Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 280-309. szám)
1954-12-04 / 288. szám
•* NEPLDP 1934 december 4, szombat A Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányának deklarációja A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői, a Kínai Népköztársaság megfigyelőjének részvételével értekezletet tartottak Moszkvában abból a célból, hogy megvitassák az egyes nyugati országok londoni és párizsi értekezletének határozataival kapcsolatban Európában kialakult helyzetet. . Az értekezleten résztvevő államok kormányai sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy nem minden európai ország tartotta lehetségesnek, hogy résztvegyen a kialakult helyzet megvitatásában. Nem vettek részt az értekezleten a londoni és párizsi egyezmények kezdeményezői: az Amerikai Egyesült Államok, Francia- ország és Anglia sem, November 29-i válaszuk arról a törekvésükről tanúskodik, hogy bármi áron keresztül akarják vinni a párizsi egyezmények ratifikálását. Október 23-án, a párizsi értekezleten, Nyugat-Né- metországra vonatkozó egyezményeket írtak alá, amelyet kilenc ország — az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Kanada — Londonban tartott értekezlete előzött meg. — Ezek az egyezmények előírják Nyugat-Németország remilitarizálását és katonai csoportosulásokba .— az észak-atlanti tömbbe és az újonnan összetákolandó, úgynevezet Nyugateurópai Unióba —• való bevonását. , Nem is olyan régen kísérleteket tettek a német militarizmus talp; aállításá- ra Nyugat-Németországnak a hírhedt „európai védelmi közösség” zászlaja alatt történő remiltarizálása útján. Ezek a kísérletek, amelyek az európai népek, de mindenekelőtt a francia nép természetes ellenállásába ütköznek, kudaicba fulladtak. A német militarizmus talpraállítását most más jelszó alatt próbálják végrehajtani, miközben mindent elkövetnek, hogy e célból meggyorsítsák a párizsi egyezmények ratifikálását. Ilyen körülmények között a jelen értekezleten résztvevő államok kormá- nyai szükségesnek tartják felhívni valamennyi európai állam figyelmét arra, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása a nemzetközi helyzet komoly súlyosbodásához vezet Európában. A szóbanforgó egyezmények megvalósítása nemcsak újabb, még nagyobb akadályokat gördít a német kérdés megoldásának, Németország mint békeszerető és demokratikus állam egysége helyreállításának útjába, hanem Németország egyik részét szembeállítja másik részével, újabb veszedelmes európai háborús tűzfészekké változtatva Nyugat-Német- országot. Ezek az egyezmények, ahelyett, hogy elősegítenék a német kérdés bé> 's megoldását, szabaddá teszik a nyugatnémet militaristák és revansisták kezét, ezzel fokozottan veszélyeztetve Európa népeinek biztonságát. A párizsi egyezmények szöges ellentétben állnak a nemzetközi feszültség további enyhítésének az utóbbi időben megmutatkozó lehetőségeivel. A békeszerető államok erőfeszítései révén a múlt év közepén véget vetettek a koreai háborúnak. Az idén megtartott genfi értekezlet elősegítette a nyolc éven át folyt indokínai háború megszüntetését és e térségben a helyzet bizonyos rendezését. Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a fegyverzet általános csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdésével kapcsolatos tárgyalásokban bizonyos előrehaladás mutatkozott. Mindez egyes államoknak a nemzetközi feszültség kiélezésére törekvő agresszív körei által elfoglalt álláspontja ellenére történt. Azonban éppen ebben az időben, amikor megjavult a megérett nemzetközi problémák rendezésére a helyzet, a londoni és párizsi egyezmények több részvevő államának uralkodó körei veszedelmes lépést tettek a német militarizmus talpraállítására, nem számolva e lépés következményeivel. A párizsi egyezmények félmilliós nyugatnémet hadsereg megteremtését irányozzák elő. E nyugatnémet fegyveres erő létszáma ötszöröse annak a hadseregnek, amelyet annakidején a versailles-i béke- szerződés egész Németország számára engedélyezett, jóllehet közsimert dolog, hogy az annakidején százezer főből álló német Reichswehr a sokmilliós hitlerista hadsereg megteremtésének alapja volt. ■ A német militaristák már most sem titkolják, hogy számításba vették a nyugatnémet hadsereg további kifejlesztését és tizenkettőről harminc, majd hatvan hadosztályra emelését. Nyugat-Németország hadseregének megteremtése lényegében e hadseregnek a Nyugateurópai Unióban részvevő más országok hadséregi fölötti fölényét jelenti, ami elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a nyugatnémetországi militaristák kezébe kerülő fegyveres erők uralkodó helyzetet foglalnak el Nyugat-Euró- pában. A nyugatnémet hadsereg létrehozásával kapcsolatos veszély kitűnik már abból is, hogy e hadsereg élére a volt hitleri hadsereg vezérkarának képviselői kerülnének, akik még nemrég a kelet- és nyugat-európai népek elleni fasiszta agresszió szervezői és részvevői voltak. A német katonai potenciál felszámolását előíró nemzetközi egyezményekkel ellentétben nyíltan helyreállítják Nyugat-Németország hadiiparát. A Ruhr- vidék nehéziparát egyre inkább fegyvergyártásra állítják át. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyanarról a Ruiir-vklék- ről van szó, amely nem egyszer főarzenálként szerepelt, ahol a német militaristák agresszív háborúihoz szükséges fegyvereket gyártották. Ezenkívül a párizsi egyezmények megnyitják az utat az atomkutatások előtt, ami lehetővé teszi az atom- és hidrogénfegyver gyártását Nyugat-Németor- szágban. Emellett a párizsi egyezmények lehetőséget nyújtanak arra is, hogy más államok atomfegyverrel lássák el Nyugat-Né- meiországot. Ez egyezmények értelmében lehetővé válik, hogy a nyugatnémet hadsereg fegyverzete között atomfegyver legyen. Ez azt jelenti, hogy atomfegyver kerül azok kezébe, akik nem is olyan régen a hitleri véres „új rend” meghonosítása érdekében halált és pusztulást zúdítottak Európára: egész népek kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezek békés állampolgárok millióit — lengyeleket, oroszokat, zsi- diókat, ukránokat, bjelo- russzokat, franciákat, szer- beket, cseheket szlovákokat, belgákat, norvégeket stb. pusztítottak el a haláltáborokban. Ez azt jelenti, hogy olyanok kezében lesz atomfegyver, akik már ma bejelentik európai revans- vágyó terveiket. Ezeknek az egyezményeknek a megvalósítása nagy mértékben fokozza egy pusztító atom- , háború veszélyét, ennek minden súlyos következményével egyetemben, különösen Európa legsűrűbben lakott területein. Azok a számítások, amelyek szerint a felfegyverzett Nyugat-Németország felvétele a nyugat-európai katonai szövetségbe lehetővé teszi majd a német militarizmus növekedésének bizonyos korlátozott keretek között tartását, jogos bizalmatlanságot keltenek az európai népekben. Ilyen kísérletek már azelőtt is történtek, de kudarcot vallottak. Nem lehet biztosítani Európa békéjét, ha megnyitják az utat a német militarizmus feltámadásához és azzal áltatják magukat, hogy kitalálnak ellene valamiféle biztosítékokat, amelyeknek hatástalansága teljesen világos. Az európai béke biztosításához az szükséges, hogy lehetetlenné váljék magának a német militarizmusnak a feltámadása. Nyugat-Németország felfegyverzése azt jelenti, hogy Nyugat-Némelország- ban mindinkább növekedni fog a militarista és re- vansvágyó erők szerepe és befolyása. E helyzet elkerülhetetlen következménye az lenne, hogy még inkább elsorvasztanák a demokratikus szabadsagjogokat Nyu- gat-Németoi szagban és militarista állammá változtatnák Nyugat-Nénietorszá- got. Jellemző, hogy a párizsi egyezményekben nem jutott hely olyan intézkedések számára, amelyek Nyugat-Németország lakosságának demokratikus jogait biztosítják, viszont ehelyett megtalálhatjuk azt, hogy a nyugatnémet hatóságok kötelezik magukat, törvényt hoznak a „rendkívüli helyiről”, amely világosan a V demokratikus jogai és szabadságjogai ellen irányul. A párizsi egyezmények azzal, hogy felélesztik a német írulitarizmust s ténylegesen hatalmat és rendkívüli jogokat adnak a militaristáknak, utat nyitnak ahhoz, hogy katonai diktatúrát hozzanak létre Nyugat-Németországban. Ezek az egyezmények nemcsak a német nép érdekeivel ellenkeznek, hanem egyenesen a német munkásosztály ellen irányulnak, a demokratikus erők elfojtását célozzák Nyugat-Németországban. — Azok a viszonyok ^melyeket a párizsi egyezmények előirányoznak Nyugat-Németország számára, sokban emlékeztetnek arra a helyzetre, amely nem sokkal a hitleristák uralomra- jutása előtt fennállt Németországban. Ismeretes, hogy Hindenburg, akkori német köztársasági elnöknek joga volt a „rendkívüli helyzet” bevezetésére, amit a német militaristák a demokratikus jogok és szabadságjogok megszüntetésére, a munkásszervezetekkel való erőszakos leszámolásra, fasiszta diktatúra bevezetésére használtak fel. A párizsi egyezmények a „megszállási rendszer megszüntetéséről” beszélnek és azt mondják, hogy Nyugat- Németország úgynevezett szuverénitást Jcap. Valójában azonban Nyugat-Németország „szuverénitása”, amelyről a párizsi egyezményekben szó van, egyértelmű azzal, hogy hadsereg felállítására adnak jogot a nyugatnémet militaristáknak és revansisták- nak, amely hadsereget a párizsi egyezmények kezdeményezői ágyutöltelék- ként szándékoznak felhasználni saját céljaik érdekében. Ugyanakkor a párizsi egyezmények alapján Nyugat-Németország kénytelen elfogadni, hogy az Egyesült Államok, valamint Anglia és Franciaország csapatai 1998-ig meghosZ- szabbítsák Nyugat-Németország területének megszállását. Ilymodcn a párizsi egyezmények alapjában véve katonai támaszponttá változtatják Nyugat-Némsí- országot, amely az Egyesült Államok agresszív céljait szolgálja Európában. Ilyen körülmények között nem nehéz megérteni, mit érnek azok a kijelentések, hogy Nyugat-Németország úgynevezett szuverénitást kap, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a párizsi egyezmények érvényben hagyják a szolgai feltételeket tartalmazó bonni szerződés fő intézkedéseit. Ellentétben azokkal a kijelentésekkel, amelyeket a nyugati államok egyes államféríiai hangoztatnak, a párizsi egyezményeket nem lehet egyébnek tekinteni, mint tulajdonképpeni lemondásnak a nérpet kérdés rendezéséről, hosszú időre történő lemondásnak Németország egységének békés és demokratikus alapokon való helyreállításáról. Azok a tervek, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzését és katonai csoportosulásokba való bevonását irányozzák elő, jelenleg ciánvető akadályt ké'crrek :ré--ter ,z' ■ n m- zeli egvsigénok helyreállítása útján. Ez azt jelenti, hogy ennek az akadálynak az eltávolítása lehetővé tenné, hogy megegyezés jöjjön létre a .négy hatalom között Németország egységének és szuverénitá- sának helyíeállításáról és az össznémet szabad választások megtartásáról, a német nép érdekeinek kellő figyelembevételével. A bonni politikusok számításai szerint egy félmilliós nyugatnémet hadsereg felállítására és felfegyverzésére körülbelül százmil- liárd márkára van szükség, ami teljes súlyával a nyugatnémetországi dolgozók vállaira, elsősorban a munkásosztály vállaira nehezedne, ami elkerülhetetlenül a nyugatnémet dolgozók életszínvonalának erős süllyedését vonná maga után. Nyugat-Németország felfegyverzése csak a nagy nyugat-németországi monopóliumokat és az ezekkel szoros kapcsolatban álló amerikai, angol és francia monopóliumokat kecsegteti előnyökkel. Ezek a monopóliumok máris csettintge- tik a nyelvüket, ha arra gondolnak, milyen hatalmas nyereséggel kecsegtetnek az újonnan létrehozandó nyugatnémet hadseregnek szóló fegyverszállítmányok. Ezek a fegyverkereskedők már nem egyszer hasznot húztak a háborúból, amely Európa népeinek csak mérhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket hozott. Most megismétlik azt, ami már előfordult a második világháború előtt, amikor a német konszernek a külföldi, különösen az amerikai ■ monopóliumok támogatásával és közvetlen részvételével kovácsolták a fegyvert a hitleri agresszióhoz. Ma az Egyesült Államok államhatalmi szerveiben mindinkább megnyilvánul azoknak a kapitalista monopóliumoknak a befogása, amelyek annakidején elősegítették a második világháború előkészítését és kirobbantását. A párizsi egyezmények azt bizonyítják, hogy egyes hatalmak, és mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok vezetőkörei, most is a német militarizmus feltámasztására törekszenek és imperialista terveik valora- váltásában megpróbálnak Nyugat-Németország felfegyverzésére támaszkodni. Ezek az egyezmények megteremtik az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország agresszív köreinek a német militarizmussa! alkotott katonai tömbjét. Ezek az egyezmények olyan a'kut jelentenek, amelyet a német nép háta mögött, továbbá a többi európai állam népeinek háta mögött kötnek; e népeket ugyanis — mint ismeretes — ez egyezmények előkészítésénél senki sérti kérdezte meg. Egy ilyen agresszív tömb nem szolgálhatja az európai béke és biztonság érdekeit. Ennék az agresszív tömbnek a megalakítása kiélezi az európai helyzetet, jelentős mértékben fokozza egy új világháború veszélyét. Ennek az új katonai tömbnek létrehozása ellentétben áll az 1944. évi francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel és az 1942. évi angol-szovjet háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel, amelyek előírják, hogy Franciaország, Anglia és a Szovjetunió együttes intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a német militarizmus részéről lehetetlenné tegyen egy új agressziót. Ez a katonai tömb ellenkezik mind a jelen értekezleten résztvevő államok, mind más államok nemzetközi egyezményeivel, amelyeknek célja a béke és biztonság biztosítása minden európai állam részére. Nyugat-Németország felfegyverzése és katonai csoportosulásokba való bevonása összeegyeztethetetlen azokkal a német militarizmus újjáéledésének megakadályozására vonatkozó nem-' zetközi kötelezettségekkel is, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, majd pedig Franciaország is vállalt a potsdami egyezmény alapján. Azoknak a kötelezettségeknek a megszegésére, amelyeket az Egyesült Államok, Francia- ország és Anglia az említett szerződésekben és egyezményekben vállalt, aláássa a bizalmat az államok kölcsönös viszonyában és engesztelhetetlen ellentétben áll az európai népek biztonságának érdekeivel. Ennek az új katonai csoportosulásnak a megalakítását azzal indokolják, hogy erre az említett tömbben résztvevő államok biztonsága érdekében van szükség, jóllehet valójában senki sem fenyegeti ezeket az' államokat. Nyugat-Németország felfegyverzését és egyes nyugati országok ka-, tonai csoportosulásaiba való bevonását azzal próbálják indokolni, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való viszonyt az „erő helyzetéből“ kiindulva kell kialakítani. Ügy állítják be a dolgot, mintha ez a politika kedve-, zőbb feltételeket teremtene a tárgyalásokhoz és a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezéséhez. E politika máris eléggé lejáratta magát, de hívei nem titkolják, hogy olyan határozatokat szeretnének rákényszeríteni más államokra, amelyek egyes nyugati hatalmak imperialista körei számára előnyösek. Valójában ebben kifejezésre jutnak az említett körök világuralmi törekvései. Néni szabad azonban megfeledkezni arról, mivel végződtek a világuralomra törők efféle kísérletei. Ismeretes, hogy egyes európai államok katonai csoportosulásai, amelyek Európa más államai ellen, irányultak, a múltban is létrejöttek. A második világháború előtt a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország agresszív katonai csoportot létesített, amelyhez a militarista Japán is csatlakozott. Az „Antikomintern Egyezmény” néven ismert csoportosulást szervezői „ideológiai“ motívumokkal próbálták igazolni. Ez azonban lényegében olyan lepelnek bizonyult, ameltyel e katonai tömb igazi agresszív jellegét próbálták titkolni, amely tömb a világuralom kivívását tűzte céljául. Ismeretes, hogy e katonai csoportosulás szervezői viselik a fő felelősséget a második világháború kirobbantásáért. Valami hasonló ismétlődik meg most, amikór az (Folytatás a 3. oldalon.)
