Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-29 / 24. szám
NÉPLAP it 1955 január 29, szombat Hvugaf-Hémeiországban politikai válság rokkant ki A bourn parlament ösezuemetügvi bizottsága elutasította Adenauer éi Nyugat - Németországban politikai válság robbant ki. A badeni üdüléséről visszatért Adenauert a kormánykörök számára kellemetlen hírrel fogadták Bonnban. A parlament össznémet- ügyi bizottságában csak a Keresztény Demokrata Unió 11 képviselője hagyta jóvá a nyugatnémet-francia Saar- egyczményt, tníg a bizottság 11 tagja 9 szociáldemokrata, egy kereszténydemokrata unióbeli és egy áttelepültek pártjai Mendés-France Saarbeli képviselő — az egyezmény ellen szavazott. A keresztény demokrata unió hárem, a szabad demokrata párt három és a német párt egy képviselője tartózkodott a szavazástól. A bonni parlament ügyrendje értelmében a javaslatokat szavazat- egyenlőség esetén elutasítódnak kell tekinteni. Az össznémetügyi bizottság döntése megdöbbenést keltett Adenauer táborában yezmenyet és a nyugati hatalmak bonni megbízottai . körében, Adenauer politikai helyzetét azért tartják rendkívül súlyosnak, mert a Saar-egyezmény vég- i leges elutasítása a párizsi szerződések bukását vonhatná maga után. A francia kormány a közvélemény nyomására ismételten kijelentette, hogy a párizsi szerződéseket csak a Saar-egyezménnyel együtt lehet ratifikálni. Angol kuliig;^ minisztériumi állásfoglalás a tajvani kérdésben zölte, hogy a Tajvan körüli esetleges amerikai beavatkozás kérdésében Eisenhower személyesen dönt. A Reuter londoni jelentése szerint csütörtökön soj- tótudósítók megkérdezték í az angol külügyminisztérium egyik szóvivőjét, milyen álláspontra helyezkedik Nagy-Britaimia a tajvani kérdésben. A szívivő kijelentette: ..Anglia nem vállalt közvetlen kötelezettségeket arra, hogy fenntartsa Csang Kaj-sek tábornok uralmát Formoza szigetén.” 0 Az Egyesült Államok kormánya nem ad útlevelet a Kínában elítélt amerikai pilóták hozzátartozóinak Atomkonszern létesül Aiyugat' >émeiországbant Bonni jelentések szerint Nyugat-Nemetországban új hatalmas konszern létesült, amely atomháborús célokat szolgál majd. Az eddigi közleményekből kitűnik, hogy a konszernben részt- vesz Nyugat-Németország 16 legnagyobb fémipari, elektrotechnikai és vegyipari trösztje, köztük a Krupp, a Siemens és a Bayer-művek is. A konszernben vezető szerepet játszanak azok a háborús bűnösök, akiket 1947—48- ban a nürnbergi nemzetközi bíróság elé állítottak az I. G. Farbenindustrie irányítói elleni perben. Az új konszern nemcsak az Adenauer-kormány bizalmát élvezi, hanem az amerikai imperialisták támogatását is. Erre vall az, hogy az atomipari egyesülés elnöke dr. Götzker lett, a düsseldorfi bank egyik vezetője. Götzker kölcsönök folyósítása mellett az összekötő szerepét tölti be az amerikai törsztvezé- rekkel. Mér jelentettük, hogy a Kínában kémtevékenység miatt elítélt amerikai pilóták közül ötnek a hozzátartozója engedélyt kért, hogy élve a kínai népi kormány nyújtotta lehetőséggel, a Kínai Népköztársaságba utazhassák. Az amerikai kormányszervek azonban nem teszik lehetővé, hogy ezek a hozzátartozók kormány elhatározta: egyelőre nem ad útlevelet a Kínába utazáshoz.“ Dulles azzal a kevéssé meggyőző érveléssel indokolta ezt a döntést, hogy az útlevelek kiadása ,,elővigyázatlanság“ lenne. A járási tauácselnökök értekezlete elítélt rokonaikhoz utazzanak. A nyugati hírügynökségek washingtoni jelentése szerint Dulles külügyminiszter csütörtökön levélben értesítette a Kínában elítélt amerikai repülők családját arról, hogy „az amerikai A megyei tanára I. számú épületének kistermében január 28-án a járási tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei részére értekezletet tartottak, amelyen resztvettek a járási begyűjtési hivatalok és a begyűjtésben érdekelt megyei vállalatok, valamint az államhatalmi társszervek képviselői is. Az értekezleten Fekszi István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának vezetője ismertette a begyűjtés időszerű kérdéseit. Befejeződött-e Kisvárán Az elmúlt év decemberében Kisvárda igen jelentős kultúresemények színhelye veit. A város és a vár történetét bemutató kis kiállítást megnyitása óta sok- százan tekintették meg. A kiállítás megnyitása előtti héten megrendezett Történeti Hét előadássorozata pedig estéről- estére 5—600 hallgatót vonzott a Járási Kultúrotthon nagytermébe. Nagy érdeklődéssel forgatjáK nemcsak Kisvárdán, hanem bizonyára megyeszerte is a „Kisvárda történetéből” címmel megjelent kis kiadványt, melyben a helység történetének kutatása terén eddig végzett munkáról adtunk szamot. Már a Történeti Hét folyamán, a kiállítás megnyitásakor sokan kérdezgették tőlünk: ezzel végleg végétért a kutatás? Vagy jövőre is lesz még ásatás a várban? Hát előadásokat tartanak-e újra? S a könyvecskét nem követi folytatás? Ezekre a kérdésekre csak azt feleltük, amit felelhettünk: reméljük, hogy módot nyújtanak a jövőben is arra, hogy Kisvárda történetét kutathassuk, s elért eredményeinket minél szélesebb rétegekben ismertethessük! Nemcsak kutatnívaló van elég! Egyre szélesebbkörűnek ígérkezik a kutatásban résztvevők, vagy résztvenni akarók gárdája is. Egyre több újabb adatra hívják fel figyelmünket múzeumok, levéltárak és könyvtárak szakemberei. így például értesítettek bennünket, hogy a sárospataki levéltárban őrzik Kisvárda 14‘íl-cs évszámmal jelölt pecsétnyomóját. — A nyíregyházi állami levéltárban a sok Kisvárdára vonatkozó irat közül kiemelkedik a kisvárdaiak 1591-ben kapott céhlevele, melynek 1670-ből való másolatát találtuk meg. Esze Tamás történész, aki a Történeti Héten előadást is tartott, szintén résztvesz a város történetének kutatásában. Munkájának máris vannak jelentős eredményei, egy következő kiadványba több cikket tudna írni. Igen nagy örömöt jelentett mindnyájunknak az is, hogy előkerült Virágh Ferenc elveszettnek hitt többszázoldalas jegyzet- anyaga, a lelkes kutató hároméves kemény munkával gyűjtött értékes adataival. Virágh Ferenc iratai között megtaláltuk 1935-ben írt tervezetet is, melyben községi múzeum felállítását javasolta. E célra néhányszáz pengőt kért a községi elöljáróságtól. Természetesen, hiába! Elgondolása két évtized múltán öltött testet, a tanítónőképzőben rendezett kiállításban. Ha tehát tennivaló is, munkatárs is akad, már csak azt kellene meghatározni, hogyan lehetne folytatni 1955-ben a megkezdett munkát? Az alábbiakban pár szóval ilyenirányú elgondolásainkat ismertetném. Folytatni kellene először is a vár területén a kutatásokat! A kiállításon is bemutatott, Karlsruhéból megszerzett 1560-ban készült vár-alaprajz bizonysága szerint a várépület nemcsak a ma is álló szárnyból állott, hanem ahhoz még három, hasonló nagyságú szárny csatlakozott. Ezeknek az épületszárnyaknak ma már csak a föld alatt rejtőző alapfalai lehetnek meg. Ezeknek az alap- falaknak a megkeresése lenne egyik feladatunk. Második feladatunk a vár- kút kitisztítása lenne. A fenti kutatótörténetének kutatása ? munkák során bizonyára újra gazdag len letanyag kerülne elő. A várban nemcsak kutatásokat kell azonban végezni! Gondosan felül kellene vizsgálni az épületrom falait, megállapítani, hogy melyik részein szükséges gyors intézkedéssel a további pusztulás megakadályozása. Mert a várrom az időjárás viszontagságai következtében állandóan romladozik, omladozik. Ha nem ügyelünk rá, néhány éven belül is újabb pusztulások teszik tönkre ezt az értékes műemléket! A kisvárdai várnia már, annyi más nemzeti értékünkkel együtt, mint a küzdelmes magyar múlt emléke, megbecsült kincsünk. Jelenlegi állapotának megóvása, a pusztulás megakadályozása nemcsak Kisvárda lakosságának, hanem az egész megyének is er- deke és feladata. Joggal remélhetjük tehát, hogy az illetékesek minden lehetőt megtesznek, hogy a kisvárdai vár méltó formában emlékeztessen bennünket hajdani dicsőségére. Ehhez nemcsak a hivatalos szervek, hanem széles rétegek lelkes támogatása kellene! Ma a vár közvetlen környéke igen elhanyagolt állapotban van s a romok környékének parkírozásához, földrétegek elhordásához és egyengetéséhez bizony sok munkáskézre volna szükség! Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, bogy a várépület falában 1896-ban elhelyezett emléktáblát, amelyet nemrégiben barbár módon kivéstek, újjal kell pótolnunk! Természetesen ebből a feltárandó korból nemcsak iratokat, hanem tárgyi emlékeket is kellene gyűjtenünk, térképeket szerkesztenünk, egyszóval: hozzá kellene látnunk Kisvárda történetének e szakaszát bemutató újabb kiállítás tervezéséhez! 1956-ban a mostani kiállítás folytatásaként azt is megnyithatnánk! Úgy gondolom, az 1955-ös évben elért eredményeket kisebb-nagyobb tanulmányok formájában újra ismertethetnénk. Az 1954-es kiadvány folytatását bizonyára sokan várják érdeklődéssel. A Kisvárda történetének kutatásával foglalkozókat szakkörbe lehetne összefogni. A szakkör tagja, helybeliekből és nyíregyházi, budapesti munkatársakból kerülnének ki. Különösen nagy figyelmet kehene arra fordítani, hogy az ilyenfajta munkába középiskolás diákjainkat is bekapcsoljuk. Ez a szakkör előre megállapított munkaterv szerint dolgozna s az összegyűjtött adatokat feldolgozná, népszerűsítené. A szakkör tagjai előadásokat tarthatnának, kezdeményezői és szorgalmazói lennének a vár és a városban talá,ható többi műemlékek védelmének. Sokat, nagyon sokat lehetne még arról írm, mit csinálhatnánk Kisvárda történetének kutatása terén. De talán ennyi is eíég ahhoz, hogy megvalósításukért munkába kezdjünk, illetve a megkezdett munkát folytassuk. Ehhez a munkatársak lelkesedésén és széles rétegek érdeklődésén kívül szükség volna az illetékesek (Megyei Tanács, Járási és Községi Tanács, TTIT stb.) támogatására is. Reméljük, ezt a támogatást nem vonják meg tőlünk. Éri István, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa. A jegyrüiidszer megszüntetése után a bukaresti vásárcsarnokokbau és üzletekbeu A téli reggel álmosító, oorongós félhomálya nehezedik még a Román Népköztársaság fővárosára, d- az Ovor-téren a vásárcsarnok tájékán már eleven sürgés-forgás uralkodik. A villanyiámpák fényében szebbnélszebb áruval hívogatják a vásárlókat az állami élelmiszerüzletek árudái, a kollektív gazdaságok ei- úrusítóhelyei és az egyéni gazdák „standjai”. A vásárlói? első kedvező benyomása az a nagy áru- bŰ6ég, az a megnövekedett kínálat, amelyet a jegyrendszer eltörlése és az árak rendezése kiváltott. Sok az áru, de sok a vásárló is. A SZEMET-SZÄJAT INGERLŐÉN elhelyezett gyű:sr,\ zöldféléi?, vágott baromfi, tojás, tejtermékek halmaza fölött apró táblák hirdetik a leszállított árakat. A vásárlók végigjárják az egész csarnokot, „tapasztalatokat” gyűjtenek az árakról és csak aztán szánják rá magukat bevásárlásra. Nem messze a bejárattól öreg paraszt pipázik. Előtte kiterített fehér kendő, vágott pulykák kínálgatják az ízletes pecsenyének valót. — Hogy a pulyka bácsi? — hangzik a kérdés jobbról is, balról is. — 120 lej darabja! — hangzik a kurta válasz. — Mennyi? ... Hát akkor csak tartsa meg őket egészségben, mert az állami baromfiüzletekben sokkal olcsóbb!... AZ ÖREG I* ARASZT nem rest, szomszédjára bízza portékáját, elsétál az állami élelmiszerüzletek felé, majd visszatérve, hamarosan 70 lejével áruba bocsátja pulykáit. Nagy a felhozatal és a tolongás a gyümölcs- és a zöldféle „frontján” is. — Tessék a friss sárgarépa, paszternák, fehérrépa! — kínálgatja áruját egy pirospozsgás arcú parasztgazda. — Egy gramm föld sincs rajtuk, mosott áru, egyötven kilója ... Hadd vigyék. — Fogyjon el minél gyorsabban — fordul halkabban szomszédjához. A vásárcsarnokokban, az állami élelmiszerüzletek hatalmas árumennyiséggel készültek fel a tetemesen megnövekedett forgalom lebonyolítására. Jóminőségü áruval és nagy választékkal irányítják a piac ái’ainak alakulását. Már a délelőtt egyre több termelő szedte elő a plajbászt, hogy a kis kartontáblákon kijavítsa az árakat. A BUKARESTI ÁLLAMI Áruházakban mintha megannyi nyüzsgő hangyaboly támadt volna. Sok a vásárló a textil- és ruházati osztályokon, a játékosztályokon, de a háztartási és villamossági cikkeket árusító üzletekben is. — A nagy forgalomban gyakran mulatságos, vidám jelenetek adódnak, hiszen még az elárusítók sem szokták meg az új, alacsonyabb árakat. Niculae Dumitru, a bukaresti „Tudor Vladi- mirescu” mezőgazdasági gépgyár dolgozója új ruhát vásárol iskolás fiának. Nehéz a választás a sok különböző színű, minőségű és szabású gyermekruha között. — Ezt vegye meg — biztatja az elárusító, egy szép barna fiúöltönyre mutatva. — Ez jó lesz a gyereknek. Még nőhet is bele!... nyélbeütik a vásárt és az elárusító már Írja is a pénztár- blokkot. Sietnie kell, mert még sokan akarnak vásárolni. A várakozók nagy bosszúságára azonban beszakítja a pénztári blokkot és újt ír. — Kis türelmet kérek — fordul mentegetőzve a vásárlók felé, — elrontottam a blokkot. A határozat után 10 százalékkal olcsóbb a gyermekruha, én meg a régi árat írtam ... 31 lej a kedves vevő zsebében marad .., Ezer cs ezer dolgozó vásárol ezekben a napokban a bukaresti üzletekben tetszése szerint, minden jegy és megszorítás nélkül és még ráadásul alacsonyabb árakon. —A megnövekedett forgalomra csak egy példa álljon itt: a Magheru-körúton az egyik „Elektrotechnika” üzletben a határozat megjelenését követő napon csupán a „Bukarest” típusú rádiókészülékből 150 darabot adtak el. A határozat értelmében 750 lejről 620 lejre csökkent az ára. Minden áruházban gyorsan fogynak a készletek, de aggodalomra nincs ok. Egyre-másra érkeznek a különböző fogyasztási cikkekkel megrakott teherautók és felfrissített készletek állják a vásárlók ostromát. A Reuter washingtoni jelentése szerint Eisenhower elnök csütörtökön értekezletet hívott össze, amelyen jelen volt a hadügyminisz-[ ter, a szárazföldi erők, a í légierők és a haditengeré- i -zet minisztere, továbbá j Radford tengernagy, a ve- | zérkari főnökök egyesített | bizottságának elnöke. Az j értekezleten az amerikai j fegyveres erők tajvani moz- i dulatairól volt szó. James Hagerty, a Fehér j Ház sajtótitkára csütörtö-! kön nyilatkozatot adott a , sajtó képviselőinek s kö-
