Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

©

NÉPLAP

1954 október 28, kedd

Kevesebb költséggel többet termein'

Beszámoló a mezőgazdasági üzemeli értekezletéről

A közelmúltban a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának székházában a ME- DOSZ vezetősége aktívaértekezletre hívta össze a mezőgazdasági üzemek igazgatóit és üb. elnökeit. A beszámolót Babolcsi Pál elvtárs, a MEDOSZ elnöke tartotta. Beszámolójában többek között a következőkről beszélt:

Megyénk területén működő mezőgazdasági szocialista üzemekben a munkaversennyel még nincs minden rendben. Az is előfordul, hogy' a vezetők a dolgozók nélkül tesznek felajánlást az egész üzem nevében. A versenyvállalások egyoldalúak. Nem tartalmazzák a legfontosabb feladatokat, mint például az önköltség csökkentését. Babolcsi elvtárs számos példával bizonyította be, hogy az állami gazdaságokban, a gépállomásokon általában magas a termelési önköltség. Igaz, hogy vannak már kezdeti eredmények, mint például a balkányi állami gazdaságban, ahol 36 fillérrel olcsóbb a tej előállítása a tervezett költségnél. — Ez azonban még csak kezdeti eredmény,' még nem jellemző a mezőgazdasági szocialista üzemekre. A nagymezői állami gazdaságban

2 forint 80 fillért terveztek egy liter tej előállítására, ezzel szemben 4 forint 80 fillérbe kerül. — A mátészalkai állami gazdaságban pedig 5 forint 53 fillérbe kerül egy liter tej előállítása.

Az újfeliértói gépállomás

egy normálhold felszántását 86 forinttal nagyobb költséggel végzi a tervezettnél.

A kisvárdai kísérleti gazdaságban ezévben több, mint 11 ezer forint túlóradíjat fizettek ki. Pedig négy adminisztratív dolgozó van a gazdaságban. Ez a helytelen munkaszervezésből adódik. (Lipcse László, a

beszélt Babolcsi elvtárs.

Ha mi mindezeket a hibákat ki akarjuk javítani, elsősorban az irányító, ellenőrző munkát kell megjavítani — mondotta Babolcsi elvtárs. — Majd így folytatta: az őszi betakarítási munkákat sürgősen el kell végezni a legkisebb termésveszteség mellett. Készítsenek jó magágyat és vessék el idejében az őszi kalászosokat. Alkalmazzák a fejgazdaság kovácsa az értekezleten megjegyezte, hogy felveszik a sok túlóradíjat, pedig nem nagyon lehet látni munkaidő után az irodában senkit.)

Nagy a felesleges kiszállásokból eredő költség. — Csökkenteni kell a jövőben a túlméretezett értekezleteket is. Az anyagtakarékossággal sem törődnek sok mezőgazdasági szocialista üzemben. A nyírteleki állami gazdaságban például a nyáron téglát szállítottak, a szállítás befejeztével már kb. 60 százaléka tört volt a tégláknak.

Ezek után a hibák kijavításáról.

lett agrotechnikai eljárásokat, s vessenek keresztso- rosan, a vetés alá szórjanak műtrágyát. A gépállomások adjanak nagyobb segítséget a termelőszövetkezetéknek az őszi mező- gazdasági munkák elvégzésében.

Az erdőgazdaságok gyorsítsák meg a fakitermelést, különösen a tűzifakitermelést. Végezzék el az őszi fásítási tervet, biztosítsák

a kellő munkaerőt a fakitermeléshez.

Önköltségcsökkentési

brigádok

A most folyó november 7-i verseny értékelésénél az eddigiektől eltérően a minőségi munkát, az önköltség csökkentését, a munka- fegyelmet és az új termelési módszerek, a fejlett agrotechnika alkalmazását vegyék figyelembe. A mezőgazdasági üzemekben kivétel nélkül október 30-ig meg kell szervezni az önköltségcsökkentési brigádot, melynek tagjai: a főkönyvelő, az adott üzemrész brigádvezetője és szakembere, valamint egy üzemi bizottsági tag. Ezek a brigádok rövidesen vizsgálják felül, mi okozza a gazdaságban a magas önköltséget, hol lehet azon csökkenteni és tegyenek javaslatot az önköltség csökkentésére. Azokban a termelési ágakban, ahol az önköltség magas, szintén október 30-ig meg kell szervezni az önköltségcsökkentési tanfolyamokat. A tanfolyamok célja, hogy a dolgozók megismerjék, hogyan csökkenthetik az önköltséget munkahelyükön. «

Serkenteni kell a dolgozókat az újításokra és azok bevezetésére. A vezetők üljenek össze a szakemberekkel és beszéljék meg az üzemek újítási mozgalmának feladatait, jelöljenek ki egy újítási felelőst.

A dolgozókról is jobban kell gondoskodni a vezetőknek. A gépállomások vezetői, a tanácsok és a termelőszövetkezetek vezetőivel közösen beszéljék meg a brigádszállások létesítését és haladéktalanul biztosítsák a dolgozóknak a kényelmes brigádszállást. Biztosítani kell a traktorosoknak a melegruhát, a meleg csizmát. Nem helyes az, amit a nyírteleki gépállomás vezetősége tesz, hogy a meleg ruhákat és csizmákat a raktárban tartja és a dolgozók dideregnek a traktoron. — A traktorosoknak most kell a meleg ruha, nem télen, amikor már úgysem lehet szántani a fagy miatt.

Meg kell vizsgálni az üzemi konyhák munkáját. Az üzemi konyháknak nem szabad pénzt megtakarítani a dolgozók ellátásának rovására, mint ahogyan azt tették a balkányi állami gazdaságban.

A gépekre biztosítani kell a balesetvédelmi berendezéseket. Az erre betervezett pénzt előírás szerint költsék el az üzemek. Már most fel kell készülni a téli gépjavításra. Elő kell készíteni a műhelyeket,

melegedőket, szerszámokat, hogy a gépjavítást ezek ne akadályozhassák.

Több gondot kell fordítani a társadalmi tulajdonra. Nem szabad eltűrni és megengedni, hogy a szerszámokat és gépeket szanaszét hagyják, mint ahogyan azt a nagymezői állami gazdaságban vagy mint a jánki gépállomáson teszik.

Biztosítani kell, hogy a kormány és párthatározatok végre legyenek hajtva. A vezetők alaposan ismerjenek minden olyan határozatot, mely gazdaságukat, üzemüket érinti és azt ismertessék a dolgozókkal is. Minden vezetőnek nagyobb felelősséggel kell végeznie munkáját, jobban ellenőrizni egymás munkáját.

Babolcsi elvtárs a következő szavakkal fejezte be beszámolóját: „Ha az üzemi bizottságok és a gazdaságok vezetői szorosan együttműködve, egymás segítségével, a dolgozók kezdeményezését, javaslatait figyelembevéve fognak a feladatok végrehajtásához, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a dolgozó nép által reánkbízott feladatoknak meg is felelünk.”

a mezőgazdasági üzemek élőit álló feladatokról

„MEGADJUK!“

Szabolcsi küldöttek a kongresszuson

Amidőn Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke ajkáról elhangzottak a következő szavak: „Kérdezem: megadja-e a Hazafias Népfront, megadják-e önök, tisztelt küldöttek, a kormánynak azt a támogatást és bizalmat, amely a júniusi politika, a kormány- programm következetes megvalósításához, a nehézségek leküzdéséhez szükséges?” — egy pillanatra nagy csend támadt.

Egy pillanatra megálltak a szívek, visszafúlt a lélegzet.

Hatalmas befeléfordulással némult el az Erkel- Színház termében mintegy kétezer ember Idővel nem mérhető rövidségű volt csak e csend, de jelentősége felbecsülhetetlen. Kétezer ember szíve szorult össze e pillanatban, hogy utána nagy dobbanással táruljon ki a bizalom, a szeretet és hála áradó megnyilvánulásával ...

Nem lehet ezt leírni. Kevés az, hogy oly erővel verődtek össze a tenyerek, hogy elfáradt bele a kéz. Kevés, hogy önfeledt igen-kiáltások és éljenek röppenlek a levegőbe, hogy a torkokban dobogott a szív, hogy a színház levegője lángoló érzésekkel telten, szinte lobogni látszott.

Ilyen lehetett talán Kossuth Lajos felhívására a válasz.

Egész népünk nyilvánult meg benne, egyszerű emberek parasztok, munkások, tanítók, gépállomási dolgozók és egyetemi tanárok, tudósok, művészek. — katonák, ifjak és öregek, papok és pártfunkcionáriusok tettek hitet népünk vezetői, és az út, az új út mellett.

— Megadjuk!

Üj utak.

Közös elhatározások.

Érzi,ezt minden ember, érzik a küldöttek, amint az ülés-szünetben a színház dohányzóiban egymásra találnak. Egymásra találnak olyan értelemben, hogy min- denik szeme tüzes, tekintete csoda-váró. Sokan csal: állnak egymás mellett, s néha váltanak egy-egy pillantást. Nagy beszéd ez!

A szabolcsi küldöttek — mint egyik sem — nem alkotnak külön csoportot. Legfeljebb egy-két ember áll külön, akik vitatnak valamit.

Az egyik oszlop mellett három, megyénk dolgozó parasztja beszélget. Az egyik, Kiss János, a tiszaeszlári Vörös Csillag termelőszövetkezet tagja, a másik kettő egyénileg dolgozó paraszt: Sajtos Béni Mámlokun. Böjti Mihály Bökönyben.

Sajtos Béni beszél. Hangja csendes, kicsit fakó, mert fáradt. De arca tüzel.

— Bizony, nagyon sokat tanultunk. Nem is tudja íz ember még átgondolni, milyen sokat. Hogy csak ezt mondjam: hát tényleg, közösen, mi. parasztok, egymás mellé álltunk-e? Eddig „sovinizmusnak“ tartottuk, hogy igyekszünk, több legyen a termés, több legyen nekünk. Arra nem gondoltunk, hogyha több terem, több van az államnak, a munkásnak is. Nem” Most már én értem, hogy többet, még többet kell termelni.

Folyamatosan beszél, sok a mondanivalója.

— A kormányprogramm óta dolgozik is a paraszt. Csak a módszerekben lehetne még segíteni, mert sokan . gy csinálják még. mint apáink. Pedig sok jó új dőltet tanulhattunk volna már, én használok is többet.

Műtrágyázás, négyzetes vetés... ilyeneket. Elég jó is a termésátlagom mindig. De még többet kellene tanulni.

Kiss János, a téesz-tag, rábólint. Sajtos Béni folytatja:

— Én el is határoztam, hogyha hazamegyek, megkezdem a munkát, megszervezek valami gazda-kör félét. Nem lehet tovább, hogy ne tanuljunk. Kötelességünk ez most már. így érzem.

Böjti Mihály megjegyzi:

— Jó is a tanulás, de sok helyen olyan a föld, hogy abban nem terem több, akármit csinálnak vele.

Kiss Jánosnak kerekre nyílik a szeme. Szinte sértődött a hangja, mintha megbántották volna, úgy pattan fel erre a beszédre.

ék -— Micsoda?! Hogy nem terem? Hallott már maga Westsik Vilmosról? Nem? Hát azért mondja. A mi szövetkezetünknek egyszer megmutatta, hogyan kell burgonyát termelni. Tudja, hogy azóta mi hány mázsás átlagtermést érünk el? Százhuszonöt-százharminc mázsa burgonyánk van holdanként.

Böjti Mihály rázza a fejét.

— Az nem lehet. Két holdon

— Egy holdon. *-— Nem lehet.

Állnak egymással szemben, az egyik a büszke boldogság mámorában, a másik a hitetlen csodálkozásban. Sajtos Béni figyeli őket, s kezével megfogja mindkettő kezét.-r- Én hiszem. De elmegyünk mindketten, megnézzük. Ha maguk megértették, hogy hogyan kell csinálni, hát megértjük mi is.

Állnak az oszlop mellett, s most csodálkoznak azon, hogy milyen egyszerű is a dolog. Felemelően egyszerű. Elmennek, persze hogy elmennek. Aztán Sajtos Báni mondja még:

— Megszervezem a gazda-kört, most már látom, meg kell szervezni.

A csengők szólnak, hívják a küldötteket.

A kongresszus folytatódik.

*

Elhelyezkednek a küldöttek, s beszélgetve várják, hogy szétnyíljon a függöny.

A szabolcsi küldöttek között ül Molnár bácsi, ko- esordi tanító. Öszes, komoly férfi. Zsebkendőjével töröli homlokát, azután megszólj.

— Furcsa érzésem van. Szeretném, ha a kongresz- szus még tovább tartana, mint ameddig tart, és szeretnék már otthon is lenni.

— Miért?

— Hogy elmondjam, ami itt van. Kikívánkozik be- löiem, sok. Nagyon sok. Micsoda feladatok várnak ránk! Üj életet kezdhetünk Kocsordon. S én tudom, hogy a nép vár engem. Hogy hogyan is volt Mi volt. Üj életet fogunk kezdeni! Soha még nem volt ilyen érdeklődés, ilyen akarat a községben. Hatha még most en beszámolok a hallottakról, látottakról.

Int, nevet.

— Türelmetlen vagyok, na.

#

Este, a parlamentben.

Nagy Imre elvtárs beszélget a küldöttekkel. Most éppen Márta Sándor áll előtte, a fényeslitkei Fürst Sándor tsz. DISz-titkára, s mellette Bíró János, a ryírtassi Szabad Nép tsz. tagja.

Márta Sándornak megilletődött a hangja, szinte ünnepélyes. Minisztertanácsunk elnöke mosolyog, talán még melegebben, mint szokott.

Márta Sándor szól éppen:-f- Ez az épület, úgy érzem, a mienk.

— Az is.-— Azon keresztül, hogy mi termelőszövetkezeti tagok vagyunk, hogy dolgozunk, hogy a kötelességünknek mindenkor eleget teszünk. Meg abból is érezzük, hogy itt lehetünk, egyszerű parasztemberek, abban a palotában, amit csak képről ismertünk eddig, hogy a népfront ezt lehetővé tette, hogy a kormány meghívott minket. De azt is érezzük, hogy tovább még jobban kell dolgoznunk. Az összes lehetőségeket ki kell használnunk, tudjuk mi ezt: dolgozó parasztok.

A meghatott, ünnepélyes szavakra Nagy Imre elvtárs is mély érzéssel válaszolt.

— Ha az elvtársak a kongresszuson hallottak alapján végzik el feladataikat, akkor eleget tesznek a Hazafias Népfront tervezeteinek, és résztvesznek a dolgozó nép államának megszilárdításában.

Márta Sándor szeme tüzel.

— Erre Ígéretet teszek.

S a nép államának vezetője, s a nép egyszerű gyermeke kezet fog.

A dohányfermentáló dolgozói között

Tegnap délután műszak után lelkeshangulatú röp- gyűlés volt a nyíregyházi dohányfermentálógyárban. A dolgozók a mechanikai üzemrészben gyűltek össze, ahol Perczel Kálmán munkaérdemrenddel kitüntetett üzemvezető felolvasta Nagy Imre elvtárs felszólalását, melyet a Hazafias Népfront kongresszusának vasárnapi tanácskozásán mondott. Különösen hangsúlyozta a beszámolónak ezt a részét: ..A kormány a Hazafias Népfrontra kíván támaszkodni, a nép erejébe vetett hittel és bizalommal. De sikeres működésének csak a kölcsönös bizalom lehet az alapja.”

Szita János párttitkár elvtárs szót kért és elmondotta, hogy ez nemcsak a kongresszus küldötteinek szól, hanem az egész ország dolgozóinak, — a fermentálógyár dolgozóinak is. „Nos, feleljenek az üzem dolgozói, megadják-e kormányunknak ezt a becsületes munkán alapuló messzemenő segítséget?”

Suska elvtárs. az üzemi szakszervezet elnöke, tájékoztatta a gyár dolgozóit a november 7, valamint a tanácsválasztások tiszteletére tett felajánlások eddigi teljesítéséről. Elmondotta többek között, hogy a dolgozók 80 százaléka tett eddig felajánlást, de az üzemi bizottság tovább szélesíti a versenymozgalmat és a dolgozóknak legalább 85 százalékát beszervezi a versenybe. Majd ismertette, hogy a vállalat 1954. évi tervének október 25-ig esedékes részét a dolgozók 117.7 százalékra teljesítették, az export-tervet pedig 110.2 százalékra. A versenyben eltelt három hét alatt 17 százalékról 6 százalékra csökkent a normán alul teljesítők száma. Az üzem dolgozóin múlik, hogy a felajánlás minden pontját sikeresen és maradéktalanul teljesítse a vállalat.

Orosz Zsuzsánna, az „Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója“, aki tegnap 149 százalékot teljesített, kijelentette, hegy minden nap legalább 150 százalékot fog teljesíteni. Iszlai Gáborné sztahanovista válogató, aki 180 százalékot ért el, átlagosan 200 százalékra, Buskó Jó- zsefné sztahanovista válogató, aki 156 százalékot ért cl, 160 százalékos átlagteljesítményre tett felajánlást.