Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-15 / 218. szám
1954 'September 15, szeri» PÁBTÉPtTÉS________ ____£ Támaszkodjon bátrabbon a község dolgozóira a rakamazi pártszervezet Ha a kongresszusi határozatok tükrében vizsgáljuk a rakamazi pártszervezet .munkáját, megállapíthatjuk, hogy itt is van fejlődés. Azonban ez a fejlődés a feladatokhoz mérten igen lassú. Ez abból adódik, hogy gyenge a pártszervezet pártépítő munkája. A pártélet és a politikai munka nem tart lépést a _ növekvő követelményekkel, vagyis azzal, hogy az új szakasz politikáját csak ■héptömegek széles rétegeivel tudjuk sikerre vinni! Mi volna az alapvető feladat? Az, hogy a pártszervezet szoros kapcsolatba kerüljön a falu dolgozó parasztjaival. A párttagság aktivizálásával, pártmegbi- ratások teljesítésével a falu 'olgozóit mozgósítanák a , feladatok sikeres elvégzésére. — A párttagság körött nincs eléggé ismertetve a III. kongresszus ha- lározatp, de a szervezeti szabályzat jelentősége sem. A pártvezetőség eléggé elhanyagolja a pártépítő munkát. Alig van tag és tagjelölt felvétel. Pedig nagyon sok becsületes és élenjáró dolgozó paraszt van Rakamazon, akik megérdemelnék, hogy foglalkozzon velük a pártszervezet. Emlékezzünk csak a tavaszi és nyári munkák végzésére. Hány dolgozó parasztot lehetne felsorolni, akik élenjártak a növényápolásban és a beadási kötelezettség teljesítésében. Ha a pártszervezet vezetősége ezekkel a dolgozókkal foglalkozott volna, munkájukat figyelemmel kísérte volna, ma már a pártszervezetben nem 2—3 dolgozó paraszt párttag lenne. Elsősorban a járási pártbizottság segítsége szükséges ahhoz, hogy megtanulják a falusi pártvezetésének az új helyzetnek megfelelő kommunista módszereket. Az igaz, hogy a járási pártbizottság tagjai többször kint voltak már, de alapos segítséget nem adtak a falu sajátosságainak megfelelő irányításhoz. A pártbizottságnak elsősorban is a kollektív vezetéshez kellett volna több segítséget adni. Bár e téren van némi fejlődés, de korántsem elegendő. Ez abból adódik, hogy a párt- vezetőség nincs tisztában a kollektív vezetés elvével. A beszámoló elkészítését is csak 1—2 pártvezetőségi tag végzi, holott nemcsak a többi vezetőségi tagokra, hanem a párttagság valamennyi tagjának véleményére és javaslatára kellene támaszkodni. Szloboda Péter elvtársnak, az alapszervezet titkárának az a véleménye, hogy hiába kéri a vezetőségi és párttagok véleményét, úgysem tudnak megfelelő segítséget adni a beszámoló elkészítéséhez. Ez nem más, mint a párttagság alkotó kezdeményezésének a lebecsülése, a bírálat elfojtása, a kollektív vezetés lebecsülése. — A pártvezetőség akkor tudja igazán betölteni hivatását, ha támaszkodik a néptömegekre és tanul a néptől. A pártszervezeteknek egy pillanatra sem szabad elszakadni a néptől, hanem a néppel együtt keli harcba indulni a hibák kijavításáért, a feladatok végrehajtásáért. A rakamazi pártszervezetben a tagság jó részénél gyenge a politikai képzettség'. Ez abból adódik, hogy a pártvezetö- ség nem fordít megfelelő gondot a párttagság politikai képzésére. Az elmúlt évben is belenyugodott abba a pártvezetőség, hogy a párttagság egy része se- milyen oktatásban nem vett részt. Nem csoda aztán, hogy helytelen nézetek kapnak lábra a párt- szervezeten belül. Például, ha tagjelöltnek jelentkezik valaki, azt mondják: miért nem jött 1945—46-ban. Ez a szektás nézet, ez a befelé- fordulás igen veszélyes a pártszervezetben. Ez a befelé fordulás veszélyes azért, mert gyengül a párt és tömegek közötti kapcsolat, csökken a párt befolyása és vezető szerepe. A rakamazi pártszervezetnek nem szabad megfeledkezni arról az alapvető lenini igazságról, hogy a párt ereje a nép támogatásában van, de ugyanakkor népünk ereje a párt vezetésében van. A rakamazi pártvezetőségben meg van minden lehetőség és adottság, hogy a község politikai és gazdasági életét kommunista vezetőkhöz méltóan irányítsa. Azonban ehhez az szükséges, hogy a pártvezetőség közelebb kerüljön a dolgozó tömegekhez. Emelje politikai műveltségét, s látókörét, aktivizálja a párttagokat, építsen ki széles pártonkívüli aktívahálózatot. Vagyis a párttagok mellé vonja be a legjobban dolgozó pártonkívüli dolgozókat népnevelő munkára s vállvetve a pártonkívüli dolgozókkal, mozgósítsa az egész falu dolgozóit a párt- és kormányhatározatok sikeres végrehajtására. A pártszervezet öntevékenyen alakítsa ki helyi politikáját a kongresszusi határozatok szellemében, vegye figyelembe a párttagság véleményét, nyissa ki a becsületes pártonkívü- liek előtt kapuit. S ha ezt így teszi, rövid idő múltán komoly lépéseket tesznek előre a pártmunka, a politikai tömegmunka megjavítása érdekében. Serflek István. Híradás a mezőgazdasági kiállításról Ha kenyér van, minden van Ez a régi paraszti közmondás, ha a szó szoros értelmében nem is állja meg a helyét, de sok igazság van benne. Nem lehet azt mondani, hogy a szép lovak, a gyönyörű tenyészbikák, az ötmázsásra gömbölyödött hízók nem kötik le az érdeklődők figyelmét, vagy hogy nem csodálják meg a látogatók százezrei a „mindentudó” gépeket. A legtöbb vitatkozó parasztot, a legtöbb jegyzetelgelő mintagazdát mégis a búzakoszorúk alatt, a szakajtókból barnás-pirosan fénylő búzaszemek fölé hajolva láttam. A kérges, durvának látszó paraszti kezek olyan finoman emelgették, súlyozták az acélos búzaszemeket, hogy a legfinomabb műszer sem pontosabban. Kiváló termelőszövetkezeti tagok, mintagazdák vitatkoztak néha perceket is azon, hogy megüti-e a „nyolcvanat” vagy sem. A vitát legtöbb esetben a magyarázó tábla dönti el, amiről a termelési adatok, módszerek olvashatók. Ez a kiállítás nem csak terjedelmében és színvonalában különbözik a régi kiállításoktól, melyek elsősorban vásárok voltak, hanem abban is, hogy valójában a nép szabad egyetemévé válhat. Egy-egy kiállított termény mellett ott olvashatjuk azonnal azt is, hogy milyen módon érték el ezt az eredményt. — A meggyespusztai állami gazdaság magyarázó tábláján azt is láthatjuk, hogy a gazdaság átlagtermése hogyan növekedett évről-évre. Míg 1950-ben csak 12 mázsa volt rozs átlagtermésük, 1951- ben már 13.80 mázsa 1952- ben 15.80 mázsa, 1953- ban pedig 17.10 mázsa termett holdanként. A négy év alatt 16 centiméterről a szántás mélységét 26 centiméterre fokozták. A gazdaság gépesítése 1950-ben kezdődött, azért is tudták évről-évre mélyíteni a szántást és emelni a terméshozamot. A szántás mélysége azonban még nem minden. A gazdaságban 1950 óta vezették be a vetésforgót is. \ rozs elé mindig megfelelő előveteményt biztosítottak. A vetésterületük 90 százalékán k^resztsoro: vetést végeztek. A burgonyaiermclési részen már a szabolcsi látogatók is ismerős nevekre találnak. A kisvárdai kísérleti gazdaság új rekorderei mellett ott találjuk a balkányi állami gazdaság, a varjúlapos i Győzelem és a császórszállási Uj Alkotmány termelőszövetkezet termelvényeit is. A császárszállási Uj Alkotmány termelőszövetkezet termelési adatait sokezer kis notesz vitte és még viszi szét az ország különböző részébe. Az agrotechnikai leírások között ilyeneket olvashatunk: „Tarlóhántás után, nyárvégén 150 mázsa istállótrágyát szántottunk le közcp mélyen. Októberben 25 centiméter mélyen elvégeztük a mélyszántást, tavasszal simítóz- tunk. Fészeklrágyának szuperfoszfát, káli- és pétisó keverékből tövenként 5 dekát adagoltunk. Az ültetést 70 centiméter sor- és 30 centiméter tőtávolságra végeztük. Egy síma kapálás után háromszor töltögettünk. Elvégeztük a negatív szelekciót. Holdanként 16 holdról 205 mázsát szedtünk. Négy holdon pedig 235 mázsa volt a holdanként! termésátlagunk.” Minden látogatótól csak egy panaszt hallunk: „Any- nyi minden van és olyan szépek, tanulságosak, hogy akármennyi ideje is van az embernek, mindent mégsem láthat.” Még másfél hétig lesz nyitva a kiállítás. Meríthet ebből a kincsestárból egyéni paraszt, tsz-tag, szakember egyaránt. Cs. B. A törvénytervezet III. fejezetéhez helyes lenne még külön paragrafusba belefoglalni, hogy „Ha az alsóbb tanácsok (vonatkozna a vb-re is) határozati javaslatot terjesztettek elő a felettes tanácsokhoz, akkor azok a felsőbb tanácsok ne várjanak a szükséges intézkedéssel, hanem egyenesen a beterjesztett jegyzőkönyv alapján — amit úgy is be kell terjeszteni egy példányban — intézkedjenek és intézkedésükről értesítsék az alsóbb tanácsot (vágy vb-ot). Nem lehet ezt alkalmazni a póthitelkérelemnél.“ Eddig ugyanis az volt a szokás, legalábbis járásunk területén, hogy ha ilyesmit határozott a vb., vagy a tanács, akkor azt kivonatolni kellett és úgy külön beterjeszteni intézkedés végett. Pl. megtörtént, hogy a vb. foglalkozott a begyűjtési százalék arányos megállapításával/ ezt jegyzőkönyvbe rögzítve beterjesztette a járási tanács vb-hoz. Intézkedés nem történt. Később ebből adódott baj és felelősségrevonás hogy azt idejében fel kellett volna vetni — ami a község részéről meg is történt — de a járás nem intézkedett. Ezáltal a bürokratikus eljárási mód is csökkenne. Szükséges lenne tisztázni a vb. titkár munkakörét, feladatát úgy, mint az elnökét. A titkár is választott funkcionárius, mint az elnök, amiből az következik, hogy érvényesülni kell az egyenlő jogoknak is. Az elnök szerepe és feladata az „első az egyenlők között“ elv alapján kellene hogy érvényesüljön, mint egyszemélyi felelősnek. A községi tanács üléseit is elég lenne kéthavonként tartani, míg a járásokét három havonként, mert sűrűk az ülések és esetleg, mint már gyakorlatban is előfordult — a tanácstagok a sok gyűlést zaklatásnak veszik. Csatlós Pál vb. titkár, Apagy. # A tanácstörvény-tervezet 29. §-ához helyesnek tartanám felvenni tagságmegszűnési okként az elköltözést. A tervezet szerint az elköltözés folytán nem szűnik meg a tanácstagság. Az elköltözött tanácstag pedig a tanácstagsággal járó kötelezettségnek nem tud eleget tenni. Nem biztos az, hogy elköltözés folytán a tanácstag tagságáról lemond. A visszahívás pedig több munkát igényel, így egyszerűbbnek tártanám, ha a törvény félreérthetetlenül kimondaná, hogy elköltözés folytán a tanácstagság megszűnik. Kiss Antal vb. elnök, Kisvárda. * Kiegészítő javaslattal kívánok hozzászólni a törvénytervezethez: A törvénytervezet III. fejezet 10. §-a megállapítja a tanácsok létszámához a keretszámokat. Nem domborodik ki azonban az, hogy a járási és megyei tanácsok tagjai a választók száma szerint hogyan oszlanak meg. Előfordult olyan eset, hogy egy ötezer lelket számláló községből csak egyetlen járási pót-tanácstag volt és megyei tanácstag egyáltalán, Vila a tanácsokról szóló törvénytervezet felett Módosító javaslatok Helyes volna a nevezett tanácsok tagjait a választók száma szerint megosztani. A harmadik rész I. feje- [ zet 54. §-a szerint a tanács j a jelen törvény keretein j belül a minisztertanács ha- ' tározata alapján állapítja meg a szakigazgatás helyi szerveit (osztályt, igazgatóságot, bizottságot, csoportot). Helyes volna kibővíteni azzal, hogy a múlttól eltérően a jövőben tanácstag ne legyen egyszemély- ben tanácstag, végrehajtó- bizottsági tag és egyben osztályigazgató, vagy csoportvezető, mert túlságos volna a centralizálás és az egész végrehajtó bizottság a végrehajtó bizottság apparátusából állana a tanácstagok kikapcsolásával. A negyedik rész 64. jj-a foglalkozik a tanács alá nem rendelt szervek és a tanács kapcsolatával. Erre vonatkozólag a miniszter- tanács javaslatára a részletes szabályokat az Elnöki Tanács állapítja meg. Helyes volna ennél a résznél foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a tanácsok alá és nem alárendelt szervek vezetőinek kinevezésénél minden esetben kikérnék az Illetékes tanács, mint a legnagyobb tömegszerv véleményét, annál is inkább, hogy a szervek vezetői érezzék a tanácsok államhatalmi jellegét. Galambvári János vb. elnök, Oros. Kisgyűlések a tanácstörvény-tervezetről Szerte a megyében számos kisgyűlésen vitatják meg a dolgozó parasztok az új tanácstöx-vény-terveze- tét. Igen sok hozzászólás, javaslat hangzik el egy-egy alkalommal, ami azt bizonyítja, hogy dolgozó parasztságunk nagy figyelemmel kíséri a tanácsok munkájának megjavítását, s maga is tevékenyen hozzájárul a törvény alkotásához. Az alábbiakban néhány hozzászólást, javaslatot közlünk, amelyek a kisgyűléseken hangzottak el: Gazdag Lajosné, a tizavasvári íöldművesszövet- kezet dolgozója ezeket mondotta: „A tanácstörvényterve- zetböl nem tűnik ki az, hogy a közületi beruházások tervének elkészítésénél a helyi tanács javaslatait, észrevételeit köteles-e meghallgatni a tervezést végző szerv. A tervezet 6. §-a ugyan kimondja, hogy a tanács „megállapítja — az állami, népgazdasági terv és az állami költségvetés keretein belül a — tanács helyi tervét és költségvetését.” Ez viszont nem fejezi ki a területi tervezés elvét, csak a jóváhagyását. Már pedig az eddigi gyakorlat azt igazolja, hogy az állami tervezésünk eddig túlzottan központosítva volt és sokszor bürokratikusán dolgozott. Ez rányomta a bélyegét egyes községek fejlődésére. A tervezés központosítása miatt, nincs még kultúrház Tiszavasváriban például — pedig erre igen nagy szükség lenne a tizenháromezer lakosú községben — ugyanekkor megvalósításra kerültek, vagy éppen most valósulnak meg olyan tervfeladatok, amelyeket még éveken keresztül nélkülözni tudott volna a község. A községi tanács sok esetben felemelte a szavát, a szerinte helytelen beruházások ellen, hozott határozatokat, társadalmi munkát szervezett, ennek azonban nem sok foganatja volt. — Ha a tanácstörvény e tekintetben nagyobb jogkört biztosít a helyi tanácsoknak, akkor az egyes beruházási létesítmények jobban fogják tükrözni az igényeket, a szükségletet, észszerűbben lesznek felhasználva a népgazdaság forintjai.“ Pintér István Kállósem- jénből a következőket javasolja: „A törvénytervezet adjon jogot a helyi tanács végrehajtó bizottságának arra, hogy a kisebb jelentőségű mezőrendőri kihágások ügyében, a meghatározott eljárási szabályok szerint, bírságot róhasson ki. Az esetleges fellebbezéseket a jelenleg is működő járási tanács kivágási bírósága döntse el.* • * Danku Ferenc ófehértói kilencholdas dolgozó parasztnak is az a javaslata, hogy a helyi tanács dönthessen ilyen ügyékben, és 500 forint büntetésig hozhasson döntést. Ezzel komoly mértékben meg lehetne akadályozni a jelenleg nagyon elharapódzott mezei lopásokat. * Bakonyi Géza, Nyíregyháza: * /b,.. „Az a tapasztalatom, hogy sok helyen az egyes tanácstagok a tanácsülés előkészítésének ellenére is, késve, vagy egyáltalán nem jelennek meg. Helyes volna, ha a tanácstag kötelességei között törvényszerűen lerögzítenék azt, hogy a tanácstagok kötelesek a tanácsülésen pontosan megjelenni.’ * Cs. Kiss Gyula vajai dolgozó paraszt: „A községi tanács végrehajtó bizottsága felelős a községi begyűjtési tervek teljesítéséért, ugyanakkor nincs joga utasítani valamire a Begyűjtési Hivatalt. Helyes lenne, ha a község területed lévő valamennyi begyűjtő és felvásárló szerveket egyesítenék és azok, mind a tanács alá rendelt szervek lennének. Ebben az esetben e szervek munkáját a tanács állandóan figyelemmel tudná kísérni és irányítani.” * Tamás István óíehértói dolgozó paraszt a többi között a következőket mondotta: „Helyes lenne, ha az adókivetések a községben történnének. Ez sok hibát megelőzne, az aránytalan kivetést, a befizetéseknél az elírást. Ha az adóval kapcsolatos munkákat a községben végeznék, sokkal kevesebbet zaklatnák feleslegesen a dolgozó parasztokat.”
