Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-24 / 199. szám

1954 augusztus 24, kedd (tíPUP S Vita a tanácsokról szóló törvény- tervezet felett Nagyobb jogok — nagyobb felelősség Az új tanácstörvény- tervézét hatalmas segítsé­get ad az élkövetkező idő­ben a vidék, megye, járás, község terV-, pénzügyi és általában a gazdálkodási vonalon is. Biztosítja az alsóbb tanácsok eddiginél jóval nagyobb önállóságát, de ugyanakkor fokozza, — helyesen — felelősségét is. A tanácstörvény-tervezet szerint a jövőben azon túl, hogy a tanács a saját ma­ga által készített és fel­sőbb szervek által jóváha­gyott terv és költségvetés keretei között önállóan gazdálkodik — szabadon rendelkezik a terven felüli bevétellel, nyereséggel, a takarékos gazdálkodás nyo­mán elért megtakarítások­kal is. Ez megszünteti az eddigi guzsbakötöttséget és megteremti a lehetőséget arra, hogy a jövőben a dolgozók által felvetett, in­dokolt javaslatok alapján szüléiéit elgondolásokat (járda, kultúrház, iskola, mozi, sportpálya stb. épí­téseket) az évi jóváha­gyott terven túl és azon kí­vül meg lőhessen menet­közben is valósítani. — Ugyanígy a költségvetési vonalon tatarozásokat, is­kolai, sport, kulturális, szociális, egészségügyi fel­szereléseket a rendes kere­ten túl is meg lehessen va­lósítani. Még szebbé, még jobbá tudjuk tenni falvainkat, városainkat, megyénket a dolgozó tömegek bevoná­sával, részvételével a saját elgondolásuk alapján. Ko­moly lépés ez előre azért Viszont a dolgozók fel­adata, hogy tevékenyen él­jenek ezzel a jogukkal, hallassák szavukat, az ed­diginél is aktívabbak le­gyenek minden egyes gaz­dasági kérdésben. Taná­csaink tekintélye is na­gyobb lesz így, mert széle­sebb társadalmi talajból szívják egészséges, éltető erejüket. A kapitalizmusban né­hány mágnás, bankár, föld- birtokos, tőkés döntött a nép ellen. Nálunk a dol­gozó nép dönt a dolgozó nép érdekében. Ez így volt tanácsunk eddigi életében, méginkább így lesz az új tanácstörvény után. Mivel ilyen széleskörű jogot és lehetőséget kapunk gazdasági vonalon is, ép­pen ezért fokozottabban kell betartani kötelezettsé­geinket. Akiket a dolgozó nép bizalma a népgazdaság valamelyik őrhelyére állí­tott, vagy állít, minden tu­dását, lelkét, szívét adja munkájába. Gondoskodja­nak arról, hogy azok a pénzösszegek és termékek, amelyek az allámé, azok kerüljenek is be az állam kasszájába, illetve raktá­rába. Tanácsaink karolják fel a dolgozók kezdeménye­zéseit, építsenek bátran a tömegek társadalmi válla­lásaira, kezdeményezésére, használva. Természetesen ez vonatkozik rám is. A jövőben az ediginél is na­gyobb lendülettel indulok harcba pártunk III. kon­gresszusa és a tanácstör­vény-tervezet szellemében, még nagyobb sikerekért, még nagyobb eredménye­kért. Erre minden lehető­ségünk megvan — ma job­ban, mint tegnap. Fokozza a tanácstagok felelősségét és egyben elő­segíti a jobb munkát a ta­nácstervezetnek az a ré­sze, amely kimondja, hogy a tanácstagokat egyénileg fogja egy-egy választóke­rület megválasztani. így a választók tudják azt, hogy ki az a tanácstag, akinek a többieknél is jobban kell képviselnie helyi érdekei­ket, — ki az ő küldöttük a tanácsban. Amennyiben nem dolgozik jól, úgy módjukban lesz visszahív­ni. Eddig az volt a hely­zet, hogy a dolgozók, a vá­lasztók csak listára sza­vaztak és konkrétan nem tudták, hogy az ő közsé­güknek ki személy szerint a küldötte a járási, vagy megyei tanácsban. Most a tervezet ezt alapvetően megváltoztatja. így sokkal nagyobb felelősség hárul a megválasztandó tanácstag­ra- Számon fogják tőle kérni, hogy egy-egy reá­bízott feladatot, hogy ol­dott meg. Általában szá­mon fogják kérni, hogy a tanácstagi kötelezettségeit hogyan teljesítette. Az általam most felve­tet néhány kérdés is vilá­gosan mutatja, hogy mi volt az oka annak, hogy a dolgozók a tervezet nyil­vánosságra hozatala után, első napokban is nagy ér­deklődéssel éS megelége­déssel fogadták azt. A köz­ponti, a megyei sajtóban mind többen szólnak hozzá Hírek a megyéből Az Útfenntartó Vállalat befejezte ezévi korszerűsí­tési tervét. A Nyírbogdá- nyon és Székelyen keresz­tülhaladó utat pormentesí­tette, aszfaltozta. Az elké­szítés határideje augusztus 31 volt. A munka augusz­tus 7-ig elkészült. * A Tatarozó és Építő Vál­lalat Tiszanagyfaluban, Vá- sárosnaményban 2 tanter­mes Iskola építését, Nyír- bogdónyban és Baktalóránt- házán állatorvosi lakás épí­tését kezdte meg, Baktaló- rántházán gyógyszertárt is épít. A harmadik negyed­évben az épületeket fel Is építik. * Augusztus 20-án a sóstói horgászok komoly zsák­mánnyal tértek haza. Volt olyan sporthorgász, aki 10— 12 pontyot fogott a délutáni órákban. * A kisvórda cipész ktsz. nyerte el a „Megye kiváló szövetkezete” címet, a vele­járó vándorzászlóval. • A kisvárdai járás teljesí­tette kenyérgabonabeadási kötelezettségét. * November 6. és 11. kö­zött Debrecenben az MSzT székhazában raktárakban heverő készletekből kiállí­tás lesz. A kiállításon részt- vesznek: Hajdu-Bihar és Szabolcs-Szatmár vállalatai, szövetkezetei, állami gazda­ságai és gépállomásai. * Megyénk vadvizes terüle­tein a szokottól eltérően szombaton este kedvező szerencse kísérte a vadá­szokat. Sók vadász tért ha­za az esteli vadkacsahúzés- ról 1—2 ízletes tőkéskacsá­val. is, mert a dolgozók így a terveket az eddigieknél is jobban a saját magukénak fogják érezni, vallani. Ed­dig kévés esetben volt al­kalmuk elgondolásukat ma­radéktalanul érvényesíteni. A jövőben ez máskép lesz. alkotó készségére. Harcol­janak következetesen a pa­zarlás, pocsékolás minden­nemű és minden vonalon jelentkező megnyilvánulá­sa ellen, éppen a dolgozó nép érdekében, mert min­den megtakarítás a dolgozó nép érdekében lesz fel­és lelkesen segítik javasla­taikkal is, hogy az ország- gyűlés elé kerülő terveze­tet minél szélesebb körbén vitassuk meg. Kocsis László megyei tanácstag, tervosztá.tyvezető. Elfilegositál m j*áíjr®it* Tftr&s A kérsemjéni Úttörő ter­melőszövetkezet augusztus 20 tiszteletére hízottsertés- beadását 100 százalékban teljesítette. * A tivadari Vörös Hadse­reg termelőszövetkezetben Nagy Gábor párttitkár .és felesége a gondozásukra bízott 2 nőid dohányíöldön 170—180 centiméter magas dohányt — a levelek hosz- sza eléri a 70—80 centimé­tert — termeltek. „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél...'6 „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél“ — mondja a költő. Az elmúlt századok során az önkény és a zsarnok­ság gyakran vándorbotot kényszeritett legjobbjaink kezébe. Itt kellett hagyniok a drága magyar földet, az „arany kalászokkal ékes rónaság“-ot, de ők csak lakó­helyet cseréltek, szívet soha. Népükkel együtt küzdő hűséges fiai maradtak a hazának. Nem felejtették él a hont, amely szülte őket, a népet, mellyel együtt él­tek nyomorban és szenvedésben. S mártírjaink tete­mét idegen országok temetőinek hantjai őrzik; a Haynauk, a Horthyk szüronyai megakadályozták nem­zetünk emigrációban élő legjobbjainak hazatéréséi. Úgy látszott, soha sem lesz már irirradat a magyar égen. De egyszer mégis csak felkelt a nap s végé­szakadt a nemzetgyilkos éjszakának és hazajöttek az emigráció hősei. A messze földön porladó vértanaink is „visszatértek“. Visszatért szellemük, olthatatlan haza­szeretetük és itt él, itt lángol közöttünk. Büszkék vá­gyunk rátok, hazánk nagy fiái! Hát terád Brezina Lajos? —• mert most rólad lesz szó! Tegnap érkezett meg halálhíred. Tegnap értesültem róla, hogy Frankfurtban öngyilkos lettél. Emigrációban haltál meg? Miféle emigrációban? Résztvettél önként a bitangok, a szégyenlovagok nagy, ördögi kalandjában. Búsmagyar álarcot öltöttél, hogy így palástold pénzsovár, züllött életedet. Kujár- kodni indultál: batyudba hazád és munkástestvéreid felszabadult életének orvul való legyilkolásának ocs- mány szándéka került. öt éve, hogy elmentél. És most előveszem egyetlen leveled, amit nekem küldtél és teljes borzádállyal újra elolvasom: „Kedves Bandi! Üdvözöllek a szabad nyugati világból Te hogy vagy? Én nagyon jól érzem magam. Amint megérkez­tem, azonnal alkalmaztak egy frankfurti bútorgyárban; vagy ezer jelentkező közül választottak ki engem. Jól fizetnek, könnyű és egyszerű a munkám. De természe­tesen van egy kis külön feladatom is (tudod, itt is sók a kommunista.) Néhány kellemetlenségem is akadt. Nehezem jutottam például lakáshoz. Mert a melósök mihelyt megtudták, hogy Magyarországról szöktem ki, többet nem álltak velem szóba. Végül is az igazgató úr közbenjárására egy papnál kaptam szállást. Gyakoriak a provokációk is. Pl. a napokban egy budapesti Szabad Népet" csempésztek a munkapadomra. Rákosi ország- gyűlési beszéde volt benne az új magyar alkotmányról. Ilyeneket olvastam belőle: „A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a pihenéshez, az üdüléshéZi és a művelődéshez való jogot, védi a dolgozók egészsé­gét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.“­Láttad volna a munkások szemét, hogy csilldgött, amikor a kezembe kerített újságra néztek. (Valaki már előzőleg lefordíthatta nekik a cikket.) Ezeknek is ilyes­mire fájna a foguk. Azt hitték, hogy én is megilletődök, bedülök a bűvös szavaknak. Nem tudom, hol szerezték a lapot, de a tekintetükből azonnal rájöttem, hogy kik követhették el a gaztettet. Repültek is érte egy páran az üzemből. De talán kár is foglalkozni ezzel a témávah Mert hol lesznek ezek a nagy szavak, hol lesz az új alkotmány, mondjuk öt év múlva?! Sárbatapossuk, ek tüntetjük még a föld színéről is az ilyen kommunista maszlagot . . . Nem olvasom tovább a leveledet. A legalábbvaló bt- tangság, métely, valóságos méreg csorog ennek minden betűjén, amely végül is — téged ölt meg. Helyettem az élet adott választ. Az öt év eltelt és te, te eltörpült ember, vitrioltól dülledt szemekkel, kínoktól elgyötört, eltorzult, arccal fekszel valahol , , Az öt év eltelt. A mi szabad hazánk él és virul, erősebb, mint valaha. Alkotmányunk ma is alaptörvénye életünk­nek. gyönyörűen fénylő reménycsillaga az elnyomott millióknak, a „szabad nyugati világban VARADI ENDRE, Nyíregyháza* Helyzetjelentés a kisvárdai Vulkánból Hazafias kötelesség, de büszkeség is helytállani a munkában, a szocializmus felépítéséért folytatott harc­ban. A kisvárdai Vulkánról elmondhatjuk, hogy a múlt évben szép eredményekkel büszkélkedhetett. A for­makészítők, olvasztárok, öntők, esztergályosok, sze­relők, művezetők, a válla­lat dolgozói valamennyien becsülettel teljesítették tervüket. Nem így az idén! Sokezer tonna öntvénnyel, közszükségleti cikk legyár­tásával adósai államunk­nak. Hónapról hónapra le­maradnak, nő a séiejt, az adósság. A múlt hónap­ban 300 ezer forint bér­alaptúllépésük volt! Mi történt ezzel az üzemmel? A tervlemaradás egyré- szének okát nyugodtan a K. G. M. Tömegcikkipari Igazgatóság nyakába lehet varrni. Az igazgatóság a vállalat 1954. évi tervét még a múlt év közepén készítette, és az azóta vál­tozott követelmények kö­vetkeztében a tervtől elté­rő rendeléseket ad a vál­lalatnak. — A tömegcikk­ipari igazgatóság arról is tud bizonyára, hogy az öntöde II-nek nincs előrerendelése. Mégsem in­tézkedik. Csak ígérget. A „majd“-ból nem lehet ter­vet teljesíteni. A selejtnek is több oka van. A vállalat egyik meg­rendelője 15 százalékos mi­nőségi kártérítést követel, mert a leszállított öntvény a legyártás után megrozs­dásodott. Helyes az ilyen minőségi igény. Sajnos, a vállalatnak nincs olyan öntvényraktára, ahol az öntvényeket megóvhatná a rozsdától. Az objektív körülmények mellett bizony bőven van javítanivaló a vállalat bel­ső életében is. Sokkal ma­gasabb lehetne a tervtelje­sítési százalék és kevesebb a selejt, ha a műszakiak és munkások jobban együtt­működnének. Kiilünösen vonatkozik ez az öntöde I. és az öntöde II. üzemré­szekre: a technológiai fe­gyelmet, munkafegyelmet I szigorúan be kell tartani! I Az öntödékben reggel 6 i órakor kezdődik a munka. I Tudják ezt a dolgozók.! Mégis vannak közöttük ké- sőnjövők. A termelésre ki­hat, hogy naponta 8—10 dolgozó hiányzik. Részben pedig igazoltan, vagy iga­zolatlanul marad távol. A formázók munkábaálláskor azonnal kezdhetnék a for­maszekrények készítését, de friss kedvükbe mindjárt bosszúság vegyül, mert az esti műszak után nem rá­molták ki a szekrényeket. Ez a hiba leggyakrabban Tóth Pál művezető cso­portjában fordul elő. A formakészítők joggal zú­golódnak, hogy naponta 2-3 órát olyan munkával kell eltölteniök, ami nincs a normájukban. Másképp nincs formaszekrény, nem tudnak dolgozni, keresni. Márton Ferenc formázó például 160 százalékot is szokott teljesíteni. 66 he­lyett 115—120 darab for­maszekrényt képes megcsi­nálni egy nap alatt, de a rámolással eltelik 3 órája, ami 35—40 szekrény ké­szítésével kevesebbet je­lent. Az öntödében általában sok idő esik ki a terme­lésből a tervszerűtlen mun­ka miatt is. A formakészí­tőknek gyakran kell cse- rélniök a formalapokat, mert nincs elég formamag. Soltész Ferenc iVIEO-s már javasolta, hogy a magké­szítők és formázók munká­ját közös Programm szerint irányítsák. Erre vonatko­zólag előterjesztette elgon­dolását. Ne szégyéljék a műszakiak elfogadni és megvalósítani a jó javasla­tokat. Segítsék az újítókat is, de ne úgy, mint Danes Zoltán és Szolnoki János formázókat. Újítással dol­goztak és 4-500 százalékot teljesítettek. A módszert el kellett volna terjeszteni. Ehelyett új normát állítot­tak be az újítók számára, holott 6 hónapig nem lehet megváltoztatni az újító normáját. Az ilyen intéz­kedésnek nyilván káros következményei vannak. Általában tapasztalható az öntödében, hogy a mun­kásokban megvan az igye­kezet. Vannak köztük szép számmal becsülettel helyt­álló dolgozókj olyanok mint Szalmás Ferenc 'a fehér- temper olvasztója, vagy mint a Bacskovszki István és Generál Imre öntőpár. Hiba, hogy az öntöde I-ben nem népszerűsítik az ilyen termelésben élenjáró dolgo­zókat. Nincs szervezett ver­seny az üzemrészben. Nem tettek felajánlást a terv- túlteljesítésre, a jobb mun­kára. A magkészítők ver- seriytábláján például még június 26-i eredmények vannak. Szégyen ez Laczkó Margitra, az üzemrész szak- szervezeti bizalmijára. Sze­mélyes példamutatáséval is mozgósítania kellene a ver­senyre, ehelyett belenyug­szik abba, hogy nem érté­kelik munkájukat. Ha szer­vezett verseny folyna köz­tük, 1 bizonyára nemcsak Kóbori Ilona és Tordai Gi­zella érne el 224 százalé­kot. A szakszervezet szerve­ző felvilágosító és segítő munkája bizony nem na* gyón látszik meg az öntő­dében. A dolgozók joggal követelik, hogy teljesítmé­nyüket írják ki egy ver­senytáblára, hadd lássák, ki hol tart. A szakszervezet építse ki a bizalmihálóza­tot, hogy legyen, aki fog­lalkozzon a dolgozókkal és adott esetben elintézze ügyes-bajos dolgaikat. Tűr­hetetlen például, hogy a dolgozók nem kapják meg a munkaruhákat, védőéte­leket Az utóbbi időben a vál­lalatnál változások voltak a párt- és szakszervezeti vezetőségben. Most van erős szakszervezet, üzemi bizottság. A SZOT megye­bizottsága segítse jobban a Vulkán szakszervezetét A pártszervezet pedig —< amelyik tud az említett hi­bákról — ne tűrje tovább* hogy a felelős személyek belenyugodjanak a hibák­ba. Orosz Andrást A pátyodi Vörös Nyű ter­melőszövetkezetben a tag­ság már háromízben kapott ! előleget. Az első két alka­lommal malacot osztottak, | az utolsó előiegoszeáskor pe­dig 7 forint 90 fiúért Kap­tak egy-égy munKaegységre

Next

/
Thumbnails
Contents