Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-284. szám)

1954-11-02 / 259. szám

f» á P U P 195á november 2, kedd A felszabadulás 10. évforduiogámik Míisiefie IMvíregyháscáii Szombaton ünnepeltek a nyíregyháziak. Száz és száz fáklya hirdette a fiatalok felvonulása alkalmával a város felszabadulása 10. évfordulójának nagy ese­ményét. A munkások, parasztok és értelmiségiek mind együtt meneteltek. Bensőséges ünnepség kere­tében emlékeztek meg a nagy évfordulóról a város minden rétegének képvise­lői a néphadsereg nyíregy­házi helyőrségének tiszti­klubjában is. Itt voltak a Hazafias Népfront Nyíregyházi Bi­zottságának nemzetiszínnel szegélyezett meghívójával a zsebükben a város legjobb­jai. Az elnöklő Fekszi Ist­ván elvtárs a megyei nép­front-bizottság nevében üd­vözölte a megjelenteket. A magyar és szovjet Him­nusz után Benkei András elvtárs, a városi pártbizott­ság első titkára emelkedett szólásra. Itenkci elvtárs ünnepi beszéde Vájjon ki ne emlékezne arra, amikor tíz évvel ez­előtt a német fasiszták csizmái taposták drága ha­zánk földjét, s nyomukban vér, pusztulás és könny fakadt? Ki ne emlékezne arra, amikor 1944-ben nyár­egyháza utcáin megjelen­tek az első német SS-ban- diták, es első ténykedésük az volt, hogy letartóztatták a legjobb hazafiakat? Két­ségbeesett helyzet uralko­dott városunkban, de az igaz hazafiság élt Nyíregy­háza lakóiban. Ezt juttatta kifejezésre sok olyan haza­fias tett, amellyel a nyír­egyháziak megmutatták: nem tűrjük a németek ga­rázdálkodását. Az egyik .nyíregyházi tanár meg is jegyezte: „A fasiszták az utolsó szalmaszálba ka­paszkodnak, de végzetüket nem kerülik el.” így is történt. 1944 őszén remény csillant meg váro­sunk dolgozóinak szemé­ben, s ezt a reményt az tá­masztotta az emberekben, hogy egyre erősebben hal­latszott a hős szovjet had­sereg ágyúinak dörgése, amely a sok évszázados el­nyomás, a gyűlöletes Horthy-korszak 25 eszten­dejének végét jelentette. Á pánik egyre nagyobb lett a népáruló vezetők között. Szohor Pál, az akkori pol­gármester a szirénák meg­szólaltatása közben adta ki a parancsot a város kiüríté­sére, hogy meneküljön mindenki. Az urak, a nép- nyúzók elmenekültek, de a város népe ittmaradt. Tgen nehéz idő volt ez. A kétségbeesés és egyben a remény ideje. A volt Kál- vineumban szállt meg a német robbantóosztag és pusztította drága városun­kat. Az utolsó méterekig felrobbantották vasúti há­lózatunkat, közel két hétig égett 500 vagon termény, amely a város ellátását biztosította volna. — így robbantották fel a vil­lanytelepet, így pusztult el legnagyobb gőzmalmunk. Még a kis Ér-patak hídját is felrobbantották. A ta­nyavilág gyönyörű lovait és teheneit hurcolták el a fa­siszták. Nagy árat fizettünk Horthy és cinkosai kalan­dor-politikájáért. De a mi népünk és városunk sza­badságáért az igazi áldoza­tot azok a hős szovjet ka­tonák hozták, akik itt nyu- gosznak városunk földjé­ben. Dugvin őrnagy, Pus­kin gárdakapitány és a töb­biek. akiknek nagyon drá­ga volt a mi szabadsá­gunk. de akik szívesen ad­ták életüket népünk felsza­badításáért. 1944 október 31. mérföld­kő városunk életében. Tíz évvel ezelőtt kezdődött, vá­rosunk igazi története. Megszűnt Nyíregyházán a fasiszták és a nyilasok rém uralma, a dicső Szovjet Hadsereg bevonulásával egy új szabad élet vette kezdetét. Tíz évvel ezelőtt a sza­badság első napjaiban leg­többen csak annyit tud­tunk, hogy végétért körü­löttünk a harci zaj, nyuga­lom költözött a városba. A rombadőlt és leégett házak a kifosztott üzletek, a vil­lanynélküli város, a vetet­ten földek sokakban azt a gondolatot ébresztették, hogy ezt sokáig nem fogjuk kiheverni. Egy kis c.oport, a kommunisták csoportja azonban hitt és bízott a romok eltakarításában, az új élet megindításában és elindította a harcot, a munkát az újjáépítésért, így alakult meg Nyíregy­házán a kommunista párt, így kezdtek hozzá a vil­lanytelep újjáépítéséhez, kiosztották a nagybirtoko­kat és kibontakoztatták a demokratikus eletet. Ebben adtak nekünk segítséget a város első szovjet parancs­nokai. Megtanítottak járni bennünket szép, de nehéz utunkon. Az első szavuk az volt hozzánk: „Mi ba­rátként jöttünk felszabadí­tani benneteket az elnyo­más alól. Nagy munka vár rátok és magatoknak kell intézni sorsotokat. A szov­jet népre, mint barátra, .. vi;g s' m íauo'v’ Ma, a 10. évforduló nagy ünnepén büszkén ál­lapíthatjuk meg, hogy Nyír­egyháza épül, fejlődik és lakosai egyre - jobban él­nek. Sokszáz hőse volt az elmúlt tíz év nagy építő- munkájának városunkban is. Számtalan dolgozó tűnt ki az építésben. Az érdem azonban a város minden dolgozóját illeti. Munkáso­kat, parasztokat, értelmisé­gieket és kisembereket. — Dicsőség és megbecsülés ezért városunk valamennyi dolgozóiénak az új törté­nelem formálóinak! Benkei elvtárs ezután a város dolgozóinak eredmé­nyes munkájáról beszélt, majd hazánk 10 éves fejlő­dését, az új szakasz politi­kájából ránk háruló felada­tokat ismertette. A követ­kező szavakkal fejezte be beszédét: A mai történelmi ünne­pünk alkalmával hálával kell adóznunk felszabadí­tónknak, a nagy szovjet népnek, amely világító fák­lyaként mutatja az utat az egész haladó emberiségnek. Mi, szabadságunk 10. év-, fordulóján megfogadjuk, hogy még jobban erősítjük a szovjet és a magyar nép örök, megbonthatatlan ba­rátságát. Éljen és viruljon Nyír­egyháza város szabad dol­gozó népe, éljen a hazán­kat és városunkat felszaba­dító dicső szovjet nép. Él­jen a nagy pártunk és népi kormányunk! Az ünnepség kultúrműsora A díszünnepség közönsé­ge nem felejti el ezt az es­tét. Nem felejti el azt, ami­kor a mintegy tíz főből álló felszabadulási staféta üd­vözölte az ünnepi gyűlést. Elmondották, azon az úton futottak most, ahol először léptek városunk földjére a szovjet csapatok, a Vörös­hadsereg útján. Aztán az úttörők vonultak be meg­hajtott zászlókkal, dobper­gés közepette és az egyik nyíregyházi kislány meleg szavakkal oroszul üdvözöl­te az elnökségben helyet- foglaló szovjet tiszteket. — Mindenki tapsolt, mindenki örült. A díszünnepség közön­sége nem sok ilyen ünnepet látott még. Nyíregyháza dolgozol együtt ülték meg nagy örömmel, a szabadság tudatának felemelő érzésé­vel a felszabadulás tízéves évfordulóját. Együtt gyö­nyörködtek a kultúrműsor­ban, a zeneiskola művészi hangversen yében. Szép volt, ahogy szom­baton a nyíregyházi dolgo­zók ünnepeltek. Szép volt, ahogy ragyogtak későn, este a rakéták fényei, ahogy a szabadságot hirdet­ték az ágyuk torkai, amely­ből díszlövések hangzottak el, szép volt ahogy ragyog­tak aznap este a boldog, kacagó nyíregyházi ember­szemek. A ti szavast ári ssilipépítkezésnél felkészültek a. téli munkára A vízműépítő vállalat ti- szavasvári főépítésvezető­sége olyan feladatot hajt végre, amely a mezőgazda- j ság fejlesztését segíti elő. A Keleti Főcsatornát hajózha­tóvá teszik. A főcsatornán mintegy 25 nagy műtárgyat; korszerű vasbetonhidakat, vízkivételi műveket és egy hajózó zsilipet létesítettek. A föépítésvezetőség dolgo­zói Tiszavasváriban most a Keleti Főcsatornából kiága­zó Nyugati Főcsatorna be­eresztő zsilipét építik, amelynek elkészültével az egész Hortobágy vízszegény, szikes vidéke dúsan termő rónává válik. Az építkezést végző dol­gozók versenykedvének és a versenyben elért eredmé­nyeinek köszönhető, hogy az ikerzsilip építésénél már több, mint 24.000 köbméter földet kiástak a zsilipgödör­bol, és 700 Köbméter betont dolgoztak be. A munka na­gyobbik része télre húzódik el. Télen 2000 köbméter be­ton bedolgozását, 2000 négy­zetméter zsaíuzási munkát, 200 köbméter állványfa be­dolgozását, 3000 köbméter földmunkát és 6 vagon vas bedolgozását kell elvégezni. A főépítésvezetőség teljesen felkészült a téli munkákra. Gőzkazánok gőzöléssel fog­ják az anyagokat felmelegí­teni és a bedolgozott betont a fagyásiéi megvédeni. A munkahelyeken melegedő!: állnak a dolgozók rendelke­zésére. Biztosították részük­re a vattás ruhát, esókö- penyt, gumicsizmát, bakan­csot, kesztyűt, kucsmákat stb. A dolgozók úgy ígérik: szaporán megy majd a mun­ka és 1954. évi tervüket >ie- cember 21-re teljesítik . i A jelöiőgyűlések fapcsztalcíei Számos jelölőgyíiléscn új kezdeményezések születnek. G észtereden, ahol Balogh József dolgozó parasztot je­lölték tanácstagnak, többek között felszólalt Varga Im­re dolgozó paraszt is. Kifo­gásolta, hogy a községi ta­nács végrehajtó bizottsága és a tanácstagok nem tö­rődnek megfelelően a köz­ség ügyeivel. Az orvosi la­kás ügyét például hosszú évek alatt sem tudták elin­tézni. Ezután Varga Imre kijeién tette, hogy a község dolgozó parasztjai elvárják, hogy a tanács társadalmi munkát szervezzen az or­vosi lakás építéséhez. * A jelöiőgyűlések helyes lefolyását gátolja az, hogy a végrehajtó bizottságok egyes elnökei és titkárai nem ismerik eléggé a ki­adott rendelkezéseket, sőt maguk a járási instrukto­rok sem. Hiba az, hogy a járási pártbizottságok sem ismerik eléggé a jelölógyű- lések technikai lebonyolí­tásának helyes formáit és csupán oolitikailan tájéko­zottak. Ebből eredt például az, hogy Panyolán a je- löiőgyűiéseken nem vá­lasztottak elnökséget, ha­nem ehelyett a választóke­rületi bizottsági tagokat szerepeltették. *­A jelölógyúléseket népne­velő munkával kell előké­szíteni, annak érdekében, hogy a választók valameny- nyien éljenek jelölési jo­gukkal. Nagyon rosszul csi­nálták Encsencsen, ahol nem folytattak ilyen meg­előző népnevelő munkát. Abból állt a jelöiőgyűlések előkészítése, hogy a hivatal- , segédet házról-házra küld­ték kiértesítés végett. Ez : teljes mértekben helytelen volt. * Az MNDSZ és ifjúsági szervezeteknek sokkal job­ban részt kell venni a jelölőgyűlések sikere érde­kében folytatott népneveiő- munkában. Különösen ak­kor, ha nők vagy fiatalok jelöléséről van szó. Ha ezt elmulasztják, a választó- polgárok nem értik meg, hogy milyen nagy jelentő­sége van az asszonyok és fiatalok jelölésének. így történt ez Kocsordon is. Néhány választó négy vá­lasztókerületben javasolt asszonyt tanácstagnak, azon­ban a választók többsége nem értett egyet jelölésük­kel. A választópolgárok úgyszólván valamennyien férfiak voltak és nem vet­ték figyelembe, hogy az asszonyok képviselőire szükség van a tanácsban. Abban az esetben, ha az MNDSZ-szer vezet az asz- szony választópolgárokat is mozgósította volna a jelölő­gyűlésekre, akkor nyilván­valóan asszony tanácstag­jelöltek is lennének Ko- esordon. * Sajnos, még igen kevés községben szervezték meg- a . áiasztási elnökség hivatali helyiségét, Szamosszegen vaa ilyen. Nemcsak hiva­talos helyiség ez, hanem agüációs központ is. Az iro­dában meg lehet találni a öze ég 10 éves fejlődésének idaí-vf. A. kisvárdai Járásban is vau tűit jaiátaui a begyűjtés munkáján A kisvárdai járás a ga- bonabcgyüjiés Hl. kate­góriájában országos első lett. Azonban az utóbbi idő­ben elhanyagolták a be­gyűjtési tervek teljesíté­sét, elbizakodíak a be­gyűjtési szervek. Ezt bi­zonyítják a legutóbb meg­vizsgált három községben tapasztalt hibák is. Nyírkárász az utolsó a kisváröai járás községei között. Igaz, még a ta­nácstagok sem tartják kö­telességüknek az állam iránti kötelezettségek pontos teljesítését. Hercz- ku József tanácstag 130 kiló kukoricával, 130 kiló napraforgóval, több mint 50 mázsa burgonyával, 142 kiló sertéshússal, 24 kiló tojással, 16.5 kiló ba­romfival és 189 liter tejjel tartozik. A községi tanácstitkár édesapja, id. Lesku And­rás szintén tartozik a nép államának. Lemaradásuk egyik oka, hogy a községi pártszer­vezet nem ad segítséget a begyűjtési tervek telje­sítéséhez. A párttagokat sem nevelik példamuta­tásra. Orosz László elv- társ, a pártszervezet tit­kára is hátralékos. így aztán nem is tudja helyt­állásra nevelni a pártta­gokat, a dolgozó parasz­tokat. A mezőgazdasági elő­adó, ífj. Lesku János ré­gen felszedte már burgo-i nyáját, mégsem teljesítet-, te burgenyabcadási köte-í lezcttségét. Mudri llcla dolgozó! paraszt — akinejt fia a! járási tanács pénzügyi osztályvezetője — többj mint 11 mázsa burgonyá-j val, 165 liter tejjel és 3“} kiló sertéshússal tartozik.) A községi begyűjtési megbízott átadta ugyan, aj begyűjtésben hátraléko-i sok névsorát a, tanácsel-j nőknek, azonban mind » mai napig a fiókban he-] verteti azt. Semmi intéz-, kedés nem lörtént még a! hátralékosokkal szemben. Igaz, ehhez a munkához1 a járási begyűjtési hivatal! sem adott segítséget. Két' hete senki nem járt! Nyírkárászban a járási begyűjtési hivataltól. Hasonlóan elmaradtak a begyűjtési tervteljesítés-; sei Tornyospálcán és Anarcson. Látható, hogy van mit tenni a kisvárdai járás vezetőinek, hogy jó hír­nevűket megtarthassák és! a november 7 tiszteletére folyó begyűjtési verseny­ben ismét az elsők kö-' zott szerepeljen járásuk.! Ha ezt akarják, sokkal: nagyobb felelősséggel vé­gezzék munkájukat. VARJÚ ISTVÁN megyei begyűjtési hivatal. Akadályozzuk meg a mezei pocok kártételéi A mátészalkai, csengeri és nyíregyházi járás több köz­ségének dolgozó parasztsá­ga fordult hozzám tanács­ért és a nyár folyamán erő­sen elszaporodott mezei pocok irtásának lehetőségei felől érdeklődött. Mivel a mezei pocok kár­tétele megyénk sok köz­ségében előfordul, az alábbiakban adom közzé azokat a tudnivalókat, ame­lyeket a pocokirtás eredmé­nyes végrehajtásához is­merni kell. A termelő mezei pocok­fertőzés észlelése esetén a kártételt jelentse be a ta­nácsnál. A községi tanács közepes vagy erős fertőzés előfordulásakor rendelje el és társadalmi úton szervez­ze meg az irtást. A fertőzés mértékét úgy kell megálla­pítani, hogy a fertőzött ha­tárrészen két-három helyen 100 négyzetméter területen betapossuk a pocoklyukakat és másnap megszámoljuk a kifúrt lyukakat. Ha a száz négyzetméteren talált la­kott lyukak száma 1—10, a fertőzés gyenge, 11—20-ig közepes, azon felül erős fertőzésről beszélünk. A pocok-irtást szántóföl­dön egérirtó Arvalinnal kell végrehajtani. A mérgezés elkerülése és az eredményes irtás biztosítása érdekében Arvalinnal egyéni irtást vé­gezni tilos. Az irtás költsé­geit az ingatlan birtokosai közösen viselik és az irtást is ők kötelesek végrehajta­ni a községi tanács és a nö­vényvédelmi ‘ zárszolgálati felelős irányítása és ellen­őrzése mellett. Az irtás költ­sége elenyészően csekély és mindenképpen megéri, hogy a termelők megszabadulja­nak az esetleges súlyos kár­tételektől. Közepes fertőzés esetén 1 kh-ra kb. V»—1 kg Arvalin szükséges, melynek kiskereskedői ára 10 Ft 90 fillér kilogrammonként. Lakott terület közelében Arvalinos irtást nem szabad végezni. Mindenképpen be kell tartani az óvatossági szabályokat és az irtást kö­vető két hétig a fertőtlení­tett területtől a baromfit tartsuk elzárva. Legelőn, kaszálón arvalinos irtást vé­gezni tilos, itt szükség ese­tés szénkéneggel kell az irtást végrehajtani, lehető-] leg ürge-irtással egybekap­csolva. Mivel a szénkéneg leszállítása hosszadalma­sabb, annak megrendelését a Megyei Mezőgazdaságii Igazgatóságnak már most! kell megküldeni, hogy az irtás jövő év április 15-ig végrehajtásra kerülhessen;! Ha a községi tanács a po-J cok-irtás szükségességét) megállapította, az egérirto! Arvalint a földművesszö­vetkezettel rendeltesse rneg] a Műtrágya és Növényvédő- szer Értékesítő Vállalati nyíregyházi, kisvárdai, vagy! mátészalkai Jerakatától. Az) Arvalin megérkezése után; egy határrészen egy napon; tapostassa be az összes po­coklyukakat úgy, hogy .V földeken a dolgozók egy-: mástól kinyújtott kartávol-) ságnyira, „csatárláncban1'! haladva végezzék a betapo- sást. Másnap ugyanezen a, területen ugyanígy halad­ván minden dolgozó a ki-! fúrt lyukba egy kis lapos' pálcika, vagy ferdén levá-j gott nádszál segítségével két-három szem Arvalint' helyez. A méreg behelye­zése után a lyukat nem kell betaposni. Mivel a mezei pocok a határban még sokféle enni­valót talál, az Arvalin hatá­sosságát fokozhatjuk úgy,i ha egy liter cukorgyári me­laszt négy liter vízzel hí­gítva 25 kg. Arvalinra lo­csolunk és azt összekever.* jük. Az így megédesített Arvalint a mezei pocok szívesebben fogyasztja. Hoványi Ferenc növényvédelmi felügyelő;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents