Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-23 / 198. szám
1954 augusztus 23, hétfő NÉPLAP 3 A ugusztus 23-án ün- nepli a román nép 10-ik évfordulóját annak, hogy a szovjet hadsereg felszabadította Romániát a fasiszta zsarnokság alól. Ez alatt az aránylag rövid idő alatt a román dolgozók, a Román Munkáspárt vezetésével gyökeres változásokat hoztak létre hazájuk gazdasági és kulturális életében. Tíz év alatt a román nép olyan nagy lépést tett előre, amilyet kapitalista viszonyok között egy évszázad alatt is lehetetlen lenne. Az elmúlt évben a román ipari üzemekben közel két és félszer annyit termeltek, mint 1938-ban. A román népgazdaság " vezető ága a kőolajipar. A népi hatalom létrejötte előtt a román petróleummal az Egyesült Államok, Anglia és más nyugati országok tőkés társaságai rendelkeztek. Megkaparintották a román kőolaj 95 százalékát és rabló módra kizsákmányolták a román kőolajipart. Gyors ütemben folyik az ország villamosítása. Az erőművek kapacitása tavaly 350.000 kilowattal emelkedett és - elérte az 1,050.000 kilowattot. A burzsoá-föl- desúri Romániában összesen mintegy 600.000 kilowatt áramot termeltek. A Román Munkáspárt és a népi kormány a további iparosítás mellett határozottan irányt vett a dolgozók életkörülményeinek javítására. A figyelem középpontjába állították a mezőgazdaság elmaradásának felszámolását, a köny- nyűipar és az élelmiszeripar fejlesztését, a közszükségleti cikkek gyártásának növelését. Már az idei első félévben sok-sok élelmiszert és iparcikket gyártottak terven feDCúszc) ntfiik a (Hantán tyCépkőztársasátiőt TÍZÉVES A NÉPI ROMANIA A magyar nemzeüségi iskolahálózat a Román Népköztársaságban lül. A munkások átlagkeresete ezalatt az idő alatt több mint 15 százalékkal emelkedett. A dolgozók takarékbetétjei. az elmúlt év első félévéhez képest közel kétszeresre emelkedtek. 1944 augusztus 23. után a dolgozó parasztság a földreform eredményeképpen több, mint egymillió hektár földet kapott. Több, mint 280.000 dolgozó parasztcsalád alakított az önkéntesség alapján 4.300 kollektív gazdaságot, illetve mezőgazda- sági társulást. 220 gépállomás van a Román Nép- köztársaságban. Az elmúlt évben hárommillió hektár szántóföldi munkát végeztek el. Tovább gépesítik a mező- gazdaságot. Az ipar már az idén több, mint 1.500 lánctalpas traktort, sokezer vetőgépet, kultivátort, aratókévekötőgépet, cséplőgépet, aratókombájnt és más gépet adott a mezőgazdaságnak. Az élenjáró kollektív gazdaságok és állami gazdaságok a szovjet kolhozok és szovhozok tapasztalatait felhasználva jelentős eredményeket értek el. Sokhelyütt 35 mázsa gabonát, 50—60 mázsa kukoricát, 300—400 mázsa burgonyát, 600 mázsa cukorrépát is termesztenek hektáronként. A földesurak idejében álmodni sem lehetett volna ilyen terméseredményekről. A Román Népköztársaság egyre szorosabbra fűzi a gazdasági együttműködést a demokratikus tábor országaival. Különösen fejlettek a kereskedelmi kapcsolatok a Szovjetunióval. A román behozatal 80 százaléka a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból érkezik. Emellett azonban Románia szívesen terjeszti ki kereskedelmi kapcsolatait a tőkés országokkal is. Tavaly 44 kapitalista országgal állt kereskedelmi kapcsolatban. Az elmúlt négy év alatt Románia külkereskedelmi forgalma Nyugat-Európával 50 százalékkal emelkedett. Az idén számos újabb kereskedelmi szerződést kötött, a többi között Indiával, Egyiptommal, Dániával, Törökországgal, Izlanddal, Norvégiával, Ausztriával és Görögországgal. A béketábor országainak egyre szorosabb barátságát és gazdasági együttműködését tükrözi a Barátság és Béke Hídjának felépítése a Dunán. A hidat az idén június 20-án nyitották meg. Az építkezést 1952-ben kezdték és hihetetlenül rövid idő alatt, hat hónappal a kitűzött határidő előtt fejezték be. A román és bolgár munkások, technikusok és mérnökök hazafias, lelkes, munkája tette ezt lehetővét A híd tervét szovjet szakemberek dolgozták ki és közvetlenül is resztvettek az építkezésben. A hídépítő berendezés a Szovjetunióból, Magyarországról, Csehszlovákiából és Lengyelországból érkezett. A román nép a szo- cializmus békés építése terén elért eredményekkel köszönti nagy nemzeti ünnepét, hazája felszabadulásának tizedik évfordulóját. Ezeknek az eredményeknek alapja, mint Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs mondotta, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásosztály odaadó, hazafias munkalendülete és a Szovjetunió szüntelen, önzetlen segítsége. Az erdélyi magyarok, a bánáti szerbek, a dobrud- zsai törökök és tatárok, a Suceava vidékén lakó ukránok és más nemzeti kisebbségek gyermekei ma anyanyelvükön tanulnak, azon a nyelven, amelyet először bölcsőjükben hallottak, amelyen kiejtették első szavukat. A Román Népköz- társaságban ma már 14 nyelven működik a nemzeti kisebbségek számos tanintézete. Az 1952—53-as tanévben csak az elemi- és középiskolai oktatásban 1.581 magyar tannyelvű iskola működött összesen 179.985 tanulóval. Ezek az iskolák az ország magyar népességű területein nyíltak meg. Legnagyobbrészt a Magyar Autonóm Tartomány városaiban és falvaiban működnek. Ez a tartomány is a népi demokratikus rendszer szülöttje. A Román Népköztársaság összes nemzeti kisebbségei közül számbelileg legnagyobb a magyar nemzeti kisebbség. Jelenleg nyolc főiskolán és 17 tanszéken folyik magyar nyelven az oktatás, a hallgatók száma pedig meghaladja a háromezret. Cluj városában működik a Bolyai egyetem, valamint a Mezőgazdasági Főiskola magyar tagozata. Marosvásárhelyen egy orvosi és gyógyszerészeti főiskola nyitotta meg kapuit. A népi demokratikus állam biztosította a tankönyveknek a nemzeti kisebbségek nyelvén való kiadását. Csupán az állami tankönyv- kiadó vállalat 488 tankönyvet adott ki eddig a nemzeti kisebbségek nyelvén 3,728.869 példányszámban. — 1954 végéig további 65 ilyen tankönyv fog megjelenni 375.691 példányszámban. „Kedves nékem most az élet !4í Máramarosban, Jód község1 Scánteia nevű kollektiv gazdaságában él isi1 dolgozik Loana Oancus. Szegény volt világéletében s csak most. hogy a Jód völgyében is új idők Járnak, csak most. hogy kollektivista lett, ismerte meg az örömöt. Dalos asszony. Ismeri a századok óta, nemzedékről nemzedékre szálló dojnákat. de ö maga is úi dalokkal szaporítja a Jőd-völgyiek énekeit. • Régebben a keserűség könnye csillogott dalaiban. Megátkozta a férfiakat háborúba terelő császárt, elsírta a kuiáknak dolgozó szegény néo sorsat. Az öröm első hangjai szólalnak meg a felszabadulást hirdető dalaiban. Merínekli az Iza hfdját védelmező szovjet hősöket és bizakodó hangon dalol a lövőről. „Kedves nékem most az élet“ — dalolja a kollektív gazdaság asszonya, s háláját a dolgozó parasztság boldogságának megteremtőjéhez küldi: Sztálinhoz. Büszkén szól hatalmas búzatáblákról s Jól odacserdft a kulákoknak, akik azt hfresz- telték, hogy Szovjetunióba tanulni menő fia nem tér többé vissza. Dorgál és dicsér dalaival. Dloséri a kollektívában derekasan dolgozó tagokat s Jól kigúnyolja az álomszuszékokat, a lustákat és a dolog- kerülőket. A Jód völgyében egyre többen dalolják véle az új élet énekeit. Császár, nyugtod ne legyen, Üldözzenek szüntelen, Anyák könnyes átkai, Dali fiúk vágyai, Lányok sóhajtásai, Átkot mond rád völgy, halom, Mert ott senyved parlagon, És a dombok hervadt tája, Mert nem lesz, ki lekaszálja, Mert azt, ki kaszára termett, Háborúban elveszejted, * * * Egy kupányi liszt fejében Dolgoztam egy hosszú héten, Tál savóért kék kezekkel Ruhát mostam, egy cseberrel. * * * Piros rózsa zöld galyon, Egy szép nyárvégi napon Jött a Vörös Hadsereg, Jött, hogy Hitlert verje meg, S mert hogy hitlerék futottak, Minden hidat szétromboltak, Rombolták a hidakat, Épségben csak egy maradt, Mikor ott lent az Izán Robbantották volna mán, Egy vitéz nő a seregből Csak ott termett és megóvta, Hitlert agyon puffantotta És a vízbe fullasztotta, * * * Most látszik meg, ki mit ér, Jól megrakva a szekér. * KISS JENŐ fordításai. A KORONA VOLT URADALMAIN... IRTA : TUDAR MIHAIL A magas fák lombjai közül egy kis állomás tűnik elő: Peris ... • Esténként, amikor a sebes- és gyorsvonatok Ploes- ti felé száguldanak, anélkül, hogy megállnának ezen az állomáson, az utasok a vonat ablakaiból egy erősen kivilágított épületet pillantanak meg. Hatalmas felirat hirdeti: „Nicolae Balcescu állami gazdaság“. Alig néhány évvel ezelőtt még a korona Peris-i uradalmai terültek el itt, a csendőrök pedig élesre töltött fegyverrel állították meg azokat, akik a királyi birtok épületei vagy kerítései felé közeledtek. Az uralkodó ezt a birtokát is úgy szerezte meg, mint mind a 99-et: vagy erőszakkal, vagy „ajándékul“ kapta a volt „történelmipártok szolgai jóakarata folytán. A királyi uradalmak több mint 11 község földjein terültek el, egy nagy erdő határáig húzódtak, amely ugyancsak a király tulajdona volt, s amely Tirgoviste városánál ért véget. Egy kaviccsal behintett fasor mentén sokszínű virágágyak között kecses villák sora húzódik. Ezekben a villákban laktak régen a korona ispánjai, élükön Baliff tábornokkal és Ilié Radu ezredessel. Utóbbi a király sógora volt, s egyben véreskezű hajcsár. Ezek a villák, amelyek régen a főúri dőzsöléseknek voltak tanúi, ma a népi hatalom éveiben a közösség érdekeit szolgálják, így például Ilié Radu villájában klub, kultúrterem és könyvtár működik, egy másik villában nyílik meg az orvosi rendelő, a harmadikban hivatalok működnek, a többiek pedig a munkások lakásaivá váltak. A volt királyi fácános is az állami gazdaság baromfitelepévé alakult át. A múlt század végén ez a királyi birtok „alig“ 700 hektárnyi területet ölelt fel. Idők múlásával azonban a királyi uradalom elnyelte a szegényparasztok földjeit s 3000 hektárra duzzadt fel. „Felsőbb érdekek“ miatt kisajátították a parasztok földjeit, vagy egyszerűen erőszakkal elvették azoktól az emberektől, akik nem érvényesíthették jogaikat. Az éhínségre ítélt kisajátított parasztok arra kényszerültek, hogy feleségeikkel és gyermekeikkel együtt a korona birtokain napszámban dolgozzanak. Voltak, akik nem engedelmeskedtek a királyi paranctsfiak, ezeket az embereket a csendőrök kegyetlenül nteghurcolták. Az emberek nem bírták a hajnaltól napestig tartó, napi 14— 16 órai fárasztó munkát, nem ,bírták az ispánok kegyetlenségét vagy Ilié Radu kínzásait, elmenekültek, de erőszakkal visszatoloncol- ták őket. Balaita Ion, az állami gazdaság egyik vezetője, ez a fiatal, erőteljes és nyílt tekintetű ember, keserűséggel és gyűlölettel beszél a mezőgazdasági munkások régi életéről. Öt testvérével és szüleivel együtt ő maga is már kis gyermekkorától kezdve mint napszámos dolgozott a királyi birtokon. Családja Poenarii- Vulpesti faluban lakott, egy düledező, nádfedeles kunyhóban. Nap-nap után hajnali 3 órakor kellett felkelniük és 8 kilóméternyi utat kellett megtenniük, gyakran esőben és viharban, a dűlőkön, hogy időben megkezdhessék a munkát. Rö- videbb útjuk is lett volna, ha a király számára fenntartott úton járhattak volna. Ez azonban büntetés terhe mellett tilos volt számukra. Napi étkezésük egy üres levesből és egy darab hideg puliszkából állt, míg Ilié Radu ispán „hajcsárai“ a legfinomabb ételekben dúskáltak. Ezek a „hajcsárokkülön betanított vérebek voltak, amelyek egyszerű kézmozdulatra nekirohantak a munkásoknak. Balaita saját bőrén tapasztalta ezt. A kutyák Ilié Radu villájáig üldözték, s közben metszőfogaikat lábába mélyesztették. Az ispán bezárta egy szobába, nekirontott a gyermek Ba- laita-nak s bikacsökkel véresre verte, hogy utána szekérrel kellett kórházba szállítani. Ugyanígy került a kórházba Furnica Vasile, Miron Ana és Tudar Ana, akik ma egytöl-egyig a gazdaság élenjáró dolgozói. — Nehezen éltünk, — sóhajt fel Balaita. De még nehezebb volt az udvari béresek élete. Nyáron egy szénaboglya tövében aludtak, télen pedig istállóban, a marhák között, sokszor pedig künn a szabad ég alatt, viharban, s csupán néhány rongydarab födte beteg testüket... A munkások lakásaiban ma új bútorokat, rádiót, varrógépet látunk, ezenkívül majdnem mindannyian baromfit, sertést és juhot tenyésztenek személyes szükségleteik fedezésére. A „Nicolas Balcescu“ állami gazdaság az elmúlt évek folyamán sokat fejlődött és az ország egyik kiváló mintagazdaságává vált. A növénytermesztés mellett a gazdaság foglalkozik állattenyésztéssel és baromfi- tenyésztéssel, ezenkívül van egy 400 családos méhészete, van egy kerámiaüzeme, amelyben a volt béresek művészi munkát végeznek. Minden szerszám javítását a gazdaság saját műhelyeiben végzi el. Gépészek, elektrotechnikusok, hegesztők dolgoznak ezekben a műhelyekben. Cretu Gheorghe, a virágzó állami gazdaság igazgatója szélesvállú, kérgeskezű ember. Régen málhahordó munkás volt Galati-ban. A burzsoá-földesúri rendszer gyakran letartóztatta és elítélte „felforgató tevékenységéért". Nem gondolta volna, hogy valaha a dolgozó nép tulajdonában lévő 3000 hektárnyi birtok irányítójává válik. Ennek ellenére a régi dokkmunkás elég jól kiismeri magát a modern mezőgazdaság bonyolult kérdéseiben. Hozzáértéssel beszél a haladó módszerekről, mint amilyen például a keresztsoros vetés, a gépi berendezések sajátosságairól, a leghorn vagy egyéb baromfi fajtákról, a tehenek etetéséről, az évi 2850 literes átlagos tejhozam eléréséről. A népi demokratikus rendszer éveiben a „Nicolas Balcescu“ állami gazdaság sok szép eredményt ért el. A régi királyi munkásoknak 80 százaléka nem tudott Írni és olvasni, már egyetlen írástudó sincs. Az emberek a gaz sággal együtt átalakulta szakmai képzettségük fej,. dott, sokan közülük kitüntetéseket kaptak kiváló munkájukért. Ilyenné alakult át a Peris-i uradalom, a mezőgazdasági munkások élete pedig széppé és megelégedetté vált. Szombat este van. a munkát már régen abbahagyták. A gazdaság udvarában összegyülekeznek a legények és kecses leányok< egytöl-egyig csodálatos nemzeti viseletűkben. Gyors léptekkel a kultúrterem felé haladnak, ahol kultúrestet rendeznek éh utána tánc következik. Cretu igazgató ablakán keresztül derűsen tekinti az ifjúságot, majd hirtelen feláll és karonfogja Sinitin főagro- nómust. — Gyerünk öregem! Zár-í juk le asztalainkat és menjünk mi is az ünnepségre. — De én nem tudok táncolni ... a föagronómus ig\ akar visszamaradni. Cretu azonban nem mond le szándékáról és majdnem erőszakkal vonszolja az ajtó felé. — Hagyd csak . majd megtanítsak a leányok! — mondja és eközben vidáman magával vonszolja a főagronómust.
