Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-23 / 225. szám

1951 szeptember 23, csütörtök NÉPLAP s KAZINCBARCIKAI ÚT1JEGYZEIEK ii. Sajómenti Vegyiművek ALIG MÜLT egy évszá­zada, hogy egy csörgedező kis patakocska, a Harsas- forrás mellett, a 10Ü éves tölgyek szomszédságában nagy mű született. A ka­zincbarcikai mészégetők — akik apáiktól, nagyapáiktól hallották, még ma is sokat mesélnek arról, hogy nagy magyar mesemondónk Jó­kai Mór ezen a helyen al­kotta meg a „Tengerszemű hölgy” című művét. Ez a "Tidy száz év alatt szinte semmit sem változott. Most is olyan szép, zöldlombú az erdő s ezen a vidéken ma is megtalálhatja a látogató azt, ami szemnek és szív­nek szép, ami gyönyörköd­teti az embert. Sokan mondták már itt: álmodni sem lehet szebbet ennél a tájnál. Lehet, hogy ez a jelző kicsit túlzott, de ez a vidék valóban nagyszerű színhelye lehet az alkotó munkának, olyan hely, ahol az emberek felüdülnek, fel­frissülnek. A mi embe­reink, Kazincbarcika építői ezen a helyen is megvetet­ték lábukat. Pontosan száz évre Jókai ittléte után új, minden eddiginél nagyobb mű születését tervezték, itt épül a Sa jómenti Vegyi­művek. ÖT ÉVE annak, hogy el­kezdték itt az építkezést. Ez alatt az idő alatt olyan munkát végeztek a magyar, csehszlovák, német munká­sok és mérnökök, amilyen­re eddig nem volt példa. — Új vegyivárost hoztak lét­re; nagykiterjedésű, óriási kapacitású vegyikombinátot, amely az ország műtrágya­szükségletének nagyrészét fedezi. Egyelőre. S aztán? Még kivitelre is jut majd. A bejáratnál teherautók sokasága fogad bennünket. Az egyik éppen indul, a másik most érkezett. így megy ez Itt naponta. A Sa- jómenti Vegyiművek dolgo­zói állandóan hordják az építőanyagot, a deszkákat, előregyártott vasbeton ele­meket a nagy mű felépíté­séhez. S már a tábla is, amely a gyár homlokzatán van, azt érzékelteti a láto­gatóval, hogy nagy felada­tok előtt állnak. A táblán nagybetűs felírás: 1955 márciusára műtrágyát adunk a mezőgazdaságnak. Ez bizony nagy cél — gondoltam és az építkezés egyik mérnökével elindul­tunk a nagykiterjedésű gyárba. Rövidesen megtud­tam, hogy Magyarország, sőt Közép-Európa egyik, de mondhatnánk bátran azt is, hogy legnagyobb műtrágya- gyára lesz ez. És ha bein­dul, egyedül többet fog ter­melni, mint az ország mű­trágyagyárai összesen. Ha az ember nem sokat ért a kémiához és az épít­kezés műszaki dolgaihoz, mégis megállapíthatja: szin­te szédületes, ahogy a mun­kások, törnek a cél felé, amilyen gyorsasággal telje­sítik terveiket. Nem tudok hirtelen hová nézni, hiszen itt minden új nekem és minden csodálatos. Hogyne lenne gyönyörű látvány ez a mű még messziről is pi- rostéglás épületeivel, óriási tartályaival, raktáraival! Az épületek legtöbbjének jó­kora ablakai vannak, külső falaiknak magas fémtor­nyok támaszkodnak — a nagyfeszültségű elektromos áramvezetékek óriás szige­telői. A legkülönbözőbb szerkezetek sorakoznak egy­más mellett. NEM LEHET vitatni a kazincbarcikai építkezések fontosságát. Mindannyi egy­formán fontos és szükséges az országnak. Nagyon fon­tos a békeváros építése, ahol majd a Borsodi Hőerőmű, a Sajómenli Vegyiművek, a Koszolómű, a barcikai Szénosztályozó, na meg a környékbeli bá­nyák dolgozói laknak. A többi is mind hatalmas, gyönyörű létesítmény, de ez a gyár talán a legfontosabb a kazincbarcikai építkezé­sek valamennyi létesítmé­nye között. Ez a gyár ter­mékeivel nagyoob hozamra készteti a búzát, a rozsot. Közel ötszázezer ember kenyérellátását fedezi a gabonamennyiség, amennyi­vel több terem majd a fo­kozott műtrágyázás révén. Már most úgy építik a gyá­rat, hogy üzembehelyezése után még további 50 száza­lékkal lehessen bővíteni. Ennyit tudok meg hamar­jában kísérőnktől. Az ősz­hajú, alacsony mérnök az­tán minden üzemrészt kü- lön-külön megmutat. Van például olyan részleg, amelynek gépekkel teli óriási csarnokában mind­össze 2—3 ember dolgozik, a vezérlő terem csillogóan tiszta helyiségében pedig mindössze egy dolgozó irá­nyítja az egész nagy mü munkáját. A gyár egyes üzemei, mint láncszemek kapcsolódnak egymáshoz. Ami az egyik részlegnél már készáru, azt a másik még nyersanyagként használja fel, aztán négy- szer-ötször újra megismét­lődik ez a folyamat, amíg eljut odáig, hogy elkészül a nitrogén műtrágya. Innen aztán bekerül az 50.000 tonna befogadóképességű hatalmas raktárba. HAMARJÁBAN ennyit jegyeztem meg a vegyimű­vekről, a termelés folyama­táról. De amit még feltét­lenül meg kell írni: a gyár építői és a már nagyrészt ittlévő vegyészek, a vegyi folyamatokat végző mun­kások — akiket a péti nit- rogénműveknel képeztek kí, — nagyon szeretik üzemü­ket, munkájukat. Örülnek annak, hogy olyan országátaiakító, for­máló tervek megvalósításá­ban — olyan hatalmas nagyarányú munkában ve­hetnek részt, mint a mező- gazdaság fejlesztése. Éppen azért építenek ők is a kő­művesekkel, ácsokkal, vas­betonszerelőkkel együtt. Mert itt szükség van min­den munkáskézre ahhoz, hogy teljesíthessék ígéretü­ket és márciusban már gyártsák ezt a nemzetgaz­dasági szempontból nagyon fontos terméket. A vegyiművekből a párt- bizottságra mentem. Ott mondták el az elvtársai:, hogy nemrég egy hajdú­megyei küldöttség látogatta meg a gyárat. Amikor vé­gigjárták a műhelyeket, és megtudták, mi készül itt — az egyik mélykúti pa­rasztasszony meleg kézfo­gással búcsúzott az építők­től, s elmondta, hogy el­küldi két fiát, segítsenek ők is a műtrágyagyár fel­építésében. Sokan dolgoz­nak a mi megyénkből is itt. Nemcsak azért, mert becsü­letes munkával havonként 2000—2500 forintot is Ke­reshetnek, hanem azért is, mert a vegyiművek teljes kapacitásával naponta 40 vagon műtrágya indul el az ország minden részébe, hogy a hajdúmegyei, a sza- bolcsmegyei dolgozó parasz­tok magasabb termést érje­nek el búzából, rozsból, hogy évről-évre gazdagab­ban teremjen a föld. Kopka János Megnyílt as ENSZ-kösgyülés 9. ülésszaka New-York, (MTI). Hírügy­nökségi jelentések szerint kedden kora délután meg­nyílt az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 9.. ülésszaka, A keddi ülésen Pandit asszony (India), a lelépő el­nök mondott megnyitóbe­szédet. Rövid beszédében a többi között kijelentette, hogy „azon tárgyalások si­kere, amelyek végetvetettek az indokínai háborúnak, megmutatták, hogyan lehet a legnehezebb és legveszé­lyesebb konfliktusokat is megoldani tárgyalások út­ján.“ Pandit asszony szavainak elhangzása után A. J. Vi- sinszkij, a szovjet küldött­ség vezetője kért szót, s ja­vasolta, a népi Kína kül­döttei foglalják el az őket megillető helyeket az ENSZ közgyűlésében és egyéb szerveiben. Visinszkij rá­mutatott a Kínai Népköz-1 társaságnak az indokínai békekötés kivívásában ját­szott szerepére, továbbá | arra, hogy az ázsiai hatal­mak befolyása egyre jelen­tősebb a világpolitikára. Cabot-Lodge amerikai küldött ellenjavaslatot tett annak érdekében, hogy a 9. ülésszak ne foglalkozzék a kuomintangisták eltávolítá­sával az ENSZ-ből, sem pe­dig a Kínai Népköztársaság felvételével. A javaslatok felett vita indult, amelyben a többi között Sir Pearson Dixon, az angol küldöttség vezető­je is felszólalt. Dixon arra a kompromisszumos állás­pontra helyezkedett, hogy „Kína ENSZ-képviseleté- nek kérdését a távolkeleíi béke érdekében meg kell ugyan oldani, azonban nem okos dolog egy ilyen szen­vedélyesen vitatott kérdést a jelenlegi időpontban meg­vizsgálni.“ Az igen heves vita után szavazásra került sor a ha­lasztási indítvány felett, s végül 43 szavazattal 11 el­lenében és 6 tartózkodás mellett elfogadták az ame­rikai javaslatot arról, hogy a 9. ülésszak során nem foglalkoznak Kína ENSZ- beli felvételével. Az amerikai elhalasztó javaslat ellen szavazott a Szovjetunió, az Ukrán SZSZK, a Bjelorussz SZSZK. Lengyelország, Csehszlová­kia, Burma, India, Jugo­szlávia, Dánia. Norvégia és Svédország küldöttsége. A szovjet javaslat felett nem volt szavazás. A szavazás után sor ke­rült a 9. ülésszak elnöké­nek megválasztására. Az új elnök dr. Van Kleffnes volt holland külügyminisz­ter lett. Megalakult a népfront bizottság Laskodon Kint, a laskodi földeken szorgos munka folyik. — Szántanak, vetnek, amott az akácoson túl burgonyát ásnak. A burgonya mellett lévő nagy kukoricatáblán tarkakendős asszonyok és leányok törik a föld gaz­dag termését. Megrakott szekerek hosszú sorát látni a falu felé vezető úton. Korábban esteledik, itt az ősz. De ma amúgy is hamarabb fejezték be a munkát a laskodiak. 8 óra­kor választásra gyűlnek össze a feldíszített tanács­házába. A tanácsháza világos ab­lakaival messziről hívogat, erre gyertek, hogy közösen megvitatva határozzunk arról, kik legyenek az új népfront bizottság tagjai. A szépen feldíszített terem­ben lassan gyülekeznek a földek kérgeskezű dolgo­zói. A falakon mind a két oldalt szemléltető táblák mutatják a község tízéves fejlődését, a múlt és a je­len közötti különbséget. Ezek a betűk valósággal beszélni tudnak és ma már a mi hazánkban a dolgozó parasztok nagyon is érte­nek a betűk nyelvén. Miről is beszélnek ezek a táblák? Az egyik azt mu­tatja, hogy 1944-ben a köz­ség 256 családjának mind­össze 267 hold földje volt. Ma ugyanannyi család 2007 hold boldog tulajdonosa. A másik tábla azt mutatja, hogy a felszabadulás előtt 256 családnak 156 háza volt, ma 265 ház van Las­kodon. A múltban egyetlen egytantermes iskolája volt a községnek, ma egy hat­tantermes iskola segíti a község fejlődését. A múlt­ban Petneházára kellett át- menniök ügyes-bajos dol­gaik elintézésére, ma saját közigazgatásuk és postájuk van. így sorakoznak szépen egymás mellett a táblák, mintegy beszédes bizonyíté­kául a megváltozottnak, az újnak. Erről beszélt a népfront bizottság alakuló ülésén L. Éles István agronómus is. De beszélt arról is, hogy a fejlődés útján megállni nem lehet s éppen ezért Laskodon is — mint az or­szág valamennyi községé­ben — minden becsületes ember harcos összefogással még erősebb egységben munkálkodjék ezentúl a boldogabb jövő megterem­tésén. — Beszélt arról is, hogy mik a néplront kul­turális és szociális felada­tai. Azt is elmondotta, hogy a község dolgozóinak egészséges javaslataival, a helyi adottságok felhaszná­lásával hogyan lehet szeb­bé tenni a falut. Hogyan lehet még többet termelni, ezzel elősegíteni a község gazdagodását, a dolgozó csa­ládok gazdasági gyarapodá­sát. Arról is beszélt, hogy érdeklik az embereket az ország és a világ esemé­nyei. A béke nagy kincs — mondotta — és annak megvédésén minden becsü­letes embernek munkál­kodnia kell. A falu összegyűlt dolgo­zói csendes figyelemmel hallgatták a beszédet, majd helyeslésüket mutatták meg azzal, hogy számos javas­latot tettek a munka meg­javítására. Rácz István 10 holdas egyénileg dolgozó paraszt javasolta, hogy az egyes körzetekben a ta­nácstagok kísérjék figye­lemmel a körzetükben lakó dolgozók problémáit, ta­pasztalataikról számoljanak be a tanácsnak és segítse­nek a problémák megoldá­sában. Javasolta azt is, hogy tegyék szebbé a fa­lut. Ezt és a termelési fel­adatok megoldását tartsa a népfront bizottság legfőbb feladatának. Többen azt javasolták, hogy a többtermelést elősc-' gítő módszerek közkinccsé tételéhez is járuljon hozzá a népfront népszerű elő-‘ adások szervezésével, az élenjáró gazdák módszerei-! nek ismertetésével, tanács­adással. Kiss Tamás 11 hol­das dolgozó paraszt fia azt: kérte, hogy ebben a mun­kában és minden feladatnál' az eddiginél jobban tá­maszkodjanak a fiatalokra.; Sokáig vitáztak, hosszú ideig eltartott az ünnepi gyűlés, míg megválasztott ták a 34 tagú népfront bi­zottságot. Érdemes meg­nézni, kik lettek tagjai. — Nem külön-külön, de ösz- szességében. 15 középpa­rasztot, 9 tsz-tagot, 8 kispa- rasztot, egy tanítót és egy agronómust választottak a népfront bizottságba. Mind tekintélyes emberek, olya­nok, akiket a munkájuk után szeret, becsül a falu népe, akik munkájukkal nagyban hozzájárulhatnak Laskod község felvirágozta­tásához. A megalakult népfront bizottság munkájához sok sikert kívánunk. Zsurakovszki Mihály. Szát'tiijőit (ár a szeienese Az eső szemerkélt, de Kiss Györgynek nem ha­gyott alább a kedve. Fü- työrészve igazgatta az út­testen a gödröket. Mintha csak előre tudta volna, hogy a szerencse épp hozzájuk száll le. Régóta tervezgetik már, hogy mit is vesznek, mit csinálnak az ősz folyamán. 1952-ben eladtak egy pár tehenet és családi ház épí­tésébe fogtak saját erejük­ből Nagy a család — hat gyerek van még a szülői szárnyak alatt és bizony ilyen nagy család mellett nem kis dolog egy szép ha­zat építeni. Maradt is üt­ött egy kis igazítani való ezévre is. Az is igaz, hogy már csak pofozni kell kívül- belől és kevés embernek lesz különb háza Gyula- tanyán. de még így is pénz­be kerül. „Ha pedig már van szép ház, körül is kel­lene keríteni jó drótkerítés­sel" — így beszélgetett a család az egyik este, amikor lányuk, a 17 éves Marika közbeszólt: „Nekem is kel­lene egy varrógép“. Addig- meddig, hogy azt is bele­vették a tervbe. — Várjatok csak! — szólt bele a tervbe Kiss néni. — Tudjátok, hogy mii írt Pali. Az ősszel leszerel. Azt írja, hogy gondoskodni kell ru­háról, mert meghízott, meg kinőtte a régi ruhákat. — Hát jó, — mondotta Kiss bácsi. — Neki veszünk először ruhát, aztán rendbe­hozzuk a házat, felkerekít­jük a portát es ha marad, akkor veszünk neked, kis­lányom varrógépet és el­mész valamelyik varrodába Nyíregyházára. Volt mire tervezgetni. Hét szarvasmarhát neveltek, két fiaskoca 7 hete fialt meg, most tíz malac szaladgál az udvarban. Ezért is volt olyan jó kedve munka köz­ben Kiss Györgynek. Már négy óra 10 percet mutatott az óra, de ő még mindig igazgatta az utat, holott 4 órakor lejárt a munkaidő. Talán még to­vább is dolgozott volna, ha fia nem szalad hozzá nagy örömujjongás közepette. — Apukám ... apukám! — Alig tudott szóhoz jutni a nagy izgalomtól. — Mi baj van, kisfiam? — Egy ember mondta az úton, hogy tetszett nyerni... sok pénzt... nagyon sok pénzt. És holnap tessék bemenni valami papírokkal a vállalathoz. — Mégiscsak nyert volna valamelyik kötvény? — gondolta Kiss György. Min­dig azzal bíztatta a felesé­gét, ha egy kis nehézség mutatkozott a házépítés; miatt. „Majd nyerünk a bé­kekölcsönön“. Közben maga sem nagyon hitte az egé­szet. Meg is lepte a felesé­gét az újsággal, az asszony azonban csak legyintett. „De jó kedved van, hogy így tréfálsz." Ezzel abba- j maradt az egész. Az igaz. hogy attól kezdve gyakran az eszébe jutott az asszony- \ vak a sorsolás. — Milyen jó is lenne valóban nyerni egy párszáz forintot. Kedden reggel aztán autó-j buszra ült Kiss György és felesége. — Ügy is itt az ideje, I hogy a fiúnak bevásárol- j junk. Egyúttal megnézzük, j hátha igaz, amit üzentek a vállalattól. — így gondol-j ták. 1 A hír igaz volt. Kiss: György mosolyogva tartotta kérges tenyerét a sima, ro­pogós, új 100 forintosoknak. Négyezer 20 forintot Icapott1 a takarékpénztárnál. — Látod, feleségem! Még* is csak érdemes volt köl­csönt jegyezni. 150 forintot jegyeztek, s az összeg máris sokszorosan megtérült. Megvan az örö­me Marikának is, mert most már biztos a varró­gép. A jószágokból is többet hagyhatnak meg, melyből bútort vesznek jövőre. Le­het, hogy addig újra le­ereszti szárnyát a szerencse.i madár, mert minden lelte* tőség megvan arra. Az elsők között jegyez most is békekölcsönt Kiss György, hadd gazdagodjék az ország, mert ha az gaz­dagabb lesz. az ő csaladja1 is tovább gyarapodik. Kiss Györgyék most leve­let írnak katona fiuknak az országhatárra: — „Drága Fiam! Örömmel tudatjuk véled, hogy a békekölcsön: sorsolásakor 5 ezer forintot nyeltünk. Bevásároltunk a számodra is. Még ekét, bo­rinát is veszünk, hogy gaz­dálkodhass, ha hazajösszj Siess, szeretettel várunk; Mi már jegyeztünk újra, békekölcsönt, jegyezz te is?■ (K. D.f * Nemcsak Kiss Györgyeik­hez szállt le a szerencséi! Sok családot meglátogatott megyénkben. Dr. Hubai Ba-- lázs 50 forintos névértékűi kötvényét is 5 ezer forint’ értékű nyereménnyel húz­ták ki. Gyuris József, a Ti­szántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozója szintén 51 ezer forintot és még külön 200 forintot is nyert:

Next

/
Thumbnails
Contents