Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
1254 szejJitiiibBr 5,' abárnap A tanácsokról szóló törvénytervezet tanulmányozása közben arra gondoltam, hogy helyes lenne a 25. § 2. bekezdése utolsó mondatát a következőképpen helyesbíteni: ,,Minden választókerület egy tanácstagot és egy póttagot választ. Ezt azért tartanám helyesnek, mert a választás előkészítése komoly munkát igényel. A tervezet előírja, hogy a tanácstagság megszűnése eseMikor szűnik meg a tanácstagság ? Széleskörű demokráciát jelent az, hogy a választók visszahívhatják a tanácstagokat. A tanácstörvény-tervezet azonban nem körvonalazza, hogy mikor lehet visszahívni, milyen indok alapján a tanácstagokat. Javasoljuk azt, hogy a sajtó Eredményesebb munkát végezhetnek n végrehajtó bizottságok Vita a tanácsokról szóló törvénytervezet felett Válasszunk póttagokat tén az illető helyére új tagot kell választani. Ez esetleg felesleges kiadást, munkát jelentene. Inkább választanánk a négyéves választásokon póttagokat is, akik a visszahívott tanácstagok helyére léphetnek. Véleményem szerint a póttagok megválasztása nem csorbítaná a választópolgárok jogait. Sarkadi István Kisvárda. is bővebben foglalkozzon ezzel a kérdéssel, írjon a tanácstagok jogairól és kötelességeiről. Ez segíteni fogja a tanácsok munkáját, növeli a tanácstagok felelősségérzetét. Fóriska Elek Vásárosnamény. Kisiparosok Tanácsainknak az állam- hatalmi funkciók ellátása mellett másik fontos és széleskörű munkaterülete az államigazgatás. A végrehajtó bizottság a tanács általános hatáskörű végrehajtó és intézkedő szerve, így a tanács az államigazgatási feladatait a végrehajtó bizottságok útján hajtja végre. A végrehajtó bizottságoknak az állam- igazgatási feladatok ellátása terén elért komoly eredményei mellett sok hiányosságai voltak, amelyek megszüntetésére, a végrehajtó bizottságok munkájának megjavítására a lehetőséget megadja a tanácstörvény tervezete. A tervezet 30. §-ának 2. bekezdése a végrehajtó bizottságok feladatát úgy határozza meg, hogy a vb-ta- gok résztvesznek a végrehajtó bizottság határozatainak meghozatalán kívül a határozat végrehajtásának ellenőrzésében, valamint a végrehajtó bizottság szervező munkájában. Hogy a végrehajtóbizottsági tagok ennek a feladatuknak elegét tegyenek, elengedhetetlen, hogy a következő választáskor a tanácsok olyan végrehajtóbizottsági tagokat válasszanak meg, akik valóban alkalmasak a vb-tag- sággal járó feladatok ellátására, akik lelkesedéssel és odaadással látják el feladataikat. Ezen a téren a végrehajtó bizottságok működése során sok volt a hiányosság. A mi járásunk területén a községi tanácsok végrehajtó bizottságainál egyes vb-tagok nem éreztek felelősséget a vb. munkája iránt, megjelenésük a vb. üléseken formális volt, nem kapcsolódtak be megfelelően a határozatok meghozatalába, sok esetben igazolatlanul távolmaradtak a vb- ülésről. Ezek a jelenségek nemcsak a községi végrehajtó bizottságoknál mutatkoztak meg járásunk területén, hanem megmutatkoztak a járási végrehajtó bizottság nem függetlenített tagjainál is, akik a vb. munkájának, kollektív vezető szerepének kibontakozását gátolták. A végrehajtó bizottságok munkáját gátolta az a körülmény is, hogy a végrehajtó bizottság összetétele sem volt minden esetben megfelelő. Egyre növekedett azoknak a vb-tagok- nak a száma, akik a hivatali apparátusban dolgoztak. A járási végrehajtó bizottság 13 tagja közül 9 tag volt függetlenítve. így a funkciót nem viselő végrehajtóbizottsági tagök háttérbe szorultak. A tervezet 38. §-ának első bekezdése szerint a végrehajtó bizottság számára utasítást az őt megválasztó tanács felettes tanácsának végrehajtó bizottsága, illetőleg ezen keresztül a felsőbb államhatalmi és államigazgatási szervek adhatnak. A tervezetnek ez az intézkedése is nagy segítségére lesz a végrehajtó bizottságoknak munkájuk megjavításában. Ugyanis nagymértékben gátolta a végrehajtó bizottságokat munkájuk helyes végzésében az a körülmény, hogy a felsőbb állam- igazgatási szervek közvetlen utasításokat adtak a végre hajtó bizottságoknak. Különösen a minisztériumoktól érkezett a végrehajtó bizottságokhoz sok közvetlen utasítás, ami akadályozta a végrehajtó bizottságokat abban, hogy tervszerű munkát végezzenek. A végrehajtó bizottságok eddigi működésére vonatkozó törvény szerint legalább hetenként tartottak üléstr A tanácstörvénytervezet szerint a végrehajtó biz&MÍÉÍ- goknak legalább kéthetenként kell ülésüket megtartani. A tervezetnek ez a része is segítséget fog adni a végrehajtó bizottságok munkájának a megjavításához. Ugyanis a hetenként tartott vb-üléseknek az volt a következménye, hogy nem állt elég idő a vb-ülések alapos előkészítésére. A meghozott határozatok végrehajtására sem jutott elegendő idő, így a határozat végrehajtásának ellenőrzése is felületes volt. Ha kéthetenként fogják a végrehajtó bizottságok üléseiket tartani, akkor az ülésék előkészítése is sokkal alaposabb lesz. A törvénytervezetnek ezekből az intézkedéseiből is látható az, hogy a lehetőség megvan arra, hogy a választás után a végrehajtó bizottságok munkájukat eredményesebbé tegyék. — Azonban ehhez szükséges az is, hogy az újonnan választott tanácsok olyan végrehajtóbizottsági tagokat válasszanak, akik lelkes és odaadó munkát tudnak végezni a dolgozók érdekében. ILLÉS BÉLA, járási vb. titkár, Nyírbátor, A kormányprogramm bejelentése óta városunkban 437-ről 847-re, megyei viszonylatban pedig 1900-ról több mint ötezerre növekedett a kisiparosok száma. A kisiparosok egyre szélesebb körben vesznek részt tevékenységükkel a kormányprogramm megvalósításában. A lakosságnak végzett jó munkájukkal a népjólét növekedését szolgálják. íme, közülük két kisiparos: PUSKAS LAJOS kovács kisiparos, műhelye a Szilfa-utca 3. szám alatt van. Hangos a környék a kalapács csattogásától. A műhelyajtó felől pejló türelmetlenkedik a kocsiból kifogva. Patkolásra vár. Az előkészületek után rákerül a sor. Gazdája ott segédkezik a kovácsmester mellett, és néha meg-megveregeti a ló nyakát. A kovácsmester nagy szakértelemmel lecsipkedi a ló patájáról a rojtokat. Éles vésőkkel, késekkel dolgozik. A megtüze- sített patkót rásüti a ló patájára. elvégzi a reszelést, majd felszegezi a patkót. A kovácsműhelyben javításra hozott tűzhelyeket, edényeket lehet látni. Sok szekér-alkatrész is vár még vasalásra. A kovácsmester a gyors patkolás után folytatta a kocsi középső felének vasalását. A kovácsszénben izzott a vas és amíg a mester rávert néhányat a vasra, és néha az üllőre — addig Lőjek István császárszállási dolgozó paraszt, a kocsi tulajdonosa fújtatta a tüzet. — A kocsinak ment egy teherautó — mondta Lőjek István. — A hátsótengely összetört. Baj volna, ha most a mester nem vállalná! Jól is néznék ki szekér nélkül. Már pedig én holnap rajta akarom piacra hozni a holmit. Nem kellett heteket, hónapokat várni, délután már ez a szekér is elindulhatott útjára: betakarítani, trágyát hordani és a városba fuvarozni az eladásra váró terményeket. VASKÓ LÁSZLÓ 1935-től gyakorolja a férfiszabó kisipart. Ezidő alatt; 17 tanulót tanított meg á mesterségre. Az udvaron egy diófa árnyékéban a szabóasztal mellett találtam a kisiparost. Egy férfiruha- próbán dolgozott. Kezében szaporán járt a tű a varrás közben. „Sietek, mert jönnek próbálni a ruhát“ —• mondta, miközben hellyel kínált. Érdeklődtünk, van-e elég munka. — Csak győzzem! Az emberek szeretnek szép és jó ruhában járni, szívesen csináltatnak egy-egy ünneplő ruhát — felelte. — Milyen munkákat szokott vállalni? — Leginkább új férfiru-' hákat varrók, de bőven akad mellette férfi- és egyenruha-átalakítás, javítás és vasalás is. A továbbiakban ä szakmára terelődött a szó. A szabóiparos úgy beszélt szakmájáról, mint a művészetről szokás. Van is benne valami. A hozott szövetből valóban szép, elegáns ruhákat tudnak varrni az iparosok, a legkülönbözőbb alakú emberekre is. — Nem unalmas egyedül dolgozni? — kérdeztem, s kérdésemre jókedvű volt a válasz. j — 54 éves vagyok. Nekem1 szórakozást jelent a munka.1 Néha a feleségem is segít. Ha pedig unatkoznék, bekapcsolom a rádiót és az szórakoztat. Már tervbevettem, hogy az ősz folyamán felveszek egy tanulót és megtanítom a 18-adikat is a szabómesterségre; Jól teszi; Hadd legyen1 még híresebb a magyar' szabóipar! Az elmélet napi kérdései Mit jelent a szocializmus gazdasági alaptörvénye ? ztálki elvtárs leg- utolsó nagy alkotásában, „A szocializmus köz- gazdasági problémái a Szovjetunióban“ c. művében ismertetett meg bennünket a szocializmus alaptörvényének fogalmával. Megtanultuk, hogy ez a törvény az életszínvonal emelkedésének, a szocializmus építésének a törvénye. Még többet hallunk róla a kormányprogramm és pártunk III. kongresszusa óta. A kongresszus beszámolói, a felszólalások valamennyien erre a törvényre, e törvény fokozottabb figyelembevételére épültek. Kongresszusunk határozatai az alaptörvénynek megfelelően olyan tennivalókat határoztak meg e törvény fokozottabb érvényesítése érdekében, melyek megyénk népében is nagy érdeklődést váltottak ki és a kitűzött célok elérésére serkentik a dolgozókat. A sok tennivaló között az egyik ilyen döntő célkitűzés a mezőgazdaság felvirágoztatása. A kongresszus világosan leszögezte, hogy a következő két-három év feladatának láncolatából a döntő láncszem most a mezőgazdaság. Tehát a mező- gazdaság fejlesztése, terméshozamának növelése az alaptörvény fokozottabb érvényesítését van hivatva szolgálni. Ezért van az a j nagy munkakedv falvaink- ban, amely napjainkban is ' megmutatkozik. Tehát a dolgozók, gazdasági vezetőink, pártszervezeteink vezetői ismerik ezt a törvényt. Helyes, hogy ismerik? Igen. Jó, hogy tudják, hisz ez az életszínvonal szakadatlan emelkedésének a törvénye. Manapság pedig népi demokráciánk fejlődésének olyan új szakaszában élünk, hogyha nem ismernénk, ha nem vennénk figyelembe e törvény követelményeit, ez káros következményekkel járna. pártunk politikája tuA dományosan megalapozott politika. Nem a véletlenek, a kiagyalt eszmék, nézetek határozzák meg, hanem a szocializmus építésének a gazdasági törvényei. Egész gazdaságpolitikánk, így az új szakasz politikája is ezekre a törvényekre épül. De elsősorban az alaptörvényre. Mint a neve is mutatja, alapvető, meghatározó, döntő szerepe van a gazdasági törvények között. Hisz az életszínvonal szakadatlan emelkedését tűzi ki célul és megmutatja, hogy e cél elérésének megvalósításáért milyen tennivalóink vannak. Ennek a hasznos törvénynek a figyelembevétele, megértése, helyes alkalmazása jelenkori viszonyaink között a szó- | cialista gazdasági rendszer helyes értelmezésének kul-1 csa. E törvény helyes arányainak betartása nélkül nem lehetséges a szocializmus építése. Márpedig a nép a jólétet akarja, s ennek elérése lehetetlen az alaptörvény figyelembevétele nélkül. A kormányprogramm megyénkben is kedvezően érezteti hatását. A dolgozók jobban élnek, többet vásárolnak, kultúráltabbak, mint másfélévvel ezelőtt. De vájjon megelégednek-e ennyivel? Nem! És ez helyes is, hisz fejlődésünk a magasabb terméseredmények, a termelés fokozása, a termelékenység emelkedése még magasabb életszínvonalat eredményez. A magasabb életszínvonalért, a kulturáltabb életért tenni is kell valamit. Nem várhatjuk azt, hogy a sültgalamb a szánkba repül. Márpedig megyénkben is vannak olyanok, akik ezt várják. Sokan nagyon jói tudják, hogy az alaptörvény az életszínvonal emelkedését és nem akármilyen, hanem a lehető legnagyobb növekedését célozza. Azt azonban már ke- vésbbé veszik figyelembe, hogy a növekvő igényeket másképpen nem lehet kielé- gíte-'\ csak úgy, ha dolgozóink, gazdasági vezetőink az alaptörvényt helyesen értelmezik és követelményeinek megfelelően cselekszenek. E törvény bizony makacs. Ha megsértik, káros következményekkel járhat, s így az életszínvonal nem emelkedni fog, hanem csökkenni. Ezt viszont megyénk dolgozói sem akarják. ILT eg kell mondani vi- lágosan, hogy megyénkben kezd általánossá válni az a helytelen nézet, hogy az alaptörvényen csupán az életszínvonal emelkedését értik. Dolgozóink, de elsősorban gazdasági vezetőink nem ismerik, — s ha ismerik, nem tanulmányozzák és nem megfelelően veszik figyelembe — a szocializmus gazdasági alaptörvényét. Nézzük csak meg, mit is fejez ki ez a törvény! Hogyan is kell helyesen értelmezni. Nemcsak az életszínvonalról van ebben szó, hanem arról is, hogy ezt az életszínvonalat hogyan kell elérni, mit is kell tenni ezért. Ha azokat az eszközöket, — a termelési lehetőségeket, a gépi technikát, és ennek kihasználását, tökéletesítését, a termelékenység emelését, az önköltség- csökkentést, a munkafegyelem betartását stb.:^9ft£fn vesszük figyelembe és^nérn használunk ki mindenr'íé,he- tőséget, melyet az alaptörvény megkövetel, akkor ‘ az alaptörvényt sértjük még, és életszínvonalunk emelkedésén esik csorba. Márpedig ezt egyetlen dolgökó sem akarja. Hisz csak é két tényező — a cél és eszköz — kölcsönös figyelembevételével beszélhetünk arról, hogy e törvény követelményeinek megfelelően, a dolgozók érdekei szerint járunk el. Ha e törvény két fontos tényezője közül egyiket is elhanyagoljuk, vagy megsértjük, úgy e hasznos törvényt sértjük meg és magunkat károsítjuk meg. Tehát a termelési lehetőségek kihasználásának igen fontos szerepe van az alaptörvény fokozottabb, magasabb színvonalon való érvényesülésében. Termelés, termelés, Hát olyan fontos ez? Igen! Olyan nagy a jelentősége, hogy e nélkül nem lehetne arról beszélni, hogy a dolgozók személyes szükségleteit kielégítsük. — De nem minden társadalmi rendszerben ez a termelés közvetlen célja. A Horthy-Magyarorszá- gon a dolgozók munkája, termelése alá volt rendelve a tőkések tulajdonának. Nem is csoda, hisz a tőkések rendelkeztek az ország gyáraival, bányáival, gazdasági erőforrásaival, a föld- birtokosok tulajdonát képezte Magyarország földterületének nagy része. Az ilyen kapitalista termelési viszonyok között nem lehetett a társadalom közvetlen célja a dolgozók személyes szükségleteinek kielégítése. A dolgozót, munkája csak az éhhaláltól mentette meg. Termelésének eredménye a tőkéseket hizlalta, fényűzésüket biztosította és gazdagodásukat segítette elő. A magyar munkás és dolgozó paraszt ezért a célért dolgozott, hullatta verítékét évtizedeken keresztül. A haladó társadalmi irányok képviselői, nagy költők mindig a nép jólétének emelését tűzték ki célul, és mindig hangoztatták, hogy a jólét a javak, bőségén alapul. Petőfi így! írt erről: „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet..." A polgári haladás hívei is' felismerték, hogy a haladás ügye elválaszthatatlan az, általános jóléttől. E meg-; győződésüknek nem egyszer hangot is adtak, Széchenyi5 István ezt írta: „Mennél több marhahúst eszik, mennél több bort iszik, mennél több posztóruhát visel... a nép, annál jobb lábra kap a termesztő A haladó gondolkodók cél-j kitűzése azonban csak vágy-] álom maradt. Nemes cél maradt mindaddig, míg meg1 nem értek a társadalmi feltételek e célok valóraváltá- sához. No, de mindez már ai múlté. Megváltozott az élet hazánkban is. Nagy gazdasági és társadalmi változásokat éltünk át. Most vidámabban folyik a munka,! mert tudjuk, hogy gyümöl-j csét a dolgozók élvezik. A munkásosztály szoros sző-’ vétségben a dolgozó pá-| rasztsággal, erősíti a nép államát. A nép rendelkezik ma már a saját jóléte eme-| léséhez szükséges eszközök döntő többségével. Most aj dolgozókon a sor, hogy eze-| két az eszközöket, az állam’ nyújtotta lehetőségeket ho-| gyan gyümölcsöztetik a haza javéra, a dolgozók hasz-! nára. (Folytatás a 3. oldalonj
