Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-01 / 206. szám

NÉPLAP 1954 szeptember 1, szerda Hogyan les* a horgonyából csokoládé? Bernáth Mihály krumplijának kalandos útja i. Bernáth Mihály demecse­ri portáján egyre sokasodó számmal szaporodnak a burgonyával telt zsákok. — Miholecz Péter, a szomszéd, irigykedő szemmel nézi a fejlett, öklömnyí nagyságú, kupacbahányt gumókat. Azon csodálkozik, hogy egy­szerre ültették, egyszerre kapálták, s mégis a szom­szédnak termett több. Ber­náth Mihály válogat. A rosszát félredobja, a jót pe­dig a kosárba teszi. Ha egy- egy szebb darabot vesz a kezébe, lemorzsolja róla a megszáradt sarat. Forgatja ujjai között és elégedetten állapítja meg magában, hogy érdemes volt a fiára hallgatni. A műtrágya és a négyszeri kapálás meghozta az eredményt. A szomszédé­nál holdanként majdnem 10 mázsával termett több. Számolgatni kezdett ma­gában. A beadáson felül marad még 70 mázsa, abból húszat megtart magának és a piacra, a többit pedig be­adja. Igaz, a felesleget a Mezőker is átveszi piaci ár­ban! Másnap reggel feles­leges burgonyáját átadta a Mezőkernek. Amikor átvet­te a pénzt, távozóban meg­kérdezte a telepvezetőt: — Mondja, elvtárs, mit csinálnak ezzel a sok krumplival? A telepvezető mosolyogva válaszolt: „Egy részét fo­gyasztásra szállítjuk, másik részét pedig feldolgozásra'“. — És mit gyártanak be­lőle? — érdeklődött tovább Bernáth Mihály. — A maga burgonyáját például a keményítőgyárba szállítjuk. Ezenfelül mi ad­juk az alapanyagot a szesz- gyártáshoz is. Bernáth Mihály otthon el­gondolkozott a telepvezető szavain. Ö bizony nem tud­ta eddig, hogy a burgonyát ennyi sokmindenre használ­ják! KÍSÉRJÜK el útján Bernáth Mihály bur­gonyáját. Milyen utat tesz meg, hány munkás kezén megy keresztül, amíg újra visszatér hozzá. És nézzük meg, milyen fontos a burgo­nya, mint ipari termék. Be­lőle számtalan olyan árut gyártanak, amelyek nélkül ma már el sem tudnánk képzelni életünket. Vegyük hát sorba. A termelők sza­bad és beadási burgonyáját a Mezőker gyűjti össze és továbbítja fogyasztásra, — vagy feldolgozásra. Me­gyénkben főleg a keményí­tő- és szeszgyárakban hasz­nálják alapanyagként a burgonyát. Ennek is na­gyobb részét a Demecseri Ipartelepen dolgozzák fel. * A GYÁRTELEPRE kígyózva vezet be a vasúti sín. A vasút mellett két be­tonmedence, „úsztató“ tá­tong. A körülbelül száz va­gon burgonyát befogadó úsztató alján vaslemezekkel beborított csatorna van. A víz a csatornában magával viszi a burgonyát az üzem­be. A csatorna végén a vi­zet szűréssel választják el, ami ülepítés után visszake­rül az úsztatóba. A burgo­nyát ezután a „mosóban“ nagy vaslapátok dörzsölik, hogy a sártól és más szeny- nyeződéstől megszabadítsák. Keskeny Lajos művezető­nek sok gondot okoz, ha vasdarab, vagy sok szalma kerül a burgonyával a mo­sóba, mert ez könnyen el­töri, vagy eldugítja a gépet. A mosóból forgó, dobszerű reszelőlapok közé kerül a burgonya, ahol finom, tej- begrízhez hasonló péppé alakul át. A gép alján lévő lukacsos lemezpn átcsurog­va, a gyűjtőaknából a „ki- mosóteknőbe“ kerül. Itt a felülről jövő víz a kemé­nyítőt kimossa, ami a fi­nom rostokkal együtt át­szűrődik a perforált leme­zen. A durva rostokat szá­rítás után brikettgyártásnál, mint ragasztóanyagot hasz­nálják fel az értékes kát­rány helyett. A keményítő és a finom rostok rázószitákon és a választógépen mennek ke­resztül. Az önműködő gép először kiválasztja, majd 25 százalékos szárazanyag tar­talomra sűríti a keményítő­vizet. A ülepítőkádakban a keményítő alul, a finomros­tok pedig felül válnak ki. Ebben a tejszerű oldatban már negyven százalék ke­ményítő van. A víztelenítő centrifugáiban pedig már hatvan százalékosra sűrítik a keményítőtejet. Innen a burgonya oldat formájában jut el a szárító és a szörp üzemrészbe. A fülledt, melegített leve­gőjű szárítókban egymás fö­lé helyezett tárcsákon szá­rad a vizes homokhoz ha­sonló keményítő anyag. A gyártási folyamat za­vartalanságára és a minősé­gi követélmények betartá­sára ügyel Szabó András művezető. A szitálás után a puderfinomságú keményítőt ötven kilogrammos papír­zsákokba csomagolják és el­szállítják a textilgyárakba. A HARMADIK TERMÉK a keményítő-szörp. A vizes keményítőoldatot csővezeté­ken nyomják át a szörp­üzembe, ahol először cukro- sításon megy keresztül. A kénsavas főzés a keményí­tőtejet cukorrá alakítja át. A kénsav mennyiségétől és a főzés idejétől függ, hogy krumplicukor, keményítő­szörp, vagy kristálydeksz- tróz lesz-e belőle. Rékay László, a gyár új fiatal főmérnökének szak­szerű szavai nyomán egé­szében feltárult előttünk a termelés minden titka és csodája. A raktárban hatal­mas ládákban csomagolják az előzőleg formába öntött krumplicukrot. Idős Balog János szeme megelégedet­ten nyugszik meg a hófehér tisztaságú és finomízű krumplicukor-tömbökön. Megkérdeztem Balog Já­nost, hogy bár itt is sok krumplicukrot gyártanak, mégis miért csak kevés ke­rül a fogyasztásra. Balog bá­csi a kérdésre elmagyarázta, hogy ezzel a kevéssel, amit gyártunk, nem lehet megol­dani a fogyasztási problé­mákat, viszont a gyógyszer- ellátáshoz szükséges meny- nyiséget fedezi. A krumpli­cukrot többek között peni­cillin-gyártásra is használd ják. A keményítőszörpből nyert kristály-deksztrózból is készítenek gyógyszere­ket. A gyár főtevékenysége emellett a szörptermelés, amely nélkülözhetetlen a cukorka- és csokoládégyár­tásnál. Rókay elvtárs elmondot­ta, hogy a gyár termelése pár év alatt a kétszeresére nőtt. Ennek ellenére mégis képtelen a megnövekedett szükségletet kielégíteni. A cukorka- és csokoládégyár­tást az eddigieknél is to­vább kell növelni, hogy ele­gendő mennyiség álljon ren­delkezésre. Ehhez pedig az kell, hogy megyénk dolgo­zó parasztjai a burgonyát idejében és minél nagyobb mennyiségben adják át a Mezőkernek. így jutott el Bernáth Mi­hály burgonyája egyrészt a gyógyszergyárakba, egyrészt a textiliparba és egyrészt a fogyasztókhoz. A burgonya másik részének útját, amelyből cukorka és csoko­ládé lesz, a követke­ző riportunkban mondjuk cl. SALLAI LÁSZLÓ. Költöznek a fecskék Felkészült az őszre az Állami Aruház Ilyenkor, szeptember ele­jén már hidegebbek a reg­gelek, a természet lassan új színt ölt magára. A fecskék is költözködni kezdenek, csoportokban készülődnek a nagy útra. Ahogy az Álla­mi Áruház előtt állunk, fel­tűnik, hogy milyen ember­tömeg fordul meg ebben a hatalmas üzletben. Kívül már rendezik a kirakato­kat. A „ragyogó nyári aján- latunk“‘ tábla helyett ez a mondat kerül: „őszi újdon­ságaink“. S négy-öt ember néhány óra alatt újjávará­zsol egy-egy kirakatot, amely előtt aztán sok-sok ember áll meg, s kiválaszt­ja a neki megfelelő ruhát, cipőt. Vájjon milyen áruk­kal lepik meg a vásárlókat az áruház dolgozói, hogyan készültek fel az őszi nagy forgalomra? Az áruház hátsó bejáratá­nál szinte ötpercenként vált­ják egymást a kocsik, egyik áruval megrakodva, a má­sik éppen most megy azért. S az udvaron mintha hatal­mas vásár lenne. Ideérkez­nek a gyermek lódenek, öl­tönyök, gyerekcipők, itt ve­szik át a bőr- és gumicsiz­mákat, férfi és női egészci­pőket. Nagy halom tenisz- flanell minden színben, fe­hér és rózsaszín ágynemű­vászon hívja fel magára a figyelmet. Nagymennyiségű karton is érkezett. Megkér­dezzük Steiner Lívia elv­társnőt, az üzlet áruforgalmi osztályvezetőjét: „Mit csi­nálnak ezzel ősszel?“ Moso­lyogva válaszol: „Ez még ebben a hónapban elfogy, de valószínű, elég sem lesz, olyan nagy a kereslet.“ Az­után elmondja, hogy soha nem látott bőség van kon­fekció-áruban s most szük­ség van a raktáruk bővíté­sére, hiszen a forgalom az elmúlt év hasonló időszaká­hoz képest 50 százalékkal emelkedett. S hogy a meg­növekedett forgalmat mégis ki tudják elégíteni, az a gondos, előrelátó munka eredménye. Ha kevés a hely az áruk tárolásához, hát segítenek ezen. A Tex- tilnagykereskedelmi Válla­lat adott kölcsön ideiglene­sen raktárhelyiséget. Míg az udvaron beszélge­tünk Steiner elvtársnővel és Ivanov elvtárssal, az áruház Felsorakozott a rajtkörre a 100-as férfi gyorsúszás döntőjének 8 résztvevője. A legnagyobb esélyesek közül Nyéki 2-es, a szovjet Ba- langyin a 3-as, Kádas pedig a 4-es pályán indult. Európa-bajnok: Nyéki Imre (magyar) 57.8 mp. 2. Balangyin (szovjet) 58.2 igazgatójával arról, meny­nyire fontos felkészülni az őszre, újabb szállítmány ér­kezik. A nyíregyházi cipő­ipari ktsz. szállítja a meg­rendelt cipőket. Nemcsak innen, hanem az országosan híres rakamazi ktsz.-től is rendelnek árut. Ha már a minőségről van szó, meg kell említeni, hogy az áru­ház vezetői és legjobb dol­gozói két nappal ezelőtt a minőségi áruátvételről be­széltek, s kijelöltek egy füg­getlenített áruátvevőt, aki majd arra vigyáz, hogy csak jóminőségű cikket vegyen át az áruházban, ne legyen a vásárlónak oka bosszúság­ra. Egyúttal szóba került az eladás színvonalának javí­tása is. Hiszen sok a fiatal dolgozó, kevés tapasztalat­tal rendelkeznek még. A gyakorlottabb, régi eladók tanítják, nevelik ezután a fiatalabbakat, s itt sem lesz baj. * 3 mp. 3. Kádas Géza (magyar) 58.3 mp. A magyar vízilabdaválo­gatott az osztrákok ellen játszotta első Európa-bajno- ki mérkőzését. A magyar csapat biztosan győzött. Magyarország—Ausztria 8:1 (3:0). Lelkes, együttérző asszonyok as árvízkárosultakért A szabolcs-szalmármegyei MNDSZ-asszonyok az árvíz- károsultak részére való gyűj­tésben szinte kivétel nélkül résztvesznek. Munkájuk nyo­mán sokezer forint, ruhane­mű, vagy kenyér- és takar­mánygabona, különböző ter­mékek gyűlnek össze. Tu- nyogmatolcson Tóth elvtárs­nő, az MNDSZ-szervezet el­nöke, aki maga is közép­paraszt asszony, eddig 5 mázsa árpát és 2000 forin­tot gyűjtött. A porcsalmai asszonyok 25 kendőt és 10 malacot, a nagykállói asszonyok 2000 forintot küldtek el az árvízkáro­sultaknak. Lelkesen jártak házról-házra a szakolyi asz- szonyok is. Itt is szépen gyűlt a burgonya, kenyér- gabona és pénz. Balkány- ban Kocsis Tivadarné és Bubla Lászlóné 205 forintot adtak a sajátjukból. Karsai Mihályné, Serbán Miklós­áé, Nyitrai Györgyné, Trip- sánszki Ferencné MNDSZ- asszonyok 1500 forintot, 12 mázsa burgonyát, 65 kg ba­bot és 40 kiló lisztet gyűj­töttek. A demecseri asszo­nyok 2800 forintot, a ber- kesziek 400 forintot és még ezenkívül babot, lisztet és terményt gyűjtöttek. Nyírbátorban műsoros es­tet rendeztek az asszonyok, ennek jövedelmét, 4 ezer j forintot küldtek a dunántú­liaknak. NAGY JÖZSEFNÉ MNDSZ megyei szervező titkár. Hyéki Imre a 100 m-es féri gyorsúszásban Európa-bajnok Vita a tanácsokról szóló törvény- tervezet felett öt érre válasszak a tanácstagokat Javaslom, hogy a tanács tagjait ne 4, hanem 5 évre válasszák. Az új népgazda­sági terv is 5 évre szól, több okból kívánatos lenne, hogy a két időtartam egyezzen. Véleményem szerint a végrehajtó bizottság ülései­ről — könnyebb áttekinthe­tőség céljából — egy nagy keménykötésű könyvben kellene a jegyzőkönyvet ve­zetni. ZSOLDOS JÁNOS, a nyíregyházi közgazd. technikum dolgozók isk. tanulója. A kisebb községek állandó bizottságairól A tanácsokról szóló tör­vénytervezet megállapítja, hogy a tanácsok államhatal­mi szervek és egyben a dol­gozók legszélesebb tömeg­szervezetei. Feladatuk mű­ködésük területén a lakos­ság gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységét vezetni és irányítani. Taná­csaink feladatukat csak úgy láthatják el, ha a tömeg­kapcsolatok különböző for­máin keresztül kikérik a tömegek segítségét. A törvénytervezet 4. feje­zetének 22. szakasza foglal­kozik az állandó bizottsá­gokkal, mint tömegkapcso­lati formával. Az állandó bizottságok működésével kapcsolatban az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy 1000— 2000-ig terjedő lakosú kis­községekben az állandó bi­zottságok feladatukat ellát­ni kellőképpen nem tudták, mert a vb-ok kis létszáma A tanácstag-ok Az új tanácstörvény-ter­vezetről folyó vita során a tervezet II. részének a „ta­nácsok feladataidról szóló része ragadta meg a figyel­memet. A 6. §. 8. pontja kimond­ja: „a tanács feladatait a tanácstagok állandó közre­működésével látja el“. A tanács a maga apparátusá­val valóban nem képes el­látni a reáháruló feladato­kat, szüksége van olyan ak­tívákra, akik közvetlen kap­csolatban vannak a töme­gekkel. Ezt a feladatot lát­ják el a tanácstagok, illetve szakterületen az állandó bi­zottságok. Azonban az elmúlt 3 év tapasztalatai alapján mond­hatom, az állandó bizottsá­gok nem minden esetben töltötték és töltik be szere­püket. A járás területén hat járási és 41 községi állandó bizottság működik, azonban ezeknek csak az 50 száza­léka mondható aktívnak, amelyek valóban komoly se­gítséget nyújtanak a helyi tanácsoknak. Pl. volt egy olyan tanácstagunk, aki pénzügyi áb. tag lévén, 3.000 forint tartozása volt, illetve a tanácstagságból való visz- szahívása után a mai napig nem rendezte adóját. Az ilyen tanácstag természete­miatt az alulról jövő javas­latokat időben nem közöl­hették a helyi államhatalmi szervekkel. Javaslom azt, hogy az 1000—2000-ig ter­jedő lakosú községekben csak két állandó bizottság működjék: egy gazdasági és egy kulturális. A gazdasági állandó bi­zottság mezőgazdasági, pénzügyi, begyűjtési kérdé­sekkel, míg a kulturális állandó bi­zottság oktatási, népműve­lési, egészségügyi, szociál­politikai kérdésekkel és sporttal foglalkoznak. Ügy gondolom, hogy a kisközségekben az állandó bizottságok ilyen irányban való megszervezése való­ban hozzásegíti a tanácso­kat a gazdasági és kulturá­lis kérdések megoldásához. SZIKSZAY PÉTER, járási tanács vb. elnök- helyettes, Baktalórántháza. kötelességeiről sen nem kérheti dolgozó paraszt társát, hogy időben teljesítse állammal szembe­ni kötelezettségét, de az ilyen tanácstag nem szíve­sen végez népnevelő mun­kát sem. Nem is lehet vele ilyen munkát végeztetni. Komoly hiba még az is, hogy egyes tanácstagjaink nincsenek tisztában jogaik­kal és kötelességeikkel, amit tanácstagságuk von maga után és ezért a helyi tanácsot terheli a felelősség, mert nem foglalkozott kel­lően tanácstagjaival. Ezért sok esetben előfordult, hogy nem merték felvetni az előfordult hibákat a végrehajtó bizottság mun­kájában, mert féltek, nem voltak tisztában azzal, hogy ehhez nekik joguk van. Éppen ezért most legfon­tosabb feladatunk az új ta­nácsválasztás előtt, hogy olyan munkás és dolgozó' parasztok kerüljenek jelö­lésre, illetve megválasztás­ra, akik valóban segítő tár­sai lesznek a tanácsoknak és akik valóban méltóképpen fogják képviselni azok ér­dekeit, akik őket megvá­lasztották. SZABÓ JULIANNA, elnöki előadó, Nagykálló. Nem becsülik túl a nyíregyházi kutyákat ? Plakátok vannak a nyír­egyházi utcákon: „Kutya- kiállítás az Országos Me­zőgazdasági Kiállítás kere­tében. Jelentkezni lehet szóban. írásban, vagy te­lefonon a Tenyészállatfor- galtni Irodánál augusztus 31-ig.“< Félő, hogy a kiállításon j kevés nyíregyházi kutya vesz majd részt. Ezideig ugyanis még nincs tudo­másunk arról, hogy beszél­ni, írni, sőt telefonálni tu­dó kutyák laknak váro­sunkban. Nem lehetett volna eset­leg értelmesebben megfo­galmazni ezt a plakátot?

Next

/
Thumbnails
Contents