Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)
1954-11-03 / 260. szám
1954 november 3, szerda ISEPLÍf a Edouard Herriot távirata a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötteihez Edouard Herriot, a francia nemzetgyűlés örökös tiszteletbeli elnöke válaszolt arra az üdvözlő táviratra, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldötteinek egy csoportja intézett hozzá a Szovjetunió és Franciaország közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésének 30. évfordulója alkalmából. A választávirat így hangzik: A. Volkovnak, a Szövetségi Tanács elnökének, V. Lacisznak, a Nemzetiségi Tanács elnökének, M. Szuszlovnak, a Szövetségi Tanács külügyi bizottsága elnökének, D. Sepilovnak, a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottsága elnökének, M. Jasznovnak, a Moszkvai Városi Tanács elnökének, A. Nyeszmejanovnak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökének, D. Szkobelcinnek, I. Eren- burgnak, N. Tyihonovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldötteinek Moszkva. Köszönöm megható táviratukat, amely kedves emlékeket ébresztett bennem. Boldog vagyok, hogy abban a nehéz időben megteremthettem országaink között a diplomáciai viszonyt. Azt hiszem, nem lehet büntetlenül letörölni a térképről egy olyan nagy országot, mint az önöké. Ma az a véleményem, hogy Európa egyik részének szövetsége csak önkényes és ingatag megoldást jelent, j Mint régi francia republikánust szenvedélyes váiy i tölt el, hogy a népek és i különösen a mi két ne- j pünk a tartós béke felt.éte- j lei között dolgozhasson és j élhessen anélkül, hogy félnie kellene egy ostoba háborútól. Kérem, tolmácsolják üdvözletemet az orosz népnek. Edouard Herriot. Megkezdődtek az amerikai kongresszusi választások Az Egyesült Államok állampolgárai ma az urnák elé járulnak, hogy megválasszák a képviselőház 435 képviselőjét, 37 szenátort (a szenátus egyharmadát) és 33 kormányzót. A választásokon dől el az a kérdés, hogy az elkövetkező négy esztendőben a két nagy amerikai párt — a köztársasági párt és a demokrata párt — közül, melyik fogja részben vagy egészben — ellenőrizni a kongresszust. Jelenleg az a helyzet, hogy a köztársasági párt mind a szenátusban, mind a kongresszusban csak igen csekély többséggel rendelkezik. Megnyílt a német-szovjet barátság hónapja A német-szovjet barátság hónapjának kezdete alkalAiuei’ikai ügynökök bukása a brazíliai választásokon V. Csicskov a Pravda . keddi számában kommentálja az október elején lezajlott brazíliai választások eredményeit. Brazíliában a Kommunista Pártot törvényen kívül helyezték — írja a Pravda — Nyíltan nem állíthatott Jelölteket és nem indulhatott a választásokon. A Brazíliai Kommunista Párt azonban ennek ellenére — az egész brazil nép támogatását élvezve — tevékenyen részt vett a választási hadjáratban. A Kommunista Párt felhívta a népet, szavazzon a haladó jelöltekre és támogassa a munkáspárt jelöltjeit. A brazíliai választások a terrornak, az erőszaknak, a választók elemi jogai sárbatiprásának jegyében zajlottak le. A választások napján a brazil hatóságok minden eszközt felhasználtak arra, hogy biztosítsák jelöltjeik győzelmét. És mégis — jegyzi meg Csicskov — a terror, az erőszak és a csalárd módszerek sem mentették meg a vereségtől az amerikai tőke brazíliai ügynökeit. A választások eredményeiről közzétett adatok azt mutatják, hogy az amerikai csatlósok súlyos vereséget szenvedtek. A 42 megválasztott szenátor közül a kormánypártnak csupán 7 jelöltjét sikerült bevinni a szenátusba; 34 megválasztott szenátort azok a pártok jelöltek, amelyek a munkáspór- tal együtt indultak és a kommunisták támogatását élvezték. A megválasztott 11 kormányzó közül nyolc a munkáspárt híve. A választások — írja befejezésül Csicskov — azon túlmenően, hogy a brazíliai Amerika-barát erők vereségét jelentették, világosan kifejezésre juttatták a brazil dolgozók növekvő egységét az amerikai tőke latinamerikai önkénye ellen vívott harcban. A választások az amerikai „erő politika“ újabb kudarcát hozták. mából Berlinben hétfőn a Sztálin-íasori sportcsarnokban ünnepi esj:et rendeztek. Az esten megjelent Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, Otto Grotewohl miniszter- elnök, Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettes és a kormány több tagja, valamint G. M. Puskin szovjet nagykövet. Az ünnepi esten valamennyi berlini körzet lakosságának több, mint hatezer képviselője vett részt. Johannes Dickmann, a népi kamara elnöke mondott megnyitó beszédet, ü Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójának műsora A Magyar Rádió nyíregy- házT'studiója közli “Kallga- tóival, hogy mától kezdve fél hét helyett este fél hatkor kezdi adását a 223.8 méteres középhullámon. — Mai műsor: A stúdió postája. — Hírek. — A falu barátja. Riport. Farkas Gyula gyűltelek! tanácselnökről. — Egy levél nyomában az Árpád-utcai munkásszálláson. Tudósítás. — Földművelésügyi tanácsadó a burgonya tároláséról. — Szórakoztató zene. „ ti I V A I I. A \ “ VENDÉG Bemutatókra, tapasztalatcserékre általában meghívás útján jutnak el a résztvevők. Az, hogy meg se hívják, csak úgy a maga elhatározásából menne el valaki ilyen helyre — szinte „itónaueft" csernek számít. Ilyen „hallatlan’, nem mindennapi eset történt október 29-én Rajz Frigyes rakamazi egyénileg dolgozó paraszttal. <J ugyanis item kapott meghívót a Gyulatanyai sílózási bemutatóra, csupán hallotta hírét, mégis oda utazott. A júniusi határozat óta Rajz Frigyes érdeklődő és nyugtalan ember lett: minden érdekli, amivel gazdálkodásának eredményeit fokozhatja, mindaddig nyugtalan, amíg valamely termelési módszert tövéről- hegyére meg nem ismer és fel nem használ gazdaságában, hogy több búzát, tejet, zsírt termeljen. Persze emellett arra is törekszik, hogy jobb és olcsóbb terméket állítson elő. — Ezért érdekli annyira a silózás is. A tapasztalatból már megbizonyosodott ennek jóságáról, dehát sok mindent nem tud még róla. Ezért ment el a Gyula-tanyai kísérleti gazdaságba, ezért járt egész nap mindent megfigyelő szemekkel, ezért hallgatott figyelmesen minden érdemes szót és jegyezte noteszébe, ezért kert engedélyt a felszólalásra is Piacsek elvtárs előadása után. Tavaly ősszel állami hitel segítségévei építettem téglasilót — mondotta Rajz Frigyes. Nem voltam a si-i ioZcisra ídikeszütvc, mszen a gazdasági év kezdetén azon gondolkodtam, hogy végleg abbahagyom a gazdálkodást. De amikor tapasztaltam, hogy könnyűének a parasztokon még silóépítéssel is, hirtelen elhatározásra jutottam: megépítettem a silót és a csutkát melasszal besilóztam. 60 nap múlva kezdtem meg az etetését 2 tehénnel és 2 üszővel. Eltartott 3— 3 és fél hónapig. Mondhatom, hogy a tehenek, amelyeket igázni szoktam, szinte meghíztak tavaszra. A tejhozam 3 literről 7 literre emelkedett egyeden- kint. Az üszők is sokat fejlődtek, pedig abraknak színét se látták. A siló után csak szénát kaptak. Az idén már készültem a silózásra. A tarlóba siló- csalamódét vetettem, de a szárazság miatt nem sikerült. így hát csak csutka és takarmányrépa van. — Melaszt egyelőre nem kaphatok. Kérdem, hogyan teletne ezt szakszerűen be- silózni? A választ Krakomperger elvtárs, állattenyésztési osztályvezető adta meg: — A jó silókészítésnek az a lényege, hogy kellő cukor- és létarUlmú takarmányból készítsük. A takarmányt minél jobban fel kell aprítani szecskázéssal, vagy a gépállomás szál-lépőjével. Jól össze kell keverni és letaposni, hogy a levegő kiszoruljon közüle. Magát a silózóst a tehető leggyorsabban hajtsuk végre. Tekintve, hogy a kukoricaszár keményítőtar-. talma attól függően, hogy korán, vagy későn taka- rult-e be, 10—40 százalék, a tejsavas erjedés megindulásához szükséges cukor rendelkezésre áll. A felszeletelt takarmányrépa a nedvesség nagy részét biztosítja. — Köbméterenkini) egy—másfél mázsa répa-i szelet és kevés víz réte- genkinti szétlocsolása jó erjedést biztosít. A siló mennyiségét célszerűen növelhetjük napraforgó tányér, csicsókaszár, csalán, pelyva, törek, stb. felhasználásával. Rajz Frigyes a választ megköszönte és csendesen hozzátette:: — Megérte a mai napot, még ha hívatlan vendég voltam is. Krakomperger elvtárs mosolyogva szólt vissza: — Mi nem tekintjük. Rajz Frigyest és hozzá hasonló érdeklődőket, hivat-! lan vendégeknek ma sem. és a jövőben sem.,, Rendelkezés az állami tartalékföldek hasznosításáról A Mezőgazdasági Értesítő közli a földművelésügyi miniszter utasítását az állami tartalékföldek hasznosításáról. Eszerint a tartalékföldekre a már korábban kiadott rendeletek az alábbi kiegészítésekkel érvényesek: Az 1954—55. gazdasági évben a tartalékföldek hasznosításánál a termelő- szövetkezeteket előnyben kell részesíteni és kérésükre a még nem hasznosított állami tartalékföldeket használatukba kell adni. — Ha erre igényt nem tartanak, a földet állami vagy célgazdaságoknak kell juttatni. A kiadott külön rendelkezéseknek megfelelően állami tártalékföldekből kell kiadni a gépállomási dolgozóknak a háztáji és a pedagógusoknak a konyhakerti földeket. Azoknak a dolgozó parasztoknak a földjeit, akik valamelyik termelőszövetkezetbe beléptek és a cserét a belépésükkor a termelőszövetkezettel együtt kérik, még A Magyar Közlöny 1954 november 2-i 85. száma közli a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának; 69 1954. MT. számú rendenem hasznosított állanü tartalékföldekkel lehet ki-i cserélni. Azok a dolgozó1 parasztok, akik a termelő- szövetkezetből kiléptek és1 bevitt földjük helyett gyenge minőségű földet kaptak vissza, a kiadott föld helyett állami tartaléktőidet kérhetnek. Az utasítás a továbbiakban a haszonbérleti szerződésekről intézkedik. letét a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. Megjelent a nyugdijrendeiet végrehajtási utasítása A kisvárdai járási könyvtárban Nagyon igaznak tartom aj mondást, hogy az embernek legjobb barátja a könyv. Mindig mond valami újat, érdekeset, amit eddig még nem tudtunk. Gerok német költő úgy jellemzi: „Öröm nemesebb lesz általok, s megédesülnek könnyeid.“ Gorkijnak az a véleménye, hogy: „A könyv a tudás forrása“. Egyre többet kell tudnunk. Ismernünk kell a múltat, mert annak ismerete rfélkül lehetetlen megértenünk, értékelnünk a jelent, és a jövő céljait. Megismerhetünk a könyvekből emberi jellemeket, tulajdonságokat, és megismerhetjük az embert. Ezek a gondolatok forognak fejemben, amikor a kisvárdai járási könyvtárba benyitottam. Sokan nem. tudják még, milyen értékes helyre nyitnak, ha a könyvtárba lépnek. Szépen, rendesen, katonásan sorakoznak a könyvek a polcokon, külön-külön csoportosítva szépirodalom, természettudomány, társadalomtudomány és így tovább. Két helyisége van a könyvtárnak: egy könyvtár- szoba és egy olvasószoba ízlésesen berendezve. Ezt a szép helyiséget látva, megkérdeztem, volt-e itt a múltban könyvtár? Mikor azt a feleletet kaptam, hogy „nem, itt nem volt könyvtár“, nem lepődtem meg. 1952-ben alakult meg a jelenlegi könyvtár Sípos Mária vezetésével. Rosszul mondtam. Mit lehet egy olyan helyen vezetésnek nevezni, ahol az ember egyedül végzi a munkát, egyedül leltározza a könyveket, szervezi az olvasókat? 1953-ban már hárman dolgoztak, egy szervező és egy kölcsönzőt osztottak még be. Persze, a munka egyöntetű, — egyformán kel! érteni mindegyiknek mindenhez. Az olvasók száma is kevés volt. 1953 januárjában 350. Nagyon kevés ez a szám és oly szépek a könyvek! Annyit lehet belőlük tanulni! Meg kell szerettetni az emberekkel! — ez pedig a legnehezebb dolog. Olyan embereket behozni a könyvolvasók táborába, akik „időpocsékolásnak“ tartják az olvasást. És megkezdték Sipos Máriáék ezt a nagv I munkát. A könyvet hónuk alá csapták, és elindultak vele az emberek közé ház- ról-házra, felkeresve jóismerőst és barátot. A következő hónapban 500, áprilisban 1000 olvasó az eredmény. Az év végére 1400-an olvassák Kisvárdán a könyveket. „Nehéz idők voltak ezek!“ — mondja Máté Lászlóné, Sípos Mária helyettese, mert Mária kiutazott valahova — a községek könyvtárosait segíti jótanáccsal, jó szóval. Valóban ez az idő a könyvtár hőskora volt. Kevés volt a könyv, — mindössze 1800 kötet — és három darab láda — teszi még hozzá mosolyogva Máté Lászlóné. Bútoruk sem volt. A benti munka mellett a kinti munkát is végezni kellett. Járták a falvakat, szervezték a könyvtári hálózatot. Amikor látta a tanács, hogy eredményes a munkájuk, — segített. Üj, jobb helyiséget kaptak. Ma 1600 az olvasók száma és a járási könyvtár mellett Kisvárdán még két fiók-könyvtár működik, A könyvtár most sokkal! nagyobb feladatokat old i meg, mint az elmúlt évben, j A városi könyvtár teendőin kívül segít a járás te- J rületén lévő 44 népkönyv- j tárnak. Mindezekhez ketten vannak. — ez az egyik panaszuk. Igaz ugyan, hogy ki akarják bővíteni a könyvtárosi' gárdát, de már | elég régen húzódik az ügy. | A másik panasz — és amit ' mi is helytelennek tartunk j— rossz a járási kultúrház és a könyvtár kapcsolata. ! Nemrégen történt, hogy Kó- I ródi László, a kultúrház j igazgatója kijelentette, jhogy: „a könyvtár olvasó- j szobájára szüksége van“ — j és ezt el is vette. Szomo- j »man nyugodtak bele Sipos ! Máriáék a megváltozhatat- ! lanba. „Nem tehet semmit tenni“ — mondják most is ' iemondóan. Szeretnénk, ha a kultúrház vezetősége megértené. mennyire szükséges egy könyvtárban az olvasószoba. Igaz, hogy nem ülnek be egy-egy napra az emberek olvasni, de egykét órát sokan töltenek ott. Átutazók, ha várniok kell, vagy vidékiek, akik vásárolni jöttek — felkeresik a könyvtárat. És ez nagyon szép eredmény. Azt mutatják ezek a jelenségek, hogy a kisvárdai járásban egyre többen szeretik meg a könyveket. a tudás fegyverét. Annyi segítséget és megbecsülést igazán megérdemelnének a könyvolvasók és a könyvtár dolgozói, hogy olvasószobájuk legyen. ¥ Nem volna helyes a kép, ha nem beszélnénk arról, amit Sípos Máriáék, mint városi könyvtárosok végeznek. A kora délután a diákoké. Iskola, vagy ebéd után első útjuk idevezet. Az esti órákban aztán jönnek a felnőttek, a dolgozók. Munkások a Vulkánból, üzletekből, orvosok, pedagógusok. Főleg szépirodalmi és mező- gazdasági tárgyú könyvek iránt érdeklődnek. Legkeresettebbek Jókai, Mikszáth, Móricz könyvei, de az új magyar irodalom termékeit is igen kedvelik. Büszkén mondja Máté Lászlóné: „Nincs olvasatlan könyv egy sem nálunk“. Szeretettel foglalkoznak a közönséggel a könyvtár dolgozói, ez az oka annak, hogy olyan sokan olvassák a könyveket Kisvárdán és a járás területén. A könyvtárban még nem volt harag, hogy „nem jó könyvet kaptam". Mindenkinek tudják mi az ízlése, mit szeretne olvasni, és ezt az ízlést igyekeznek fejleszteni, helyes irányba terelni. Még egy nagyon szép dolog és követendő példa a megyében, hogy a gyermekeket a könyvek tisztaságéhoz is hozzászoktatják. Meglepődve láttam, hogy a gyerekek minden könyvet tisztán és befedve hoztak vissza. # Mikor búcsút veszek Kis- várdától, fenn már ragyognak a csillagok. Mégegyszer visszanézek a város széléről, — újra látom a régi vár romjait. Elporlasztották már a szelek, a viharok, — de mintha most újra a régi lenne. Az egyik ablakból gyenge fény szűrődik ki, mintha látnám a költőt, Balassi Bálintot a papir fölé hajolni. ír. — Szeretett itt lenni, hosszabb időt tölteni ebben a kedves fészekben, s nézni, — a jobbágyviskókat. Ezek ablakai sötétek voltak. Csupán egy-két házból csurgóit vékony sávban a mécses fénye. Most a várost villany világítja meg, nem járnak sötétben az itt élő emberek: A házakban Balassi versét olvassák. Sz. Mi
