Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)
1954-11-05 / 262. szám
fi C P L P: P 1954 november 5, péntek cÁ magcuLztős lujij hu katűitá{a jVI emsokára feltűnt a L ’ község határát jelző tábla: Hodász. A nap már lenyugvóban volt. Az út baloldalán egy új ház tűnt fel. S ahogy rohant a kocsi, feltűnik a második, harmadik. A vidéket sűrűn látogató embernek már fel sem tűnik, hogy ebben a faluban is, meg a másikbafi is építkeznek. Mégis meglepődtem. Ennyi új házat, mint itt Hodászon, nem láttam mostanában egy faluban sem. Már a tizediknél tartottam a számolgatásban: abbahagytam. Az elsőt még építették. Tornáca is lesz. A másiknak az ablakaiból virágok kandikálnak ki. Itt már laknak. A következőt éppen cserepezték. Egyszóval, úgy nőnek ki az új otthonok a földből, mint erdőben a gomba. Nagy sürgés- forgás. Meszelés, sárcsiná- lás, tapasztás és még sok fninden más munka, ami a házépítéssel jár. Ez a kép villant fel előttem néhány perc alatt, míg a tanácsházához érkeztünk. Formálódik a község, formálódnak az emberek. Pezsgő élet van a faluban. Sokan most jönnek haza a mezőről, a fiatalok ott csoportosulnak a tanácsháza előtt, az utcasarkon. Beszélgetnek. Kerékpárok, motorbiciklik sorakoznak a tanácsháza bejáratánál. Most mozgalmasabb az élet itt is, mint szokott. Hogyne; Hisz most vannak a jelölőgyűléseki * A tanács házán nagy a sürgés-forgás. Az elnököt kerestem. Benyitok az egyik irodába; Éppen a jelölőgyűlésekkel foglalkozott. Telefonált, „Ma este lesz két gyűlés. Liszkai elvtárs? Igen, ott leszhji4* Liszkai, Liszkai — emlékeztem hirtelen. Hisz őt keresem. Na, már ha itt tartunk, érdeklődöm az elnöktől ÍSj-= Ismeri Liszkai elv társat, a tanítót? r-i Tíz éve dolgozom vele. Nem kis idő az — tűnődik, majd folytatja, ■— Tanácstagnak jelölték újból, tas Már volt tanácstag? — Volt-e? Bizony, hogy volt. Nem hiányzott egyetlen tanácsülésről sem. Nekem két szóból annyi a véleményem: példamutató kommunista. Qimon elvtárs, a községi ^ pártszervezet titkára veszi át a szót. Úgy van, ahogy az elnök elvtárs mondja. Liszkai elvtárs pártvezetőségi tag. Négy éve dolgozunk együtt. Lassan, nyugodtan, elgondolkozva beszél Ügy, mintha családja valamelyik tagjáról beszélne. Mintha az apjáról idézne emlékeket. Dicséri. * Ki lehet és milyen ez az ember? őszintén szólva, nehéz dolog ilyen rövid helyen erre feleletet adni. Nem könnyű egy ember arcképét kialakítani. Olyan rajzot adni, amely tévedhetetlenül belső lényét fejezi ki. Különösen nehéz pedig olyan emberről, mint Liszkai elv- társ, akinek egész élete csupa hétköznapokból áll. Akinek mindennapi munkája belevegyül a falu életének hétköznapi szűk, de tartalmas, csendes és mégis pezsgő életébe. # A választ erre éppen ez a falu adja meg, melyének kis, de együttesen jelentős feladatainak megoldásához az elmúlt huszonöt év alatt sűrűn kapcsolódik a falu tanítójának neve. Messze van a huszonöt év távlata, de 1944 novemberére még jól emlékszik a falu. Éhezett a hodászi nép. Nem volt kenyere. A terményraktár ott állt megtelve gabonával. De alá aknázták a németek. Menekültek. Nem érkeztek már felrobbantani. Liszkai elvtárs néhányuk segítségével megmentette a gabonát, összeírta az ellátatlanokat. Hatszáz mázsa kenyérnek- valót osztottak ki az éhezők között. Ott élnek a falu népének emlékezetében, szívében a falusi tanító tettei. Emlékezetében él Nehéz Jánosnak, a Rákóczi tsz. tagjának és feleségének is. De még inkább lányuknak, Marikának. Liszkai tanító bácsi nevelte. Amikor elvégezte a nyolc általánost és tovább akart tanulni, ott állt. mellette. Beutazott Mátészalkára, hogy tanítványát felvegyék iskolába. Teljesült Marika legnagyobb vágya. Most szorgalmas tanulója az irodai szakiskolának... A lig két éve történt. <rx Ifjú Lakatos Gyula régen elvégezte már az általános iskolát. Megszerezte az érettségi bizonyítványt és felkereste volt tanítóját. Ügy ment hozzá segítséget kérni,, mint az apjához. Elmondta, hogy szeretne tanító lenni. Ehhez kérte volt nevelőjének segítségét. Liszkai elvtársnak sok fáradságba került, de elintézte. Lakatos Gyuszi nem is okozott csalódást az egri pedagógiai főiskolán. Mert bizony Liszkai elvtárs lelkére kötötte: „Nem szeretném, ha szégyent hoznál a falura." Arra is gondolt, hogy egyszer 5 is csak kiöregszik ebből a mesterségből. És hát miért ne falubeli parasztgyerek tanítsa a hodászi dolgozók gyerekeit? Gzáz szónak is egy a vége: a falu tanítója olyan ember, aki egész életét a népért, az ifjúságért, a családjáért áldozza. Fiatalos lelkesedéssel dolgozik ma is. Pedig már csak egy év választja el élete delétől. Művelt embereket akar nevelni. Ez az elv vezérli. És emellett szigorúan kitart. Tettei, tanítványainak befutott életpályái igazolják munkásságát. „Minden fiatal végezze el a nyolc általánost!“ Ezt mondta nekünk, amikor felkerestük. És igaza van. Az egyre jobban fejlődő ország — kultúrában fejlett embereket követel. És hogy ez így legyen, ezért ő is tesz valamit. Pócsi Györgyöt ő hozta be a munkából, hogy elvégezze a nyolc általánost. A tanító, aki látta a gyerek képességeit, tehetségét, hosszas türelemmel rábeszélte arra, hogy érettségizzen le. A Pócsi- család most büszke a fiúra, aki Debrecenben az egye tem természettudományi karán kutatóvegyész-hallgató. Az öreg Pócsi, aki a múltban harmados volt, nem is győz hálálkodni ezért a hodászi tanítónak. Hogy mennyit és mit tett a gyerekekért, hogy télen is jól fűtött teremben tanuljanak, nyugodtan, kényelmesen, annak csak az öreg iskola falai, meg a gyermekek lehelnek a megmondhatói. Most is azon töri a fejét, hogy a téli időszakban délután is megszervezze a. tanítást azok részére, akik otthon nem tudnak nyugodt körülmények között tanulni. Csupa szív ez az ember. Kommunista. A párt harcosa, aki a maga posztján valóban helyt áll. Szereti faluját, az embereket, de legjobban a gyerekeket. Még az úri világban történt. Tél volt, dermesztő hideg. Az egyik gyermek hiányosan öltözve, dideregve állított be az iskolába és odaállt a kályha mellé. A falu tanítójának összeszorult a szíve, a szeme könny- belábadt a reszkető gyermek láttán. Üzent feleségének, hogy küldjön a gyerekekéből egy cipőt, meg harisnyát. Felöltöztették. Megkönnyebbült, a gyermekre mosolygott, megsimogatta a fiú buksi fejét és folytatta a tanítást. Pedig nekik sem volt otthon bőven .. $ T iszkai elvtárs most is l j tanít. Üj nemzedéket nevel a magyar hazának. Magasztos ügyet szolgál. Erre gondoltak választói is, amikor a XI. kerületi lakosok örömmel, egyhangúlag jelölték a helyi tanácsba. * Magas, barna ember. Szeméből az értelem, a megbecsülés és a jóság sugárzik. Az emberek iránt érzett szeretet csillog benne. Amikor bemutatkoztam, sokáig nézte igazolványomat. Aztán kedvesen, de elutasítóan ennyit mondott: „Én csendben szeretek dolgozni, ne dicsérgessen engem". Nem dicsérgettem, csak a tényeket mondtam el. FARKAS KÁLMÁN. Jegyzetek a tiszadobi szövetkezeti k ultúro tthon ról Nagyon sok olyan dolog történik megyénkben, egy-egy községben, termelőszövetkezetben, ami papírra kívánkozik. A napokban Tiszadobon jártam, a milliomos Táncsics tsz-ben. Ismerik ezt a termelőszövetkezetet sokan, — nemcsak a mi megyénkben, másutt is az országban. Azzal váltak híressé, hogy jól dolgoznak tagjai, magukénak érzik a földet, amit közösen művelnek, s jó munkájuknak megvan az eredménye. Jönnek aztán tapasztalatcserére hozzájuk messziről. Legutóbb például a juhászok találkoztak itt. No, de nem is erről akartam szólni, hanem arról, hogy nemcsak a gazdálkodással törődnek ebben a tsz-ben, hanem a művelődéssel is. Ez pedig minden tekintetből követendő példa. A kettő úgy összetartozik, mint tavaszhoz a napsugár. Mert gazdálkodni ugyan lehet tudás nélkül is, csak any- nyival, hogy „így csinálta ezt az apám, meg a nagyapám'’ — de olyan is az eredménye. Viszont aki új és új ismeretekkel gyarapítja tudását, egészen új világba kerül. Ez a világ felszabadítja a régi előítéletektől, babonáktól, gondolkodóvá teszi az embert, s ha már gondolkodik, eredményesebb a munkája! FELÉPÜL AZ OTTHON A tiszadobi Táncsics tsz. tagjai ij.ataioí\, mu- sebbek egyaránt rájöttek ezekre az igazságokra. — Az év elején elhatározták, hogy építenek egy olyan házat, ahol művelődhetnek, tanulhatnak, szórakozhatnak. Még a télen elkészítette a kultúrház tervét id. Goch József, a tsz. kilenctagú építőbrigádjának egyik tagja. A terv szerint egy épületet alakítottak át, jobbanmondva csak az alapokat hagyták meg, a többit élőiről kezdték. Üj fal, új tető készült a volt főgépész lakásának helyén. A teremben színpad, aláépített kétfülkés öltözővel, egyik a lányoké, másik a fiúké. Vele szemben erkélyszerű mozivetítő. Vidáman haladt a munka. Vasárnaponként sok szorgos, dolgos kéz segített az építőbrigádnak. — DISZ-tagok, agronómusok, adminisztratív dolgozók és mindenki a tsz-ből, aki erezte: ez az otthon sajátjuk lesz. MOZIELÖADÄS HETENKÉNT KÉTSZER Az avatás után két héttel, — terven felül — már mozigépet vehettek 1-1.000 forintért. Most közbe lehet szól ni. ..Ez mind szép. — de honnan vették hozzá a pénzt?” Leleményesség kell hozzá! Szerződéses növényeik voltak. A cukorgyár, dohánygyár, s a r módja szerint folyó-ítot- ta a termelési előlegeket, amelyek szépen öszszegyűltek számlájukra. Innen volt a pénzük, berendezésekre, — a többit két kézzel teremtették elő. Azóta minden héten kétszer, szombaton és vasárnap tartanak mozielö- adást, amelyet nemcsak a tsz-tagok néznek meg, a faluból is eljönnek sokan. (A falunak van mozija emellett.) Olcsó helyárak vannak. A tsz.-problémákkal foglalkozó és a mezőgazdasági tárgyú filmeket ingyen vetítik. Az egyénileg dolgozókat természetesen meghívják ezekre az előadásokra. MIÉRT CSÜFOLÖDNAK A FIUK? A kultúrotthon élete most van kialakulóban. Eddig színjátszó és tánccsoportot alakítottak. — A színjátszók most kezdik tanulni a „Csikós“-t, nagy a kedvük hozzá, bizonyára olyan előadást tartanak majd belőle, amit megemlegetnek Tiszadobon. Eddig sem ültek tétlenül. Vidám jeleneteket adta elő. azután .egyíelvoná' os darabokat is tanultak. A nyárén mezőgazdasági akadémia (ék érkeztek egyhónaoe - ü '-mwakcrlatra. A br- csúestén közösen műsort adtak, közösen szerepel\agyecseden meg-alakull Szabolcs-Sxatmarmegye hetedik népi együttese Nagyecseden három héttel ezelőtt új népi együttes alakult Ezzel Szabolcs- Szatmár megyében hétre emelkedett a nagyobb népi együttesek száma. Nagyecseden az utóbbi években egy jól működő gyermek-játékcsoporton Kívül alig folyt valamilyen kulturális tevékenység. — A környéken az a hír járta, hogy itt a felnőttek nem érdeklődnek a kultúra iránt nem lehet őket megmozgatni. Az igazság inkább az volt, hogy meg se próbálták komolyan összefogni a községet, bár voltak erre alkalmas emberek itt is. A kultúrigény pedig ebben a községben is ott lappangott a fiatalokban, sőt még az idősebb emberekben is. A népfront-bizottság létrehozásával közelebb kerüllek egymáshoz az emoe- rek, megnőtt alkotókészségük, a kultúra iránti érdeklődésük. Három héttel ezelőtt, amikor meghirdették, hogy népi együttes alakul a községben, több, mint százan jöttek Össze. A második összejövetelen már annyian voltak, hogy be sem fértek a terembe. Az érdeklődés azóta is tovább nő. A fiatalok mellett szép számmal vannak idősebbek is, akik még ma is jól em-l iékeznek a régi, három napig tartó ecsedi lakodal- mas-játék minden mozza- natára. Szívesen vállalkoztak arra, hogy megtanítják rá a fiatalokat is. A nagyecsedi népi együt-í tes megalakult, első nagy' erőpróbájuk a község ha-J gyományainak feldolgozása,, az ecsedi lakodalmas elő-' adása lesz. Két hónap múl-' va kerül sor a bemutatkozó' előadásra. Az „Ecsedi lakó-' dalmas” előadásához hatvan-nyolcvan tag szükséges, de az együttesnek jóval több táncosa van. így! lehetőség van arra is, hogyl a fontosabb szerepre több1 tagot jelöljenek ki. — A; kompozíció még nincs teljesen kész. A három napig- tartó hagyomány anyagot kell a rendezőknek húsz: percbe sűríteniük. Az első' négy kép már kész. — Az együttes tagjai ezt gyakorolják, tanulják, a rendezők! pedig tovább dolgoznak az; előadás összeállításén. Eddig hetenkint csak egyszer: tartottak próbát. Most mór,, miután túljutottak az őszi; munka nehezebbik részén,' kétszer is összejönnek hetenkint, hogy mielőbb az! ^egész község gyönyörköd-! hessék e táncban és népi- játékban gazdag előadáson. Egy sarkvidéki szovjet városban 25 esztendővel ezelőtt alapították Igarka városát, amely a Sarkkörön túl fekszik. A város vidéke a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt igen gyéren lakott volt; lakói közül úgyszólván senki sem tudott írni-olvasni. A szovjet kikötőváros megalapítása óta eltelt 25 év alatt nagy változások mentek végbe: Igarkában jelenleg több, mint 20 iskola, 12 orvosi segélyhely, 5 kórház, 11 vörös sarok, 7 klub van. Különösen jól működnek az igarkai kul- túrházak. t(jív. ÍLí-G.l &£. IctilCóll a tánccsopert is. Három népitáncot adott elő. Azonban szomorúság érte őket. Az történt ugyanis, hogy a fiúk kinevették őket.— Mindig baj van a fiukkal Tiszadobon, szégyenlősek, nem akarnak táncolni. A lányok gondoltak egy nagyot, „magad uram, ha szolgád nincs” — közmondással élve — felöltöztek fiúknak, úgy táncoltak. És ebből lett a baj. Csúfolódni kezdtek a legények. Csúnya dolog volt ez tőlük. A DISZ- szervezetnek erősebben kellett volna a sarkára állni, s ha már megtörtént ez a dicséretesnek nem éppen mondható dolog, — megdorgálhatták volna a csúfolódókat. — Úgyszintén a tsz. vezetősége is. ŐRIZZÜK MEG A DOBI TÁNCOKAT S ez egyben figyelmeztető is. Olyan nagy az akarat, a tenni vágyás, a kedv fiataljaiban — es nincs aki foglalkozzon velük. Mennyivel helyesebb lenne, ha megfelelő irányítás mellett tanulhatnának. — Maradjunk csak a népitáncnál. Híres táncaik vannak a dobiaknak, például a „PadLüktető élet, folyik a fű-) r^sztelep kultúrházában. —1 Gyakran rendeznek filmbe-i mutatókat, ismeretterjesztő1 előadásokat, színielőadáso-1 kát; A színjátszókor nemrégiben bemutatta A. Szi-| mukov „A nyugalmazott' kapitány” c. színmüvét; a' kultúrcsoport tagjai szép- esztrádműsort állítottak! fissze a Szovjetunió népeinek dalaiból és táncaiból. Szép kultúrház épült a1 sarkkutatók számára nagyi előadótermekkel és tornateremmel. Tevékenyen dolgoznak az énekkar, a vonószenekar és a színjátszó-, kör tagjai. ra Kati” vagy a „Porko-| lábas”, amelyekről a fiatalok semmit vagy na-: gyón keveset tudnak. Az| öregek tudják még ezeket! a láncokat, jó lenne fel-; dolgozni őket, a kincseket megőrizni. Most elhatározták a kultúrcsoport tagjai, hogy megkérik Szőnyi Jánosné tanítónőt, tanítsa népi táncokra őket. Kövesházi Károlynál — szintén pedagógus — pedig, hogy a színjátszókkal foglalkozzon. Ha tanácsot kértek tőlük eddig is szívesen segítettek, bizonyára most sem fogják megtagadni a fiataloknak ezt a jogos kérését. A szereplés mellett arra is gondolnak, hogy most a hosszú téli hónapok alatt szabószati tan- folyamot, indítsanak. Ügv határoztak, hogy hetenként kétszer lesz foglalkozás. Szép számmal jelentkeztek már a tanfolyamra a lányok. így növekedik a fény, amelyet a tiszadobi kultúrotthon áraszt. Szentesi Magda. Bt?
