Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)
1954-12-05 / 280. szám
19u4 december 5, vasar nan NÉPLAP 8 „A luoszkrai érfekezlet nyilvahagTÍa az ajtót a tárgyalások előtt44 Demokratikus és burzsoá lapok véleménve • a közös deklarációról VARSÓ j4 Lengyel Népköztársaság közvéleménye nagy megelégedéssel fogadta a moszkvai értekezlet eredményeit. „A nyugati reakciós pro- kttjganda — írja a „Tribuna — megpróbálja el- nBPitni az értekezlet eredményeit. De nem sikerül elhallgatni a nyolc európai ország deklarációját, amelyet a hatszázmilliós kínai nép is támogat.“ BERLIN December 3-án valameny- nyi berlini demokratikus lap első oldalon közölte az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet résztvevőinek deklarációját. A „Neues Deutschland“ „Felhívás a békére és megegyezésre“ című szerkesztőségi cikkében írja: — Az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezleten elhangzott a felhívás az európai béke és biztonság biztosítására, elhangzott a felhívás a békére és a megegyezésre. Mindenekelőtt hozzánk, németekhez szólnak a felhívás szavai, mivel a párizsi egyezmény-'.: mindenekelőtt Németországot fenyegetik. Németország újraegyesítése csakis olyan - körülmények között valósítható meg, ha elvetik Nyugat-Németor- szág újrafelfegyverzését, ha maguk a németek veszik kezükbe országuk egyesítésének ügyét. Ezért minden német nemzeti követelése az, amit Otto Grotewohl miniszterelnök az értekezleten újból hangsúlyozott: „Németek egy asztalhoz!“ LONDON Az angol polgári lapok többsége vezető helyen számol be az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezlet befejezéséről és az értekezleten hozott határozatokról. A „The Times“ és a „Daily Mail“ első helyen közli a nyilatkozat aláírásáról szóló jelentéseket is. A „The Ti- I mes“ a „Reuter“ irodának a moszkvai rádió alapján közölt hírét felhasználva, bőséges kivonatokban ismerteti a deklarációt. A lapok általában tartózkodnak attól, hogy kommentálják az . ér-tekezlet munkáját. PÁRIZS A „TAurore“ rövid jelentésben ismerteti a deklaráció aláírását. E hír élén a következő cím olvasható: „Egységes parancsnokság alatt egyesítik a szovjet tömb fegyveres erőit.“ A lap ugyanakkor rámutat, hogy „nyitvahagyták az ajtót a tárgyalások előtt“. A „Liberation“ felveti, hogy a moszkvai érl.kezlet utón most milyen álláspontra helyezkednek majd a nyugati hatalmak. „A remény még megvan, — hangoztatja a lap. — Az értekezletre összeült keleti országok újabb javaslatokat terjesztettek elő. Azt szorgalmazzák, hogy velük együtt keressük meg a kollektív biztonságnak azt , a formuláját, amely egyaránt biztosítana bennünket a német veszély feltámadásával és a fegyverkezési verseny következményeként előálló nyomorral szemben. Az ünnepélyes és világos moszkvai megnyilatkozások után nincs többé hely a fecsegéseknek“ — írja befejezésül a lap. Az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezleten résztvett országok kormányainak deklarációja nagy figyelmet és élénk visszhangot váltott ki a szovjet közvélemény körében. NYUG AT-BERLIN A „Der Tag“ és a „Die Neue Zeitung“ megjegyzi, hogy a moszkvai értekezleten résztvett államok legfőbb célja a német kérdés megoldása volt, és hogy ha a nyugati hatalmak lemondanak Nyugat.-Németország | újrafelfegyverzéséről, akkor valószínűleg megegyezés jöhet létre az össznémet választások 1955-ös megtartásáról. RÓMA Az „II Paese“ „hallatlan fontosságú okmánynak“ nevezi a deklarációt, amely „erélyes és konkrét állás- foglalásról tanúskodik a párizsi egyezmények esetleges ratifikálásával szemben“ és „ugyanakkor megnyitja az utat a nemzetközi tárgyalások és békés megegyezések előtt abban az esetben, ha a Nyugat rászánja magát a párizsi egyezmények ratifikálásának elhalasztására.“ OS LÓ A „Friheten“ című lap vezércikkében a következőket írja: ,.A moszkvai értekezlet felhívás Nyugat-Német- ország és Nyugat-Európa népeihez, támogassák az európai biztonság problémájának egyedül lehetséges megoldását, amely körül jmnojden európai országnak tömörülnie kell.:: csak a közös európai biztonság teremt igazi kollektív biztonságot..“ HELSINKI A „Vapaa Sana“ a következő cím alatt közli a deklarációból ;o§zóló hírt: „Továbbra- isányitva áll az út a tárgyalásai? előtt.“ A Szovjetunió városainak és falvainak dolgozói népes gyűléseken és összejöveteleken egyöntetűen helyeslik ezt á deklarációt, amely i arról tanúskodik, hogy a népek elszántan védelmezik békéjüket és függetlenségüket. A szovjet nép egyöntetűen helyesli a moszkvai értekezlet deklarációját NAGYAPÁM Egy szabolcsm'egyei tanyabokorban volt patkolókovács. Sohasem láttam, apám mesélgetett legendás alakjáról. Magas, tagbaszakadt ember volt, akinek kezében olvadt a vas. Szeme zöldes-kéken villogott, ha haragudott, s a derült ég halvány kékjével mosolygott, ha jókedve volt. Ritkán volt jókedve, mert nagyon nyomta az élet. Sok volt a gyermek, kevés a munka. Haja már ősgbecsavaro- dott, de termete nem hajlott meg. Szilárdan tartotta magát, nagy erős léptekkel haladt. Messze előre: köszöntek neki a fiatalok. Nem volt az a görcsös tuskó, amibe ha belecsapott, szét ne hasadt volna menten, repítve az éles szilánkokat. A sárba- ragadt szekeret úgy nyomta ki a vállával, hogy a lovak elragadtak a lökés erejétől. De éppen ilyen kemény volt a természete is. Könyörtelen volt gyermekeivel szemben is, ha hibáztak. Akit megfogott vasmarkával, az elfelejtett hazudni tovább. Nem is szóltak hozzá görbe nyelven. Ő sem állított igaztalant soha. Nehezen mondott ítéletet valakiről, de ha mondott, azt nem törölte le arról sem az idő, sem cselekedet. S ha valakire egyszer rámosolygott, az nem tudott többé rossz lenni, s annak odaadta a szívét. Nemcsak a szívét, hanem a kenyerét, ingét is. Így vitte a harmadik szomszédját a vállán, be a városba, amikor az valami ragályban halódott, hogy senki nem merte megközelíteni. S így segítette a világra az Irma gyermekét is, aki nem tudott volna megszületni, ha nincs a tanyában ez a kérgestenyerű, rettenthetetlen akaratú, érzőlelkű kovács: a nagyapám. Nem is tudom, mit kezdtek volna nélküle, s hogyan folyt tovább a tanya élete, amikor egyszer nem csendült fel az üllőn a kalapács, és azontúl soha többé. Szemben állt a várossal. Az a nádfedeles fehér házacska erős vár volt a tanyán. A szegények húzódlak meg mellette, s az j állta a kegyetlen idők j ostromát. A műhely volt a I szegénység parlamentje, ahol előkerültek az orszá-i gos problémák: a nyomor, az éhség, s a megaláztatás. Ennek a parlamentnek őszinte volt a hangja, ha kicsi is. Azután meg eredményes is volt a gyűlése- zése, mert olyan tervek születtek, hogy jövőre ennyi meg ennyi gyümölcsfát kell ültetni, ezt meg ezt kell vetni a csekélyke parcellákba és ezt meg azt a dűlőt árokkal kell szegélyezni, mert megszakadnak a lovak a sárban. Mondogatja apám ezeket a dolgokat, s nekem any- nyira ismerős. Azután már tudom is, hogy miért. Az új tanácsagok jutnak az eszembe, akikről sok szó esik mostanában, pár nappal a választás után. S úgy érzem, ha nagyapám élne, kevesebb mély ránccal a homlokán, derültebb mosolygással — most ő is tanácstag lenne ■ . ■ SB. Az éves terv teljesítéséért, az áj év sikeréért Az 1954. év utolsó hónapjában vagyunk. Ez az év különleges jelentőségű tervgazdálkodósunk történetében. Ez ötéves tervünk utolsó esztendeje, s az első év, amelyben az első naptól kezdve az új kormány- program alapján dolgozunk. Üzemeink nagy többsége az új szakasz politikájának megfelelően módosított tervet teljesít. A terv számaiban a népjólét emelésének politikája valósul meg. — Terveink teljesítéséért az év első napjától kezdve lelkes temelési harc folyt az üzemekben, öntudatos vezetők és munkások tíz és tízezrei akadályokat legyőzve lelkesen harcoltak és harcolnak a terv teljesítéséért. Megértették pártunk szavát, megértették, hogy az életszínvonal állandó és jelentős emelését csak akkor valósíthatjuk meg, ha iparunk minden részletében és jóminöségű termékkel teljesíti, illetve több fontos területen túlteljesíti tervét. Több üzemben már be is fejezték 1954. évi tervüket a dolgozók. Ezekben a napokban is sok vállalatnál számolgatják mór, hogy hány nap van még hátra az éves terv teljesítéséből, mit kell még elvégezni, hogy jelenthessék: befejeztük évi tervünket. Ügy gondolkoznak: nem mindegy, hogy az a ruha, az a cipő, amelynek ezekben a napokban kell elkészülnie, most jut-e el a boltokba, vagy pedig később. Nem mindegy, hogy az élelem ma jut-e asztalunkra, vagy pedig holnap. De az sem mindegy, hogy a sokféle szerszám és közszükségleti cikk idejében. vagy pedig megkésve jut el rendeltetési helyére. Ahol erre gondoltak, ahol biztosították az egyenletes termelést, ott ezekben a napokban nincs fejvesztett- ség, nincs rohammunka, ott a termelés sikerei megmutatkoznak az éves terv teljesítésében. Ezek a napok, amelyek még hátra vannak az év végéig, nagyon sokat javíthatnak és ugyanúgy ronthatnak is a éves terv teljesítésén. Ezért a legnagyobb körültekintéssel és gondossággal kell szervezni és irányítani az üzemek munkáját. A szocialista munkaversenyt továbbfejlesztve, a verseny céljai közül külön ki kell emelni a verseny állandóságának, az egyenletes termelésnek kérdését. Le kell küzdeni versenymozgalmunk egyik legsúlyosabb fogyatékosságát, a kampányszerűséget, a kiugró eredmények utáni ellany- hulást, a visszaesést. — Az üzemek dolgozói az egyéni és párosverseny fellendítésével keljenek versenyre új sikerekért, a büszke sztahanovista címért, vagy éppen „a szakma legjobb dolgozója” címért. Igen nagy felelősség hárul exportra termelő üzemeinkre. Kétszeres hiba, ha éppen ezek az üzemek maradnak adósok a tervteljesítéssel. A dohányfermentáló, az Alkaloida gyógyszergyár, a Növényolajipari Vállalat és több más üzemünk az ex-. port-terv teljesítésével is szerezzen további jó hírnevet a magyar iparnak. Kövessék a dohányfermentáló példáját, ahol ezideig mindent megtettek annak érdekében, hogy az 1954, évre szóló export-szállítások még ez évben eihagv- ják az ország határát, <r Az év utolsó hónapja nemcsak az éves terv teljesítése szempontjából jelentős, hanem azért is; mert vállalataink ebben a hónapban készítik elő , az 1955-ös gazdasági év első hónapjainak tervét. A terv és műszaki osztály az elmúlt év munkájának érté-1 kelése mellett most készül1 fel arra, hogy zökkenőmentes legyen az átmenet az új esztendőre. Már sok he lyen elkészültek a' m’V szint-tervek. A mezőgazda- sági gépjavítóban példáiul1 már tudják, mit fognák csinálni januárban és az Lj negyedévben. Már tettek' intézkedéseket, hogy a gépjavításhoz minden al-j katrész, nyersanyag és' minden adottság meglegyen. Ez a vállalat ebben az évben is tapasztalta.: hogy a gondos felkészülést a jó munka, az «éyes_4e határidőelőtti • teljesítf követi. A jó gazda gi dosságával tervezzenek készülődjenek a vállal dolgozói a jövőévi jobb munkára. December 21-én ünnepi ülés! y; az országguütós Debrecenbe A Magyar Távirati Iroda jelenti: *j A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 1? szakasza (2) bekezdése alapján az országgyűlést ünnepi ülésre 1954. évi december hó 21. napjának délu án 3 órájára Debrecenbe összehívja. AZ ELSŐ LEPESEK íA reg Vadász Sándor megigazította fején a sapkát, megállt a tükör előtt, majd elsimította a kabátján lévő ráncokat. Nagy nap ez a mai gondolta magában. Ma alakul a tanács Gebén. Készülődés közben sok minden eszébe jutott: Hogy is volt a múltban? Abban az időben a képviselőtestületi választásoknál választás nélkül bekerülhetett az, akinek sok földje volt. A szegény?! Örüljön, hogy él. Hej, mit: is akarna ott, ahol csak! oiyan gazdáknak van szava, i akiknek földje legalább 3 j munkást igényel állandóan, j De már sietnie kellett, hiszen neki, a gyűlés elnökének igazán nem szabad késni. Elindult hát a tanácsháza felé. ^ falu lakói behúzódtak a meleg szobákba, alig lehetett látni embereket az utcán. Elnéptelenedett a falu, de azért itt-ott feltűnik egy-egy ember siető alakja, a tanácsülésre igyekeznek. Gebe minden körzetéből megjelentek a tanácstagok, hogy résztvegye- nek a tanács alakuló ülésén. Lassan össze is gyűlnek 39-en (3 igazoltan hiányzik). A termet ünnepi csend üli meg, majd idős Vadász Sándor megnyitja az alakuló ülést. Javaslatót tesz a mandátumfelülvizsgáló bizottságra. Ezután a szokásos munka következik. Ennyien és ennyien jelentek meg, ennyien szavaztak, majd a végrehajtó bizottságot választják meg. Utána megválasztják a tanácselnököt 1 is. A mandátumfelülvizsgáló > bizottság elnöke bejelenti,! hogy a tanácselnököt egyhangúlag választották meg, úgyszintén a tanácstitkárt is. Az ott lévő arcán látszik, hogy nagy dologról van itt szó. Arról, hogy kik is fogják vezetni a jövőben a falut. Meggondoltan szavaznak a tanácstagok, gondolkodnak, vájjon jó kezekben kerül-e a község életének irányítása? 1| | tána kihirdetik az eredményt. Megalakult Gebén az új tanács. Majd a végrehajtó bizottság megválasztása után az állandó bizottság tagjait, vezetőit válaszják meg. A mezőgazdasági állandó bizottság elnökéül Bertók Zoltánt javasolták. A község minden lakója tudja róla, hogy kiváló gazda, nem véletlen tehát, hogy reá esett a község dolgozóinak a választása. Lengyel Sándor 17 holdas dolgozó parasztot az állandó bizottság tagjának választották meg. Árpikor a tanácsülés elnöke bejelentette a javaslatot Lengyel Sándor szabadkozott; idős korát emlegette, de a tanácstagok megmagyarázták: „Sándor bácsi, itt éppen arról van szó, hogy hosszú évtizedes tapasztalatait adja át a dolgozó parasztoknak, hogy mennél többen olyan gazdag terméseredményeket tudjanak elérni, mint maga“. Erre már nem volt ellenvetése. Csak ennyit jegyzett meg a 73 éves gazda: Ha nem lennék tanácsta: akkor is segítenék. Sen! nem ismeri nálam jobban község határát. Mint álla dóbizottsági tag, azon szék, hogy minél több megismerjék azokat a módszereket, amelyeknek! eredményeképpen gazdag: termést lehet minden ter-j ményféíeségből betakiríta- ni. -ívEzután a begyűjtési ál landó bizottság tagjaina megválasztására került sor. özv. Ignácz Mihályne ról is mindenki tudja Ge bén, hogy példamutató, j gazda. Mint begyűjtési ál landóbizottsági tag munka jával hozzájárulhat ahho; hogy a község rni”úcrJ'- maradéktalanul eleget gyen beadási kötelezettség« nek. cllért Sándor 11 hold: dolgozó paraszt, ak a város- és községgazdáik' dasi állandó bizottság c' kének választottak n,. megválasztása után s mondotta: Szép-szép, ho( bennünket ilyen bizottság« elnökeinek, vagy tagjaina megválasztanak, de ig< helytelen, hogy nem mór ják meg, kinek mi a ‘ adata. Sok minden szóba ke itt, többek között az is, Iil társadalmi munkával rr, tudnának megvalósítani községben. így többek k zott beszéltek a mozi tata rczásáról is. Késő este volt, amikor tanácsülés befejeződül* »- F
