Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-07 / 5. szám

1954 január 7, péntek

lítPUP

A nyírbátori tanács pénzügyi tervei

„Monsieur Mendés-France útja“

Ilja Erenburg cikke a Pravdában

Számot vetettünk egy év munkájával és azzal a gondolattal léptük át az uj esztendő küszöbét, hogy az elmúlt év hiányosságait, fogyatékosságait elkerüljük, munkánkat mindenki megelégedésére végezzük. Mégis vissza kell tekinteni rövid néhány sorban arra, mit végeztünk 1954-ben. A pénzügyi és gazdasági fnunka nálunk, a nyírbátori járásnA nem könnyű feladat. K költségvetésen belül sokl sérelemre találtunk orvcMságot, de sok jogos kíváifcágot nem tudtunk tel, isíteni, ugyanis költségve' Ssünk készítése alkalmává a tanácsok gazdasági gúzsbakötöttsége nem eng dte kibontakozni a helyi k zdeményezéseket. Ez volt a év elején.

A párt harmadik kong- tesszusán k határozatai azonban lényegesen megváltoztat! k a tanácsok életét és működését. Nagyobb le ; a mi önállóságunk is, tág teret kapott a lakoss; % kezdeményező tevékeny! :ge, s ezek a körülménye egyre kedvezőbben érez stték hatásukat. Nyírbátorban a Bajcsy- Zsilinszkj utcán lakó dolgozó part iztok naponta keresték fe a tanácsot, mert búzaterm > házikertjük víz alatt állt Felkerestük ebben az í [yben Nemes elvtársat is, a megyei tanács tagját f gadóóráján. aki intezkede t. 65.000 forintot utaltak k í a csatorna tisztítására éí szélesítésére. — Ugvancss r 107.000 forintot biztosítót jnk a Bocskai utca kö\ “zésére. Évközben Nyírbátoi két utcáján bővítettük | ki a villanyhálózatot. Azlállandó bizottsági üléseken »elvetett javaslatok, pr blémák olyanok, amit mi lem tudtunk megoldani - [ nagyrészt a megyei ta- ács költségvetési csoportja elé kerültek. A csoport zívesen foglalkozott közi igéik problémáival és azok iondos mérlegelése után kec rezően intézkedett. Számos >énzügyi kérdést, nehézség t oldottunk meg az elmú ; évben. Nemcsak

járdaépítést és villanyhálózat-bővítést, hanem azt is tervbe vettük és megvalósítottuk, amin eddig még senki nem segített. Az apaállatok takarmányát nem tudtuk kizárólag az erre a célra fenntartott földeken megtermelni. Ezért kértük, hogy ez a kérdés is megoldást nyerjen és olyan irányárat szabjanak meg, amelyért a termelőktől is beszerezhetünk bizonyos mennyiséget.

Az új tanács munkájában igyekszünk megszüntetni a bürokratikus eljárásokat. Minden ügyet a lehető legrövidebb idő alatt intézünk el. A dolgozók tudják, hogy a tanács az övék. Ezt bizonyítja, hogy szorgalmasan rendezik adó- iukat. Az új évben nagy segítséget nyújtanak munkánkhoz a megalakult pénzügyi és gazdasági, s más állandó bizottság tagjai is. Csak rajtunk múlik, milyen lesz az ezévi eredmény.

DANI MIKLÓS, a nyírbátori tanács Munkaérdeméremmel kitüntetett pénzügyi vezető-előadója.

A Pravda csütörtöki számában megjelent Ilja Erenburgnak ,,Monsieur Mendes-France útja“ című cikke.

— Az ünnepek előtt — hangzik a cikkben — monsieur Mendes-France megható szavakat intézett honfitársaihoz: kisdedekről,

ajándékokról, világító karácsonyfákról beszélt. Miért ne, hiszen minden francia tudja értékelni, milyen újévi ajándékot hozott neki monsieur Mendes-France. Nincs Franciaországban ! olyan ember, akinek ma- j gyarázni kellene, milyen a j | tegnapi SS, akinek atom- j | bomba van a hátizsákjában. Lehet azonban, hogy I vannak még Franciaországban olyan naiv emberek.

| akik hisznek monsieur j Mendes-Francenak, amikor |a Szovejtunióval folytatan- j dó tárgyalásokról beszél.

! Hiszen fogadkozik, hogy ' májusban, amikor majd új- | ra kivirágzik az orgona,

! megegyezik az oroszokkal.

| meg hogy a német kérdésről folytatandó tárgyalásokat megkönnyíti majd az : újjáteremtett német bad- 1 osztályok ütemes menetelése. Éppen ezért kénytelenek vagyunk figyelmeztetni í egyes naiv franciákat, hogy ! monsieur Mendes-France megtéveszti őket.

! Monsieur Mendes-France!

Hant in2irsk jülcl kínai Isífo&aflásái'ól

Az angol lapokat behatóan foglalkoztatja Hammarskjöld ENSZ-fötitkár kínai útja.

A konzervatív Scotsman írja vezércikkében:

A kommunista Kínát nem veszik fel az ENSZ-be, a főtitkár mégis szükségesnek tartotta a hosszú utazást New Yorkból Peldng- be, hogy Csou En-lajjal tanácskozzék az amerikai repülőkről. Küldetése megerősíti Nehrunak azt a kijelentését, hogy Kína kizárása az ENSZ-ből és annak

. a fikciónak a fenntartása, j mintha Formóza képviselné az egész országot, éllent- i mond a való helyzetnek.- i Ha az igazi, tényleges korI mány képviselné Kínát az í ENSZ-ben, közvetlen lár- ! gyalásokat lehetne indíta- [ ni és nem mulatott volna a világ azon a furcsa látványon, hogy az ENSZ legfőbb tisztviselője kalappal a kezében járul olyan rendszer képviselője elé, amely rendszert nem tekinti mél- í tónak a nemzetközi elisme- 1 résre.

azt hangoztatja, hogy az oroszok megegyeznek, ha meglátják a nyugati hadosztályokat, azaz a Wehrmacht hadosztályait. Mi, szovjet emberek tudjuk, hogy a németek tudnak harcolni. Bizonyára nem feledték ezt el a franciái; sem. Emlékszünk rá, hogyan törtek reánk Hitler hordái, amelyek addig nem ismertek vereséget. De a vége nem Compiegne és Vichy, hanem Berlin eleste lett.

Mi sem kisebbítjük, de nem is túlozzuk a veszélyt. Monsieur Mendes-France nem rettent meg bennünket a német hadosztályokkal és emlékeztethetjük, hogy a szovjet emberek nem szoktak szóbaállm olyanokkal, akik észszerű javaslatok helyett esztelenül fenyegetőznek. Mendes- France úr igazán megérthetné, hogy a Szovjetunió nem azonos azzal a talán két tucatnyi képviselővel, akit a két szavazás között megrémített. A Szovjetunió nagyhatalom, amelynek erős szövetségesei vannak és amely sohasem engedte meg senkinek, hogy méltóságát megsértsék. Hasztalan próbálkozás a Szovjetunióval a fenyegetések nyelvén beszélni.

Az utolsó szavazas egyébként megmutatta, hogy kevesen hisznek monsieur Mendes-Francenak, amikor a közelgő tárgyalásokat emlegeti. Aprócska kis többsége van a parlamentben, ezt is sebtében kalapálta össze a Bourbon-pa- lota folyosóin. A parlament falain kívül szembenáll vele a franciák túlnyomó többsége.

Mendes-France úr alakja egyetlen órára sem takarja el Franciaország arculatát.

Huszonhét képviselővel végrehajtott elég ügyetlen fogás még semmit sem döntött el. A köztársasági tanács még pem ratifikálta az egyezményeket. A francia nép sohasem fogja azokat ratifikálni.

NEMZETKÖZI

SZTÁLIN-BÉKEDIJASOK

Látogatás Bertolt Brechtnél

Irta: J. Pralnyikov, az „Izvesztyija“ berlini tudósítója.

Bertolt Brechttel, aki nemcsak kiváló költő, hanem a berlini Schiffbauer- damm-színház művészeti vezetője is, próba közben dolgozószobájában beszélgettünk.

— Nemzetközi Sztálin- díjjal való kitüntetésemnek végtelenül örülök. A díj megsokszorozza erőmet a további munkához.

Bertolt Brecht művészi pályafutása nagyon változatos. Az első világháború végén, 19 éves korában vonult be katonának, az egyik egészségügyi alakulatnál szolgált. Ebben az időben kezdett írni. Már ekkor szenvedélyes hangon tiltakozott a háború ellen, megbélyegezte a háború szervezőit. „Ballada a halott katonáról“ című verse olyan hatalmas politikai visszhangot keltett, hogy a hitleristák 1934-ben megfosztották állampolgárságától. Sok költeményének az Októberi Forradalom a tárgya.

Brecht többízben járt a j Szovjetunióban. A szovjet emberekkel, a szovjet kultúrával való megismerkedése termékenyítő hatással volt alkotó munkájára.

A náci uralom éveit emigrációban — Csehszlovákiában, Svédországban, Finnországban, Dániában, Svájcban és az Egyesült Államokban töltötte.

— Amerika nem nagyon barátságosan búcsúzott tőlem — mondja Brecht — 1947-ben 16 haladószellemű

hollywoodi íróval együtt az: „amerikaellenes tevékeny-j séget vizsgáló bizottság“

' elé állítottak.

Az író elhagyta az orszá-! got, ahol az antifasiszta tevékenységet azonosítják az* 1 amerikaellenes tevékeny-: seggel. Visszajött Németor-i szágba és a Német Demok-i | ratikus Köztársaságban írói;

| munkássága új lendületet' I vett.

— Valamennyi német író! egyik legfőbb feladata, hogy harcoljon Németország békés újraegyesítéséért —<! mondja Bertolt Brecht.

Színdarabjai Kelet- cs Nyugat-Németorszagban egyaránt népszerűek. de‘ játsszák őket Franciaor-' szágban. Ausztriában,

Svájcban, Hollandiában,! Angliában, Japánban és! sok más országban is. —1 „Courage mama és gyermekei“ című színművét a vi-: lág minden részén ismerik.!

Bertolt Brecht a napokban felhívással fordult egész Németország tudósaihoz és művészeihez: tiltakozzanak a párizsi egyezmények létrehozása ellen. Ezt a felhívást Kelet- és' Nyugat-Németország kiváló kulturális személyiségei közül már sokan aláírták.

Beszélgetésünk végén' Brecht kijelentette:

— Aki békét akar, annak! j harcolnia kell érte.

I Bertolt Brecht egész mű-j ! vészi tevékenységét ez az; i elv vezérli.

Megjelent a Túl a Tiszánu — a tiszántúli írók első antológiája

A napokban már a nyit- antológiája. Szabolcsi ne. 'vekkel is találkozunk ben- egyházi könyvesboltban lsjne; Ratkó József verse!vel;

megjelent a „Túl a Ti-1 Barota Mihály egy novel- szán“, a tiszántúli írók első! Iájával szerepel.

EiU JL EK EZZ CIN K I

Ülök a szobámban, kezemben elsárgult ujs^ jlupok. Forgatom, nézem őket. Mellettei két kislányom játszik, apró ujjaikka forgatják a karácsonyra kapott mesésköi pvet. Tekintetem a sárguló újságpapír jl rájuk vetem, a viruló ember- bimbókr , majd újra az öreg lapokat nézem. 1 44-es újságok ezek, telve véres háborún! szóló hírekkel. És közöttük megtalál )m Nyíregyháza legszörnyűbb napjáról a bombázásról szóló híradást is. Szem im előtt megelevenedik a nult és elvon 1 előttem a bombázás napja. — Szeptern er volt, a fák már kezdték lombjait it hullatni. Nap, mint nap volt légiriadó Hol Debrecent, hol más városokat be nbáztak.

Nyír igyháza tele pöffeszkedő német katonák! ni, akik még itt biztonságban érezték nagukat. A repülőtéren külön baraktál >rba fészkelték be magukat s naponta sok sertést, marhát faltak fel. Mindcni t megtalálhatók voltak, ahol valami nni, vagy inni való akadt, hisz a mag; ír kormány jóvoltából külön banknyc nda készítette számukra a temérdek pénzt, amelyet két kézzel szórtak el. Szöges csizmájuk csattogása télelmet eltett az emberi szívekben és éjszaka icm igen \rolt ajánlatos rajtuk kívül m snak a város utcáján tartózkodni. ! cmény hónapok voltak ezek a magyar nép, a nyíregyháziak számára. És a ! elyzet napról-napra rosszabbodott.

A \*rost körülvevő tisztások sárgultak, loribjukat hullatták a vasútállomás mellettilparlc fái is, melyek alatt apró

gyermelftk játszadoztak, kik osztoztak

velünk, felnőttekkel a nélkülözésekben, de mégis olyan édesen gondtalanok. — Csak az ő csilingelőshez hasonló gyermekkacajuk törte meg a néma város csendjét.

Azon a napon is így volt. Az utcákon siető emberek, a park fái alatt játszadozó apróságok. De egyszer csak jaj- jongva felsivít a sziréna és a magasban repülőgépek jelennek meg. Zúgnak, csak egyre zúgnak. Majd zuhanó repüléssel közelednek a föld felé. Könnyű, fehéres testükről vészes sistergéssel bombák szakadnak le. Megdobban a föld, minden veszettül táncolni kezd, sikoltva, fütyölve hasítják a levegőt a hatalmas földdara- bok. bombarepeszek, egész háztömböket tarolnak le a sűrűn hulló bombák. És ez igy tartott hosszú időn keresztül. Mi legalább is hosszúnak éreztük lent a kis földbunkerben, úgy éreztük, hogy órák mutak el felettünk. Mellettem egy félelemtől eltorzult arcú asszony két apró gyermeket szorított magához, szinte testével takarva be őket. Kicsit arrébb öreg, 70 év körüli anyóka morzsolta kezében az olvasót és fennhangon mormolta: A gazok! Pár napja fiamat a fronton pusztították el, most meg az unokáimat akarják. És közelebb húzódik a gyermekeit féltő anyához és a gyermekekhez.

Egyszer csak csend lett. Megszűnt a dobhártyát hasogató robaj, és percek, de az időt meg sem tudom mondani menynyi idő múlva kibújtunk a bunkerból. Mindenütt fekete füst, porfelhő, és az egész város olyan képet mutatott, mintha óriási eke szántott volna rajta végig. Az állomás egyik raktárépülete lángolva

égett, biborszínű rőt fénye az eget nyaldosta. Az ál más melletti park egyik fájának tetején egy emberi láb lógott. Alatta sűrű piros vérében fekve fiatal 20—21 éves férfi. Már nem élt. Rohantam, hogy hátha még valakinek segítséget tudok nyújtani. Az állomás másik oldalán, a bulgárkértészek földjén a krumplibokrok között arcra borulva egy 15 évesnek látszó kislány fekült. Hátából egy nagy vasszilánk meredt elő. A bulgárkertészék földbeásott kis bunkerja alatt ott pusztult az egész Mosolygó-család. Ujíalusi cukorkagyáros üzemében 18 fiatal életet oltott ki a szörnyű bombázás. Sajben Júliát, Sajben Erzsébetet, a kis fiatal Veres-lányt, Ra- mocsa Rózsit és a többieket is megölte a háború.

A Hangya nagy raktára előtt egyenruhás vasutas feküdt. A légnyomás röpítette odáig. Fejét kezembe fogtam, szemével bánatosan rámtekintett, szája szólásra nyilt, de beszélni nem tudott. Ott pusztult el a kezeim között. Kint a Babicz-féle gyümölcsösben három ismeretlen embernek a hulláját találtuk meg egy bombatölcsér szélén. A város szégyenfoltja, a lyukastetejű barakk is a bombázás martalékává lett. Mindenütt, amerre léptünk, jártunk, romok és romok. Vér és a sivár pusztulás képe. Sokezer ház ablakát kivitte a légnyomás, hetekig csikorgóit az emberek talpa alatt az üvegszilánk. Az egész város egy nagy jajpanasz volt. Nem egy, nem két anya sóhajtott fel, nem bánnám, ha csak napjában egyszer sóskrumplit ennék is, csak már vége lenne, ne lenne háború.

De a szenvedések még nem értek véget. Agyonlőtt katonák, akasztások, gyilkosságok jelezték, hogy a fasiszta hóhérok még itt vannak. Még itt voltak, de már elég közel jártak hozzánk a szabadságot hozó szovjet katonák is. Jöttek a Kárpátok felől és kergették maguk előtt a fasiszta német hordákat. Fekete felhőként gomolygott a füst mindenütt visszavonulásuk nyomán. Égő gabonaraktárak, felrobbantott hidak, házak,; mint pokoli vihar, jelezték útjukat. — Csak a nyíregyházi közraktárban sok- ezer mázsa gabonát és egyéb terményt égettek el, felrobbantották a villanytele-; pet, a malmot, a hidakat, s mindent,’ amihez hozzáérhettek. Ennek a pusztító véres fasiszta háborúnak köszönhette sokezer nyíregyházi, Szabolcs megyei anya, hogy elpusztult gyermeke vagy férje.

Tíz éve múlt az őszön e szörnyű át- kos napnak. S ezalatt itt Nyíregyházán is begyógyultak a háborúokuzta sebek. Új állomás, új házak, gyárak, irodaház, megannyi községben a villany bevezetése, kultúrházak mutatják új életünk eredményeit. És ezt a békés épitőmun- kát akarják most újra pokoli módon az imperialisták megsemmisíteni. Ki gondolta volna akkor, hogy tíz év múltán újra fegyvert akarnak adni a gyilkosok kezébe! Nem, ezt nem lehet! Együtt kiáltja ezt Nyíregyháza minden dolgozója, a magyar föld minden lakója, a békét szerető emberiséggel. Nem engedhetjük, hogy nyugatnémet hadsereget teremtsenek! Követeljük, hogy szüntesse- , nek meg minden háborús készülődést. —■ Követeljük, az élő, alkotni akaró emberiség nevében.

<Zs. M.)