Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-21 / 249. szám
2 NÉPLAP 1954 október 21, csütörtök Szakai! József elvtársnak, a pórt Központi Vezetősége tagjának felszólalása a megyei pártaktíván Az alábbiakban közöljük Szakali József elvtársnak, a Központi Vezetőség tagjának felszólalását, amelyet á megyei pártaktíván mondott el: A párt Központi Vezetőségének október elején megtartott ülése rendkívüli jelentőségű pártunk életében. A Központi Vezetőség alaposan felmérte a múlt év június ófa elért eredményeket, felvetette az új szakasz politikájának végrehajtása során mutatkozó nehézségeket. A Központi Vezetőség alaposan elemezte az elkövetett hibákat, és világosan megmutatta, hogyan kell a jövőben harcolni a nehézségek ellen az új szakasz politikájának sikeres végrehajtásáért. Az életszínvonal emelkedése Sokan vitatják, hogy emelkedett-e az életszínvonal vagy sem. Meg kell mondani világosan, hogy az életszínvonal emelkedett, bár ezzel az emelkedéssel közel sem vagyunk megelégedve. A szocializmus építésének fő törvénye, hogy egyre Inkább kielégítsük a dolgozók igényeit, szükségleteit. Csak úgy emelkedhet továbbra is életszínvonalunk, ha fokozott segítséget nyújtunk a dolgozó parasztságnak. Egyesek ezt javasolják, hogy a parasztságnak nyújtott kedvezmények egy részét vonjuk vissza. Mit jelentene uz? így a parasztság termelési kedve nem emelkedne, hanem csökkenne, ezáltal csökenne a mezőgazdasági termelés, kevesebb kenyér, hús, stb. kerülne a dolgozók, munkások asztalára. A feladatok sikeres, gyors végrehajtása , Feladatainkat csak úgy ‘tudjuk sikeresen, gyorsan megoldani, ahogy erre a párt Központi Vezetősége utat mutatott. Gyorsan fel kell számolni a hibánat, mintahogy erről a felszólalók beszéltek. Növelni kell a termelést Iparban mező- gazdasagban egyaránt. Az ipar átcsoportosítását meg kell gyorsítani, hogy még nagyobb segítséget tudjunk nyújtani a falunak. Fokozni kell még inkább a parasztság termelési kedvét. a pori poiuiKai iomegmunxaiavai kapcsolatos feladatok Igen fontos feladatunk a párt politikai tömegmunkájának megjavítása. E munkában nagy jelentősége van a kommunisták személyes példamutatásának. Erről még sokat kell beszélni és még többet cselekedni. Ha valóban minden kommunistát felsorakoztatunk a párt határozatainak végrehajtására és ezután a tömegeket is mozgósítjuk a párt határozatainak végrehajtására, csak akKor lesz eredmény. Az új szervezeti szabályzat is kimondja, hogy minden kommunista kötelessége élenjárni a termelésben, példát mutatni a munkafegyelemben és az állampolgári kötelezettségek teljesítésében Védje és szilárdítsa minden kommunista a szocialista tulajdont, őrködjék népi demokratikus államunk törvényei, rendje és fegyelme felett. Harcoljon minden erejével a párt, a dolgozó nép, a haza ügyéért, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásáért. Ha ezt megérteti a pártaktíva a kommunistákkal, akkor lesz eredmény. A párlaktíva feladata Az a feladata ennek a pártaktívának, hogy megértesse a kommunista vezetőkkel azt, hogy menjenek ki a dolgozók közé és fáradhatatlanul magyarázzák a párt politikáját. És itt a helyszínen velük együtt oldják meg a nehézségeket. Meg kell ismertetni a dolgozókkal a párt határozatait gyűléseken, beszélgetéseken úgy, hogy a dolgozók is alaposan ismerjék a párt Központi Vezetőségének határozatait. Az a feladat, hogy ne csak beszéljünk a hibákról, hanem cselekedjünk is azok megszüntetéséért. Az ellenség elleni harcot nem függesztettük fel Az ellenség most is rendkívüli módon igyekszik akadályozni azokat az intézkedéseket, amelyek népünk életszínvonala emelése érdekében szükségesek. Tapasztalják az elvtársak a klerikális reakció fokozottabb tevékenységét. Sok esetben ezek az ellenséges elemek magyarázzák a párt politikáját, természetesen a maguk szája íze szerint és nem úgy, ahogy az valóban igaz. Azon igyekeznek, hogy elszigeteljenek bennünket a tömegektől. Ez ellen fel kell lépni és az a feladat, hogy napról-napra le kell leplezni az ellenséget. Meg kell magyarázni a dolgozóknak, hogy mit akar az ellenség és mit akarnak a kommunisták, a párt. Sok helyen azért nem folyik megfelelően a harc az ellenség ellen, mert egyes elvtársak úgy vélekednek, hogy itt van a népfront és ha harcolunk az ellenség ellen, akkor a dolgozók visszahúzódnak. Meg kell világosan mondanunk, hogy a népfront megalakulása egyáltalán nem jelenti az osztályharc lanyhulását, az ellenség elleni harc csökkenését. Egész munkánk sikere, a párt határoaztainak végrehajtása azon múlik, hogy milyenek falun és üzemben a párt alapszervezetei. Ha vannak jólműködő aktív és elég önálló pártszervezeteink és ha segítjük őket, ha beszélgetünk a párttagokkal, bevonjuk őket a munkába, akkor lesz eredmény a munkánkban. A pártmunka és a politikai tömegmunka megjavítása érdekében elengedhetetlenül szükséges a jó alapszervezeti munka. Jelentések a jetölőgyüiésekről A dolgozók bizalmával... Biztosiba vannak-e a feltételek a hibák kijavításához? Felvetődhet az a kérdés, hogy megvannak-e a feltételei annak, hogy a népgazdaságunkban meglévő hibákat kitudjuk javítani. Igen. Megvannak. Van egy olyan munkásosztályunk, amely megmutatta bizalmát és hűségét a nép iránt. — Van dolgozó parasztságunk és értelmiségünk, melyek összefogva képesek arra, hogy a nehézségeket legyőzzék. Van erős szocialista nagyiparunk, amelyre támaszkodva le tudjuk küzdeni a nehézségeket. Kedves elvtársak! A párt Központi Vezetősége keményen harcol az új szakasz politikájának megvalósításáért, Meg vagyunk győződve arról, hogy ggasaa——■■——» ebből a harcból egész népünk méltón kiveszi részét. Becsületesen helytáll és fáradhatatlanul dolgozik drága hazánk felvirágoztatásáért — fejezte be felszólalását Szakali elvtárs. Ör községben a Petőfi tsz. helyiségében tartották meg a jelölőgyűlést. Jelen voltak mintegy százan. Ifjú Sepa József tette meg javaslatát, Görög József középparasztot és Mar- kovits Sándor tsz-tagot javasolta a járási tanacs tagságába. Görög József régi tanácstag, a gyűlés résztvevői jól ismerték munkáját, azt is, melyet mint tanácstag, azt is, melyet mint egyéni gazdálkodó végzett. A dolgozók panaszait maradéktalanul elintézte, nem volt olyan kérés, melynek teljesítésében közbe nem járt volna. Gazdálkodása példás dolgozó parasztságunk előtt, s beadásában soha nincs elmaradása. A hozzászólók között volt Tóth Miklós, a termelőszövetkezet tagja. Meggyőződéssel és teljes megbecsüléssel méltatta Görög József tevékenységét. Mint termelőszövetkezeti tag, a fejlettebb termelési mód híve, elismeréssel nyilatkozott a tanácstagjelölt gazdálkodási eredményeiről. Markovits Sándor egyike azoknak, akik a jól működő termelőszövetkezet legjobb dolgozói. S hogy a termelőszövetkezet hogyan működik, azt bizonyltja az őszi munkák végzése is, s azt ötvenholdas burgonya- tábla gyönyörű termelési eredménye. Markovits Sándor jelöléséhez a hozzászólás mindennél ékesebben beszélt:' hatalmas, lelkes éljenzés; taps tört ki a gyűlés résztvevőinek körében. Ez a be-( szédnél világosabban, s szélesebben fejezte ki a dolgozók bizalmát és megbecsülését. Tiszalökön a 35. körzetben egy hijján minden választó megjelent a jelölőgyűlésen Tiszalökön is megkezdődtek a tanácstagok jelölőgyűlései. A 35. választókörzetben 33 választó van — a gyűlésen 32-en jelentek meg. Számos felszólalás hangzott el. Szlabai László kisiparos arról beszélt, hogy most vesz részt először olyan gyűlésen, ahol megkérdezik a választót, mielőtt a jelölt neve a listára kerül. Ezt a lehetőséget arra kell felhasználni, hogy valamennyien becsületesen* józan megfontolással jelöljünk tettrekész tanácstagot. És majdan megválasztása után támogassuk őt: munkájában. A gyűlés Kiss1 Miklóst jelölte, valamennyi választó egyhangúlag szavazott Kiss Miklós jelölésére. Lukács LajosPASZABI TANÁCSTAGOK Földre teszi csomagját és lovával visszaindul. A Tisza másik partján vár rá a család. Az asszony és a négy gyerek. Nem volt könnyű együtt menekedni. De kedvezett a sötét, csillagialan éjszaka és a mulatság, amitől részegen hevertek szerte a felvigyázók. Átúsztat a Tiszán. Jó a II. Tisza, szereti a szegény embert. Valamikor széles, örvényes háta most simán, engedelmesen fekszik a lovas alá. Már el is érte a másik partot. Szárazság van, keskeny a folyó. A család hahózik: — Erre! Erre! — és máris körülveszi az embert az aggódó asszony és a gyerekek. — Mi van a másik parton? — Paszab — feleli a lovas mogorván. — Nyúlós, isza- pos paszab ... A család megértette és nem sok jót vári a jövőtől. Hogy mi is megértsük, Túri Sándortól kell felvilá- gosítást kérnünk. — Mi az, hogy paszab? — Őst magyar szó, amely Barota Mihály: KOVÁCS ttfíKÁ xv* így ballagtak egymás mellett szót! an, mindenki törődve a maga bajával, gondjaival. Aztán Ferkó, hogy a házuk kapuja elé értek, megszólalt: — A postáról tetszik jönni? — Onnan. Szerettem ■volna telefonálni, vagy táviratozni. — Csak nincs valami baj — aggódott Ferkó. — Hát hiszen éppenséggel olyan nagy baj nincsen, de azen ... mégis van: telefonálni akartam Nagy tanító bácsinak, jött egy sürgős levél... expressz. ’ — És sikerült hírt adni? — Dehogy sikerült... — Nem lesz baj? — Nem tudok mit tenni. ,. el kéne juttatni hozzá a levelet.. * nagyon fontos és nagyon sürgős... dehát ki' vállalkozik rá, hogy utána vigye ... Hallgattak... aztán a fiú megszólalt, — Sürgős? — Sürgős. — Nagyon? — Nagyon. — Hm... És a gondolatok az agyában, mint a villám az egen keresztül, ciKXaz- tak: — És mi lenne, ha én... ha én vinném el a levelet? — bátorkodott neki Ferkó izgalommal-teli hangon. Az igazgató megütközött a válaszon. —Hogyan? Te? Hogy te vinnéd? — Igen. Az öreg megcsóválta a fejét. — Nem, ezt nem gondolhatod komolyan fiam... Ilyen ítéletidőben ... éjt- szakának idején, egyedül ... egy teljesen ismeretlen útra ... Nem azt... Különben sem találnál oda. — Dehogynem. Megtetszik mondani, hogy merre kell menni és kész — önérzeteskedett Ferkó. És szíve a torkában vert. — Még felnőtt embernek is nagy bátorság, merész vállalkozás, nemhogy ... — Hát annyira nyúlszí- vűnek tetszik gondolni ... pedig — mondani akart valami nagyot, merészet, de végülis csak eny- nyit mondott: — én se ijedek meg a magam árnyékától ... megaztán az úttörök nem anyámasz- szony katonái... igazgató bácsi — zsorválódott Ferkó és elöntötte a pirosság az arcát. — Jó, jó fiam, én nem akarlak megbántani... meghiszem, hogy bátor gyerek vagy... de meglásd, otthon sem engednek él — magyarázkodott rettenetes zavarában a fiú előtt. Hiába no... ezek a mai gyerekek... mások, különbek, mint a régiek! Máskor más púivá ilyen időben nemhogy idegen faluba ... de még a szomszédba se igen mert volna elmenni.., e meg, ehun ni... — Hadd menjek el igazgató bácsi — kérlelte a fiú. Mostmár csak azért is el akart menni. Megmutatni, hogy nem gyáva, hogy az úttörőben van szív, bátorság, merészség ... és utóvégre is ... ez az egész egy izgalmas kalandnak ígérkezik. Már a gondolattól is melege lett. Hogy fogják hallgatni a fiúk, ha ő elmeséli majd hadi tetteit, izgalmas útikalandjait. — Hühü! Az Antiját! Meg aztán nagyon szerette Nagy Jánost,,, A tűzbe ment volna érte,., Ilyen lelkes, csupaszív, bátor gyerek volt ez a Ferkó! — Hát nem bánom, vigyed. Csak előbb kéredz- kedj el hazulról — adta be a derekát az öreg... s a nagy sötétségben odatapogatott a gyerek arcához .., megsimogatta kedvesen, melegen, elismerően. A fiú, mintha szárnya lenne — futott haza. Előadta sorjában a dolgokat. Persze nem akarták elengedni, de aztán amikor látták, hogy konok, nem enged az elhatározásából, megaztán arról volt szó, hogy cimborával megy — beleegyeztek. Ellátták útitanácsokkal. Jól felöltöztették és útjára engedték. — Sokáig voltál — fogadta az asszony a tanítót álmosan, fáradtan. Már lefeküdt. — Aztán mit intéztél? — Semmit. — No. — Nem tudtam telefonálni, se táviratozni... hanem találkoztam azzal a Kovács gyerekkel... — És? — Az elvinné a levelet, ha otthonról elengednék. — Ugyan, hogy lelhetsz ki ilyeneket! Éjszakának idején egy kisfiút... mindenféle csavargó, részeg ... meg az isten tudja miféle ember jár éjt- szaka.., pláne erdő közt.., á, nem létezik, hogy elengedjék. — Én váltig mondtam, hogy nem neki való ... dehát ismered... ha az egyszer valamit a fejébe vesz, addig nem enged belőle, míg véghez nem viszi... már itt is van. A küszöbön halk csoszo- gás, nyílik az ajtó. — Te vagy az, Ferkó? — Én vagyok. — Hát csak mégy fiam? — Megyek. — De fiam, ha isten őriz valami bajod lesz ... A fiú nevetett. — Elvisznek az ördögök, vagy tán elcsalnak a boszorkányok? — virtuskodott. — Tréfa, ami tréfa .. . nem gyereknek való út ez Feri — hallatszott belülről az asszony nyugtalankodása. Feri bosszúsan legyintett. — Eh, tessék csak idebízni. Aztán szinte parancsoló hangon megszólalt: — Hol az a levél! Meg kihez kell vinnem és hova? (Folytatjuk.) már kiveszőben van, —i válaszolja a tanító úr. —i Mocsarat jelent. Ragadósait iszaposat, nyálkásat. A család átkelt a Tiszán1 és letelepedett ott, ahová az em.ber a bugyorba kötött csomagot, egész va* gyonkájukat tette. Az isza* pos, csúszós árterületen fá■* ból, fűzfavesszőből és fold bői megépült az első lábas* ház, aztán épült még egy és még sok, de a régi név[ rajta maradt a helységen, mint az utas talpán a ;m- szabi sár. Paszab maradt. « Évszázadokon keresztül szegény emberek települése maradt Paszab község. ED múlt felette a tatárjárás, a törökvész, háborúk jöttek és vonultak tovább. Rákó* czi menekülő kurucai közút is menedéket talált itt egy- néhány. Az elnyomók clöl jó búvóhelyet nyújtott a mocsár, itt szaporodtak, sokasodtak, s ahogy többem lettek, annál nagyobb volt a nyomorúságuk. Ma ezer- ötszázan vannak, de a mai paszabiak már más életet élnek. A felszabadulás, igaz, kulákot, kizsákmányo- lót nem talált a községben, de az egyházi birtok felosztásra várt. A föld nélküliek! is földet kaptak. A szovjet, csapatok által meghozott szabadság fényében új életet kezdett Paszab, új életre ébredtek a paszabiak. (Folytatjuk.)'
