmit. Azon csodálkoztunk, hogy miért kellett egy színpad­dal felszerelt kultúrtermet építeni, ha raktárnak hasz­nálják? * Bizony, nagyon sok ten­nivaló van még ezen a mun­kásszálláson! Právicz elv­társ, a vállalat új igazga­tója, újévi sajtónyilatkoza­tában már megígérte, hogy rendbeteszik a munkásszál­lást. A dolgozók bíznak benne és türelmetlenül vár­ják az ígéret valóra váltását. n—o. orvos nélkül Községünkben, Kisvárdán államunk gondoskodása nyomán tüdőgondozó áll a rászorulók rendelkezésére. A betegek rendszeresen fel­keresik, hogy ott orvosi se­gélyben részesüljenek. Most néhány napja azonban hiá­ba fáradnak. A tüdőgondo­zó orvosát családi körülmé­nyei elszólították munkahe­lyéről és több hónapi sza­badságra ment. Ez rendben is volna, hiszen minden em­bernek van gondja, baja. Az azonban már nem helyes, hogy az illetékesek erre az időre nem gondoskodtak a helyettesítésről. Közel 60 ember szorul rendszeres ke­zelésre, akiknek most Nyír­egyházára kell utazniok. Az utazás fárasztó és az volna a helyesebb, ha megfelelő helyettesről gondoskodná­nak ilyen esetben. HOVÁN JÓZSEF, tudósító, Kisvárda. Már egy fél évvel ezelőtt is volt szó a gebei mozihe­lyiségről. A Néplapban meg­jelent egy cikk arról, hogy az épület nagyon rossz, le­hetetlen előadásokat tarta­ni. A Moziüzemi Vállalat ebben az időben — tavaly júliusban —- ki is küldte el­lenőrét, aki rendbehozatta az életveszélyes tetőzetet. Azonban többé nem törőd­tek az épülettel. Azóta is ott áll a mozink, előadáso­Régen bánt már ez a helyzet bennünket. Nem először történt meg közsé­günkben, hogy a mozielő­adást nem lehet megtartani — teremhiány miatt. Pedig van erre megfelelő helyi­ség. A tanács engedélyezte, hogy a tanácsteremben — amennyiben az üresen áll — mozielőadásokat tartsa­nak. Volt ugyan olyan este is, hogy a tanácsülés elhú­zódott — olyankor mi türel­mesen vártuk a végét, de utána csak megnéztük az | előadást. Most azonban más j a helyzet. A tanács átadta | a helyiséget a Béke tsz-nek — dohánycsomózásra, azzal a kikötéssel, hogy ott tart­ják a mozielőadásokat is. Azonban a tsz. vezetői ezt az ígéretüket nem tartották meg. Amikor megjött Illés György gépész kerékpárján Egy szép nyári napon — még tavaly — a 61/2. Épí­tőipari Vállalat a tyukodi gépállomás építkezéséhez küldött egy körlevelet, amelyben elrendelte, hogy amennyiben erre lehetőség van, a munkaidőt emeljék fel heti 54 órára. Ennek megszervezésében magam is részt vettem. Minden rend­ben is volt, mert a vállalat munkásai és a műszaki dol­gozók is megkapták a túl­óradíjat, — az anyagkeze­lők azonban nem. Éles fő­könyvelő a mi számunkra A népművészeti intézet közli: a népművelési mi­niszter a SzOT. elnökével egyetértésben, az elmúlt he­tekben utasítást adott ki az öntevékeny művészeti cso­portok szakmai vezetőinek munkafeltételeiről. Az utasítás hatálya kiter­jed a zene- és az énekkari karmesterekre és korrepeti­torokra, néptánccsoportok oktatóira, színjátszó csopor­tok rendezőire és segédren­dezőire, az egyes csoportok hangszeres kíséretét ellátó dolgozókra, bábjátszó cso­portok vezetőire, képzőmű­vészeti körök vezetőire. Nem terjed ki a rendelet azokra a szakmai vezetőkre, akik falusi művészeti cso­portot vezetnek és azokra sem, akik a művészeti cso­portok szakmai vezetését társadalmi munkában vég­zik. A fent felsorolt szakmai vezetők az utasításban meg­jelölt határidő után a Nép- művészeti Intézet által ki­állított működési engedély nélkül nem foglalkoztatha­tók. Az 1954. december 1-én működő szakmai vezetők csak ideiglenes működési engedéllyel foglalkoztatha­tók tovább. nem engedélyezte a túlóra kifizetését. Pedig ml is ott voltunk és szükség is volt ránk, hiszen a szerszámo­kat és az anyagot ki kellett adni és azt a munka végez­tével vissza is kellett tenni a raktárba. Ennek ellenére sem igazolják a mi többlet- munkánkat. Mi lehet ennek az oka? Ha szükség volt a heti 54 órára, akkor bennünket is megillet a többletdíj, tehát ki is kell azt fizetni. SÖFI JÓZSEF, anyagkezelő. Vidéken a megyei taná­csok, illetve a megyei jogú városok tanácsának népmű­velési esztálya, az SzMT- vel egyetértésben adja ki az ideiglenes működési en­gedélyeket. Ideiglenes működési en­gedély nélkül január 31,, után egyetlen szakmai ve­zető sem vezethet csopor­tot. Az ideiglenes enge­dély kérésekor csatolni kell a fenntartó szerv igazolását az alkalmazási viszonyróL1 Azok az oktatók, akik több szakszervezet, illetve tanács: hatáskörébe tartozó csopor­tot vezetnek, csak egy he-1 lyen kérjék az ideiglenes működési igazolványt:, » többi helyen azt láttamoz­tassák. Azok az oktatók, akik; 1954. december 1-én nem' oktattak csoportot, ideigle­nes működési engedélyt —- eddigi művészeti tevékeny­ségük megjelölésével — a Népművészeti Intézet ká-J dercsoportjától kérjenek1 (Budapest, I., Corvin-tér 8/ sz.). Budapestiek személye­sen, vidékiek levélben je­lentkezzenek. Az ideiglenes működési igazolványokat az illetékes szervek január 17-én adják ki. A Néplap elintézte Hegkopfáh a nyiribronyiak a fuvardíiat A január 1-i Néplapban „Labdázás a fuvardíjjal" címmel cikk jelent meg, amely a nyíribronyi földmű- vesszövetkezetet hibáztatja. A cikkben foglaltakat ki­vizsgáltuk és az alábbiakat állapítottuk meg: Valóban megtörtént, hogy a levelek! földműves­szövetkezet a nyíribronyi dolgozó parasztoknak 11.400 forint fuvardíjjal tartozott és ezt az összeget fel is vette a MEZÖKER-től. A kifizetés azért nem történt meg hosszú ideig, mert a bank nem utalta át kellő időben a pénzt a szövetkezet részére és így a földmű­vesszövetkezet nem tudott fizetni. A Néplap cikke nyo­mán azonnal intézkedtünk és 6-án kiutaltuk az elma­radt összeget a nyíribronyi dolgozó parasztoknak. FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZETEK Áruforgalmi osztálya. riegvan a gebeiek fája Még az elmúlt hónapokban közölte a Néplap, hogy „Mi történt a fánkkal?". Ebben a cikkben a gebei gépállomás dolgozói azt írták, hogy a gazdaságunk nem teljesítette kötelességét, a fát nem szállította le és az összeget sem fizette vissza. Ez nem fedi a valóságot, mert mi már szeptember 30-án átutaltunk 333 forint 45 fillért a gebei gépállomás részére visszafizetés cí­mén. Még azt is közölni akarjuk az élvtársakkal, hogy r. vizsgálat kiderítette: a gebei dolgozók cgyízben már megjelentek a gallyra átvételére, de nem voltak hajlandók azt felrakni a gépkocsira. Ezért maradtak tüzelő nélkül. IZSÓ TIBOR, Állami Er:.i.„r: -egyháza. Köszönöm w segítséget Idős Muszbek Károiy, rakamazi doig-áó paraszt­nak sok bosszúságot okozott az, hogy jégkárát ugyan megállapították, de beadási kötelezettségét nem csök­kentették ennek arányában. Az elmúlt év nyarán, ami­kor a jég elverte vetését, — főképpen kalászosat, — ?zt azonnal bejelentette. A biztosítási díjat meg is kapta az 55 százalékos kár után, de a beadása maradt a régi. Most örömmel értesített bennünket, hogy panaszát újra felülvizsgálták és beadási kötelezettségét a jégkár arányában csökkentették. Rendben van a családísegeiyem „Azt szeretném megtudni, hogy jár-e részemre családi segély? — írta levelében Kosa Jáncs hodászi lakos. — Már minden iratot elküldtem a miskolci SzTK-hoz, de az még csak válaszra sem méltatta leve­lemet." Szerkesztőségünk azonnal felkérte az illetékes szerveket, hogy vizsgálják felül Kosa János panaszát. Néhány nappal ezelőtt újabb levelet kaptunk a pa­naszostól. „Köszönöm az elvtársak segítségét. Családi pótlékomat visszamenőleg is kiutalták. KOSA JÁNOS, Hodász." A Dózsa György utcai benzinkútnál A művészeti oktatók részéve január 17-ig adják ki az ideiglenes működési engedélyt

Next

/
Thumbnails
Contents