Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-26 / 253. szám
'Világ urate tártai eqjjje süljetek / Mai számunk 8 oldal I I ® I i ||Í I LAPJA [ XI. évfolyam, 253. szám ÁRA 30 FII LFR 1954 október 26, kedd ' ' “" A Éljen a Hazafias Népfront: a magyar népi érék eg-ységes, országépUő mozgalma! Erősítsük, növeljük termelőszövetkezeteinket A Hazafias Népfront felhívása A termelőszövetkezetek nagy többsége az elmúlt évek alatt sorozatosan bebizonyította, hogy a termésátlagokat korlátlanul emelni csak a nagy táblákon, a gépek és a fejlett agrotechnika alkalmazásával lehet. A szamoskéri Űj Elet termelőszövetkezetben már három éven ke- í észtül termeltek holdanként több, mint 130 mázsa burgonyát, míg a községi átlag csak 65—70 mázta volt. A nyírtasi Szabad Nép termelőszövetkezetben minden évben 2—3 mázsával magasabb a gabona termésátlaga, mint az egyénileg uolgozó parasztok parcelláin. A nagyüzemi gazdálkodás helyességét, fölényét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az elmúlt hat hét alatt megyénkben 373 család 500 tagja, 707 hold földdel választotta a szövetkezeti gazdálkodást. A benki Új Barázda termelőszövetkezetbe, ahol előlegként négy és fél kiló kenyérgabonát, másfél kiló árpát és 9.38 forintot osztottak munkaegységenként — 12 család lépett be. Az újfehértói Petőfi termelőszövetkezetbe 14 tagot vettek már fel ezen az őszön. Megyeszerte, de különösen a nyíregyházi járásban a belépők között igen sok azoknak a száma, akik a multév őszén léptek ki a termelőszövetkezetekből. A termelőszövetkezetek eredményei mellett a volt szövetkezeti tagok örömmel fogadták azt a kormányhatározatot, miszerint annak a visszalépő tagnak, akinek a kilépésből eredőleg állami tartozása van, azt egy évre fel kell függeszteni — kivételt képez a baromfi- és a tojásbeadási hátralék. Egy év után a bentma- radt tagoknak ezt a tartozást el keTTen- gedni. A Termelőszövetkezeti Tanács felhívással fordult a termelőszövetkezetekhez, hogy a határozat szerint a visszalépő tagoknak hasonlóan függesszék fel :a tartozásaikat. Ezt a kedvezményt a .termelőszövetkezetek vezetői, a pártszervezetek nem mindenütt ismertetik megfelelően a volt szövetkezeti tagokkal. A szövetkezetek népnevelői beszélgessenek erről a határozatról, keressenek fel minden volt szövetkezeti tagot, ne legyen egyetlen dolgozó paraszt sem, aki ne tudna erről a határozatról. Ez a befelé- fcrdulás nemcsak a határozat, hanem az eredmények ismertetése terén is fennáll. Az olyan jól gazdálkodó termelőszövetkezetekbe, mint a csenged Lenin, a fé- nyeslitkei Fürst Sándor, a nyírgyulaji Petőfi, a nyírbátori Vörös Csillag és még egy sor hasonló szövetkezetbe nem, vagy alig vettek .fel egy-egy tagot. A gulácsi Petőfi termelőszövetkezetbe azért nem akarják a jelentkező dolgozó parasztokat felvenni, mert a néhány hold földjük nem közvetlenül a tagosított tábla mellett van. Pedig a termelőszövetkezetben munkaerőhiány van! A termelőszövetkezetek fejlesztése telén van még számos egyéb hiányosság, melyek a deksozó parasztok belépését hátráltatják. Nem minden szövetkezetben vonzóak a gazdálkodás eredményei. A lehetőségek kihasználása terén még sok a tennivaló. A tiszabecsi Rákóczi termelőszövetkezetben semmi ok nem volt arra, hogy a vetést és a betakarítást október közepén kezdjék el. A belepni szándékozó dolgozó parasztok elsősorban azt tartják szemelőtt, hegy a jó gazda gondosságával végzik-e a munkát a szövetkezetben. Megfigyelik azt is, hogy milyen a vezetés, az egyetértés, hogyan érvényesül a szövetkezeti demokrácia. Nyilván az olyan szövetkezetbe nem szívesen lépnek be, ahol parancsolgatás Van, a tagoknak nincs beleszólása a vezetésbe, — mint a vajai Kuruc termelő- szövetkezetben. Egyes termelőszövetkezetekben helytelen „kizárási láz” van. Az ilki Lenin termelőszövetkezetből hét tagot zártak ki anélkül, hogy megkérdezték volna őket: akarnak-e továbbra is a szövetkezet tagjai maradni. A kizártak közül négy nem is volt jelen a közgyűlésen. Olyan asszonyt is kizártak, aki betegsége miatt nem tudott dolgozni. Ehhez hasonlóan a nyírmeggyesi Petőfi termelőszövetkezetben mór előre eltervezték, hogy 25 tagot kizárnak. A megrögzött tolvajoknak, lógósoknak nincs helye a termelőszövetkezetben, azonban a kisebb hibát vétőkkel a pártszervezetnek, a vezetőségnek idejében kell foglalkozni, nem pedig egyszerűen kizárni őket. A szövetkezeti mozgalom gátlója az is, hogy a fokozatossággal keveset törődünk. A járási szervek lebecsülik az egyes típusú termelőszövetkezetek alakítását, de ugyanígy a meglévőkkel való foglalkozást. Nem segítik őket, hogy alapszabály szerint működjenek és idővel fejlettebb fokra lépjenek. A nyíregyházi járásban számos olyan egyes- típusú csoport van, mint a paszabi Bessenyei. Már négy éves, de még alapszabály szerint nem működött, mert nincs aki tanítsa őket. A júniusi út, amit a harmadik párt- kongresszus jóváhagyott és a Központi Vezetőség legutóbbi határozata világosan leszögez, azt jelenti, hogy a termelőszövetkezet a falun a szocializmus építésének fő útja. A mezőgazdaság általános fejlesztése, a termésátlagok emelése nem ellentétes, sőt szoros összefüggésben van a termelő- szövetkezetek számszerű fejlesztésével, az új szövetkezetek alakításával. A hibák kijavítása, a gátlóokok megszüntetése elsősorban a kommunisták feladata, a járási pártbizottság, a tsz. pártszervezetének munkája. Meg kelt javítani a patronázsrmunkát, különösen vonatkozik ez a járási szervek felelős, kommunistáira. A járási pártbizottságok maguk is nagyobb felelősséggel foglalkozzanak a termelőszövetkezetek fejlesztésével, de ezt a felelősséget követeljék meg a járási tanácstól, tömegszervezetektől és a patronáló vállalatok igazgatóitól, kommunistáitól. A napokban kezdődnék a zárszámadási munkálatok. Eddig is nyitott szemmel figyelték a dolgozó parasztok a termelőszövetkezetek életét, de mégis a zárszámadás az, amely az évi munka mérlegét megmutatja. Ne feledkezzenek meg a kommunisták arról, hogy az ellenség sem alszik. Máris próbálja a szövetkezeti tagokat arra hangolni, hogy ..zárszámadáskor keveset kaptok, nem a tiétek a szövetkezet” és így tovább. Gégényben, ahol gabonából több, mint 5 kilót osztottak előlegként és emellett sok egyebet is kaptak már a szövetkezet tagjai, már eddig majdnem megkapták a tervezett munkaegység járandóságot, az ellenség azt próbálja elhitetni, hogy kevés jövedelemmel zárnak. A zárszámadás munkájába az egész tagságot be kell vonni, de ezen túlmenően gondoskodjanak a pártszervezetek, hogy a zárszámadás necsak a tagság, hanem az egész falu ügye legyen. Ismerjék a dolgozó parasztok necsak az egy munkaegységre eső jövedelmet, hanem a leltári adatokat is. Ne legyen egy szövetkezeti tag sem, akinek a noteszében ne lennének feljegyezve a szövetkezet adatai, hogy bármikor világos választ adhasson az érdeklődőknek. A járási pártbizottságok tanítsák meg a szövetkezetek tagjait a népnevelő munkára, segítsenek nekik az agitációs éi-vek összeállításában. — Természetesen elsősorban a hibák kijavításában kell segítséget nyújtani, mert a népnevelőszónak csak akkor van ereje, ha minden betűt tettek igazolnak. Nem beszélhet a helyes gazdálkodásról az a szövetkezeti tag. akinek szövetkezetében még nem fejezték be a vetést, vagy kint ágaskodik a kukorica-, és a napraforgószár. Az elért eredményekre hivatkozva, a hibák kijavításával, a kedvezményt nyújtó rendeletek ismertetésével az önkéntesség szemelőtt tartásával erősítsük, növeljük termelőszövetkezeteinket 1 MAGIAK HAZAFIAK! Közeledik hazánk íclszabadulasanak 10. évfordulója. Tíz esztendeje, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg győzelmes harcai nyomán szabad lett országunk, népünk. Üj élet indult el évszázadokon át tengernyi vérrel áztatott földünkön, uj ragyogó fejezet kezdődött hazánk, nemzetünk történelmében. Sikerekben, eredményekben, tapasztalatokban gazdag tíz esztendő van mögöttünk. Tíz évvel ezelőtt még háború pusztította országunkat; — ma a békés alkotó munka a teremtő erőfeszítések, a megvalósuló nagy nemzetépítö tervek országa hazánk. Tíz éve még a nagybirtokosok, nagytőkések gyarmata volt országunk; — ma a saját jövőjen munkál- Kodó, felszabadult nép otthona. Tíz éve még a tómegnyomor, a hárommillió koldus, az embertelen kizsákmányolás földje volt hazánk; — ma, a szocializmust építve, a kizsákmányolást megszüntetve, a népjólét szüntelen emelkedésének, a gazdasági és kulturális felvirágzásnak, nemzetünk újjászületésének az útját járjuk. Tíz éve még a néptói idegen, hazaáruló úri rend kormányozta országunkat; — ma Alkotmányunk alapján hazánkban minden hatalom a dolgozó népe. Tíz éve még idegen, piacra éhes imperialista nagyhatalmak játékszere volt hazánk; — ma független, szabad országban élünk, nemzeti szuverenitásunk, nemzeti becsületünk büszke önérzetével. A szenvedések, hányattatások kora elmúlt; életerős, fejlődő, jövőjében bízó nemzet él a Duna—Tisza táján. Hazánk évezredes történelme során, soha olyan erős nem volt, mint ma. Alig egy évtized alatt valóra váltottuk a nagy- nemzeti reformok egész sorát, amelyekről a legnagyobb hazafiak csak álmodni tudtak s amelyekért századokon át hiába hullott annyi honfivér. Magyar- ország gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális viszonyait gyökeresen megváltoztattuk, az egész világ előtt bizonyságot téve a magyar nép teremtő erejéről, tehetségéről, szorgalmáról. A magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, a dolgozó kisemberek megmutatták, hogy egy kis nép is, szabadon élve, alkotva, saját sorsának uraként, nagy tettekre s ha kell, nagyszerű áldozatokra képes. Mindaz, amit tíz esztendő munkájával, harcaival, erőfeszítéseivel elvégeztünk, elsősorban annak az eredménye, hogy munkásosztályunk vezetésével népünk milliói fogtak össze nagy nemzeti céljaink megvalósítására. Olyan tanulság ez, amit nem szabad elfelejtenünk. Ezt a tanulságot adja számunkra régebbi történelmünk is. Nemzetünk mindig akkor volt igazán nagy cselekedetekre, dicső tettekre képes, amikor a hazát szerető honfiak akarata közös célok szolgálatában egybeforrott. Hunyadi, Rákóczi, Kossuth seregeinek dicső harcai az elnyomás ellen, a reformkor küzdelmei, az 1919-cs proletárforradalom, a függetlenségi mozgalom harcai a Horthy- fasizmus, a hitleri gyarmatosítás eilen, — olyan példák ezek, amelyek örökre emlékezetünkben maradnak. És azt sem felejtjük cl, hogy mindig „mint oldott kéve” hullott szét nemzetünk, amikor népünk legjobbjai nem voltak egy akaraton. MAGYAR HAZAFIAK! Nagy feladatok állnak még előttünk. Az elmúlt tíz esztendő során olyan eredményeket értünk el, amelyekre méltán büszkék vagyunk, de a költő szavaival élve, nem mondhatjuk még, hogy „megálljunk, mert itt van már a Kánaán!” Sok mindent el kell még végeznünk népünk jólétének emelésére, hazánk felvirágoztatására. Az elért eredményekre építve a szocializmus felépítésének új szakasza kezdődött el országunkban, a Magyar Dolgozók Pártja, munkásosztályunk vezetésével, az egész nép részvételével hatalmas harc indult az anyagi és kulturális jólét megteremtésére. E harc győzelmes megvívására hívunk egy táborba mindenkit, akiben él a hazája, önmaga, családja jövőjéért érzett felelősség. Mindenkit, aki nemzete hű fiának vallja magát. Történelmünk legszebb, legszentebb hagyományaihoz vagyunk hívek és a nagy történelmi céljainkat győzelemre vitt, elmúlt tíz esztendő tanulságait követjük, amikor — megteremtve a Hazafias Népfrontot — a széles nemzeti ösz- szefogás piros-fehér-zöld zászlaja alá szólítunk minden becsületes, hazáját szerető, dolgos magyar embert. Azt akarjuk, hogy a Hazafias Népfront legyen népünk hazafias erőinek mindén eddiginél szélesebb, nagy népi egységmozgalma. Azt akarjuk, hogy e hatalmas népi mozgalomban fogjon össze minden, a nép javán munkálkodó szervezet, társadalmi egyesület cs fogjon össze minden egyén, férfi és nő, öreg és fiatal, származásra, foglalkozásra, társadalmi helyzetre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül, aki eszével, szivével, fizikai és szellemi erőfeszítésével szolgálni tudja hazánk, népünk boldogulásának szent ügyét. Azt akarjuk, hogy a Hazafias Népfront széles nemzeti egységmozgalma teremtő munkában tömő- ritsen mindenkit, a városoktól a legeldugottabb tanyákig, a gyárak munka- padjaitól a mezők barázdáiig, az íróasztaltól átdolgozó kisemberek műhelyeiig, kis üzleteiig. Munkás, paraszt, értelmiségi, kisiparos, kiskereskedő: dolgozó társadalmunk minden rétege felé szól az összefogásra hívó szó! Soha ilyen célt, a nemzeti összefogás ilyen széles mozgalmát nem valósíthatta meg a múltban egyetlen társadalmi rendszer sem. Csak a mi rendszerünk, az épülő szocializmus rendszere képes erre, mert eszményeiben egybeforr minden, amiért élni és küzdeni érdemes. Egységbe forr benne az egyéni és a közérdek, önmagunk, családunk, gyermekeink javának munkálása és a haza üdvének szent szolgálata. Egységbe forr eszményeiben múltunk minden nemes, szép hagyománya és az új élet igazsága; a legforróbb hazaszeretet s a más népek iránti barátság. Minden ldictőscgünk megvan rá, hogy megteremtsük történelmünk legnagyobb, legátfogóbb nemzeti egységmozgalmát. Az elmúlt tíz esztendő alatt nemcsak országunk, népünk is sokat változott. Az évszázados „magyar átok”, a hagyományos nemzeti széthúzás tűnőben van, jórészt ledőltek az osztálykorlátok, az ellentétes érdekek helyét a szövetséges dolgozó osztályok közös célokra törő, egységes akarata foglalja cl. A „töredezett cserép”, ahogy a régi nemzetről szóltak az egykorú bánatos énekek, mindjobban egy- gyéforr. HAZAFIAK! A hazafiak milliói között nincs, nem lehet ellentét a magyar nemzeti célok közös szolgálatában. A Hazafias Népfront szeles nemzeti összefogása a közös, az alapvető egyetértést fejezi ki nagy feladataink elvégzésére. Mind egyetértünk abban, hogy őriznünk, védenünk kell a békét, nyugodt alkotómunkánk lehetőségét. Egy emberöltőn belül két világháború keserves tapasztalatai tanítottak meg bennünket, micsoda csapás a háború. Nyomor, könny, a szorgos munka gyümölcsének pusztulása jár nyomában. Magunk s családunk, felnövő gyermekeink sorsa s országunk, nemzetünk sorsa fonódik Cjfybo a béke védelmében. Támogatnunk kell azokat a sikeres erőfeszítéseket, amelye(Folytatása a 2. oldalon.)
